Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-21 / 118. szám
VETÉLKEDŐ Ismereteiket a közlekedésben hasznosítják Vetélkedőre gyülekeztek a MÁV-álkxmás művelődési termében a Volán 20-as számú Vállalat gödöllői főnökségének autóbuszvezetői közül azok, akik a selejtezőkön sikeresen túljutottak. Az elmúlt hetekben százhatvan gépjárművezető'vett részt az előcsatározá- sofcban. A mostani döntőn a helyi pilótákon kívül az aszódiak, a dányiak, az ikladiak és a zsámbokiak adtak számot tudásukról. Gyalogosok, gyerekek Bolcsik Mihály rendőr főhadnagy, a járási-városi közlekedésrendészet vezetője, a közlekedésbiztonsági tanács titkára elmondotta, a vetélkedőt a közlekedésbiztonsági hetek alkalmából rendezik. Utalt arra, hogy az 1976. januárjában hatályba lépett KRESZ-hez kell igazítani minden, a közúti közlekedéssel kapcsolatos lényeges szabályt és rendelkezést, ezáltal megteremteni közöttük az összhangot. Hangsúlyozta, a közlekedő gyerekekre és gyalogosokra fokozottabban kell vigyázni. Felhívta a buszvezetők figyelmét, hogy a megállókat mindig nagy körültekintéssel közelítsék meg. Arra is kérte őket, hogy a munkájuk közben szerzett tapasztalatokat az észlelési lapokra írják fel, ezzel is segíthetik a balesetmentes közlekedést. Gödöllő belterületén nemrégiben forgalmi változásokat léptettek életbe. Az egyirá- nyúsítás és a szűk utcák megnövekedett forgalma mindenkitől nagyobb türelmet, udvariasságot és megfontoltságot követel. Rutinos sofőrök A technikai lebonyolításról Bársony Endre, a főnökség vezetője tájékoztatta a versenyzőket, majd kiosztották a tesztlapokat. Nem sok idő telt el, és a rutinos buszvezetők egymás után adták le a kitöltött kérdőlapokat, a bíráló bizottságnak. Bolcsik Mihály, dr. Stark Zoltánná, a közlekedésbiztonsági tanács képviseletében, Bársony Endre, Boczor Tibor, és Englesz Oszkár, a vállalat részéről megkezdték az értékelést. Az egyéni verseny győztese Zabor Sándor, egy Sokol rádiót kapott jutalmul. A csapatverseny eredménye: 1. Aszód, 2. Iklad, 3. Gödöllő. A helyezett csapatok tárgyjutalomban részesültek. Egy kis izgülom A vetélkedőn sokan értek el 0-találatot, vagyis hibátlanul töltötték ki a tesztlapot. Mondok László is, alti elmondotta, nincs olyan verseny, ami ne okozna egy kis izgalmat, noha minden olyan kérdés, amit ilyenkor feltesznek, vezetés közben naponta jelentkezik. Befejezésül minden buszvezető megkapta a biztonsági öv használatával kapcsolatos felhívást és a közlekedésbiztonsági tanács titkárságának közreműködésével készült Házi jogtanácsadó különkiadását, amely a közlekedés- rendészeti tudnivalókat tartalmazza. Cs. J. . IV. ÉVFOLYAM, 118. SZÁM )ÁSA 1977. MÁJUS 21., SZOMBAT Nincs munkaerőhiány A kollektív szerződés is biztosítja a dolgozók megbecsülését Jogsegély-szolgálat, jufalomüdülés A Galgavidéke ÁFÉSZ-ban ismeretlen fogalom a munkaerőhiány. Beszéltem Túrán, Előadóteremben és a gyakorlatban A korszerű juhászatról A modern technika az olyan ősi hagyományokkal rendelkező állattenyésztési ágazatokban is helyet követel magának, mint a juhászat. Az intenzív nagyüzemi tartás csak •úgy képzelhető el, ha a lehetséges gépészeti eszközöket felhasználják a gazdaságok. Az etetést, itatást és a bárányok ketrectartását jól segíthetik az arra alkalmas berendezések. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet az élenjáró gazdaságok egy részének korszerű gépekkel felszerelt juhászatát az elmúlt években vizsgált», s a legjobb módszereket széles körű terjesztésre ajánlja. A vizsgálatok tapasztalatait, a juhtartás gépesítési lehetőségeit hamarosan tanfolyamokon ismertetik meg az érdeklődőkkel. Ezen a tanfolyamon — május 30-tól június 3-ig — tsz- ek, állami gazdaságok szakmai vezetői hallhatnak majd előadásokat egyebek között az Országos Állattenyésztési Felügyelőség, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, az Állattenyésztési Kutató Intézet és az MGI szakembereitől. Szó lesz a takarmányozás, a korszerű építészet, az épületszellőztetés és a gépesítés kérdéseiről. A hallgatóság a nagyüzemi ketreces bárányhízlalás módszereivel a Hortobágyi Állami Gazdaság egyik modem juhászati telepén is ismerkedhet. F. I. a A hévízgyörki November 21. művelődési házban márciusban szervezték meg a táncisÚjmódi piac — Idehallgasson, fiatalember — így a tolószékben ülő bácsi —, nekem elhiheti: ezeket az ócska bizsukat Pesten veszik öt forintért, itt meg eladják ötvenért. Én is csináltam valamikor. — Nekem? Ügy gondolja, hogy ez nekem még illik? Szó se róla, szépen csillog ... Szóval, azt mondja, hogy vegyem? — Hm. Hm. 4 lányomnak vinném ezt a gyűrűt. Nagy lesz, vagy kicsi? Tág, vagy szűk? Milyen vastag lehet az ujja? Barcza Zsolt és Gáti Zoltán képriportja kólát. Hatvannégy fiatal iratkozott be és tanulta szorgalmasan a tánclépéseket. A vonzó tananyagra való tekintettel, amely a modern táncok megismerését és elsajátítását írta elő, a más oktatási intézményekben közismert lemorzsolódás ismeretlen fogalom volt, de még hiányzás sem fordult elő. Minden jel arra mutat, hogy a május 22-én, vasárnap délután hat órakor kezdődő táncvizsga, amelyre a tanulók szüleit, rokonait is várják — bukásmentes lesz. Ez alkalommal bemutatót tart a külföldi és az évenként Szombathelyen rendezett Savaria táncversenyen sok sikert elért Já- nossy táncospár is. A tanfolyam vizsgáját követő bálon a közkedvelt Dió-együttes húzza a végzett tánciskolásoknak a talpalávalót. A tej savanyú, a tojás záp A lakásomhoz legközelebbi János utcai élelmiszer- boltban szoktam vásárolni. De többször megfogadtam; inkább mégis a városból ci. pekedem. A napokban tojást vettem, de amikor föltörtem, a szagtól megszédültem. Záp volt. Még hatot megnéztem, majd további kísérletezés helyett négyet visszavittem. Kértem az eladónőt, cserélje ki legalább a megmaradtakat. Rázogattam, bizonygattam, hogy ehetetlenek, ő azonban mosolyogva közölte: tudja. Azért csak válogasson — tette hozzá. Válogattam, válogattam, kevés sikerrel. A válogatott tojások is romlottak voltak. Bosszúságomat fokozza, hogy a tej napok óta savanyú. Mi lesz majd a kánikulában? Mit mondjak gyermekemnek, ha kedvenc te. jecskéjét kéri? Ny. V. Bagón, Domonyban, Kartalon és sok más helyen a szövetkezet kereskedelmi hálózatának dolgozóival, s bármilyen hihetetlennek tűnik, mégis igaz: az országos helyzettel ellentétben, innen nem kívánkoznak el az elárusítók. Egymásért Bazan Lajosné, a hévízgyörki tószegi bolt dolgozója arra a kérdésre, miért marad a pultnál, így válaszolt: — A mi munkánk nem könnyű. Súlyos zsákokat, ládákat emelgetünk, nem mindig tudjuk tartani a nyolcórás munkaidőt sem, de szövetkezetünkben mindennap érezzük a vezetők gondoskodását. Tudjuk, hogy az idei esztendőre elfogadott kollektív szerződésben érvényesül a dolgozók megbecsülése. Többet nem mond, mert hosszú sor áll a pénztárgép előtt, s neki nemcsak a pult mögött, de a billentyűkkel is van dolga. Egymást segítve tudják elérni, hogy hozzájussanak a megérdemelt pihenőnaphoz. Bazan Lajosné és társai véleménye alapján kerestem fel a Galgavidéke ÁFÉSZ központi irodáját, hogy megtudjam, mit jelent a kollektív szerződésben a dolgozók megbecsülése? Bolhás Mihálynak, a titkárság vezetőjének asztalán ott a bekötött szerződés egy példánya, kérdésemre azonban nem lapozza fel, hanem fejből sorolja a tényeket. — Kezdjük talán a bérezéssel! Az 1977-es esztendőre 4 százalékos kötelező bérfejlesztést irányoztunk elő. Nem kis összegről van szó, hiszen több mint hétszáz alkalmazottunk van. A bérek mellett erre az esztendőre felemeltük a munkaköpenyek mosatási díját is, régi sérelmet orvosolva. Juttatások — Lényeges fejlődést biztosít a kollektív szerződés egyéb juttatások területén is. Dolgozóink közül nagyon sokan kívánják megismerni a Szovjetuniót, a szovjet emberek mindennapi életét. Szövetkezetünk támogatja az utazást. Az elmúlt évi harmincezer forinttal szemben az idén negyvenötezer forintot biztosítunk erre a célra, s aki jó munkájával kiérdemli a két-három ezer forintos támogatást, annak még öt nap jutalomszabadságot is adunk. Az eddigi kirándulásokon a személyes barátságik kialakulása mellett egész kollektívák között jött létre ma is élő. eleven kapcsolat, ami folyamatos és rendszeres levélváltásokban, ajándékcserékben a nyelvtanulásban ma is megnyilvánul. — A hazai üdültetés lehetőségeinek szélesítésére is gondoltunk. Szövetkezetünk Hajdúszoboszlón üdülteti alkalmazottait. Azért elsősorban Szoboszlón, mert a nehéz raktározási körülmények, a télen még ma is nehezen fűthető üzletek miatt sok dolgozónk szenved reumatikus bántalmakban, s az itteni fürdő vize közismerten gyógyító hatású. Eddig évenként 112 dolgozónk üdülhetett. Ezt a számot most nyolcvannal megemelte a kollektív szerződés. Sebesen szaladó toliam örömmel jegyzi a mondatokat, mert az eddig hallottak biztosan hozzájárulnak ahhoz, hogy az elárusítók még udvariasabbak, kedvesebbek legyenek a vevőkhöz. De nincs idő a gondolkodásra, mert Bolbás Mihály folytatja a felsorolást. — Igen sok szövetkezeti dolgozónknál tapasztaltuk, hogy különböző gondjaival, problémáival nem tud kihez és hová fordulni. Ebben az évben megszerveztük házi jogsegélyszolgálatunkat, s ide minden dolgozónk bizalommal fordulhat. A tanácsadás, a segítés, a különböző beadványok és panaszok intézése minden alkalmazottunk részére ingyenes. Közismert, hogy a munkahelyhez való ragaszkodásnak, kötődésnek egyik alapvető feltétele az egészséges, kulturált, korszerű lakás. Ezért rögzítettük a szerződésben, hogy alkalmazottaink lakásépítéséhez az anyagok szállítását saját gépeinkkel elvégezzük. Művelődés Hogy szövetkezetünk menynyire áll dolgozói mellett, hogy mennyire érezhető a munkahely állandó jelenléte az egyén életében, azt a szerződésnek szinte minden pontja igazolja, de én csak egy szemlélető példát mondok: ha egy fiatal alkalmazottunk megnősül, társadalmi esküvőjére szövetkezetünk ezer forintot ajándékoz. Ugyanezt az összeget kapják a szülők akkor is, ha újszülött gyermeküknek névadó ünnepséget szerveznek. Segítünk dolgozóink szabad idejének hasznos eltöltésének megszervezésében, amikor színházba, tanulmányi kirándulásokra, múzeumlátogatásokra, író—olvasó találkozóra hívjuk őket. — Galgamácsától Túráig és Versegig terjed a Galgavidéke ÁFÉSZ működési területe. Sok helyen és sok apró egységünk van. Ezért nem törekszünk csak egy településen megteremteni a dolgozók kulturálódási lehetőségeit. Utánuk megyünk a lakóhelyükre, a területünkön levő községek művelődési intézményeit támogatjuk, és azt kérjük a támogatásért'cserébe, hogy gondoskodjanak a szövetkezeti alkalmazottak kulturális igényeinek kielégítéséről. F. M. Ma, az egyetemen Városi sportnap Az Edzett ifjúságért mozgalom keretében kerül sor a városi sportnapra május 21-én, ma, 15 órakor, az Agrár- tudományi Egyetem pályáján. (Rossz idő esetén május 27-én, pénteken 16 órakor). Bemutatják tudásukat, ügyességüket a város óvodásai, általános és középiskolásai. A sportnap befejezéseként rendezik meg a GEAC—Galga- hévíz megyéi bajnoki férfi kézilabda mérkőzést Szombati jegyzet as A látványosságon, a gyerekek örömén kívül, van abban valami megszívlelendő, ahogyan közismert csepeli gyáróriásunk, a Vas- és Fémművek egy-egy jeles ünnepen megnyitja kapuit az ott dolgozók gyermekei előtt. Nem arról van szó, hogy a csodálkozva körülnéző apróságok mindent megtudnak azokról a tárgyakról, gépekről, amelyekkel szüleik naponta találkoz nak. Ámbár micsoda nagy szerű találkozás ez, az al kötő ember és a munkáját megkönnyítő gép találkozása. No, meg az egyén és a kollektíva találkozása. Mert, ha akad is olykor nézeteltérés a munkahelyi szaktársak között, a mun ka örömében egyformák. Vajon ki látott már szófe- csérlő embereket akkor amikor a kohóból kifolyó izzó vasat kell közös akarattal a helyére terelni formába önteni? Ki látott már tüzes acélverő ková csókát, lényegbe vágó vi tába kezdeni? Olyankor nincs idő másra, csak i szakma, a mesterség meg annyi fogásának alkalma zására: úgy csapolni a va sat, úgy ütni az acélt, hogy abból hasznos tárgy vál jék. Mi köze mindennek az apróságok gyárlátogatásához és a tízegynéhány évesek pályaválasztásához? Közvetlen köze van. Mert sem az óvodásnak, sem az általános iskola befejezése előtt álló gyermeknek nincs még elég élménye az igazi munka igazi öröméről, következésképp szüksége van bizonyos tapasztalatokra. Olyanokra melyekről mi, felnőttek sokszor azt hisszük, hogy lényegtelenek, mondván, lehet bennük része még elég. Csakhogy valamiről megfeledkezünk. Gyakran halljuk és mondjuk, ifjú fejjel vagyunk a legfogékonyabbak, akkor nyitott szemünk és szívünk minden újra, ifjan tehetünk szert olyan tapasztalatokra, amelyekre később, felnőtt korunkban nagy szükségünk lehet a váratlan helyzetekhez. Hogyan várjuk el, hogy a gyermekben kifejlődjék az alkalmazkodóképesség ha tudatosan távol tartjuk azoktól a soúszor nehéz helyzetektől, amelyekhez felnőtt korában mindenképpen hozzá kell szoknia A gyermeknek, munkába álló fiatalnak egyébként is lesz gondja bőven, különösen a pálya kezdetén: pályaválasztás után, először kerül idegen helyre. Ám ha magával viszi a munka örömét vagy legalább azt. hogy nem idegenkedik munkától, nyert ügyünk van. Belátom, a munka örö mérői beszélni nem min dig népszerű, hiszen a munka sok fizikai és szellemi fáradsággal jár. De nélküle nincs élet. A munka örömét egyebek között az újat teremtés előlegezett tudata adja. A gyér mekből sem hiányzik ez a tudat. Sőt! Játékával homokvárával, röptethető papírsárkányával olyan örömhöz jut, amelynek alapja végül is munka. A pályaválasztás éssze rű segítésének egyik módja tehát, hogy a gyerekeket idejekorán közel visz- szük a munkahelyekhez. Így megérezhetik, a máj dán választandó pályán hasznos tevékenységet végezhetnek, maguk és társaik boldogulására. Másképp akaratukat megítélni nem tudjuk. Márpedig a gyermekek tenniakarása hitem szerint, óriási ered mény, s tenniakarásuk érlelésében, kialakításában a felnőtteknek nagy a szerepük. Kaposi Z. Pál
