Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

1977. MÁJUS 1„ VASÁRNAP ii Mindössze ötven kilométer­re Budapesttől terül el a pusz­ta. Hamisítatlan, olyan, ami­lyen mindig volt és amilyen­nek a pusztát elképzeljük. Amíg a szem csak ellát, sík­ság, s ha lágyszárú zöld nö­vényzet borítja is a földjét, fa alig mutatkozik rajta. Leg­feljebb itt-ott emelkedik ki egy magányos törzs, bár ki­sebb facsoport is feltűnik né­hol. No meg egy-egy tanya­ház is. Egy óra kényelmes autózás­sal a főváros kőrengetegéből odaér az ember, de aztán a kocsiról le kell szállni, to­vább csak gyalogszerrel sza­bad közlekedni, a csendet mo­torzúgással, a levegő tisztasá­gát a bűzös kipufogógázzal ti­los megzavarni a Kiskunsági Nemzeti Parkban. Mert abban járunk, a hat, egymással nem is határos területtömbből álló, szigorúan védett nemzeti park északi részén, amely Apaj- pusztán, a Kiskunsági Állami Gazdaság földjén mélyen be­nyúlik Pest megyébe, ötezer hektár esik belőle Pest, másik hatezer már Bács-Kiskun me­gye területére, és ezt a széles földdarabot a Nemzeti Park Kecskeméten székelő igazga­tósága Kiskunsági Szikes-pusz­ta néven kebelezte be, az or­szág legkiterjedtebb és talaj­tani szempontból rendkívül ér­dekes meszes-szódás szikesei miatt. Egyrészt éppen ez és a szikesen kialakult növényzet, de nem utolsósorban a meg­őrzött pusztai jelleg indokol­ja ennek a területnek a Nem­zeti Parkhoz csatolását, külön­leges természetvédelmét. Egyes helyeken ugyan, ahol a földje nem szikes, ekevas járja, meg is művelik. Lucer­na, gabona is megterem rajta, de a szántófölddarabok beil­leszkednek, egyáltalán nem rontják a pusztai képet, amit kisebb-nagyobb felületen a dankasirályrajoknak pihenőt nyújtó tocsogók, meg sekély tavacskák is színeznek. Túl­nyomó része azonban nagyon sokfelé fehér a sziktől, és a repedezett, kőkeményre aszott talaja a szárazságtól nyáron. Racka juh, villás szarvú szürke Valamikor a Duna szerte­ágazó mellékfolyásai szigetek­re szabdalták a földjét. A fo­lyam rendezése után a szige­tek eltűntek, de a szikesedés növekedett. Mindenesetre ettől a pusztától nyugatabbra Euró­pában nincs szikes legelő. Ma is kihajtják még rá a Kiskun­sági Állami Gazdaság juhait, szarvasmarháit, meg sportlo­vakat tenyésztő ménesét, de ez már nem igazi ridegtartás. — Majd lesz az is — közli kalauzunk, Fehér István, a Nemzeti Park kiskunsági szi­kespusztájának felügyelője. — Szó van róla, hogy az igazga­tóság rackajuhokat, villás szarvú, szürke magyar marhát telepi ide géntartaléknak •— a típus megőrzésére —•, de lát­ványosságul is. Egyelőre azonban úgy vé­lem, nem vonz nagy idegen- forgalmat a Nemzeti Parknak ez a része. Egyetemisták, kö­zépiskolás diákok jönnek ugyan csoportosan, meg a nö­vénytan és a földtan tudósai, hogy tanulmányozzák. Ilyen­kor Kecskemétről, az igazga­tóságról a pusztát ismerő szak­ember kíséri őket. Apajpusztá- nak azonban különösen a kis­kunsági lovasnapokon, aztán tavasztól tél kezdetéig, amikor lovasbemutatók, csikósok, út­törők, sőt óvodások ügyessé­gét szemlélhetik az érdeklő­dők, hetenként egyszer-kétszer megvan az idegenforgalma. A vendégek a puszta többi ré­szébe mégsem jutnak el, so­kan nem is sejtik, mennyi minden látnivalójuk lenne. Nevét sem hallották Pedig volna mit nézniük. Csak szikesen növő, ritka nö­vényeket például. Olyiknak még a nevét is aligha hallot­ták: sziki csenkesz, pozsgás zsázsa, sziki ballagófű. Vizezikr őrlik, préselik szárítják Faputtony és hidropulper Megújulás élőit a Szentendrei Papírgyár Malomból szitára A tetíercsvágó olyan rvors»TI dolgozik, hogj' a lendülettől em- bermagasságig emelkedik a papír­szalag. Bcrasdn Péter felvétele ják a hollandi malmokba. Az üzemben kilenc hollandi ma­lom zúzza-vegyíti a cellulóz, a papírhulladék és farost őrle­ményt, még itt belekerül a gyanta és a színezék. Azután a kialakult folyékony masszát a papírgyártó gépre vezetik, s vékony rétegben a szitára fo­lyatják. A lyukacsos felületen a kezdetben víztől fénylő masz- sza mattá válik, ekkor már pa­pír, de még nagy a víztartal­ma. Préselik, szárítják, s hatal­mas hengerekbe göngyölik. Miklós Imre szakmunkás ügyel a gépre, amelynek forgórészein lerakodott a sárga, fehér, zöld és más színárnyalatú papír, amelyet előzőleg gyártottak. A 23 éves fiatalember nyolc éve dolgozik a vállalatnál, 6 éve a szitánál. Igen szépen keres, a 60 százalékos folyamatos üze­mi pótlékkal együtt 24,90 az órabére. G magyarázza a gyár­tásfolyamatot: — Vasalni kell a papírt, majd a simítás után szélezik, azaz tekercsvágó gépen egye­nesre vágják. A berendezés na­gyon gyorsan dolgozik (percen­ként 800 méter csíkot vág), kö­rülötte embermagasságban röp­köd a papírszalag. Boríték és hullám A Szentendrén gyártott pa­pírból 2 ezer tonnányit a borí­ték- s ugyanennyit a hullám­üzem használ fel. A boríték­gyártó üzem a gyár legkorsze­rűbb részlege, évente több mint 400 millió borítékot gyár­tanak, kielégítve a hazai igé­nyeket. Németh Jánosné, húsz éve dolgozik a papírgyárban, 1964 óta Szentendrén. Pesti lévén, reggelente kényelmesen uta­zik, hiszen az ingázók többsé­ge ellenkező irányba tart. Dél­után viszont kevésbé kényel­mes az utazás, ki vásárolni, ki pedig ügyes-bajos dolgát intéz­ni igyekszik a fővárosba. Né- methné most kicsit jobban ráér beszélgetni, mert át kell állíta­nia a gépét, s a gépmester egy másik berendezést szerel, dél­után lesz, mire újraindulhat az ablakos-borítékgyártó. Persze addig sem tétlenkedik; az ab­lakvágó gépen előkészíti ma­gának az anyagot. ★ Kurucz-Varadi József, gyár­tásvezető tájékoztatása szerint évente 10 ezer tonnányi papír készül Szentendrén. Az ország­ban ez a legnagyobb színespa- pír-gyártó vállalat. Jellemző adatok: az egész papíripar föl­használ 15 tonnányi festéket, ebből a szentendrei gyárra 10 tonna jut. A papírgyártó rész­leg felújítására, illetve új üze­mek létesítésére mintegy 150 millió forintot fordítanak az ötödik ötéves tervidőszakban. 3 akkor tartalékba kerülnek az öreg gépek, gyári múzeumba a Eaputtony. C ziher Valéria Énekszó és tánc köszöntse... Az öreg masinát idős mester táplálja. k S ki hallott a pusztai csigá­ról? Nos, errefelé, bár már csak elszórtan, de még talál­ható. S hazai specialitásunk, a pusztai gyalogcincér sem lelhető fel, csak itt, sehol má­sutt a világon. A nagyon meg­gyérült ürgének pedig eredeti élőhelye a puszta. Futkározik ezen a vidéken a még ritkább csíkos egér is. Túzok — szerencse A puszta madárvilága saj­nos megfogyatkozott. Eltűnt nem egy, azelőtt itt fészkelő ritka fajta, hogy csak a cankó több fajtáját említsük. A szi­ki csér, ha sokkal kevesebb is, mint régen, még kikölti tojá­sait, ahogy a nagyon kevés gulipán is. Gólya évről évre kevesebb tért vissza fészkére, ebben az évben azonban még egyetlen egy sem mutatkozott. A növényvilág ritkaságait, még virágjukat is szemlélni le­het a megfelelő időben. Ám a szikes puszta állatvilágának ritka egyedeit meglátni, ah­hoz már szerencse kell. Mond­juk például a nagyon óvatos túzokot. Néhány éve még leg­alább háromszázra becsülték, tavaly már csak százötvenre tették számukat Apajpusztán. Elvándorolt, úgy mondták. — Több lesz a túzok idén — vélekedik most Kis-Apajpusz- tán jártunkkor Fehér István, aki a Nemzeti Parknak ezen a részén mindennap sokfelé megfordul, nyitott szemmel le­si a természet titkait. — A tyúkok most költenek, elrej­tőztek. Fehér István megragadja a karom, megállásra késztet, és felmutat: — Túzokkakas! — mutatja. Előbb csaik néhány varjút lá­tok körözni, aztán észreveszem az alacsonyan szálló, sötét testű madarat. A hasa táján világos csak a tolla. S hogy beljebb megyünk a nedves fü­vet taposva, a tájat állandóan látcsővel kémlelő vezetőm a messzelátóját hirtelen átnyújt­ja. Néhány száz lépés távol­ságban is két túzokkakas le­gelész. Látcső és kerékpár — Ügy tudom, az igazgató­ság látcsöveket vesz a vendé­gek részére, meg húsz kerék­párt, hogy a park nagyobb te­rületét bejárhassák — újsá­golja Fehér István. — Én meg keveslem a húsz kerékpárt, hiszen biztosan egyre többen tekintenék meg a Kiskunsági Szikes-pusztát. S azok, akik nem tudnak kerékpározni, ugyan akár tizedrészét is ho­gyan járhatnák be megcsodál­va, gyönyörködve a puszta sok szépségén? Szokoly Endre Negyvenkét évi őrlés után nyugdíjazzák a görgőjáratokat a Papíripari Vállalat Szent­endrei Papírgyárában. A 4—5 méter átmérőjű betoncsészék­ben hatalmas tengelyeken 4 tonnás malomkövek forognak, zúzzák, morzsolják a vizezett papírhulladékot, az új papír egyik alapanyagát. A kövek kö­zötti jókora tengelyen a fel­írás: Láng 1935. Az öreg masi­nákat idős mesterek etetik, akik jól tudják, hogy a famen­tes papír kevésbé ízlik a gép­nek, nehezebben emészti meg, mint a barnább árnyalatúinkat, puhábbat. A csészékben megorölt hul­ladékpapír útja az emeleti üzemből a földszintre vezet, ahol még faputtonyokkal hord­Talicskával a trep/in — Általában erős fél óra alatt péppé zúzza a görgőjárat, de van olyan adag, amelyet másfél óránál is tovább őriünk — mondja Balogh János, aki hat éve nyug­díjas, de nem tudott meglenni a gépek nélkül, amelyek mel­lett 30 évig dolgozott. Vissza­jött, s most kicsit sajog a szí­ve, hogy a berendezéseket is nyugdíjazzák. — Először bekészítő voltam, vagyis anyagmozgató, ahogy most mondják. Minit a szamár a kordét, úgy húztuk a megra­kott talicskát föl a treplin. Ma már targoncák hordják az eme­letre a bálákat. Később ide ke­rültem görgőrakodónak. Bal­esetem sosem volt, műszaki hiba miatt ritkán állt a gé­piem. A csészében a papír szem­mel láthatóan pépesediik. Bele­markol, összeszorítja öklét, s behajlított ujjain fehéres víz- cseppek jelennek meg. — Űj berendezést kapunk hamarosan. Ez nagynyomású vízzel zúzza a papírt, őszintén szólva kevésbé bízom benne — említi a mester. A sokkal bonyolultabb, kor­szerűbb új berendezés termé­szetesen több hibalehetőséget rejt magában, mint hallatlanul egyszerű őse, de emiatt nem mondhat le egyetlen vállalat sem a technikai fejlesztésről. Nem is beszélve az óriási tel­jesítménykülönbségről az új hidropulper javára. szavai a nyolcórás munkanap, a munkásvédelmi törvények voltak, majd a századfordu­lón. s az azt követő években az általános választójog kö­vetelése. Sokak számára em­lékezetes maradt 1919. május elseje: a Magyar Tanácsköz­társaság virág- és zászlódísz­be öltöztette a fővárost, mely­nek utcáin százezernyi dolgo­zó vonult fel, éltetve az első magyar proletár államot, a munka ünnepét. A két világháború között a kommunisták lelkes szerve­ző tevékenysége sok esetben változtatta harcos tüntetéssé május első napját. 1945-től az­után hazánkban is hivatalos munkaszüneti nappá tették, s szerte az országban, városok­ban és községekben egyaránt felvonulásokon, népünnepé­lyeken vett részt a lakosság. ... es a munkásoké Nálunk és a szocialista or­szágokban május elseje azon­ban nemcsak a munka, ha­nem o munlcások, a dolgozók nagyszerű ünnepe is. Rég el­múlt az az idő, amikor a Sal­gótarján környéki bányászok­nak a fasizmus éveiben ti­tokban kellett megrendezniük majálisukat a közeli erdők­ben. Az ünnepnap legjelentő­sebb mozzanata Budapesten, s a többi nagyobb városban egy­aránt immár hagyományosan a felvonulás. Mely párosul min­denütt a hagyományos május elsejei mulatságokkal, az ut­cabálokkal, a majálisokkal, a szabadtéri hangversenyekkel, a gyerekeknek külön rende­zett, sok-sok meglepetést tar­talmazó színes műsorral. Így válik nálunk is egyszerre a : munkásszolidaritás és a ked- i vés majális, a megújuló tér- ; mészet köszöntésévé a nagy- , szerű nap — május elseje. V. L. zi szolidaritásának nagyszerű ünnepe. A II. Internacionálé alakuló kongresszusán, 1889- ben mondták ki egy/ francia küldött javaslatára, hogy a munkások minden országban és minden városban egyide­jűleg, egy meghatározott na­pon követeljék jogaikat, a nyolcórás munkanap beveze­tését. A nap kiválasztását az­után az döntötte el, hogy a nagy amerikai munkásszerve­zet. az AFL már előbb, 1888- ban. a Saint Louisban meg­tartott kongresszusán elhatá­rozta: az 1886-os chicagói vé­res események emlékére 1890. május elsején nagyszabású agitációs kampányt indít kö­vetelései megvalósításáért. A II. Internacionálé felhívása nyomán már az első eszterv- dobén, tehát 1890-ben, a mun­kások százezrei vettek részt a május elsejei felvonulásokon, gyűléseken. a második világháború be­fejezése, 1945 óta május el­seje a legtöbb országban mun­kaszüneti nap. Magyarorszá­gon 1890-ben ünnepelték a fő­város és több nagy városunk munkásai első ízben május elsejét; Pesten, a városligeti nagygyűlésen 60 ezren vettek részt. Már a következő évben a Viharsarok agrárproletá- riátusa is bekapcsolódott a munkásünnep megtartásába: Orosházán és Békéscsabán véres összetűzésre is sor ke­rült a tüntetők és a katona­ság közt, s a korabeli lapok megírták, hogy 1893-ban Hód­mezővásárhelyen messze kör­nyék legkiválóbb szónoka. Szántó Kovács János mon­dott beszédet a nagygyűlésen. A fővárosban csak 1899- ben engedélyezték első ízben a felvonulást. Az ünnep fő jel­tanítók dolga volt a májusfa- áJlítás. Kedves népi hagyomány' a májusfa-kitáncolás: sokfelé ilyenkor összegyülekezik a fa­lu egész fiatalsága, a feldíszí­tett májusfa körül vidáman ropja a táncot, majd zeneszó mellett kerül sor a „kitánco­lásra”: először díszeitől, lobo­gó szalagjaitól fosztják meg a fát, majd a törzsét is ki­emelik a földből, hogy utána reggelig tartó báli mulatságon szórakozzanak a fiatalok. Május elsejének régi kedves programja a kirándulás az er­dőbe, zöld rétre, az ottani já­ték, ahogy nagyon régen mondjuk: a majális. Abban, hogy ez az ősi szokás így megirögződhetett, s mind a mai napig népszerű időtölté­si forma, kétségtelenül szere­pe lehet az időjárásnak: sok , évszázados megfigyelés, hogy május első napján csaknem minden alkalommal tavaszias, szép napsütés köszönti az ün- neolőket. s a legritkábban for­dul elő, hogy — esetleg a dél­utáni órákban — a szemer­kélő eső, vagy éppen a tava­szias zápor megzavarja a szó­rakozást. A munka ünnepe... Kevesen gondolnák, hogy nemcsak a majálisnak van sok évszázados hagyománya, hanem május elseje újszerű, politikai jellegű megünneplé­sének is. Az európai munkás­ság egyik legkorábbi megmoz­dulása 1531. május elsején volt. az olasz Lucca város­kában. s az akkori munkás­tüntetés emléke századokon át tovább élt. 1890 óta pedig május else­je a munkásosztály nemzetkö­A természet megújulása ős­időktől fogva nehezen várt, örömteli eseménye az emberi­ségnek. A legtöbb ünnepi já­ték, hagyomány éppen a ta­vasz érkezésével, a természet megújulásának köszöntésével kapcsolatos. Az ünnepek kö­zül is kimagaslik meghittségé­vel — ma már elterjedtségé­vel is — május elseje. A majális eredete Európa-szerte s így hazánk­ban is május első napján a házakat már a'XIV—XV. szá­zadban zöld lombokkal díszí­tették fel. Temesvári Pelbárt egyik prédikációjában arra utal, hogy ezzel a szokással két apostol — Fülöp és Jakab — vértanúságára emlékeznek, de már ő hozzáteszi: „Inkább azonban abban kell keresni a magyarázatot, hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kelle­mességével, madarak éneké­vel gyönyörködtetik magu­kat ...” A májusi zöld ágat. a májusfát a székelyek jakab- fának, jakabágnak, hajnalká­nak is hívták. A májusfát — a XV. szá­zadtól kezdve a törzsén galy- lyaitól megtisztított. hegyén lombos fát, vagy szép növésű ágat — a legények éjszaka, ti­tokban vágták az erdőn, s he­lyi szokás szerint hajnalra ál­lították fel a szeretett lány há­za előtt. Másutt a lányoshá- zak udvarán tarkállott, színes szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, no. meg teli üveg borral, sokfelé hímes tojással feldíszítve. Erdélyben a fát kifaragták, s a legény nevét is belevésték; itt a diákok meg a Hosszú esztendők óta vi­rágkertészettel is foglalkozik a szigetszentmiklósi Szigetfő Szakszövetkezet, s nemcsak a hazai, hanem a külországi pia­cokra is szállítanak. Nem vi­rágkivitelre rendezkedtek be, csak a szaporítóanyagot szál­lítják Hollandiába. Éspedig a tulipánországba tulipánhagy­mát, amit 3Q , hektáron termel odaki.ptrői kapott .. válogatott, szép fajták magjából."' Holland megbízóinkat azon­ban nemcsak tulipán-, kardvi­rághagymát is szállít a szak- szövetkezet. Ezt 15 hektáron termeli. Mind a két virághagy­ma termelését a budapesti Sa­sad Tsz-szel összefogva foly­tatja. A nagy virágkertésze­téről híres tsz gépeket adott a vetéshez, és június közepe táján a virághagyma-szüret- re hagymaszedő, meg osztá­lyozógépeket küld Szigetszent- miklósra a Szigetfő Szakszö­vetkezetnek. Az export mellett a * szak­szövetkezet terrnészetesen foly­tatja hagyományos virágker­tészetét, különböző virágokat termel a belföldi piac szá­mára is. Ebben az évben: öt hektáron. Tulipánhagyma Hollandiába

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom