Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IV. ÉVFOLYAM. 124. SZÁM 1977. MÁJUS 28., SZOMBAT Nagyobb piaci igények [ Teljesíti tervét az Árammérőgyár — Az év első négy hónapjá­nak teljesítménye azt mutatja, hogy a meglevő gondok ellené­re is teljesíthető, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett munkaverseny-felajánlá- sunk, s ha a gyár valamennyi vezetője jobban megszervezi a munkát, jól összefogja a dol­gozókat, a pótlólagos célt is elérhetjük — mondotta Szabó István, az Árammérőgyár igazgatója, a tegnap délutáni brigádvezetői értekezleten. Export A szokásoknak megfelelően, a gyár vezetősége a brigádveze­tőkkel együtt értékelte a válla. 3ás eddigi teljesítését és a to­vábbi teendőket. Az árammérőgyáriak az év elején tartott munkásgyűlésen, csatlakozva a csepeliek felhí­vásához, vállalták, hogy a bel­földi ellátásban mutatkozó fe­szültségek csökkentésére, har­minckétmillió forinttal na­gyobb termelési értéket produ. kálnak, ami 20 ezer egyfázisú- és 5 ezer háromfázisú fogyasz­tásmérővel többet jelent az eredeti tervnél. Kapcsolóórából is 8 és fél ezerrel többet készí­tenek. Exportra szintén jóval többet gyártanak a tervezett­nél. Vállalásukat időarányosan teljesítették az első négy hó­napban. Teljesítményük érté­két növeli, hogy akadozott az anyagellátás, létszámuk is ki­sebb volt a kelleténél és a szerszámellátás sem javult a szükséges mértékben. Túlóra- felhasználásuk mégis kisebb, mint tavaly volt az azonos időszakban. Sok olyan mérő­óra található a szereidében és a próbateremben, amelyeket egy-két alkatrész hiányában, nem szerelhettek készre. Az igazgató önkritikusan azt is elmondotta, hogy azokból a szerszámokból is hiány mutat­kozik, amelyeket ők maguk ké­szítenek: ez szervezési hiányos­ságokra vezethető vissza, a szer­számjavítási rendszer is túl bü_ rokratikus és néha gondatlanul kezelik az eszközöket. A nehézségek felszámolásá- már eddig is hoztak intéz­éseket, például a szerszárn- ésben, az anyagkész­tet is figyelemmel kísérik, rt most előfordul, hogy ak- :or derül ki a hiány, amikor nár kellene az alkatrész. A zerszámok javítási idejét is hökkenteni kell. Létkérdés A feszített tervek teljesítése ■sak úgy képzelhető el, ha to­pább javul a gyártás, a gyárt- nányok minősége, hiszen a ja- következményeként a zteségek is csökkenthetők. Az igazgató az értékesítés, a aci helyzetről is tájékoztatta szocialista brigádok vezetőit, gyarázatából világossá vált, ;y a feladatok azért nőttek, rt mind belföldön. mind földön nagy az igény a fo- ztásmérők iránt. A hazai használók kétszer annyi tpcsolóórát vásárolnának, int amennyit az Árammérő­ár kínál. Ugyanakkor az ex- jrtkötelezettségnek is eleget ell tenniük. Voltaképpen a másik gond is >zitív, ha szabad ezt a kife- zést használnunk, hiszen a >rábban rendelt fogyasztás­érőkön felül, újabb igény je- ntkezett külföldről. Nagyon érthető, ha az Árammérő­ár dolgozói és vezetői min- :nt elkövetnek teljesítésükre, isképp aligha tarthatnák meg sszabb ideig a külhoni piaco t. És ez már a gyár jövőjét érintő kérdés. Mondhatjuk lét­kérdésnek is. Közölte az igazgató azt is. hogy a jövő évi teljes meny- nyiségre megérkezett a rende­lés. Óvoda A gyár politikai, társadalmi és gazdasági vezetősége újabb versenyfelhívással fordult a kollektívához. A felhívást a 4-es üzemegység dolgozói meg­tárgyalták. Vállalták, hogy 10 ezer darabbal többet gyárta­nak, ugyanakkor a többi dol­gozót is felszólították, csatla­kozzék felajánlásukhoz. Az üzemfenntartás, a szerszám, üzem és az előkészítő, műsza­ki szervek ezt meg is tették. Műszála fejlesztésre tett vállalásuknak az első négy hó­napra eső részét szintén tel­jesítették. Kiemelkedő ered­ményt értek el a normaóra- és anyagmegtakarításban. Fontosnak tartotta megemlí­teni az igazgató a szociálpoliti­kai eredményeket, közülük ki­emelve az óvodabővítést, ame­lyet április 4-re befejeztek. Most a régi óvoda felújítását végzik, valószínűleg szeptem­berre elkészül, s akkor további százhuszonöttel több gyerme­ket vehetnek fel. Az Árammérőgyár dolgozói eddig Is sokat tettek azért, hogy a gyár feladatait a nép- gazdasági igények szerint tel­jesítse: ez az összefogás, tettre- készség a biztosítéka annak, hogy teljesítik a mostani meg­növekedett feladatokat. K. P. Hangverseny az Imre utcai iskolában Év végi hangversenyét má­jus 29-én, holnap délután négy órakor tartja meg az Imre utcai általános iskola. Közreműködnek az iskola ének­és zenetagozatos növendékei, Űjváriné Balogh Zsuzsa és Üjvári Géza vezetésével. A bemutatón mindenkit szí­vesen lát az iskola vezetősége és énekkara. Vendéglátás, ajándékozás Tetszett a bábjáték Hatvan gyermeket láttak vendégül a közeledő gyermek­nap alkalmából a városi ta­nács dolgozói. A tanácsi KISZ- és szaikszer- vezeti alapiszervezet megven­dégelte az intézmény dolgozói­nak gyermekeit és ajándékkal is kedveskedtek nekik: a na­gyobbak ugrókötelet, a kiseb­bek hajót, a legkisebbek ho­mokozó játékot kaptak. A Damjanich János általá­nos iskola növendékei nagy tetszést aratott bábjátékkal szórakoztatták őket. Munkásőrök vetélkedője SZEPTEMBERBEN FOLYTATJÁK A jubileumi év jegyében rendezték meg a járási-városi munkásőregység háromnapos vetélkedősorozatát. Csütörtökön Ikladon kezdték, tegnap az Árammérőgyárban folytatták, ma a gépgyári mun­kásőrök adnak számot politi­kai, szakmai ismereteikről. A munkásőrök három tárgykör­ben mérik össze tudásukat. Az elsőben a Szovjetunióról való politikai tájékozottság kérdé­sei, a másodikban a munkás­őrséggel kapcsolatos szakmai kérdések szerepelnek, a har­madikban arról számolnak be, hogy ki, milyen eredményeket ért el a gazdasági munkában, hogyan teljesítette versenyvál­lalását? A vetélkedő kétfordulós. A másodikra szeptemberben ke­rül sor: akkor dől el, kik jut­nak be a meovei döntőbe? JofeMgy Károly Túrán Az ünnepi könyvhét alkal­mából Jobbágy Károly költő látogat Túrára: holnap, má­jus 29-én, délután három óra­kor, a nagyközségi pártbizott­ság épületében találkozik ol­vasóival. A névadó: Teleki Blanka Ünnepi taggyűlés a KISZ (urai pedagógus alapszervezetében A tizenkilenc tagú túrái pe­dagógus KlSZ-aíapszervezet életkora mindössze két év. A pedagógus pártalapszervezet kezdeményezésére alakult KISZ-alapszervezetbe csupa fiatal, hat óvónő és tizenhárom pedagógus tartozik. Legfőbb feladatuknak a kezdő és képe­sítés nélküli nevelők támogatá­sát tekintették, mind szakmai­lag, mind a beilleszkedésben. Két éve az alapszervezet na­gyobbik fele képesítés nélküli volt, Vállalt feladatukat jó! oldot­ták mag, amit az is bizonyít, hogy az általános Iskolában már csak négy képesítés nél­küli fiatal dolgozik, ők is ta­nulnak. Az alap szervezet a szabad idő hasznos eltöltésére vonzó és érdekes programokat is szervez: kirándulásokat, szín­házlátogatásokat, sportverse­nyeket. Hétfői napokon, az új iskola tornatermében, testneve­lő tanár irányításával, sportol­nak. A napokban ünnepi névadó taggyűlésre gyűltek össze a pe­dagógus KISZ-alapszervezet tagjai a kastélyparkban: Köles Gabriella óvónő javaslatára, Teleki Blankának, a múlt szá­zad nagy nevelőjének nevét vették fel. Vidám majális következett a névadó taggyűlés után, sza­lonnasütéssel és egy nagy elha­tározással : közös társadalmi munkával, gyermekjátszóteret alakítanak ki a Tabáni úti is­kola udvarán az alsótagozatos tanulóknak. T. P. A taggyűlés után vidám majális következett... Takács Pál felvétele Visszapillantó tükör k kísáüattenyésztési intézet első évei /. A Gödöllői Kisállattenyész- tési Kutató Intézet 1952- ben alakult meg, a múlt szá­zad végén létesült, s azóta itt működő kísérleti intézmé­nyekből. Mai, korszerű szer­vezetével, felszereltségével a baromfi-, méh- és prémesál- lat-tenyésztés időszerű kuta­tási kérdéseivel foglalkozik. Munkálkodásának eredményei a gyakorlatban, a lakosság el­látásában és az exportban is jelentősek. Aki az intézetbe látogat, ma már nem gondolhat arra, hogy itt három évtizeddel ezelőtt pusztulás és rom volt minde­nütt. Ez a természetes. A fej­lődést azonban akkor érté­kelhetjük igazán, ha .látjuk, honnan indultunk, és hová jutottunk. Az intézmény a második vi­lágháború utolsó napjaiban teljesen megsemmisült, beren­dezése, az értékes tenyészál­lat-állomány elveszett, léte­sítményei használhatatlanok voltak, vagy romokban hever­tek. A burgonyatermelési kí­sérleti telep teljesen megsem­misült. Nézzük az időrendi történé­seket. Az intézmény központ­ja 1944 végén, 1945 elején fo­golytábor. Itt voltak a gödöl­lői Premontrei Gimnáziumban lévő nagy méretű fogolytábor­ból kihozott fertőző (tífusz, vérhas stb.) betegségben szen­vedők. Mintegy háromezren. * Részletek a Kisállatte­nyésztési Kutatóintézet című krónikából, amely díjat nyert a gödöllői heb'történetírók tava­lyi pályázatán. Tavasz végén a fogolytábor he­lyére katonai kórház települt. L"1 zerkilencsizáznegyvenöt J-í februárjában az Állami Telepek vasútállomáson kira­kodás közben felrobbant 9 va­gon lőszer. A robbanás ereje elsöpörte a méhészet legna­gyobb épületét, a kaptárké­szítő üzemet, megrongálta, ösz- szedöntötte jóformán az ösz- szes meglévő, amúgy is romos létesítményt. A tavak túlsó partján vasútkerekek, ütkö­zők, teherkocsi-alkatrészek he­vertek. Az emberek azért me­nekültek meg, mert a robba­nás napján fakitermelésre mentek, nem nagy kedvvel ugyan, de így életük megma­radt. A Baromfitenyésztési Tan­gazdaság — intézményünket akkor így hívták — Gödöllőn egy hivatali helyiségben vé­gezte munkáját. Az újjáépítés az összeszokott, kiváló szak­emberekből álló gárdával óriá­si lelkesedéssel indult meg. Egyelőre kísérleti telepünkre még nem térhettünk vissza, a tábor környékén lévő kert­jeinket azonban mér művelni kezdtük. Első ténykedésünk egy romos, tízezer darab to­jás befogadóképességű Ger- sre!j/-kel.tetőgép kijavítása és a községi villanytelepen való felállítása volt, ahol a lakos­ság részére az általuk hozott tojásokat keltettük ki. Nyár elején visszakaptuk telepün­ket. A Földművelésügyi Minisz­térium kiutalt négy háborús sérült lovat, de az üres kocsit is alig tudták vonszolni. Inté­zetünkhöz csatolták a koráb­bi Koronauradalom Uka-ma- jorjának azt a részét, melyet a földhöz jutitatottak ruem igé­nyeltek, továbbá a fennmara­dó szántóterületet és 45 hol­das tógazdaságot. A major egyik felébén földhöz juttatott kisgazdák laktak, ők voltak a mezs.gyeszomszédaink is. Tangazdaságunkhoz csatol­ták a Szada közelében lévő Szent Jakab nevű tavacskát, a körzetében található néhány épülettel együtt. Ezt a terüle­tet hamarosan kacsaszaporí­tó telepként hasznosítottuk. Átmenetileg hozzánk került a babati tógazdaság. lVIintegy másfél évig a Nyu­1 . gátról visszakerült lipi­cai törzskancák gyűjtőállo­mása volt telepünk. Első teendőnk: a területen betemettük a mindenütt talál­ható lövészárkokat, tűzszeré­szek hatástalanították az ösz- szegyűjtött, szerte heverő lő­szereket. Kaptunk egy sérült Hofherr- traktort, kijavítottuk, s már két vassal, szántani is tud­tunk! Az első búzavetőmagot az ősz folyamán, kiutalással, Alcsútról, a volt főhercegi gazdaságból kaptuk, csupán ér­te kellett mennünk, sérült lo­vainkkal az út oda-vissza egy hetet igényelt. Mire felszán­tottunk és vetni tudtunk, már december volt, a frissen szán­tott föld teteje reggelre fa­gyos lett. Egy 14 soros vető- gép. melyet használtunk, már csak úgy tudta a búzát meg­felelő mélységre bevetni, ha a csöroszlyákiat kettős vasne­hezékkel terheltük. De elve­tettünk. Dolgozóink, akár ba­romfi-, akár nyúlszakosok, minden munkát együtt végez­tek. Az összefogás, a hangulat kiváló volt. Élelmezési nehézségeink enyhítésére a Földművelési Minisztérium díjmentesen ki­utalt egy vagon burgonyát Szabolcsból és így vagon ku­koricát Mezőhegyesről. Kü­lön regény, ahogy ezek a ter­mények Gödöllőre kerültek. Mezőhegyesről elhoztunk, még nekünk is jelentős mennyisé­gű, napraforgómagot, abból olajat üttettünk. Dolgozóink, vagyis mindnyájunk burgo­nya-, kukorica- olajellátása díjmentesen biztosított volt. Az ideiglenesen kijavított, legna­gyobb tavunkat benépesítet­tük. A következő évben már szaporítottunk, további víz­felületeket helyeztünk üzem­be, egynyaras ivadékokat már más tógazdaságok részére is átadtunk. Emlékezetes volt a szolnoki hajóhídon való átkelésünk, ahol a szovjet katonák, akik a forgalmat irányították, meg­tudták, hogy ribát szállítunk, s a kilométer hosszú átkelés­re váró kocsisorban elsőbb­séget adtak. Megkezdtük a romos, de há­zilag felújítható baromfiistál­lók saját erőből való rendbe­hozatalát: a tavasz folyamén tenyészbaromfiakkal kíván­tuk benépesíteni. Sok gondot okoztak Ilka- major felújítási munká­latai. Sürgősen felszámoltuk a még mindig közös-konyhás cselédlakásokat: különválasz­tottuk a konyhákat, a szobá­kat padlóburkolattal láttuk el, a mennyezetet minden la­kásban kijavítottuk, hogy a homok ne csorogjon a dolgo­zók tányérjába ... Lacza Béla (Folytatjuk) .Szombati jegyzet Hakni Ki ne ismerné a szó je­lentését? Pongyola átírás­ban körülbelül ennyit tesz: polgári foglalkozásukra néz ve művész bejegyzésűek vi­dékre utaznak, s olt az ámu- ló közönségnek, kulturális prográm gyanánt, produk­ciókat mutatnak be. Többnyire éltes vagy fia­tal, esetleg középkorú, de mindenkor harsány és cm- dolált frizuráid humorista kiáll a színpad legelejire, úgy, ahogy ilyen helyen, időben ki kell állni. Ám, ha csak állna! De beszélni is kezd. Írva va­gyon a nagy álmoskönyv ben, hogy rosszat jelent a nagyérdeműt nem köszön­teni. Köszöntés következik tehát, amúgy istenigazából, többszörösen, ismételve, legalább ~háromszor-négy szer. Aki először ül ilyen elő­adáson, \az is gyanakodni kezd, hát még ha közbecsú­szik egy-két baki is. Például az ipari üzem ebédlőjében már harmadszor fejezi ki odaadó és soha el nem mú­ló szeretetét a gyengédségé­től megittasult szpíker a halig atóságifak imigyen: „Testvéreim, szorgos tsz-ta. gok!” No, még ezt is lenyeli az ember, hiszen szövetségi po­litikánk szilárd, s dolgozunk mindahány an. Akárcsak em­berünk, aki — hisz ezért fi­zetik, s hogy mennyivel, er­ről most ne essék szó színién nem rest: vicceket mesél, hosszú, tömött so­rokban. Aktuális, teljesen üdezöld vicceket, bevallása szerint, a legidősebbje is csak éppen a minap esett meg vele a kanizsai gyor­son. Ez már aztán jobban gon­dolkodóba ejti a nyitott szí- vű-lelkű nézőt, különösen azért mert az újszülött poént már Karinthy egyik humo reszkjében is olvasta, neve­zetesen egy pazar középkori történetében az egyik várúr meséli a másiknak. Miután — nyomokban fel. lelhető, ízléses szellemesség­gel — végére ér a remek történetek sora, kkkövvvet- kezzik a következő műsor­szám. Előtte megtudjuk: „Most pedig olyasvalakit mutathatok be önöknek, re­peső.boldogsággal, s utánoz­hatatlan tisztelettel, akit önök nagyon jól ismernek á rádióból, a tévéből, a fil­mekről, s ha netán jártak már színházban, onnan is (aztán ezek a fórumok for­dított sorrendben, majd összekeverve, hiába, no, a rangot meg kell adni) és akit önök annyira, de any- nyira szeretnek és tisztel­nek, és oly repesve vártak már, (csak a szervező tud­ta, hogy ki jön, vagy tán még ő sem), de nem hiába, mert itt van ő, ö, akivel önök is végre személyesen találkozhatnak, hadd mu­tassam be tehát önöknek öt magát, aki önök jól is­mernek a tévéből...) s a végén kiböki, mit kiböki, kiordítja a nevet) .. .X. Y. Aztán a szeretve várt X. első énekszámát, aki akarja se hallja, mert a te­remben sugdolózás támad: Hogy hívják, nem éltet­tem rendesen a közepét? ... És így tovább, egészen a hakni végéig. S hogy köz­ben valóban elhangzik egy- egy jó vicc, tényleg felcsen- ül egy-egy tiszta dallamsor, s meghallgathatunk egy-egy jó költeményt? Igaz. S hogy vannak jó haknik is? Ez is igaz. Persze, azok már nem haknik. S hogy lehetne esetleg nívósabb műsort szervezni, teszem azt a helyi általános iskola énekkarával, a citerazene- karral, s a többivel? Ez is igaz. Hogy a községi amatőrök hangja többször bicsaklana meg? Ez is igaz. De legalább hittel csinálnák, amit csi­nálnak. Mint valamikor az ekliós szekéren érkezők. S hogy a Galgatej él- üzemünnepségén nem min. den így zajlott le, ahogy el­meséltem? Ez is igaz. No, de hiszen haknizunk, haknizga_ tunk, nemdebár? Gáti Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom