Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-12 / 137. szám

Házak, lakások felújítása Gödöllőn, a városgazdálkodási vállalat dolgozói évente közel ötven lakás és állami ház külső és belső felújítását vég­zik el. Kalmár Sándor és Erdei Sándor egy felújítás alatt álló épület tetőszerkezetének csapadékvédő és -elvezető bádogal- ' karrészeit készítik. Járva az utat G yalogos ember lévén,so­kat sétálok Gödöllő ut­cáin. A legkedvesebb szórakozásom útközben az ol­vasás. Tévedés ne essék, nem I újságot, — fákra tűzött hirde- itéseket olvasok. Tudok minden eladó házról, motorról, kutyá­iról. Környezetemben ha vala- ;ki vásárolni akar, tőlem ér­deklődik, nem találtam-e vala­melyik fán, vagy kerítésen ne- tkik valót. Kapásból válaszolok, ■ ebben és ebben az utcában, az ! ötödik fán megtalálják a pon- <tos címet. A múlt héten egy olyan hir­detményre leltem, ami — mint (gyermekét helyesírásra nevelő anyának — nagyon nem tet­szett. A kedves gyermekeknek címzett felirat hemzsegett a (helyesírási hibáktól, de hogy ■ az eladni 'kívánt holmi mi le­lhet, airnól fogalmam sincs. ! Gondoltam, elmegyek, és ve- ) szék egy folgont, legalább ' megtudom, mi az. Ügy tudom, a gödöllői fákat (tavaly megszabadították a hir­detésektől. Az emberek azon- iban vásárolni és eladni akar- 'nak. Érthető hát, hogy hirdet- inek. Az újságban nem hirdet- ihet mindenki, lehet, hogy meg isem éri nekik. Ameddig a vá­mosban nincs a hirdetésnek ki­jelölt helye, oda tűzik a papí­rokat, ahová éppen tetszik. Valószínűleg olcsóbb volna, 'ha akár deszkából készült hir­detőtáblát állítanának fel, mint évente megszervezni a hirdeté­seket letépő brigádot. Ha van hirdetőtábla, a vevő azon ke­resi a kínált árut, az eladó is oda fogja tűzni a céduláját, mert ott biztosan elolvassák. Ki lehetne alakítani egy olyan szabályt, hogy a kéthetesnél régebbi kiírást letépik, letakar­ják, arra ragasztanák a friss hirdetést, s így a lejárt szöveg nem bántaná sokáig a járóke­lők szemét. S ok magyar közmondás kapcsolatos a munkával: Például: amit ma meg­tehetsz. ne halaszd holnapra. Mindig ilyen és ehhez ha­sonló okosságok jutnak eszem- Ibe, amikor elnézem a Strom- ífeld Aurél sétányon a. lépcsők és a járdák építését. Először volt a tízemeletes házak bejá­rati ajtaja előtt egy jó széles lépcső. Azután valaki megsaj­nálta szegény babakocsikat toló kismamákat, a lépcsőt megfelezve készítettek egy fel­járót. Ez az épület sokáig egye­dülálló volt a telepen. Később egyre több ház előtt készítet­tek babakocsi-feljárót, az utol­só házakat már eleve így épí­tették. Nem tudom, mennyibe kerül az építőknek egy ilyen utóla­gos kivonulás, de biztosan költ­ségesebb, mintha csak egyszer dolgoznak egy feljárónál. Szóval ezen töprengek akkor, amikor látom a 4-es számú ház melletti lépcsőt, ami a járda szintkülönbsége miatt vált szükségessé. Jó széles, jó ma­gas,., de babakocsi-feljáró az nincs. (Lehet, hogy más tervez­te?) Mi, gyerekes mamák már többször megtárgyaltuk ezt, de segíteni nem tudunk rajta. Az üzletbe vagy fodrászhoz járók ezen a járdán közlekednek, ki­véve a kismamákat. Űk csalt kerülővel jutnak a járda to­vábbi szakaszára. A kismama egyik kezével tolja a babako­csit az autóúton, a másikkal nagyobbik gyermeke kezét fog­ja, de még a járművekre is ne­ki kell ügyelnie, hiszen azok a kanyargós, gyalogosokkal teli úton is száguldanak. őst még épülnek járdák, még itt vannak a mun­kások. Nem lehetne mégis megcsinálni azt a feljá­rót? Báskai Erzsébet M A régi gárdával új célokért Aszódi Vegyesipari Ktsz. A dolgozók létszáma négyszáz- ötvenkilenc. Hatvankilencen a szolgáltató ágazatbari, a töb­biek az ipari részlegekben dol­goznak. A szolgáltatások szinte vala­mennyi ágazatát végzik: cipé­szet, fodrászat, méretes szabó­ság, vegytisztító szalon, moso­da, motortekercselő és tapétá­zó részleg áll a lakosság ren­delkezésére. Szobafestőik és mázolóik hamarosan Kistar- csára utaznak, a kórház épít­kezésén vesznek részt, egy hó­napig. A termelő részlegek: laka­tos, sajtoló, elektromos, NXJ- üzem, asztalos. Bagón és Tú­rán, kihelyezett üzemeikben nők dolgoznak: motorokat te­kercselnek. A lakatosok a Magyar Hajó- és Darugyámak készítenek da­rufülkéket. Elektromos szerel­vényekkel együtt, kompletten szállítanak. Hőszigeteléssel ad­ják ki a kezükből a posta megrendelésére gyártott tv- relé állomások műszerházait is, úgy, hogy a helyszínen már csak a műszereket kell besze­relniük. Az NXJ-ben csatlako­zókat gyártanak. A sajtolóüzem a különböző épületasztalos termékekhez szükséges fémalkatrészeket gyártja; sarokvasakat, pánto­kat. kilincseket. Itt sajtolják a villanymo­torokhoz szükséges kollek­torlemezeket is, termelési értékük 20—25 mil­lió forint évente. Az asztalo­sok exportra is termelnek. Tőkés exporttervük az idén 6 millió forint, az ARTEX kül­kereskedelmi vállalat közre­működésével Belgiumba, Svájcba, Hollandiába és az NSZK-ba szállítanak székeket, asztalokat A szövetkezetiek tervezett termelési értéke 75 millió fo­rint, az első félévben előrelát­hatóan 35 millió forintig jut­nak. Eddig a szigorú, a bemutató felsorolás. Az ismertető ada­tai, számai, hírei mögül még hiányzik az ember. Nélküle nincs értelme asz­talnak, szélinek, darufül­kének, termelési értéknek, ő találja ki és formálja a tár­gyakat, ő alakítja a munka viszonyait és ő alakul ezekben a viszonyokban. A szövetkezetben pedig olyan emberek dolgoznak, akik akarnak és tudnak alkotni. Szakértelemmel, fegyelmezet­ten. Ez a véleménye Várhelyi Antalnak, a szövetkezet új el­nökének, aki három hete ke­rült a vegyesipariak élére. Is­merkedése az új munkahelyen rövidebb ideig tartott, mint­sem gondolta, e röpke idő ugyan kevés a teljes azonosu­láshoz, de elég a lényeges dol­gok szemrevételezéséhez. S ahhoz is, hogy a tervek, elkép­zelések, a munkáskollektíva tartalékaiban rejlő lehetőségek megfogalmazódjanak. Például. Az export fokozása a régi módszerekkel és termé­kekkel egyre nehezebb. Módot kell tehát találni újakra. Nem teljesen újakra, hanem az ed­digi eljárásokban, termékek­ben felhalmozódott tapasztala­tok adta jobbra, kelendőbbre. Olyan technológiára, ami az alacsonyabb minőségi osztályba tartozó faanya­got is alkalmassá teszi az export magasabb követel­ményeire. Olyan új termékekre, amelyek nagyobb eséllyel versenghet­nek a világpiacon. Eddig is rusztikus garnitúrákat gyár­Oklevelek a szarvasagancson Nyugdíjba megy az erdész AZ EGYKORI RÄDAY- BIRTOKON kétszáz éves töl­gyek árnyékában hallgatom Szilárdi Józsefet, a Budavidé- ki Állami Erdő- és Vadgaz­daság isaszegi erdészetének vezetőjét. A mindig nyugodt, megfontolt, napbarnított em­ber most ideges. Jobb kezé­vel szíve tájékát dörzsöli, mi­közben munkájáról beszél, a megvalósításra váró tervek­ről, a hosszú évtizedek óta együtt dolgozó munkatársai­ról, újításairól, no meg arról, hogy korkedvezménnyel kér­te nyugdíjazását. Azt hinnénk, az erdőben élő és dolgozó emberek a leg­egészségesebbek. Mégis, Szi­lárdi József idő előtt pihenő­re kényszerül. Azok közé tar­tozik, akik nemcsak állásnak, hanem. hivatásnak érzik mun­kájukat, akik tevékenysége túlnő a szűkebb környezeten. Talán árra a legbüszkébb, hogy a fővárosunkat körülve­vő erdősáv ültetésében, neve­lésében nagy részt vállalha­tott. Munkájának állomásai: a róla elnevezett 40 hektáros Szilárdi-akácos, a Pécelt védő erdősáv, az általa kidolgozott és nagy sikerrel alkalmazott csemetenevelési módszer, a sok-sok újítás, a munkaver- senvben elért sikerek. 1936-ban, egész fiatalon kezdett dolgozni az erdészet­ben. A felszabadulás előtt t.asia egy oartizáncsonortnak. 1945-től erdész, majd kerület- vezető. utána műszaki vezető, 1968-tól az egész erdészet ve­zetője. Nem kevesebb, mint ezerötszáz hektár erdő telepí­tése és íelúiítása fűződik ne­véhez.. Isy hát nem véletlenül kapta meg a nagy kitüntetést, a Bedő-díjat. A vezetésével dolgozó erdészetben évente 10—12 ezer köbméter főleg keményfát termelnek ki, melynek nagy részét fel is dolgozzák. Idei terveik között szerepel másfél millió facse­mete iskolázása, kétmillió fe- nyőcsemete nevelése, van hektár új erdő telepítése, negyvenöt hektár felújítása és mintegy tizennyolc milliós terv teljesítése. IRODÁJA FALAT szinte teljes egészében oklevelek borítják be, stílusosan egy szarvasagancsra akasztva sok versenyzászló. A szocialista munka műhelye címért folyó versenyben 9 éve első helye­zést érnek el. Többször vé­geztek az élen az országos fakitermelési versenyben. Éves tervüket minden esetben túlteljesítik, nyereségük ál­landóan nő. Termelőüzemük­ben rakodólapokat készítenek exportra, s mintegy százezer darabot az új őrbottyáni tég­lagyárnak. Hazánk állami gazdaságainak az idén négy- százötven köbméter szőlőkarót szállítanak. Tavaly a pilisi vadgazdaságban harminchá­rom kilométernyi kerítést épí­tettek. Az alig öthektáros csemete­kertjükre a legbüszkébbek. Itt. részben fólia alatt, négyzetméterenként kétezer apró fenyőcsemetét keltetnek. Ebből a fafajtáből az idén százhúszezret visznek faisko­lába. illetve ültetnek ki. Vegyszert, növényvédő szert Szébe. Az egyáltalán nem alkalmaznak, vezetője, Rájöttek arra, hogy az évszá­zados öreg tölgyek alól ki­emelt föld a legalkalmasabb keltetésre. Az erdészet a ve­tőmagot is összegyűjti. A be­gyűjtött akácmagból nevelt csemetéket a következő év­ben már kiültetik. Választ kaptam arra is, hogyan győzik a temérdek munkát. Szilárdi József bronzjelvénnyel kitüntetett újító, több olyan újítást és ésszerűsítést vezetett be, amelyek nélkül ilyen eredmé­nyekről aligha számolhat­nánk be. Magbegyűjtő gépet szerkesztett, amellyel a magas fákról is leszedhetik a mag­vakat. Tányérozó gödörfúró gépet készített, amellyel per­cenként 12 csemetét ültetnek el.. A saját kis műhelyében összeállított magvető géppel naponta három hektáron ül­tetik el a magot. Az iskolázó­géppel és az ápolókultivátor- ral sok-sok emberi munkát takarítanak meg. Igen ötle­tes a szögvezető szerszám, amellyel könnyűszerrel beve­rik a szögeket a keményfába. CSAK ÜGY MELLÉKESEN említi a motoros fűrészen le­vő újítását, ami bizony nem­csak a gazdaságnak, hanem az országnak is értékes. Arról van szó, hogy az NSZK-ból importált Skiel motoros fű­részek rövid idő alatt meg­rongálódtak, négy-ötezer fo­rintos kár keletkezett eseten­ként. Az újító szerkesztett egy apró alkatrészt, amely szinte teljesen kizárja a hibalehető­séget. Erről a német cég is tudomást szerzett, fel is ke­resték Szilárdít, néhány ilyen alkatrészt elvittek tőle, s a legutóbbi ipari kiállításon már a módosított kivitelben szállítja a cég a motoros fű­részeket a világ minden ré- isaszegi erdészet Szilárdi József, nyugalomba vonul, munkáját fia folytatja. Ács István tottak, ám ilyet más is tud csi­nálni, esetleg még jobbat is. De az, hogy a székekre Galga menti mintákat fessenek, az aszódiaknak jutott eszébe. Már keresik az ügyes kezű asszo­nyokat. A termelékenység emelése • minden részlegben kívánatos. Az anyagmozgatás gépesítésé­hez nem elég pusztán a jó­szándék. Olyan termékek is kellenek, amiket gépek szállít­hatnák, amiket megéri géppel szállítani. A lakatos, a sajtoló és az elektromos részlegekben is a munkaigényesebb, komplett termékek gyártására akarnak figyelni, összességében tisz­tább profilra, szervezhetőbb, irányíthatóbb termékszerke­zetre törekednek. A szolgáltatások fejleszté­sét sem tévesztik szem elől, és szívesen közremű­ködnének a kiemelt beru­házásokon is. Ehhez per­sze az kellene, hogy meg­keressék őket, hogy tudomást szerezzenek róla: hol lehet rájuk szükség. Az elképzelések valóra vál­tása nemcsak technikai fel­adat. Megint csak az ember az, aki céljait elérni igyekszik. Kollektívában, együtt. Abban a bizonyos munkahelyi légkör­ben, amit állandóan alakítani, formálni kell. S ez sem megy magától. Az üzemi demokrácia tartalma bontakozik ki az elemzésből, ha végigzongoráz- zuk a feltételeket: demokra­tikus és szakértő irányítás, az anyagi és erkölcsi megbecsü­lés, a műhelyek alkotó, közös­ségi légköre, a korszerű, az emberre is figyelő munkaszer­vezési elvek gyakorlatba való átültetése... Ars poeticája ruemucsáik a költőknek lehet, mindenkinek. S a különböző hitvallások hair- móríiájárói beszélni egy ipari szövetkezetben sem fellengzős dolog. Ellenkezőleg: szükséges. Az aszódiak új elnöke s az új elnök irányításával a régi gár­da erre törekszik. Sokra vihe­tik. G. Z. Rendkívüli állapot a Klapka utcában Már harmadik hete tart az a hadiállapot egy autóbusz- megállót jelző tábla meg- táncóltatása miatt. Nem mindennapi eset történt május 23-ára virra­dóra Gödöllőn. A Kinizsi utca és a környékének la­kói, egy innen távolabbi ta­nácstag hozzájárulásává] úgy döntöttek, hogy a Klap­ka utcába torkolló Katona József utca sarkáról odébb kellene vinni a MÁV AÜT - táblát. Mondjuk 80—100 méterrel. A Kinizsi utca sarkára. Igen ám, csakhogy a ta­nácsot osztogató tanácstag véleményét még sem mer­ték készpénznek venni, il­letve hivatalos álláspontnak elfogadni, ezért némi erő­szakhoz folyamodtak. Ügy gondolván, hogy az ellentá­borban, a Katona József ut­ca és környékén lakók még tiltakozásra is restek. Esze­rint cselekedtek. Ama neve­zetes éjszakán a kérdéses táblának lába nőtt. S mint az egy járni tudó jelzőtáb­lához illik, áttáncolt a Kini­zsi utca sarkára. Vagy át­táncoltatták? Erre mind a mai napig nem derült fény. Három napig tartott a válságos helyzet. Az utasok sehogy se tudtak eligazodni. A nagy tanácstalanságban mind a két megállóban, a hivatalosban és a nem hi­vatalosban vártak ér, mél­tatlankodtak az utasok. Aztán elfogyott a türelem a Katona József utca tájé­kán is. Visszatáncoltatták a táblát az eredeti helyére. Amit aztán a Volán-főnök­ség — rendőri segédlettel — szentesített. A Kinizsi ut­caiak tábora nem hagyta annyiban a dolgot. Sistergő indulataik hevében panasz­beadványt szerkesztettek, megtűzdelve sanyarú hely­zetük kibírhatatlanságával, amit azután a legilletéke­sebb fórumhoz juttattak el. Elegük van a rengeteg gya­loglásból. Elvégre a tisztelt városi tanács minden kiska­pu elé tehetne autóbusz- megállót. Ez lenne az igazi egyenlőség. Legalábbis a felderíthetetlen táblatán. coltatók szerint. És a lábak így minden fáradságtól meg- kíméltetnének. P. M. Önkéntes véradás Véradónapot tartottak e hé­ten a Hazai Fésűsfonó és ézö- vőgyár kistarcsai gyárában és a Szilasmenti Termelőszövet­kezetben. Kistarcsán 88 dolgo­zó adott önkéntesen vért, ösz- szesen huszonkilenc litert. A Szilasmenti Termelőszövetke­zetben, ahol a legutóbbi két alkalommal harminchetan vettek részt a véradáson, most száznégyen adtak, összesen haéminchárom litert. Muskátli a parkokba Gödöllőn, a Szabadság téren, az Ady Endre sétányon és a város még számos pontján lévő virágoskertbe több ezer tő muskátlit ültetnek ki a városgazdálkodási vállalat dolgozói. Szabó Borbála és Lipták Pálné az elültetésre váró virágokat locsolja. v Ifj, Fekete József felvétele' i

Next

/
Oldalképek
Tartalom