Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-22 / 145. szám

1977. JtNIUS 22., SZERDA xMdav Ami ésszerű, az hasznos Előrelátás és összefogás a fejlesztésben Két országgyűlési bizottság ülése Pest megyei képviselők felszólalása a vitában Jog szerint ma már — ko­rábban nem ez volt a hely­zet —, bármelyik vállalat, szö­vetkezet megteheti, hogy má­sik céggel társul valamilyen közös cél elérésére, közös ér­dek szolgálatára. Újdonság ez a gazdasági életben, s bár a rendelkezések évek óta ér­vényben vannak —• igaz, né­mely részletükben jelenleg is ellentmondásosak —, nem va­lami nagy a tülekedés. Talán a tapasztalatok hiánya riaszt, ám jogosabbnak látszik az a föltételezés, nincs kényszerí­tő erő, * kényelmes k ed ve, a maiga szekerét hajtva is el­boldogul a legtöbb vállalat. A veszni hagyott lehetőségek fo­rintjai fölbecsülhetetlenek, de mintha nem hiányoznának se­hol, senkinek. A lehetőségek szerény kihasználása túl jól Í izet, ez a baj. S mert cse­kély nyújtózkodással is ko- pasztható a bankófa, minek akkor a létrára kapaszkodás, a magasban egyensúlyozás?! Félig tanú Az ország legnagyobb rak- tártelep-építése zajlik Török­bálinton, az M 1-es és az M 7- es úthoz egyaránt közel. A legnagyobb, méreteiben és költségeiben is az, hiszen a beruházási program szerint a kiadások elérik a kétmilliárd forintot. A társasraktártelep egy része már szolgálatba állt, a többi folyamatosan kerül át­adásra. A már használatban levő épületegyüttes — körül­belül 25 ezer négyzetméterrel — igazolta az előzetes vára­kozásokat, az ilyesfajta, ösz- szefogáson alapuló nagy rak­tárterek létrehozásának gaz­daságosságát. Ne feledjük, persze, hogy félig tanúról van szó, hiszen a beruházás befejezésekor ösz- szesen kétszázezer négyzet- méter raktárterület lesz itt ;— 130 ezer négyzetméter fe­dett, azaz épületben, 70 ezer •négyzetméter pedig nyitott —, de még így is e tanúságtétel messzehangzó. Amire egyet­len, igaz, nyomós tényt em­lítve: a törökbálinti társas­raktártelep egy négyzetméte­rére jutó fajlagos építési költ­ség negyedével kisebb az át­lagként elfogadható, ún. egye­di kivitelezésű raktárakénál. Lebontott falak . Korántsem így, a siker ígé­retével kezdődött ez a, máig is egyedülálló vállalkozás. A beruházás lebonyolításának egyszerre szervezője és fel­ügyelője, az Építésgazdasági és Szervezési Intézet olyan útnak vágott neki, amilye­nen mások hazánkban még nem jártak. Az intézet ugyan­is megbízás nélkül, a saját szakállára kezdte el szervez­ni a raktártelep létrehozását, elsősorban nem az anyagi ha­szonért, hanem az ésszerűség és az összefogás szoros kap­csolatának bizonyítására. Illúziókban ringatnánk ma­gunkat, ha azt hininők, a kez­deményezőt taps és elismerés, segítőkészség fogadta. Bizal­matlanság és értetlenkedés, sokkal inkább, miért nemfér­1 1802-ben, a siketek váci inté­zetének megnyitásával indult a magyar gyógypedagógiai ok­tatás. A 175 éves jubileumra a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete ünnepi ülésszakkal emlékezik, amelyet június 23—25 között tartanak Mis­kolcon. Az emlékünnepélyen nyújtják át az egyesület ál­tal alapított Bárczi Gusztáv Emlékérmet a gyógypedagó­giai oktatásban kiemelkedően tevékenykedőknek, valamint az okleveleket azoknak a sze­mélyeknek és intézmények­nek, akik az egyesület tevé­( nek a bőrükben, minek talál­nak ki olyasmit, ami példa nélkül áll. Láthatatlan falak lebontásával kezdődött tehát a jó gondolat megvalósítása, s ezek a falak jogi területen I éppúgy magasodtak, mint pénz- I ügyeknél. Voltak kibicek — j hol nincsenek? —, akik szin­te szurkoltak azért, ne sike­rüljön a dolog... S talán nem is sikerül, ha közben — a gazdasági szükségszerűségek fölismeréseként — nem hoz a Minisztertanács egy olyan ha­tározatot, amely állami tá­mogatásban részesíti az ún. összehangolt, 50 ezer négyzet- méter feletti raktárberuhá­zásokat. Most már a kormány állásfoglalása erősítette az in­tézet képviselte igazságot, s ha nehezen is, de sikerült elő­teremteni a munka megkez­déséhez szükséges forintmil­liókat. Fölépített falak Ahogy a képletes falakat si­került bontogatni, úgy maga­sodtak a valóságosak. Négy esztendeje, 1973-ban tették le az alapkövet, s az első egy­ség átadására tavaly szeptem­berben sor került. Idén, min­den remény megvan rá, újabb raktáregyüttesek kezdhetik meg működésüket, s az or­szág legnagyobb ilyen telepe már most hathatósan enyhít a tárolási gondokon. A vasúti és a közúti szállítás egyaránt megoldott, a közművek kon­centrált kialakítása — a telep ún. szűz területen épül — nagy biztonsággal kecsegtet. Igaz, kérdések serege vár ■még válaszra, hiszen a tár- sasraktámak harmincnál is több tulajdonosa van, azaz ennyien adták pénzüket — fej­lesztési alapjukból — megva­lósításához. A jogi, szervezési és egyéb problémák ugyan­akkor arra figyelmeztetnek, hogy eléggé homályos nap­jainkban is az ilyesfajta kö­zös vállalkozások szabályo­zása, s emiatt működtetésének hogyanja. A fővállalkozó Épí­tésgazdasági és Szervezési In­tézet azonban már így is csa­tát nyert, megfogható bizo­nyítékát szolgáltatta a gazda­ságosabb, mert az erőket ösz- szefogó raktárépítésnek. Ami azért nem lényegtelen, mivel a népgazdaság egyre súlyo­sabb gondja a növekvő árutö­meg tárolása, illetve a forgal­mazás akadozása, nem ter­mékhiány, hanem az áruik hoz­záférhetősége miatt. Törökbá­linton ugyanis jó néhány olyan vállalat jut tárolótér­hez, amelynek egyébként a rendelkezésére álló pénze nem tette volna lehetővé a raktár- építést. Ez sem mellékes szem­pont, s az szintén nem, hogy a tulajdonosok az átlagosnál olcsóbban jutnak az őket meg­illető négyzetméterekhez, az­az a népgazdaság is kisebb költségekkel enyhítheti a rak­tárhiányt. A fölépített falak — s az építendők, típusszer­kezetekkel a 21. sz. Állami Építőipari Vállalat a kivitele­ző — annak bizonyságai, hogy kenységét nagymértékben se­gítették. Az emlékünnepség kereté­ben rendezi meg az egyesület XI. országos szakmai konfe­renciáját. A nyolc szakosztály témájából kiemelkedik az ér­telmi fogyatékosok munkára nevelése, a kudarc szerepe a gyerekek életében, az anya­nyelvi nevelés a hallássérültek iskoláiban, a vakok és látási fogyatékosok önállóságra ne­velése, valamint a beszédhibás gyerekek gyógyításának kér­désköre. a kezdeményezőkészség az érintetteknek is, a közösség­nek is kifizetődő. Megértett tanulságok Azért taglaltuk részleteseb­ben a törökbálinti példát, mert a megyében, ha bátortalanul is, de jeleit láthatjuk az ész­szerűség és az összefogás üyes- fajta érvényesítésének. Kö­zös vállalkozásként készült el például a Ceglédi Tejipari Közös Vállalat tejüzeme, az erők sajátos egyesítésének köszönhetően került tető alá a Dabasi Nyomda, ám tanúi lehetünk annak is, hogy egy- egy cég nem enged a huszon­egyből, fölépíti — gondolat­menetünknél maradva — a maga külön raktárát. így az­után a főváros környéki tele­pülések némelyike, például Fót, lassan „raktárváros” lesz, ami népgazdasúgilag drága, vállalatilag nem kifizetődő, s a településnek csekély hasz­not hoz. Érdemes lenne tehát a tö­rökbálinti, bár még nem vég­leges, de már most is figye­lemre méltó tapasztalatokat valami módon a különböző tárcákkal, a raktárépítést mérlegelő vállalatokkal meg­ismertetni. Sajnos, ebben az esetben is, mint oly sok min­den másban, újra fölmerül a kérdés, miért kallódnak el ér­tékes, másutt ugyancsak hasz­nosítható tények, tanulságok, miért bizonyulnak szinte át­hághatatlan kerítésnek egy- egy tárca „határai”? összesen huszonnyolc hek­tár területet foglal el a török­bálinti társasraktártelep, az­az már most is, s ha elkészül, még inkább, lehet itt bolyon- gani. Art, hegy e bólyongás csupán az érdeklődőre, s ne a szállítókra várjon, a tulajdo­nosok létrehozta közös vál­lalat szervezete biztosítja. Ezt a közös vállalatot három év alatt sikerült megalakítani, annyi volt a buktató, a ko­rántsem elkerülhetetlen huza­vona. A telep egy része mű­ködik, a közös szervezetű vál­lalat — mely az őrzéstől kezd­ve a szociális létesítményekig sok mindennel foglalkozik — szintén teszi a dolgát. Az új­ságírónak már nem Törökbá­linttal van gondja, hanem az­zal, vajon hányszor két, meg három esztendő megy rá ar­ra, hogy újra meg újra el­kezdik itt és ott az országban art, amire a tapasztalatok, a tanulságok rendelkezésre áll­nak? Mert a 200 ezer négyzet­méteres társasraktártelep ha­szonnal szolgálni fog, de ki hallgatja meg az előrelátás és az összefogás tanúságtételét? Mészáros Ottó Az országgyűlés külügyi bi­zottsága kedden — Nagy Miklósnak, a bizottság titká­rának elnökletével — ülést tartott a Parlamentben. A bizottság megtárgyalta a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság közötti barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés megerő­sítéséről és törvénybe iktatá­sáról szóló törvényjavaslatot, amelyet Púja Frigyes külügy­miniszter ismertetett. Ezt követően a bizottság megvitatta a Külügyminisz­térium 1976. évi költségveté­sének végrehajtásáról szóló jelentést. A vitában felszólalt Brutyó János, Erdei Lászióné, Kállai Gyula, dr. Németh Pál, dr. Lukács János, Nánási László, Novics János, Pethő Tibor és Sebesi Lászlóné országgyűlé­si képviselő. A bizottság a törvényjavas­latot és a külügyi költségve­tés végrehajtásáról szóló je­lentést elfogadta és az ország- gyűlésnek elfogadásra ajánl­ja. Nemcsak a zöldségtermesz­téssel foglalkozó nagygazda­ságokban avagy a háztájiban gazdálkodóktól és a kiskert- tulajdonosoktól hallani, ha­nem a témakörrel foglalkozó intézményekben, vállalatok­nál is gyakran elhangzik a mondat: a mezőgazdasági gép az ásónál-kapánál kezdődik... Persze, amikor a Gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetet kerestük fel a kér­déssel: miképp ítélik meg a hazai zöldségtermesztés gépe- sítettségi fokát, s mi a szere­pe az ilyen jellegű kutató- kísérletező munkáknak —, nos, akkor természetesen nem ásók- kapák, hanem bonyolult konstrukciók után érdeklőd­tünk. A választ Szepes László tudományos osztályvezető ad­ta, aki a zöldségtermesztés gé­peinek egyik leghozzáértőbb, legavatottabb hazai ismerője. S az ő bevezető szavai is ezek: Még csak remélt jövő — A mezőgazdasági kisgép fogalma az ásónál-kapánál kezdődik. Ezek még napjaink mezőgazdasági üzemeiben sem elhanyagolható munka­eszközök, mivel a zöldségter­mesztés minden ágazatának gépesítése ma még csak re­mélt és vágyott távoli jövő... Ismert, hogy a zöldségfélék, vagy folyamatos tenyészide­jűk, vagy terméseik eltérő méretaránya, vagy az egész növény alakja, formája — te­hát nem kevés tényező okán, A dolog természeténél fog­va, sajátosan kibővült a ked­di ülésen napirendre tűzött té­ma megvitatása az országgyű­lés jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottságában: egy­ben a jogélet számadásaként, a jogalkotás, az ítélkezés hely­zetfelméréseként is elemez­ték a képviselők azt a jelen­tést, amelyet az Igazságügyi Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyész­ség 1976. évi költségvetésének végrehajtásáról kaptak kéz­hez. Ezenkívül megvitatták a tanácsok tavalyi gazdálkodá­sának összesítő jelentését is, amely — az előbbi témához hasonlóan — egyik fejezete lesz a következő parlamenti ülésszak elé kerülő országos zárszámadásnak. Dr. Gonda György elnökölt az ülésen, amelynek munká­jában részt vett Raffai Sarol­ta, az országgyűlés alelnöke, dr. Korom Mihály igazság­ügy-miniszter, dr. Mátyás Miklós hadbíró vezérőrnagy, a Legfelsőbb Bíróság elnök- helyettese, dr. Lévai Tibor, a jelenlegi gépparkunk segítsé­gével nem művelihetők kizá­rólagosan és kielégítően csak gépi úton. A zöldségtermesztés gépei elsősorban a mennyiségi kér­dések megoldásában vannak segítségünkre. Egy nagyüze­mi paprikatábla gépi betakar rítása például sok kézimunka­erőt szabadít fel; a leszedett termés azonban éppen a gépi technológia során elkerülhe­tetlenül sérül, így szinte kizá­rólag a konzervgyártás, vagy­is a feldolgozóipar alapanya­gául szolgálhat. A témakörön belül éppen a paprikakérdés a legizgalmasabb és a meg­oldást leginkább sürgető fel­adat. Az USA szakemberei­nek a közelmúltban tartott tudományos konferenciája vi­lágviszonylatban próbálta fel­mérni, hogy az egyes zöldség- termelő országokban a papri­katermesztés gépesítése mi­lyen fokon áll, s a különféle módszerek és technológiák egybehangolásával tapaszta­latcserével kívánnak közelí­teni a lehetséges legjobb meg­oldásokhoz. Ebbe a nemzetkö­zi megmozdulásba intézetünk is bekapcsolódott. Megítélé­sünk szerint, addig is, amíg újabb és tökéletesebb gépi betakaritóeszközök látnak nap­világot, feladatunk a termesz­tés technológiáját feszesebbé tenni — vagyis az egyes mun­kafolyamatokat a lehető leg­pontosabban összehangolni, megszervezni. A friss fogyasz­tásra alkalmas paprikát ad­dig is kézzel kell leszedni. A környezettől függően — A zöldborsó és a zöld­bab termesztésének gépesíté­se azonban már megoldott. — Igen, a géppel betaka­rított zöldborsó minősége ki­elégítő. A zöldborsó-betakarí- tó kombájn kimunkálásában intézetünk is részt vett: eb­ben a szezonban már mint­egy 20 gép dolgozik nagyüze­meinkben abból a VNBC el­nevezésű kombájnból, mely­nek fantázianeve, illetve je­lölése ésszerű rövidítés: von­tatott nagy teljesítményű bor­sócséplő. A zöldbab-betakarí­tás gépesítési foka pedig oly módon 80 százalékos, hogy ezt a 80-at bízvást 100 szá­zaléknak tekinthetjük... — A húszszázaléknyi kü­lönbség nem ellentmondás? — Nem, legfeljebb magya­rázatra szorul. A terepviszo­nyok lejtési foka és tagoltsá­ga miatt ugyanis vannak te­rületek, ahol az FZD-típus) magyar gyártmányú gépünk nem alkalmazható: ezért te­hát, ahol a környezeti viszo­nyok lehetővé teszik, ott min­den esetben gépesített a beta­karítás. Az FZD-géplípust legfőbb ügyész helyettese és dr. Villányi Miklós pénzügy­miniszter-helyettes is. Korom Mihály előterjeszté­sében vették górcső alá az ítélkezéssel, annak anyagi, tárgyi és személyi körülmé­nyeivel kapcsolatos, ugyanak­kor a jogalkotásra, a jogpoü- tikára is kiterjedő igazság­ügyi témát. Sokoldalú elemzés, értéke­lés után a bizottsági ülésen mindkét tárgykörről azzal fo­gadták el a zárszámadási munkaanyagot, hogy a tavalyi pénzügyi tapasztalatokat nyomban hasznosítani kell már a következő évi költség- vetés kidolgozásakor, elfoga­dásakor. Felszólaltaik a vitában: S. Hegedűs László (Pest megye 24. szentendrei választókör­zet), Venéczi János, dr. Gonda György, dr. Antalffy György, dr. Nezvál Ferenc, dr. Gajdó- csi István, dr. Juhász Tibor, Szokola Károlyné dr., dr. Földvári József, dr. Mátai Pál, Barta László és Győré Sándor (Pest megye 9. abonyi választókörzet) képviselők. egyébként világszerte expor­táljuk is, sőt, a konstrukció továbbfejlesztésén dolgozunk A feldolgozó ipar számára — Mit remélhetünk para­dicsom és uborka vonalán? — A paradicsom termesztés­nek olyan hazai gyártmányú géprendszere van, amelynek alkalmazásával a tartósító­ipar nyersanyagszükségletét teljes egészében el tudják lát­ni. Az uborkáról annyit, hogy Európában hazánk gyárt egye­dül uborkabetakarító gépe­ket, ezekből exportálunk is. Itt azonban további gépi megoldások kimunkálására serkentenek azok a ténye­zők, melyekről már a papri­kabetakarítás gépeinél szól­tam. — Mi a helyzet a gyökér­zöldségek gépesítésével? — A zeller- és a cékla­művelés már gépesíthető, be­takarítása még nem. A sár­garépa termesztése viszont egészében gépesíthető, mivel a répa nagysága, hossza prog­ramozható, vagyis a termesz­tő rendelkezésére olyan faj­ták állnak, amelyeknek ter­mesztése egynemű, azonos ala­kú, így gépi betakarításuk nem ütközik nehézségbe. Olyan répabetakarító gépek üzem­be állítása várható a közeljö­vőben, amelyek több soron szedik fel egyszerre a ter­mést. E témánál csakúgy, mint a zöldségtermesztés egyéb ága­zatainál, gond azonban a tá­rolás kérdése. Intézetünk a tartósítóiparral együtt vizs­gálja annak lehetőségét, hogy a friss, piaci nyersanyag, mj- lyen módon tárolható, minő­ségi károsodás nélkül, hosz- szabb ideig. A Mezőgazdasági Gépkísér­leti Intézetnek nyilván felada­ta, kutatómunkájának alapja olyan konstrukciók kimunká­lása, melyek egy-egy gép­sort részleteiben vagy egé­szében alkalmasabbá tesznek a hatékonyabb munkára. A kérdés: Ez a szellemi tőke_ miként realizálódik a gya­korlatban? — A kutató- és kísérletező munka természetesen a mi feladatunk, a megvalósítás azonban már a gyártó cégek­re, vállalatokra, trösztökre hárul. Elsődleges feladatunk ugyanakkor a minősítés is. A MÉM addig nem vesz át gé­pet az ipartól, míg annak tel­jesítőképességét, különböző tulajdonságait intézetünk meg nem vizsgálta. Az egyedi gé­pek vizsgálata, a gépsorok ki­munkálása mellett javaslato­kat teszünk a fejlesztésre is; tehát állandó kapcsolatban vagyunk nemcsak a kivite­lezőkkel. hanem a felhaszná­ló nagyüzemi gazdaságokkal is. Bedő Ildikó SORJÁZOK A PEMÜ-BEN A PEMÜ zsámbéki gyárában naponta tíz. tizenkétezer pár cipősarkat készítenek. Képünkön a Toldi Mialós szocia­lista brigád a már kész cipőalkatrészeket sorjázza, tisztítja le az öntés durvaságait. Nagy Iván felvétele yÁCOTT VOLT AZ ELSŐ Jubileumi ülésszak a 175. évfordulón Hogy több legyen (18.) A gépesítés gondjai a zöldségtermesztésben 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom