Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-16 / 140. szám

1911. JŰNIUS 16., CSÜTÖRTÖK x/urlav 7 író az ifjúsági klubban' A ceglédi Dózsa György If­júsági Klub és az SZMT kör­zeti könyvtára nemrégiben emlékezetes irodalmi estet szervezett. A meghívott ven­déget — Asperján György írót — jól ismerték már a fiatalok, hiszen olvasták ko­rábban megjelent műveit. A fiatal író, a munkássors és'-életmód kitűnő ismerője, legújabb kötete kapcsán be- ezétgebefct és vitatkozott olva­sóival. Néhány perces kezdeti feszültség után az író és a fiatalok között gyorsan kiala­kult az őszinte emberi kon­taktus: ez egyébként Asper­ján György alkotói karakteré­nek legfontosabb része. Szó esett végezetül az alko­tó terveiről is: a tájékoztatás szerint a szociális otthonok optimista légköréről kíván könyvet írni a jövőben: a ve­teránok nemzedékének az élet által produkált bölcs humorá­ról szól majd az új írásmű. Maczelka Tibor Cegléd Cipővásárlás, bosszúságokkal A minap egy pár papucsci­pőt szerettem volna vásárolni feleségemnek. Azt tudtarh, hogy a helybeli ruházati bolt­ban nincs, így a fővárosba utaztam. Mivel női cipők vá­sárlásában kellő jártassággal' nem rendelkezem, a biztonság kedvéért mintát is vittem. Utam első állomásán, a Ba­ross tér egyik fényes kis cipő­üzletében megmutattam a ma­gammal hozott darabot: ilyet szeretnék. Barátságos mosoly- lyal tudtomra adták, hogy itt ilyesmit nem árusítanak, pró­bálkozzam talán a szomszédos Corsó Áruházban. Nem tehet­tem mást, elindultam ide. Nem sok sikerrel. Itt nyomban fel­világosítottak, hogy ez nem papucscipő, hanem műbőr női mokasszin, de sajnos, adni nem tudnak, mivel „az üzletet nem profilírozták” ilyen áru eladására. Eredménytelenül próbálkoztam a Corvin Áru­házban is. Megtudtam azt, hogy naponta százan és százan keresik ezt a cipőt, mert ké­nyelmes, jó és olcsó. Éppen ezért jó lenne, ha az érdekeltek gondoskodnának arról, hogy az üzletekben is kapható legyen. Krátky László Sülysáp Fan tasztikus... Üj rekord született. Egyedül­álló a maga nemében, hiszen a sportban ilyen eredmény hal­latán elismerően csettintenek a szakemberek, s csak ennyit mondanak: fantasztikus. Az a világcsúcs, amelyről most sze­retnénk szólni, egészen más ér­telemben illethető ezzel a jelző­vel .. • Amikor a minap átnéztük szer­kesztőségi postánkat, bizony alig akartunk hinni a szemünknek. Az történt ugyanis, hogy jú­nius 14-én, kedden kaptuk kéz­hez a Pest megyei jogásznap június 3-i eseményére szóló meghívót. A borítékra ütött bélyegzőn jól leolvasható: a feladó, a Pestvidéki Járásbí­róság időben, még május 16-án postára adta a küldeményt. Mégis majd egy hónap kellett ahhoz, hogy a fővároson belül, a Thököly útról — a bíróságról — a Blaha Lujza térre, szer­kesztőségünkbe érjen. Térkép segítsége nélkül is könnyen le­mérhető: a 7-es autóbusszal hat megállónyl a távolság a két épület között — időben bő­ségesen számítva, tizenöt perc —, s gyalogosan is kényelme­sen eljuthatunk egyik intéz­ményből á másikba háromne­gyed óra alatt. S mivel máskor is előfordult már hasonló eset, miszerint időben feladott meghívókat késve — az esemény megtör­ténte után — kaptunk kézhez, lenne egy tiszteletteljes kérdé­sünk e friss ügy kapcsán a postához: vajon milyen jármű­vel tették meg e rövid utat? Ez a kézbesítési rekord ugyanis minden bizonnyal túl- szárnyalhatatlan .. • F. G. Szocialista brigádok az óvodásokért A véletlen úgy hozta, hogy dunakeszi és bogi tudósítónk egyaránt hasonló eseményről adott hírt. Korábban több íz­ben írtunk iskolákat, szociá­lis otthonokat patronáló szo­cialista brigádokról. Most újabb adalékkal szolgálhatunk e remek kollektívák tetteihez: óvódásoknak szereztek két he­lyen is örömet. DUNAKESZI GYEREKEK ÖRÖME Dunakeszin a 4. számú óvo­dában elkészült az udvari ját­szótér, a helyi üzemek, intéz­mények támogatásával, társa­dalmi összefogással. A szép játszótérért a helybeliek — mindenekelőtt a szocialista kol- lektívák tagjai — ezerhatszáz társadalmi munkaórát dolgoz­tak, megmozgattak ezerhá­romszáz köbméter földet, el­ültettek legalább ötszáz bok­rot és száz fát, s ezerhárom­száz négyzetméternyi területet füvesítettek. A nagy munkából alaposan kivette részét a Mechanikai Labor tmk csőszerelő szocia­lista brigádja, a Pest megyei Víz. és Csatornamű Vállalat helyi kirendeltsége, valamint az egyik honvédségi alakulat katonái is segítettek. Érdemes megemlíteni Horváth Csongor nevét, aki kollégáival együct vashulladékot gyűjtött és adott el: az így kapott pénzt — húszezer forintot — fel­ajánlották a játszótér épí­téséhez. Sárdi László mérleg­hintákat, padokat, bordásfalat szerzett a kicsinyeknek. Az átadást követően tizenhét szü­lő kapott oklevelet jó mun­kájáért. S azt talán mondanunk sem kell: a játszótér napok alatt az óvodások igazi paradicso­ma lett. Solymosi László Dunakeszi FELÚJÍTOTT játékok A Fővárosi Kertészeti Vál­lalat Zalka Máté szocialista brigádja lelkiismeretes pat- ronálója a bagi óvódénak. Nemrégiben Kovács Pál bri­gádvezetővel az élen ismét el­látogattak a gyerekekhez: új játékokat, kör- és mérleghin- tákot, falovakat, és mókuske­reket szereltek fel az udva­ron, s a régi alkalmatosságo­kat is felújították, lefestet­ték. Az óvoda vezetőinek nagy örömére rövidesen ismét el­jönnek Bagra a brigád tagjai: júliusban elvégzik a nagyta­karítást, kifestik a helyisége­ket. önzetlen segítségükért min­denképpen köszönet és elisme­rés jár. Iszlai Albert Bag A társadalmi tulajdon védelmében Nemrégiben Pest megyének olyan vidékére látogathattam el, ahol mindeddig még nem jártam. Szeretek barangolni ismeretlen tájakon, ezért is várakozva indultam útnak. A fővárosból Vdcra érkeztem, majd Rádon, Pencen át Aszód­ra jutottam, s onnan jöttem vissza a fővárosba. Az utak állapotáról egy korábbi írá­somban már beszámoltam, ép­pen ezért most arról a tapasz­talatomról szeretnék szólni, amely úgy hiszem, az ország más területeire is érvényes. Öröm volt látni azt, hogy a községekben új házak emel­kednek, óvodák, vagy éppen orvosi rendelők épülnek. Jó érzés volt azt is tapasztalni, amint a lehetőségekhez ké­pest a régi kastélyokat is igye­keznek megóvni, újjáépíteni s mai célokra felhasználni. Ebben az országban élünk, s jól tudjuk, nem megy minden egyszerre. Előfordulhat, hogy türelmesen várnunk kell, né­hány fontos beruházás megva­lósítására. A várakozási időt rövidíthetjük le akkor, ha minden munkahelyen a legki­sebb hanyagságot is szóvá tesszük, igyekszünk megaka­dályozni a felesleges pazarlást. Szerintem valamennyien gaz­dagabbakká válhatunk azáltal, ha már létrehozott értékeinket megóvjuk és becsüljük. Ez volt rövid kirándulá­som legfontosabb tapasztalata. Kővári József Mende Inárcsi fagy!a! tpan asz Az elmúlt napokban több inárcsi olvasónk szóvátette: a cukrászdában nem lehet fagy­laltot kapni. Levélíróink arra kértek bennünket, próbáljuk megtudni, mi az oka ennek. A Dabasi ÁFÉSZ illétéke- seitől megtudtuk: az inárcsi cukrászdában azért nem lehet két hete fagylaltot kapni, mert elromlott a pult hűtő- rendszere. Ilyen körülmények között pedig Leó jégkrémet árusítanak. A tájékoztatás szerint tartalékberendezéssel nem rendelkeznek, egy új vá­sárlása pedig ötvenezer fo­rintba kerülne, amire viszont nincs lehetőségük. Mégis ta­láltak megoldást: Tatárszent- györgyön lévő egységükben nincs elegendő áram a fagy­laltpult működtetéséhez, így azt az elkövetkezendő napok­ban Inárcsra szállítják át. így hát nem kell sokáig vár­niuk a helybelieknek: rövi­desen kapható lesz ismét fagylalt a cukrászdában. Be kell-e csomagolni? Állandóan beszédtéma az utóbbi időben Gödöllőn, hogy az Áfész-áruházak élelmiszer­boltjainak kivételével az üzle­tekben a péksüteményekhez nem adnak papírzacskót, illet­ve nem csomagolják be azo­kat. Néhány boltban — ha na­gyon morgolódunk — a negy­ven filléres kiflihez külön har­minc fillérért vásárolhatunk papírzacskót. Ezt nagyon fur­csának találom. Ügy tudom, rendelkezés is van arra, hogy a kenyér és pékárut csak megfelelő csoma­golásban lehet kiadni. Ez a gödöllői üzletekre nem vonat­kozik? Kelemen János Gödöllő Önzetlen mesteremberek Budakeszin hagyomány már a helyi kisiparosok között: időről Időre segítséget nyújta­Korai zárás, fárasztó cipekedéssel Újtelepi gondok a bevásárlás körül — Eredményt hoznak-e a kedvezmények? Magunk is nemegyszer meg­lepődve tapasztaljuk egy-egy olyan településen, ahol már régebben jártunk: gyorsan változik a táj, rövid idő múl­tán frissen vakolt házsorok szegélyezik a vidéket, új ut­canevekkel ismerkedik az ide­gen. Ám az is igaz, hogy ez az örömteli fejlődés sok gonddal jár, hiszen a beköltözés után megkezdődnek a hétközna­pok: a sok egyéb tennivaló közepette mindenekelőtt az, hogy naponta vásárolni kell... Nemrégen ilyen témájú, meglehetősen szenvedélyes hangú levelet kaptunk Pomáz- ról: feladója, Herceghalmi László (Rákóczi u. 18.) egye­bek közt így írt: Az olvasó javaslatai — Rendszeres olvasója va­gyok a Pest megyei Hírlap­nak, ezért fordulok a szer­kesztőséghez segítségért. Prob­lémám Pomáz újtelepi részé­vel kapcsolatos, és úgy érzem, nemcsak engem érint. A HÉV- állomás mögött lakom szü­leimmel és családommal együtt. Feleségem és jóma­gam is a fővárosba járunk dolgozni, így egész nap távol vagyunk otthonunktól, dél­után öt óra körül érünk haza. A családi bevásárlást, saj­nos, Pomázon nem tudjuk megoldani, mivel a lakásunk­hoz közel fekvő három élel­miszerbolt különböző okokra hivatkozva délután háromkor már bezár. Így — s nyugodtan állíthatom, ezzel nem vagyok egyedül — Pestről kell cipel­ni a kenyeret, a tejet s az egyéb bevásárolnivalót. Tudo­másom szerint többen fordul­tak már e panasszal a tanács­hoz, de a sok száz család prob­lémáját mindeddig nem orvo­solták. — Lenne néhány javasla­tom. Talán jó megoldás lenne az, ha a sok kis üzlet helyett egy nagyobbat kellene nyitni, ami hosszabb távon is meg­oldaná a problémát. De meg­fontolandó lenne az is, amely szerint egyszerű munkaerő- átcsoportosítással is rendez­ni lehetne az ügyet. Ha ugyan­is kevés az eladó, akkor a meg­lévő két kisebb üzlet sze­mélyzetét az egyik boltba von­ják össze, s akkor egyszeri­ben megoldódnának az érde­kelt vállalatokat nyilván sú­lyosan érintő munkaerőgon­dok. Arról nem is beszélve, hogy, ha ezt megtennék, nyil­ván késő délutánig nyitva lenne a bolt, s nekünk pedig nem kellene a fővárosban be­vásárolnunk. Ha ez nem megy, próbálják meg a váltott üze­meltetést: az egyik bolt reg­gel héttől fél háromig, a má­sik pedig déltől este fél hétig fogadja a vásárlókat. Kíván­csi lennék arra, mit szólnak észrevételeimhez az illetéke­sek? S az is érdekelne, vajon tudják-e: jelenlegi helyzetünk cseppet sem szívderítő! (Mielőtt részletesen rátér­nénk pomázi olvasónk javas­lataira, hadd mondjunk el né­hány fontos tényt. A teljes képhez ugyanis hozzátartozik: Pomáz újtelepi részén csaknem ötezer ember él, s legalább ez­ren az elmúlt három évbon te­lepültek le ezen a területen. Azt is tudni kell, hogy aki er­re jár, további építkezéseket lát: többszintes otthonokat hoznak tető alá. A tervek sze­rint száz új lakásba még az idén beköltöznek a lakók. S mindezt csupán azért írtuk le, hogy érzékeltessük: pomázi olvasónk közérdekű ügyben fordult szerkesztőségünkhöz.) Kevés az eladó Érdemes hát alaposabban szemügyre venni: mi a valós helyzet jelenleg? Az újtelepi részen három üzletben vásá­rolhatnak a település lakói: a József Attila utcai 111-es szá­mú és az Arany János utcai 210-es számú élelmiszerbolt egyaránt a Nyugat-Pest me­gyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalathoz tartozik, a HÉV szomszédságában levő egvség Dedig a Pest megyei ZÖLDÉRT-hez. Ennek elle­nére délután három óra után már egyik sincs nyitva. Vajon miért? Erre kértünk választ Varga Gyulától, a Nyugat- Pest megyei Élelryiiszer Kiske­reskedelmi Vállalat értékesí­tési osztályának vezetőjétől. — Sajnos, bennünket rend­kívüli módon szorítanak a munkaerőgondok — kezdte a tájékoztatást. — Pomáz közel van Budapesthez, az agglome­rációban a kereskedelmi dol­gozók között fokozottan ér­vényesül a főváros vonzása. Az újtelepi példánál marad­va: tavaly a 111-es számú boltunkban szeptemberben még kilencen dolgoztak, s így reggel héttől este hat óráig fo­gadhattuk a vásárlókat. A lét­szám azonban rövid időn be­lül ötre csökkent: volt, aki kilépett, mások pedig beteg- állományba, illetve gyermek- gondozási segélyre mentek. A 210-es számú boltunkban ha­sonló okok miatt a korábbi héttel szemben ma mór csak három eladó dolgozik. Ilyen körülmények között — éppen azért, nehogy még többen ki­kérjék a munkakönyvüket — nem tehettünk mást, mint le­rövidítettük a nyitvatartási időt. Eladóink döntő többsége ugyanis édesanya, akik délután a gyerekért sietnek az óvodá­ba, s az estét pedig családjuk körében kívánják eltölteni. Megoldhatatlannak tűnik Ez az érvelés magyarázat­ként elfogadható, az újtelepie­ket azonban aligha vigasztal­ja. Megfontolandónak tart­ják-e a Nyugat-Pest megyei Kiskereskedelmi Vállalat ille­tékesei levélírónk javaslatait? Ilyen helyzetben ugyanis az ésszerűnek tűnő összevonás feltétlenül megvalósíthatónak tűnik. Varga Gyula azonban más véleményen volt. Indok­lása így hangzott: — Ami a két bolt összevo­nását illeti, számunkra nem kivitelezhető. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy azt min­den dolgozónk vállalná, s ak­kor viszont ismét csak a kilé­pők számát növelnénk. Ezt pedig jelenlegi helyzetünk­ben nem kockáztathatjuk meg. A másik javaslat — amely sze­rint az egyik üzlet délelőtt, a másik pedig délután legyen nyitva — mindenekelőtt azért nem megoldható, mert a szál­lító vállalatok javarészt dél­előtt hozzák az árut, s a ke­nyeret, vagy a tejet nem le­het délig az utcán hagyni. Nincs tehát megoldás? Ami viszont így is jó hír, az újte­lepieknek: a 111-es üzletet ta­tarozzák, bővítik, nagyobb lesz nak a nagyközség területén egy-egy készülő beruházásnál különböző szakipari munkák elvégzéséhez. Az elmúlt évek adatait figyelembe véve szám­talan példa igazolja ezt. A mesteremberek segítsége azért is jól jött minidig, mert közis­mert, hogy nem könnyű ma­napság kőművest, vízvezeték­szerelőt vagy éppen asztalost, lakatost találni. Ezért említésre méltó a bu­dakeszi kisiparosok segítsége. A magam részéről biztos va­gyok abban: a jövőben is min­den segítséget megadnak ah­hoz, hogy nagyközségünk gaz­dagodjon. Padányl Lajos Budakeszi Szerkesztői üzenetek A. L., Érd: Szeretnénk felhívni a figyelmét arra a cikkünkre, amely ugyanezen az oldalon Po­máz újtelepi részének kereske­delmi ellátásával foglalkozik. A vállalat jelentős munkaerőgon­dokkal küzd, így most nincs le­hetősége a házhoz szállítás meg­szervezésére. K. M.-né, Táborfalva: Teljes mértékben átérezzük helyzetét. Rövid időn belül levélben tájé­koztatjuk arról, milyen lehetősé­gek kínákoznak az ön számára a kérdéses ügyben. K. L., Cegléd: Elismerő soraírt köszönjük. Problémája megoldó­dott, s ez számunkra is örömet okozott. r. K., Vác: Írásait kivizsgá­lásra továbbítottuk az illetékesek­nek. Az eredményről természe­tesen, önt is tájékoztatjuk. . Ad­dig is szíves türelmét kérjük. a raktár- és az eladótér, min­cien bizonnyal bővül majd a választék, elsősorban mély­hűtött árukból, s másfél hó­nap múlva megnyílik. A po­mázi nagyközségi tanácson ka­pott információ szerint a Pest megyei ZÖLDÉRT is rövide­sen hozzákezd az állomás szomszédságában lévő boltja átalakításához: nagyobb el­adótér várja majd a vevőket, s az egység önkiszolgáló lesz. De mit ér mindez — hiszen a ZÖLDÉRT-egységben is szo­rít á munkaerőgond —, ha ke­vés az elárusító? Közösen a tanáccsal A pomázi nagyközségi taná­cson Farkas Zoltán igazgatási előadó már konkrét lépések­ről számolhatott be: — Gondot okoz számunkra is az üzletek korai zárása az újtelepi részen. Ezért éppen az elmúlt napokban tárgyaltunk a két vállalat illetékeseivel. Igyekszünk közösen megolda­ni a gondokat. Mi a magunk részéről mindenképpen azt szorgalmazzuk, hogy mielőbb lehetőség nyíljon az egész napos nyitvatartás bevezeté­sére. Igyekszünk eladókat „to­borozni”, nemcsak helyből, ha­nem a környező községekből is. Amit mi tudunk számukra nyújtani: az újonnan felvett kereskedelmi dolgozók gyere­keit soron kívül elhelyezzük — szükség szerint — bölcső­dében. óvodában, vagy nap­köziben. Nagyon bízunk ab­ban, hogy ily módon sikerül belátható időn belül megol­dani gondjainkat... Termé­szetesen addig várni, míg mindenütt korszerű üzletek nyílnak, nem lehet. Sok in­tézkedés, helyi kezdeményezés segíthet. Élni lehet az új ren­delet adta lehetőséggel: a ké­sői nyitvatartás után járó mű­szakpótlékkal, a munkakörül­mények javításával. Vagy úgy. ahogy a szentendrei ÁFÉSZ segített megoldani gondjait javaslatunk alapján: nagyobb bért biztosított an­nak, aki vállalta a boltveze­tést, nehogy bezárt üzlet fogad­ja a vásárlókat. Falus Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom