Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-21 / 144. szám
Boda Béla autóra rakja a szódásüvegekkel teli rekeszeket. Amíg mások pihennek... Szombaton: kétezer liter szódavíz * Éberen — a kutyával * A meleg nyári hétvégek sokaknak kikapcsolódást, felüdülést jelentenek. A szabad szombatok egyre több embernek biztosítják, hogy péntek délutántól hétfő reggelig pihenjenek, szórakozzanak. Természetesen akadnak olyan munkahelyek is, ahol a szabad hétvége elképzelhetetlen. Ha a mentőkről, tűzoltókról, rendőrökről, közlekedési dolgozókról vagy vasöntőkről esik szó, mindenki elismerően nyilatkozik helytállásukról. Nincsenek azonban megfelelő reflektorfényben a szolgáltató ipar dolgozói és a közvagyon őrzői sem. Közülük mutatunk be néhányat ☆ Üllőn, a Vörös Hadsereg úton működik a Monorvidéki ÁFÉSZ 972. számú szikvízüze- me, ahol a rekkenő hőségben szinte megállás nélkül végzik nehéz fizikai munkájukat a dolgozók. Zodor Sándor, Boda Béla és Kiss Mihály egy-egy meleg szombaton 1500—2 ezer liter szódavizet készít és szállít a fogyasztóknak. — Kapunk hétvégeken seigítságet is: lovas kocsi szállítja a házakhoz a szódavizet — tájékoztat Zodor Sándor vezető. * — GAZ típusú autónkkal bonyolítjuk le a teli és üres üvegek cseréjét a boltokkal, lerakatokkal. Sajnos, sok a régi és a hibás szódásüveg, és nem kapunk újat, ezért előfordul, hogy 1926-ban gyártottat is megtöltünk. — A rekeszek üzemünkbe érkezése után a kirakás és az üvegek mosása következik, utána töltünk, bepakolunk és szállítunk. Nemegyszer előfordul, hogy kora reggeltől sötétedésig dolgozunk. Üllő lakossága a budapestivel ellentétben, inkább a szódavizet vásárolja, mint a szifont. Különösen melegben nagyobbak a folyadékigények, és azokban a napokban, hétvégeken, mi is többet izzadunk. ☆ A Rákosrhezeje tsz maglódi Kiss József éjjeliőr. Tornai Károly felvételei | telepén Kiss József vigyáz éjjelenként a közös vagyonra. — Nemcsak én, hanem Rektor nevű kutyám is — helyesbít. — Minden este legkésőbb 18 óráig megérkezem lakóhelyemről, Ecserröl, hogy az éjszakát ébren és éberen tölt- sem. Augusztusban leszek 74 éves, 1963-ban mentem nyugdíjba, s egy évre rá már a tsz-ben voltam, mint éjjeliőr. Azért dolgozom, hogy mások nyugodtan aludhassanak. A kakasszó után, reggel hatkor indulok vissza otthonomba. Udvari Gábor A lakosság szolgálatában Új felvevőhely Pilisen A Gelka monori fiókszervize önállóvá válása óta igyekszik még jobban megfelelni a munkájával szemben támasztott követelményeknek. A lakosság érdekeit szolgálja majd az új szervizépület, melyben korszerű körülmények között, ügyes kisgépekkel, valószínűleg sokkal rövi- debb határidőre tudják vállalni a javításokat. Ugyancsak hasznos, valószínűleg örülnek neki a pilisiek s a környékbeli települések lakói, hogy a járás egyik legnagyobb nagyközségében a múlt héten új felvevőhely nyílt meg. Ezután tehát súlyosabb hiba esetén sem kell a pilisieknek Monorra cipelniük az elromlott tévékészüléket, porszívót, mert a Gelka gépkocsijai elszállítják helyettük, ha szükséges. í A nap kulturális programja MOZIK Gyömrő: Egy magyar ná- bob + Kárpáthy Zoltán. Maglód: A királylány zsámolya. Mcnde: Üdülők. Monor: Aliz már nem lakik itt. Pilis: Herkulesfürdői emlék. Üllő: Régi idők rock zenéje. Vecsés: Jeremy. MŰVELŐDÉSI HAZAK Mendén, 18 órától: a népi tánccsoport próbája, Monoron, Jóna János amatőr, Kéri Imre, valamint Decsi Ilona Munkácsy-díjas festőművészek kiállítása, 14.30-tól: társastánctanfolyam. MONOMnm : é A PEST WfG'Yf.l-:HIR,UP KljlONK I A D.A S A XIX. ÉVFOLYAM, 144. SZÄM 1977. JÚNIUS 21.. KEDD Az egyik legkeresettebb világpiaci cikk Méhészek a fák alatt A népes Petrányi család Üllőn, a két háború között vagonszámra pergette a mézet, most néhány kanna alig telik meg azzal, amit a szorgalmas méhek gyűjtenek. Igaz, nemcsak a méhcsaládok száma csökkent, megfogyatkozott a méhésztársadalomban országosan ismert família is. ★ Valamikor, jóval a századforduló előtt a dédnagyapa kezdte, a Gyár és Ország út sarkán, a kovácsműhely tágas udvarán. A mindig megfontolt, halkan beszélő nagyapa rávágyi árnyas tanyáján nyolc, méheket szerető családot nevelt, s ahogy e családok önállóvá váltak, a birtokukban levő i méhek száma jelentősen emelkedett, hát teltek is a mézeslkánnák. Persze, akkor még Pótha- rasztnál kezdődtek az erdők és valahol Vecsés alatt értek véget. Nemcsak csordogált, valósággal folyt az aranyszínű méz, amikor gyömöszölték, facsarták a szalmából font kasokat. Petrányiéit sűrűn ellenőrzik a kaptárokat A szerző felvétele Három körzet gyermekgyógyásza Múlt vasárnapi számunkban adtunk hírt arról, hogy Monorra új gyermekorvós érkezett: Dr. Egyed Erika a Bocskai utcában, dr. Burzuk Valéria rendelőjében fogadja három körzet gyermekbetegeit, 8-tól 12 óráig, minden nap. A szülők többsége hozzászokott a régi gyakorlathoz, a rendelőintézetben levő gyermekgyógyászatra vagy a körzeti orvoshoz viszik csemetéiket, pedig az új gyermekorvosi körzetet éppen azért hozták létre, hogy valamelyest enyhüljön a zsúfoltság, az áldatlan állapot. Megismételjük tehát: a dr. Rados Mária, dr. Burzuk Valéria és dr. Lengyel Gáspár körzetébe tartozó, 14. évükét még "be nem töltött gyerekeket dr. Egyed Erika fogadja, gyógyítja. Az ősök csak amolyan ösztönösen dolgozó méhészkedők voltak, ifj. Petrányi Károly azonban már képzett méhész, tudományos alapon foglalkozik a méhek életével. Elmondotta, hogy most már csupán a rávágyi tanyán élő édesapja, Petrányi Károly és a Monoron lakó Miklós folytatja a hasznos családi hagyományokat. Amikor az akác bimbózott, majd csokrosan bontotta méz- illatú virágait, azt hitték, hogy rekordmennyiséget gyűjtenek a méhek. Pár nap múlva jött a jég, amely nemcsak a virágokat verte le, hanem a reményeket is. A nagybo- conádi kaptárban gyűjtő 80 ezres család 30—40 kiló mézet hord jó akácvirágzás esetén, most pedig alig 15 kilót tudtak gyűjteményükből pergetni. Nyáregyházáról be is hozta a _méhekot a; fiatal méhéáz a szűk kiskertbe,- ahol a környéken csupán burgonya virágzik. A határban sem küAz ország minden részéből Napsugarak aranyiiídja Mit jelent a csend és a nyugalom? Ül egy ember a vízparton. Előtte három horgászbot, körülötte hátizsák, dobozok, színes műanyagzacskók, két haltartó, vagyis szák, háta mögött, karnyújtásnyira, merítőháló. Minden mozdulatlan — az ember, a botok, a víz, a levegő. A kapás órái Kora reggel. A gombai tó tükrét egyetlen szellő sem fodrozza, a kávai dombok mögül felkelő nap sugarai ragyogó aranyhíddá válnak a két part között. A Bénye felőli oldalon egyre több víkendház ajtaját tárják szélesre ébredező lakóik. Az egyikből vékonydongájú, középkorú férfi lép ki, s bor- gászbotokkal, műanyag vödörrel, keinpingszékkel a kezében ballag le a vízpartra. A szinte áhítatos csendet egyre gyakrabban töri meg edény- csörrenés, egy-egy riadt fácánkakas kiabálása. Gomba felől, motorkerékpárjával, vékony porfelhőt kavarva, újabb koránkelő horgász érkezik. Itt is, ott is mozdul valami: lengedeznek a túlparti olajfák ágai, fodrozódik a víz, egy kíváncsi őzcsalád egész a partig merészkedik. Csak a horgász mozdulatlan. Megszólítani, kérdésekkel zavarni a legnagyobb illetlenségnek számít ilyenkor. Ezek a kapás órái. A vándor horgász — Hogy kap-e a hal vagy sem, az sok mindentől függ — magyarázza Molnár Imre, az egyik nyárfa árnyékában, ahol jóval később, reggelizés közben, mégiscsak megszólítottuk. — Húsz éve horgászom, de egész pontosan mégsem tudtam kiismerni a szokásait. Rákosipaloíán lakom, de hatvan, hetven kilométeres körzetben, minden vizet ismerek, hétvégeken sorra bejárom valamennyit. A harmatos fűvű partoldalnak támasztva, Riga-moped áll a háta mögött: — Nem gyors jószág — int felé a horgász —, de még nem hagyott cserben. — Mikor kel, ha horgásztúrára indul? — Tavasszal és ősszel, mikor még hűvösek az éjszakák, általában három-négy óra körül, de előfordul, hogy két órakor, nyáron pedig, hétvégeken • rendszerint kint alszom, sátorban a vízparton. ( — Mit szól a családja a gyakori távollétéhez? — Gyerekünk nincs. Ketten élünk, a feleségemmel. Ö már ilyennek ismert meg, soha nem is ellenezte a szenvedélyem, sőt, ha kellemes az idő, mindig elkísér. — Mi a jó a horgászatban? '— Mi a jó! — mondja méltatlankodva, azután elgondolkodva. — Mi a jó a horgászatban? Soha nem mérlegeltem. Egész héten zajban, csattogásban dolgozom, egy présgépet kezelek, tudja, mit jelent nekem ez a csend, a nyugalom? Mióta horgászom, egyszer voltam összesen betegállományban, mikor a nedves füvön elestem a motorral. Yízparti gondok Közben élénkül az élet a vízparton. Egész autókaraván érkezett Monor felől, nagy zajt csapva, por- és benzinfüstfelhőt kavarva. A magukat igazi horgászoknak vallók nem nagyon szeretik későn kelő, hangoskodó, karosszékből horgászó társaikat, akik magukkal hozzák a családot, mert. mint mondják, a feleségek beszélgetnek, üvölt a rádiójuk, a labdázó gyerekek zavarják a szomszédokat, a szobafogságból szabadult ölebek pedig összekeverik ,a zsinórokat, ellopják a csalit. Stránszlcj) György, a Gomba és Vidéke néven közismert, de ma már Monor és Vidéke Körlönb a helyzet, nincsenek mezei virágokkal teli ugarföldek, nem lesz tarlóvirág, a pillangósokat s egyéb kultúrákat meg porozzák, permetezik, sok a vegyszer, pusztul, fogy a zümmögő, duruzsoló had. ★ Néhány idősebb nyugdíjas méhészkedik csupán a községben, egyre fogy a számuk, a fiatalok nem kedvelik ezt az aprólékos, pepecselő, most már sok gonddal és bajjal járó, nagy szakértelmet kívánó munkát, pedig a méz az egyik legkeresettebb világpiaci cikk. A virágpor, a pempő, a méhméreg különleges gyógyszer és a kozmetikai cikkek gyártásában szinte nélkülözhetetlen alapanyag. Kiss Sándor Tűző nap, horgászok, autók Tej nélkül, bolt nélkül Hétfő, kora reggel. Monoron megint nincs tej, csak a főtéri önkiszolgáló boltban és a tejboltban. A múlt hét csaknem minden napján ugyanez volt a helyzet: délelőtt 10 órakor már az önkiszolgáló tejkészlete is elfogyott, jobb híján vitték a kisgyermekes mamák a tejport, a tejkrémet. Olvasónk, Badár Istvánné a Lenin utcából is ezt panaszolta, csak keserűbben, mint a községközpontban lakók. A Lenin utca ugyanis a főtértől igencsak messze, a 4-es műút közelében fekszik, s onnan is a centrumba zarándokolnak, babakocsikkal, apró gyerekekkel tejért, kenyérért. A 4-es műút mellett az 52. számú élelmiszerüzlet lenne hivatott arra, hogy ellássa a környéket, a Hegyesi-tanya, a műút menti rész nem kevés lakóját, az üzlet azonban már hetek óla zárva: nincs eladó, aki. a vásárlókat kiszolgálná. S ha netán nyitva is van, nem éppen ideális a nyitva tartási idő: reggel 7-től 13 óráig, szerdán csak fél 12-ig, kéthetenkénti szabad hétfővel. — A sok ember a környéken mind ide-oda bolyong tejért, kenyérért, élelmiszerekért — mondja Badár Istvánné. — A bejárók mindent Pestről cipelnek, mert mire hazaérnek, csak a vasútállomás közelében levő ABC-t találják nyitva, ahol egyébként is nagy a zsúfoltság. A Ság- vári utcai, Fábián-féle bolt, ami még viszonylag könnyen megközelíthető számunkra, csak délután két óráig tart nyitva, s a kis üzlet nélkülünk is éppen elég forgalmas ahhoz, hogy sor álljon az ajtó előtt. Az áldatlan állapot valóban elkeserítő lehet a Lenin utcaiaknak is, a könyékbeliek- nek is. Nem értjük, miért nem gondoskodnak az illetékesek az 52. számú üzlet megnyitásáról? Hiszen, ha kevés is az eladó, egy ekkora terület semmiképp sem maradhat ellátatlanul. S ami a teljes községre érvényes: a tejpor egy forró nyáron át nem helyettesítheti a tejet. K. Zs. I zeti Horgászegyesület elnöke így tájékoztat: I — összesen mintegy százötven horgász tagja egyesületünknek, egyre több víkendház épül a tó körül, s ráadásul hétvégeken szinte az ország minden részéből érkeznek napijegyet váltó vendéghorgászok is, néni ritka, hogy egy- egy vasárnap 400—500 ember próbál megpihenni a vízparton. Előfordul, persze, a zsúfoltság következtében súrlódás is, de a sporttársi kapcsolat, szerencsére, erősebb az indulatoknál. Ahogy kúszik felfelé a nap, úgy nehezül a levegő. Itt-ott csobban a víz. — Fürdik a hal — mondják a horgászok. — És ha fürdik, nem eszik, nem kell nqki a legízesebb csali sem. A strandolást tiltják, mégis egyre többen merészkednek a vízbe. Fodor László, a halőr, hol itt, hol ott igyekszik rendet teremteni, nehéz csónakja mintha jég hátán siklana. A kórán ébredt horgászok többsége csomagol, s a kedvezőtlen idő ellenére, egyiknél is, másiknál is fickóndozik a zsákban i néhány ezüstös keszeg vagy sárgahasú ponty. Étvágytalan halak Bálint Sándor, a gombai tó Sanyi bácsija hangosan zsörtölődik: — Nem 'jöttek a halacskák, nem ettek. Majd eszünk mi — mondja, s vállára dohja a nehéz bottartó tokót. A kiszolgált Riga erőlködve indul Monor felé. Bálint Sándor mindenkinek köszön, valaki utána szól: — Volt valami, Sanyi bácsi? — Semmi — legyint a horgász. — Megint egy nap hal nélkül! ’ Dél van. Gombáról lehal- latszik a harangszó. Vereszki János
