Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-14 / 112. szám

li? r IV. ÉVFOLYAM, 112. SZÁM HÍRLAP különkiadása 1977. MÁJUS 14., SZOMBAT Négy szövetkezet nagy vállalkozása Tanulmányterv modern telephez A korábbi évekhez képest ásókat javult az állattenyész­tési ágazat a Bag—hévízgyör- i ki Petőfi Termelőszövetkezet- ■ ben, tejtermelésüket a lendü­letes felfutás jellemzi. — Az 1974-ben egyesült két termelőszövetkezetben mosto­hák voltak a szarvasmar ha-te­nyésztés feltételei A hévíz- györki felső tanyán tartottuk a teheneket; a telep gödörben fekszik, befolyik a viz, nincs kiépített útjg. A tejszállítók nehezen tudták megközelíte­ni, ezért a saját, öttonnás te­herautóinkkal kellett fuva­roznunk a tejet — tájékoztat dr. Szécsi László, főállatte­.nyésztő. Aztán közbejött az IM—3-as. Ideiglenes megoldás — Járásunkat, s így szö­vetkezeteink földjeinek egy részét átszeli az új, épülő út. Táblákat tör kettőbe, kerülő­utakra kényszeríti a szállító­járműveket, a munkagépeket. De ez csak az egyik oldal. A másik az, hogy a gazdaságok kártalanítást kaptak, s ebből a pénzből ésszerű szervezéssel enyhíthetek a háborgatás okoz­ta kán-ok. Mi lett a sorsa a fel­ső tanyának? — A telep 70 méterre van az úttól, állattartásra végképp alkalmatlan, ezért ki kell ürí­tenünk. Az elmúlt év végén hajtottuk át a teheneket Bag- ra. s a tanyán csak a növen­dékek és a hízómarhák ma­radtak — ideiglenesen, amíg a hatóságok, állategészségügyi szempontból engedélyezik. A határidő 1977 vége. — Milyen körülmények vár­ták az állatokat Bagón? — Bagón egy 108 férőhe­lyes fejő- és egy 38 férőhelyes elleéőistálló található, itt tart­ják a szárazon álló tehene­ket is. A növendékek a Galga melletti legelőre kerülnek, s majd őszre fedett helyet épí­tünk nekik. Hizlalással ilyen körülmények között nem fog­lalkozunk tovább. A növen­dékbikákat értékesítjük. — A körülmények azonban hamarosan megváltoznak. Nagy vállalkozásba kezdett ugyanis négy szövetkezet..., de ne vág­junk a dolgok elébe. Előbb nézzük, hogy milyen a jelen­legi állomány és milyen ered­ményeket értek el tavaly a termelőszövetkezet tehenésze­tében? — Állományunk nagyon ve­gyes; tiszta vérű magyar- tarkák és kosztromaival ke- resztezettek, valamint Hols- tein-friz R Í borjak talál­hatók benne. Az elmúlt év­ben 146 tehenünktől 442 ezer liter tejet értékesítettünk. Az egy tehénre eső átlag 3 ezer llfl liter volt. Ez különösen akkor ’ szép, ha tudjuk, hogy 2 év alatt mintegy hétszáz li­terrel emelkedett az átlag. Megtartják az állatokat — Milyen tervekkel indul­tak az idén? — Az első negyedévre csak 620 literes átlagot irányoz­tunk elő. A szerényebb terv a tejtermelésben mutatkozó ciklikusságon kívül két té­nyezőt vett figyelembe. Az egyik, hogy tavaly megfelelő mennyiségű és minőségű ta­karmánnyal rendelkeztünk, az idén viszont kevés és silány az etetnivaló: a tavalyi ked­vezőtlen időjárás miatt béltar­talma gyenge; nem várhatunk tőle jó hatást. A silók ösz- szes savtartalmának 90 szá­zaléka ecetsav, etetésre csak jobb híján alkalmas. Megle­hetősen igénybe vette az ál­latokat a költözködés is, az áthajtás után visszaesett a tej­hozam. A félév végéig te­heneink fele leellik, s ez je- vulást eredményez majd. A főállattenyésztő azt is el­mondta, hogy a termelőszö­vetkezet saját szarvasmarha­állományát 1980-ig nem kell növelni; a gyarapodás a mos­tani körülmények között lehe­tetlen volna. Az állatokat azon­ban meg kell tartani, hogy a tervezett új telepet legyen majd miből feltölteni. Szóljunk tehát az új telepről. Beszélgetésünk közben is ép­pen tanácskoztak: a Bag-hé- vízgyörki Petőfi, a galgamá- csai összefogás, az ikladi Gal- gaparti és a vérségi Barátság Termelőszövetkezet elnökei és főkönyvelői fogadták a Magyar Nemzeti Bank megyei-járási fiókjának képviselőjét, hogy a tervezett építmény pénzügyi kérdéseit megbeszéljék. A négy gazdaság szarvasmarha-te­nyésztési egyszerű gazdasági együttműködést kötött. Az 1200 férőhelyes, modern, kötetlen tartású tehenészeti telep ta­nulmánytervét az Agrártudo­Utak — emberek - közlekedés A télen dózerekkel bontot­ták le Gödöllőn a Táncsics út 6-os számú házat. Ez szükséges volt, hiszen kell a hely az új lakásoknak. Csak­hogy a házfalakat a járdára döntögették, s az agyagos törmelék egy részét nem ta­karították el. Így esős időben a gyalogosok leszorulnak az úttestre. Tekintve, hogy a Táncsics útnak az új forgalmi rend szerint megnőtt a szere­pe, a gyalogosok úttesten való közlekedése nemcsak kelle­metlen, hanem a forgalmat is lassítja, és baleseti veszélyt rejt magában. ★ Nem is hinnénk, hogy Gö­döllőn van zsákutca. Pedig van. Zsákutcába juthat az az idegen, aki nem a moziba, ha­nem a 3-as útra igyekszik Blaha felől a Bajcsy-Zsilinsz- ky és a Gábor Áron utcán át. Ha ugyanis a tanácsháza előtt befordul a filmszínház felé — bízva abban, hogy ott egér- utat nyer — téved. Mivel a jöbb keze felől levő oszlopon csak egy várakozni tilos táb­lát lát, zsákutcát jelzőt nem. (Mondhatnánk, ilyen rövid utcácska végét illik észreven­ni. Az idegen azonban honnan tudhatná, milyen hosszú az út.) ~k Tény, hogy a járművezetők a vasúti átjárókat szeretik a legkevésbé. A 3-as főutat a Palotakertnél keresztező HÉV- átjáró pillanatnyilag vala­mennyi környékbeli út-, vas- útkereszteződésen túltesz; már ami az elhanyagoltságát illeti. Lassan oda jutunk, hogy mo­torkerékpárral életveszélyes, gépkocsival sem kevésbé bal­esetveszélyes a rajta való át haladás, akkora lyukak táton- ganak a sínek két oldalán. Az ilyen átjárók helyreállítása, rendszeres karbantartása — tudjuk — különleges prog- léma. Mégis több figyelmet kellene ráfordítani, hiszen rendkívül nagy a forgalom ezen a környéken. K. Z. P. mányi Egyetem készítette. Ha a megyei szervek igent mon­danak, hamarosan elkészül­het a kivitelezési terv. Jövőre alapoznak — Felmerülhet a kérdés: mi­nek ennyit tervezgetni? — A tanulmányterv méta bürokratikus túlzás. Megvizs­gálják, hogy kell-e, lehet-e itt'és most, egy ilyen drága telepet megépíteni. Gazdasá­gossági számítások serege kell ahhoz, hogy az érdemi terve­zés elkezdődhessék, s hogy ne végezzünk felesleges munkát: a megvalósult építmény való­ban megfeleljen a céloknak és beváltsa a hozzá fűzött re­ményeket. A tárgyalások folynak. Egyelőre végleges döntés nem született. Az előzetes elképze­lések szerint a telepet jövő év elején alapoznák, s 1980. januárjában adnák át. A szö­vetkezet jelenlegi állapotait tekintve, bizony elkel az új létesítmény. Korszerűtlen kö­rülmények között és kis szám­ban nem kifizetődő az állat­tartás. Így van ez a társuló gazdaságokban is. Tejből pedig egyre több kell. G. Z. Augusztusban adják át Ételbár épül Gödöllőn, az Alsóparki HÉV megálló mellett. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói augusz­tusban adják át az új létesítményt. Képünkön: Péli János brigádja előregyártóit elemekből állítja össze a falakat. Ifj. Fekete József felvétele OLVASÓINK FÓRUMA \ Talán mm szólt hiába Könnyen súlyos szerencsét­lenséghez vezetett volna az eset, amelynek csütörtök este, az isaszegi állomáson voltam szemtanúja. A Budapestre tartó, három­negyed tízkor Isaszegre érke­zett személyvonaton utaztam. Amikor a vonat megállt az állomáson, a mellettünk lé­vő vágányon elindult egy tehervonat. Ilyen már sokszor előfordult, mint gyakori utazó, többször tapasztaltam, hogy a mozgó vonatok között riadtan álldogálnak az utasok. Csütörtökön este más is tör­tént. A vonattal érkezett ha­za egy isaszegi diákcsoport. A harminc gyerek közül csak tíznek sikerült időben leszáll­nia a vonatról, a többiek a hirtelen meglóduló szerelvé­nyen maradtak, s kétségbe­esetten igyekeztek megkapasz­kodni az ajtóban. A kísérő ta­nárnő kiabálására, nehogy leugorjanak, a kalauz is ész­revette a bajt, s a vonat új­ra megállt a kijárati jelző előtt. A gyerekek az állomás végéről jöttek vissza. A tanárnő bement a forgal­mi irodába. Hogy mit intézett, nem tudom, de remélem, nem szólt hiába! Deáki Zita Isaszeg A városban ülésezett a megyei koordinációs bizottság Többségük állandóan dolgozik Kedvezményes lakásépítési hitelt kapnak A cigány lakosság helyzeté­nek javításával foglalkozó me­gyei koordinációs bizottság a héten Gödöllőn tartott ülést. A járási hivatal és a városi ta­nács elnökének jelentése alap­ján megbeszélte a járás közsé­geiben, illetve a városban élő cigány családok életkörülmé­nyeit, beilleszkedésüket, beil­leszkedésük meggyorsításához szükséges további teendőket. A bizottság tagjai a nap első felében a máriabesnyői és a domonyi cigánytelepre látogat­tak el, hogy a helyszínen győ­ződjenek meg az ott élők la­káshelyzetéről és egyéb gond­jairól. Segédmunkások A járás huszonhat községé­ből húszban élnek cigányok: az összlakosság 3,5 százaléka, 550—600 család. A cigány la­kosok 60 százaléka már beil­leszkedett: állandó munkát vállaltak, egyéni és családi életük rendezett. Sokkal talál­kozhatunk közülük különböző társadalmi munkaakciókban. A megállapodott családokban a születési arányszám alacso­nyabb. mint a vándorlókéban. A cigány lakosok száma hul­lámzik. Nógrádból, Hevesből, Szolnokból folyamatosan tele­pülnek át járásunk községei­be. Mivel a munkaképesek zöme nem rendelkezik általános is­kolai végzettséggel, túlnyomó- részt segédmunkát végeznék. A fiatalabbak között, akik be­fejezték a nyolc általánost, szakmunkásolcat is találunk. Versegen nyolcán gépkocsive­zetők. Túrán él egy festő kis­iparos. Feltűnően kevesen dol­goznak termelőszövetkezetben. A tanácsok és munkaadók kapcsolata rendszertelen, nem kísérik kellő figyelemmel a ci­gány lakosság munkahelyi te­vékenységét, a munkaadók is kevés segítséget adnak beillesz­kedésükhöz. Az utóbbi időben e tekintetben is történtek vál­tozások. A Goldberger Textil- gyár arról tájékoztatta a vér­ségi tanácsot, hogy a náluk dolgozó cigány munkások , el­len semmi kifogás nincs. Segé­lyezéssel kapcsolatban is meg­keresik a vállalatok a helyi tanácsokat. Az érdekelteknek az a véle­ményük, hogy ma már a mun­kahelyeken türelmesek velük szemben, a kisebb fegyelmi vétségeket is elsimítják sze­mélyes beszélgetésekkel. A fe­gyelemsértés leggyakoribb faj­tája az egy-két napos, bejelen­tés nélküli, igazolatlan távol_ maradás. Némely munkahe­lyeken a szocialista brigádok nemcsak a brigádban lévők, hanem más cigány dolgozok élet- és munkakörülményeit is állandóan figyelemmel kísérik, és igyekeznek segíteni társaik_ nak. Általános szokás, hogy egy-egy munkahelyre kis eb b- nagyobb csoportok mennek. Ezt az üzemek is méltányolják, igyekeznek őket egy műszak­ba tenni. Ikladon, a műszer­gyárban a nagycsaládosoknak, csekély térítés ellenében, haza­vihető ebédet is adnak. Iskolázotlság A felmérések szerint, azok a fiatalok, akik elvégezték az ál­talános iskolát, kivétel nélkül munkát vállalnak, éppen ezért arra kell törekedni, hogy minél többen fejezzék be iskolai ta­nulmányaikat. A tanácsok és az üzemek iparkodnak a már nem iskolás korúakkal is el­végeztetni a nyolc osztályt. Valkón kilencen járnak a dol­gozók esti iskolájába, de a na­gyobb gyárakban is megszer­vezték az esti tanulást, Dány- ból négyen tanulnak a Kőbá­nyai Textilművek esti iskolá­jában. A munkaképes nők foglal­koztatása lényegesen alacso­nyabb a férfiakénál. Ez első­sorban azzal magyarázható, hogy igen korán/férjhez men­nek és a nagy család miatt, körülményes az elhelyezkedé­sük. A tanácsok ugyan min­den gyermeket felvennének bölcsődébe és óvodába, sajnos — számuk ugyan évről évre nő — ezt a lehetőséget ma még kevesen használják ki. Megbecsülés Erkölcsi megbecsülésük min­den munkahelyen azonos a többi dolgozóéval. Megjutal­mazzák őket, megkapják a törzsgárdajelvényt stb, juta­lomüdülésre azonban ritkán küldik őket, többnyire azért, mert nem vállalhatják a mini­mális térítést sem. Ugyanez áll az iskolai tanulókra is, akiknek az üdültetésben való aránya nagyon kicsi. A cigány lakosság több mint negyven százaléka telepeken lakik. Az erőfeszítések ellenére, eddig csupán Aszódon, Erdő­kertesen és Veresegyházon si­került felszámolni a cigányte­lepet. A tanácsok sokféle in­tézkedést tesznek lakáshelyze­tük javításáért. Legtöbbször ingyen vagy kedvezményes áron adnak nekik telket. Ked­vezményes lakásépítési hitelt százharmincöten kaptak, lakás- vásárlási hitelt ötvennégy csa­lád vett igénybe. A munkahe­lyek kölcsönnel, bontási anyag­gal segítik őket. Az ingyenes telekjuttatás egyre nagyobb gondot jelent a helyi tanácsok­nak, hiszen építési területhez szinte kizárólag kisajátítással juthatnak. Egyebek között ezért is lényeges, hogy a ci­gány lakosság hátrányának fel­számolását szélesebb társadal­mi alapokra helyezzük, amire különböző határozatok megte­remtik a feltételeket. K. P. i I Szombati jegyzet Fegyelem Állampolgári fegyelem. A közért, a közösségért önként vállalt mérsékle­tesség. Tudatosan, nem azért, mert nem illik, mert megbüntetnek. A muszáj- fegyelem béklyóz, a bölcs belátás nem csupán a sza­badság látszatát adja, moz­gási terünk valóságosan is kitágul, hiszen mentesít c rettegéstől: jaj, csak észre ne vegyék, mit szólnak majd hozzá! Ballagok az egyetem fe­lé. A tízemeletes ház egyik nagy ablakán szép női kéz nyúlik ki, valamit elenged. Üjságdarab. Enyhe szellő kapja föl, táncoltatja, so­dorja. Rövid időközönként a kecses ujjak egy máso­dikat, harmadikat, negye­diket is útjára bocsátanak. Lebegnek, hullanak a könnyű bombák. Becsukódik az ablak, a finom kéz elhúzza a füg­gönyt. Követem a szállon­gó papírok útját: egymás­után érnek földet. Nem jól mondom: vizet. A házakat körülvevő tócsák egyiké­ben pihennek meg. Vélhetnénk, semmit se ront néhány papírfecni, elég nagy a rendetlenség anélkül is. Ha majd rende­zik a terepet, elkészülnek a parkok, virágágyások, nem nyúlik ki a kéz az ablak­ból? Gödöllő és Budapest kö­zött ma csupa olyan HÉV- szerelvény közlekedik, amelynek kocsijaiban tilos dohányozni. Nikotinra éhes emberek kínos-keservesen viselik el a 45 perces kényszerű, böjtöt. Rákosfal- vát elhagyva, általános rágyújtás. Mintha vezény­szóra ... A tizennégy éves, tejfehér bőrű leányka is, a hetvenéves, igen elegáns férfiú is. Egy perc, és az Örs vezér téren vágni le­het a füstöt. Ha eggyel odébb volna a végállomás, még kibírnák. Gödöllőn, más váróter­mekben is késsel, ollóval, pengével, körömráspollyal keresztbe-kasul fölszabdal­ják a menetrendet. Ök tudják az indulási időt. A többiek? Ugyan! Aki Gödöllőn fölszáll a vonatra, bezárt rabnak ér­zi magát. A főútvonalon. Az ablakon se télen, se nyáron nem látni ki. A homályban az ülések nem tűnnek nagyon piszkosak­nak. Az ikladi szárnyvona­lon több kocsit végigjár­tam: szutykos bennük minden. Ételmaradék, tej-, leves-, borfoltok a padok támláján. A szeméttartók bűzlenek. A dohányzóku­pékról ne is szóljunk. Még a mennyezeten is csikk. Hogy nem tisztítják őket? Persze. De többnyire fel­nőtt emberek használják a vonatot. Példák, példák, példák. Bármelyik gyár öltözőjébe lépve otthon érzem ma­gam. Mintha ugyanaz vol­na, ahol évekig lemostam magamról az olajat és a vasport. Pedig előtte so­sem jártam falai között. Külleme megtévesztésig hasonló. A gondnok, a fenntartási üzem dolga volna csupán az állagmeg­óvás? Tíz, húsz, száz nem­törődöm hány gondnokkal ellensúlyozható? Es hány forinttal? A tudatformálással hiva­tásszerűen foglalkozók idő­ről időre statisztikákat ké­szítenek: megkísérlik a le­hetetlent, nyomon követni, rögzíteni a tudat mozdulá­sait. Egyszerűbb módszert ajánlok: a kíváncsiak, a beszámoltatok menjenek a parkokba, üljenek fel a vonatra, a HÉV-re, nyissa­nak be üzemi öltözőkbe és — uram bocsá’ — köz­illemhelyekre. Minden sta­tisztikánál érzékletesebb képet nyerhetnek tudatunk állapotáról. Fegyelem: önmagunkért és másokért, a közért, a közösségért vállalt mérték­letesség. Belátás. S mint ilyen, a civilizáltság, a műveltség, az ízlés fokmé­rője. Bölcs önszabályozás. Szabadságunknak nem kor­látozója: kiszélesítője. Kör Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom