Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

4 ífcTKt 4/PjT W 19T7. MÁJUS 38., SZOMBAT •• ' ünnepi könyvhét Együtt a haladó hagyományok s az új, szocialista értékek Pénteken, Óbudán, a Fló­rián téren tartották meg az ünnepi könyvhét tóvárosi megnyitó ünnepségét. Érdek­lődök sokasága népesítette be a Flórián téren fölállított könyvsátorvárost A megnyi­táson ott voltak Aczél György, a Minisztertanács elnökhe­lyettese és Övári Miklós, az MS2MP Központi Bizottságá­nak titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai. Pozsgay Imre megnyitó beszéde Pozsgay Imre kulturális miniszter megnyitó beszédé­ben utalt arra, hogy a könyv ünnepét, a mindennapok egy­re tömegesebb könyvélmé- r.yei avatják évente vissza­térő, szfi’esen várt eseménv- nyé. _— Hatvan évvel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista For­radalommal kezdődött az a korszak, kezdett épülni az a társadalom, amely az addig elnyomott embereknek meg­szerezte az önbecsülés érzé­sét, s a kulturális forradalom előrehaladásával megadta az igazi értékek felismerésének képességét. Épülő szocialista társadalmunk további fejlő­dése érdekében — a politikai és a gazdasági feltételeken kívül — minden eddiginél na­gyobb szükség van a folya­matosan. fejlesztett közmű­veltségre. A könyv nem az egyetlen, de nélkülözhetetlen, semmi mással nem pótolható eszköze a szocialista közmű­ve! ődősünknek. Olvan érték­hordozó, amely rendkívül sok irányban közvetíti tartalmát: közvetlenül hat a termelésre. » munkakultúrára, nemcsak a szorosan vett művelődési fo­lyamatokra. — Az elmúlt esztendőben minden korábbinál több mű. nagyobb példányszómban je­lent meg, és fogyott el a ke­reskedelemben. Könyvkiadá­sunk gazdag, sokszínű, az utóbb! években különösen nagy volt a fejlődés. Az el­múlt öt évben a kiadott mű­vek példányszáma több mint másfélszeresére, a könyvfor­galom pedig kétszeresére emelkedett. — Terjedtek és megszapo­rodtak azok a kiadói vállal­kozások, amelyek célja, hogy könyvkiadásunk gerincét az értékes művekre épülő nagy példányszámú, leginkább ol­csó sorozatokat alkossák. — Az elmúlt évben a nem­zetiségi könyvkiadásban fon­tos szervezeti változások tör­téntek, amelynek nagy sze­repe van a nemzetiségek hagyományainak őrzésében és anyanyelvi műveltségének, fejlesztésében. Az intézke­déstől a nemzetiségi könyv­kiadás szélesedését. temati­kai bővülését, kiteljesed élet várjuk. — Az idei könyvhét gazdag választéka azt a törekvést tükrözi, hogy Magyarorszá­gon a szocialista kultúra, a nemzeti művelődés olyan for­mája épüljön tovább, amely­ben harmonikusan egyesül és folytatódik a nemzeti és as általános emberi hagyo­mány, és szervesen egészül ki új, szocialista értékekkel. Az idei ünnepi könyvhét hiva­tása szerint elsősorban kor­társi magyar írók műveit es a klasszikus örökséget nyújtja a közönségnek. Mai irodal­munk a népszerű antológiák­ban és új alkotásokban van, jelen, de a könyvhét felsora­koztatja régebbi múltunk, és a közelebbi, az elmúlt évtize­dek magyar irodalmát Is. Nagy elődeink közül Ady Endre kap most mindenki­nél nagyobb figyelmet. Ez ev novemberében lesz születé­sének 100. évfordulója: a mű­veiből készült kötetek mint­egy nyitányát jelentik a rá való emlékezésnek. Bevált hagyományába könyvhétnek, hogy a szomszédos szocialista országokban élő írók művei is jelen vannak, s ugyanígy meg­találhatók a világ minden tá­jának írói is — műveikkel. A gazdag kínálatban most sem csak szépirodalmat nyújt u könyvhét, hanem jelentős po­litikai, tudományos és mű­vészeti köteteket is. E gondolatok jegyében, s a korábbi könyvhetek eredmé­nyeit is felülmúló sikerek re­ményében nyitotta meg Pozs­gay Imre az. 1977-es ünnepi könyvhetet. Díjak — szép magyar könyvekért A könyvheti megnyitóhoz kapcsolódva az óbudai Vár- konyi György Ifjúsági és Űt- törőháaban a könyvkiadók ve­zetőinek és képviselőinek je­lenlétében Gábor Viktor ki­adói főigazgató adta át az el­múlt évi szép magyar könyv versenyen jól szerepelt köny­vekért az elismerést jelentő díjakat és okleveleket, vala­mint a lipcsei nemzetközi könyvművészeti kiállításon (IBA) nyert kitüntetéseket. A világ egyik legjelentősebb könyvművészeti seregszemlé­jén a magyar könyvkiadást elismerő díjakon az Akadé­miai, a Corvina, a Gondolat, a Képzőművészeti Alap, a Kos­suth, a Magvető, a Móra és a Tankönyvkiadó Vállalat, va­lamint az Európa Könyvki­adó Helikon szerkesztősége osztozott. Ugyanitt hirdették ki a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, valamint a Ma­gyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése közös — az olvasást, az irodalmat népszerűsítő — pályázatának eredményeit is. Átalakuló életformában hazai cigányság mindennapjairól Riportkötet a Al India-Pcrzsia határvidék­ről egykor elindult népván­dorlás újkori hulláma: a ci­gányok nyugatra költözése fél ezer évvel ezelőtt érte el ha­zánkat, azóta szinte megsza­kítatlanul tart tovább. Ez idő alatt sok viszontagságán ment keresztül ez a különleges nép­csoport, de életformája gyöke­res átváltásához csak manap- ség érkezett el. A mintegy 400 ezer főnyi cigányságunk zöme még a múltban él, a keresőké­pes férfiaknak csak a három­negyede, a nőknek pedig mindössze egyharmada végez rendszeres munkát. Helyzetü­ket súlyosbítja, hogy míg a magyarok körében 100 kereső­re mindössze 82 eltartott jut, a cigányoknál háromszor (!) több: 244. Döbbenetes számok ezek, amelyek sok mindenre rávilágítanak. Mindezt és egyéb köztudott, kevéssé ismert, vagy intim adatot, továbbá mai életüket; a cigánytelepeket, a putrikat, családot, munkamorált stb. írásban és képben, szépítés és minden romantika nélkül ol­vashat juk-láthatjuk a Búcsú a cigányteleptől című kitűnő könyvheti könyvben, melyet a Kossuth Könyvkiadó jelente­tett meg. Műfaját az irodalom­szociográfia és a szociofoto sze­rencsés együtteseként lehetne meghatározni, mely jelenköz­pontú ugyan, de a cigányság (nem önálló) történetének leg­döntőbb szakaszát ragadja meg: a teljes életforma válto­zását. A nézetek szembesítése és a puszta tényközlés a mód­szere Tamás Ervinnek, aki így minden agitációnál maradan­dóbb hatást: valóságos élményt nyújt. Nem él szépítéssel a fo- töművész-képszerkesztő: Ré­vész Tamás sem. Kettejük munkája kitűnően összehan­golt Valósággal mai életük filmjének forgatókönyvét tart­juk kezünkben, melyből min­den lényeges problémára uta­lást vagy éppen megoldást is találhatunk. A szövegek és a képek a cigányputrik poklából indulnak: a múlt embertelen maradványait mutatják be, és a könyv vége felé — szöveg­ben és fotóban is — mindjob­ban kiderül a látható: többé- kevésbé kirajzolódik a cigány­telepekről kivezető út. Különleges sors a cigányo­ké, nem könnyű rajta változ­tatni: ők pl. nem számítanak nemzetiségnek, mert nagyobb részük már magyarul beszél, a többi pedig legalább két, egy­mástól nagyon eltérő cigány­nyelvjárást, esetleg a román vagy más befogadó nép nyel­vét vették át. Sem az eredeti cigány, sem pedig az átvett magyar vagy román nyelv az ő körükben még nem alkalmas arra, hogy nyelvileg is betago­lódjanak a társadalomba: rá­adásul iskoláztatásuk sem rendszeres: kb. hetven száza­lékuk kezdi el a tanulást, ám ahogy telnek az évek és soka­sodnak a feladatok, úgy mor­zsolódnak le a tanulók is, a végén 4—5 százalékuk ha el­végzi a 8 általánost.. így bi­zony akárhová állnak is mun­kába, ott csak megtűrt és a többinél rosszabbul fizetett segéd- és betanított munkások lehetnek. Mivel pedig a ci­gányság zöme vidéken, sőt ott is a települések peremén él, máig jellemzi őket a vándor­lás. miközben sok a kísértés a züllésre, a könnyelműségre. Nem elegendő a munka, ha­nem emberhez méltó lakáshoz is kell őket juttatni: erre is megvan különben az 1961-es párthatározat. Így fokozatosan szűnnek meg — éppen Pest megyében Is — a cigánytele­pek, melyeknek a túlzsúfoltság, az egészségvédelmi berendezé­sek hiánya, a telep örökös bel­ső viszályai a főbb jellemzők. E folyamat azonban lassú: még ma is kétharmaduk él telepen. Egy cigány szakmun­kás találóarf fogalmazta meg: „Mi csak annyit tudunk, hogy a saját magunk boldogulását előbbre vigyük. Hogy a töb­bieket is rávegyük erre,1 ahhoz már kevés az eszünk, az erőnk.” A társadalom segítsége itt kell tehát! Sokan azonban még mindig hajlamosak arra, hogy a cigányok lumpenproletár és társadalmon kívüli kényszerű életformájának csak a negatí­vumait vegyék észre, mintsem fokozatosan befogadják őket. Az pedig nem megy máról holnapra. Már a cigánygyer­mekek is hátrányos helyzetből kerülnek iskolákba, jóval a ta­nyai és a szegény származású magyar gyermekek fejlettségi szintje alatt vannak. Csak egy­két külön óvodájuk, iskolájuk és kollégiumuk van. Kezdet­ben elfogadható megoldás a cigány osztályok szervezése is, később azonban éppúgy be kell tagolni a cigánygyermekeket is a magyarok közé, mint a szü­leiket, különben még nemze­dékeken át nem fogunk kilép­ni ebből az ördögi körből. Szerzőink szemléletesen ír­ják le egy-egy cigánytelep vagy család különös életét, amely merőben eltér a magya­rokétól. Ma valóban nagyobb a kettő közötti szakadék, mint valaha volt. hiszen a fejlődés is felgyorsult, és épp ez teszi sürgetővé a megoldást. De ré­gebben a mi falvainkban is elég gyakori volt pl- a felvég —alvég sokszor verekedésbe Száz év m£yur íájképlestészeíe Vándorkiállítás a Csepel Autógyárban A magyar tájképfestészet különösen gazdag anyagá­ból a Magyar Nemzeti Galéria vándorkiállítást hozott létre, amelyet elsősorban a gyárak, üzemek művelődési otthonaiban mutatnak be. Tegnaptól, három hétig a Cse­pel Autógyár művelődési központjában nézhetik meg az érdeklődők a 100 év magyar tájképi estészete című kiál­lítást. A megnyitón Pogány Ödön Gábor, a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgatója beszélt a tájképfestészetnek erről a kiemelkedő időszakáról. Érdekes elemzést hallgathat­tak meg a kiállítótermet zsúfolásig megtöltő érdeklődőik a reformkor szellemi megújhodásának eredményeként fellendült művészeti ágról. Az értékes kiállítási anyag a legnevesebb festők alkotásaival mutatja be az utóbbi száz év tájképfestészetének keresztmetszetét, felvonultat­va valamennyi lényeges SZERZŐDÉST kötött egy­mással évekkel ezelőtt a Ma­gyar Nemzeti Galéria és a Csepel Autógyár Művelő­dési Központja. E megál­lapodás keretében szocia­lista brigádok többször lá­togattak a gyárba, s már a Nemzeti Galéria új épületé­nek megnyitó ünnepségén is részt vettek. Ez a kapcsolat most új elemmel bővült. Négy kiállítást rendez a Magyar Nemzeti Galéria a Csepel Autógyár Művelődési Központjában júniustól szep­temberig, s ennek keretében 1 bemutatja a Szocialista Kép­zőművészek Csoportjának al­kotásait, Szönyi István grafi­káit, a fotó-világkiállítás anyagát, s most elsőként száz év magyar tájképfestészetét. ALAPOSAN készítették elő a tárlatot mindkét részről. A Csepel Autógyár Művelődé­si Központjának könyvtára azzal, hogy előzetesként kép­zőművészeti tárgyú kiadvá­nyokat helyezett el a tárló­ban, a Nemzeti Galéria ré­széről azzal, hogy Szinyei Merse Anna nemcsak a kiál­lítást rendezte áttekinthetően, hanem használhatóan tömör elemzésekkel gyarapította a képes katalógust. Így a Paál László, Székely Berta­lan, Szinyei Merse Pál, Med- nyánszky László, Berény Ró­bert, Dési Huber István. Vaszary János, Ilosvai Varga István, Rudnay Gyílbd, Nagy István festetté mesterművek gyorsabban válnak, válhat­nak tudati értékké. Egyálta­torkoHő ellentéte, amelyet a szerzők most oly csodálkozva írnak le, és a mértéktelen ivás nemcsak a cigányok, hanem — sajnos — a mi lumpenprole­tárjaink körében is valóságos népbetegség. Kétségtelehül sok az ellentét az együttlakó magyarok és ci­gányok között. A magyarok azonban már nem tudják, hogy pl. a török utáni telepítések során, milyen tarka összetéte­lű lett hazánk lakossága, és akkor is legalább annyi súrló­dás volt, gyakran még a kü­lönböző helyről települt ma­gyarok között is! Most két életforma és szemlélet keresi az összeilleszkedés útját, mely azonban államunk és szocia­lista társadalmunk segítségé­vel ma jóval békésebb, terv­szerűbb és gyorsabb is, mint valaha is volt a múltban. Aligha lehet végső megoldás egy-egy cigány klub (pl. a rá­kospalotai), a cigányosztályok, iskolák és kollégiumok szerve­zése, legkevésbé pedig-a meg­hagyott cigánynegyed vagy az önálló cigányfalu. Csak a beta­golódás útja járható! Ehhez azonban fokozatok kellenek, ahogyan egyik legjobb szakér­tőjük, Vekerdi József mondja: „Nincs olyan ugrás, amely több lépcsőfokot is kihagyhat.” Tévedés azt hinni, hogy a „cigánykérdés” csak ennek a népcsoportnak ügye és hogy ők mind a „maguk szegényei”. Nem lehet boldog és kiegyen­súlyozott a magyar társadalom sem — melynek közös hazát kell velük megosztani — míg a nagy kérdés nincs megold­va! A cigányság pedig nem maradhat fenn száz és újabb száz évekkel a fejlődéstől el­maradva ebben a modem kor­ban. Az 1968-as helsinki cigány­kongresszus megállapította: „A cigánvok a társadalomba való beilleszkedés küszöbén állnak.” Jól. érzékletesen és hasznosan dokumentál ia, szol­gálja ezt a folyamatot Tamás— Fvévész most me«ie!ent kötete. Katona Imre docens stíluskört. Ián, van abban lendítően lel­kesítő, hogy délutáni műszak után házhoz szállítják a kul­túrát többszörös figyelemmel. Ügy, hogy a megnyitót an­két követi, ahol munkások beszélgetnek műtörténészek­kel, Barcsay Jenő, Mészöly Öt esztendeje annak, hogy Pécel gimnáziuma felvette Rá­day Pál nevét, akinek személye sokak előtt ismert: éppen idén háromszáz éve született Loson­con, jómódú birtokos, nemesi család sarjaként. Szülőhelyén, majd Selmecbányán és Kör­möcbányán folytatta tanulmá­nyait, s 1700-tól Nógrád várme­gye nótáriusa volt. Három esz­tendővel később csatlakozott II. Rákóczi Ferenc fejedelem­hez, akinél kezdetben személyi titkárként, majd kuruc diplo­mataként, kancelláriai igazga­tóként, s 1707-től erdélyi alkan. cellárként is szolgált. ^ Mindvégig Rákóczi bizalmas munkatársa volt: feladata fő­képp a diplomáciai ügyvitelből adódott; többször is járt kö­vetségben a lengyel, a svéd, a porosz uralkodóknál, s 1707-ben a fejedelem teljhatalmú meg­bízottjaként I. Péter cárral is tárgyalt Varsóban. Jelentős volt irodalmi tevé­kenysége is: mint a reformá­tus egyház első magyarorszá­gi főgondnoka vallási témájú műveket írt, s ezek mellett új­ságírói munkát is végzett, ő szerkesztette a kurucok újság­ját, a Mercurius Verdicust. Röplapokat, kiáltványokat fo­galmazott, a többi között a hí­res Responsiót, melynek első sorai a Parlament előtti Rákó- czi-szobor talapzatán olvasha­tók. „Ismét felszakadtak a ma­gyar nép sebei...” Ráday Pál nagy pártolója volt az irodalomnak: Kajali Pál ügyvédnél tanulta a fiská­lis szakmát, az ő lányát, Klárát vette feleségül, s az ifjú pár Pécelen építtetett kastélyt. Itt gyűlt össze annak a hatalmas — mintegy 40 ezer kötetet számláló könyvtárnak az anya­A ráckevei Ady Endre gim­náziumban a békehónap kere­tében rendezett találkozót a Hazafias Népfront helyi bizott­sága, melyen a nagyközség pe­dagógusai és hazánkban mű­ködő szovjet iskolák tanárai vettek részt. Pedagógusok egymáslközt, baráti eszmecserén, őszintén feltárták munkájuk örömeit, gondjait, azonnal új ötleteket kovácsolva a tapasztalatokból. A beszélgetés kezdetén Jónás Zoltán, az MSZMP ráckevei járási bizottságának első titká­ra gondolatébresztő bevezetőt mondott közoktatásunk reform­járól. Elmondta a vendégek­nek azt is, hogy Dunaharasz- tin a járás üzemeinek társadal­mi segítségével épült a 125 személyes óvoda, melyben lé­nyeges nevelési elv: játékosan előkészíteni a gyerekeket az életre. Megemlítette, hogy len­dületes iskolaépítés kezdődő járásszerte. Nem hallgatta el képesítés nélküli nevelők prob­lémáját sem, s szólt a távlati tervekről is, melyek oktatás­Géza, Fényes Adolf, Hollósa Simon, Tihanyi Lajos, Márf- fy Ödön, ma már klasszikus­sá növekedett alkotásairól. A FIGYELMESSÉG jele, hogy szentendrei, szadai. nagymarosi, dunabogdányi töredékekben gyönyörködhe­tünk Czimra Gyula, Székely Bertalan, Mácsai István, Hock Ferenc közreműködésével. Élnek és hatnak a művek. A közművelődés szorgalma jó­voltából a képzőművészet lel­kűiéire, értelemre, közérzet­re ható energiái érkeznek meg a Csepel Autógyárban dolgozó m unkásokhoz egy pompás, és másutt is köve­tendő szocialista szerződés keretében. U M. ga, melyet ma Budapesten, a Ráday Pál nevét viselő utcá­ban őriznek, s amely a refor­mátus egyház tulajdona. Rákóczi diplomatája Pécelen hunyt el 1733. májusában. Rá­emlékeznek most a nevét vise­lő gimnázium tanulói, és dol­gozói. A háromnapos eseménysoro­zat május 26-án délután 5 óra­kor a gimnázium aulájában kezdődött dr. Esze Tamás kan­didátus, történelemtudós elő­adásával, melyben Ráday mun­kásságát ismertette. Ugyancsak az első nap estéjén a Rákóczi­kor hangulatát idéző műsort adott elő Lelkes Dalma, Fara­gó Laura és Kecskés András. A kuruc nóták, népballadák mellett Ráday szerzetté virág­énekeket is daloltak. A nap zá­róeseményeként a gimnázium harminctagú irodalmi színpada lépett a pódiumra, s 45 perces műsorban idézték fel Rákóczi fejedelem életútját. A második napon délután fél kettőkor négy középiskola — az aszódi Petőfi gimnázium, a gödöllői Török Ignác gimná­zium, a pécel i mezőgazdasági szakmunkásképző intézet, s a vendéglátó gimnázium — fia­taljai mérték össze tudásukat kézilabdában és röplabdában — ezúttal az idén alapított Ráday-vándorkupáért Az est tánccal folytatódott. Ma délelőtt kilenc órakor kettős ünnep kapcsán — a Rá- day-évfordulóra, s Ady Endre születésének jubileumára em­lékezve — a gimnázium tíz szavaló ja verseng a legjobb cí­mért. Az ünnepi eseménysoro­zat záróaktusaként pedig az ez évi tanulmányi verseny ju­talmait adják majd át a ki­emelkedő eredmény t elért diá. koknak. ( V. G. P. politikai céljaink megvalósítá­sát szolgálják. A szovjet pedagógusok közül Nina Petrovna, a középfokú ok. tatás ügyét elemezte, részlete­sen beszélt arról, hogy a Szov­jetunióban jelenleg fő feladat­nak a, magasan képzett szak­munkások nevelését tartják. A gimnázium igazgatóhelyettese, Pusztai Gyula, a nyelvoktatás módszereiről érdeklődött a ven­dégektől. Többen a művelődési házak és az iskolák kapcsolatá. ról folytattak érdemleges vitát, majd kisebb csoportokban be­szélgettek egyes szaktárgyi kér­désekről. A gimnázium tanulói — Gör- gényi Lászlóné tanárnő veze­tésével — színvonalas műsor, ral tették színesebbé a találko­zót. A baráti összejövetelen részt vett Ballai Gáspár, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára, dr. Verdes Margit, és Dékány Sán­dor a népfront ráckevei bizott­ságának elnöke, illetve titkára is. Rákóczi diplomatájára emlékeznek Ráday-napok a péceli gimnáziumban iagyar és szovjet pedagógusok találkozója Ráckevén

Next

/
Oldalképek
Tartalom