Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-24 / 120. szám
5 19TJ. MÁJUS 24., KEDD *kMÜOS9 Konfekció exportra Nagykátán, a PEVDI konfekcióüzemében két műszakban hetven asszony varrja külföldi megrendelésre, a kordbársony nadrágokat. A II. Rákóczi Ferenc aranykoszorús szocialista brigád a következő napokban elszállítandó ötezres tétel utolsó darabjait készíti. Nagy Iván felvétele Az ipar mostohagyerekei A művezető Légből kapóit gyomirtó Kalászba szökött a búza, sorol a kukorica Hafárszemle öt falu, ötezer hektáros gazdaságában — Segédmunkást ültetnek a nyakunkba — háborogtak né- hányan hét évvél ezelőtt a tmk-műhelyben, amikor megtudták, hogy Antal András lesz a művezetőjük. Pedig Antal András akkor már szakképzett lakatos volt, leérettségizett a Bánki Donáth technikumban, s évek óta meó-csoportvezetőként dolgozott. Most végzi a marxista— leninista egyetem második évét és németül tanul. Mégis érdemes volt —: Tizenhat éves voltam, amikor kimaradtam a gimnáziumból, nem a tanulás miatt, hanem a szüleim nem győzték pénzzel iskoláztatásomat. Nem volt könnyű akkoriban mezőgazdasági munkásnak lenni — emlékszik Antal András. — A bátyám hozott be az Ipari Szerelvény- és Gépgyárba kőműves segédmunkásnak. Aztán egyszer szólt az üzemvezető, nincs-e kedvem a lakatossághoz. Örömmel vállaltam. 1962-ben, a katonaság után tettem le a szakmunkásvizsgát. Rájöttem, hogy fog még az agyam, meg szeretek is tanulni. Jelentkeztem a technikumba, és mivel a két műszak meg a tanulás sehogyan, sem jött össze, átmentem meósnak. — Nem mondom, nehéz volt, összébb kellett húzni a nadrágszíjat, a keresetem 700—800 forinttal csökkent. Ha a feleségem nem biztat, nem segít, talán föl is adom az egészet. Akkor már hárman voltunk és az anyósomnál laktunk egy szobában. — Szóval 1966-ban fejeztem be a technikumot, és 1970-ig a meó-csoport vezetője voltam. — De sokszor kerültem azóta ellentétbe akkori magammal! A meósnak a kötelessége, hogy a jó minőségre szorítsa a művezetőket, . a művezető feladata pedig elsősorban a terv teljesítése. Ez a kettő persze nem kerülhet ellentmondásba, de a gyakorlatban előfordul. Ostor és csokoládé — Jó sokat beszélek, ugye? — hunyorít vidám kék szemével, aztán választ sem várva folytatja: — Huszonöt-harminc éves gépeket tartunk karban és a felújítási normákat az 5ü-es években állapították meg. A gép meg sokat kapott azóta, a szerszám sem mindig megfelelő, ahhoz a pontossághoz, amit a norma megkíván. Az alkatrészeket is sokszor magunk barkácsoljuk. Így míg mi úgy találjuk, a célnak megfelelő a gép, addig a régi előírások alapján nem mindig az. — Hogy mi nekem, művezetőnek a feladatom? Nézze, beszélni erről sokat lehet, behatárolni nagyon nehéz. Termelésirányítástól, anyagbeszerzésen át a lelki tanácsadásig mindent csinálunk. — Ügy szoktam mondani, hogy az ostort a kezünkbe adták, csak a csokoládét nem. Amikor valakivel nem vagyok megelégedve, fegyelmit indíthatok ellene, kiváló teljesítményért azonban nem adhatok jutalmat. Tehát csak úgy boldogulok, ha megtalálom a munkásokkal a hangot, ha a közösség is segít. Nem mondom, 1970 óta küldtem el néhány embert, mentek maguktól is, de aki itt maradt, azzal lehet is dolgozni. Hét éve még 37-en voltunk és egy év alatt 34 gépet javítottunk meg, tavaly pedig 16-an 32-t. — Visszatérve a művezető munkájára; meg kell teremtenünk a megfelelő feltételeket, be kell tartatnunk a tervet — még akkor is, ha annak elkészítésébe nincs sok beleszólásunk — és gondoskodnunk kell a szakmunkás-utánpótlásról. Nehéz — de vállalta — Mi az elismerés ezért? — hangja kicsit keserűvé válik. — A fizetésem nem éri el egy-egy magasan képzett, jó szakmunkás vagy csoportvezető fizetését. A művezető az, akinek nem jár munkaruha, külön prémium, és hét év alatt a főosztályon egyetlen művezető lett kiváló dolgozó. — A felelősségrevonásnál pedig mindig első a művezető, ez így természetes." De a jogokat meg a felelősséget jobban összhangba kellene hozni. Tudom persze, nem vállalati szintű probléma ez, hanem annál sokkal szélesebb. Mi vagyunk az ipar mostohagyerekei. — Végül is nincs jogom panaszkodni, tudtam, mit vállaltam. Hívtak már máshova többször, több pénzért. Kaptam ugyan néhány pofont itt, akkor is ez a gyár az első munkahelyem. Itt adtak lehetőséget a tanulásra, az előrelépésre, és úgy érzem, még mindig éppen elég a törlesz- tenivalóm ezzel a közösséggel szemben. Míg aranyit: az ISO Arthur Becker brigádja Antal András vezetésével lett a vállalat kiváló brigádja. Hámor Szilvia Az idén az előző éveknél korábban kezdték meg a tavasziak vetését a toki Egyetértés Tsz öt községre kiterjedő, több mint ötezer hektáros határában. Március 30-ra földbe került a borsó 194 hektáron, s a 320 hektár olajlenből is száznyolccal végeztek a vetőgépek. Április a zordabb arcát mutatta, így a még hiányzó 212 hektár olajlen magja csak április 15-re került földbe — most már minden tábla szépen zöldell —, április 20-ra végeztek a zab és a zabosbükköny vetésével és a 138 hektárnyi lucerna telepítésével is. A hónap végére minden táblán elvetették a kukoricát, összesein 880 hektáron. A szőlő sem fagyott le Terepjáró gépkocsira ülünk Kalmár Sándor főmezőgazdásszal és Kelemen Béla üzemi párttitkárral. Amikor befordulunk az egyik dűlőútra, éppen egy vegyszerszóró duplaszárnyú repülőgép húz el fölöttünk. — Ez a gép dolgozott nálunk is — mondták. — A májusi eső gyorsan kihúzza a gyomot, jobb megelőzni. A búzát már korábban, a kukoricát és a borsót a múlt héten szórtuk meg gyomirtóval. Természetesen a háztájit se hagytuk ki, hiszen a sertés- vágóhidunk alapanyagának egy részét a kisgazdaságok adják, s ha nincs elég kukorica, nincs hízó sem. A búzát vuxállal szórtuk meg a múlt héten, azóta szépen kalászba szökkent A toki határban Lukácsi Sándor főkertésszel találkoztunk. A szőlőt vizsgálgatja. — Szerencsére ezt a táblát nem érte el a fagy — mondja —, remélhető hát, hogy a szlanka az idén is száz mázsa fölött fizet hektáronként. Jól választottuk meg a telepítés helyét, ez már a negyedik év lesz, hogy több mint száz mázsát tudunk leszedni róla. Gyönyörűen fejlődik, egymást érik a fürtpk. Rövidesen már virágozni fog. Ez egyben kísérleti tábla is; három hektáron szálvesszős lekötéssel kísérletezünk. Több mint száz fürtöt hoz ez a tőke. Ami itt beválik néhány soron, azt a metszési módot alkalmazzuk az új telepítéseknél. Virágban a borsó Tovább 4apaszkodunk a domboldalon. A Farkasdi dűlőben már szépen híznak az apró öszibarackocskák. Itt-ott látni az ágakon egy-egy megfeketedett, elfagyott szemet. — Nincs nagy fagykárunk — állapítja meg a párttitkár, aki maga is mezőgazdasági szakember —, lemosó permetezéssel védekeztünk, de azért lestük az eget, csak a szél meg ne álljon, mert ha a mélyebb részeken megül a fagy, hasztalan az igyekezet. Még szerencsénk is volt azzal, hogy nálunk mintegy két héttel késik a vegetáció az alföldi vidékekhez képest. A perbáli határban már virágzik a rajnai törpe borsó, s az Erika borsó is virágzás előtt áll. A főmezőgazdász végigtekint a 130 hektáros táblán. — Szép, egyenletesen fejlődő állomány. Jól jött az eső, a gyomirtással is időben végeztünk. Ha a jég el nem veri, szép termést takarítunk be róla. Az egész tábla termése vetőmag lesz. A dűlőút másik oldalát tömör zöld fal szegélyezi: 64 hektáron virágzik az olasz származású libelulla takarmánybúza. A levele haragoszölden csillog a napfényben. — Negyven mázsán fölüli átlagtermést várunk búzából, de erre a táblára ötvenkettőt terveztünk. Most már csak a jégverés árthat neki. Kísérlet a tengerivel Búzát ringat a májusi szél Budajenő határában is, 60 hektáron. — A növényt nem lehet becsapni — mutat a táblára a fömezőgazdász. — Hektáronként 184 kiló műtrágyát szórmajális Ráckevén tunk ki erre a területre, repülőgépről lombtrágyáztuík. Egy hét múlva újra kap lombtrágyapermetet, és megadja az 55 mázsát. A szomszéd táblán szépen kel a kukorica. — Negyven hektáron vetettünk SC—3444-es középkorai érésű kukoricát. Igényes fajta, még nem tudjuk, mire képes ezen a talajon. Nincs még minősített besorolása. Ott, az a másik tábla 59 hektár jugoszláv hibrid. Bízunk benne: jó termést ad. Telkiben meredek domboldalon kapaszkodik fel a kocsi. Csak a lankákat tudják megművelni. A meredekebb részen bokrok, cserjék terpeszkednek. Valaha birkákat legeltettek rajta, most csak a szemüket legeltetik a környező víkendház-tulajdonosok meg a kirándulók. Júliusra kisül a fű, a tsz-nek nem kifizetődő így a juhászat. A laposabb részeken 121 hektáron sorol a kukorica, a másik táblán 29 hektáron martonvá- sári búza zöldül. — Igaz, hogy ettől a táblától csak 40 mázsa búzát remélhetünk — mutat rá Kalmár Sándor —, de ez kemény búza, kenyérgabona marton- vásári fajta. Mikor a tervet készítettük, kicsit féltünk, vajon meg tudjuik-e valósítani — mondja elgondolkozva —, most már úgy tűnik, túlteljesítjük ... T. Ágoston László Gép a nagyüzemeknek Lefésüli a szárról a babot A hódmezővásárhelyi Mező- gazdasági Gépgyártó Vállalat fontos szerepet kapott a zöldségtermesztés gépesítési feladatainak megvalósításában. A zöldborsó és a paradicsom- betakarítók után megkezdték a zöldbabszedö berendezések sorozatgyártását. Az idei szezonra hatvanöt ilyen gépet adnak át a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Ezek az új típusú eszközök nagy segítséget jelentenek a szántóföldi zöldségtermesztésben, hiszen egy-egy gép — a termés nagyságától függően — ké't-három hektárról takarítja be egy tízórás műszakban a zöldbabot. Rugós szerkezetű, fürge acélujjai percenként kétszázas fordulatszámú dobon vannak elhelyezve, s valósággal lefésülik a babot a száráról. A levelekkel, szárrészekkel keveredett termést azután a szedőgép tisztítórendszere több fokozatban választja külön. A leszedett és megtisztított babot végül egy felhordó szállítószalag a gép mellett haladó gyűjtőkocsira továbbítja. TANÉRT-BEMUTATÖ TANÉRT-bemutató nyílt hétfőn Budapesten a KGM Rákóczi úti bemutatótermében. A vállalat által forgalmazott mintegy 300-féle óvodai és iskolabútor között először kerül a közönség elé a gépi katedra, azaz az audiovizuális asztal, amely mögül a tanár a korszerű eszközök — magnó, írásvetítő, diavetítő, lemezjátszó, rádió — segítségével adhatja át a gyermekeknek az ismereteket. A kiállítás május 28-ig tekinthető meg, s a berendezések meg is vásárolhatók. NEMZETKÖZI TEJNAP sntsje*« 2-1-én. Igyunk több tejet, egészséges! £ & Parkerd őavat ás ökörsütéssel Bacchusnak hódolt vasárnap Ráckeve. A római mitológia vidámság istenének megidézé- se egy magyar községben persze csak szimbolikus lehet, de a Duna-parti majális valóban az áradó jókedv emlékezetes ünnepe volt. A tarka program kezdetén a nagyközség északi határában fekvő ligetes parkerdőt —' a majális színhelyét — avatta fel a résztvevők többszázfős serege. A házigazda és egyben kivitelező nagyközségi Aranykalász Tsz nevében Szomor József elnökhelyettes adta át a Duna menti horgászparadicsom — Ráckeve — mindenki pokrócos kirándulóhelyének szánt üdülőterületét, a lakosság képviselőjének, Pfendert Mihályné tanácselnöknek. A tíz órakor kezdődött ünnepséget megelőzően csak egy kis csapat érkezett a helyszínre: a kiváló dömsödi henteseké, akik már a hajnali óráktól forgatták a hatalmas nyársat, hogy délutánra befejeződjön a nap egyik legnagyobb attrakciója: az ökörsütés. A 440 kilós, negyedhektó páccal kikészített állatot sörrel pirították és borral párolták fél napon át lassú tűz fölött a mesterek, majd néhány óra múlva csontig elfogyasztotta az éhesnek már aligha mondható tömeg. A naphosszat tartó lakomának ugyanis az ökörevés csupán befejező aktusa volt, mivel korábban már tetszése és étvágya szerint' fogyasztott virslit, majd vörösborral ízesített birkapörköltet a több száz majálisozó. Éppen csak hordókat nem ütöttek csapra a rendezők, de ez a bor, sör és üdítő fogyasztásának csak a módját érintette, a mértékét egyáltalán nem korlátozta. A parasztlakodalmakra emlékeztető hangulatot az egész napos sportversenyek tették még színesebbé. A napokban elkészült tókerti focipályán feszült pocakú férfiak kergették megállás nélkül a bőrt, a méltányosan rövid erdei kocogó- úton bárhogy végighaladó sportembereknek kijáró oklevelekből viszont egyetlen sem fogyott. A legnagyobb izgalmat a kötélhúzók összecsapásai Három kiló fokhagymával is megtűzdelték ökörpecsenyét. hét óra alatt elkészült A legügyesebb ráckevei gyerekek felkúsztak a vasállványig, leszakították a trófeát: a színes papírszalagot. Nagy Iván felvételei jelentették, még a különben fáradhatatlanul játszó sramlizenekar is elhallgatott ekkor és az erős emberek némi huncutsággal tarkított csatáját figyelte. A gyerekek közül néhány an rúdmászással próbálkoztak a szappannal „felgyorsított” pályán, de a legtöbben hintón és kordén sétakocsikázva járták keresztül kasul a Tókertet. A településfejlesztési tervek szerint a Ráckevét körülvev parkerdőgyűrűnek a ma birtokba vett füzes, platáno nyárfás pagony csak az első e: készült része. A zöldövez« folytatásaként ősszel a nagy község keleti részén, a peref. oldalon, szeretnék további pi henőparkokkal,* sportpályákkí és táborhelyekkel változatoss tenni a ligetet a szövetkeze" építőmesterei. B. E. i 1
