Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-07 / 81. szám

i*r sr Btrcm 2 K^fuiap 1977. április 7., csütörtök A bukaresti javaslat A Varsói Szerződés Tagálla­mai Politikai Tanácskozó Tes­tületének legutóbbi, 1976 no­vemberében Bukarestben meg­tartott ülésén az európai biz­tonsági konferencia résztvevői­hez intézett javaslatáról és an­nak a NATO elutasító válaszá­ról cikkezik M. Lvov, a Novoje Vremja című szovjet külpoliti­kai hetilapban. Cikkében egye­bek között a következőket írja: A Szovjetunió és a többi szocialista ország az EBK után számos konstruktív javaslatot tett a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. Ezeknek a ja­vaslatoknak a sorába tartozott a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé­nek 1976 novemberi bukaresti ülésén elfogadott felhívás az európai biztonsági és együtt­működési konferencia résztve­vőihez, amely felszólítja az ál­lamokat, hogy sokoldalú szer­ződésben vállaljanak kötele­zettséget: nem alkalmaznak el­sőként egymás ellen nukleáris fegyvert. A szerződés-terveze­tet az EBK-n részt vett vala­mennyi államnak elküldték. A válasz meglehetősen gyors, de teljesen negatív volt: a NATO tanácsa kategorikusan elutasította a szocialista orszá­gok javaslatát, még vitába sem voltak hajlandók bocsát­kozni róla. Az események későbbi mene­te azt bizonyította, hogy a NATO negatív reagálása nem tükrözi tekintélyes nyugati kö­rök tényleges hangulatát. Az Észak-atlanti Szövetség néhány tagállamának kormánya, köz­tük az olasz kormány érdekelt­ségét fejezte ki a nukleáris fegyverek alkalmazása betiltá­sával kapcsolatos véleménycse­re folytatásában. Határozottabban szállt sík­ra emellett néhány semleges állam. George Kennan, az ame­rikai diplomácia nagy öregje, a nemzetközi kapcsolatok te­kintélyes elméleti szakértője, körültekintő megfontolásra, alapos mérlegelésre szólított fel a New York Review-ban. A szocialista országok által előterjesztett javaslat ellenzői­nek egyik fő elméleti tétele: a nukleáris fegyverek alkalmazá­sa az államok természetes jo­ga. Vajon ez azt jelenti, hogy az államoknak törvényes joguk van atomfegyvereknek belátá­suk szerinti alkalmazására? Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete több mint másfél évti­zede foglalkozik a kérdéssel. Az ENSZ közgyűlés 16. ülésszaka túlnyomó többséggel nyilatko­zatot fogadott el a nukleáris és termonukleáris fegyverek al­kalmazásának tilalmáról. Az ENSZ-közgyűlés 1966-os és 1972. évi ülésszakán szüle­tett hasonló értelmű határozat. íme a valóságban így fest a nukleáris fegyverek alkalma­zására vonatkozó törvényes jog — állapítja meg a szerző. A NATO egyes vezetőinek másik fő ellenérve: előállhat olyan helyzet, hogy a európai. NATO-államok biztonságának érdekében a taktikai nukleáris fegyverek felhasználása tényle­gesen szükségessé válhat. Ezt a tételt azzal indokolják, hogy a Varsói Szerződés tagállamai hagyományos fegyveres erők tekintetében állítólag jelentős túlsúllyal rendelkeznek Euró­pában. A cikk az érvelést azzal cá­folja meg, hogy megállapítja: a Varsói Szerződés tagállamai senkit sem fenyegetnek, s a valóságban semmilyen katonai fölénnyel nem rendelkeznek. NYUGATI HÍRÜGYNÖK­SÉGEK szerint az új kongói kormány, amelynek megala­kulását kedden jelentették be, szerdán feloszlatta a nemzet- gyűlést és felfüggesztette tisztségéből az ország vala­mennyi helyi tisztságviselőjét. A hírügynökségek a brazzavil- lei rádióra hivatkozva koráb­ban azt jelentették, hogy kedden hatályon kívül he­helyezték az ország alkotmá­nyát. A CSÁD KÖZTÁRSASÁG fővárosában Ndjemenában hi­vatalosan bejelentették, hogy a legfelsőbb katonai tanács utasítására szerdán kivégez­ték az áprils 1-i államcsíny­kísérlet 9 fő szervezőjét. A PFSZ delegációja a szovjet fővárosban Gromiko—Arafat tárgyalások A barátság és a kölcsönös megértés jegyében tárgyalt j egymással Moszkvában szerda délelőtt Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és Jasszer Ara­fat, a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet Végrehajtó Bi­zottságának elnöke. Arafat hétfő este óta tartózkodik Moszkvában a PFSZ delegá­ciója élén, baráti látogatáson. Mint a moszkvai televízió a tárgyalások szívélyes légkörét érzékeltető filmjelentésben beszámolt róla, szerdán Gro­miko és a PFSZ vezetői rész­letekbe menő figyelemmel te­kintették át az egész közel- keleti helyzetet. Tárgyaltak a térség szilárd békéjének meg­teremtését célzó lehetséges to­vábbi intézkedésekről, s nagy teret szenteltek a palesztin kérdésnek. Ezt a problémát mindkét fél szerint a Paleszti­nái arab nép törvényes jogai­nak figyelmbevételével kell megoldani, ideértve az önren­delkezési jogot és az önálló ál­lamalapítás jogát. Gromiko és Arafat egyetértett abban, hogy mielőbb össze kell hívni a kö­zel-keleti megoldás kidolgozá­sára hivatott genfi értekezle­tet, méghozzá a Palesztinái Felszabadítási Szervezet teljes­jogú tárgyalópartnerként való részvételével. Jasszer Arafat köszönetét fe­jezte ki a Szovjetuniónak azért a segítségért, melyet az arab népek küzdelméhez nyújt, s kiemelte azoknak a szovjet ja­vaslatoknak a fontosságát, melyek Leonyid Brezsnyevnek a szovjet szakszervezetek XVI. kongresszusán március 21-én elmondott beszédében hang­zottak el. Gromiko a szovjet vezetők nevében ismét határozott tá­mogatásáról biztosította az arab népeket az izraeli agresz- szió következményeinek fel­számolásáért és az átfogó kö­zel-keleti rendezésért vívott harcukban. Tiltakozás Pekingben Nyolc szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Szovjet­unió — pekingi diplomáciai miszióvezetői szerdán este, til­takozásul Li Hszien-nien kí­nai miniszterelnök-helyettesnek a parlamentben elhangzott po­hárköszöntője miatt, kivonul­tak a kínai kormány Moktar Ould Daddah mauritániai el­nök tiszteletére adott vacsorá­járól. Li Hszien-nien — megismé­telve az e tárgyban tett koráb­bi kínai sajtónyilatkozatokat — a zairei polgárháborús esemé­nyekkel kapcsolatban — előre eltervelt szovjet agresszióról beszélt, fönntartva és hangoz­tatva Kína teljesen egyedülál­ló véleményét ebben a kérdés­ben. A kilenc spanyol ellenzéki párt, közöttük a kommunisták képviselőit tömörítő bizottság kedden a késő esti órákban ülést tartott. Ezen a résztvevők állást foglaltak az ország vala­mennyi politikai pártjának le- I galizálása mellett és javasol­ták Suarez kormányfőnek, I hogy e kérdésről mielőbb foly- I tasson tárgyalásokat az ellen­zéki erők biztottságának közös képviselőjével. A tanácskozásról kiadott közlemény megállapította: a Spanyol Kommunista Párt és más politikai szervezetek tör­vényes működésének engedé­lyezése körüli bizonytalanság megingathatja a választások hitelét és azzal a veszéllyel fe­nyeget, hogy a demokratikus erők bojkottálják a szavazást. Ez utóbbi elkerüléséért a bi­zottság felszólította a kor­mányt, teljes mértékben is­merje el a politikai szervezke­Spanyolorszdg Az ellenzéki pártokjavaslata CSAK RÖVIDEN... MEGTARTOTTÁK a fegy­veres erők és fegyverzet köl­csönös csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalások 135. plená­ris ülését. A PORTUGÁL KOMMU­NISTA PÁRT Központi Bi­zottsága április 3—f-i tanács­kozásán megvitatta a gazda- sági-társadalmi-politikai hely­zetet és megjelölte a párt fel­adatait. A KB határozatát is­dés jogát és oldja meg a szak­szervezeti szabadságjogokkal kapcsolatos problémákat. A szakszervezetekkel kapcsolatos kérdéskör — hangsúlyozza az ellenzéki pártok közleménye — elválaszthatatlan a politikai szabadságjogoktól. A bizottság Francisco Fernandez Órdo- nezt, a szociáldemokrata szö­vetség elnökét bízta meg a madridi kormánnyal folyta­tandó tárgyalások irányításá­val az ellenzéki erők részéről. A Reuter Iroda szerint a Spanyol Kommunista Párt szóvivője kedden derűlátóan nyilatkozott a párt legalizálá­sának esélyeiről. Eszerint eset­leg már a jövő héten sor ke­rülhet a kormány pozitív dön­tésére, a kommunisták törvé­nyes működésének engedélye­zésére. A többi hírügynökség nem erősítette meg az értesü­lést. mertetve Cunhal, a PKP fő­titkára kedd esti lisszaboni sajtóértekezletén bejelentette, hogy május 7—8-ra országos értekezletet hívnak össze. LIBANON déli részén to­vább ^folynak az összecsapások a palesiztinai ellenállási moz­galom és a nemzeti hazafias erők csapatai, illetve a jobb­oldali pártoknak az Izrael ál­tal támogatott fegyveres ala­kulatai között. Egy forradalmár köszöntése Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára táviratban üdvözölte Le Duant, a Vietnami Kom­munista Párt Központi Bizottságának főtitkárát 70. születésnapja al­kalmából. Ma tölti be hetvenedik élet­évét Le Duan elvtárs, a Viet nami Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, az indokínai és a nemzet­közi forradalmi munkásmoz­galom kiemelkedő alakja Hetven év és ebből ötven a munkásosztály, az elnyomott népek szabadságáért folytatott harcban! Huszonegy éves volt a kö­zép-vietnami szegény iparos­család fia, amikor csatlakozott a vietnami forradalmi ifjúsági szövetséghez. Ezt a szerveze­tet 1925-ben alapította meg Ho Si Minh, akinek hamaro­san egyik közvetlen munka­társa lett. Az ifjúsági szövet­ség lényegében az 1930-ban létrejött marxista—leninista párt magja lett. Le Duan et­től fogva egész életét a párt szervezésének, a gyarmatosí­tók, az imperializmus elleni harcnak szentelte. A fiatal munkás 24 éves ko­rában lett a párt propaganda­bizottságának elnöke. A fran­ciák elfogták és 20 év bör­tönre ítélték. A gyarmati ha­tóságok különösen veszedel­mes ellenfelet láttak benne — Le Duan a forradalmi konspi­rációk mestere volt. Végig­hurcolták Indokína börtönein, hogy megszakítsák kapcsola­tait. Megjárta a hanoi, Son La-i és a Con Dao-i fegyháza­kat. A szabadulást öt börtön­év után a franciaországi bal­oldali változás, a népfront győzelme hozta meg. Ismét hozzálátott a párt szervezésé­hez, Közép-Vvetnam pártszer­vezetének vezetője lett, majd 1939-ben beválasztották a központi bizottság állandó bi­zottságába is. Ismét börtön­évek: 1940-ben a párt több más vezetőjével együtt letar­tóztatták, tíz évre ítélték. Új­ra a Con Dao-i börtön pokla. A hírhedt fegyház kapuja öt év múlva, 1945 augusztusában nyílt meg előtte, s egy hónapra rá ő is ott volt Hanoiban, a Ba Dinh téren, Ho Si Minh mellett, amikor ünnepélyesen kikiáltották a független Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságot. A harc azonban foly­tatódott. Le Duan egyike volt a francia gyarmatosítók elle­ni politikai és fegyveres fel­I.f’ Duan, a Vietnami Kommu­nista Párt Központi Bizottságának első titkára 70 éves. szabadító mozgalom irányítói­nak. 1951-ben a párt politikai bizottságának tagja, 1960-ban választották meg a központi bizottság első titkárává. A távol-keleti szocialista or­szág harca teljes felszabadulá­sáért, az idegen agresszorok és bábjaik kiveréséért, a két részre szakított ország egye­sítéséért különösen nehéz volt. A párt teljesítette az 1969- ben elhunyt alapító, Ho Si Minh végrendeletét: Észak és Dél egyesült, megalakult a Vietnami Szocialista Köztár­saság. Űj, immár békés fel­adatokat old meg a vietnami kommunisták pártja. 1975 októberében, immár a győzelem után, Le Duan elv­társ párt- és kormányküldött­ség élén hazánkba látogatott. A küldöttség tiszteletére ren­dezett nagygyűlésen elmon­dotta: népeink és pártjaink között mély baráti, testvéri kapcsolatok állnak fenn a proletár internacionalizmus alapján. Ennek az eszmének, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének, a né­pek maradéktalan felszabadí­tásának kiemelkedő harcosa Le Duan, a vietnami kommu­nisták pártjának tapasztalt vezetője, a kiváló forradal­már. Köszöntjük hetvenedik születésnapján! Afrika — Moszkvá ( Márciusi afrikai kőrútjának végeztével Fidel Castro e hét elején Moszkvába érkezett. Vele egy időben tért haza szintén Afrikában tett kéthetes körútjáról Nyikolaj Podgomij. A szovjet fővárosban megkezdődött szovjet— kubai tárgyalásokon természetesen most hangsúlyozott témát jelent az afrikai kérdés. A hatter érzékeltetéséhez, az afrikai problémák megér­téséhez emlékeztetni kell ol­vasóinkat: miután a fajüldöző rhodesiai Smith-rezsim azon erőfeszítései, hogy átjátssza a zimbabwei felszabadítási mozgalom vezéreit, kudarcot vallottak a genfi tárgyalóasz­talnál, a terror és a provoká­ció útját választotta. Megkí­sérli internacionalizálni a konfliktust Afrika déli részén. Ugyanekkor a fajüldözés nyu­gati pártfogói — sokatmondó összhangban — bomlasztó te­vékenységbe kezdtek Afrika ellen, melynek népei azt a jo­gukat védelmezik, hogy ön­állóan válasszák meg társa­dalmi fejlődésük útját. A he­lyi megfigyelők nem tartják véletlennek, hogy az amerikai atom-repülőgépanyahajók megjelenése a kontinens ke­leti partjainál egybeesett az Angola nyugati határainál történt provokációkkal és Ma­rian Ngouabi brazzaville-kon- gói elnök meggyilkolásával. Aligha szükséges bővebben magyarázni, milyen hatást gyakorolt a kubai párt első titkárának, az államtanács elnökének, Kuba miniszterel­nökének személyes varázsa azokban az afrikai országok­ban, amelyek hosszabb-rövi- debb ideje maguk is a szocia­lista jelleget erősítik társadal­mi és gazdasági rendszerükbe — írta a Központi Sajtószol­gálat egyik márciusi kommen­tárjában Gyapay Dénes. — Havanna tekintélye érthető módon különösen azóta nőtt meg, amióta segítségére sie­tett az angolai forradalmi erőknek. Afrika imperialista­ellenes köreiben jól tudják: Kuba internacionalista segít­sége, önzetlen támogatása nél­kül az angolai helyzet tovább bonyolódott volna, s a szaka- dárokkal szembeni véres há­ború talán még most is tarta­na. Egyszersmind az is vonzó példa, amilyen módon Kuba a maga rendszerének megerő­sítésén munkálkodik. Sem Castro, sem a ’ többi kubai vezető sohasem feledkezett meg arról, milyen lényeges és sorsdöntő társadalmi beren­dezkedésében, gazdasági stabi­lizálásában az európai szocia­lista országok szüntelen tá­mogatása. A szovjet államelnök afrikai látogató körútja nyomán pe­dig ismét beigazolódott, hogy Moszkva most is az államala­pító Lenin lefektette elvhez hűen jár el: állandó szolidari­tás a népeknek a kolonializ- mus ellen, a nemzeti szuvere­nitásért és a haladó átalaku­lásokért vívott harcával. Nyikolaj Podgomij első dél­afrikai utazásának jelentősége nem korlátozódott arra az im­pozáns dokumentumcsomagra, mellyel hazaérkezett. A tanzá­niai, zambiai és mozambiki tárgyalásokról kiadott közös közlemények, a konkrét együttműködési egyezmények és a Mozambikkal kötött ba­rátsági szerződés sokkal több, mint a Szovjetunió és Afrika frontállamai közötti kétoldalú kapcsolatok megszilárdításá­nak tanúbizonysága. Ez igen fontos hozzájárulás a konti­nens antiimperialista erőinek konszolidálódásához. Üjabb lelkesedést ad a történelmi fordulat előtt álló kontinens déli részének felszabadításáért küzdő harcosoknak. Ha az Afrikával kapcsolatos moszkvai stratégia nyugati értelmezőinek szemével néz­zük a szovjet államelnök lá­togatását — írta legutóbbi kommentárjában Vlagyimir Szimonov, az APN különtu- dósítója —, akkor azt ered­ménytelennek kell tekinteni. Mert a Szovjetunió a három afrikai országgal folytatott tárgyalásainak eredményekép­pen nem szerzett egyetlen ka­tonai támaszpontot sem. A Tanzániában és Mozambikban aláírt gazdasági egyezmények egyetlen koncessziót sem ered­ményeztek számára. A felsza­badítási mozgalmaknak a frontországok fővárosaiban le­vő képviseleteinél pedig nem jelentek meg Moszkva nép­biztosai. A nyugati propagandának mindezen: a kudarcot vallott jóslatai abból a téves feltéte­lezésből indultak ki, hogy a Szovjetunió, mint nagynata- lom, ugyanazokból a neokolo- nialista téglákból építi fel af­rikai politikáját, mint a Nyu­gat, Am a szocializmus orszá­gának hatalma merőben más jellegű. Amikor potenciálját az elnyomás elleni harc közös ügyének rendelkezésre bocsát­ja, nem váltja azt fel holmi különleges kiváltságokra és kapzsi előnyökre. Amikor a szovjet elnök el­utazott az afrikai frontorszá­gokból, azt hagyta ott, amit Samora Machet mozambiki el­nök a szovjet internacionaliz­mus szellemének nevezett. Az a két hét, amelyet Nyikolaj Podgomij a gyarmati és faji elnyomás elleni harc első vo­nalában töltött, kétségtelenül közelebb hozta azt a történel­mi napot, amikor a gyarmati és faji elnyomást kiirtják Afrika földjéről. Fidel Castro kedden Moszk­vában elhangzott pohárköszön­tőjében arról beszélt, hogy a közelmúltban a világ olyan részén tett látogatást, ahol a legkíméletlenebb volt a kolo- nialista, imperialista kizsák­mányolás. Beszámolt arról, hogy e politika súlyos öröksé­get hagyott az afrikai népekre, s az elmaradottság leküzdésé­hez évtizedekig tartó megfe­szített. munka és jelentős nemzetközi műszaki és gazda­sági együttműködés szükséges. Zimbabwe, Namibia és Dél- Afrika népei, afrikaiak milliói szenvednek elnyomástól, rab­ságtól, fajüldözéstől — mon­dotta Castro. Afrikában Ugyanis ma is vannak neokolo- nialista kormányok, amelyek az imperializmus érdekeit szolgálják. És most az impe­rialista országok vezetői kép­mutató módon emberi jogok­ról beszélnek, de nyilvánvaló, hogy elsősorban az emberek kizsákmányolásához, az osz­tályrendszer és társadalmi egyenetlenség fenntartásához való burzsoá jogot féltik. A burzsoá ideológia azonban tel­jes mértékben hitelét vesztette Afrikában és csődbe jutott. Egyre több kormány választja a szocialista utat. Leonyid Brezsnyev pohár­köszöntőjében pedig így fog­lalta össze a jelenlegi afrikai helyzetet: Ellenfeleink meg­próbálják úgy feltüntetni a dolgot, mintha Ázsia, Afrika és Latin-Amerika egyszerűen a szocialista és a kapitalista országok, elsősorban a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok vetélkedésének színtere volna. Ez teljességgel hamis ábrázolás. E kontinensek né­pei már rég megszűntek a történelem passzív szereplői lenni. Aktívan, teljes erejük­ből harcolnak jogaikért, ha­ladnak a maguk választotta úton. Teljességgel természetes, hogy ezek a népek, amelyek­nek bő részük volt szenvedé­sekben és megaláztatásokban az imperialista uralom alatt, elfordulnak a kapitalista út­tól, s a szocialista orientációt választják, amelyet a néptö­megek támogatnak. Ez ellen tehetetlenek a zsoldosok go­lyói, a diverzió, a zsarolás és rágalomhadjárat. A. B. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom