Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-15 / 139. szám

1977. JÚNIUS 15., SZERDA %^Mriap Telepítés — tudományos alapon Lerázzák a meggyet...? Táborozókra várva Törökbálinton Hol rázzák, hol szedik, hol géppel, hol kézzel — csak hát nem rózsás köténykébe, ahogy a népdal mondja, hanem vesz- szökosarakba, ládákba. A nemrég vásárolt, új, olasz csomagoló- és osztályozógép munkába állításával pedig a folyamat újabb fázisa is kor­szerűsödik, egyre távolabb ke­rülve a kedves dal romantikus hangulatától. Sok száz segítő A Törökbálinti Állami Gaz­daság gyümölcstermesztési ágazatában namarosan meg­nyílóik a KISZ-tábor, ahoi im­már 5 éve minden nyáron sok száz fiatal szedi a barackot; a meggyet; itt táborozva a gyü­mölcsérés és -betakarítás idő­szakában, tevékeny részt vál­lalva a szedésből, osztályo­zásból, csomagolásból. Németh László ágazatvezetőt kérde­zem: elégedett-e a , lányok munkájával, milyenek a gaz­daság tapasztalatai az elmúlt év KISZ-táboraira visszapil­lantva? — A leghasznosabb segítsé­get kapjuk ezektől a fiata­loktól:. a főváros vonzáskör­zetében legnehezebben moz­gósítható kézimunkaerőt. Ugyanakkor számukra sem ha­szon nélküli az itt eltöltött idő: amellett, hogy szép kör­nyezetben, jó levegőn, kom­fortos szálláslehetőség mel­lett nyaralnak két hétig — al­kalmuk van ismerkedni tevő­legesen, gyakorlatilag is olyan fogalmakkal, melyek az isko­la és a család zártabb egysé­gén belül másképp tükröződ­nek, mint itt, gyümölcsszedés közben: teljesítés, versengés, a munka öröme. Cseresznye helyett — Ez a terület mindig is gyümölcstermesztő tájegység volt. Ügy hírlik, hajdanán ho­nos volt itt a cseresznye — néhány öreg fa még maradt itt-ott hírmondónak. Az új telepítések során miért, for­dultak mégis a meggy felé? — A talajtani vizsgálatok arra mutattak, hogy a talaj­szerkezet és a talajösszetétel a meggynek kedvez inkább. A gazdaság területén több mint 65 hektárnyi meggyet telepí­tünk, melynek egy része 2 év múlva fordul termőre. Fő ter­mékünk, persze, továbbra is az őszibarack marad: jelen­leg 570 hektáron termesztjük a különböző fajtaváltozato­kat. Éppen a szedési munká­latok kézimunka-igényessége miatt, távlati terveinkben a gépi gyümölcsszedés, ponto­sabban a -rázás szerepel, mint legfontosabb, megoldandó fel­adat. A munkafolyamat gépe­sítésével egyidejűleg kell meg­honosodni azoknak az új, ipa­ri fajtáknak is, ahol a gyü­mölcs húsának keménysége, kevésbé sérülékeny állaga se­gítené biológiai oldalról is eredményesebbé tenni az egy­re inkább gépesített gyümölcs­szüretet. — A hamvas őszibarackból csakúgy, mint a kajsziból, vagy a meggyből, nemcsak jobb minőségűt, hanem töb­bet és, bizony, olcsóbbat jre- res a fogyasztó... — Mi 90 mázsát termelünk hektáronként, ami összeha­sonlítva más üzemek 40—50 mázsás termésátlagával,, nem lebecsülendő mennyiség, úgy vélem. Azon az úton-módon azonban, melyen a termőhely­től a fogyasztóig áthalad az áru, csakugyan lenne mit mó­dosítani, korrigálni. A szállí­tási, tárolási, értékesítési gon­dok ma is élők. Szezon köze­pén, mikor sok a barackunk, nemegyszer nincs aki átve­gye. Ezekben a csúcsidőkben — és ilyen helyzetek adódtá- val — a termés még a „saját árát” is nehezen hozza be: számomra különösen elszo­morító látvány ilyenkor a pia­ci standokon árválkodó félig érett, s zölden sem olcsó ba­rackokat megpillantani, tudva azt, hogy szépre érett példá­nyok hamvasodnak hiába a termőhelyeken. Érésváltás — Az új telepítésektől mit várnak? — A meggyet elsősorban a konzervgyárak részére szán­juk: a külföldi feldolgozóipar is jelentős mewnyiséget átvesz belőle. Űj gyümölcstelepítési munkánk első lépcsője a 30 hektárnyi kajszi, a meggy és a további 49 hektárnyi őszi­barack, melyeket második lép- csőben a jövőre telepítendő 30 hektárnyi szilva követ majd. A fajtákat igyekszünk úgy összeválogatni, hogy az érési időpontok váltsák egymást. Így a szedés-osztályozás mun- kaszervezetileg könnyebbé vá­lik. Ennél a munkafázisnál adnak most értékes segítséget a KISZ-tábor fiataljai, bár az ő foglalkoztatásukkal kapcso­latosan is helyénvaló lenne némi módosítás. Egy-egy tur­nus 2 hétig dolgozik nálunk, s ez az időszak néha rövid. — Teljesítményben, vagy munkaminőségben? És miért néha? — Egyszerű. A gyümölcs­szedésben járatos fiatalok szá­mára a feladat könnyű. Aki azonban itt és most ismerke­dik először mindezzel, annak az itt eltöltött első hete o tech­nikai fortélyok elsajátítására törekszik, így a produktív idő lerövidül. Persze, egy-egy KÉSZÜLŐDÉS AZ ARATÁSRA Kelendők a kombájnok Megnőtt az érdeklődés a me­zőgazdasági gépek, traktorok, kombájnok iránt — erről ta­Belvárosi külkereskedelmi vállalat felvételre keres ügyviteltechnikusi szakképzettséggel rendelkező gépkezelő adatrögzítőt Jelentkezés a 185-990-es és a 185-995-ös telefonon, a 214-es mellékállomáson. núskodik az Agrotröszt össze­sítése, amely szerint május elejéig különféle traktorokból több mint 2 ezer 300-at adtak el, 370-nel többet, mint az el­múlt év azonos időszakában. A legtöbb traktort a szovjet MTZ 80-as típusból értékesí­tették, több mint ezer talált gazdára, A különféle típusú és ren­deltetésű pótkocsikból mind választékban, minid mennyi­ségben kielégítik a gazdaságok igényeit. Május elejéig ezer­rel többet adtak el, minit az elmúlt év első négy hónapjá­ban. Növekszik a kombájnérté­kesítés, ez jelzi, hogy a gaz­daságok már megkezdték az aratási előkészületeket. Az SZK 5-ös és az SZK 6-os ara­tó-cséplőgépek kedvező vásár­lási feltételek mellett szerez­hetők be, a kedvezményekkel élnek a mezőgazdasági üze­mek, május elejéig 318 SZK 5-ös és csaknem száz nagyobb teljesítményű, SZK 6-os kom­bájnt vittek el a telepekről. Emellett még 136 E 512-es kombájn is vevőre talált. turnus ilyen jellegű összeté­tele esetleges; hát ezért rövid olykor a két hét... Nyitás: júliusban A tábor július első hetében nyílik. A fiataloknak élmény- gazdag nyaralást, a tanulás­ból való kikapcsolódás lehe­tőségét adja — miközben hoz­zásegít ahhoz, hogy bízvást reméljünk több, szebb, fris­sebb gyümölcsöt mindannyian. Be. I. Gyári kölcsön lakásépítésre Az idén már minden jogos lakásépítési kölcsönigényt ki tudnak elégíteni a Csepel Autógyárban. A vállalat — amellett, hogy az idei kommu­nista műszakok teljes bevéte­lét a lakásépítési alap növelé­sére fordítja — évente több mint 2 millió forinttal támo­gatja munkásainak lakásépíté­si szándékát. Különösen a nagycsaládosok kapnak rend­kívül sok segítséget a válla­lattól. A gyár dolgozóinak mintegy 6 százaléka jut szak- szervezeti beutalóhoz az idén. Űj vonása az idei üdülési sze­zonnak az, hogy ott, ahol a családok három, vagy több gyerekkel mennek üdülni, csak a felnőttek után kell fizetniük. Még a nyáron rácsúsztatják Mint már hírül adtuk, új híd készül Tahitótfalunál. A parton folyamatosan szerelik az új acélszerkezetet. A 200 méteres új hidat még a nyáron rácsúsztatják a pillérekre, és megkezdik a két forgalmi sávos út építését is. Exportképes papírbázis Bigro, a fürge prés A Közép-magyarországi MÉH Vállalat budaörsi telep­helyén befejezéséhez közele­dik egy hónapokkal ezelőtt megkezdett húszmillió forintos beruházás. A rekonstrukció során a telephely új utakat és raktárakat kap, miközben egy nagy termelékenységű nyugat­német gyártmányú, Bigro- típusú bálázógéppel is gazda­godik. A berendezés napi nyolc órában évente húszezer tonna papírhulladékot lesz ké­pes olyan bálákkal csomagol­ni, amelyek megfelelnek a nemzetközi export szabványai­nak is. A rekonstrukció befejeztével a budaörsi telephely nemcsak a megyei papírhulladék egy részét fogadja majd, hanem a főváros dél-budai részének is tároló centruma lesz. Felada­ta a budafoki és dunaújvárosi papírgyárak egyik legnagyobb nyersanyagbázisává válni. He­tente nyolc vagon papírhulla­dék utazik majd innen a gyári papírhalmokba és az évi húsz­ezer tonnás forgalom több mint hatvan százaléka kül­földre kerül, főként olaszor­szági és ausztriai megrende­lőkhöz. Az új gép — a Bigro — nagy előnye a korábbi techno­lógiákkal szembén az is, hogy lényegesen gazdaságosabbá teszi a papírszállítást. Prés- lapjai alatt egységes, két és fél mázsás papírbálák, készül­nek, s üzembe helyezése után a telephelyet ötpercenként hagyja el egy-egy papírral megrakott teherkocsi. JEGYZET Az ügyek nem mennek szabadságra... E táj lmarad mögöttünk a — utazunk. Mindegy; vonat vagy autó ablaká­ból röppen-e tekintetünk az elénk szaladó majd távolodó képre, útipoggyászunkban va­lamennyien viszünk egy látha­tatlan típuscsomagot, amely a Balaton mellett éppúgy, mint akár a lengyel Kárpátokban minden vakációnak ugyanazt a hangulati biztosítékát ti. Ez a csomag a tudat alatt is eleven megkönnyebbülés: na­pi kötelezettségeinket otthon hagytuk. S akinek valamilyen okból nem jár együtt nyári szabadságával a földrajzi kör­nyezetváltozás — az is ma/ga mögött hagy egy tájat: mun­kahelyének ügyekkel, határ­időkkel, kis és nagy kudarcok­kal, sikerrel szegélyezett, hunyt szemmel is jól ismert vidékét. A vakáció hangulati biztosíté­ka tehát ilyenkor is jelen van. Csak az a kellemetlen, hogy nem működik egyenlő ideig. Ki előbb, ki később egyszer csak tettenéri magát, hogy gondola­tai azon a megkönnyebbülten elhagyott tájon kalandoznak: vajon mi történt ott azóta? Va­jon, aki helyettem odaállt a géphez, nem közönyös figyel­metlenséggel nyúl-e hozzá? Akinek átadtam az ügyiratokat, nem felejtette-e el, melyik a legsürgősebb? És egyáltalán: azon az ismerős tájon nem kö­vetkezett-e be a dolgok rend­jében, valami fennakadás, rendellenesség, amiatt, hogy át­menetileg elfordítottuk róla törődő tekintetünket? Ezek az aggodalmak nem­csak tiszteletreméltóak, mert a jó munkaerkölcs aranypróbái —, hanem sajnos, jogos ag­godalmak is. Mint a télutói influenzajár­vány, épp olyan menetrendsze­rű nyári jelenség a szabadsá­golások idején elharapózó gya­korlat: ügyeink, hétköznapi életünk ritmusa lassulni kezd, olykor kihagy. Mintha a ren­des évi vakációk beköszöntő­vel az évszaktól független ten­nivalók szerelvényét egy ka­ján kéz mellékvágányra tolná. Beáll a „nyári szünet”: sok munkahelyen megkezdődik a tömeges szabadságolások bé. nító-csüggesztő periódusa. Mintha egy munkaterület, ügy gazdájával együtt a mun­Tápiószentmár ionban Új hely az öregek napközi otthonának Hogyan, hogyan nem, a Ku- binyi család kúriáját Tápió- szentmártonban annak idején elfelejtették államosítani. Te­lekkönyvi tulajdonosai válto­zatlanul Kubinyi Auguszta és Lívia maradtak. Ezért az épü­let az ő nevükön szerepel a mostanában elkészült egységes ingatlannyilvántartásban is. A névleges tulajdonosok azonban nem laknak az épületben, sőt Tápiószentmártonban sem. Hollétükről nem tudni sem­mit, ismeretlen helyen tartóz­kodnak, ha ugyan az eltelt három évtizednél hosszabb idő után még élnek. • Késői államosítás Az új ingatlannyilvántartás készítése közben Dudok Illés, a nagyközségi tanács vb-titká- ra fedezte fel, hogy a jó kar­ban levő szép kúria, papíron még mindig magántulajdon. Ezek után a nagyközségi ta­nács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén kimondott határozatában a kúria állami tulajdonba vételét rendelte el. Természetesen a Kubinyi kúria azért nem állott évtize­deken át üresen. Előbb a föld­művesszövetkezet, majd annak átalakulásakor a Tápiószent- márton és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet vette birtokba, irodá­nak használta. Ez a szövetke­zet azonban egyesült a tápió- szeleivel, ott van a központi iroda, tehát az épületre nincs szüksége. Terjeszkedik a könyvtár — Hasznosítására van ter­vünk — mondja Dudok Illés vb-titkár. — Túlságosan szűk lett a községi közművelődési könyvtár helyisége. Nemcsak azért, mert 13 ezernél na­gyobb már egyre növekvő könyvállománya. Nincs hely benne olvasóteremnek sem. Mind több házban csinos könyvtár van, azok polcairól viszont általában hiányoznak a lexikonok, szótárak, sőt na­gyon gyakran a szakkönyvek is. Hiába járnak könyvtárunk­ba a legkülönbözőbb folyóira­tok is, ha azokat magában a könyvtárban nem lehet elol­vasni. Kölcsönzésükről ugyan­is szó sem lehet. — Vagyis a volt Kubinyi kúriában helyezik el a könyv­tárat? — Szó sincs róla. Most is a művelődési központ épületé­nek egy kis részét foglalja el. Ott kell maradnia, hogy a két közművelődési intézmény egy helyen, lehetőleg közös vezetés mellett működjön. Több hely az időseknek — Jelenleg a művelődési központ épületének több he­lyiségében van az öregek nap­közi otthona, ahol 32 idős em­ber tölti idejét. Még kézimun­kaműhelyük is van. Nem mon­dom, hogy a napközi túlzsú­folt, de a nyolc helyiségből álló kúriában kényelmesebben férne el, nagyobb helyen. S szükség is van már a közeljö­vőben is tágasabb helyre. A kúriában ötvenen is jól elfér­hetnek. — Az épület átalakítása bi­zonyára nagyobb költséggel jár. — Természetesen nem fillé­rekbe kerül, de előzetes szá­mítások szerint az átalakítás költsége mégsem túl magas. Kétszázezer forinton belül megvalósítható. — S mikor kerül sor a köl­tözködésre? — Alighanem már a jövő év elején. Sz. E. i katerületrét, ügyért való fele. lősség is vakációra menne, egy- szercsak polgárjogot nyernek az ilyen mondatok: „sajnos, nem tudom, én csak helyette­sítek ...” — „nagyon sajnálom, de tessék egy hét múlva ér­deklődni, mert X. eivtárs sza­badságon van” — „ebben nern dönthetek, tessék akkor telefo­nálni, ha Y. elvtárs megjött a szabadságáról”. És az érdekelt fél, aki azt hitte, remélte, hogy egyetlen ember távolléte miben sem be­folyásolhatja, valamely muiir kafolyamat vagy ügyrend me­netét, érdemi elintézését, aki komolyan vette a sokat hasz­nált, mert mélységesen igaz tényt: egy valaki miatt az élet nem áll meg —, nos, az érde­kelt fél nem tehet mást, mint életbölcseleti tűnődésekbe bo­csátkozik afelől, hogy jogos in­dulatból fakadó átkait kire szórja: a szabadsagát töltő X. elvtársra,' Vagy hátrahagyott helyettesére. De bárhogy dönt is, a lényegen nem tud változ­tatni, ügyes-bajos dolgát nem tudja elintézni. Hogy ki volt a hibás? X. elv­társ, aki nem adta át lelkiis­meretesen a tennivalókat? Vagy a helyettes, aki az elinté­zésnél kényelmesebbnek talál­ta a felelősség elhárítását? Tel­jesen mindegy. Az eltékozolt idő visszahozhatatlan az egyes ember életében, hiszen csak a történelemben mérnek évszá­zadokkal, az egyén csupán na­pokkal, évekkel gazdálkodha- tik. Persze X. elvtárs és helyet­tese nyilván nagyobb köteles­ségtudattal, szigorúbb munka­erkölccsel közelítene „az élet nem állhat meg” törvényéhez, ha lelki kényelmességüket nem táplálná az a ferde közszemlé­let, miszerint: nyáron úgysem lehet semmit elintézni. De las_ san-lassan berendezkedünk rá, hogy egy rossz gyakorlat ter­mészetessé vált, s ezzel bezá­rult az ördögi kör, a szabadsá­golások idején nem érdemes komolyan intézkedni, mert mindenki tudja, hogy ilyenkor nem intéződik el érdemben semmi. ... és az idő? Az életünkből elveszett, ellopott idő? Azt ki adja vissza...? Nő t i Ilona

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom