Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-23 / 146. szám

1977. JÜNIUS 23., CSÜTÖRTÖK Vállalati szervezet Sorrend, forma - irány Ms Világszerte keresik a válla­lati irányítás hatásos formáit, s bár jó részmegoldások szület­tek, kétségtelen, az üdvözítő formulát nem találták meg, alighanem mert föllelhetetlen, kialakíthatatlan. Bizonyára azért, mert a vállalati szerve­zet sajátos alakulat, vannak ugyan általános jellemzői, rész­letei, egésze azonban, s főként működésének mikéntje csak úgy hasonlítható másokhoz, mint körte az almához; mind­kettő gyümölcs, mindkettő szer­vezet, de nem azonos. Ésszerű lépcső Az iparban ismerős ember­nek sokat mondhat egyetlen adat bármelyik munkahelyről, így az a tény, hogy a Forte Fotokémiai Ipar dolgozóinak majdnem nyolcvan százaléka törzsgárdatag, alighanem ki­fejezi az irányítás és a demok­ratizmus összehangoltságát, azt, hogy itt dolgozni nem puszta kenyérkereseti lehetőség. Kétféle irányban kell keres­nünk a választ arra, miben mutatható ki ez az összehan­goltság. Az egyik irány: a vál­lalatnál a vezetés ésszerű lép­csőjét alakították ki. Mindazok a jogok, amelyek a legtöbb he­lyen a vállalati felső vezetés kezében vannak — bérmegálla­pítás, fegyelmi felelősségre vo­nás, beleértve az elbocsátást is! —, itt a középszinthez ke­rültek. A másik irány: az üze­mi demokrácia kibontakozta­tását nem különböző testületek létrehozásában, fórumok bőví­tésében látták, hanem a ha­gyományos formák formaliz­mustól mentes működésében. A kettős irányban megtett út vezet ahhoz a célhoz, hogy a vezetés egyszerre legyen szak­szerű és demokratikus, amint a gyár igazgatója fogalmazta meg ezt. Megtűrve vagy igényelve ? Egyetlen tényt kiragadva a mindennapok bonyolult szöve­vényéből: két esztendővel ez­előtt a Forte még 1,2 millió dollárért adott el termekéiből Indiában, idén, számítások szerint a forgalom 400 ezer dollár körül alakulhat. Indiá­ban ugyanis megkezdték a filmgyártást, ezért a csökkenés. Mit lehet ezen vitára bocsáta­ni? Mi értelme lenne külön­böző fórumokon az indiai el­adások apadásán siránkozni? Azon azonban nagyon is lehet vitatkozni, mit kell tenni az indiai piac pótlására, mit kö­vetelnek az esetleges új ve­vők, így nyugat-afrikai orszá­gok gyártmányban, csomagolás­ban. Jelzés erejű példaként talán érzékelteti, a látszat-viták látszat-demokratizmusa, s az irányítást ténylegesen segítő viták demokratikus lezajlása között fényévnyi a távolság. Ami rendkívül fontos tapasz­talat a Forte gyakorlatában: igénylik a vitákat, de a szak­szerű vitákat, azaz a döntések előkészítése, a végrehajtás megszervezése s az ellenőrzés azokra a testületekre tartozik, amelyek a legjobban ismerik a problémakört. Igaz ennek a folytatása is: nincs vitának ak­kor helye, amikor megkezdő­dött a végrehajtás, amikor a demokratikusan meghozott döntés egyes részletei Utasítá­sok formájában jelennek meg. Itt nem megtűrt rossz a vita, a nézetek ütközése, mint sok munkahelyen, ám az sem meg­tűrt, hogy a cselekvést vitákkal váltsák fel, áru helyett nézete­ket „termeljenek”. Reménytelen vállalkozás len­ne ezt a Forte-beli szervezetet átplántálni máshová, mert ak­kor az itteni embereknek, ve­zetőknek és beosztottaknak is el kellene menniük oda. Az említett és hasonló részletek ugyanis szorosan kötődnek bi­zonyos személyiségekhez — az üzemvezetőhöz, aki élni mer fegyelmi jogkörével, s nem fej- csóválással tér napirendre a súlyos vétség fölött —, s ezek a személyiségek kötődnek ah­hoz a szervezethez, amelyet maguk alakítottak ki, formál­tak, s tesznek folyamatosan tökéletesebbé. Mindig csak tanulság Más területre átlépve, újabb adalékokat gyűjtve az általá­nosításhoz: a legutóbbi hóna­pokban jelentős szervezeti vál­tozásokat éltek át a megye tég­la- és cserépipari, illetve kőbá­nyászati üzemei. Hozzátehetjük rögtön, nem az elsőt. A sok gonddal küzdő két iparterület az építőanyagipar hol így, hol úgy szervezett része, ám abban volt a hiba, hogy a különbö­ző próbálkozások döntően csak a formát változtatták — önál­ló vállalat, összevont vállala­tok, egyesülés, tröszt —, de a lényegi munkát kevésbé érin­tették. A sűrűn ismétlődő át­szervezések eredménye jórészt csak a tanulság volt, hogy ez sem hatásos ... Mást kellett ke­resni; kerestek. Napjainkban a megszűnt Pestvidéki Kőbánya Vállalat két másik céggel alkot új ter­melői egységet, Tárcái székhely- lyel, Északmagyarországi Kő­bánya Vállalat néven. A meg­szűnt Pestvidéki Kőbánya Vál­lalat üzemigazgatóságaként működik tovább, legnagyobb termelőegysége természetesen Szob marad. Semmi bajunk az új felállással — a régiekkel sem volt —, ha közben nem nyugtalanítana bennünket az a tény, hogy kevés a kő, igen, bármilyen meglepő is, rendkí­vül fontos építkezéseket késlel­tet, hátráltat a kőhiány. Kér­dés, a mostani szervezet hatá­sosabb lesz-e, jobban igazo­dik-e a követelményekhez, mint az előző? Vagy ismét vál­tozott a forma, de a sorrend nem, azaz az irányítás egyetlen célja, a hatásos működés még mindig csak remény? Hasonló óvatossággal értelmezhetjük a tégla- és cserépipar új alaku­latát, az egyesülés megszűntét, tröszt szervezését. Tapaszta­lataink ugyanis arra figyelmez­tetnek, hogy bár sokféle for­mája volt az irányításnak, a megyében levő téglagyárak túl­nyomó részében meglehetősen zilált állapotok uralkodnak, ezeken a helyeken az elemi műszaki fejlesztés is ellent­mondásosan ment végbe. Ahol pedig a műszaki fejlesztés lát­ványosnak ígérkezett — ne tit­koljuk, Solymárra gondolunk Negyvenegy otthon —, ott bizony késnek a várt eredmények. Igaz, a tröszt meg­alapítása nem érinti a tégla- és cserépipari vállalatok szer­vezeti kereteit, de hatáskörét — igen ... Ami kicsit fából vas­karika. Vagy talán nem is ki­csit, bár reméljük, ránkcáfol a jövendő tapasztalata, a múlt tapasztalatai ugyanis nem tet­ték meg ezt. Nem önkéntes alapon A párt XI. kongresszusa kri­tikusan értékelte az ágazati és a vállalati irányítás jellemzőit, s aláhúzta; ezek tökéletesítése nem önkéntes alapon vállalt kötelezettség, hanem a társadal­mi érdek diktálta szükségsze­rűség. A vállalati irányítás szintje ma ugyan magasabb valamivel, mint volt a XI. kongresszust megelőző eszten­dőkben, de a változások több­ségét központi intézkedések kényszerítették ki. Az öntevé­kenységnek még ma is csak csíráit láthatjuk, vagy olyan, egyedi gyümölcseit, amelyek valójában senkit sem érdekel­nek, senki sem firtatja, ho­gyan csináltátok, mi mit vehet­nénk át. Ilyen értelemben még mindig hiányzik az ágaza­ti irányító szervek összefogó és elemző tevékenysége, a jó módszerek megoldások ismer­tetése, elterjesztése. Meggyőződésünk, hogy a for­mai változtatások, amennyiben azok eredője nem a tartalmi módosulások fölismerése volt, csak zavarral, s nem ered­ménnyel járnak. Az oda- és visszaszervezések — akár vál­lalaton belüliek, akár iparágon belüliek legyenek — hosszú időre lekötik az érintettek ere­jét, s meglehet, olyannyira/ hogy arra nem jut, amire a legjobban kellene, a munka irányítására, szervezésére. Ezért fontos sorrend, döntés­hozatalkor először: a forma vagy a tartalom. A válasz nem kétséges. A válaszból követke­ző intézkedések mikéntje, ho­gyanja azonban, finoman szól­va is, sűrűn esetleges. A vár­ható eredmények így azután könnyebben halványodhatnak reménnyé. Mészáros Ottó KÉT PARLAMENTI BIZOTTSÁG TANÁCSKOZOTT A témák között: a vízügy, az egészségügy Két témával foglalkozott szerdán — Bélák Sándor el­nökletével — tartott üléséin az országgyűlés mezőgazda­sági bizousága: a parlament ele kerülő témaként elemez- te-vélaményezte a vízgazdál­kodás helyzetéről eredmé­nyeiről és feladatairól szóló országos beszámolót és meg­vitatta a Pénzügyminisztéri­um, a MÉM és az Országos Vízügyi Hivatal tájékoztató jelentését a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca 1976. évi költségvetésének végrehajtá­sáról. A tanácskozás munká­jában részt vett Ínokai Já­nos, az országgyűlés alelnö- ke, Kovács Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes, Breinich Miklós, az OVH elnökhelyettese, Vil­lányi Miklós pénzügyminisz­ter-helyettes és Biró Ferenc, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese. A vízgazdálkodási beszámo­lóhoz Breinich Miklós fűzött kiegészítő tájékoztatást. A képviselők közül többen és több oldalról kifejtették azt a véleményt, hogy a vízgazdál­kodás nem csupán a népgaz­daság egy ágát jelenti, hanem az egész társadalom ügyét. Életbevágóan fontos, hogy le­gyen elegendő és megfelelő minőségű víz a lakosság el­látásához, az ipari üzemek és a mezőgazdaság munkájához. A zárszámadási témát — a munkaanyagként készült je­lentést — Kovács Imre kom­mentálta. 1976-ban a gazda­ságok jelentős része alkal­mazkodott a megváltozott körülményekhez. Az időjárás azonban tavaly is sok gon­dot okozott, így a nagyüze­mek termelési eredménye 15 százalékkal elmaradt az 1975. évitől. Ami az élelmiszeripart il­leti: termelése — összehason­lítható árakon számolva — 1976-ban nem egészen egy százalékkal növekedett a meg­előző évhez képest; s ez el­maradást jelent a tervezett 3,8 százalékos növekedéstől. A bizottság a napirendjére tűzött jelentéseket több ki­egészítő javaslattal —- a vég­leges beszsámolókba kívánko­zó részlettémák ajánlásával — elfogadta. A vitában fel­szólaltak: Inokai János, Mol­nár Béla, Kovács István, An­tal Imre (Pest megye, 19. vk.), Molnár Frigyes, Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.), Mateovics József, Varga Sán­dor, Vadkerti Miklósné, Kal­ló István, Hütter Csaba, Sze- merits Ferencné, Varga Jó­zsef (Győr), Horváth László, Vass József, Farkas Pál or­szággyűlési képviselők. ★ Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Pes- ta László elnökletével szer­dán a Parlamentben az egész­ségügyi ágazat múlt évi hely­zetét és eredményeit vitatta meg. A tanácskozáson részt vett Raffai Sarolta, az ország- gyűlés alelnöke és Madarast Attila pénzügyi államtitkár. Az írásban előterjesztett be­számolóhoz Aczél György egészségügyi miniszterhelyet­tes. Bartos István, a SZOT Tánsad alombiztosítási Főigaz­gatóságának vezetője, vala­mint Szőrösök Sándor, a SZOT Üdülési Főigazgatóságának helyettes vezetője fűzött szó­beli kiegészítést. A beszámoló megállapítot­ta — és ezzel a későbbi vi­tában felszólaló képviselők is teljes mértékben egyetértet­tek —, hosv a költségvetés ál­tal rendelkezésre bocsátott erőforrások biztosították a múlt évre tervezett egészség­politikai célok megvalósítá­sának tói tételeit, az. egészség­ügyi ellátás tovább javult. Számottevően fejlődött az egészségügyi intézményháló­zat is, több mint háromezer gyógyintézeti ágy létesült: a többi között Vácott, Cegléden új kórházi osztályok készül­tek el. Jelenleg Budapesten, Kistarcsán és Kecskeméten épül új kórház. Élénk vita alakult ki az egészségügyi integráció kér­désében. Többen hangoztat­ták, hogy az egészségügyi in­tézmények integrációja első­sorban a betegellátás haté­konyságában hoz majd szá­mottevő eredményeket, ehhez azonban hosszabb időszak szükséges. Az egészségügyi dolgozók meghatározott körét érintő bérintézkedésről a felszóla­lók elmondották, hogy az helytállásuk elismerését je­leníti. Nagy felelősség 'hárul viszont a végrehajtó szervek­re, a tanácsokra, hogy a dif­ferenciálás elérje célját. Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága második napirendjeként Zsö­pöri Éva egészségügyi állam­titkár előterjesztésében az egészségügyi ifjúsági parla­mentek tapasztalatait vitatta meg. A két napirendi pont vitá­jában felszólalt Bognár Ár- pádné, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára: Déváid József, Fiala Tivadamé, Kaposvári Júlia, Kiss István, Petri Gábor, Pes- ta László. Radnai Éva és dr. Vámos Marietta (Pest megye. 5. vk.) képviselő. R mezőgazdaság munkaerőhelyzete Az idénymunkákban szükség van a külső segítségre Szabó Ferenc MÉM-főosz- tályvezető szerdán a minisz­tériumban a mezőgazdaság munkaerőhelyzetének idősze­rű kérdéseiről tájékoztatta az újságírókat. A mezőgazdasági aktív ko­rú keresők számának csők­Dunakanyar - strandtervek A környezet védelmének lehetőségeit vizsgálta a DIB Gödöllőn 41 lakásos épületen dolgozik a Pest megyei Ta­nács Építőipari Vállalata. A tervek szerint a lakóház 1977. őszére elkészül. Nagy Iván felvétele Hallatlanul gyors ütemben. növekedett az utóbbi években a Dunakanyar idegenforgal­ma, egy-egy nyári hét vé­gén már ugyanannyi az ide­genből érkezett turista, mint J az állandó lakos. A nagy forgalom nem tesz jót a tér- j mészetnek: a festői tájat'mind | több helyen éktelen!ti sze­mét. De nemcsak a turisták | által elhajigált konzervesdo- bozok, üdítőspalackok és pa­pírhulladékok okoznak gon­dot megyénk e szép vidéké­ért felelősséget érző emberek­nek. hanem az is, hogy a te­lepüléseken a szemétgyűjtés sem megoldott. Esetleg megyei vállalat... ? Erről a problémáról tár­gyalt tegnapi plenáris ülé­sén a Dunakanyar Intéző Bi­zottság. Mint dr. Tímár Éva, a környezetvédelmi szakbi­zottság titkára, a téma elő­adója elmondta, sajnos, a kö­zeljövőben nincs lehetőség — anyagi eszközök híján —, a nagyobb községek csatorna- hálózatának kiépítésére, a szennyvíztisztításra. Viszont i mielőbb meg kell szervezni a szemét gyűjtését. (A szent­endrei járás 14 települése kö­zül hatban gyűjtik rendsze­resen a szemetet, háromban csak az üdülőtelepről hordják el, öt helyen egyáltalán nem szedik össze. Szentendrének a lerakóhely kijelölése okoz gondot. A városban a háztar­tási hulladékokon kívül igen sok, mintegy 2 ezer tonnányi ipari hulladék keletkezik évente, s a tanács nem talál sem megfelelő helyet, sem pedig tervezőt a telep kije­lölésére.) A hulladékgyűjtés megszer­vezésére több elképzelés van: a Köztisztasági Egyesülés ajánlása alapján három kör­zetet kell kialakítani Eszter­gom, Szentendre és Vác köz­ponttal. Hasonló tervei vannak a megyei tanácsnak is. Czapp Miklós, Pest megye főépíté­sze elmondta, hogy vagy a vá­rosgazdálkodási vállalatok látják el a köztisztasági fel­adatokat, vagy létrehoznak egy új, megyei köztisztasági vállalatot. E kérdésben szep­temberben születik döntés. Hozzávetőleges számítások szerint a hulladékgyűjtés 40 millió forintba kerül, ezt az összeget csak a tanácsok, vál­lalatok, szövetkezetek anya­gi összefogásával lehet előte­remteni. A DIB felkérte az érdekelt szerveket, hogy mi­hamarabb, de legkésőbb 1980- ig gondoskodjanak á köztisz­tasági beruházások megvaló­sításáról. Reményt keltő kutatófúrások A DIB ülésének második napirendi pontja a fürdők helyzetével és fejlesztésük lehetőségével foglalkozott. A fürdőzés iránt országszerte megnőtt az igény, a Duna­kanyarban pedig különösen, mivel a folyó veszélyes és vízminősége sem teszi alkal­massá fürdésre. A Dunántúli Középhegység azonban bő­ven rendelkezik hévizekkel. A források egyike-másika ugyan kiapadóban van, de mélyebb, ezer méter alatti rétegekből még nyerhetünk termálvizet. A fúrások foly­nak. még az idén Gödön kez­dődik kutatófúrás, melynek 1 mélysége 1300 méter lesz. Itt 40—50 fokos vízre számíta­nak a szakemberek. Perbálon 1500, Pilisszentlászlón 1200 méter mélyről remélnek a gödinél alacsonyabb hőfokú vizet. E kutatások eredményé­től függ, hogy hol bővítik a már meglevő fürdőket, s hol létesítenek újakat. Lepencétöl Vácig Szentendrén a papszigeti strand két medencével bő­víthető, ennyire elegendő a vízhozama. A leány falui stran­don most folyik egy 50 méte­res medence építése, átadása augusztus 20-ra várható. To­vábbi bővítés helyhiány miatt lehetetlen. Visegrád mellett a lepencei strand 1979-re ké­szül el teljesen, részleges át­adása az idén augusztus 20- án lesz. Dunakeszin, ahol jelenleg nincs strand, idényjellegű, 1500—2000 személy befogadá­sára alkalmas strand létesít­hető közepes hőfokú hévíz feltárásával a VI.. vagy a VII. ötéves tervidőszakban. A. Du­nakeszihez hasonló nagyságú fürdő éDülhet Gödön is (a ku­tatófúrások előtti becslések alapján). Vácott igen rossz állapotban van a strand, gaz­daságosan nem is újítható föl. Helyette a váci kórház köze­lében célszem 3—4 ezer sze­mélyes fürdőt építeni. A Szentendrei-Szigeten, a váci komp közetóben lehetne esv hatalmas. 10—15 ezer sze- rnáives strandot építeni. Meg­valósítása 1990-nél hamarabb - "m várható. Befejezésül meovitafták az '"’és résztvevői a DTB mun- Va+*«'v<=;t. arnnlvet OcznT .Mrm a DIB elnöke ismer4 Cz. V. kenése a IV. ötéves terv idő­szakában folytatódott és 1975 végére a kereső létszám 1 millió 39 ezerre esett vissza. A mezőgazdaságban dolgozók aránya pedig 20,4 százalékra mérséklődött. A téeszekben 143 ezerrel kevesebb volt a létszám 1975-ben, mint öt évvel korábban, ezzel szem­ben a közös gazdaságok 40 százalékos bruttó termelési értéknövekedést értek el az anyagi-műszaki bázis kiszé­lesedése révén. A mezőgazdasági termelésre az idényszerűség a jellemző, amíg a talaj előkészítési és nö- vónyápoilási munkákhoz van elegendő technikai eszköz, ad­dig a kézimunka-igényes nö­vényi kultúrák termésének maradéktalan betakarításához külső segítségre van szükség. Ennek érdekében egész sor intézkedést hoztak: egyebek között a kézimunka-igényes növényeket termelő üzemek külön betakarítási munkaerő­mérleget kötelesek készíteni, és amennyiben munkaerő- hiányt mutatnak ki, úgy in­tézkedési tervet kell készíte­niük, amelynek alapján köz­pontilag irányított külső se­gítséget vehetnek igénybe. A mezőgazdasági nagyüzemek az eddiginél nagyobb mér­tékben vonják majd be egye­bek között a kertészeti terme­lésbe a nyugdíjasokat. A termelőszövetkezeti csa­ládok munka-, illetve tagsá­gi viszonyban nem álló tagjá­nak, a háztartásbelieknek, faluban lakó és munkavi­szonyban álló dolgozók és azok családtagjainak fokozot­tabb bevonása érdekében szé­lesíteni kell a részes műve­lést, amely ezután nem esik a másodállásra, mellékfoglalko­zásra vonatkozó korlátozások alá, s ezentúl az állami gaz­daságokban a zöldségtermelés tényleges bérköltségével nö­velni lehet a felhasználható bértömeget. Arra is szükség van, hogv a gazdaságok az állami vállalatokkal, intézmé­nyekkel és hivatalokkal köl­csönös előnyökön alapuló kapcsolatot, munkaerő-koope­rációt valósítsanak meg. * A 'övében az eddiginél iobban bővíteni kell a tanulóifjúság tesz vétel ét a betakarítási munkákban ennek érdekében mennvorsítiák az ifjvsáot éní- tőtáborok bővítését és újakat létesítenek. á A

Next

/
Oldalképek
Tartalom