Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-24 / 120. szám

5 19TJ. MÁJUS 24., KEDD *kMÜOS9 Konfekció exportra Nagykátán, a PEVDI konfekcióüzemében két műszakban hetven asszony varrja külföldi megrendelésre, a kordbársony nadrágokat. A II. Rákóczi Ferenc aranykoszorús szocialista brigád a következő napokban elszállítandó ötezres tétel utol­só darabjait készíti. Nagy Iván felvétele Az ipar mostohagyerekei A művezető Légből kapóit gyomirtó Kalászba szökött a búza, sorol a kukorica Hafárszemle öt falu, ötezer hektáros gazdaságában — Segédmunkást ültetnek a nyakunkba — háborogtak né- hányan hét évvél ezelőtt a tmk-műhelyben, amikor meg­tudták, hogy Antal András lesz a művezetőjük. Pedig Antal András akkor már szakképzett lakatos volt, le­érettségizett a Bánki Donáth technikumban, s évek óta meó-csoportvezetőként dolgo­zott. Most végzi a marxista— leninista egyetem második évét és németül tanul. Mégis érdemes volt —: Tizenhat éves voltam, amikor kimaradtam a gimná­ziumból, nem a tanulás miatt, hanem a szüleim nem győz­ték pénzzel iskoláztatásomat. Nem volt könnyű akkoriban mezőgazdasági munkásnak lenni — emlékszik Antal András. — A bátyám hozott be az Ipari Szerelvény- és Gépgyárba kőműves segéd­munkásnak. Aztán egyszer szólt az üzemvezető, nincs-e kedvem a lakatossághoz. Örömmel vállaltam. 1962-ben, a katonaság után tettem le a szakmunkásvizsgát. Rájöttem, hogy fog még az agyam, meg szeretek is tanulni. Jelentkez­tem a technikumba, és mivel a két műszak meg a tanulás sehogyan, sem jött össze, át­mentem meósnak. — Nem mondom, nehéz volt, összébb kellett húzni a nadrágszíjat, a keresetem 700—800 forinttal csökkent. Ha a feleségem nem biztat, nem segít, talán föl is adom az egészet. Akkor már hár­man voltunk és az anyósom­nál laktunk egy szobában. — Szóval 1966-ban fejez­tem be a technikumot, és 1970-ig a meó-csoport vezető­je voltam. — De sokszor kerültem azóta ellentétbe akkori ma­gammal! A meósnak a köte­lessége, hogy a jó minőségre szorítsa a művezetőket, . a művezető feladata pedig el­sősorban a terv teljesítése. Ez a kettő persze nem kerülhet ellentmondásba, de a gyakor­latban előfordul. Ostor és csokoládé — Jó sokat beszélek, ugye? — hunyorít vidám kék sze­mével, aztán választ sem várva folytatja: — Huszonöt-harminc éves gépeket tartunk karban és a felújítási normákat az 5ü-es években állapították meg. A gép meg sokat kapott azóta, a szerszám sem mindig meg­felelő, ahhoz a pontossághoz, amit a norma megkíván. Az alkatrészeket is sokszor ma­gunk barkácsoljuk. Így míg mi úgy találjuk, a célnak megfelelő a gép, addig a régi előírások alapján nem mindig az. — Hogy mi nekem, műve­zetőnek a feladatom? Nézze, beszélni erről sokat lehet, be­határolni nagyon nehéz. Ter­melésirányítástól, anyagbe­szerzésen át a lelki tanács­adásig mindent csinálunk. — Ügy szoktam mondani, hogy az ostort a kezünkbe adták, csak a csokoládét nem. Amikor valakivel nem vagyok megelégedve, fegyelmit indít­hatok ellene, kiváló teljesít­ményért azonban nem adha­tok jutalmat. Tehát csak úgy boldogulok, ha megtalálom a munkásokkal a hangot, ha a közösség is segít. Nem mon­dom, 1970 óta küldtem el né­hány embert, mentek maguk­tól is, de aki itt maradt, az­zal lehet is dolgozni. Hét éve még 37-en voltunk és egy év alatt 34 gépet javítottunk meg, tavaly pedig 16-an 32-t. — Visszatérve a művezető munkájára; meg kell teremte­nünk a megfelelő feltételeket, be kell tartatnunk a tervet — még akkor is, ha annak elké­szítésébe nincs sok beleszólá­sunk — és gondoskodnunk kell a szakmunkás-utánpót­lásról. Nehéz — de vállalta — Mi az elismerés ezért? — hangja kicsit keserűvé vá­lik. — A fizetésem nem éri el egy-egy magasan képzett, jó szakmunkás vagy csoportve­zető fizetését. A művezető az, akinek nem jár munkaruha, külön prémium, és hét év alatt a főosztályon egyetlen művezető lett kiváló dolgozó. — A felelősségrevonásnál pedig mindig első a műveze­tő, ez így természetes." De a jogokat meg a felelősséget jobban összhangba kellene hozni. Tudom persze, nem vállalati szintű probléma ez, hanem annál sokkal széle­sebb. Mi vagyunk az ipar mostohagyerekei. — Végül is nincs jogom panaszkodni, tudtam, mit vál­laltam. Hívtak már máshova többször, több pénzért. Kap­tam ugyan néhány pofont itt, akkor is ez a gyár az első munkahelyem. Itt adtak lehe­tőséget a tanulásra, az előre­lépésre, és úgy érzem, még mindig éppen elég a törlesz- tenivalóm ezzel a közösséggel szemben. Míg aranyit: az ISO Arthur Becker brigádja Antal And­rás vezetésével lett a vállalat kiváló brigádja. Hámor Szilvia Az idén az előző éveknél korábban kezdték meg a ta­vasziak vetését a toki Egyet­értés Tsz öt községre kiter­jedő, több mint ötezer hektá­ros határában. Március 30-ra földbe került a borsó 194 hek­táron, s a 320 hektár olajlen­ből is száznyolccal végeztek a vetőgépek. Április a zordabb arcát mutatta, így a még hiányzó 212 hektár olajlen magja csak április 15-re ke­rült földbe — most már min­den tábla szépen zöldell —, április 20-ra végeztek a zab és a zabosbükköny vetésével és a 138 hektárnyi lucerna telepítésével is. A hónap vé­gére minden táblán elvetették a kukoricát, összesein 880 hek­táron. A szőlő sem fagyott le Terepjáró gépkocsira ülünk Kalmár Sándor főmezőgaz­dásszal és Kelemen Béla üze­mi párttitkárral. Amikor be­fordulunk az egyik dűlőútra, éppen egy vegyszerszóró dup­laszárnyú repülőgép húz el fölöttünk. — Ez a gép dolgozott ná­lunk is — mondták. — A májusi eső gyorsan kihúzza a gyomot, jobb megelőzni. A búzát már korábban, a kuko­ricát és a borsót a múlt hé­ten szórtuk meg gyomirtóval. Természetesen a háztájit se hagytuk ki, hiszen a sertés- vágóhidunk alapanyagának egy részét a kisgazdaságok adják, s ha nincs elég kuko­rica, nincs hízó sem. A búzát vuxállal szórtuk meg a múlt héten, azóta szépen kalászba szökkent A toki határban Lukácsi Sándor főkertésszel találkoz­tunk. A szőlőt vizsgálgatja. — Szerencsére ezt a táblát nem érte el a fagy — mond­ja —, remélhető hát, hogy a szlanka az idén is száz mázsa fölött fizet hektáronként. Jól választottuk meg a telepítés helyét, ez már a negyedik év lesz, hogy több mint száz má­zsát tudunk leszedni róla. Gyönyörűen fejlődik, egymást érik a fürtpk. Rövidesen már virágozni fog. Ez egyben kí­sérleti tábla is; három hektá­ron szálvesszős lekötéssel kí­sérletezünk. Több mint száz fürtöt hoz ez a tőke. Ami itt beválik néhány soron, azt a metszési módot alkalmazzuk az új telepítéseknél. Virágban a borsó Tovább 4apaszkodunk a domboldalon. A Farkasdi dű­lőben már szépen híznak az apró öszibarackocskák. Itt-ott látni az ágakon egy-egy megfeketedett, elfagyott sze­met. — Nincs nagy fagykárunk — állapítja meg a párttitkár, aki maga is mezőgazdasági szakember —, lemosó perme­tezéssel védekeztünk, de azért lestük az eget, csak a szél meg ne álljon, mert ha a mé­lyebb részeken megül a fagy, hasztalan az igyekezet. Még szerencsénk is volt azzal, hogy nálunk mintegy két hét­tel késik a vegetáció az alföl­di vidékekhez képest. A perbáli határban már vi­rágzik a rajnai törpe borsó, s az Erika borsó is virágzás előtt áll. A főmezőgazdász végigtekint a 130 hektáros táblán. — Szép, egyenletesen fej­lődő állomány. Jól jött az eső, a gyomirtással is időben vé­geztünk. Ha a jég el nem ve­ri, szép termést takarítunk be róla. Az egész tábla ter­mése vetőmag lesz. A dűlőút másik oldalát tö­mör zöld fal szegélyezi: 64 hektáron virágzik az olasz származású libelulla takar­mánybúza. A levele haragos­zölden csillog a napfényben. — Negyven mázsán fölüli átlagtermést várunk búzából, de erre a táblára ötvenkettőt terveztünk. Most már csak a jégverés árthat neki. Kísérlet a tengerivel Búzát ringat a májusi szél Budajenő határában is, 60 hektáron. — A növényt nem lehet be­csapni — mutat a táblára a fömezőgazdász. — Hektáron­ként 184 kiló műtrágyát szór­majális Ráckevén tunk ki erre a területre, re­pülőgépről lombtrágyáztuík. Egy hét múlva újra kap lombtrágyapermetet, és meg­adja az 55 mázsát. A szomszéd táblán szépen kel a kukorica. — Negyven hektáron vetet­tünk SC—3444-es középkorai érésű kukoricát. Igényes fajta, még nem tudjuk, mire képes ezen a talajon. Nincs még minősített besorolása. Ott, az a másik tábla 59 hektár jugo­szláv hibrid. Bízunk benne: jó termést ad. Telkiben meredek dombol­dalon kapaszkodik fel a kocsi. Csak a lankákat tudják meg­művelni. A meredekebb ré­szen bokrok, cserjék terpesz­kednek. Valaha birkákat le­geltettek rajta, most csak a szemüket legeltetik a környe­ző víkendház-tulajdonosok meg a kirándulók. Júliusra kisül a fű, a tsz-nek nem kifi­zetődő így a juhászat. A lapo­sabb részeken 121 hektáron sorol a kukorica, a másik táblán 29 hektáron martonvá- sári búza zöldül. — Igaz, hogy ettől a táblá­tól csak 40 mázsa búzát re­mélhetünk — mutat rá Kal­már Sándor —, de ez kemény búza, kenyérgabona marton- vásári fajta. Mikor a tervet készítettük, kicsit féltünk, va­jon meg tudjuik-e valósítani — mondja elgondolkozva —, most már úgy tűnik, túltelje­sítjük ... T. Ágoston László Gép a nagyüzemeknek Lefésüli a szárról a babot A hódmezővásárhelyi Mező- gazdasági Gépgyártó Vállalat fontos szerepet kapott a zöld­ségtermesztés gépesítési fel­adatainak megvalósításában. A zöldborsó és a paradicsom- betakarítók után megkezdték a zöldbabszedö berendezések sorozatgyártását. Az idei sze­zonra hatvanöt ilyen gépet ad­nak át a mezőgazdasági nagy­üzemeknek. Ezek az új típusú eszközök nagy segítséget jelentenek a szántóföldi zöldségtermesztés­ben, hiszen egy-egy gép — a termés nagyságától függően — ké't-három hektárról takarítja be egy tízórás műszakban a zöldbabot. Rugós szerkezetű, fürge acélujjai percenként kétszázas fordulatszámú dobon vannak elhelyezve, s valóság­gal lefésülik a babot a szárá­ról. A levelekkel, szárrészek­kel keveredett termést azután a szedőgép tisztítórendszere több fokozatban választja kü­lön. A leszedett és megtisztí­tott babot végül egy felhordó szállítószalag a gép mellett haladó gyűjtőkocsira továb­bítja. TANÉRT-BEMUTATÖ TANÉRT-bemutató nyílt hétfőn Budapesten a KGM Rákóczi úti bemutatótermé­ben. A vállalat által forgal­mazott mintegy 300-féle óvo­dai és iskolabútor között elő­ször kerül a közönség elé a gépi katedra, azaz az audio­vizuális asztal, amely mögül a tanár a korszerű eszközök — magnó, írásvetítő, diave­títő, lemezjátszó, rádió — se­gítségével adhatja át a gyer­mekeknek az ismereteket. A kiállítás május 28-ig tekint­hető meg, s a berendezések meg is vásárolhatók. NEMZETKÖZI TEJNAP sntsje*« 2-1-én. Igyunk több tejet, egészséges! £ & Parkerd őavat ás ökörsütéssel Bacchusnak hódolt vasárnap Ráckeve. A római mitológia vidámság istenének megidézé- se egy magyar községben per­sze csak szimbolikus lehet, de a Duna-parti majális valóban az áradó jókedv emlékezetes ünnepe volt. A tarka program kezdetén a nagyközség északi határá­ban fekvő ligetes parkerdőt —' a majális színhelyét — avatta fel a résztvevők többszázfős serege. A házigazda és egyben kivitelező nagyközségi Arany­kalász Tsz nevében Szomor Jó­zsef elnökhelyettes adta át a Duna menti horgászparadicsom — Ráckeve — mindenki pok­rócos kirándulóhelyének szánt üdülőterületét, a lakosság kép­viselőjének, Pfendert Mihályné tanácselnöknek. A tíz órakor kezdődött ün­nepséget megelőzően csak egy kis csapat érkezett a helyszín­re: a kiváló dömsödi hentese­ké, akik már a hajnali óráktól forgatták a hatalmas nyársat, hogy délutánra befejeződjön a nap egyik legnagyobb attrak­ciója: az ökörsütés. A 440 ki­lós, negyedhektó páccal kiké­szített állatot sörrel pirították és borral párolták fél napon át lassú tűz fölött a mesterek, majd néhány óra múlva cson­tig elfogyasztotta az éhesnek már aligha mondható tömeg. A naphosszat tartó lakomá­nak ugyanis az ökörevés csu­pán befejező aktusa volt, mi­vel korábban már tetszése és étvágya szerint' fogyasztott virslit, majd vörösborral ízesí­tett birkapörköltet a több száz majálisozó. Éppen csak hordó­kat nem ütöttek csapra a ren­dezők, de ez a bor, sör és üdí­tő fogyasztásának csak a mód­ját érintette, a mértékét egyál­talán nem korlátozta. A parasztlakodalmakra em­lékeztető hangulatot az egész napos sportversenyek tették még színesebbé. A napokban elkészült tókerti focipályán fe­szült pocakú férfiak kergették megállás nélkül a bőrt, a mél­tányosan rövid erdei kocogó- úton bárhogy végighaladó sportembereknek kijáró okle­velekből viszont egyetlen sem fogyott. A legnagyobb izgal­mat a kötélhúzók összecsapásai Három kiló fokhagymával is megtűzdelték ökörpecsenyét. hét óra alatt elkészült A legügyesebb ráckevei gyerekek felkúsztak a vasállványig, leszakították a trófeát: a színes papírszalagot. Nagy Iván felvételei jelentették, még a különben fáradhatatlanul játszó sramli­zenekar is elhallgatott ekkor és az erős emberek némi huncut­sággal tarkított csatáját figyel­te. A gyerekek közül néhány an rúdmászással próbálkoztak a szappannal „felgyorsított” pá­lyán, de a legtöbben hintón és kordén sétakocsikázva járták keresztül kasul a Tókertet. A településfejlesztési tervek szerint a Ráckevét körülvev parkerdőgyűrűnek a ma birtokba vett füzes, platáno nyárfás pagony csak az első e: készült része. A zöldövez« folytatásaként ősszel a nagy község keleti részén, a peref. oldalon, szeretnék további pi henőparkokkal,* sportpályákkí és táborhelyekkel változatoss tenni a ligetet a szövetkeze" építőmesterei. B. E. i 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom