Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-22 / 119. szám
A Nemzeti Galéria egymilliomodik látogatója Milliomodik látogatóját fogadta szombaton a Nemzeti Galéria, várbeli / új otthonában. Éry Gyöngyi főigazgatóhelyettes Csohány Kálmán rézkarcát ajándékozta Tóth Bélának, az Egyesült Villamosgépgyár szocialista brigádvezetőjének, aki jubiláris látogatóként feleségével érkezett a szocialista brigádok számára rendezett tárlatveze- I tésre. Másfél éve, amióta a I Galéria a Budavári Palotába j költözött, még több a látogató, 'mint a régi épületben volt. I Számuk tavaly 646 000-et is 1 meghaladta. SuhI-tól az egri diáknapokig A Fóti Gyermekváros zenekarának útja A Fóiti Gyierm ok városszakközép iskolájának klubszobájában szokatlan bangszerelé- sű dalok csendülnek föl. A hangszerek formája is újszerű, a hagyományosokon kívül fia- és fémiszi.lofon ütőt, csöves metallofont látunk a gyerekek előtt. — A zenekari munka közösségformáló hatását kiemelkedően fontosnak tartjuk — mondja Kemenesi Tivadar, a gyermekváros igazgatóhelyettese. Nagyon sokat vitatkoztam szakemberekkel, akik kiTV-FIGYELŐ Mély Gero. Azt, hogy miképpen is kell mondani a nevét — j-végződéssel, vagy mint írják: málinak —, ma mér kevesen tudják. Emlékezni viszont annál többen emlékeznek arra a köpcös, örökké zsörtölődő, polgárrá avanzsált mesterembereket, sza- badszájú komornyikokat, a kisvárosi urambátyám-világ kvaterkázó bólintójánosait megelevenítő színészre, aki a maga rekedtes hangjával any- nyi kaibarétréfában, színjátékban és filmben vidámí- totta a nézőket. A tv — sajnos, mind ritkábban jelentkező — Színészmúzeumának csütörtök esti adása az ő zömök alakját, nézői és pályatársai által egyaránt utánozhatatlan karakterként méltatott személyét idézte meg. Hála a két világháború között készült tekercsek megőrzőinek: a maga sokoldalúságában lépett elénk Mily Gero. Azt, hogy tényleg ilyen kemény művéseegyéniség veszett el benne, meghatott vallomásokban igazolták a Színészmúzeum készítőinek fölkérésére megszólaló pályatársak : Ladomerszky Margit, Turay Ida, Tolnay Klári, Bankó Gyula, Bilicsi Tivadar. Ez a műsor egyébként szomorú emlékeztetés is volt Mály Ge.rő hívei számára, hogy végül is milyen kiaknázatlan maradt, ez a nem mindennapi tálentum. Mint a korabeli riportfotókon láthattuk, éppen legérettebb férfikorában, 1946-ban távozott Amerikába, ahol aztán — egykori rendezője, művésztársa, Székely István filmrendező mondta el —, mér nem talált magának méltó szerepet. A kabarépódiumokról a Vígszínház rangos színpadáig felívelt pálya — sajnos —, egy ismeretlen New York-i hotel konyhájában fejeződött be. Ott láttuk utoljára a nagy magyar komikust — csúcsos szakácssüveggel a fején... Még az sem tisztázódott, hogy mikor tette le utoljára a krumplihá- mozó kést, vagy fakanalat. Talán 1952-ben, mint azt egy jogos _ kérdőjel kíséretében Színházi Kislexikonunk közli. Karmesterverseny. ismét le_ hét kedvenceket keresni, fogadásokat kötni a családtagokkal, vagy a szomszédokkal: ki lesz a győztes a tv újabb nemzetközi karmesterversenyének negyvenhat résztvevője közül. Aki vette a fáradságot, és este fél héttől késő éjszakáig végigfigyelte az első középdöntőt, ismét megbizonyosodhatott róla — vita ide, okve- tetlenkedés oda! —, hogy remek találmány ez a zenekarirányítóknak kitalált mutasd meg, mit tudsz! És nemcsak azért, mert ismét alkalmunk nyílik a már említett együtt- izgullásra, hanem sokkal inkább azért, mert újra hallhatjuk: így születik a zene. Ez pedig minden látott élménynél nagyobb! Előadói stílusokról kaphatunk képet; megértésekről, átélésekről Mindarról, amivel hallgatóit többé teszi, megajándékozza a múzsáik»... Akácz László fogásolták, hogy fúvós- és peagetős hangszereket egyszerre alkalmazunk. Mindig azt válaszolom, hogy a zenekar elsősorban szakköri tevékenységet folytat. Tartalmasán kitöltjük a gyerekek délutánjait, s megtanulnak játszani egy-egy hangszeren. A régi diákjaink közül ma már nem egy zenetanár vagy hivatásos zenész. ' — 1958-ban kerültem a gyermekvárosba — mondja Prisz- linger Károly. — Azóta vezetem a zenekarit. Rengeteg emlékezetes szereplésünk volt már, iskolákban, gyárakban, könyvheti műsorokon, országos rendezvényeken felléptünk. Az idei megyei diáknapokon aranyérmet nyertünk. S eljutottunk az egri diáknapokra. A felejthetetlen suhli hét — mint annak idején megírtuk, a testvérmegyénkben rendezett ünnepségsorozaton a zenekar is részt vett — legszebb ajándéka volt, hogy az NDK-zene- iskolák szakemberei, diákjai elismerően nyilatkoztak rólunk, s nem hitték, hogy a gyerekek nem zeneiskolások. — A sokféle hangszer sokoldalú zenei feladatok megoldását teszi lehetővé. Játszunk népdalokat, klasszikus zenét, Haydn- és Orff-műveket, Bar- íófc-népdal fel dóig ozásokat, pro- teszt dalokat és saját szármainkat. A Buchenwaldi riadó — az együttes, zeneszerzeménye — a magyar és német közönségre egyaránt nagy hatást tett, az égni diáikfesztiválon hosszú tapssal ünnepelték. Palády Katalin nyolcadikos, a zenekar legfiatalabb tagjai közé tartozik. — Két és fél éve játszom csöves metallofonon. Karcsi bácsi tanított meg, akit zenekarvezetőként, tanárként, nagyon tisztelünk és szeretünk. Csorba István, a dobos, már 22 éves. — Három éve érettségiztem, de a gyermekvárost nem tudom elhagyni. Sokáig nem akarom abbahagyni az itteni munkát, nagyon sok szép emlék köt ide. Itt tanultam meg igazán szeretni a zenét. A zenekar közösségformáló hatásának ez is jó bizonyítéka. Reméljük, hogy a mostani színvonalon a jövőben is továbbfejlesztik a gyermekváros szép zenei hagyományait. P. 2. T antárgyakból és emberségből... MJJNKAK^r-V.fí Jir-1 ÉS MINDENNAPOK Öt könyv hever kinyitva az asztalon, mellettük logarléc és zsebszámoló gép. Belenézek a jegyzetekbe, és a cím láttán — A geometriai fénytan törvényei — görcsbe rán- dul a gyomrom. Koffeintablettákkal élénkített éjszakák jutnak eszembe, amikor vizsgák előtt még rémülten kísérleteztem a fizika néhány — számomra azóta is rejtélyes — kérdésének megoldásával, vagy legalábbis bemagolásá- val; közvetlenül érettségi után nappali tagozaton. Ők vajon miért vállalják ezeket az izgalmakat, gyerekekkel , családdal, már most jó fizetéssel (aminél magasabbat jó ideig az egyetem után sem kapnak?), megszokott környezetükből kiszakadva. És, ha sarkallja őket a megismerés vágya, miért hagyták abba a tanulást évekkel ezelőtt, még egyedülállókén!, gondtalanabban. A konzultáció félbeszakadt A konzultáció félbeszakad a Csepel Autógyár járműgyáregységének egyik irodájában. A két egyetemistajelöltet, éppen a gyártásfejlesztési osztály csoportvezetője, Jászai Márton készíti föl a soron következő zárthelyire. Deutsch György gondosan megnyomogatja cigarettáját, alaposan szemügyre veszi, mielőtt rágyújtana, gondolkodik. Kezén még a hegesztés szikraégette nyomai. — 1962-ben nappalin kezdtem el a szakközépiskolát. Hamarosan összekülönböztem a kémiatanárommal. Diákcsínyek, meg a talán túl szigorú megtorlás, szóval, úgy döntöttem, hogy inkább én megyek, mielőtt ő elintézné, hogy küldjenek. Kitanultam a lakatosszakmát, és 1968-ban, a katonaság után kerültem a Csepel Autóba. Itt először elvégeztem a hegesztőtanfolyamat, majd 1974-ben — amikor lehetett — letettem a szakvizsgát. Ez egybeesett a gyári hegesztőversennyel, amin második lettem, így kerültem tovább, az országos vetélkedőre. Azon elsőként végeztem és megkaptam a gépipar kiváló dolgozója kitüntetést. Közben KISZ-munka, nősülés, család, munkásőrség, egyszóval nem unatkoztam. 1975- ben estin megint nekivágtam a szakközépiskolának, azután szóltak, hogy nem lenne-e kedvem megpróbálkozni az egyetemmel. Volt és a feleségem is biztatott. f * Átvirrasztott éjszakák — Négyen lakunk a szoba- konyhás lakásban. Amikor hazamegyek a munkából, lábujjhegyen jár az egész család, mert apuka tanul. A munkahelyemen egyrészt nagyon sokat segítenek, másrészt szükség lenne az én munkámra is. És én veszem délutánonként a kalapomat, bejelentve, hogy iskolába kell mennem. Vannak, akik csak azt látják; beülök egy hűvös irodába, vagy tanterembe, míg mások a gépek mellett izzadnak. Pedig hányszor megfordult már a fejemben: elég. Elég volt a konyhában átvirrasztott éjszakákból, a kilométernyi hosszú képletekből és a felelősségből, hogy bizonyítanom kell. De aztán megmakacsolom magam, ha már elkezdtem, végig kell csinálnom, vagy legalábbis megpróbálom végigcsinálni. — Csak a gátat nehéz áttörni — szól közbe Jószai Márton. — A tudástöredékeket kell elöcsajogatnd, amelyek valahol ott rejtőznek az agy mélyén. Amint ezek felszínre kerülnek, már sokkal könnyebben megy minden. Ez náluk már megtörtént. A legnehezebbjén túljutottak. A család is vállalta — Nekem egy éjszakai műszak után szóltak — emlékezik Nagy László, szakmájára nézve esztergályos, — Kicsit bódult voltam, nem is értettem pontosan, miről van szó. Jó. mondtam, majd megbeszéljük az asszonnyal. Őis a gyárban dolgozik, köszörűs, most otthon van a gyerekkel. Csináld, válaszolta, és akkor talán még egyikünk sem fogta fel teljesen, hogy mit vállalunk. Most minden rámarad otthon, a kerti munkában tudok csak néha segíteni. Mérlegen az ismeretterjesztés A TIT Pest megyei szervezetének VII. küldöttgyűlése Amint arról lapunk első oldalán beszámoltunk, a TIT Pest megyei szervezete tegnap tartotta VII. küldöttgyűlését, amelyet dr. Szemes Gábor, a szervezet elnöke nyitott meg. Ezt követően Földes István, a szervezet titkára fűzött szóbeli kiegészítést az öt év munkáját elemző írásos beszámolóhoz, amelyet lapunk szombati számában ismertettünk. Középpontban: a munkásművelődés — Munkánk középpontjában a munkásművelődés áll — kezdte szóbeli kiegészítését Földes István. — Jól tükrözték ezt járási-városi szervezeteink közgyűlései is, amelyekre az elmúlt másfél hónapban került sor. Kivétel nélkül mindenütt hangsúlyt kapott: a nagyobb műveltségű emberek tudásukat a termelésben is jól kamatoztathatják, a gazdasági építés eredményei pedig a kulturális célok megvalósítását segítik elő. A változást bizonyítja — mondotta —, hogy amíg öt évvel ezelőtt a rendezvények látogatóinak csak a harmincnégy százaléka volt fizikai dolgozó, ez az arány tavaly már a hatvan százalékot is meghaladta. Ez annak is köszönhető, hogy a szocialista brigádmozgalom fejlődésével egyenes arányban nő a nagyobb tudás megszerzésének igénye. Az ismeretszerzési vágy és az ismeretátadási szándék szintéziséből teljesedhet ki a dolgozók aktív közművelődési tevékenysége. — Ebben a munkában — folytatta a TIT megyei titkára — nagy feladat vár az értelmiségre, akiknek száma Pest megyében már eléri a húszezret. Közülük ezerhét- százan vesznek részt a társulat munkájában. Ha figyelembe vesszük, hogy közülük több mint ötszázan az eltelt öt évben lettek szervezetünk tagjai, elégedettek lehetnénk, a megye egymillió lakosához viszonyítva mégis azt kell mondanunk, hogy tovább kell gyarapítani szervezetünk tagságát, hogy még többet tehessünk a lakosság politikai, általános és szakműveltsége fejlesztése érdekében. , A változó világ igényeihez igazodva A vitában felszólalók — egyetértve az írásos beszámolóval és a szóbeli kiegészítéssel — sokoldalúan mondtak -véleményt az elmúlt öt esztendő ismeretterjesztő tevékenységéről. Dr. Köpeczi Béla felszólalásában a TIT Országos Elnökségének elismerését tolmácsolta. Mint mondotta, a megyék közül Pest megyében volt a legszámottevőbb az előrelépés a fizikai dolgozók közötti ismeretterjesztésben. A taglétszám növekedésében is Pest megye jár az élen. S dicséretes az a jó kapcsolat is, amely a megyei szervezetet a megyei, járási és városi pártbizottságokhoz s a társadalmi és tömegszervezetekhez fűzi. Ennek a jó együttes munkának az eredménye, hangsúlyozta, hogy nemcsak az előadások száma nő évről évre, hanem folyamatosan gazdagodnak az ismeretterjesztés formái és módszerei is. Barinkai Oszkárné, a Pest megyei pártbizottság elismerését tolmácsolva arról beszélt, hogy a társulatnak még inkább igazodnia kell a változó világ igényeihez. A TIT feladata, mondotta, nem csupán az ismeretek bővítése, az emberek politikai, általános és szakműveltségének szüntelen gyarapítása, hanem ezzel együtt, ezek által a szocialista ember formálása, a szocialista életmód alakításának elősegítése. E munkában egyre jelentősebb a megye értelmiségének szerepe, éppen ezért helyes az a törekvés, hogy még tovább bővítik a szervezet tagságát, s még nagyobb gondot fordítanak az előadók felkészítésére. Dr. Vigh Károly, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársa a főváros és Pest megye kapcsolatának erősítését üdvözölte. Kívánatos lenne még, mondotta, hogy a budapesti és a Pest Deutsch György — Különben mielőtt szóba került volna ez a lehetőség, már beadtam a jelentkezésemet technikumba. — Dolgoztam a KISZ-ben is, szabad időnkben pedig színházba és moziba jártunk sokat. Olvasni is nagyon szeretek, útleírásokat, kalandregényeket, történelmi könyveket, szóval majdnem mindent, csak olvasmányos legyen. Most már erre sincs időm. Nehogy félreértsen, nem panaszkodni akarok, én választottam ezt az utat, és úgy érzem, még mindig a környezet, a család, és a munkahely hoz nagyobb áldozatot, mint én. De mintha sokan nem látnák, mekkora erőfeszítést ■ kíván ez az intenzív tanulás. Visszavár a gyár — Miért csináljuk? Nagyon jó tanulni — veszi át a szót ismét Deutsch György. — Találkozunk, persze, irigységgel is, de a barátok megmaradtak, és ez a fontos. — Hogy az egyetem, vagy Nagy László főiskola után, mi lesz a sorsunk, még nem tudjuk. Biztosan meglesz a helyünk a vállalatnál. Azon, hogy mit szeretnék csinálni, még nem is gondolkoztam. Az egyetemen annyi újdonsággal ismerkedünk majd meg, hogy a most kitűzött célok úgyis megváltoznak. A Csepel Autógyárból az idén négy embert találtak megfelelőnek arra, hogy munkája, érdeklődése és közéleti tevékenysége alapján, szakmunkás-bizonyítvánnyal egyetemen tanuljon tovább. Közülük ők ketten feleltek meg a Pályaválasztási Intézet szigorú alkalmasságvizsgáján. Ez volt az első, s most még nagyon sok vizsgán kell bizonyítaniuk, hogy élni tudnak ezzel a keveseknek megadatott lehetőséggel. És nemcsak a tantárgyakból, hanem emberségből is vizsgáznak majd, a mérce: hogyan találják meg majd a helyüket megint a gyárban, amikor a régi környezetbe visszakerülnek. Hámor Szilvia megyei TIT-szervezet között mielőbb olyan együttműködés alakuljon ki, amely előadók cseréjével, közös rendezvényekkel tehetné sokszínűbbé, tartalmasabbá az ismeretterjesztést. / Dr. Vigh Károlyhoz kapcsolódva Vince Tamásné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának közművelődési csoportvezetője elmondotta, hogy tíz első lépések már megtörténtek. Ennek keretében együttműködési szerződést kötött a megyei művelődési központ a fővárosi művelődési házzal, a megyei könyvtár a fővárosi Szabó Ervin könyvtárral, a megyei művelődési központ az ELTE TIT-szervezetével. Többen szóvá tették, mint dr. Varga János állatorvos, a monori járási TIT-szervezet elnöke, országgyűlési képviselő, dr. Mészáros Ferenc, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem adjunktusa, hogy az utóbbi időben csökkent a mezőgazdasági nagyüzemek érdeklődése a TIT-rendezvé- nyek iránt. Ezt a mezőgazda- sági akadémiák csökkenő száma is bizonyítja. Ezen, hangsúlyozták, mielőbb változtatni kell. A TIT és a közművelődési intézmények kapcsolatáról beszélt Járvás Ferenc, a monori Járási hivatal közművelődési felügyelője, Takács Péter, a százhalombattai Barátság művelődési ház igazgatója, Fejér- dy Győző, a ráckevei Ady Endre gimnázium tanára és Turgonyi Júlia, a Társadalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa. Mint mondották, a jelenleginél még szorosabbra kell fűzni e kapcsolatokat, mivel a művelődési intézmények nemcsak szervezői lehetnék az ismeretterjesztő programoknak, mert sokkal gazdagabb szemlélető- eszköztár áll a rendelkezésükre, mint a TIT-nek. A szemléletés pedig egyre inkább alapvető fontosságúvá válik az ismereterjesztés hatékonyságának növelésében. Farkas János alezredes, a hadtudományi szakosztály elnöke felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy még nagyobb gondot kell fordítani a fiatalokra. El kell érni, hogy mind több munkás- és parasztfiatal vegyen részt az ismeretterjesztő programokon. És el kell érni azt is, hogy mind több fiatal értelmiségit sikerüljön bevonni az ismeretek terjesztésébe, a tudományok népszerűsítésébe. A sokszínű, tartalmas vita Földes István zárszavával fejeződött be. A TIT új vezető testületé A vita után a TIT Pest megyei szervezetének elnöksége, ellenőrző bizottsága leköszönt, s a küldöttgyűlés megválasztotta új vezető testületét. A TIT Pest megyei szervezetének ügyvezető elnöke dr. Maróti Mihály egyetemi tanár, az ELTE gödi biológiai állomásának igazgatója lett. Alelnökök: Göndics Zoltán, az MSZMP Pest megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának igazgatója, dr. Mélykúti Csaba, a gödöllői Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézet osztályvezetője és dr. Szabó Sándor, nyugalmazott főosztályvezető. A TIT megyei titkára továbbra is Földes István. Az ellenőrző bizottság elnöke Borka József, a Magyar Nemzeti Bamk Pest megyei Igazgatóságának osztályvezető-helyettese. Alelnök: Bar- tha Antal, a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója. Titkár: dr. Murányi Katalin, a Pest megyei Bíróság bírája. A TIT Országos Választmányába huszonegy tagot választottak s megválasztották azt a harmincnégy küldöttet is, akik Pest megyét képviselik majd a TIT VII. országos küldöttgyűlésén. A tanácskozás az új elnök, dr. Maróti Mihály zárszavával fejeződött be. Prukner Pál
