Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-12 / 137. szám

1977. JÜNIUS 12., VASÁRNAP xMilap Határvonal az üzlet közepén ABC épül a gyár bejáraténál Sétálóutca Szigethalmon Szigethalom és Szigetszent- miklós közigazgatási határa a Csepel Autógyár bejáratánál lévő iparcikkáruház kellős kö­zepén húzódik. Az üzlet ki­sebb része és raktára az előb­bi, nagyobb része az utóbbi község területén van. Ez a megosztottság sem az üzletnek, sem a tanácsoknak nem jelent különösebb gondot, hogy most mégis szót ejtünk róla, annak oka a következő: o gyár bejá­ratánál mindenféle bódét felál­lítottak már, egyikben állami vállalat, a másikban szövetke- I zet, a harmadikban magánke­reskedő árusít virslit, szendvi­cset, gyümölcsöt, hírlapot. A kisebb-nagyobb bódék rendet­len összevisszaságban sorakoz­tak a téren, a két községi ta­nács szinte válogatás nélkül megadta az árusítási engedélyt, abban a reményben, hogy ja. vul az ellátás. Mit tervez a szigethalmi tanács? Közben fejlődött a gyár, külföldi partnerek jöttek tár­gyalni, s bizony nem sok bi­zalmat keltett bennük a bejá­rat előtti rendezetlen kereske­delmi góc. A vásárlók igényei is növekedtek: a gyár több mint 8000 dolgozójának egyharmada nő. Munka után minél gyorsab­ban szerettek volna bevásá­rolni, s lehetőleg minél több áruból választani. A kicsiny boltok mind nehezebben elé­gítették ki ezt a kívánságot. Sürgős megoldást kellett keres­ni. Szigethalmon Somodi Gyula tanácselnökkel, Básits Szveto- zámé, vb-titkárral és Eignes Endre építésztechnikussal be­szélgettünk. Elmondták, hogy a kilencezre» lélekszámú köz­ség munkaképes lakóinak több­sége a Csepel Autógyárban dolgozik, a falu szélén. Itt ala­kult ki a község bevásárlóköz­pontja is: a ruházati kisáruház és az iparcikkáruház. Sajnos a nyitvatartás a gyári munka­rendhez igazodik, minden má-' sodik szombaton zárva vannak az üzletek. A tanácsiak azt is megemlí­tették, hogy községük lakóinak száma igen gyorsan emelkedik: míg 1960-ban nem érte el a háromezret, 1970-ben már meg­haladta a hatezret, s most — mint már említettük — kilenc­ezernél tartunk. Korábban igen sokan települtek ide, most viszont nagyon magas a születési arányszám. Évente 180—200 lakás épül. A lakóhá­zak és a lakók gyarapodásával a tanács is lépést kíván tarta­ni, ezért idén két új üzlet épí­tését kezdik meg: egy műsza­ki áruházét a tanáccsal szem­ben a Kossuth Lajos utcáiban és egy élelmiszerüzletét a Sza­badkai és Nefelejcs utca sar­kán. Ezenkívül a gyár bejára­tánál, a Ruházati Kisáruházzai szemben sétálóutcát akarnak kialakítani, a zöldséges mellett most épül a fodrászat, s még több magánkereskedőnek kí­vánnak helyet adni. ...s mit a szigetszentmiklósi ? A nagyközség 18 ezer lako­sából 3 ezer dolgozik a Csepel Akik nyáron is levelet várnak Nincs is kellemesebb dolog, mint a megérdemelt, jó mun­ka után pihenni, a nyári hó­napok alatt felfrissülni és új erővel szeptemberben ismét tanévet kezdeni. Ez jellemzi az iskolai munkát, ha csak a naptárt vesszük figyelembe. Ennél azonban sokkal több a lehetőség. Ezt bizonyítja a dabasi tanulók nemzetközi kapcsolata is, ami egyelőre csak a levelezésben nyilvá­nul meg, de ki tudja — talán már a nyáron is —, találkoz­nak egymással barátok, ba­rátnők, levelezők. De, hogy is kezdődött? A dabasi I. sz. Általános Is­kolában ebben a tanévben 425 tanuló fejezte be az évet. Kö­zülük — és' ezt büszkén mond­ta az intézmény vezetője — 402 diák tanulta anyanyelvét is, a szlovákot. Már korábban gondoltak arra, hogy az ott­honi beszélgetésen és az isko­lai szakkörön túl, jó lenne hasznosítani a másik nyelv tudását szélesebb körben is. Erre alkalmasnak ígérkezett, a levelezés. De hogyan? Hon­nan szerezzünk címeket, ba­rátokat, akik hasonló gondo­latokkal keresnek kapcsola­tot országhatárukon túl. Ek­kor kérték a dabasi nevelők és diákok a Magyarországon megjelenő szlovák hetilap szerkesztőségének segítségét. Levélben fordultak a laphoz, a Ludové Noviny Okienko ro­vatához, hogy segítsen. A he­tilap megjelenése után — Szlo­vákiában is olvassák — egy- re-másra érkeztek levelek szomszédaink általános isko­láiból. Bálint Anna, a dabasi iskola szlovák szakos nevelője nem győzte szétosztani a címeket. Ma már több mint százan le­veleznek pozsonyi, nyitrai, besztercei pajtásokkal. Sok- mindenről írnak egymásnak. Iskolai élményekről, család­ról, kistestvérről és természe­tesen a közkedvelt gyűjtésről, hobbiról. Díszes, rajzos borí­tékokban érkeznek a legfris­sebb információk. Többele kö­zött arról is, hogy nálunk mór befejeződött az órarend sze­rinti tanítás, szlovákiai pajtá­saink'-pedig-június végéig jár­nak iskolába. Vannák újabb igények és kérések. Fojcsek Ilona dabasi hetedikes, Jana barátnőjétől kapott levelében olvastuk, hogy bátyja, Alexander is szí­vesen levelezne egy jóbarát­tal. Molnár Anna, nyolcadikat végző tanuló Pozsonyból ka­pott részletes információt, a szlovák főváros mai életéről, új településeiről, lakosairól. Az iskolai év vége azonban újabb gondot jelent a levél­írók számára. Eddig ugyanis a legtöbb levél az iskola cí­mére érkezett. A feladat te­hát most éppen aktuális: meg kell írni az otthoni címeket is a barátoknak, s a nyáron is várhatnak lapot, levelet Cseh­szlovákiából. Mint minden nyár, az idei is gazdag lesz élményekben. Több helyen szerveztek szlo­vák olvasótáborokat, 6okan vesznek részt nyári úttörőtá­borozáson is. Lesz tehát miről írni. Azok a pajtások, akik a dabasiak példájára szeretné­nek bekapcsolódni ebbe a moz­galomba, forduljanak biza­lommal a szlovák hetilap, Okienko rovatához. Mindig vannak újabb címkeresők, mindig van olyan pajtás, aki most kezd hozzá a barátkere­sés ilyen formájához. Hogy milyen lehet a folytatás, arra csak egy példát említsünk. A békéscsabai szlovák iskola ta­nulói ezekben a napokban tér­nek vissza az első levelezés utáni találkozóról, Bratisla- vából. Érdemes tehát levelet írni, nem is egyet, százat — mert nincs kellemesebb do­log a nyári szünidőben sem, mint színes üdvözlőlapot kap­ni a világ különböző tájairól. Zelman Ferenc Bálint Anna tanárnő kiosztja a frissem érkezett leveleket. Autógyárban. Körülbelül ugyanennyi család részére vá­sárolnak kisebb-nagyobb téte­leket a kicsiny üzletekben, amelyek a közvetlen környék­belieken kívül Kiskunlacháza, Ráckeve lakóinak egy részét is ellátják. Szigetszentmiklós el­látásában, valamelyest_ kisebb a szerepük, mert a falúban 12 élelmiszerüzlet, 3 zöldséges, 4 húsbolt, 3 vas-műszaki és ház­tartási, 2 ruházati és 1 bútor- szaküzlet működik. A nyárra elkészül az üdülőterületen a Taksonyi ÁFÉSZ-nek egy élei miszerüzlete, év végére pedig a Petőfi utcában a Szigetfő Szak- szövetkezet 240 négyzetméter alaperületű üzlete. 1980-ra épül fel a lakótelepen egy 609 négyzetméteres élelmiszeráru­ház, s tárgyalások folynak egy hasonlóról, amelyet a község és a lakótelep közé szánnak. A bejárás június 8-án volt Mivel elsősorban a gyár ér­deke volt, hogy bejáratánál egy minden szempontból megfele­lő bevásárlóközpont alakuljon ki, a vezérigazgató, és a párt- bjzottság titkára vette kézbe az ügyet. Alapos előkészítés után június 8-án megtörtént a bejá­rás, melyről annak egyik részt, vevője, Kemény Géza gyárter­vezési osztályvezető a követ­kezőket mondta: — A résztvevők (a két ta­nács, a járási rendőrkapitány­ság, a Pest megyei Beruházási Vállalat, a Nyugat-Pest megyei Élelmiszarkiskereskedelmi Vál­lalat, valamint a Csepel Autó­gyár képviselői) kijelölték az új bevásárlóközpont helyét. A gyár bejáratától északra, a jobb oldalon épül a 600 négyzetmé­ter alapterületű ÁBC-áruház. A területet a gyár adja a Nyu­gat-Pest megyei ÉKV-nak, sőt vállaltuk a közművekre való rácsatolást is. A 6,8 milliós be­ruházás ; tervei még az idén elkészülnek, jövőre kezdődik az építkezés, és 1979-ben már vá­sárolhatunk a bevásárlóköz­pontban. Ha a forfaelemek gyártói az ígértnél hamarabb tudják szállítani a szükséges elemeket, bizonyára határidőn belül átadhatják az új üzletet. Czibor Valéria Ahol a szikla oroszlánokat termett Bányászok — napszemüvegben A Révai nagy lexikonban is­mét elavult egy szócikk. A XVII. kötet Sóskút címszava alatt — az 1920-as állapotok­ra hivatkozva — ez áll: „Ne­vezetes óriási mészkőbányájá­ról, melynek anyagát legin­kább Budapest építkezései­hez szállítják. A kőbányát lóvasút köti össze a déli vas­út tárnoki állomásával.” Nos, a lóvasút időközben nyugdíjba vonult és manap­ság több tonnás teherkocsik, utánfutós traktorok dübörög­nek a sóskúti utcákon. A bá­nya híre máskülönben a ré­gi­Blokkstatisztika Kosztén József üzemvezető kimutat apró irodájának ab­lakán. Az üvegen át a szem' közti sziklafalra látni, ahol jókora üreg tátong. — Az ott a négy lánchídi oroszlán helye. — mondja, és gyorsan hozzá­teszi, hogy Nyíregyházától Kőszegig az ország valameny- nyi műemléki felügyelősége tő­lük . szállítja a mészkövet. Nemcsak a blokkot, hanem olykor a palló vastagságú la­pokat is. Ez az ország egyet­len olyan helye, ahol a régi épületek restaurálására al­kalmas burkoló- és építőanyag 'található. Tavaly nagyszabású re­konstrukció színtere volt az Észak-magyarországi Ércbá­nya Vállalat sóskúti üzeme. A messze vidéken híres kő­bánya negyvenmillió forin­tot kapott, hogy abból korsze­rűsítsék ósdi, elavult útjait, elektromos hálózatát, s hogy új tisztálkodó helyiségeket építsenek dolgozóiknak. Eb­ből az összegből vásárolták meg azt a hat szovjet gyárt­mányú mészkőblokkvágót is, amelyek ma már, két műszak­ban termelnek a külszíni fej­tésen. A megrendelők többsége nem különleges árut keres, hanem nagyon is hagyományos dol­got: a messze vidékeken is­mert sóskúti mészkőblokkot. Méreteit tekintve nyolc és fél kisméretű téglának felel meg egy ilven kocka. Népszerű­ségének a tartósság mellett van egy másik, igencsak ké­zenfekvő "oka: az olcsóság. J WmlWw §§§' : mmM ' 'V'.íi. ' ISil Uj pályái építenek a blokkvágó gépek számára. Halmágyi Péter felvétele Nyolc és fél tégláért kilenc forint hatvanat fizettetnek ki a vásárlóval a TÜZÉP-tele- peken, egy blokk ára pedig mindössze öt forint. Nyargalászó szelek közt A sóskúti kőbányát idén kétmillió 300 ezer darab blokk hagyja el. Ez a mennyiség va­lamivel több, mint három­ezer családi ház felépítésé­hez elegendő. Még a kiterme­léskor keletkező törmeléket is feldolgozzák. Évente 75 ezer tonna szemcsés őrleményt szállítanak a környékbeli tsz- ek szikes talajainak feljaví­tására és majdnem húszezer tonna kőport az ország, szin­te minden tájára a házak va­kolásához. A sláger persze, mindezek ellenére a blokk. Olyannyira, hogy vannak, akik kész kal­kulációval érkeznek a bányá­hoz, váltig bizonygatva, hogy a blokk 30 százalélckal gyor­sabban rakható, mint a tégla és 70 százalékkal kevesebb adalékanyag — mész, cement, homok és ki tudja még mi minden — kell hozzá. Ennél­fogva soha nem képes a bá­Feljegyzések a tsz A nagykátai járásban összegyűjtöttek a dokumentumokat Tavaly a Pest megyei Ta­nács végrehajtó bizottsága el­rendelte, hogy a megyei levél­tár gyűjtse össze és őrizze meg a megyében működő, vagy megszűnt gazdasági szervek régebbi, tíz-tizenöt esztendővel vagy még korábban kelt ira­tait. A levéltár megkezdte, de még ki tudja, meddig folytatja ezt a gazdaságtörténeti szem­pontból sokban országos jelen­tőségű, a helytörténet számára pedig gazdag kútforrást nyújtó munkát, amely különösen a szövetkezeti mozgalom törté­netét kutatóknak ad majd se­gítséget. Lappangó iratok A kezdet kezdetén alakult, aztán hamarosan valamilyen oknál fogva megszűnt téeszek emléke gyakran már csak idős emberek fenntartotta szájha­gyományban él. Nevük is leg­feljebb pénzügyigazgatási vagy bankirományokban maradt fenn. Legtöbbjük iratanyaga azonban elkallódott. A műkö­dő szövetkezetek és vállalatok irattáruk régebbi keletű okmá­nyait és egyéb írásait most a levéltárosoknak általában ren­delkezésére bocsátják. A levéltár gyűjtőmunkája a megye valamennyi járásában és városában még folyik, egye­dül a nagykátai járásban feje­ződött be. Ott sem teljesen, mert a Tápiószele és Vidéke ÁFÉSZ irodája még nem adta át az iratokat. Ellenben ma­gánkézből a járás téeszeire vo­natkozó sok érdekes adatot tartalmazó feljegyzés került a levéltárba. Becses jegyzetfüzet Április elsején megszűnt a Nemzeti Bank nagykátai fiók­ja. Volt vezetője, Vigh Gyula megőrzött és most átadott egy egyébként kiselejtezendő, vagy­is a bank által meghatározott rövid idő múltán már irattá­rában sem őrzendő, Feljegyzé­sek feliratú füzetet. Tudni kell, hogy a Nemzeti Bank járási fiókjainak tisztviselői, annak idején rendszeresen felkeres­ték a szövetkezeteket, különö­sen a mezőgazdaságiakat, be­tekintettek könyvelésükbe, ügyvitelükbe, tanulmányozták gazdálkodásukat is. A vizsgá­lódás célja volt, hogy a meg­felelő tanácsokkal segítsék a szövetkezet adminisztrációját, de ugyanakkor hitelképességű-' két is megállapítsák. A bank eljáró tisztviselői tapasztala­taikat 1949. január elsejétől 1961 végéig jegyezték fel, eb­be a füzetbe. 1959. február 5-én például Tápiógyörgyén jártak az Al­kotmány Tsz-nél. Jegyezzük meg mellesleg, hogy ennek a szövetkezetnek létezéséről a begyűjtött többi irat egyike sem beszél. Irományai ugyan bizonyára voltak, nincsenek meg azonban sehol. Annál ér­tékesebb tehát a füzetben rá­vonatkozó néhány soros fel­jegyzés. Az elnök és három tag Kiderül abból, hogy 1958. ok­tóber 31-én alakult a volt Ha­ladás Tsz központi majorjá­ban 107 katasztrális hold szán­tóval, szőlő és gyümölcs nél­kül, de negyven hold egyéb földdel. Valóságos hősei le­hettek a szövetkezeti eszmé­nek, mert nagyon kevesen fogtak hozzá a közös gazdál- kodáshoz. S mint a feljegyzés megállapítja: a szövetkezetnek állatállománya nincsen, tagjai száma pedig egy elnök és há­rom fő. Ugyan, hogyan vetették be őszi búzával a negyven és őszi árpával a tíz hold földet, s vajon tavasszal miképpen ve­tettek be tíz holdat tavaszi ár­pával, ötöt zabbal, tízet cu­korrépával és harminckettőt kukoricával? Aztán meg a ré­pát, kukoricát hogyan kapálta meg ilyen félmaroknyi ember? Mert a feljegyzés elárulja, ek­kora volt a termelési tervük. Az eljáró banktisztviselő azt is kiszámította, hogy egy szö­vetkezeti tagra, az elnököt is beszámítva, 26,7 katasztrális hold jutott. Minden gép és ál- iat nélkül, mennyi akaraterő kellett ahhoz, hogy kis szövet­kezetük földjét mégis meg­műveljék és a termést betaka­rítsák! Nyolc fillér hiány Idézzünk a füzetből még egy, 1961. augusztus elsejei bejegy­zést. A Nemzeti Bank fiókjá­nak a tápióbicskei Damjanich téaszben történt látogatásáról: „Nyolc fillér hiányt talál­tam a pénztárkönyv átvizsgá­lásakor. A hiányt a főköny­velő jelenlétemben befizette.” Ezt azonban ma aligha te­hetné meg egy tsz-főkönyvelő, ha a pénztárban ekkora hiány mutatkozna. Bezzeg akkoriban még könnyű volt a dolga, biz­tosan akadt a zsebében négy darab kétfilléres. Ez a megmosolyogtató be­jegyzés mégis komoly törté­nelmi adalék a közös vagyon kezelésének megkövetelt pon­tosságáról. Sz. E. nya annyit termelni, ami nyomban el nem fogyna, hiá­ba zakatolnak fenn a dombol­dalon az új gépek, a mészkő- kockákból sosincs elég. A sóskútiok tudni vélik, hogy az első köveket még ma­guk a rómaiak termeltek ki a hegy oldalából. Ma, vagy száz méter távolságra a régi bányától, és harminc méter­rel magasabban dolgoznak a gépek, lassú, szívós munká­val haladva egyre feljebb és feljebb. A kőporőrlök három, a blokkfejtő gépek pedig két műszakban termelnek. Gya­kori látvány Sóskúton az ál­ló gép. Kosztán József így panaszkodik — 13 gópanű­szakból, ma csak nyolchoz van emberünk. A többség nem a pénzt ke­vesli, mert az évi átlagkere­set 43 ezer forint, ami még a környék termelőszövetke­zeteit tekintve is szép pénz­nek számít errefelé. A munka nehéz. Hiába érkeztek meg az új masinák, ha vannak olyan munkafázisok, amelye­ket nem lehet gépesíteni. Nyáron az árnyék riélküli, nyi­tott munkahely, telente pe­dig a tükör sima mészkő- platón zabolátlanul nyarga­lászó szél készteti arra a ke­vésbé kitartókat, hogy gyor­san továbbáll janak. Sokan mennek el. Ma száz ember­nek ad kenyeret a bánya és nem kevesebb, mint Ötvem hiányzik. Éppen most, ami­kor az a gondolat foglalkoz­tatja a bánya vezetőit, hogy meg kellene nyitni a harma­dik termelőszintet. Évekkel ezelőtt ugyanis fúrásokat vé­geztéitek a hegytetőn. Ezek alánján úgy tűnik, legkeve­sebb harminc évre elegen­dők mé" a közvetlen közel­ben levő mészkőtartalékok. Zavarban a fénymérő Fent a domboldalon meg­lepő kép fogadja a látogatót Nem a kőfalat bányásszák, hanem a talajt. A hófehér, sima mészkőtálca hossza vagy 150 méter lehet. Három ol­dalról sziklafal határolja. Lent a talajon sínek futnak, azokon pedig vasútfélére em­lékeztető berregő szerkezetek döcögnek. Elhaladva a talaj fölött, szabályos hasábokra aprítják maguk alatt a követ, a munkásoknak már csak ko­csira kell rakni a kész építő­anyagot. A nyár eleji erős napsütés­ben vibrál, szikrázik minden. A gépek körül finom, fehér por lebeg, rátelepszik a nyak­ra, beeszi magát az ing alá, A fényképezőgép fénymérő­je megbolondul, a bányászok pedig egyetlen percre sem veszik le napszemüvegüket. Igen, bányászok, jószerencsét- tel köszöntik egymást, s hely­zetünk csak annyiban külön­bözik többi társukétól, hogy munkahelyük nem valami föld alatti tárna. A körülmé­nyek egyébként éppoly mos­tohák, a munka éppúgy egész embert kíván. Az idén 90 ezer tonna mész- kőblokkot ad a sóskúti bá­nya. Berkó Pál 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom