Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

A PEST NEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Hin [A CEGLÉDI JAQÁSl XXI. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1977. MÁJUS 1., VASÁRNAP Lendületes munkaverseny Négyezer párral több gyermekcipő Szorosabb műszaki együttműködés Változatos fazonú, színes gyerekcipők futnak a szalagon. Jut belőlük egy mintakollek­ció a műszaki vezető irodájá­ba. A Pest megyei Műanyag- ipari Vállalat ceglédi cipőgyá­rában készült termékek nem­csak vitrinben és kirakatban, hanem az apróságok lábán is mutatósak. Az első negyedév terve 148 ezer pár lábbeli volt, ezzel szemben 152 ezer készült, tehát 102,7 száza­lékra teljesítették, amit célul tűztek. Némi szépséghiba talán abban mutatkozik, hogy éves átlag­ban termékeik 93 százalékát szánták első osztályúnak, s ehelyett 92,5 százalékos ered­ményt értek el. Most a máso­dik negyedévben igyekeznek gondosabban, figyelmesebben dolgozni, hogy kevesebb le­gyen a jogos kifogás. Még januárban úgy döntött a munkáskollektíva, hogy csat­lakozik a csepeli munkások és a PEMÜ versenyfelhívásához, é6 mindent megtesz a feladatok teljesítése érdekében. A bri­gádok pontosan megszabták: mivel járulnak hozzá a siker­hez. Ebben szerepelt az is, hogy az első féléves tervet három nappal hamarabb telje­sítik. Nem volt kapkodás már­cius végén, sikerült tartani a másfél nap negyedévi előnyt. A teljesítmény értékét növe­li, hogy menet közben nehéz­ségeik is adódtak. Januárban például meglehetősen sokan vették igénybe a táppénzt az influenzajárvány idején. Ké­sőbb az anyagellátás okozott zökkenőket, főleg a szükséges felső- és bélésbőröket volt ne­héz beszerezni. Emiatt — a kereskedelem hozzájárulásá­val — időközben kellett anyag­módosítást végrehajtani. A munkaversenynek jő lendületet ad, hogy havon­ta értékelik a műhelyek és a brigádok teljesítmé­nyét, nyoma van a vállalati faliújsá­gon is, így mindenki tudja, ho­gyan kell gazdálkodnia erejé­vel, hogy elkerülje a lemara-i dást. Ebben az időszakban még nagyobb szorgalommal folytatódik a munka, hiszen május elsejét megelőzően nem­rég készült el a múlt évi ver­senyértékelés. Áprilisban az első és a második tíznapos munkaciklus egyaránt 107 szá­zalékos teljesítést hozott. A PEMÜ keretében fokoza­tosan áttérnek az új technoló­gia alkalmazására. Az idén az első és a második félévben tíz­tízezer pár formatalpas lány- kacipőt készítenek. Jövőre to­vább bővül a program, és a PEMÜ által gyártott talpbéléssel és öntött talp­pal az első félévben 80— 100 ezer pár gyermekcipő készül. A kereskedelem érdeklődik termékeik iránt, a jelenlegi­nél nagyobb mennyiségűt is el­adhatnának, ha győznének többet gyártani. Egyelőre az is kedvező, hogy a második fél­évben tucatnyi kismamát vár­nak vissza a gyermekgondozá­si szabadságról. Ugyanennyi tanulójukat fiatal szakmun kásként kívánják alkalmazni. Szükség is van valamennyiük munkájára, hiszen a nagyke­reskedelmi vállalatokon kívül a Szolnok és a Fejér megyei kiskereskedelmi vállalat és a Cegléd és Vidéke ÁFÉSZ áru háza is várja termékeiket. A városbeli üzletbe még abból is jut, amit máshová nem kül­denek. A mintapéldányokat a ceglédi gyerekek lábán láthat­ják a járókelők — és ez sem rossz reklám. T. X. ÖKÖLVÍVÁS Magyar második lett a bajnokságon Szolnokon az ország legjobb ifjúsági ökölvívóinak ez évi bajnokságán a ceglédi színeket a 203. DSK két fiatalja képvi­selhette. A nehézsúlyú Ma­gyar László érte el a jobb eredményt, súlycsoportjában második helyen végzett. A legjobb négy közé jutásért Ko­sára! (Bp. Honvéd) találkozott, a tavalyi bajnokot egyhangú pontozással győzte le. Ezután könnyebb mérkőzés követke­zett az FTC-s Poros ellen, ő csak félmenetig bírt ellenállni Magyar rohamainak. A döntő­ben nem sikerült a szép soro­zat folytatása, Alvich (PVSK) ellen a ceglédi fiú már az el­ső menetben feladásra kény­szerült Kiss, aki a Tiszántúl bajnok­ságán 27 induló között lett harmadik, s így tovább jutó, már a selejtezőben vereséget szenvedett. Barátságos csapatmérkőzé­sen: Ceglédi VSE—Dorogi Bá­nyász 14:10. A Cegléden megrendezett mérkőzésen, melyet Lettner (Bp.) vezetett, a vendégek csa­patában több esztergomi fiatal is helyet kapott, így összesen 12 pár léphetett szorítóba, ser­dülő, ifjúsági és junior korosz­tályban. A ceglédi csapatban, hazai közönség előtt, hárman most mutatkoztak be először, Far­kas, Kupái és Tóth. Ha nem is volt magas szín­vonalú az összecsapás, izgal­masan és érdekesen alakult az eredmény. 4:0-ra a Dorog, majd 6:4-re a Cegléd vezetett. A ceglédiek 10:10 után bizto­sították be győzelmüket. Az első ceglédi győzelmet Pákozdi szerezte, majd Vajdá­nak esélye volt az egyenlítés­re, de erős vérzés miatt fel­adásra kényszerült. A Zsinór— Tóth összecsapás két stílusos versenyző viadalát hozta, az első menetben még keveset ütöttek, de ezután Zsinór erő­sített, s feladásra kényszerí­tette ellenfelét. Jó versenyzés­sel nyert a két Sánta, László és Béla, míg a befejező talál­kozó csupán néhány másodper­cig tartott, Abonyi F. első üté­sével padlóra küldte ellenfe­lét. A ceglédi győzelmeket Pákozdi, Szellő, Zsinór, Sánta L., Pataki, Sánta B., Abonyi F. szerezte. Kikaptak: Farkas, Kupái, Vajda, Tóth és Abonyi L. V. L. Zászlóvivő Tavaszi szél lobogtatja a tűzpiros muszlin kendőt, amelyet magasba' tartott kézzel visz a peckesen lép­kedő kis vitéz itt, a lakó­épületek közti macskajár­dán. Dalt dünnyög, nem rikkantgatja, saját magá­nak játszik. Időnként körül­néz, követi-e valaki a kö­zelben labdázó, futkározó társai közül. Szélről figye­lem az egyszemélyes mene­tet. Lám, még kettő, három, öt gyerek — növekszik a sor. Felnőttek ülnek a csepe­redő gömbakác alatt, a pá­don. Egy asszony kötoget, mellette kocsiban pólyús szendereg. Sakkozók viada­la folyik a másik pádon, s ide hallik, hogy az emele­ten rádiózik valaki. — Búzavirág köszöni, ma senki sem szomorú — száll a dal, s mi, itt a pádon akarva-akaratlan mosoly­ra derülünk, velük örü­lünk, bennük, gyönyörkö­dünk. De hív a munkám. A lép­csőház ajtajánál várnom kell, míg elvonulnak. Dicsé­rem a kis zászlóvivőt. — Jól van, kispajtás! — Nem kispajtás, most munkás vagyok! — nevet vissza, s vezeti, viszi tovább népesedő, dalos csapatát. (—es) Antikvár könyvek A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat a ceglédi, Szabadság téri Dózsa könyvesboltban má­jus 3-án és 4-én antikvár könyvvásárt tart, melyet az esztergomi antikvárium rendez. Négy aranykoszorú Emberek a Ságvári brigádból Sok minden közrejátszik abban, hogy egy munkahelyen általában milyen az emberek közérzete. Ilyen például a kör­nyezet. Jártam már olyan gyárban, ahol az udvarra lépve ka­tonás rend — és sivárság fogadott. Voltam irodákban, me­lyekben sem növény, sem kép, még egy árva grafikon sem ke­rült a falra. Voltam viszont olyan munkahelyeken is, amelye­ken a zakatoló gépek, teremhossznyi futószalagok közt meg­fért egy cserép növény. Másutt a fémportól, vasforgácstól szür­kült munkateremből kilépve az ember a sorban várakozó gé­pek közt az udvaron kéttenyémyi gyepet, virágágyást fe­dezhet fel. A Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat ceglédi, megyei irodájának udvara a kerítés mentén valóságos élő­kért, fenyőkkel, gyeppel, most nyíló gyöngyvirág sereggel. Az irodaépület mögött, ahol a műhelyek vannak, beton borít­ja a területet, de itt is, ott' is megfér egy kis szín, egy kis hangulatot adó, fű, virág. Az emberek igénylik. Elé» csak szólni A Ságvári Endre szocialista brigád gépszereléssel, karban­tartással foglalkozik. Hozzájuk kerülnek javításra a többi kö­zött a sok tonnás talaj mozga­tó erőgépek, DT—54-es lánc­talpasok. A brigád életéről azok szólnak most, akik arról a legtöbbet tudják, — hiszen benne vannak. Kása Sándor brigádvezető az alakuláskor, vagyis 1964-ben kapta kollé­gái javaslatára ezt a felelős­ségteljes feladatkört. Résztvesz a beszélgetésben Csiszár Győ­ző csoportvezető, Varga Fe­renc főművezető és Bársony Ferenc műszaki titkár, brigád­tagok. A ceglédi iroda egyik szobá­jában az imént azt a verseny­szerződést lapoztuk, amely a Ságvári brigád vállalásait fog­lalta össze, s melynek hang­súlyt ad, hogy testületileg csat­lakoztak a csepeli munkásolt meghirdette szocialista munka­versenyhez. A termelési tervet eszerint 102 százalékra teljesí­tik, a 12,9 millió forintra el­képzelt termelési tervet 13 és negyed milliósra módosították. A brigád vállalta, hogy a normaóra tervet száz százalé­kosan teljesíti, de minden bi­zonnyal több is lesz, ez ná­luk a gyakorlat. Elhatározták, hogy 160 óra társadalmi mun­kát végeznek: már elkészült a jelentés, hogy április 19—23-ig a napi munka után ennek fejé­ben rendbetettélr a géptárolót. — Az összetartozást nálunk az is kifejezi, — mondta Var­ga Ferenc főművezető, — hogy elég csak szólni. Egyeztetjük az időt, ki mikor érne rá. Igyek­szünk gyakorlattal példázni a szocialista brigádoktól elvárt hármas követelményt, amely munkára, a tanulásra, az életre vonatkozik. — Megalakulás óta négyszer nyertük el az aranykoszorús fokdzatot, — mondja Kása Sándor brigádvezető. — Ötöd­ször, vagyis a tavalyi mun­káért azért nem, mert az al­katrészekre vonatkozó árren­dezés csökkentette az eredmé­nyeinket. A teljesítménnyel nem. lett volna baj, de az aranyunkba „beleszólt a vasi" és így lettünk bronzfokozato­Szakmunkásvizsgára készülnek sak. Sóik fémmel, 80 százalékos anyaghányaddal dolgozunk, az erőgépeken sok a munka. Tanuló közösség — Sok ám, és az sem mind­egy, hogy a javított gép meny­nyi idő után kerül hozzánk vissza újbóli javításra. Jó mun­kával igyekszünk elejét venni a gyakori találkozásnak, — szól Csiszár Győző. — A hasz­nált alkatrészt sem dobjuk ki, míg meg nem nézzük, mit le­hetne még kihozni belőle. Mindannyian vallják: jó itt a munkahelyi légkör. A tizen­hat személyes kollektívában harminc év az átlagos életkor, öt kiváló dolgozójuk van, Csiszár Győző kormánykitün­tetés birtokosa. Egyik brigád­tag Gyenge István Kiváló munkásőr. Van, akinek a köz­életben is jut feladat, tanács­tagként, népfrontbizottsági tagként, a városi pártbizott­ság tagjaként, az üzemi veze­tésben. Mint összegezték, a munka­végzés és az eltöltött évek fi­gyelembevételével jó a fizetés. 37—38 ezer forint az átlagke­reset, éves szinten. — Van jutalompénz, de van erkölcsi elismerés is, aminek nem lehet forintokkal mérni az értékét, mert gyakran an­nál is többet jelent, — mondja határozottan Varga Ferenc. Beszélgetünk a munka utáni szabad időről. Mosolyognak — abból van a legkevesebb. Ez amolyan tanuló brigád: ketten az idén érettségiznek, egyikük filozófiából államvizsgázik, más szintén magasabb fokon tanuL S ha tudjuk róluk, hogy valamennyien családosok, — a 2—3 gyerekes családideál jel­lemző a brigádra, — érthető, hogy milyen nagy dolog ez. Az összetartás, egymás segítése a családra is tartozik. Többen hétvégi Ids telken, ház kertjé­ben gazdálkodnak. Van, hogy kivonul segíteni a brigád. Se­gítettek házépítésnél épp úgy, mint szilvaszedésben. Ha me­gyei központjuk részversenyt hirdet és eredményükért pénz­jutalmat kapnak, az a közös kasszába kerül, moziba jár­nak, vacsórát rendeznek belő­le, most épp a május elsejei majálisra számolgatnak. Szí­vesen, kedvvel sportolnak. Más is megpróbálhatja A Ságvári brigád résztvesz a városi birgádvetélkedőn is. A hatodik helyre kerültek az elődöntőben, roppant izgulnak a döntő miatt, amelyre alapo­san szeretnének felkészülni. — A vállalat ezt is meg­értéssel támogatja, az ismeret- szerzéshez könyveket is be­szerzett volna, de hát nem a könyvben, hanem a fejben kell lenni a tudnivalónak — szól Varga Ferenc. — Így ugye, könnyű jó pri- gádnak lenni? — kérdi cinko­san Csiszár Győző. Hm. — a kérdés jó. Igazolni próbálják csak meg mások is! Eszes Katalin A képek helyet kérnek A szakmunkásvizsgára készülnek a Volán I/ll-es Vállalatnak tanműhelyében a harmadéves autószerelő-tanulók. Rajta Ferenc és Kiss Gábor ZIL tehergépkocsik ^motor­cseréjét végzi. Apáti-Tóth Sándor felvetele A Képcsarnok Vállalat a ^ kortárs művészek alkotá­saiból rendezett kiállítást nemrég a ceglédi Kossuth Mű­velődési Központban. Három nap alatt harmincezer forint értékű festmény és grafika cserélt gazdát, és díszíti azóta a városbeli otthonokat. A kiál­lított anyagot látva leszögez­hető: nem csinált rossz vásárt, aki az alkalmi kollekcióból vá­lasztott. A Képcsarnok üzletkötői kü­lönféle módszerekkel dolgoz­nak, kinek-kinek megvan a megszokott, legalkalmasabb­nak ítélt eladási technikája. Van, aki főként a munkahe­lyeken kínálja a portékáját, az üzemi étkezőkben, öltözők, porták előcsarnokában tárja az érdeklődők elé a felkínált mű­tárgyakat. Mások inkább a há­zalást választják, elsősorban az új lakótelepeket szemelve ki célpontul. A vállalatnál hosz- szabb ideje működő üzletkötők általában évente egyszer kap­nak lehetőséget kiállítás ren­dezésére. A Pest megye déli részét nyolc éve járó Barta István az idén Ceglédet vá­lasztotta kiállítóhelyül, elegeit téve számos üzletfele vissza­térő óhajának. A kiállítási anyagot kiemelt zsűri bírálja el, s általában felkért alkotók nyújtják be műveiket, akik egyébként nem szerepelnek rendszeresen anya­gukkal a műkereskedelemben. Ez alkalommal is több olyan olajkép került falra, mint Pa- tay László, Füzes, Ridovics László: Alkony a Rába-par- ton. Eigel István: Műterem reggel, Scholz Erik: Csendélet, Papp Zoltán: Csendélet című alkotása. Az akvarellek mel­lett jeles alkotók metszetei bújtak meg a mappában. Bor­sos Miklós, Makrisz Zizi, Ek Sándor, Kass János, Würtz Ádám, Csohány Kálmán, Gá- csi Mihály, Goes Gábor nevé­nek említése is csupán kieme­lés a színvonalas alkotógárdá­ból. Egy képzőművészeti főisko­lás tanára, Xantus Gyula: To­kaji tavasz című táblaképét vásárolta meg, elkelt Aczé! Ilona csendélete, Gádor Emil, Udvari Pál, Dobroszláv Lajos, Papp Zoltán, Breznay József egy-egy munkája, tucatnyi réz­karc és néhány akvarell. Három nap leforgása alatt mintegy százötvenen voltak kíváncsiak a kiállításra. A nézelődésben és a vásárlásban lemérhető ér­deklődés sok is, meg kevés is. Ha azt vesszük, hogy a ceglé­di embereknek vajmi kevés alkalmuk van városukban tár­latokra járni, színvonalas mű­alkotásokat látni, nem lehe- tünk elégedetlenek az ered­ménnyel. Ha arra gondolunk, hogy esztétikai igény és anya­gi javak dolgában jobban el­eresztve többen is lehettek volna, ugyancsak nem járunk távol az igazságtól. C ha a dolgok gyökereit ku­*'-7 tatva szerény lehetősé­geink számbavételéhez jutunk, láthatjuk, hogy hol kell előbb­re lépnünk. Cegléden a Kos­suth Múzeum és a Kossuth Művelődési Központ hivatott képzőművészeti kiállítások rendezésére. Az elemi felté­teleket tekintve szorosabban a múzeum feladatkörébe lenne sorolható ez a teendő. A Kossuth Múzeumban 1971- ben tizenegy kiállítás közül három volt képzőművészeti tárgyú, Lipták Pál, Jávor Pi­roska. Asszonyi Tamás és Ko­hón György műveinek bemu­tatása. 1972-ben Lőrincz Gyula grafikáit és Bódy Irén textil- képeit láthatta a közönség. 1973-ban hétből hat kiállítás grafikusoknak, fotóművészek­nek adott szereplési lehető­séget. 1974-ben volt a helybeli Benedek Péter gyűjteményes kiállítása, Apáti-Tóth Sándor fotóinak bemutatása, Fiilöp Erzsébet és Schéner Mihály tárlata. 1975-ben kilenc kiállí­tás közül kettő állt a látáskul­túra fejlesztésének szolgálatá­ban, a Grafikai epigrammák című és Dohnál Tibor gyűjte­ményes kiállítása. Tavaly ti­zenegy kiállításból négy volt az ipar- és képzőművészeté. A látogatók Borsódy László ke- rámikus, Miháltz Pál és Cseh István festőművészek műveit tekinthették meg, valamint három helybeli amatőr anya­gát. A z idei múzeumi tervekben az eddiginél kevesebb ki­állítás szerepel, s valószínű, ezek közül csak Czóbel Béla képei képviselik a képzőművé­szetet. Ez is indokolja, hogv Cegléd — a szomszéd váro­sokhoz hasonlóan — mielőbb kiállítótermet nyithasson. Igaz, ennek feltételeit nem lehet máról holnapra megteremteni, de a városi tanács vezetői, lát­va az igény jogosságát, napi­renden tartják a kérdést. Jó lenne, ha az idei Ceglédi ősi eseménysorozatára már leg­alább átmeneti megoldás szü lethetne. Tamasi Tamás * 4 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom