Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-17 / 114. szám

1977. MÁJUS 17., KEDD ap Bérüket az óvodára költik MUNKÁSŐRÖK A KISTARCSAI KÓRHÁZ ÉPÍTÉSÉNÉL Többször írtunk már la­punkban a kistarcsai kórház építését elősegítő társadalmi ( munkáról, amelyből munkás- őreink is kiveszik’a részüxet Barna Márton, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkára így beszélt erről. — Tavaly április 4-én je­lent meg a társadalmi munka­felhívás, melyhez csatlako­zott a Munkásőrség Pest me­gyei Parancsnoksága is. Ek­kor 1200 munkanapot ajánlot­tak fel, majd ezt a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteleté­re még megtoldottak ezerrel. Tavaly szeptember 25-én fo­gadtuk az első munkásőrbri- gádokat, azóta a gödöllői, nagy- kátai és dabasi egységek mun­kásőrei közül 677-en 7 ezer 536 normaórát teljesítettek a kórházépítésnél. — A munkásőrök, s általá­ban a társadalmi murfkások, nem rendelkeznek építőipari szakképzettséggel. Hogyan és nvben tudnak mégis segíte­ni? — Valóban nem építőipari szakmunkások, de nincs is szükség különösebb szakis­meretre. Ügy szervezzük eze­ket a szómba'.-vasárnapi tár­sadalmi munkákat, hogy min­denki hasznos munkát végez­zen. Hét közben előkészítjük a terepet, s a mi irányító szak­embereink vezetésével, na­gyon jó minőségben, készítik az aljzatbetonozásokat, vá- laszfalalap-készítés és hason­ló munkákat. A csoportok ál­í falában 108—111 százalékot teljesítettek. De én nem is ezt tartom az igazán nagyszerű­nek, hanem azt, hogy az egye­temi tanártól a segédmunká­sig mindenki egyforma lelke­sedéssel dolgozik, s a napi munkán, a kiképzésen és a szolgálatot! kívül erre is sza­kítanak időt, energiát. Talál­koztam már olyan emberrel is, aki egyik vasárnap mun­kásőrként vett részt a kór- házépítésben, a másikon, mint szocialista brigádtag. Talán az sem közömbös, hogy a mi irányító szakembereink egy része is munkásőr. Turbucz János művezető, az egyik al- eg3rségparancsnokunk tartja a kapcsolatot a megyei parancs­noksággal, s a helyszínen ő szervezi a munkát. Rajta kí­vül több munkásőrünk vál­lalt és vállal vasárnapi' mű­vezetést. Ügy érzem, jól vá­lasztottuk ki a munkásőrein­ket, mert nemcsak a társadal­mi, hanem a gazdasági mun­kában is mindig az élenjár­nak. Most szombaton-vasár- hap újra várunk egy egysé­get; úgy tudom, a ceglédi já­rásból jönnek. Hogy mit je­lent nekünk ez a segítség? Nehéz lenne különválasztani a munkásőröket a többi tár­sadalmi munkástól, de azt hiszem, felesleges is. Hozzá­segítenek bennünket ahhoz, hogy az eredeti határidő előtt két évvel átadjuk a kórhá­zat. — A munkáért bér is jár. Kinek és hogyan fizetnek? — A kórház mellett 210 szolgálati lakást’ is építünk. Ez feltehetően ennyi csalá­dot is jelent. Kistarcsának új óvodára, bölcsődére lesz szük­sége. Azt még nem tudom, ki és hol építi, de számla már van, s erre utaltuk át a mun­kásőrök bérét. Eddig 104 ezer 662 forintot adtak a munkás­őrök az új létesítményhez. így nemcsak a kórház építésében segítenek, hanem a gyermek- intézmények finanszírozásá­ban is. Szombaton és vasárnap — május 14—15-én — a jelzett időben, meg is érkeztek az abonyi alegység munkásőrei. A két nap alatt mintegy 800 normaóra társadalmi munkát végeztek a szolgálati lakások betonvas-szerkezetének sze­relésénél és a kórház szálloda­részének alapfeltöltésénél. A PÁÉV szakemberei ezen a na­pon ugyancsak a munkásőrök közül kerültek ki, T. A. L. Tévé-átjálszóállomás a Börzsönyben Javul a vételi Széles körű társadalmi összefogás — a megvalósításért Végleges megállapodás szü­letett a Posta, Rádió és Tele­vízió Műszaki Igazgatósága és az Ipoly-vidék társadalmi, gazdasági vezetői között egy átjátszóállomás megépítéséről. A Börzsöny mögött meghú­zódó nyolc község lakói — mint ismeretes — csak rossz minőségű képen nézhetik a televízió műsorát. A panaszokat régóta sze­retnék megszüntetni, a változtatás anyagi eszkö­zök hiánya miatt azon­ban több éve elhúzódott. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán Barát Endre or­szággyűlési képviselő, a váci járási pártbizottság első titká­ra ebben az ügyben interpel­lált, így bontakozott ki az a széles körű társadalmi össze­fogás, amely a végleges meg­oldást hozza. A közelmúltban Vámos- mikolán megegyezés szü­letett az adó felállításá­nak előkészítéséről. A területen dolgozó gazdasági, társadalmi szervek és a la­kosok vállalták, hogy külön­böző akciókkal segítik az előkészítő munkát. A posta általi mérések sze­rint használható jeleket a Kabhegyi adóról tudnak át­venni. A vétel a Hegyes-hegy térségében a legmegfelelőbb, ezért ott építik meg a postai Az abonyi alegység munkásSrei a 210 szolgálati lakás harmadik épületének betonvasszerelésén dolgoznak. Geleta Pál felvétele konkrét egyéni és kollektív kötelezettséget és felelősséget vállalnak az elfogadott hatá­rozatok végrehajtásáért. Pártunk, politikája kidolgo­zása során, alkotóan alkal­mazza e lenini tanítást. Idő­ről időre az egész párttagság megvitatja, megtanácskozza az előttünk álló legfőbb fel­adatokat. A párt vezető szer­vei tevékenységükben építe­nek a párttagság javaslatai­ra, észrevételeire. Ez jut kife­jezésre abbaYi, hogy a beszá­moló és vezetőségválasztó tag­gyűléseken, a pártértekezlete­ken, vagy legutóbb, a tag- könyvcsere alkalmával el­hangzott javaslatok megvaló­sítására mindenhol intézke­déseket dolgoztak ki, ame­lyekről számot adnak a párt­tagságnak. * Helyes politikánk megvaló­sításában a párt tagjai és e dolgozó tömegek közvetlenü érdekeltek, kérdés csak az miként válik részévé a hely önállóság a központi akarat­lan. az egységes gazdaságpo­litikai irányvonalnak. Az önállóság, a felelőség- vállalás, a helyi kezdeménye­zés összhangban áll a demok­ratikus centralizmus élvénél következetes alkalmazásával Ugyanis az önállóság, a hely kezdeményezés, a dolgozó tö­megek alkotó aktivitásánál fokozása csak akkor >■ lelie eredményes, ha a társadalorr egészének érdekeit kifejező egységes gazdaságpolitika célkitűzések megvalósításé segítik. Ezért az a feladat ál előttünk: az égyéni és kollek tív érdeket olyan mederbe tereljük, hogy általuk az ossz társadalmi érdek mind telje oldalról, a társadalmi viszo­nyok, a politikai célok olda­láról közelíti meg. Ez a meg­közelítés és az elfogadott ha­tározatok, állásfoglalások min­dig politikai jellegűek. Az ál­lami és a gazdasági szervek mindezt „lefordítják” a ma­guk nyelvére a meghozott in­tézkedésekben, tervekben. Ez­által a párt állásfoglalásai, ha­tározatai lényegében kény­szerpályára kerülnek. Meg­valósításuk alapvető indítéka mégsem a kényszer, hanem az, hogy a dolgozó osztályok és rétegek alapvető céljai és érdekei egybeessenek a párt ál­tal megfogalmazott célkitűzé­sekkel. A társadalmi és tömegszer­vezetek, -mozgalmak a maguk sajátos. tevékenységi körében és sajátos mozgalmi-politikai eszközeivel segítik a célkitű­zések megértetését, elfogad­tatását és azok megvalósításá­ra mozgósítanak. Ezzel a leg­közvetlenebbül képviselik azoknak a rétegeknek az ér­dekelt, akik soraikba tömö­rülnek. Mindezt ügy valósít­hatják meg, ha azonosulnak a párt alapvető politikai irány­vonalával, S' részt vésznek an- jiak kialakításában is. Éppen ezért a párt mindig nagy gondot fordít arra, h-ogy ezek­ben a szervezetekben és moz­galmakban megismerjék a párt politikai irányvonalát és részt vegyenek annak kidol­gozásában is. Ily módon a tö­megszervezetek és -mozgal­mak nem külső szemlélői a szocialista építőmunkának, ha­nem alakítói, részesei annak. Dr. Radios Ferenc kandidátus, az MSZMP KB munkatársa szaknyelven meghatározott át­játszó anyaadó vasvázas tor­nyát. Ilyen típusú átjátszó be­ruházási költsége, a járu­lékos út- és ,villanyháló­zattal, 10—15 millió fo­rint. A hegyes-hegyi adó­hoz a posta 4 millió fo­rinttal hozzájárult. A hiányzó több milliót tár­sadalmi segítséggel teremtik elő. A vámosmikolai termelő- szövetkezet a kiszolgáló út céljára földterületet ad, a KPM Budapesti Közúti Igaz­gatósága az út műszaki ter­veit elkészíti, a perőcsényi és bernecebaráti szövetkezet pe­dig fuvarokkal járul hozzá az építkezéshez. Az erdészet vállalta az er­dei fák kivágását, az ÉDÁSZ pedig a villany kiépítését. A környék lakói 2—2 nap társadalmi munkát ajánlot­tak fel, hogy á sugárzott mű­sorokat 1978 szeptemberétől, ténylegesen zavarmentesen nézhessék. K. Sz. I. Bővülő magyar-lengyel belkereskedelmi kapcsolatok Május 13. és 16. között Zakó. pánéban tartották a magyar— lengyel belkereskedelmi mun­kacsoport elnöki találkozóját, amelyen Molnár Károly belke­reskedelmi miniszterhelyettes és Edward Wiszniewski, len­gyel belkereskedelmi és szol­gáltatási miniszterhelyettes vett részt. A megbeszélésen ér. tékelték az idei választékcsere megállapodás eddigi teljesíté­sét és előkészítették a jövő évi megállapodást. A magyar—lengyel belkeres, kedelmi választékcsere a ter­vek szerint alakul: az idén a tavalyi kontingensek mintegy háromszorosát szállítják egy­másnak. Mi adja a munkás rangját? Gondolatok, vélemények a gödöllői Árammérőgyárból Csontjaik talán már elpor­ladtak, nevüket, tetteiket mégis őrzi az emlékezet. Az egykori tanoncok és fiatal se­gédek, akiknek ritkuló haja is őszül már, egy-két pohár bor mellett szeretettel idézik fel azoknak a régi mestereknek az alakját, akiknek tudását, tekintélyét még a tőkés is méltányolta. Miből állt ez a rang, ez a tekintély? Ha a tőkés igazgató végigsétált az üzemén, ezek­kel a tekintélyes munkások­kal gyakorta szóba elegyedett. Velük nem mert úgy üvöl­tözni a szerszámkiadó, mint a többiekkel. S végül, ami a legfontosabb: hét vége felé ezeknek a munkásoknak ke­vesebb okuk volt lesni a mű­helyiroda ajtaját, ahonnét a racizásra ítéltnek szólongat- ták, hogy a kezükbe adják a munkakönyvüket. És milyen tulajdonságok ré­vén szerezhetett valaki ily’en rangot magának? Sokoldalú szakmai ismerettel, nagyfokú rátermettséggel és szorgalom­mal. Valóságos művészei vol­tak a szakmának; szaktársaik ezért néztek föl rájuk, s a tőkés ezért becsülte őket. fi társadalom hasznára Ennyit hát a múlt nagy munkásegyéniségeiről, akik­nek neve — miként Fogarassy József, a gödöllői Árammérő- gyár szemszámkészítője kife­jezte: — valósággal beégett az agyba. És a maiak? Vannak-e ma is olyan -rangos és tekintélyes munkások, akiknek a neve szintén fennakad majd az emlékezet rostáján? Szónoki a kérdés, az igenlő választ ugyanis minden munkásem­ber a saját üzeméből vett példákkal tudja hitelessé ten­ni. Az Árammérőgyár dolgo­zóival azon gondolkodtunk, beszélgettünk, hogy ma mi­lyen tulajdonságai emelik a munkást a rangos, az általá­nos tiszteletnek örvendő em­berek sorába. — Szerintem minden mun­kás rangját az szabja meg, hogy az általa végzett munká­val mennyire tud a társada­lom hasznára lenni — így vélekedik Födi Sándorné, a műanyagüzem szakmunkása. Szabatos kifejezésein érződik a politikai iskolázottság; a gyári párt-végrehajtóbizottság tagja. — Ma nem adhat ran­got senkinek az, hogy a munkanélküliségtől nem kell tartania — folytatja szavait —, de az már igen, hogy a közösségért, szocialista holna­punkért mit akar és mit tud tenni. Rechtenwald György tmk- esztergályos szerint a mű­helyben naponta emlegetnek két-három olyan nevet, ame­lyeknek viselői öt éve nyug­díjba mentek. — A tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy az igazi tekin­télyhez ma már kevés az, hogy valaki jó szakember le­gyen — hangsúlyozta. — Tud­nék én említeni olyan szak­társat, aki ha megcsinál egy munkát, azt körbe lehet hor­dani a gyárban, mint valami ékszert. Persze, mint szakem­bert, megbecsülik, de a köz­ügyek iránti közömbössége miatt tekintélyével mégsem dicsekedhet. Ez a gondolat — a köz­ügyek iránti érdeklődésnek és áldozatkészségnek a szüksé­gessége — még számos véle­ményűén előfordult a beszél­getés során. Tas nádi Gáborné, a kísérleti műhely fiatal műszerésze, kétgyermekes családanya így beszélt: — Huszonötén dolgozunk a műhelyben, a többséget a ré­gi, jó .szakemberek alkotják. Nálunk nincs norma, nincs szalag, de rendkívül pontosan, nagy hozzáértéssel kell dol­gozni. Hiszen nem mindegy, hogy a kísérleti és nullszéria- darabok, amiket készítünk, hogyan válnak be az üzemi gyártásban. Mindenki tudja nálunk, ki az, akire a legbo­nyolultabb és a legszebb fel­adatot is rá lehet bízni, és ki az, ’ aki csak lakatosmunkára képes. Ez az általánosan is­mert képesség is rangsorol bennünket, de a műhely kol­lektívájának megítélése sze­rint azok kerülnek a rangsor élére, akik a társadalmi mun­kában és a közösségi életben is a motor szerepét töltik be. fi szakbarbár rossz példa Gulyás József munkásból lett fiatal mérnök, a technoló­giai Osztályon csoportvezető­ként dolgozik. Véleményében tehát a műhelyekben és a műszaki értelmiség körében szerzett tapasztalatok is egye­sülnek. — Ma már a tekintély megszerzéséhez komplex tu­dásra van szükség, a munka- padok mellett és az irodákban is. Előfordulhat például, hogy valaki szakterületének legki­válóbb ismerője, viszont álta­lános és politikai műveltsége messze elmarad ettől a szín­vonaltól. Van, , aki ha iroda­lomról, színházról, képzőmű­vészetről vagy zenéről esik szó, csak annyit tud mondani, hogy a Columbo jó detek­tív ... És van, akinek napon­ta bizonygathatják a haté­konyság növelésének szüksé­gességét, fogalma sincs, mit jelent a munka hatékonysága. Az ilyen emberhez odaviszik ugyan a bonyolult munkát, de más ügyekben nem az ő véle­ménye a legfontosabb. Egyszó­val: a szakbarbárokból nem lesznek a kollektíva vezető egvéniségei. Ellenbacher László műve­zető szerint a vezető minden munkahelyen sokat tehet azért, hogy a kollektívának azokat a tagjait övezze tiszte­let és megbecsülés, akik ezt munkájukkal és a munkahely iránti felelősségérzetükkel valóban megérdemlik. Azzal, hogy munkatársaik a vélemé­nyét rendszeresen kikérik és javaslataik megvalósításáért mindent elkövetnek, növelik tekintélyüket a kollektíva előtt, s példájuk követésére másokat is ösztönöznek. — Arra kell törekednie minden vezetőnek, hogy az üzemi demokráciában a jogok és kötelességek egységét látó munkások legyenek a hang­adók — summázza vélemé­nyét a művezető. fi felelősségük is nagyobb Mi adja hát a munkás rangját napjainkban? Az Árammérőgyár dolgozóinak szavaiból a választ valahogy így lehetne összegezni: magas­fokú szakmai tudás, politikai és általános műveltség, társa­dalmi rendszerünk iránti el­kötelezettség; s mindez mun­kájában és * magatartásában úgy mutatkozzon m,eg, hogy azzal környezetének haszná­ra váljék. A gödöllői munkások sze­rint náluk a politikai és tár­sadalmi tisztségek betöltőire általában az ilyen tulajdonsá­gok a jellemzőek. Ezeknek a nagy tekintélynek örvendő munkásoknak természetesen a felelőssége is nagy. Vélemé- . nyük meghatározó abban a közösségben, amelybe tartoz­nak, tekintélyükkel befolyá­solják a műhely, az üzem ■ kollektívának akaratát és hangulatát. Azokban a régi időkben, amelyekbe a mai nyugdíj előtt álló munkásnemzedék még visszatekinthet, a mun­kások közötti rangsort az dön­tötte el, ki tudja a legügye­sebben formálni az élettelen anyagot. Ma a társadalom formálása, szocialista céljaink valóra váltása a feladat, s aki ebben munkájával és meg­győző szavaival a legtöbbet teszi, arra a környezet meg­becsüléssel tekint és — nevét sem felejti majd el. Cseri Sándor Fórum a békéről A Május 1. Ruhagyár ceglédi üzemében A széksorokban a Május 1. Ruhagyár ceglédi üzemében a gyár munkásnői, óvónők a vá­rosból, munkásasszonyok kül­döttsége Nagykőrösről. Illés Zsuzsát, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa nemzetközi osztá­lyának munkatársát hallgat­ják, aki arról beszél, ami mind- annyiunkat érdekel, ami kö­zös ügyünk határainkon belül és túl: a világ békemozgal­mainak vívmányairól, s ennek kapcsán a különböző országok nőpolitikájáról. A beszámoló érintette az 1975-ös mexikói nőkonferencia dokumentumait, kiemelkedő eseményként említette a nők berlini világkongresszusát, el­ért eredményeire is utalva. Is­mertette azokat a törvényeket, amelyek a nők nemzetközi évét követően születtek Európa or­szágaiban, egyebek közt Ang­liában, Olaszországban, Fran­ciaországban és az NSZK-ban. Elmondotta Illés Zsuzsa ázt is, hogy az ENSZ meghirdette a nők nemzetközi évtizedét. s hogy rendszeresen számon kérik a világ asszonyai; a kormányok mit tettek a mexikói határoza­tok végrehajtásáért. Jogosan, hiszen a nők mindenütt a bé­kemozgalom élharcosai. A tár­sadalmak békés egymás mellett éléséért, a mindennapok építő munkájáért igen sokat tehet­nek, ha megkapják a megfelelő jogokat. Itt példaként említette az előadó a szocialista országok nőpolitikáját, köztük hazánkét is. A fórumon — melyet a Ha­zafias Népfront Cegléd városi bizottsága rendezett — jelen volt Kovács Antalné, a HNF Pest megyei bizottságának tit­kára, részt vettek Cegléd poli­tikai, állami és társadalmi szervezeteinek vezetői is. E. K. sebben valósuljon meg. A párt semmiféle új centralizá­lási törekvést nem kezdemé­nyezett, de éppen a demokra­tikus centralizmus elvéből kiindulva fogalmazta meg Ká­dár János a párt XI. kong­resszusán, hogy „a gazdálkodó egységek nagyobb önállósá­ga, a hatáskörök, a döntési jogkörök tekintélyes részének decentralizálása még fokozot­tabban igényli a központi irá­nyítást és ellenőrzést". Ez alapvető feltétele az egységes ideológiai-politikai irányvo­nal érvényesülésének. AZONOS CÉLOKÉRT Viták során olykor felvető­dik a kérdés: ha azonos célo­kért munkálkodnak, akkor mi a különbség a párt- és á tö­megszervezetek. a párt- és az állami-gazdasági szervek tevé­kenységében. A pártszervek és -szerveze­tek — hatáskörükben — min­dig azokkal a kérdésekkel fog­lalkoznak, amelyek politikai jelentősége nagy,' amelyek a párt politikájának megvaló­sításához szorosan kapcsolód­nak. Ebből következik, hogy a párt és annak szervezetei bár­mely kérdéssel foglalkozhat­nak, olyan kérdéssel is, amely­ben állami és gazdasági szer­vek közvetlenül is illetékesek, önmagában ez még nem je­lent párhuzamosságot. A pár­huzamosság abban jelentkez­ne, ha a párt ugyanolyan megközelítésben vizsgálná az adott kérdést, mint, mondjuk, az állami, vagy gazdasági szer-, vek. A párt a gazdasági kérdé­seket is elsősorban politikai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom