Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-02 / 128. szám

I

1917. JUNIUS 2., CSÜTÖRTÖK'

kMűop

Műhelyből fóliasátorba

Beérett a paradicsom Tahitótfafun

Koppány György felvétele

A tahitótfalui Kék Duna szakszövetkezet kertészetében az idén kísérletképpen egy 1200 négyzetméteres alapterületű kettősfalú fóliasátrat állított fel. Ennek művelését a szakszövetkezet ipari főágazatának dolgozói vállalták.

A fóliasátorba az idén tízezer fej salátát termeltek, és jelenleg nagyon szépen fejlődik a paradicsom, szedése néhány napon belül megkezdődik,

A paradicsomot csöpögtetős öntözéssel termesztik. A berendezést a PEMÜ gyártotta, s a kidolgozott technológia alapján föl is szerelte. így igen kevés munkaerő kell a fóliás zöldségtermesztéshez.

Gk-minaret és Gk-basa

A Gabonatermesztési Kutató intézet szegedi telepén búzabemutató kezdődött. A szakemberek nagy érdeklődéssel szemlélték azokat a meghono- sítási kísérleteket, amelyeket a Törökországból, Olaszországból származó fajtákkal folytatnak az intézetben. Ezeket a kiváló minőségű, de melegebb éghajlathoz szokott fajtákat hazainkkal keresztezik, hogy fagytűrésüket, a hideggel szembeni ellenállóképességüket növeljék. Ezek az úgynevezett kemény búzák kisebb hozamúak az el- terjedteknél, de páratlan előnyös tulajdonságokkal bírnak: magas beltartalmi értékűek. Lisztjükből tojás hozzáadása nélkül is elsőrendű levestészták, makarónifélék, rétes, kalács és egyéb sütemények készíthetők. Érthető, hogy világpiaci áruk ötven százalékkal magasabb. A kutató intézet Törökországból kapott néhány fajtával folytat biztató honosítási kísérletet. Ilyen ígéretes két fajta a GK—minaret és a CK^basa. A „GK” a gabona- termesztési Kutató Intézet jele, nevére utal.

Valami tennivaló mindig akad

Naponta Pilisvörösvár és Budapest között

Pilisvörösvárott a kertes házakban kétszer gyúlnak fel a villanyok: hajnali négy-öt órakor és késő este. Közben? Nappal dolgoznak az emberek távol az otthonuktól, éjjel alszanak, álommal vagy anélkül. A munka ősidőkön át formálódott kenyérré, hű maradt a hagyományokhoz a fiatalabb lelkekben is, miszerint a tisztességes ember reggeltől estig hasznos dolgokkal tölti az idejét.

A szív diktálja

Miereisz Endre azok közé tartozik, akiket — még a régi értékrend szerint is — a falu közvéleménye a rendes emberek kategóriájába sorol. Olyan ember — mondják —, akit nem kell a dologhoz kétszer hívni, aki a semmiből ve- rekedte föl magát. Az a fajta régi jó mesterember, aki egy szakmával (festő-mázoló) tizet is ismer, húszat is tud, aki nem szalad mindenféle kis javításért azonnal a szerelőhöz. Teremnek nála a fák, nem marad parlagon a kert, van látszata a munkának, mert negyed ötkor gyullad meg reggel a villany, világosban nem kiabál utána a szerszám és este örül, ha a családja körében le- fekhet. Bejáró munkás.

Az elmúlt év utolsó hónapjaiban nem volt olyan szombat, vasárnap, amikor ne dolgozott volna budapesti munkahelyén, a 43. számú ÁÉV. 1. számú házgyárában. Miért?

— Ez kétoldalú — mondja.

■ Először, nem mai fiú vagyok. Itt voltam már akkor, amikor ezt az egyes gyárat kezdték el csinálni. És itt voltam most a rekonstrukciónál, amikor végeredményben másodszor is elkezdtük csinálni. Lehet, hogy hamisan hangzik, de mégis így gondolom: a vállalatnak tavaly sem volt fölös zsebe, ahonnan számolatlanul jött volna elő a hiányzó munkaerő. És azt sem kell feledni, hogy ezt a gyárat magunknak csináltuk. És ez egészen más, mintha az ember csak úgy belépne a készbe. Olyan ez, mint amikor az ember maga gondozza a kertjét. Tudja, mi hol van, és ha tisztességgel elvégzi a dolgát, akkor azt is tudja, ha valami nagyon nagy dolog nem jön közbe, baj sem lehet. Most már érti?

Amikor vetési idő van, akkor nem kérdezi a paraszt sem, hogy mikor kezdődik a reggel és mikor jön az este. Dolgoznak, mert kell. Parancs nélkül, mert a szív — a kenyér — úgy diktálja. És nem kérdezik meg a traktorosok délután háromkor, hogy mikor megyünk haza. Nem kérdezik, mert túl akarnak lenni rajta, megnyugvást akarnak. Mi is így vagyunk ezzel a gyárral. Hogy végigrobotoltuk a napokat, az ezért volt, mert nekünk most volt vetés. És ugye azt nem kell mondogatni, hogy ez miért fontos. Az az ember,

aki ilyenkor órákat akar megspórolni, lustálkodik, avagy lézeng, az ... de inkább nem is mondom, mit gondolok róla.

A munka gyümölcse

— Ez a vetés, úgy mondta, kétoldalú. Melyik a másik oldala?

— Most tudom megengedni magamnak, hogy olyan dolgokat is megvásároljak a családomnak, magamnak, amiről eddig csak álmodoztam. Súlyosabb dolgokat rakhattam az asztalra a gyerekeknek is.

— A negyvenhármas biztos forrás, amelyből bőven buzog az adakozás, ha az ember nem fukarkodik a munkájával. Tudom, sokan szidják, de aki itt helyreteszi magát, nem lusta a szájával együtt a kezét, a szerszámot is forgatni, annak nem haszontalan az itt eltöltött idő. Van mit a tejbe aprítania.

— Gyerekeit említette...

— Igen. Szilvia 11 éves, Edina első osztályos. Nem tudom, mi lesz belőlük. De ez rajtuk és nem rajtam múlik. Ami kell, azt én a föld alól is előteremtem.

— Maradjunk még a családnál. Úgymond, emberi értékmérő mostanában a lakás, a kocsi, a telek...

— Most sikerült nemrég hozzáépíteni a házhoz. Szoba, konyhából három szoba, összkomfort lett A munkatársak is segítettek, de három évig se alvás, se megállás. Főleg az anyagbeszerzés volt a gond. A múlt évben már be is vakoltuk. Tudja, nem elég megépíteni, ha az ember félkészen hagyja, nemcsak a lelkiismeret bántja, hartem az ismerősök is a szájukra veszik. Az egész dolgokat szerettem világ életemben. Miért pont a házam maradt volna félbe?

— Kocsi?

— Távlati terv...

Reggelente

ráköszönnek

— Beszéljünk a munkahelyéről. Tollat látok a zsebébe tűzve. Nem kétkezi munkára vall... i

— Téved. Illetve csak részben. Az előkészítő brigád vezetője vagyok. Innen a toll. Festők, mázolok, bádogosok, üvegesek tartoznak ide. Mindenhez, mindenhol hozzányúlok, ha kell. Amondó vagyok, hogy a brigádvezetőnek az első perctől az utolsóig az emberei között a helye. Ott, ahol mindig szükség van rá. A brigádvezető legyen univerzális ember. Mindenhez érteni, minden területen, magabiztosan, már a tekintély miatt is. Ne fázzon, ha valamit meg kell fognia. Ha baj van valahol — mondjuk átadási időben, mint tavaly — egyszerre három helyen is találhatók vagyunk. Betonozás, üvegezés, festés, javítás, szóval mindenütt, ahol az utolsó stádiumban szorít a cipő, ahol szükség van emberi kezekre.

— Most hol van ez a legnagyobb szükség?

— Itt a gyárban. Itt van a szanaszét állapot. De lassanként kitisztul. Láthatóvá válik, minek hol a helye, mivel mit kell csinálni és kinek mi a dolga a termelésben. Mert indul a gépezet. Ahogy mondtam, elvetettünk, a termés, a termelés jön ...

Miereisz Endre tagja a vállalati pártbizottságnak. Szak- szervezeti aktivista. Kiváló dolgozó, és brigádja sem nélkülözi a szocialista munkaverseny koszorúit. Ennyit a címekről, elismerésekről. Reggelente ráköszönnek. A szaporodó ügyes-bajos dolgok, amelyekkel megkeresik, mutatja, elintézett ügyek szép számmal vannak mögötte. A bizalom útját ezek a „Te, segíts!”, „Nézd már meg!”, „Próbáld elintézni!” — mondatok idézik.

☆

Hazatérve Pilisvörösvárra, mindig szétnéz kis birtokán. Az életem nagy darabja — jut eszébe a gondolat. Az ember a sajátjában érzi jól magát igazán. És rögtön társul hozzá az elmaradhatatlan: kellene még a házba ez, az, a hazai tájak után külhonba is kellene utazni, és nem bottal, tarisznyával. Elsősorban a környező országokba, mert ha nagyon távol merészkedik az ember a hajlékától, keveset lát az aggodalomtól. De a szomszédokat megnézni és a tengert, mindenképp jó lenne. Meg van itt egy elég komoly munka, a kerítés. Valami tennivaló mindig akad...

Bartha Szabó József

Katonák, diákok — együtt

Honvédelmi napok Kiskunlacházán

Százötven lelkes tanuló gyülekezett tegnap reggel nyolc órakor a kiskunlacházi 222. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet udvarán. S nemcsak ők; egy katonai alakulat — mely immár két esztendeje patronálja az iskolát — több tisztje és honvédje is eljött, méghozzá nem üres kézzel. Híradási és vegyvédelmi műszereket, légelhárító, páncéltörő és egyéb fegyvereket hoztak magukkal, hogy bemutassák kezelésüket a fiataloknak, s a vendégként meghívott ráckevei, apajpusztai, dömsödi és helyi általános iskolásoknak.

Kilenc órakor Kalapács József igazgató és Szénási László alezredes megnyitó szavai után elkezdődött az akadályverseny. A kúszó- és futópálya leküzdése éppen úgy ügyességet kívánt az öttagú csapatoktól, mint a céllövészet légpuskával, vagy a kötélmászás és a gránátdobás.

A többiek sem unatkoztak,

míg társaik erejüket mérték össze: a fegyverekkel s kezelőikkel ismerkedtek, vagy az egyik tanteremben nézték a honvédelemről szóló filmeket.

A patronáló alakulat és az iskola között gyümölcsöző a kapcsolat. A katonák szemléltető eszközöket adtak, osztály-’ főnöki órákat tartottak, sőt az iskola diákparlamentjén is részt vettek, s nem eredménytelenül: két éve tizennyolcán, tavaly pedig tizenöten jelentkeztek tiszthelyettesi iskolára az intézetben végzett tanulók közül.

Az akadályversenyben már az első napon bizonyították felkészültségüket a csapatok. A győztesek: az I/C. osztály lányai és a III/D-s fiúk. A vetélkedés ezzel nem fejeződött be, ma újabb 150 fiatal verseng a legjobb címért. Délután pedig — akárcsak tegnap — a labdajátékok kedvelői veszik majd át a terepet.

V. G. P.

Virágh János őrvezető az első osztásos fiúknak magyarázza i páncéltörő működését,

Geleta Pál felvétele

saaaaijaaa imiansE]

a döntés jogát, a felelősséget - magunkért, a jövőért.

Színes, magyarul beszélő szovjet film Szergo Ordzsonikidze felejthetetlen egyéniségéről.

Bemutatjuk az alábbi filmszínházakban:

június 2-3: Cegléd, Szabadság; 2—3: Nagymaros; 4—5: Monor; 4-5: Felsőgöd;

6—7: Nagykörös;

6—7: Verőcemaros; 8-9: Abony;

11— 12: Gödöllő;

12- 15: Szentendre;

16—17: Dunaharaszti;

18—19: Ráckeve;

20-21: Szigetszentmiklós;

30-1: Vecsés.

P

ici Péter felnyitotta a Másik Lapot és dühbe gurult. A düh pedig olyan mozgatóerő, amelyből szabadság- harcok és újságcikkek egyaránt születnek.

Minderről részletesen, a következőket:

Az aláírás nélküli cikk a Másik Lapban, mint követendő,, nagyszerű .példát mutatta fel a Szeg- és Csavargyár alkotó együttműködését a kisiparral. Megírta, hogy a közérdek gyönyörére és szolgálatára a szeghiányos és importra szoruló piac immár kaphat szeget, mert a nagyüzem támogatta a kisipart, hogy szeget gyárthasson. Segítségül adott nála felesleges gépeket, technológiát, szakembert. „Mindenki javára, a köz hasznára!” — lelkesült és lelkesített a cikkíró.

Ám Péter nem, ő dühöngött. Hiszen,—mint már beszámoltunk róla — ő is írt a gyárról nemrég, éppen szegügyben. Feltárta a tényt, hogy miközben az üzemet megdicsérték, mert nagy nyereségre tett szert, és növelte tőkésexportját, a valóságban feladta a szegiprofiűt és helyette kézibilincseket gyárt nyugati megrendelőknek — a népgazdaság pedig kénytelen igen drága valutáért importálni a szeget.

— Hogyan vált a leleplezett üzem fljra szentté? — tette fel a kérdést magamagának Péter, és elindult azon dühében nyomozni.

Első útja a gyárba vezetett. Helyesbítek: a gyárhoz. Mert már a kapunál megállították. Ö mondta a nevet és azt, hogy újságíró. A portás meg azt mondta: áhá. És nem a belépőiket tartalmazó blokktömbhöz nyúlt, hanem fiókjához, ahonnan kihúzott egy dosz- sziét, á dossziéból egy nagy fényképet és azt összevetette Péter személyével. Ogy találta, hogy a körözött személlyel áll szemben, és így szólt;

— Eredjen innen, mert az Igazgató elvtárs utasításba adta, hogy magának kívül tágasabb, ha pedig beteszi lábát a gyárba, engem kirúg.

Ebből Péter arra következtetett, hogy cikkét az igazgató rossznéven vette.

De hát a fonalnak két vége van, a másik végét talán meg lehet ragadni, persze, óvatosan. Bement egy vasboltba, megtudta, honnan veszik a szeget, kiszállt a nagykereskedelmi vállalathoz, megérdeklődte, honnan rendelik a szeget, és már tudta is, mi a neve a fonál másik végén ügyködő kisiparosnak. Az volt a neve, hogy Szegmentum Elek. Így hívták.

Péter bevezetőben megemlítette, hogy őt a Másik Lap cikke igazította útba. Szegmentum Elek ugyancsak bevezetőben megemlítette, hogy azt egy bájos újságírónő, bizonyos Panda Ica írta. „Hah, a bestia! — kiáltott fel Péterben a férfiúi felháborodás. — Nem eiég, hogy elhagyott, most szakmailag is lábbal tipor! De majd meglátjuk, ki tipor utoljára!” És még forróbb dühvei, még hidegebb fejjel igyekezett feltárni a tényeket.

A beszélgetés további során fény derült a következőkre: A gyár a profiliváltoztatás rniatt feleslegessé vált gépsor egyikét ócskavas áron átadta Szegmentumnak. Néhány szakmunkásról is lemondhatott, mert a kézibilincseket automata dobálja ki magából. Hogy a kisiparnak kifizetődik-e szeget készíteni? Hogyne, persze, nincs annyi rezsije, technikusa, meósa. adminisztratív csoportja, szociális alapja, sportcsapata, főkönyvelője, revizora. A piacot persze nem tudja egyedül ellátni, de az a jó, kérem, mert az importGOMBO PAL j

• • _

Osszeszegelt

házasság

PICI PÉTER KALANDJAI ^

szegnek magasabb az ára, és így ő is magasabb áron adhatja el, amit termel.

— Mennyi szögre lenne önnek szüksége? — kérdezte a bazárosnak vélt Pétert. „Meny-' nyit is mondjak? — töprengett az. — Egy vagon talán sok lesz, tíz kiló talán kevés... Egy mázsa az jól hangzana ...” Mielőtt azonban a mázsát kibökte volna, az ajtó kicsapódott, és berontott egy hölgy talpig ruhába bújtatott hájban, és így szólt:

— A bátyám megszerezte a kiutalást teherkocsira, azt üzeni, hívd fel azonnal!

— Egy pillanat — mondta Szegmentum e® tárcsázott, majd kérte X. Y. elvtársat. X. Y. elvtársat, akinek nevét Péter ismerte. A Szeg- és Csavargyár igazgatója volt.

A telefonbeszélgetés végén a kisiparos letette a kagylót és odafordult a bazároshoz, hogy megkérdezze, mennyi szeget kér tehát. Meglepetve észlelte azonban, hogy a pasas álmodozó arckifejezéssel felemelkedik, elindul az ajtó felé, mint egy alvajáró és közben leveszi előbb a szakállát, majd a bajuszát.

— Süsü — mondotta Elek.

A rejtélyes cselekedet végrehajtója pedig útjának irányát a Másik Lap szerkesztősége felé vette, aholis szobájában egyedül találva Panda Ica kartársnőjét, annak üdvözlését egy gyors, de erőteljes pofonnal viszonozta.

— Te barbár őrült! — kiáltott fel az üdvözölt hölgy.

— Ezért etikai bizottság elé állítalak! — ordított vissza a pofon szerzője.

A továbbiakban sorra derülitek ki a következők:

1. Ica nem bosszúból írta cikkét, nem azért, hogy ezzel is borsot törjön elhagyott barátja orra alá.

2. Ugyanis a szakítás óta megsértett szíve nem engedte meg, hogy az Egyik Lapot egyáltalán olvassa.

3. Péter nem bosszúból nyomozott, hanem •felháborodásból. De joggal. Okkal. Eredménnyel.

4. Ica szánja-bánja, hogy bedőlt az információnak, de a közérdek stimmelni látszott

5. Péter nem szánja-bánja a pofont, de hajlandó egy ahová pacsi, oda puszi jóvátételt adni.

6. A puszi mindkét fél számára meggyőző csókolódzássá terebélyesedett.

7. Ica hajlandó feleségül menni Péterhez, ha az tüstént lop neki a Ligetből egy csokor virágot.

8. Péter hajlandó eltekinteni attól, hogy Ica felelőtlen újságírói munkáját Etikai Bizottság elé tárja, mert egyszerre két eljáráshoz, nevezetesen egy fegyelmi vizsgálathoz és egy házastársi kapcsolat létrehozásához nincs energiája.

1

i.

i