Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-19 / 143. szám

1977. JŰNITJS 19., VASÄRNAP '^Miíap Jnárcsi kezdeményezés Borpincéből - klub A képlet egyszerű: adott egy tötJi> mint száz négyzetmé­ter alapterületű borpince. Ál­lapota rossz, de mégis kár lenne lebontani. Az első ötle­tet a fiatalok fogalmazzák meg; hasznosítsuk, alakítsuk at ifjúsági klubbá. S nem sokkal az elhatáro­zás után közös erővel munká­hoz láttak. Ahol mindez történt: Inár- cson, a Március 21. termelő­szövetkezet fiataljai vállalkoz­tak e terv megvalósítására. Ulicska József KISZ-ti titár elhatározásukról így beszélt: Ügy véltük, jó hatással lenne KISZ-szervezetünk te­vékenységére, ha volna egy olyan helyiségünk, ahol nyu­godt körülmények között ke­rülne sor rendezvényeinkre. Mindeddig ugyanis a termelő- szövetkezet tanácstermét hasz­náltuk erre a célra, de sze­rintem otthonosabbá, meghit­tebbé tehetnénk programjain- kat, ha lenne egy olyan ter­münk, amit mi magunk ren­dezünk be. A termelőszövet­kezetben harminchét KISZ- tagunk vesz részt rendszere­sen rendezvényeinken. S elhatározásunkat követő­en a fiatalok munkához lát­tak. A düledező épületet le­vakolták, a tetőt kijavítot­ták. A KISZ-tagok rendsze­rint szombaton és vasárnap, szabad idejükben dolgoztak. Az önzetlen munkavállalók mellett mindenképpen dicsé­retet érdemel az a héttagú kőművesbrigád, amelynek tag­jai élenjárnak e vállalásban. Jelenleg azonban más, fon­tosabb elfoglaltságuk van: szintén társadalmi összefogás­sal épül, csaknem kétmillió forintos beruházással — a köz­ség ötvenszemélyes új óvo­dája, a Gagarin-telepen. Az intézményt szeptemberben szeretnék megnyitni, a fiatal kőművesek segítségére itt ége­tő szükség van. Ilyen körül­mények között pedig aiz ifjú­sági klubot valószínűleg no­vember 7. tiszteletére adják át. A termelőszövetkezet KISZ- szervezete egyébként jó kap­csolatot épített ki a helyi ál­talános iskola Kossuth Lajos úttörőcsapatával. Baráti ta­lálkozókon. közös vetélkedő­kön alakult ki a meghitt pár­beszéd, s most azt tervezik, hogy a gyerekeknek a közeli akácerdőben — hektárnyi te­rületen — kirándulóhelyet alakítanak ki. S tudni kell azt is. hogy a fiatalok aktívan kivették részüket a közlőben, n GngarinrteLen és a Dózsa- tér fásításából is. F. G. Nem állhat ellenőr minden vendég mellett Egy nap a kereskedelmi felügyelőkkel IV. osztályú színvonal, II. osztályú árak Valahányszor hajó érkezik Visegrádra, nagyot sóhajtanak a Vár étterem felszolgálói: újabb roham következik. S nem tévednek, alig telik el néhány perc, tömött sorok­ban érkeznek a hosszú hajó- úton megéhezett, szomjúság­tól tikkadt vendégek. Jóma­gam az egyik kereskedelmi felügyelő társaságában láto­gattam az étterembe, hogy megebédeljünk, s közben ta­pasztalatokat gyűjtsünk. A zsúfolt kerthelyiség láttán azonban tanakodni kezdtünk, inkább csak igyunk, az ételre bizonyára sokat kell várni. Rántott borda — combból Nem bántuk meg, hogy mégis az ebéd mellett dön­töttünk, villámgyors, udva­rias volt a kiszolgálás s ami ugyancsak nem közömbös, íz­letes ételeket, bőségesen meg­rakott tálakat tettek elénk. Majd eljött — a vendéglői ét­kezésnek mindig legizgalma. sabb része — a fizetés. A pincér látszólag pontosan szá­mol, megköszöni a borravalót, s mikor bemutatkozunk meg- hökken. Meghökken, mert tudja, — amit mi még nem — hogy NDK-sört adott, és 4,20-szal drágább osztrák sört számolt, tudja, hogy fél fej saláta volt a tányéron, de a felszámított 3,60-ért egész fej járt volna, s azt is tudja, hogy a rántott borda, amit rendeltünk, ser­téscombból készült. A Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalat 350 üzlete kö­zül a tíz legforgalmas-bb egyike a visegrádi Vár étte­rem. Naponta öt-hatszáz adag ételt szolgálnak föl. Szomba­tonként, vasárnaponként en­nek kétszeresét. A pincér stáb fiatal, bírják a cipekedéssel, a futikosással járó megterhelést. Valamennyien kifogástalanul tiszta pincéröltönyt viselnek, külsejük ápolt, kulturáltan dolgoznak. Még a 34 fokos hőségben is megőrzik nyugal­mukat, jókedvüket Amíg a kereskedelmi fel­ügyelők az árkalkulációt el­lenőrzik, lehetőségeim nyílik alaposabb körültekintésre. A kerthelyiség elhanyagolt, kö­zépen, a napernyők alatt az asztalon piszkosak a térítők, sótartó híján hitelesített 1 A PEST MEGYEI TŐZEGKITERMELŐ VÁLLALAT ÉRTESÍTÉSE A 13/1975. (Vili. 30.) ÉVM. sz. rendelet alapján értesítjük Pest megye lakosságát, hogy az emész­tőgödrök gépi tisztítását, ürítését vállalatunk végzi. Az e munkára vonatkozó megrendeléseket írásban, a pontos név, cím és a kívánt időpont megjelölé­sével kérjük feladni a lakáshoz legközelebb eső telepünk vagy kirendeltségünk címére: 1431 Budapest Vili., Baross u. 36. 2364 Ócsa, Némedi út 2151 Főt, Győrffy István u. 31. 2030 Érd, Felszabadulás útja 29. 2117 Isaszeg, József Attila u. 21. 2001 Szentendre, Irányi Dániel u. 12. 2700 Cegléd, Batthyány u. 2. A munkáért járó díjat a munkát végző dolgozónk által kiállított, és a megrendelő által igazolt mun­kalap alapján, utólag számlázzuk. A díjat a számla mellékleteként kapott csekkbefizetési la­pon, a munka elvégzését, illetve a számla kéz­hezvételét követő nyolc napon belül kell postán befizetni. A munkát elvégző dolgozóinknak nem kell fizetni. A számlában az első köbméterért 50 Ft-ot, a további mennyiségért köbméterenként 25 Ft-ot számlázunk. A megrendeléseket 30 napon belül teljesítjük. decis poharakba tették a sót az asztalokra. A vermutot fagyialtos kelyhefcban szolgál­ták fel, s ha netán pezsgőzni szottyanna kedve a vendég­nek, megfelelő pohár híján bizonyára kólás pohárba tölte­nék ki. Oldalt pedig mintha hiányzó raktárt pótolna: össze­gen sy olt szőnyeglialmaz, egy pnpírdoboz tele szeméttel, ócs­ka asztalok és egy hárommá jtós, szennytől szürke hűtőszek­rény. Immár egy hónapja hasz­nálhatatlan, (A kerthelyiséget díszítésül apró kő-zúzalékkal szórták fel, dísz helyett azon­ban szemetes. Hasonló a hely­zet a konyhában is: a hatal­mas lábasokban, fazekakban, serpenyőkben fővő, sülő éte­lek tisztaságához nem fér ugyan kétség, de itt is, ott is kiürült, mosaitlan edé­nyek éktelenkednek. A be­rendezésre is ráférne a kiadós nagytakarítás. A konyhaséf panaszai A tűzhely melletti pokoli hő­ségben ketten tüsténkednek. Rosszalló pillantásom láttán Bayerle Károly, konyhafőnök megtörli a homlokát, s fél percet engedélyez magának a beszélgetésre: — Talán mindent megért, ha azt mondom, hogy ez az asszony, aki itt süti a húst az egyetlen takarítónőnk, bősé­gesen volna dolga egész nap az üzletben s a kertben, de nincs konyhai személyzet sem. Egyedül nem bírnám, még ket­tőnknek is embertelen ennyi ételt készíteni. — Hogy lehet egy for­galmas üzlet konyhája Ilyen elhanyagolt? Meg lehet ful­ladni, teljesen levegőtlen ez a helyiség... — Levegőtlen, pedig 80 ezer forintért csináltatott légcse­rélő berendezést a vállalat, de tíz forintot sem ér. Az elszívó rácson keresztül sem hűvös levegőt, sem szívást nem ész­lelünk. De más bajunk is van — mondja. — Korszerű moso­gató gépet kaptunk, nagyon örültünk neki, csak épp hasz­nálni nem tudjuk. Ráz. Egyik 200 literes boylerünk még ta­valy kiszakadt a falból. Azóta is itt hever, foglalja a helyet. Tovább nem beszélgethe­tünk, a pincérek újra és újra sürgetik a konyhát, 43 má­sodik fogásra várnak. Fábián József felszolgáló is a séfre vár. Tőle az étterem dolgozóinak szociális helyzete felől érdeklődöm: És a munkakörülmények... — Tessék velem jönni... — A továbbiakban alig szól, a látvány önmagáért beszél. Egy leszakadt mennyezetű ho- dályba vezet, az előkészítő helyiségbe. A reggelről itt ma­radt salátaleveleken kívül szemetet és lim-lomot látni. Az előkészítő nyirkos, dohos levegőjét érzem a mosdóban is. Huszonnyolc embernek (ennyi a Vár átlaglétszáma) két zuhanyozó. Az öltözőt becslésem szerint három hó­napja nem takarították, a csempéken ujjnyi vastag pi­szok, a földön sár. Ha nem a saját szememmel látnám, el sem hinném, hogy ezek az ápolt emberek ilyen helyen készülnek föl napi munkájuk­ra. A vendéglátás kulturált­ságát pedig nemcsak tetszetős éttermek építésével kell mér­ni, hanem a megfelelő munka­körülmények teremtésével is. Vastagon fog a ceruza Vinczellér Jánost és Farkas Gyula, kereskedelmi felügye­lők vizsgálata alapos. Meg­állapításaikat bejegyezték az üzlet ellenőrzőkönyvébe, ezen kívül készült két jegyzőkönyv is, melyek alapján valószínű­leg szabálysértési eljárás indul az üzlet vezetője és az egyik fizetőpincér ellen. A felügye­lők ugyanis megállapították, hogy a Pest megyei Vendég­látóipari Vállalat utcán ke­resztüli értékesítésre is kije­lölte a Vár éttermet. Aki ki­bontatlanul elviszi például a sört, az csak bolti, azaz ne- gyedosztályú árat köteles fi­zetni. Az üzlet vezetője ezt figyelmen kívül hagyta. Sok vendeget megrövidítettek. Ko­csis László, a lajosmizsei Víz­kutató és Fúró Vállalat Vi- segrádon dolgozó alkalmazott­ja például 30 üres üveget ho­zott vissza ott jártunkkor. 420 forintot fizetett előző nap a szlovák sörért, pedig betéttel együtt csupán 366-ot kellett volna. A próbavásárlásunk során a fizetőpincér látszólag hibátla­nul számolt. Az ellenőrzés vé. gére mégis kiderült, hogy mintegy tíz forinttal rövidítet­tek meg bennünket is. Sajnos nem állhat minden vendég mellett egy kereskedelmi fel­ügyelő! Czibor Valéria Automata őrök A Telefongyár bugyi gyáregységében készítik a szovjet posta megrendelésére a felügyelet nélkül ellenőrző berende­zéseket, amelyeket gáz- és olajvezetékek mentén állítanak fel. Ilyen berendezések őrködnek majd az orenburgi gázve­zetéknél is. Négy pályázat története Szántók, vetők, aratók, tséplók és a kender — Makódon Fábián Ilona tősgyökeres makádi. A dédapja bognár­mester volt, a nagyapja meg asztalos, de most már tsz- járadékos, mert vagy két évtizede felhagyta az önálló ipart. A fia, Ilona apja, most is a tsz asztalosa. Fábián Ilike pedig a ráckevei Ady Endre Gimnázium IV. A. osztályos tanulója, és mire a sorok megjelennek, már a szóbeli érettségin is túl lesz. A szakkörből indult Meg is látszott az arcán a nagy vizsga előtti szorongás, amikor otthonában felkerestük. Hallottunk ugyanis arról, hogy ez a kislány gimnáziumi évei alatt minden esztendőben helytörténeti tanulmányt írt, és mind a négy a múlt, a ha­gyományos mezőgazdasági munkákról szólt. S csak az idén befejezett munkája vár elbírálásra, a másik hárommal díjat nyert a helytörténeti pá­lyázaton. — Hogy jutott eszébe a helyi mezőgazdaság történetével foglalkozni? — kérdezzük tőle, merthogy iparosivadékhoz ta­lán jobban illene a régi falusi iparosok életét megörökíteni. — Elsős koromban — mond­ja — beléptem a helytörténeti szakkörbe. Érdekelt szülőfalum lakóinak múltja. Arra azonban nem gondoltam, hogy köz­ségtörténetet írok. Tériké néni, dr. Kovács József né a szakkör tanár vezetője más témákra irányította figyelmünket. En­gem megragadott a szántás­vetésre vonatkozó javaslata, és hosszas kérdezősködés után megírtam első pályázatomat: Szántás-vetés Makádon cím­mel. A megyei helytörténeti versenyen harmadik díjat kaptam érte. Ahogy a bíracs készül A következő évben a pályá­zaton már első díjjal jutal­mazták Aratás Makádon című munkáját, és ugyanezzel har­madik helyezést ért el az or­szágos ifjúsági helytörténeti pályázaton. Belelapozva mun­kájába nem mondható, hogy a régi makádiak másként arat­tak, mint mások. Persze, sajá­tos szokásaik azért voltak, és este, ha letették a kaszát, meg a lányok az utolsó kévét is összekötötték, már a vacsorá­val éhüket is elverték, nótáz- tak. Néhány tucat aratási éne­ket lejegyzett Ilike, úgy, ahogy idős nénik, bácsik tollbamond- ták a verset. Iktassunk a sok közül egyet ide is: Miért nem termöttem búzának Aratáskor learatnának, Ügy sem kellek én a betyár világnak, Ellenére lőttem a babámnak. Milyen dallamra énekelték azt nem jegyezhette le, kottát nem tud írni, viszont a vers­ből is megállapítható, hogy Makádon az öregek nyelvjárá­sa még őző. Aratás előtt, kora tavasszal, ha a termés szépnek mutatko­zott és a tavalyiból még bő­ven volt, csíramáiét sütöttek búzából, de ezt a máiét inkább bíracsnak hívták. Hogyan ké­szült ez az eledel, azt is felje­gyezhette a kis helvtörténész: i Két liter búzát beáztattak, négy napig ázott egy fazék­ban. Mikor kiütötte az orrát (kicsírázott), deszkára tereget­ték, ruhával letakarták, négy napig locsolták. A ruhán gyö­keret vert, akkor a ruhát le­vették, öt nap múlva kizöl- dült. Szeletekbe szeletelték, aztán húsdarálón ledarálták, de régebben mosófával (su­lyok) törték. Azután hat liter vizet öntöttek rá, majd kézzel kicsavarták, átszűrték, mégpe­dig valamikor szőrszitán. Édes lé lett belőle, abba hat liter­hez négy liter búzalisztet tet­tek. Fakanállal addig keverték, míg olyan sima nem lett, mint a pite. Akkor azután lábasba, tepsibe öntötték, házi kemen­cében kisütötték. Annyit kel­lett a kemencét melegíteni, mint a kenyérnek. Két-három nap múlva levet vetett, akkor volt a legfinomabb. Egy ta­vasszal háromszor is sütöttek bíracsot. Kenderbáb csak csőkért Harmadik gimnazista korá­ban második díjjal jutalmazták Cséplés Makádon című pálya­munkáját. Abban olvassuk, hogy a kicsépelt búzát véká­val mérték, és a szerző a kü­lönböző nagyságú vékákat le is rajzolta. A legkisebb űrmé­rete nyolcliternyi volt. Ezt köpöcevékának, vagy bérszedő­nek nevezték, minthogy ezzel az edénnyel mérték ki — ha volt — a részarató bérét, bú­zában. Kenderfeldolgozás Makádon, erről szól Fábián Ili idei, még el nem bírált munkája. — Régen nem volt olyan gazda a községben, aki ken­dert ne termesztett volna. Ma már senki sem foglalkozik ez­zel — halljuk tőle. Nagyapja pedig, aki ott ül velünk az üveges verandán, most meg­szólal: — Jól fizető növény a ken­der, nagyüzem is foglalkozhat­na vele. Manapság gépekkel könnyű lenne feldolgozni. Bez­zeg régen ...! Megtudható a pályaműből, hogy valaha, még a gabona aratása előtt beérett és kézzel húzkodták ki a földből. Utána vízbe áztatták, majd nyolc-ki- lenc napig szárították. Akkor tilolták. Alighanem kevesen tudják, milyen is volt a tiloló, leírjuk hát a leány kéziratá­ból: A tilolónak négy lába volt, két méter hosszú fakés volt a lapjához erősítve. Folytatólag olvassuk azt is, hogy tilolás után kirázták a kenderből a pozdorját, szálait, akár a ha­jat, összefonták, abból készült a kenderbáb. Mennyi báb lett. azt megszámolták. Hátra volt Fábián Ilona csak mutatja, hogy rokkán készült a fonal a kender­ből is. Geleta Pál felvétele még a puhítás, ami valóságos ünnepség volt a háznál. Esté­re. lányokat hívták össze, és akár a fonóban, felcsendült a nóta. A legények meg csopor­tosan jártak a házak előtt, les­ték, melyikben énekelnek, oda betértek. Ellopták a kender­bábot, csak csókért adták visz- sza. Dallamgyűjtő nyár Puhítás után még gercbe- nezni kellett, kifésülni a szöszt. Utána meg rokkán fonalat fonni. Bizony javában tél lett, mire megszőtték a vásznat. De a sok fáradságos művelet kö­zül a puhítás mégiscsak vígas­ság volt. Amit olyankor éne­keltek, a sok-sok nóta szintén belekerült a pályamunkába. Az egyik versidézetből a szegény­ség szomorúsága szól: Tépett varjú száll a levegőbe, Rossz világ jár a szegény legényre, Kigúnyolják, kacagják a lányok, A szegénység jaj de cudar átok. — S miről szól majd az ötö­dik pályamunka? — érdek­lődtünk. — Eddig csak a dalok szöve­gét gyűjtöttem, a nyáron a dallamokat veszem magnóra. Most vesszük észre, az asz­talon matematika és kémia is­kolakönyv fekszik. Persze az érettségire készül. — Meg a felvételire. Várom, mikor hívnak vizsgára Egerbe, a tanárképzőbe. — Történelemtanárnak ké­szül? — Nem. Szeretem ugyan a történelmet, de a matemati­kát, meg a kémiát jobban. Csodálkozásunk láttán szin­te vigasztalón: — Ha sikerül bejutnom a főiskolára, szakítok majd időt, meg szeretném írni Makád krónikáját. Szokoly Endre 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom