Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-04 / 103. szám
Í9Tf, MAjlIS 4., SZERDA mcvr.t ~4/?jr W xJíirkm 3 Hogy több legyen (1L) Termelésszervezés - kulturált ellátás A zöldségtermelés- és -ellátás gondjainak megoldása szinte össztársadalmi feladat lett. Az ágazat bonyolultságát tekintve valóban szükség van a széles körű összefogásraj Ösztönző szabályzók A megjelent — kormány- és tárcaszintű — intézkedések a termelést és annak fejlesztését eddig hátrányosan befolyásoló tényezők megszüntetésére irányulnak. Nagyobb hangsúlyt kaptak az ösztönző szabályzók. Az új intézkedések. és szabályzók realizálásához azonban nélkülözhetetlen a konkrét feladatok megjelölése, azok megértése a termelés, a felvásárlás, a feldolgozó ipar területén. A zöldségtermelésnek és -ellátásnak az elmúlt években tapasztalt problémáit ismerve az új feladatok csakis az ágazatok valamennyi vertikumának összehangolásával oldhatók meg. A termelésben, valamint felhasználásban az elmúlt években gyakran előfordult bizalmatlanságot, annak kedvezőtlen hatását csakis így lehet megszüntetni. A termelők folyamatosan adjanak tájékoztatást a termelés mennyiségének és minőségének reális alakulásáról, hogy a forgalmazás pontosan tudjon tervezni és készülni az áru fogadására. A tervidőszak első évében gyors ütemben növelni kell a termelést, illetve az árualapot. A tervidőszak második felére már hosszabb távra megalapozott stabil — az igényekhez igazodó — termelés szervezését és a kulturált ellátás stabilizálását kell megoldani. Az ágazat bonyolultságát és a fejlesztéssel járó hibaforrásokat figyelembe véve az idén még számolni kell kisebb-na- gyobb problémákkal. Ezeket azonban le kell és le lehet vezetni. Egyszerű megoldások A célok elérésének első időszakában mindenképpen kerüljük el az akadályok felnagyítását. Nincs szükség arra, hogy egész Európa úgy tudja, Magyarországon nem tudnak mit kezdeni például 11 vagon sárgarépával. Mert ha ténylegesen problémát jelent, akkor igazán nagy baj van. De arra sincs szükség, hogy olyan áruhiányokról adjunk tájékoztatást, amelyeket a lakosság 90 százaléka nem is tapasztal. Az utóbbi évek visszásságai ma már nem engedhetők meg. Tudjuk, hogy a kereskedelemnek jelenleg nincs még megfelelő mértékű korszerűen felszerelt bolthálózata. Problémák vannak az érzékeny zöldségféle szállításához, raktározásához, tárolásához szükséges műszaki és technikai felkészültséggel is. Ennek javítására már tettünk lépéseket. Ahhoz azonban nem kell külön magasszintű intézkedés, hogy a zöldségboltok ajtóira, ablakaira vasrácsot szereljenek, hogy az ott tárolt áru éjjel-nappal szellőzzön, a pult mögött álló dolgozó ne keverje össze a romlott árut az egészségessel, hogy az eladó fogyasztásra alkalmatlan árut ne tegyen a pultra. Inkább legyen áruhiány, mintsem azt bizonyítsuk, hogy volt áru de tönkrement. A régebbi, de még fogyasztásra alkalmas áru ára módosuljon a minőség változásával. Mert legkevesebbet a fogyasztó tehet arról, hogy az áru megromlott. Mindezeket azért is szüksé, ges felvetni, mert a fogyasztó nem ismeri a zöldségtermelés és -ellátás földtől a fogyasztóig tartó útjának problémáit. Nem kívánatos kikötések A célkitűzések megvalósításánál már a program elején jelentkeznek nem egészen kedvező jelenségek. Tavaly ősszel például a zöldség mennyiségének növekedését szorgalmaztuk. Ez év elején már arról beszéltünk — helyesen —, hogy csak szerződéssel lekötött árut termeljenek a gazdaságok, illetve a kistermelők. A konzervipari növények ez évi szerződéskötési időszakában már kiderült, hogy konzervpa- radicsomból hiány van. Ugyanakkor a Nagykőrösi Konzervgyár az áru átvételére korlátozó jellegű kitételt kötött ki a szerződésben. (Maximálta a napi átvétel mennyiségét.) A nagyüzemben tehát ma már a tervezés időszakában jelentkezik az áruátadással kapcsolatos félelem. Az ilyen kikötés arra készteti a nagyüzemet, hogy a kérdéses növény területét csökkentse. (Jelen esetben, azt, amiből éppen hiány van.) A termelési szervezetekben kialakulóban vannak azok a nagyüzemi bázisok, amelyek hosszú távon stabil és kiegyensúlyozott árutermelést tudnak folytatni. Például Dél-Pest megye területén 36 tagszövetkezetből 32-ben termelnek zöldséget, 6000 hektáron. A 32 szövetkezetből 12-ben 4800 hektár a zöldségterület, ami gazdaságonként mintegy 400 hektárt jelent. Ezekben a gazdaságokban nemcsak a terület növekedett meg, hanem igen kedvező irányban halad a szakosodás. Ezek az üzemek egyenként 500—1000 vagonnyi zöldséget termelnek. Ahhoz, hogy ez a kedvező kibontakozás ne torpanjon meg, törekedni kell minden zavaró körülmény kizárására. Megfelelő összhang Lehetővé kell tenni a megyén-. kénti, táj körzetenkénti és termelőüzemen belüli szakosodás teljes kibontakozását. Ebben nagyobb lehetőséget kell adni a termelőüzemeknek, és a termelést közelről ismerő szerveknek, intézményeknek. Az adottságoknak megfelelően kultúráktól függően országosan, megyénként, vagy körzetenként termelési integráló üzemeket kell kijelölni. Ez azonban nem zárja ki az állami szervek, a felhasználó ipar és kereskedelem integráló szerepét. Rendkívül gyors intézkedést követel a nagyüzemek gépesítéséhez szükséges olyan fejlesztési terv kidolgozása, amely lerövidítené azt az időt, mely a konstruktőr asztalától a gép gyakorlati alkalmazásáig eltelik. A tervezők és a gyártók érdekeltségét mindenképpen ki kell alakítani, egyeztetni. A jövőben csak azokat a horizontális és vertikális együttműködéseket szabad támogatni, amelyek minden érintett félnek megfelelnek, mert a termelés és az ellátás korszerűsítésének, stabilizálódásának ez lehet az alapja. Román Mihály, a Dél-Pest megyei TESZÖV titkárhelyettese tetten a gőzgép nélkül, és a világűrbe sem tudtunk volna kilépni rakétahajtóművek híján. Egy ország gazdasági fejlettsége, életszínvonala az energiafelhasználás mértékétől függ. Számos vizsgálat szoros korrelációt mutat ki az egy főre jutó nemzeti jövedelem és az egy főre eső energiafelhasználás mutatói között. A világ gazdasági fejlődése az energiafelhasználás szüntelen növekedésével kapcsolódott össze. Századunk első felében a világ energiafogyasztása évente 2—2,2 százalékkal nőtt, a II. világháború utáni 3 évtizedben növekedési üteme átlagosan 5—5,1 százalékra emelkedett! Valószínű, hogy az energiaellátás jelenlegi gondjai — mindenekelőtt az árak emelkedése — mérsékelni fogják a további növekedést. Az évszázad hátralevő részére évente 3,5—4 százalék évi átlagos ütemet prognosztizálnak. As emberi munka megnövelt hatékonysága Dr. Vajda György, az Akadémia levelező tagja, a Villamosipari Kutató Intézet igazgatója, egyik könyvében igen szemléletesen mutatja be a világ jelenlegi energiafelhasználását. A hasznosított energiában mért, egy főre jutó világátlagot elosztva egy ember egy esztendő alatt figyelembe vehető fizikai munkájával, kitűnik, hogy a jelenlegi energiafelhasználás tulajdonképpen olyan járulékos munkavégző képesség igénybevételét jelenti, mintha a föld minden egyes lakosának tevékenységét — a csecsemőtől az aggastyánig — 30 fizikai dolgozót helyettesítő robotszerkfezet támasztaná alá, vagyis: az emberi tevékenység hatékonysága ilyen arányban nőtt meg. A tudományos-technikai forradalom kibontakozása ezt az arányt gyorsan növeli, az ezredfordulóra az egy főre jutó „robotok” száma megközelíti a 100-at. Az átlag, természetesen nagyon eltérő színvonalú országok mutatóit egyenlíti ki; a föld legszegényebb országaiban egy főre egy robot is alig jut, a legfejlettebbekben az egy főre jutó robotok száma az átlag tízszeresét is eléri (kb. 300). Az sem érdektelen, persze, hogy a gazdag tőkésországokban kiket szolgálnak ki ezek a roobtok, és mekkora hányaduk kizárólagos feladata az uralkodó osztályok fényűzésének biztosítása. De ez már nem energetikai, hanem társadalmi kérdés. A modem társadalom energiaellátása — az élő szervezet vérkeringéséhez hasonlóan — egyetlen pillanatra sem szakadhat meg. Ez a feladat egyre nagyobb és nehezebb, ahogy a termelés bővül és összetettebbé válik. Az energiaellátás a társadalom fennmaradásának olyan bonyolult feltételévé lép elő, amelyet maradéktalanul csak a termelőerők és termelési viszonyok összhangját megteremtő szocializmusban lehet biztosítani. Meggyőzően demonstrálta ezt az is, hogy az „energiaválság” idején a szocialista országoknak a Szovjetunióra támaszkodó energetikai együttműködése biztosítani tudta a zavartalan olajellátást, a szocialista világrendszer országai lényegében nem érezték az olajkrízis közvetlen hatását. Nem véletlen tehát, hogy a szocialista országok népgazdasági tervei- 'ben, távlati koncepcióiban az első fejezet mindig az energetikáé. Az sem véletlen, hogy a fejlett tőkésországokban az állami beavatkozás a gazdasági életbe legerőteljesebben és legcéltudatosabban az energetika szektoraival kapcsolatban nyilvánul meg. Ez a beavatkozás jó néhány esetben államosításra, vagy állami felügyelet bevezetésére is vezetett (pl. az angol szénbányászatban, a francia, az olasz és más tőkésországok villamosenergiarendszereiben, stb.) Az utóbbi években bővültek és fejlődtek a nemzetközi együttműködés módszerei az energetika területén. Az ilyen kapcsolatok gyakran túlnőnek a szokásos külkereskedelmi ügyleteken — nemcsak nagy volumenük és hosszú lejáratuk miatt, hanem a megállapodásokat átszövő külpolitikai, stratégiai és iparpolitikai vonatkozások következtében. Az utóbbi időben számos ilyen államközi megállapodásról adott hírt a sajtó (szovjet—amerikai, szovjet—japán, lengyel— NSZK, Franciaország—Szaúd- Arábia stb.). Ilyen módon az energetika a világpolitikának és nem utolsósorban a nemzetközi enyhülésnek is számottevő tényezőjévé vált. Áttételesen visszacsatolódhat A világgazdaságban zökkenőket okozhatnak más alapvető nyersanyagokkal kapcsolatos ellátási zavarok is, ezek hatása azonban nem olyan súlyos, mint az energiahordozóké. A legtöbb nyersanyag egyenletesebben oszlik el a föld felszínén, mint a tüzelőanyagok, így könnyebb más beszerzési forrásokat találni. A szerkezeti anyagok és a technológiai alapanyagok jelentős része helyettesíthető más anyagokkal is. Az energiagazdálkodás messze nem tud ilyen rugalmas lenni. Számos fogyasztónál a felhasználható energia formája kötött és mással nem helyettesíthető (pl. járműmotoroknál, villamos berendezéseknél stb.), az alapSikerrel alakul a gazdaságos termékszerkezet a Csepel Autóban Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter részvételével az eddigi tapasztalatokról tárgyalt a Pest megyei párt-végrehajtóbizottság Kedden a Csepel Autógyárban tartotta meg időszerű, soron következett ülését az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottsága. A helyszínen tárgyalták meg a Csepel Autógyár jelentését, a gazdaságos termékszerkezet kialakításának tapasztalatairól. A tanácskozáson részt vett Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter és dr. Betlej Sándor miniszterhelyettes is, valamint a vállalat képviseletében dr. Novák Béla vezérigazgató, Fő- vényesi Ervin, a pártbizottság titkára és Nagy Lajos, a vszt titkára. Két szakaszban A Csepel Autógyárban a termékszerkezet váltása az ötödik ötéves tervvel már a második szakaszába lépett. A kiindulás tulajdonképpen az 1960-as évekre nyúlik vissza, amikor a közúti járműparkban nagyarányú fejlesztési program végrehajtása kezdődött el. Ennek középpontjába az autóbusz került és ezzel egyidejűleg határozat született többek között a középkategóriájú tehergépkocsi-gyártás megszüntetésére.. Így a közúti járműgyártást érintő népgazdasági koncepció módosulása és az ehhez kapcsolódó piaci igényváltozás együttes hatására következett be — már a harmadik ötéves terv második felében — annak szükségessége, hogy alakítsák át a Csepel Autógyár termék- szerkezetét. Ez 1971-ben el is kezdődött, és az első szakasza a negyedik ötéves tervet fogta át, a második szakasza pedig most folyik. A megyei párt-végrehajtóbizottság elé terjesztett jelentéssel egybehangzóan a vállalat vezetői elmondották, hogy a Csepel Autógyár termékszerkezetének átalakítására vonatkozó döntést szükségszerűnek és indokoltnak látják. Ez lehetőséget teremtett a vállalat további fejlődésére is. Az átalakítás első szakaszának alapvető jellemzője a tehergépkocsi-gyártást felváltó vető energetikai beruházások létesítési ideje pedig rendkívül hosszú. A szocialista tábor energetikai stabilitása nem utolsósorban azon alapszik, hogy a szükséges műszaki és gazdasági biztonságot Viszonylag egyszerűen meg lehet teremteni, a szocialista országok egymás közötti szállításait politikai bizonytalanságok egyáltalán nem terhelik. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a tőkés világrendszerben bőségesen megtalálható stratégiái és politikai bizonytalanságok áttételesen és erősen tompítva, de visszacsatolódhatnak a szocialista tábor országaira is. Jelenleg a legtöbb ilyen jellegű feszültség abból fakad, hogy a feltárt kőolajkészletek kétharmada a Közel-Keleten és Észak-Afrikában található. E területek olajkinccsel rendelkező országai az utóbbi években az olajat saját gazdasági fejlesztésük előmozdítására kívánják kiaknázni és nagyobb részesedést követelnek az olajüzlet profitjából. Az olajár emelésével ezt sikerült elérni, de mivel az új áron az olaj teszi ki a kapitalista világkereskedel em 23 százalékát, az áremelés nagymértékben tovább gyűrűződött a tőkés világgazdaságban, nagyon jelentős fizetésimérleg- problémákat okozott és egyes területeken gazdasági recesz- szióra vezetett. A legjobban érintett importőr országok igyekeznek csökkenteni függőségüket e kritikus területtől, a nagy olajmonopóliumok nedig gazdasági és politikai befolvá- suk visszaszerzéséért indítottak újabb hadműveleteket. A korábbi évtizedek nyílt hatalmi harcait azonban valószínűleg finomabb módszerek váltják fel. Dr. Tóth István, a DKV igazgatója új profilnak, az autóbusz padlóváz gyártásának a megkezdése és kialakítása volt. Ezzel párhuzamosan és folyamatosan szűkült a hagyományos termékek — tehergépkocsi, motor — termelése. A negyedik ötéves tervidőszakban sikerült kialakítaniuk az új termékek konstrukcióját, technológiáját és feltáró munkába kezdtek az új termék- szerkezetbe tartozó gyártmányok alkalmazási területének szélesítésére, a kooperációs együttműködés bővítésére. Ezzel együtt a vállalat pénzügyi helyzetében is javulás következett be a termékszerkezet váltásának gazdasági eredményei alapján. A gazdálkodás rendezetté, kiegyensúlyozottá vált Megfelelő ütemben halad A mostani második időszak jellemzője további új termékek gyártásba vétele, mégpedig a fokozottabb bekapcsolódással a nemzetközi együttműködésbe. Ide tartozik a Szovjetunióval kooperációban gyártott hidromechanikus sebességváltó-alkatrész garnitúra, valamint a kifejlesztésire kerülő új típusú sebességváltó, továbbá a svéd Volvo céggel kooperációban terepjáró gépkocsik gyártása. Ugyanakkor a hagyományos termékek előállítása — a pótalkatrészek kivételével — teljes pgészé'ien megszűnik. Arról adott számot a vállalat vezetése a megyei párt-végrehajtóbizottságnak, hogy megfelelő ütemben halad az ötödik ötéves terv idejére kitűzött feladatok megvalósítása. Jelentős erőfeszítéssel sikerült az eddigi folyamatot — az irányító politikai és állami szervek hathatós segítségével — sikeresen megoldani. Előnyösen jelentkezett a termékváltás abban is, hogy az új technológiák bevezetése egyben jelentős műszaki fejlesztést hozott. Most a vállalat vezetői abban látják a további előrelépés útját, ha a piackutatás, a kereskedelem, a fejlesztés és á gazdálkodás területein dolgoznak még eredményesebben és tovább javítják a termelés szervezését, a munkafegyelmet. A termékszerkezet átalakítása igényli a vállalati szervezet korszerűsítését is. Ennek előkészületei már folynak. Rendezett helyzet, jó perspektíva Az előterjesztés megállapításaival és a további feladatokkal egyetértett a miniszter és a párt-végrehajtóbizottság is. Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei párt- bizottság első titkára külön is hangsúlyozta: az egyébként számos személyes tapasztalattal rendelkező, a gyár életét jól ismerő párt-végrehajtóbizottsági tagoknak is segített a helyzet alaposabb megismerése abban a megállapításban; hogy a Csepel Autógyár helyzete rendezett, s a perspektívához is megfelelő az alapjuk. Az. itt uralkodó szemlélet egyezik a népgazdasági igényekkel. Ma már korszerű termékek kerülnek ki e valóban korszerű üzem munkacsarnokaiból. Ez köszönhető a gyár odaadó kollektívájának éppúgy, mint az összeforrott gazdasági, párt- és mozgalmi vezetésnek. Az ülésen Nemeslaki Tivadar felszólalásában nemcsak a vállalatnak fejezte ki elismerését, hanem a Pest megyei pártvégrehajtóbizottságnak is, amely következetesen könnyített a kibontakozásban, a vállalat korábbi problémáinak megoldásában. Bátorítást adott a miniszter ahhoz, hogy az ötödik ötéves tervre meghatározott feladataik közül legfontosabbnak tekintsék az autóbusz padlóváz és egyéb alvázak, különleges gépkocsik gyártását, valamint a mechanikus sebességváltó és szervokormány előállítását. Hangsúlyozta, hogy ez a jelen- lenlegi hármas profil alapozza meg a jövőre is a vállalat dinamikus fejlődését, de emellett gondoskodni kell olyan termékek gyártásáról, amelyek hozzájárulnak a nagyobb jövedelmezőséghez és elősegítik a mennyiségi dinamikus fejlődést is. Az eddigiekben — mint mondotta — sikerrel hajtották végre az ezekkel kapcsolatos gazdasági, műszaki feladatokat, de hasonlóképpen a társadalmi-politikai teendőket is. Helyes, hogy nagy gondot fordítottak az emberek megfelelő tájékoztatására, a jó előkészítésre és a gazdasági, a társadalmi vezetés megfontoltan körültekintően, összehangoltan hajtotta végre az átcsoportosításokat. Ezért külön köszönet illeti a politikai szerveidet, mert az ő hathatós segítségük nélkül mindez nem lett volna sikeresen végrehajtható. Miniszteri és testületi elismerés Az ülés, vitájában teljes egyetértés mutatkozott a Csepel Autógyárnak a gazdaságos termékszerkezet kialakítását 6egítő munkájáról és feladatairól. Ennek megfelelően Nemeslaki Tivadar miniszter személy szerint is, a végrehajtó bizottság pedig testületileg fejezte ki elismerését a vállalatvezetésnek, külön is a vállalat párt- és mozgalmi szerveinek. A vállalati párt- bizottság cselekvési programja, rendszeres irányító és ellenőrző munkája, a szakszervezet, a KISZ tevékeny részvétele, ily módon a gazdasági és mozgalmi vezetés egysége ugyanis feltétele a sikereknek. A Csepel Autógyárban e feltételek adottak, s további tervszerű munkával 1980-ig eredményesen fejezhetik be a gazdaságos, korszerű termékszerkezet teljes kialakítását. L. Z. Az AFOR dunántúli üzemanyag-tároló bázistelcpet létesített Székesfehérvárott. A százhalombattai olajfinomítóból csővezetéken jut a benzin és a gázolaj a székesfehérvári telepre, innen a dunántúli városokba közutakon és vasúton szállítják tovább a benzint és a gázolajat. Csővezetéken Százhalombattáról
