Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-12 / 110. szám

I map 1917. MÁJUS 12., CSÜTÖRTÖK Tanyakollégiumban Vasadi kisiskolások és a felsősök Jó ideje kevesebbek lettünk a mezítláb, foltos ruhában, esőben, hóban sok-sok kilomé­tert gyalogló kisdiák látványá­val. De kárpótlásként jóval többet kaptunk. Tanyakollégiumról áhítoztak a pedagógusok, ágáltak ellene a szülők. Akik tulajdonképpen előidézték a gondokat, semmit sem szóltak, egyszerűen azért, mert fogalmuk sem volt arról, milyen lehet gyermekközösség­ben élni, tanulni, munkálkod­ni, dupla teríték mellé, tisztá­ra mosott kézzel leülni, na­ponta fürödni, napirend sze­rint élni... Valóra vált álom 1972-ben nyílt meg a vasadi Szemző-kastélyban, körülbelül 10—12 tanya felsőtagozatosai részére az iskola és diákott­hon. Sáritz Józsefné igazgató­nő fáradozása sikerrel járt, és az ötvennyolc első fecske után 1974Jben beköltözhettek a cso­daszép szobrokkal, növények­kel, rendezett parkkal körül­vett hajdani kúriába az alsó­tagozatosok is. Az osztatlan vagy részben osztott tanyai iskolák sorra becsukták kapuikat, ezenkí­vül program is szabályozta, hogy mielőbb meg kell oldani a szakrendszerű oktatást. He­lyünk még volt — mondotta az igazgatónő —, mert eleinte idegenkedtek a szülők a bent­lakásos tanítástól. Sokakban az is kételyt okozott, hogy az egy-egy gyerek után fizetett havi térítésért mennyi ételt kapnak. A nagyobbaktól azért sajnáltak megválni, mert szá­mítottak a gyerekre a ház kö­rüli munkában. — A diákotthon szombat-va­sárnap üres. De hogy ezt mi­lyen keservesen tudjuk elérni, arról a falusi, vagy városi la­kosoknak vajmi kevés fogal­muk lehet. Kezdetben az IGV gyáregységgel kötöttünk szo­cialista szerződést, úgy gondol­tuk, hogy a munkások szállí­tásával együtt megoldható a tanulók hazavitele is. Ez az öt­let nem vált be. A következő sem: 1974-ben a megyei ta­nácstól kaptunk egy személy- szállító tehergépkocsit, ame­lyet a karbantartó munkásunk vezetett. Szombatonként össze­szedte a gyerekeket és jó né­hányat fordult a tanyák és az iskola között, amíg valameny- nyit házhoz szállította. A rossz utak miatt a jármű hamaro­san megérett a műszaki fel­újításra, arra pedig a költség- vetésünkből nem jut. Így te­hát személyszállításra nem használható, csupán bevásár­lásokra alkalmas. Mikrobusz volna jó, hogy ne kelljen sok­szor egyedül útjukra bocsáta­ni a gyerekeket. Nincsenek kellemes hétvé­geik, mert busszal, vonattal vagy gyalog fárasztó az út ha­záig. Vissza legalább annyira. Éppen ezért a kicsik közül szombat reggelenként sokan elbújnak, a fárasztó utazás elől menekülve. Akiknek szü­lei meg tudják szervezni, azo­kért lovas kocsi, vagy valami­lyen más jármű jön a kollé­giumba. Ök az irigyeltek. Tu­lajdonképpen a haza- és visz- szaszállítás a legnagyobb gon­dunk. A szülők egymásnak adták a jó hírt: rendezett kö­rülmények között élnek, tanul­nak, nevelődnek gyermekeik. Amíg öt évvel ezelőtt még ide­genkedtek a kollégiumtól, most öröm, ha még egy tanuló be­juthat. Kinőttük már ezt a te­rületet, amely kezdetben tágas volt. A gyerekek beszélnek Az igazgatónő környezetta­nulmányozásra invitál. A há­lókban az emeletes ágyakon kisimított ágynemű. A falakon cigarettás dobozok dísznek, képeslapok, hímzések, rajzok... Sehol sem látni elejtett papírt, ágy oldalára ragasztott rágógu­mit, levetett ruhát. A fürdő­szobában a zuhanyozó alatt egymás mellett sorakoznak a mosdótálak. Sehol tócsa, el­ázott szappan, csupán illatos tisztaság. Foglalkozó- vagy klubhelyisé­gük nincs, ezért a délutáni oktatásra járó alsósok az egyik tanteremben tartózkodtak. Nagy Mihály tanár a másodi­kosoknak segített a házi fel­adat elészítésében. — Nehéz a számtanpélda? — kérdezem Molnár Erzsit. — Nem, már nagyon sokat gyakoroltunk, a zárójeles fel­adatok megoldásában eleinte Miska bácsi segített, de most már egyedül is megoldjuk. Nézem az osztálynaplót, Er­zsinek mindenből négyes, ötös. — Az első ósztályt Nyáregy­házán végezte, s mivel két fi­vére is diákotthonos, ide kí­vánkozott — magyarázza a pe­dagógus. Erzsi, hogy megerő­sítse az állítást, hozzáteszi: ha a legkisebbik testvére is meg­nő, ő is kollégista lesz. — Jó itt, könnyen tanulunk, següenek. Barátnőm is van, vele labdázom, babázom a kertben. És sokszor érdekes, ahogyan a fiúk indiánost ját­szanak. Otthon mindig csak a malacokra, a nyulakra, csir­kékre kellett vigyáznom! A felsőtagozatosoknak már a rex, a gitár és az épület mel­letti sportpálya a kedvencük. Az ő dolgos kezüket dicséri a gyakorlókért rendje is. A hetedik osztályból a szé­pen dekorált folyosóra nem szűrődött ki semmi zaj. Ami­kor benyitottam, Farkas Mária állt a táblánál és a százalék- számítással bajlódott. Míg Ge­rencsér Józsefné tanárnővel és a tanulókkal beszélgettem, Máriának bőven jutott ideje a gondolkodásra. _ Tanárnője el­mondta róla, hogy jó tanuló, de matematikából rontott, azért hívta ki, hogy javítson. Egyébként a többieknek sem árt a gyakorlás, mert közeleg a dolgozatírás. — Szerettek Vasadon? — kérdezem az osztálytól. Egy­két kivétellel igenlő a válasz. Ország Lacinak nem nagyon tetszik a kollégiumi napirend. Kertelés nélkül mondja: — Csévharaszton se volt jó, mert tanulni kellett. Inkább játszani szeretek, meg az álla­tokra vigyázni. A kisebb test­vérem igazán eljöhetne he­lyettem kollégistának. — Nincs barátod? — De van, a Fodor Jóska. Q nyáregyházi és sokkal jobb tanuló, mint én. Az osztályfő­nököm őt tette mellém tanuló­párnak. Biztosan jobbak lesz­nek az osztályzataim is. Jóska sokat tanul, gimnáziumba akar menni, és azért én sem akarok nagyon lemaradni. A sülysáp! Kalóczkai Melin­da az osztály legszorgalma­sabbja. Hatan vannak testvé­rek. Hárman már tovább ta­nulnak szakközépiskolákban és öregbítik a vasadi diákotthon hírét. Melinda óvónőnek ké­szül. Kitágul a látóhatár — Hogyan állják meg fel­sőbb iskolákban a helyüket ta­nítványaik? — érdeklődöm Sáritz Józsefnétől. — Jó közepes átlagot érnek el a középiskolákban, szak­munkástanuló intézetekben. Az idén végző tizennégy nyolca­dikos közül kilencen tanulnak tovább. Általában évek óta ez az arány. A tapasztalat sze rint, akik munkát vállalnak, nem sokáig élnek tanyán. Megpróbálnak a saját lábukon megállni és a tőlünk kapott útravalóval gazdálkodni. Egy csapat felsőtagozatos in­dul munkára. Sportpályát építenek, mivel tornatermük még csak az ÉVITERV társa­dalmi munkában készített ter­ve. Mások a Szilasi általános iskolát rendezgetik, takarít­ják, úttörőházzá alakítják. Át­hordják az ezer kötetes könyv­tárat, s az ősztől már birtok­ba is vehetik a klubszobákat. A szabad időt, főként ha rossz az idő, szeptembertől már nem kell a tantermekben tölteni. Előkerül az iskola és diák­otthon krónikás könyve is, amelyet a Petőfi Sándor úttö­rőcsapat dekorációs szakköre és Morava Erzsébet rajztanár­nő ír és díszít. A tetszetős könyvből — fotókból és tré fás, humoros bejegyzésekből — ízelítőt kapunk az iskola ver­senyeiről, ki mit tudjairól, a kisgazdasszony-, a barkács, a dekorációs szakkör, az énekkar és sportkör munkájáról. A jó­szemű fotós megörökítette a já­tékdélutánokat is, a zsákban futást, a lepényevést, a tanár­diák labdarúgó-mérkőzést, Mó­ka Miki tréfás előadásait és jól sikerült országjárásukat. A Vasad környéki tanyákról ver­buvált közösség nemrég a vá­rossá nyilvánításának 700. év­fordulóját ünneplő Sopron ne­vezetességeivel ismerkedett. A vasadi általános iskola és diákotthon 102 lakójának tu­dását gyarapítja és kényelmét szolgálja az ott dolgozó hu­szonöt felnőtt. A tizenhárom pedagógus közül tíz szakkép­zett. Udvardi Gyöngyi Irodalmi vizsgavctclkedő A hazai rádiózás történetében is egyedülálló műsorsorozat kezdődött a napokban: a Ven­del utcai dolgozók gimnáziu­mával együttműködve olyan irodalmi vetélkedősorozatot rendez a rádió, amelynek eredményeként érvényes kö­zépiskolai osztályzatot lehet szerezni magyar nyelv és iro­dalomból. Sokan vannak, akik különböző okokból nem fejez­ték be, vagy el sem kezdték középiskolai tanulmányukat, ugyanakkor szívesen forgat­ják a könyveket, érdeklődnek az irodalom, a művészetek iránt, csak éppen arra nincs módjuk, hogy valamilyen szer vezett oktatási formához kap csolódjanak. Az ő részükre hirdette meg a Magyar Rádió a vizsgavetélkedőt azzal nem titkolt céllal hogy a je­lentkezők többsége esetleg kedvet kap a további tanulás hoz, más tárgyakkal is fog­lalkozik majd, és így előbb- utóbb a teljes középiskolai végzettséget is megszerzi. A vetélkedő első szakasza írásbeli vizsga, amely a rádió nyilvánossága nélkül zajlik a második szakasz, a szóbeli ve­télkedő, már a műsorban is helyet kap. Pergő képek-pályázat A televízió hatodszor hir­deti meg a filmezéssel nem hivatásszerűen foglalkozók, amatőrök részére Pergő képek pályázatát. Az előző évhez ha­sonlóan ezúttal is bármilyen technikával készült (8-as, szu per 8-as, 16 mm-es) hangosí­tott film nevezhető a páyázat- ra. Tematikai és műfaji meg­kötöttség nincs, a vetítési idő azonban a 3 percet neim ha­ladhatja meg. A filmeket november 30-ig kell beküldeni a Magyar Te­levízió „Pergő képek” pályá­zat, 1810. Budapest címre. A pályázatokat szakemberekből álló zsűri bírálja, és részesíti jutalomban. A legjobb filme­ket és készítőiket a képernyőn is bemutatják. Kiállítás a Pest megyei művelődési központban Radóczy Mária butikjai és tűzzománcai I Holnap, pénteken délután 4 óra'kor nyílik Radóczy Mária tárlata Szentendrén, a Pest megyei művelődési központban. A kiállítás május végéig te­kinthető meg. Radóczy Mária művészete zárt világ- A mesékből fel nem ébredt ember tiszta láto­másai jelennek meg, s képpel közvetítik azokat az őszinte, egyszerű kincseket, melyek az álom és a valóság határán szü­lettek. Ez a zártság; egyéni­sége. Hamvas rend uralja fe­lületeit, integrált színek és for­mák. Tudja, mit akar, s meg­oldja. Ennél többre soha nem vállalkozik. Bár tematikája sokszor népballadai, hangvé­tele elégifcusan szelíd. Egyre inkább uralja két választott műfaját, a textíliára festett batikot és a tűzzománcot. Sor­mintás kiegészítések, lépcső­nárányos (batik-kép). zetes színek, virágokkal bé­lelt, párnázott figurák lép­nek a színes térbe, máskor arabeszkszerű árnyak építik A kékszakállú herceg várának Judithoz társuló környezetét. Szerkesztése szereti a párhu­zamokat, nem tud, és nem akar eltérni a belső arány­rend szimmetriájától. Ez nem­csak a saját egyénisége, ha­nem a népköltészet állandó természete is- Jó értelemben mondom; mindig kedves. Ak­kor is, ha ironizál, akikor is, ha életének lényegét fogalmazza a kép színes mondataival. Olyan műfordító, aki képiekre hangszereli a népmesék, nép- balladák, népdalok lüktető forrásait. Radóczy Mária eb­ben és így találta meg mű­faját. Ahogy ismerkedik a vi­lággal — busófejjel, szerelem­mel, lakodalmas szokással, báránnyal, madarakkal, kis kokassal —, azokat művekké lendíti. A népmesék varázsá­nak friss folytatásaiként. Felnőtt lett és gyermek maradt Radóczy Mária; ezért művész, önmagának mesél a pirosba öltözött képekkel, ezért mi is hallgatjuk. Fáradhatat­lan. Szorgalmas, szívós ván­dorként bemutatta tűzzomán­cait és batikjait Örkényben, Dabason, Budapesten, Celldö- mölkön, Martfűn, Balatonföld- váron és Ráckevén­Most’ Gyálról Százhalom­battára költözött, új korszak kezdődött életében. Műveiben érződik az újítási szándék. Az, hogy új színárnyalatokat, formai megoldásokat keres, ami leginkább a Három kirá­Tünűércsők (tűzzománc). lyok és a Hétfejű sárkány rit mizált. együttesében megnyug­tató. A lila árnyalatok egye­lőre még idegennek tűnnek s az a nyitás is, mely elhagy­va a népköltészet otthonát, az Oberon irányába lendül. Most kezdődik igazán a csongori töprengés Radóczy Mária mű vészetében, most érkezett el a hármas úthoz. Maradjon meg a népdalok tiszta forrásvidé­kén, őrizze otthonát, vagy gyors sebességváltással a száz­halombattai klasszikus ipari táj fényszemeit gyűjtse új so­rozattá, vagy a meséket el­hagyó szabad madár legyen művészete, mely a bizony­talan ismeretlen felé száguld? Van ideje a döntéshez, de dön­tenie kell. Egyedül, szigorú, egyre szigorúbb önismerettel. Losonci Miklós HETI FILMJEGYZETi Magamra vállalom Ediser Malagasvill, Ordzsonikidze alakítója a Magamra vállalom cí­mű szovjet tilmben. Szergo — ez volt Ordzso- nikidze fedőneve az illegalitás­ban, a cári Oroszország ide­jén. A név később becenevé­vé vált a grúz származású bolsevik vezetőnek, aki az ok­tóberi forradalom győzelme után, a polgárháború és a megerősödő szovjet hatalom éveiben számos igen fontos funkciót töltött be a szovjet politikai és gazdasági életben. Színes egyéniség, népszerű ember volt, aki nem tagadta meg grúz származásából ere­dő szenvedélyességét, néha szélsőséges érzelmi állásfog­lalásaival viszont sok vitát is kiváltott. (Közismert például Lenin vitája vele, a nemzeti­ségek kérdésében elfoglalt helytelen álláspontja miatt) Ordzsonikidze élete utolsó esztendeiben a szovjet gazda­sági élet egyik legmagasabb beosztású vezetője volt, mér­hetetlenül sokat tett a szovjet nehézipar fejlesztéséért, s azért is, hogy a szovjet hadsereg időben fel tudjon készülni az esetleges, sőt, a harmincas évek második felében már várható fasiszta támadásra. Végül, 1937 februárjában, ön­kezével vetett véget életének. Erről az érdekes emberről szól az új szovjet film, Alek- szandr Orlov rendező alkotá­sa. Ordzsonikidzével akkor ta­lálkozunk, amikor éppen azon munkálkodik, hogy létrehoz­za azt az üzemet, melyben a szovjet harckocsik számára megfelelő minőségű páncélt tudnak gyártani. Tulajdon­képpen ez a nagyon sok egyéb dologgal összefüggő feladat áll a film középpontjában, s mindaddig le is tud kötni ben­nünket a történet, amíg azt tárja elénk, hány gátló té­nyezővel, hányféle ellenerővel kellett megküzdenie Ordzso- nikidzének e feladat teljesíté­séért. A harmincas évek na­gyon bonyolult politikai vi­szonyai közepette, a kibonta­kozni kezdő személyi kultusz gyanakvásokat szülő, s e gya­nakvásokat nem ritkán ítéle­tekké konstruáló légkörében Ordzsonikidzének állandóan bizonyítania kell: politikailag a helyes úton jár. Ugyanakkor az ő elképzelései nem mindig egyeznek az érvényes politi­kai irányzat elgondolásaival. Benne kevesebb a gyanakvás, a mindenhol, de legfőbbkép­pen a saját soraikban ellen­séget szimatoló „éberségre” való hajlam, s ebből elég sok baja is származik. Azok szá­mára, akik nem túlságosan is­merik ezt a korszakot, a film sok érdekességet tartalmaz. De amikor az alkotók túlsá- ■ gosan idealizálni akarják Szer­go személyét, s be akarják bi­zonyítaná, hogy ugyanúgy oda­figyel a gyerekbiciklik gyár­tására, mint a páncéllemez­készítésre, s egyformán, érdek­lik az emberek legcsipcsu- pabb személyes ü'gyei, meg a világméretű politikai kérdé­sek, akkor a film belecsúszik abba a kátyúba, amelyből csak a fő alak és a mondanivaló hitelességének megcsonkulá- sa árán lehet kikászolódnU Kár, mert a film egészében véve igen érdekes, jó szándé­kú alkotás, a főszereplő, az Ordzsonikidze alakját megtes­tesítő Ediser Malagasvili pe­dig kitűnő színész. Lucky Lady Azaz: Szerencsés Hölgy. Ez nem egy hölgy neve, hanem egy elegáns, luxusberende­zéssel felszerelt vitorlás yach- té. A hajó később főszerepet játszik a történetben: whis­kyt csempésznek rajta, elra­bolják, felgyújtják, valóságos csatahajóként vesz részt egy tengeri ütközetben, mely mé­reteit tekintve lepipálja Tra- falgárt, vagy Port Arthurt, no­ha, csak két rivális szeszcsem- pészbanda között dönti el, ki maradjon a főgóré a placcon — hogy a film zsargonjában fejezzük ki magunkat Ennyiből akár azt is hihet- né az olvasó, hogy ez a film valamiféle izgalmas bűnügyi sztori, amely az 1930-as évek legelején, a nagy amerikai szesztilalom idején játszódik. Eddig igaza is lenne annak, aki erre gondol. De ettől kezd­ve aztán minden egyébben té­vedne. Tévedne például abban, hogy három világhírű sztár — Liza Minelli, Gene Hack­man, Burt Reynolds — sze­repeltetése eleve nagy filmet hoz létre, mert hiszen e való­ban ragyogó trió sem képes elfogadható filmmé bűvölni ezt a tucatkrimi alkotást. Té­vedne abban is, ha e filmben az amerikai tucatkrimik vala­miféle paródiáját vélné fel­fedezni. Nincs itt semmiféle paródia — legfeljebb csak mi érezzük bele a minduntalan egymásra halmozott hihetet­lenségekbe és gyermetegsé- gekbe ezt a szándékot, mert maguk az alkotók mindezt komolyan gondolják. S té­vedne abban is, ha azt vélné: a Lucky Lady kivételesen nem sikerült bűnügyi film, s mint ilyen, ritkaság, hiszen éppen az amerikaiak közis­merten mesterei a műfajnak. Kivételről ugyanis szó nincs — ez az átlagos bűnügyifilm- színvonal, s az olyan filmek a kivételek, melyekben pél­dául éppen Hackman ját­szott: a Francia kapcsolat, vagy a Magánbeszélgetés. Egészséges házasélet Jellegzetes példája ez a spa­nyol film annak-, amikor egy szándék, egy alapötlet önma­ga paródiájává válik, mert az alkotók képtelenek a művé­szet kategóriájába emelni a szándékot. Itt most az történik, hogy Roberto Bodegas rendező ar­ról kíván elmélkedni, meny­nyire befolyásolja, sőt, meg­határozza az emberek életét a nyugati világban a reklám, a fogyasztói társadalom ma­nipulációja a vásárló megnye­rése érdekében. Izgalmas té­ma ez, de ahogyan a filmen megjelenik, azon csak kény­szeredetten mosolyogni tu­dunk. Mert mit kezdjünk egy olyan „koncepcióval”, amely­ben a reklámfilmekből kilé­pett ideális, jómódú házas­pár azon nyűglődik, nyava­lyog és szenveleg, hogy miért olyanok ők, mint a reklám fil­mek ideális, jómódú, stb. há­zaspárjai? Ráadásul mindezt bágyasztóan unalmasan adja elő a film. Takács István k i %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom