Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-03 / 102. szám

A munka ünnepén Hangulatos felvonulások, majálisok Tízezren Gödöllőn Gödöllőn már reggel fél ki­lenckor megkezdődött május elseje eseménysorozata. Ekkor avatták fel Kobzi János ma­lomipari munkás, a Tanács- köztársaság idején a Pest me­gyei munkástanács és a gö­döllői direktórium tagja em­léktábláját. Néhány méterre attól a háztól, ahol egykor élt, egy négyemeletes épületen he­lyezték el a pártbizottság és a Kobzi János járási-városi mun- kásőregység javaslatára az em­léktáblát egyik unokája jelen­létében. Kovács János, a munkásőr- egység parancsnoka köszön­tötte az avatáson egybegyűl­teket, majd Plutzer Miklós, a városi pártbizottság első titká­ra emlékezett a magyar mun­kásosztály jeles alakjára. Fél tíz tájban már sűrű sorokban gyülekeztek a Sza­badság tér környékén a felvo­nulásra készülő vállalatok, in­tézmények, szövetkezetek dol­gozói. Két perccel tíz óra előtt megszólal talc a harsonák, je­lezve, hogy kezdődik az ün­nepség. A Himnusz hangjai után Fábri Erzsébet, a Török Ignác Gimnázium és Óvónő­képző tanulója mondta el Föl­deák János, A mi májusaink című versét, majd PlutzeT Miklós köszöntötte a felvonu­lás résztvevőit. Ezután dr. Lő- kös Zoltán, a Pest megyei pártbizottság tagja, lapunk fő- szerkesztője mondott ünnepi beszédet. A díszemelvényen a város állami és politikai vezetőin kí­vül, helyet foglaltak a társa­dalmi szervezetek, a kitünte­tett vállalatok és szövetkeze­tek vezetői, szovjet vendége­ink. Ott láthattuk a tavalyi ki­emelkedő munkájukért ki­tüntetésben részesült szocia­lista brigád képviselőit, Nagy Jánost, a gépgyár ágazati ki­váló címet elért Torziós bri­gád vezetőjét, az árammérő- gyári Béke brigád képvisele­tében Fekete Lászlót; a Szo­cialista Hazáért érdemérem tu­lajdonosát, Czabán Dánielnét, a Humán Oltóanyag és Kutató Intézet személyzeti osztályve­zetőjét és jó néhány munkás- mozgalmi' veteránt. Dr. Lőkös Zoltánnak, az ünnep, a munkásszolidaritás jelentőségét méltató beszédét követően, az Intemacionálé hangjai után megkezdődött a körülbelül egyórás felvonu­lás. Becslések szerint 8—10 ezer ember vonult el a 3-as számú főút mentén, felállított ■emelvény előtt. Az élen a munkában legjobb eredményt elért, és így kitün­tetésben részesült vállalatok, üzemek, szövetkezetek dol­gozói haladtak. , A menetet az Árammérő- gyár kollektívája, szocialista brigádjai: a vállalati kiváló Béke, az aranyplaketttes Pe­tőfi ifjúsági nyitotta meg. A gyár tavaly nagyszerű ered­ményeket ért el, melyekért másodszor kapta meg az él­üzem címet. Három pici és egy nagyob­bacska, népviseletbe öltözött leány, vidám asszonyok, lá­nyok, színes májusfák köze­ledtek: a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ eladói, boltvezetői, fel­vásárlói, akik egy nappal előbb vehették át a belkereskedel­mi miniszter és a KPVDSZ elnökségének vörös vándor- zászlaját, abból az alkalomból, hogy harmadszor nyerték el a kiváló szövetkezet címet. Három Ikarus-busz for­dult be a térre; a tizennyolc- szoros kiváló 20-as Volán vál­lalat gödöllői üzemegységének dolgozói. Az üzem másodszor nyerte el az élüzem címet, amelyhez nagyban hozzájárult az aranyjelvényes Bánki Do- nát műszaki és az ezüstjelvé­nyes Szabadság gépkocsive­zető-brigád. A gépgyári menet élén a tavalyi munkájáért az ágazat kiváló brigádja címet elért Torziós lakatosai, eszter­gályosai, csiszolói haladtak. A gyár múlt évi tervét min­dig 100 százalék fölött teljesí­tette. Egy kis erdőt varázsoltak a teherautókra, a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság incsői fafeldolgozó üzemének dolgozói. Kiemelkedő munká­jukkal hozzájárultak, hogy az erdőgazdaság a fatermesztés­ben és -feldolgozásban, vad- gazdálkodásban elérhette a 300 millió forintos termelési ér­téket. Kiváló brigádja a Rákó­czi, május elseje előestéjén kapta meg a kiváló elmet. Ütemes taps fogadta az ál­talános iskolák, a körzeti ze­neiskola, a kisegítő iskola ta­nulóit és tanárait, akik az út­törő-zenekar pattogó induló­jára közeledtek. Lobogtak, vil­ióztak a piros nyakkendők, amiket egy láthatatlan kéz in­tésére oldottak le nyakukról a gyerekek. Zöld és piros mele­gítőben meneteltek a sporto­lók. Korukhoz illő komolyság­gal jöttek a Török Ignác Gim­názium és Óvónőképző sötétbe öltözött legényei és matróz- blúzos leányok. A leendő óvónők egy-egy babát vittek a karjukon. Kilencszeres kiváló vállalat következett ezután, a Tangaz­daság. Kollektívája tavaly ezerháromszáz vagon kenyér- gabonát, kétszáz vagon húst, huszonnégymillió tojást ter­melt. A Humán Oltóanyag­termelő és Kutatóintézet után következtek a 202-es Szak­munkásképző Intézet leendő szakmunkásai, akik foglalko­zásuk jelképeként hatalmas szerszámokat, kalapácsot, vil­lás- és framciakulcsQt tartot­tak a magasba. Még sokáig sorolhatnánk a vállalatok, in­tézmények nevét, melyek dol­gozói egy-egy érdekes szín­foltot jelentettek a felvonulá­si forgatagban. Az Agrártudo­mányi Egyetem lovasai, az óri­ás pereceket, kenyeret oszto­gató sütőipari munkások, a Háziipari Szövetkezet szocia­lista brigádjai, amelyek 21 mil­lió forintos exportterv határ­időre való teljesítését vállal­ták, a Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézet és mind a töb­bi. A menet vége még a dísztri­bün előtt volt, amikor az élen haladtak már megkezdték a vidám majálist az Alsópark­ban felállított sátrak körül, s késő estig tartott a hangula­tos szórakozás. K. P. A járási ünnepség: Aszódon Kilenc órakor indult az aszódi kiemelt járási ünnepség felvonuló menete a Szabad­ság tértől a 3-as úton, a sport­pályára. A zászlókat lobogta­tó transzparenseket, üdvözlő feliratokat magasba emelő tö­meg élén ott haladtak a ven­dégek, a járás és a község ve­zetői: Galbicsek Károly, a Pest megyei pártbizottság tagja, az SZMT elnöke, Fehér Béla, a járási pártbizottság első titká­ra, dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke, Logodi Katalin, a járási KISZ-bizottság titká­ra, Dicse János, a nagyközségi pártbizottság megbízott titká­ra, Kiss Károly, a nagyközségi tanács elnöke, a nagyközségi pártbizottság és a tanács vég­rehajtó bizottságának tagjai. Ott voltak az ünneplők között a három község, Aszód, Iklad és Domony üzemeinek, intéz­ményeinek, társadalmi és poli­tikai szervezeteinek vezetői és részt vettek a szovjet vendé­gek is. A menet elején az ikladi műszergyár kollektívájának népes küldöttsége haladt. So­kan hozták el magukkal gyer­mekeiket is, a jókedvű, de­rűs sokadalom felett színes léggömbök, kendők repkedtek. A gyáriakat a Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szak- középiskola diákjai és tanárai követték. Az egyenruhás ifjú­gárdisták mögött kékmelegítős diáklányok piros karikákkal mutattak be gyakorlatokat. Az általános iskolások csoportja után sorra vonultak a község üzemeinek, intézményeinek dolgozói. Ott voltak a sorban a Galgamenti Tsz képviselői, Aszód, Iklad, Domony község lakói, a Galgamenti Víztársu­lat, a Vegyes Ktsz, az egész­ségügyi intézmények dolgozói. Küldöttséggel képviseltette magát a fiúnevelő intézet, fel­vonultak a Galgavidéke ÁFÉSZ konfekcióüzemének, a Budapesti és Pest megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat aszódi körzete, a ma­lom és a kenyérgyár, a PVCSV és a kereskedelem dol­gozói is. A sportpályán az ikladi fú­vószenekar ütemére foglalták el helyüket az ünneplők. Há­romnegyed tízre az egész pá­lyát betöltötte a színes soka­ság, s a Galga felől fújó hűsítő tavaszi szélben viliódzva lo­bogtak a vörös-kék és nem­zetiszínű zászlók. A Himnusz elhangzása után Garami Katalin, a gimnázium tanulója elszavalta Hollós Korvin Lajos Óda május else­jéhez című versét. Dicse János üdvözlő szavai után Galbicsek Károly tartott ünnepi beszé det, méltatva a munkásosztály nemzetközi ünnepének jelentő­ségét. A községi nagykórus hang­versenye után néptáncbemuta tó következett. Sorra léptek a színpadra a domonyi, az ikla­di együttesek, a gimnázium táncosai. A legnagyobb sikert az aszódi művelődési ház egy- szál fiúval és öt lánnyal fel­lépő együttesének jókedvű, fergeteges pántlikázója aratta. Túrán is nagyszerű hagyo­mányai vannak a felvonulás­nak és a majálisnak. Tegnap­előtt több mint ezerkétszázan indultak el reggel kilenc óra­kor a kastélykertbe. A község két legnagyobb gazdálkodó szerve, a Galga menti Rákóczi Termelőszövetkezet és a Galga vidéke ÁFÉSZ dolgozóin kívül, a község lakossága és a hatal­mas gesztenyefáktól körülölelt hangulatos szabadtéri színpad felé tartott. A felvonulás leg­kedvesebb színfoltja az idén is az általános iskolások vidám menete volt. Az ünnepségen, amelyre el­látogatott Fehér Béla és dr. Süpek Zoltán, részt vettek a község vezetői, Szilágyi Péter, a községi pártbizottság titkára, Takács Gyula, a nagyközségi tanács elnöke, Varga László, a Galga vidéke ÁFÉSZ elnöke Lévai Ferenc, a Galga menti Termelőszövetkezet elnöke Tuza Sándorné dr., a MÉSZÖV elnöke mondott ünnepi beszé det A gazdag műsort a Galga vi­déke ÁFÉSZ és a bagi műve­lődési ház Muharay népi együttese nyitotta meg. G. Z. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IV. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM 1977. MÁJUS 3., KEDD Vetésellenőrző műszer Figyel a monitor, nem marad üres sor Hamar megtérül a belek tetés Bizonyára sokan emlékez­nek még arra, miképpen ve­tették eleink a gabonát lófo- gatos géppel. A hajtó — ez többnyire maga a gazdá volt — biztatta a lovakat, s irá­nyította a fogatos vetőgép el­ső két kerekét, hogy megte­remtse a csatlakozást az előző menetben elvetett szélső sor­ra. Aztán kellett még egy fon­tos személy — a faros. Felada­ta az volt, hogy a sor elején leengedje, a sor végén pedig felemelje a vetőgép saroglyáit. De nem unatkozott a tábla közepén sem, mert azt kellett figyelnie, adagolja-e a gabo­naszemeket minden vetőelem, hogy nem tömődött»e el föld­del, gazzal, valamelyik cső­rös zlya. A faros még a traktor von­tatta vetőgépek első példá­nyainál is ott munkálkodott, s a vetőgépre szerelt deszkapal­lón járkálva felügyelt, a gép 32, 37, vagy 48 sorára. Ma már hetvenkét, sőt, ki­lencvenhat soros, óránként 8 —10 kilométeres sebességgel haladó vetőgép sem ritka. Nem kell már fürkésző em­ber. A gépek megbízható üze­meléséhez egyre újabb és kor­szerűbb műszereket használ­nak. Ezeknek kifejlesztéséből nagy részt vállalt a Gödöllői Gépkísérleti Intézet is. Itt ké­szült el először a kukoricave­tő gépek ellenőrző monitora. Nemrég pedig kidolgozták az MGI—A—1001 típusjelű új ve- tésellenőrző műszer prototí­pusát, amely az AGROMA- SEXPO ’77 nemzetközi kiállí­táson aranyérmet kapott. A műszer létrehozói Samu Mi­hály, Balogh Barnabás és Rusz Vazul olyan berendezést ké­szítettek, amely — részegysé­gekből összeállítva — a 24, a 48, a 72, a 96 soros, vagy más sorszámú vetőgépekre egyaránt felszerelhető. A mű­szer lényege az, hogy minden vetőelemnél egy-egy érzékelő „figyeli”: adagol-e a vetöszer- kezet? Ha a vetés folyamatos, a műszer nem jelez hibát. Ha viszont egyetlen vetőelem Is eltömődik, akkor — mivel nem hullik mag az érzékelőre —, azonnal jelzés megy a trakto­ros előtt elhelyezett monitor­ra. A traktor vezetője ezután már elháríthatja a hibát, s Úttörők Gödöllőn, a felvonuláson Barcza Zsolt és Váraljai János felvételei nem vet száz métereken hiá­nyosan. Az MGI—A—1001 gabona­vetés-ellenőrző műszerben az is újdonság, hogy egyszerre kimutatja, hány sor marad vetetlenül, hány vetőelem tö- mődött el az adott pillanat­ban. Az már á gép kezelőjé­nek dolga, hogy a hibát elhá­rítsa, nemcsak azért, mert munkájának minőségét a ki­kelés után szokás megítélni, s aszerint premizálni —, de azért is, hogy amelyik földet kenyérgabonának szántuk, mindenütt teremjen is benne. Az új műszer ugyancsak jó segítőtársa lesz ebben. A mondottakhoz tartozik, hogy — mind a korábban gyár­tott, mind a most útjára in­dított — műszerfajták termé­szetesen némiképpen növelik a termelés költségeit. Ám a sokéves külföldi és hazai ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a rájuk fordított pénz egy­két vetési idényben bőven megtérül. Árukat meghoz­zák azok a sorok, amelyek e műszerek nélkül vetetlenek maradnának. Fehér István Ne közterületen! Nagyszerű dolog, hogy szerte az országban egyre többen építkeznek. Gomba módra szaporodnak a csalá­di házak. Az építkezésekhez persze építőanyagra van szükség, amit tárolni is kell valahol. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a valahol többségében közterület, út, járda, tér. Kétségtelen, hogy a téglát, a homokot, a bányakavicsot és egyebeket hozzáférhető helyen, fel- használásukig néha az ut­cán kell tartani. Erre hiva­talosan is kapható engedély a tanácsoknál előzetes beje­lentés és a közterület-fog­lalási djj lefizetése után. Az engedély nem jelenti azt, hogy az anyagokkal el­zárják a vízelvezető árko­kat, akadályozzák vagy le­hetetlenné tegyék a közle­kedést. Járásunk községeiben széttekinve, gyakran látni begazosodott építőanyag­halmokat. S bár a tanácsok nem a közterület-foglalási díjból élnek, de ha a rég sorsukra hagyott törmelék­kupacok, szemétdombok után következetesen behaj­tanák a pénzt, bizony drá­gábbak lennének az építke­zések. Már az sem ritka, hogy a . keményburkolatú utakon is felbukkannak az akadályok, s vannak, akik egyszerűen szeméttárolónak tekintik a közterületet. A takarékosság, a forga­lom biztonsága és közsé­geink-esztétikai képe is in­tézkedéseket sürget. K. I. TERÜLETI VERSENY Az elsők kerültek a megyei döntőbe Területi sportversenyt tar­tottak Gödöllőn, a MÉSZÖV és a KPVDSZ szervezésében szövetkezeti és állami keres­kedelmi boltoknak. Tizenhat férfi- és négy női kispályás futballcsapat, négy-négy férfi- és női kézilabda-együttes ver­sengett a megyei döntőbe való jutásért. Eredmények: női ké­zilabda: 1. Skála Áruház. Női labdarúgás: 1. Dabasi ÁFÉSZ. Férfi labdarúgás: 1. Gödöllői ÁFÉSZ. Férfi kézilabda: 1. Galga vidéke ÁFÉSZ. A Gö­döllő és Vidéke ÁFÉSZ, mely házigazdája volt a sportese­ménynek, tárgyjutalmakat adott a helyezetteknek. Min­den csoportból az elsők kerül­tek a Pest megyei döntőbe. KÉT FIATAL BEMUTATKOZOTT Versek és festmények Április 30-án a szadai mű­velődési házban mutatkozott be Mondok Sándor verseivel és Bánkúti Péter olajfestmé­nyeivel. A rendezvény után kérdeztünk életükről, terveik­ről. — Már jó néhány éve — munka után — írok novellá­kat, verseket — mondta Mon­dok Sándor. — Még eddig se­hol nem volt a nagyközönség előtt bemutatkozásom. Most nyílt rá először alkalom, hogy a kiválasztott 14 versemet a szadai irodalmi szakkör tag­jai és három barátom tolmá­csolásában bemutathattam. A sok kérdésből arra következte­tek, hogy verseim egy-egy mondata, életem főbb állomá­sai érdekelték a hallgatóságot. Az elhangzottak nekem is so­kat adtak, hiszen először hal­lottam verseimet — a szadaiak gondos rendezésében — publi­kum előtt. — Nekem már voltak rész­kiállításaim — kapcsolódik a beszélgetésbe Bánkúti Péter. — A Remsei Iván vezette körbe jártam, ahol rajzoltam, festet­tem. Annak, aki kifejezésmód­ját nem az iskolában tanulta, fontos műhely a szakkör, mű­vészeti kör. Zebegényben a nyáron megrendezett művész- telepnek is 10 napig a lakója voltam. Több olyan kiállításon vettem részt, ahol az én mű­veimből is bemutattak néhá­nyat. Jólesett, hogy önálló ki­állításomat éppen Szadán ren­dezhettem meg, ahol lakom, és Papp Gáborné — volt tanító­nőm — mondta a megnyitó szavakat. A szadai művelődési ház jól választott, amikor lehetőséget biztosít amatőr fiatal művé­szek bemutatkozására. Udvari Gábor HELYREIGAZÍTÁS Május 1-i lapunk 5. oldalán, a nyomda hibájából, oldalcsc- re folytán kimaradt első olda­las szobi tudósításunk jelzett folytatása. Olvasóinktól ezúton kérUnk elnézést. Közöljük, hogy a Pest—Komá­rom— Nógrád megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vál­lalat Cegléd fiókja feliratú 2-es sorszámú bélyegző elvezett. Hasz­nálata 1977. április 29-tól kezdő­dően érvénytelen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom