Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-25 / 148. szám
ihegyet tg1:?. JÜNUTS 25.. SZOMBAT Találkozók utcája Veresegyházon Sikert hozott a három széptevő Lassan országos hírnevet szerez maigának Veresegyház az ifjúsági találkozókkal, az amatőr művészeti csoportok között mindenképpen. Több év óta itt találkoznak a megye színjátszói és az irodalmi csoportok, sőt a megyei alapminősítést is csak itt nyerhetik el. Két éve más megyéből is érkeznek együttesek: tavaly Tatabányáról, az idén Esztergomból. A rendezők már azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a következő találkozókra hazánk több tájegységéből hívnak meg csoportokat. Az eseménysorozat nemcsak a szereplő együttesek számában növekedett, hanem a művészeti ágakban is. Fokozatosan bekapcsolódtak a képzőművészeti körök, az amatőr fotósok és az ifjúsági klubok. Veresegyház egyik utcáját a Találkozók utcájának hívják. Nem véletlenül. A három évvel korábbi ifjúsági találkozó résztvevői társadalmi munkában 1100 méter hosszan építették meg ennek az útnak a ; kőalapzatát. Tavaly ugyancsak kocsiutat építettek, s az idén a veresegyházi sorompótól a gázcsereteleoig 650 méter hosz- szan a járdát aleooz+ák le a bemutatók naoiát megelőző éjszaka alatt, több mint 300 órányi társadalmi munkával. Pedig a művészeti csoportoknak és a klubosoknak korán volt ébresztő: reggel 9 órakor a községben levő négy üzemben megkezdődtek az előadások. Mindenhol két csoport lépett fel. A MEKOFÉM ! telepén szép sikert aratott a százhalambattaiak bemutatója. 'A varroda és az áfész dolgozói előtt lépett fel a hévizgyörki együttes. Baranyi Ferenc: Lónak vélt menyasszony című vérbő népi komédiáját adták elő Fercsik Mihálynak, a kelleténél kissé mértéktartóbb rendezésében. Kicsit több ötlet valószínűleg felszabadultabb játékra ingerelte volna az együttest. Szereplésük mindezek mellett is megérdemelt sikert hozott, mert korrekt, pontos előadás volt. Ugyanezen a helyszínen kevésbé lehetett ezt elmondani iá vámosmikolai színjátszó köriről: ismeretlen szerző A bujaság széruma című nagyon rossz drámáját mutatták he. Az ismeretlenség itt nem irodalomtörténeti problémákból adódik, hiszen „az alkotás" a '30-as évek legripacsabb stílusában íródott. Az együttes igyekezett elfogadhatóvá tenni a produkciót, bár a két rendező ellenére alapvető hibákat követtek el. Kissé felfokozott várakozással néztük a szentendrei együttes műsorát. Előbb kétszer is kénytelenek voltak lemondani a szereplést, mert a díszletet és a kellékeket szállító autó nagy késéssel érkezett meg a megyei művelődési központból. Az izgalmakat fokozta, hogy az egyik szereplőt is „beugrónak” kellett pótolni. Végül is a szentendreiek nagy sikert arattak egy ismeretlen francia szerző komédiájával, amelynek címében benne van az egész darab tartalma: A kereszthez csalt három széptevő. Harsány vásári komédiát láthattak a község építőipari üzemének dolgozói. Volt ebben a játékban minden, ami az egyszerű helyzetkomikumok szülője: a három, ölelkezésre vágyó széptevő időnként túlontúl is egyértelműen jelezte szándékát. de körben leöntözték egymást vízzel, beleestek egy mosóteknőbe, nagyokat verekedtek és puffan vagy nyolc fenékberúgás. átöltöznek papnak, szellemnek és ördögnek. Az éjszakai társadalmi munkán találkoztam a szentendrei csoporttal. A becslések szerint 20 méternél is hosszabb járda alapot építettek és kiástak egy eltömődött árkot. A lapátolás fáradalmainak nyomát sem lehetett látni délelőttre a fiúkon és a lányokon. Nyilván a siker is felvillanyozta az együttest. Néhány vélemény szerint az övék volt a legjobb produkció. Az Üzemszínház programja közben a művelődési központ nagytermében Horgos Klára, a Somogy megyei Művelődési Központ munkatársa az ifjúsági klubok somogyi tapasztalatairól tartott előadást. Ezt követően tájékoztatták a fiatalokat a mai klubvetél- kedő lebonyolításáról: a kérdéscsoportok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetéről, a VIT hagyományairól, illetve Ady Endre és Kossuth Lajos életéről szólnak majd. Egyébként a mai program reggel 6 órakor kezdődik a nagyközség piacán a színjátszó csoportok közös műsorával. Kriszt György Megkezdődtek az egyetemi felvételik Pénteken országszerte megkezdődtek az egyetemi és főiskolai felvételik. A matematikából, fizikából és biológiából közös érettségi-felvételi dolgozatot írt fiatalok már szóbeliznek, a többiek az első napokban az írásbeli követelményeknek tesznek eleget. Ezt követően állnak a felvételi vizsgabizottságok elé, hogy a szóbeli vizsgán is számot adjanak felkészültségükről. A felvételiket általában július 10-ig lebonyolítják, majd az intézmények felvételi bizottságainak döntése után azonnal — írásban — értesítik a pályázókat az eredményről. Az értesítéseket a fiatalok július második _ felében kapják meg. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is 20 pont az elérhető legmagasabb pontszám. Ebből legfeljebb 10 pontot hozhatnak a diákok a középiskolából, és ugyaneny- nyit szerezhetnek a felvételin. A májusi közös írásbeli felvételiken néhányszor előfordult, hogy a pályázók elfelejtették magukkal vinni személyi igazolványukat. Az illetékesek ezért felhívják a figyelmet arra, hogy ez nélkülözhetetlen a vizsga megkezdéséhez. Megkoszorúzták Karinthy Frigyes sírját Karinthy Frigyes születésének 90. évfordulója alkalmából pénteken a Mező Imre úti temetőben megkoszorúzták a neves író és publicista sírját. A Magyar írók Szövetsége nevében Dobozy Imre, az író- szövetség elnöke és Garai Gábor főtitkár, a Kulturális Minisztérium képviseletében Funk Miklós főosztályvezető és Menyhért Jenő, a minisztérium irodalmi osztályának munkatársa, a Petőfi Irodalmi Múzeum részéről pedig Kab- debó Lóránt osztályvezető és Petrányi Ilona muzeológus helyezte el a megemlékezés virágait. A Magyar Népköz- társaság Művészeti Alapja irodalmi szakosztályának koszorúját — az írótársak nevében — Vihar Béla költő és Benedek István író helyezték el. Török festő Magyarországon A Műcsarnok nyári ajánlata A Műcsarnok tájakat villant fel a világ minden részéből amerikai fotókkal, török festészettel és Kunt Ernő művészetével. Bedri Rahmi életműve Meglepetés a javából. Meglepetés és tanulság. Bedri Rahmi Eyüboglu 1975-ben lezárult alkotópályája telített termő korszakokkal, értelmes stílusváltozásokkal, és állandó minőséggel. Mindig friss élményeket dolgoz fel, új lehetőségek után kutat, ismeretlenül is megfogadta Kazinczy alapvető tanácsát: Jót s jól. Különösen szép általános formává gazdagított önarcképsorozata, interieurban tartott tájai — szinte Ilosvai Varga István modorában festett kertje. Szemléleti gazdagsága és ízlése egyaránt választékos, igazolása annak, hogy időtlen értékek születnek nemcsak a Szajna, a Volga, a Duna, hanem a Boszporusz partján is. Minden műve tisztességes, s örömmel gondolunk arra, hogy ráckevei tartózkodásával mi is hozzájárultunk Tahsin, egy másik török festő életművének kibontakoztatásához, kicsit hozzájárultunk a török pik- túra korszerű teljesítményéhez. A sokarcú Amerika Fotók mutatják be az Egyesült Államok hétköznapjait. Nem is olyan sokoldalú ez a sokarcúnak nevezett Amerika. Felhőkarcolók, autók áradata, s indián, néger portrék. Hiába látunk imádkozó családot, balesetet, lovasiskolát, napözönnel fényesített hegyormokat, egy az egyben vasútpályát, kolostort, hasonló sírkövekbe öltözött egyenruhás temetőket, mégis nagyos is egysíkúvá integrálódik ez a fotókkal megörökített amerikai élet. Nincs rongyos ember, de valami pénzzel hajszolt száguldás szürkesége hatja át a felületeket, melynek forrása a társadalmi valóság. A pénz még nem kultúra, a pénz még nem boldogság, a pénz még nem élet. Akaratlanul is ezt a tényt rögzítik a fotók, melyeknek kivitele tisztességesen ipari, csak nagyon ritkán éri el a művészi magaslatot. Edward Weston, John Vachon, Arthur Tress lapjai tűnnek ki az átlagból. Kunt Ernő művészete Bedri Rahmi: Kávéház Különös ember Kunt Ernő, különös teljesítmény, különös festő. Nézőpontja a nagyvilág. Ózd, spanyol pipacsok, bokharai mecset, s a Tiensan, számára egyaránt festői otthon. Valami megszállott lendülettel jegyzi képpé a szeg- fűs arabot, a lámpás bányászt, a kecskepásztort, a tunéziai birkanyirót, a vonyarci pléh- krisztust, a tolcsvai pincét, a szamarat, a nádvágót, a mandulást, vagy a római csarnokot. Nem egyenletes, egyáltalán nem az. Sokszor annyira gyors, hogy a mű nem eléggé mű, mert egy harsány gesztusra épített, s ez kevés. De időnként eltalálja motívumát maradéktalanul. Két mesterműve muzeális érték. Lejegy- zem címüket, annál is inkább, mert a Tunéziai lányok és az Éjszaka a Bükkben átlépte a mi századunk küszöbét, és égő színeinek egészséges temperamentumával már a készülődő jövő hírnöke. Losonci Miklós Expedíció az időben A GONDOLAT KÉT ÚJ KÖNYVE Emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb / ... éhes záporeső, bamba-dühös vihar / el nem döntheti ezt, állja a végtelent / évek hosszú sorát és a rohanó időt. Kosztolányi Dezső Hora- tius-fordításat idézi az Ódák harmadik könyvéből Tasnádi Kubacska András, amikor varázslatos utazásra csábítja olvasóit. Huszonhárommillió évvel ezelőtti folyópartra vezet útja: az ipolytarnóci megkövesedett strandhoz, amely ősállatok pompásan megmaradt lábnyomait őrzi, kutató szenvedélye az évmilliókkal előbbi ősvilágok életéről tanúskodik. Regényes naplója azonban nemcsak ősvilági kutatástörténet, hanem egy darab elsüllyedt ősvilág megmentése is, képekben, írásban. S közben megismerkedhetünk a magyar régészettudomány jeleseivel, az ipolytarnóci őslelettel foglalkozó tudósokkal. Kettős dimenzióban vonul el szemünk előtt a világ; az egymást követő felfedezések napról napra ajándékoznak meg bennünket a múlt idő kőbe ágyaTasnádi Kubacska András ernlékeivel, s ahogy le osztatlan lelkesedése és he- vülése soronként átizzik az Expedíció az időben című könyv lapjain. A nyomozás, a feltárás izgalma, a sok miértre és hogyanra választ kereső Tarlóavatás, aratás kezdetén A közeledő Péter-Pál ünnepe juttatta eszembe az ősi hagyományokból táplálkozó népszokást, a tarlóavatást. Péter-Pál ünnepe az aratás kezdetét hozta, mivel az utána következő napokban megkezdődött a rozsbúza aratása. A fiatalság bált rendezett az ünnepen, s nagyokat kurjongatva táncolták körbe a termet. Nem gondolva arra sem, hogy holnap kemény napjuk kezdődik. Mulatozás közben azzal sem foglalkoztak: azon éjszaka nemigen felehetnek le az ágyba, mert mire a bálnak vége lesz, és hazakísérik a kislányt. a hajnal 3 órát kukorékolják a kakasok, s csak annyi idejük maradt otthon, hogy gúnyát váltsanak. Es vehetik vállra az aratókaszát, amit édesapjuk a részükre megkészített. s indulni kellett a megbeszélt gyülekezőhelyre. Az első suhintások Amiről most szólni akarok, az az urasághoz szerződött aratók csoportjában volt erősen szokásban. A 16 évet betöltött legény foghatott aratókaszát először kézbe, vagyis az uraság szerződtette, az aratóbanda meg maga közé fogadta a kezdő legénykét. (Ha a gyerek nagy növésű volt és izmos, a banda maga közé vette a 15 évest is, csak a papír szerint a szerződésben legyen a 16 év.) A kislány az elemi iskola elvégzése után. 12 éves kort betöltve lehetett marokszedő, a félrészes. ami azt jelentette, a marok- szedő az összkeresetből a felét kapja, mint a kaszás. Az első aratás nagyon keserves volt akár a kaszás legénynek, akár a marokszedőnek. Mert nemcsak a fizikumot igénylő munkával kellett nekik birkózniuk, állni az égető nap hevét, szó nélkül nagyokat nyeldes- ve, hanem tűrniük kellett a gyakorlott kaszások kicsinyelő megjegyzéseit is, a kezdetleges munkájukról, úgy, hogy öreg korukban is emlegették a tarlóavatással kezdődő első aratásokat. Azoknak a legénykéknek, akik először foghattak aratókaszát a kezükbe és bandába szerződtek, derekasan helyt kellett állniuk a munkában, hogy a csoport a következő évben is befogadja őket aratónak. (Pontosan nem tudom, egy banda hány főből állott. Ügy hiszem, 15— 20 kaszás és ugyanannyi marokszedő.) Kín után áldomás Az avatási szertartásra már az első napon sor került, az első kaszásokkal Megtörtént, hogy két-három újonc is került egy-egy bandába, s hiába volt résen a legényke, csak lekapták a tíz körméről. Persze vigyázni kellett, hogy kasza nélkül hozzáférhető legyen a fiú, s az alkalmas pillanatban hanyatt fektetni a tarlóba. Majd négy gyakorlott ember fogta le, a kezénél és lábtól, hogy accal fölfelé a magasba emeljék, és sebesen vissza a tarlóba. Ahány kiemelés és visszaeresztés, annyi liter bor számított az áldo- másivásra. Az avatási szertartást körben állva, jókedvű biztatással nézte végig a banda. Az egyik részről a legényt biztatták, miképpen csavarodjon ki a négy ember kemény fogásából, és tanácsokkal látták el a vergődő fiút Persze a hegyes végű, tüskés tarló is sürgette a mielőbbi szabadulásra. Mások meg az avató gyakorlott embereket biztatták, ne sajnáld, nem apád biztatással, és számolták, a legény hányszor csókolta meg a tarlót fenékkel. Bizony némely avatással felszaporodott tízig s a kiemelés. Az avatását váró legény az első napon, bármilyen hőség volt is, nemigen mert ingre, gatyára vetkőzni. A mártogatás után, amit cseppet sem lehetett finomkodónak nevezni, egy hétig is érezte a kemény tarló szurkálását. Különben is volt elég sziszegnivalója a kezdő kaszásnak, mert az első napi kaszálás után minden porcikájában benne égett az izomláz. Még a gyakorlott aratónak is át kellett esni az első nap után jelentkező kínkeserves izomláz betegségén. A rutinos arató a több éves gyakorlás után már kiismerte az aratókasza minden fortélyát és aszerint markolta kézbe, a testét is úgy igazította a munkához. Ka8za eszi az embert Nagyon fontos volt a jó szerszám. Éles legyen az a kasza, a rendtakarót is ráhelyezni, hogy a levágott gabonát ne kuszálja, hanem a rendjébe fektesse. A kasza nyelét markolni, nehogy hólyagosra törje az ember tenyerét. A testtartás is fontos volt. A derék fordulásai vágás közben, a kar feszítése. Aratás közben az embernek a lábát is másképp kellett használnia, mint egyébkor, s úgy igazítani a testük mozgását, hogy a kaszával vágás közben ritmusban legyen, különben a kasza ette meg az embert. Mindezeket odafigyeléssel lehetett megtanulni. Az idős, tapasztalt aratók segítették a kezdő kaszásokat, ió tanácsokkal, példamutató munkájukkal és azzal is. hogy ’ó szerszámot adtak a kezdők kezébe. Gazdaházaknál a tarlóavatás nemigen volt szokásoan. Esetleg az olyan gazdáknál, ahol 4—5 pár arató is dolgozott. Az aratás ideje a gazdaházaKnál úgy két hétig tartott, az urasági táblákon néhány nappal tovább. Aratás idején meg- nyúzódtak az emberek, főleg a fiatal, pedig a koszt mindennapra az ünnepi ételek szerint készült. Ám a fiatal a nagy hőség és kimerülés miatt nem tudott olyan jó étvágy- gyal enni, mint más munkában. Csak a sok vizet döntögették magukba, ami gyomorrontást idézett elő. Ám a sarat állni kellett mindenképpen és úgy dolgozni, mint a felnőttek, ezt elvárták a fiataloktól is. A befejezésre koszorú- Az uraság tábláin dolgozók aratás végeztével szalmából font díszes koszorút vittek az uraságnak, aki étellel és itallal fogadta a koszorút hozó aratókat, és tánccal fejeződött be az aratás nehéz munkája. Az emberek magatartása aratás közben megváltozott, a közösség iránt érzett felelősség; és nagyon a szívük mélyéről, őszintén szakadt fel a fohász munkakezdések alkalmával, a pirkodó hajnalokba. — Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma ... És a közösségben dolgozó emberek között kiütközött a néhány kényelmes természetű, majd a másik. A kupectermészet is. A kezdő kaszásokat segítették az idősebbek bölcs, okosító tanácsokkal. Sokszor a nehezebbik munkát is átvállalták. Ám a számító és haszontalan embereket kirekesztették a bandából és annak a következő évben főhetett a feje, hol szerződjön aratáshoz. Marton Pálné Verseg kerül róluk a földréteg, úgy távolodunk el tőlük, millió éveket ugrunk vissza a történelemben. Nemcsak az állatvilág megkövesedett ősnyomai hozták, illetve hozzák lázba időnként a világot, hanem a történelem előtti művek is. Századunk második harmada bővelkedik szenzációkban: a lascaux-i sziklafestményeket 1940-ben, Rouffignacot 1956-ban fedezték fel. S most a Gondolat Kiadó egy másik kiadványa újabb festményekről is beszámol, méghozzá a Szaharából. Szerzője, Henri Lhote az afrikai sivatag kutatásának szentelte életét. A Tasszili szikláin először 1933-ban észlelt valóságos ókori múzeum feltárására az ötvenes évek közepétől került sor. A freskók az időszámítás előtti 5000 és 2500 között keletkeztek, s az ábrákon szereplő marhacsordák, bárkák és különböző állatfigurák arról tanúskodnak, hogy a ma kietlen homoksivatag akkoriban termékeny vidék volt. Az egykori emberek életmódjáról nyújtanak információkat rajzok, melyek dacoltak az idő vasfogával, s letűnt korok tanújaként máig fennmaradtak. Tasnádi Kubacska András és Henri Lhote könyve élményt jelentő olvasmány. Tollúkból nem vadregényes kalandok kelnek életre, hanem a tudós fogja vallatóra kutatásainak eredményeit. Munkájuk ködöt oszlat el, világosságot vet olyan területekre, amelyek már-már legendaszámba mentek, vagy jóformán nem is tudtunk róluk. Társukká szegődni nem mindennapi' vállalkozás Fantáziát röptető és mégis tényszerű Magyarázatuk életteli, akárcsak azok a kincsek, amelyeknek feltárásával és feldolgozásával tovább gazdagítják múltbéli ismereteinket. M. Zs. V
