Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-17 / 141. szám

Közművelődés a szövetkezetekben Több jog, nagyobb felelősség A járási közművelődési bi­zottság a legutóbbi ülésén osz­totta fel a járás mezőgazdasá­gi szövetkezeteinek befizeté­seiből származó kulturális ala­pot. Erről a minap számoltunk be és szót ejtettünk a községi tanácsok — a helyi művelő­dési házak gazdái — és a szö­vetkezetek közötti, a közműve­lődési intézmények közös fenntartására kötött és köten­dő szerződéseiről is. Nem fe­lesleges azonban széttekinteni magukban a gazdaságokban sem: milyen kulturális tevé­kenységet folytatnak, milyen közművelődési területen tevé­kenykednek? Novák László­nak, a járási hivatal élelmi­szer-gazdasági és kereskedel­mi osztálya vezetőjének fel­mérésére támaszkodva, hasz­nos következetésekre jutha­tunk. A termelőszövetkezetek dol­gozóinak valamennyi korosz­tályából vesznek részt egyre többen és aktívabban a közsé­gek közművelődési munkái­ban, a tömegoktatásban, a kü­lönféle öntevékeny művé­szeti csoportokban és a művelődési házak klubjai­ban, szakköreiben. A szövetkezeteik konkrét köz­művelődési munkája azonban az elmúlt években még meg­lehetősen szűk területre — az Országos Rendező Iroda kétes értékű zárszámadási műsorait leszámítva — jobbára a tanul­mányutak és a szakmai, poli­tikai oktatás megszervezésére korlátozódott. A téli oktatás a különböző tematikájú politikai szeminá­riumokból áll, szervezett az irányító szakemberek és a szakmunkások továbbképzése is. A felnőttoktatás sikerére jellemző, hogy 1976-ban hét községben működött dolgozók általános iskolá­ja, ahová a szomszédos községek­ből is jártak tanulók. A váci Mezőgazdasági Szakközépisko­la gödöllői, kihelyezett, levele­ző osztályát korábban meg akarták szüntetni, de a növek­vő érdeklődés életben tartotta. A közművelődés többi terü­letén is találhatunk kezdemé­nyezéseket. Sajnos, a tizenegy szövetkezetből mindössze négyben vásároltak könyvet az elmúlt évben, a felhasznált pénzösszeg a kulturális alap 1 százaléka. A külföldi és belföldi tanul- mányutakra hatszázhetven- ezer forintot költöttek, a ta­nulmányutak tartalmi értéke azonban nem mindig arányos a lehetőségekkel. A gazdaságok szervezetén belüli egyéb közművelődési te­vékenységről nem mondha­tunk sok jót. A fejlődés min­denesetre megindult, s a to­vábblépésre a községi közmű­velődési intézményekkel való szorosabb együttműködés ad alapot. Ezt szolgálják a már említett közös fenntartási szerződések is. Tegnap reggsítől Locsoiási tilalom, másodfokú korlátozás A város kúijai 9 ezer köbméter vizst adnak naponta Csőtörés az Alsópa.kban Amiről néhány hete írt cik­künkben még csak mint lehe­tőségről tettünk említést — tegnap bekövetkezett. A városi tanács elrendelte a locsolási ti­lalmat, az üzemekben pedig életbeléptették a másodfokú vizkorlátozást. A kerttulajdo­nosok éjjel tizenegytől hajnali négyig öntözhetnek; az üze­meknek 15 százalékkal kell mérsékelniük vízfogyasztásu­kat. Benedek János tanácselnök kijelentette, az idén nem fog­nak visszariadni a pénzbírság kiszabásától — ami 5 ezer fo­rintig terjedhet — ha vízpo- csékolást tapasztalnak. A víz­mű emberei járják a várost, ellenőrzik a rendelet betartá­sát, tette hozzá Ritecz György, a gödöllői üzemi őmémökség vezetője. Tőle azt is megtudtuk, a kutak teljes kapacitással üze­melnek, naponta 9 ezer köb­méter vizet termelnek, ami nyolcszázzal több az eddigi csúcsnál, hála az új kutaknak. A vízmű szakemberei külön­ben is derekasan helytállnak, hangsúlyozta Benedek János, a keddi alsóparki csőtörést né­hány óra alatt kijavították. Sajnos, az öreghegyi tároló- medencéből 500 köbméter víz elfolyt. Valamelyest enyhitett a gon­dokon a szerda délutáni eső, de a takarékosság továbbra is igen fontos. A tanáccsal együtt minden gödöllőit arra kérünk, ne pocsékolja a vizet, a kert­tulajdonosok, autójukat töm­lővel mosók gondoljanak a magasabb helyeken lakúkra, akiknek csapjaiból ezekben a száraz napokban alig folyik víz. Hamar megkedvelték Kerepesen a Szilasmenti Egyesült Mgtsz gyártja az ország­szerte jól ismert kamillacseppet. Lukács Margit, Egri Lászlóné és Horváth Istvánné műszakonként 1600 üveget tölt meg ka- millacseppel. Ifj. Fekete József felvétele Egy hét múlva a kispályákon is befejezik A péceli kispályás labdarú­gó-bajnokságban már csak egy forduló van hátra, és könnyen megjósolható, hogy a bajnokavatáskor a Club 9í együttese léphet a képzelet­beli dobogó legfelső fokára Az elmúlt fordulóban az ÁFÉSZ—PVCS találkozó el­maradt, a szövetkezetiek ké­sőn érkeztek. Eredmények; ÁFÉSZ— b'TCS 0—3, (játék nélkül), Költségvetés—Club 99 0—8, Vasipar—Tsz 2—1, Vegyes­ipar—Sütőipar 2—1. A bajnokság állása: X. Club 99 7 3 2 — 25- 5 12 2. TSZ 7 4 1 2 16- 8 9 3. Vasipar 7 4 12 11-15 9 4. PVCS 7 4 — 3 17- 6 8 5. ÁFÉSZ 7 3 1 3 9-12 7 6. Sütőipar 8 3—5 13-13 6 7. Vegyesipar 7 3 — 4 10-13 f 8. All. Gazdaság 7 2 1 4 11-22 S 9. Költségvetés 7 1 — 6 4-28 2 A szövetkezetek eddig sem zárkóztak el a kérések elől; készségesen segítettek a taná­csoknak, a társadalmi szerve­zeteknek, a művelődési és ok­tatási intézményeknek. A járási közművelődési bizottság és a községi bi­zottságok megszervezésé­vel a szövetkezetek is na­gyobb felelősségre és egy­ben beleszólásra jogosul­tak, illetve kötelezettek. A mezőgazdasági és a fogyasz­tási szövetkezetek az idén harminc százalékkal nagyobb összegeket ajánlottak fel a közművelődési tennivalók tá­mogatására. A közös fenntar- tás'is új lehetőségeket nyújt; a szövetkezetek igényeikhez iga­zodó kulturális műsorokat kérhetnek, javaslatokat tehet­nek a közművelődési program összeállítására. A községek közművelődési munkájában való nagyobb részvéttel a szövetkezetek bel­ső művelődési munkáját is to­vább gazdagítja majd s az új kezdeményezések jelentősen megkönnyíthetik a kultúrpoli­tikai célok megvalósítását: a mezőgazdaságban dolgozók kulturális gyarapodását. Nevelik a gyereket Színhely: Légszesz utcai iskola udvara, évzáró után. Kissé elhúzódott az ünnep­ség. A hazafelé igyekvők kö­zött mondja egy anya: — Jó sokáig eltartott, az igazgató néni elhúzta az időt. Nálunk tizenöt perc alatt mindent elintéztek. Az igazgató nénid sokat du­mált. (A sok duma idején a szo­kásos programon túl kiosz­tottak vagy száz jutalom­könyvet, és az igazgatónő végleg búcsút vett az isko­lától). Színhely: Aszód—Iklad között közlekedő autóbusz. Fiatal anya száll fel a jár­műre három év körüli gyermekével. Elhelyezked­nek, és már mondja is a körülöttük ülőknek: — Most vettem a gyerek­nek fagyit, nem akart föl­engedni. Fel kéne pofozni, eldobatta. Egyik sem csi­nálja ezt, csak ez. Jól meg kellene pofozni, majd nem játszaná a fejét. (Hát igen, ha egy sofőr arra vetemedik, hogy egye­düli legyen, aki betartja a szabályt — verést érdemel.) B. E. IV. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM 1977. JtNIUS 17., PÉNTEK Tréleren a Kárpátokon át Á mélyépítő vállalat feladatai flőtt & létszám, emelkedett a termelékenység Június közepén útra kel ti­zenkét szakember, aki a Kö- zápm agyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat első kül­földi megbízatását teljesíti. Az orenburgi gázvezeték gusz- jatyini lakótelepén épülő szennyvíztisztító két, egyen­ként 750 köbméteres meden­céjét a vállalat készíti. Üj műanyagragasztásos eljárás­sal gyártották a tartályokat. A speciális szigetelővel ellá­tott medencéket trélereken szállítják a Kárpátokon ke­resztül. Ez sem könnyű fel­adat, hiszen a legkisebb sérü­lés miatt is baj lehet a víz­zárással. Június 15-e és 20-a között indul a karaván, ame­lyet már a magyaT szakembe­rek fogadnak a helyszínen. A szovjetunióbeli befejező mun­kák két és fél hónapig tarta­nak. Augusztus végén, a hideg beállta előtt, átadják a tároló­kat. Hagyományos technológiá­val, 6—8 hónapot . venne igénybe ez a munka. Fogadószintek Még egy újdonságról tájé­koztatott Kelemen István, a mélyépítő vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, ami szin­tén tekintélyüket bizonyítja. — Felsőbb vezetőink érett­nek tartják a KKMV-t arra — mondotta —, hogy bevon­ják a fővárosi közművesítés! munkákba. Az igények és a kapacitás közötti szakadékot mi is segítünk szűkíteni. Az év második felében kezdjük meg, a lőrinci lakótelepen a 15—20 milliós értékű közmű­vesítést. Ezután, de szintén a második fél évben, számunk­ra teljesen új feladat megol­dásába fogunk. Ugyanezen a lakótelepen készítünk úgyne­vezett fogadószinteket. A ' Földmunkákat Gépesítő Vál­lalat munkáinak egy részét vesszük át. Az első időben az ő műszaki segítségükkel dol­gozunk. A megállapodás sze­rint számíthatunk rájuk, szak­embereink betanításában is. 1978-tól kezdve évi 20—30 mil­lió forint értékben adunk át a magasépítő vállalatoknak fogadószinteket. Kelemen István hozzátette, hogy az új kapacitás létreho­zása érdekében a második fél évben anyagi támogatást kap­nak álló- és speciális fogyó­eszközök vásárlására. Persze, az elhatározás és a központi támogatás kevés vol­na. Az új munkák vállalásá­nak alapja és előzménye az év első öt hónapjának kiváló teljesítménye. Lapunkban is beszámoltunk róla, hogy az év elején kijelöltek 13 építkezést, s ide összpontosítják az erő­ket. Nos, az első öt hónap­ban csupán a ferencvárosi malomban mutatkozott lema­radás. Körülbelül két hónap pal elcsúsztak. A többi 12 he­lyen tartották a vállalt ha­táridőt. Tudott dolog, az építőipar­ban az év első néhány hó- i napja, elsősorban az időjárás I miatt, gyengébb a többinél. : Általános tapasztalat, hogy a ; második fél év teljesítménye ] 20—25 százalékkal nagyobb az elsőnél. A KKMV sem szá­molt azzal, hogy az év első j hat hónapjában éves tervük 1 felével elkészülnek. Célkitű­zésük az 1977. évré 400 mil- | liónál nagyobb termelési ér- I ték. Az első öt hónapra 150 milliót terveztek, ezt egymil­A z egyik meleg délután ** úton-útfélen jégkrémet bontogatókkal találkoztam. A papírt elegáns mozdulattal — akadt, aki szemérmesen kö­rülnézett — dobálták árokba, parkba. A múltkor olvastam, hogy a virágágyások is köz­kedvelt szemetelőhelyek. Sen­kinek nem tetszik, ha kör­nyezete tele van hulladékkal, mézis eldobáljuk a legkülön- b' ,hb fölöslegessé vált hol­mit. Vajon miért? Egyszerű a magyarázat: muszáj eldob­ni, mert nem tudjuk hová tenni. Van, aki zsebben, tás­kában gyűjti, ez jó módszer, de kívánhatjuk-e, hogy min­denki szeméttartót hordion magával. (A cigarettavéget semmilyen parancsra nem va­gyok hajlandó a táskámban tárolni.) Az utcán a legrendetlenebb ember is, legalább a látszat kedvéért szemétgyűjtőbe dob­ná... dobná, ha volna hová. Gödöllőn nagyon kevés a hul­ladékgyűjtő. A legtöbb a vég­állomás felé vezető úton ta­lálható. Itt azonban nincs mo­zi, trafik, jégkrémárus — nem tudjuk bizonyítani, milyen rendesek vagyunk. Láttam szeméttartót a végállomáson is, de az balesetveszélyes. Va­lahonnan betonostül kiemel­ték, a megállóba hurcolták — bármelyik pillanatban rádől­het valakire. Volt szeméttároló a Szabad­ság út 7-es számú ház előtt is. Ha az áruházban jégkrémet vettünk, pontosan itt kellett eldobni a papírt. Szegény do­boz annyira megtelt, hogy ta­vasszal csak erőszakkal* gyö­möszölhettünk bele úiabb adagot. Ezt a szemétgyűjtőt egyszerűen elintézték: elvit­Régi és új gondok Járva az utat Mi jöhet még? ték a tartalmával együtt. A tartóvázat meghagyták em­léknek. Hogy az Alsóparkban, miág nincsenek gyűjtőládák, ez érthető. Űj lakótelep, nem készülhet el egyszerre min­den. Az már kevésbé érthető, hogy a város más, forgalmas helyein miért hiányoznak ezek az alkalmatosságok. Y alami kor régen, lovas nemzet korunkban min­den forgalmasabb helyen akadt egy farúd, ahová a lovakat kikötötték. Egyetlen lovas sem kötötte paripáját a ta­nyaház köcsögtartójához. Ké­sőbb e derék jószágokat fel­váltották a járművek, min­dennapi közlekedési eszkö­zünkké vált a kerékpár. Hosz- szú évek után elértük, hogy a falra szögeit tábla: „Kerék­párt a falhoz támasztani ti­los!” — fölösíegesé vált. Ma már mindenki önkéntelenül az e célra készült rácsokhoz tolja biciklijét. A fejlődés azonban nem áll meg, egyre jobban élünk, mind több az autó. A renge­teg gépkocsinak, ha nincs úton, valahol hely kell. Csa­ládi házak udvarán ez nem okoz gondot, de a lakótelepe­ken, különösen ahol nincs kö­zös garázs, annál többet. Valószínűleg a gondok csök­kentésének szándéka miatt vált betonmezővé az Alsópark is. Nagy költséggel, fáradság­gal minden ház köré parkolót építettek. Annyit, hogy ha minden családnak lesz autója, akkor is jól elférjenek a jár­művek. Akadnak azonban olyan gépkocsi-tulajdonosok, akik már most úgy érzik, nem fér­nek el a betonon. A négyeme­letes házak park felőli homo­kos-füves részét használják parkolónak. Sokkal biztonsá­gosabbnak tartják, ha kocsi­juk az ablakuk alatt áll, éj­jel-nappal vigyázhatják sze­retett jószágukat. Hogy a ház többi lakóját zavarja? őket nem érdekli. Ezen az oldalon lehet kiabálni, zenélni késő estig, a kocsiból kiürített sze­metet, csikket, olajos rongyo* ott lehet hagyni, nem látja senki. Félreértelmezik némelyek a házakhoz vezető bekötő utak szereDét is. Jön a kocsi, ép­pen, hogy megáll a lépcsőház előtt. A következő szorosan mögéje, elzárva a járókelők elől a keresztező járdát. A legúiabb autós szórakozás a íárdán való kocsikázás. Az 5-ös számú ház előtti szaka­szon büszke öntudattal hajta­nak: íme. milyen ügyesek va- gvunk mi. |v íváncsian várjuk, mi jö­AXhet még? Báskai Erzsébet hóval túlteljesítették. Június végére várhatóan elérik a 180 milliót, s így — beleszámítva a második fél év 20—25 szá­zalékkal nagyobb teljesítmé­nyét —/céljukat minden bi­zonnyal elérik. Hírnév Magyarországon, az építő­iparban a jó és kedvezőtlen hírek szájról szájra terjed­nek. Mindenki mindent tud. Ezzel magyarázható, hogy a vállalat személyzeti osztályá­ra nemrégen Csongrádból je­lentkezett egy teljes kubikos.- hrigád. Valahonnan megtud­ták, a Közép-magyarországi Mélyépítő Vállalatnál jól men­nek a dolgok. Nemcsak a csongrádi brigád, mások is igy vélekedhetnek, hiszen ta­valy az első öt hónap átlagos létszáma 1400 volt, az idén ugyanebben az időben 1560 a fizikai dolgozók száma. Emel­kedett a termelékenység is, méghozzá 15,5 százalékkal. r Átszervezés A krónikás ilyenkor azon­nal a hogyanról faggatózik. Miként sikerült ezt elérni? A tavaly végrehajtott át­szervezések most értek be. ütőképesebbé váltak a ter­melési szervezetek. A kiszol­gáló apparátus, a szállítás és a gépészet felnőtt a felada­tokhoz. Jótékonyan hatottak a munkára a szintén még ta­valy elhatározott továbbkép­ző tanfolyamok. Az osztály- vezetőktől a művezetőikig va­lamennyi vezető Mátraszent- istvánon gyarapítja tudásét, megismeri a vállalati célki­tűzéseket, feladatokat, a ter­melési, gazdálkodási szerve­zetet. így elérték, hogy a fel­ső és középszintű vezetés egy nyelven beszél, egyformán látja és érzékeli a vállalat éle­tét. Kelemen István siet hoz­zátenni : a mátrai faluban nem nyaralnak a szakemberek, reggel nyolctól este hatig in­tenzív oktatás folyik, ■ vacso­ra után még konzultációt is tartanak az elhangzottakból. A harmadik tényező a lét­szám .emelkedése. Erről már szóltunk. Nézzünk meg ezután néhány kiemelt építkezést. A gödöllői Szabadság téri lakótelep köz- művesítési munkái ütemterv szerint haladnak. A decem­ber 31-i átadási határidő előtt november 7-ére befejezik a Cinkota és Gödöllő közötti gázvezetéket. A városban épülő szennyvíztisztító telep előkészületi munkái szintén rendben mennek. Kijelölték a munkát végző részleget is. Jól haladnak a budaörsi la­kótelep közművesítésével. A törökbálinti—budaörsi szenny­víztisztító egyik fontos része, egy vezetékrendszer elké-' szült, átadták — jöhetnek a társcégek. Kistarcsáaz épü­lő kórházban átadták az 1-es számú tárolómedencét. Cse­pelen, a papírgyárban elké­szült a közmű. Ugyanebben a kerületben új helyre vonul­nak fel a mélyépítő vállalat munkásai, megkezdik a Fő­városi Csatornázási Művek egyik gerincvezetékének épí­tését. A többi kiemelt és nem kiemelt építkezés szintén jól halad. K. P. \ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom