Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-30 / 100. szám
av 1977. ÁPRILIS 30., SZOMBAT Megyei megnyitó Pilisvörösvámtt Előkészületek a könyv ünnepi hetére Az ünnepi könyvhét mindig jelentős eseménye kulturális életünknek. Nemcsak azért, mert ebből az alkalomból mindig száznál több új könyv jelenik meg az üzletekben és a sátrakban, hanem azért is, mert évről évre mind többen kötnek egy életre szóló barátságot a könyvvel éppen ezekben a napokban. Ezt mi sem bizonyítja jobban:ta- valy az ünnepi könyvhéten több mint nyolcvanmillió forint értékű könyv talált gazdára. Az ünnepi könyvhét megyei előkészületeiről tárgyalt tegnap délután a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának művelődéspolitikai bizottsága is. Békés György, a Pest megyei könyvtár igazgatója ismertette a résztvevőkkel a minden eddiginél gazdagabb programot. A megyei megnyitót az idén Pilisvörösvárott rendezik, május 26-án, ahol Lengyel Sándor, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője és Csák Gyula, József Attila-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének titkára méltatja majd az ünnepi könyvhét közművelődési jelentőségét. A megnyitó vendége lesz Baranyi Ferenc József Attila-dijas költő is. <Az egyhetes programsorozat keretében a megyei könyvtár harminc iró-olvasó találkozót szervez a megye különböző településein. Bella István Öcsán, Cseres Tibor Pilisen és Kiskunlacháza—Pe- regen, Erdős László Kiskun- j lacházán, Fábián Zoltán Tá- j piószelén és Szentmártonká- I tán. Fekete Gyula Szentendrén és Törteién, Fehér Klára Tinnyén, Janikovszki Éva Jászkara jenón Délegyházán és Ráckevén, Jobbágy Károly Nagykőrösön, Jókai Anna Vácott és Verőcemaroson, Kántor Zsuzsa Püspökszilágyon, Kertész Ákos Cegléden, Lász- ló-Bencsik Sándor Dunaha- rasztin és Veresegyházon, Nemes László Tinnyén, Palotai Boris Ráckevén, Szakonyi Károly Zebegényben és Vészi Endre Vácott találkozik olvasóival. Több író-olvasó találkozót rendez ez idő alatt a megye üzemeiben a Szakszervezetek Pest megyei Könyvtára is. Ennek keretében Baranyi Ferenc a gödöllői Humán Oltóanyag Vállalatnál és a mono- ri Vetőmagtermeltető Vállalatnál, Cseres Tibor a budaörsi Ipari Szerelvény- és Gépgyárban, Fekete Gyula a ceglédi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatnál, Kertész Péter a Telefongyár bugyi gyáregységében, Palotai Boris pedig a PENOMAH ceglédi üzemében találkozik az olvasókkal. A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága Abonyban és Vácott rendez ankétot A magyar népfrontmozgalom története 1935—1976. című kiadványról, amely az ünnepi könyvhéten jelenik meg. Az ankétot mindkét helyen Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője vezeti. Ugyancsak ankétot rendez a Szakszervezetek Pest megyei Könyvtára is. Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál Kulcsár Ödönnek, a szocialista brigádoknak írt Útikalauzát vitatják meg a legilletékesebbekkel, a vállalat szocialista brigádjaival. Bár nemzetiségi könyvhetet az idén nem rendeznek Pest megyében, Ácsán mégis szlovák, Lóréven pedig délszláv író-olvasó találkozóra kerül sor az ünnepi könyvhét alkalmából. P. P. Hazai és külföldi rendezvények ÜLÉST TARTÓIT AZ ADY-EMLÉKBIZOTTSÁG Pénteken a Parlamentben Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével ülésezett az Ady-em- lékbizottság. Molnár Ferenc kulturális államtitkár ismertette a központi ünnepségek tervét, s szólt a Kulturális MiNegyedszázados szakmunkásképző intézet Megemlékezés színhelye volt tegnap délelőtt a Csepel Autógyár művelődési háza, ahol a fizigetszentmiklóéi 208. számú Steinmetz kapitány Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola megnyitásának negyedszázados jubileumát ünnepelték. Az intézet tanárait, diákjait, a megjelent vendégeket Romvári Ferenc, a Csepel Autógyár vezérigazgató helyettese, műszaki igazgatója köszöntötte, majd Hargitai Károly, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának vezetője mondott ünnepi beszédet. Méltatta az intézet munkájának jelentőségét: huszonöt év alatt több mint 6 ezer jól képzett fiatal szakmunkást adott az iparnak. Ezt követően az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést adta át Szentai Antalnak, az intézet tanárának, a Munkaügy Kiváló Dolgozója kitüntetést pedig Maries István szakoktatónak. Az ünnepség második részében a Thália Színház művészei mutatták be színes műsorukat. nisztérium és más szervek, szervezeteik eddigi munkájáról. Az albizottságok vezetői az egyes területek feladatairól számoltak be: Király István a tudományos ülésszakokról, kiadványokról; Szentistvány i Gyuláné a közművelődés intézményeiben folyó előkészületekről; dr. Simó Jenő a könyvkiadói munkáról, a tájékoztatási eszközök, a sajtó tevékenységéről; Demeter Sándor pedig a külföldi kezdeményezésekről, a nemzetközi rendezvényekről tájékoztatta az emlékbizottságot. Értékelték az évforduló eddigi rendezvényeit, ismerhették a további hazai és külföldi igen gazdag programot, majd az emlékbizottság tagjai több kiegészítő javaslatot is tettek. Apró Antal, az emlékbizottság elnöke összefoglalójában hangsúlyozta, hogy az eddigi jó tapasztalatok alapján további folyamatos munkára van szükség Ady Endre forradalmi költészetének széleskörű népszerűsítésében, megismertetésében. Életművek a Csepel Autógyárban Szigctszentmiklós cs a Dunakanyar a Nemzeti Galériában Pest megye lakossága is felfedezte a Nemzeti Galériát. Több, mint ezren keresték fel tárlatait márciusban Vácról, Törökbálintról, Ráckevéról, Tárnokról, Ceglédről, Fótról. Nagykáta élenjár 240 látogatójával. Kölcsönös a kapcsolatkeresés, melynek szép példája, hogy a nyár folyamán a Nemzeti Galéria vándorkiállítás-sorozatot szervez a Csepel Autógyár művelődési központjában. Állandó gyűjteményei mellett ezúttal is életművet és újdonságokat mutat be, értéket és lehetőségeket. Hímes kövek Ezzel szerezte meg hírnevét, ez művészetének egyedi sajátossága. Szekszárdon született, dédanyja Sass Erzsiké, Petőfi borjádi szerelme. Mattioni Eszter a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként végzett, később a szolnoki művésztelep tagja lett. Több budapesti és egyesült államokbeli sikeres tárlat után most a Nemzeti Galériában mutatkozik be, s készül tokiói kiállítására. Ügy igaz, ahogy Pogány ö. Gábor írja: A hímeskö mesterét országszerte, de határainkon túl is ismerik. Sajátos, XX. századi mozaiktechnikával megoldott falképei rendkívül népszerűek. Több mint harminc egyházi és világi tárgyú mozaikja közül az egyik legjelentősebb a szi- getszentmiklósi új általános iskolában látható. Az 1954-ben felavatott Toldi. Szépségei kellemesek — ezért művészetének jelentőé a közönségsikere. Ezt a szempontot is kötelező figyelembe venni, hiszen a mű így növeli a társadalom hasznos mozgásirányát. Mattioni Eszter formái melengető közvetlenséggel közelednek a nézőhöz. Jó szándékkal, igényesen. Igaz, képei jobbak, mint amennyire egyéniek. Finomak, érzékenyek, költőiek, de nem törekednek egy adott szemléleten túli változtatásokra. Nincs egyéni nyelve, de festői nyelvjárása vonzó. Azért választotta ezt a megoldást, mert pontos önismerete jelezte; tehetségének határai ezt követelik. Aba-Nó- vák és Bernáth Aurél hatások is érvényesülnek, de nem szolgain, hanem mélyen átélt élmények áttételes érzékenyséNemes Attila: Folyam gével. Nagy ízléssel használta fel hímesköveiben és festményeiben a népművészet be nem fejezett és ezért mindig Indító ajánlatait. Egyik szép portréja szentendrei ihletésű még 1928-ból, s azóta is több interieurt, tájképet festett Nagymarosról, a téli Visegrádiról. Érzéke van a lírai hangulatok megragadásához, nem tűri a sablont. Finom változatokkal idézi a marosi házfalak tüzes koloritját, a Duna- parti halászhálókat. Képén a Silvánus szállóból látható panoráma elnyeri festői véglegességét. Nemcsak lelkiismeretes, jó művész Mattioni Eszter, hanem olyan alkotó is, aki ízlését, a korszerűség és a közönség igényeit diplomáciai érzékkel egyeztette, de az ötvözés soha nem tűrt engedményt a minőségben, legfeljebb a stílus árnyalatait határozta meg. Mészkőszobrok Ugyanaz a törhetetlen energia jellemzi, mint Mattioni Esztert, azzal a különbséggel, hogy inkább távlataival törődik, mint a közvéleménnyel. Ez is, az is járt és járható út — mindkét típusú alkotóra szükségünk van. Nemes Attila kifogyhatatlan ötletekben, tettvágyban. Ezt igazolja mostani kiállítása is a Galériában. Izig- vérig egyéni formanyelven akar megszólalni. Elmélyült, gazdag, de kissé siet, az érlelési idő tűnik rövidnek. Olykor elfogy a türelme a felület kivitelében, mert az új szobor kergeti. Ilyen alkat. Barlangra, sziklákra emlékeztető labirintussal keresi a történelmet és az embert. Henry Moore építette úton halad tovább immár a maga álmaival; szenvedélyesen és magabiztosan. Virágról, múzsáról, anyáról, csigaházról, katedrálisról és a Történelem 1 írszakairól elmélkedik a mészkő, andezit, márvány eszméhez segítő közegében. Előttünk áll egy fiatal szobrász, akinek máris ' jelene, s még erősebb jövője van. Lesz, ha leleményét türelmesebben érleli, s avatja, véglegesíti szoborrá. Szoborrá, s nem sorozattá. Ezt a türelmetlenséget kérjük tőle. Az ember alkotta geológiai formák tökélyét, mely maga a gondolat. Plakátok A Magyar Nemzeti Galéria nemcsak életműveket tár fel, nemcsak új hajtásoknak biztosítja a Műhely-sorozatot, hanem egy műfaj évi összegezésének is otthont ad. Fontos tett, mivel a fejlődést biztosítja. Ugyanis Finta József, Antal Pál, Pap Gábor, Vertei Beatrix, Szilvássy Nándor, Schmal Károly, Heinzelmann Emma, Bakos István nemcsak érdemleges díjakat kaptak, hanem mértéket is jelentenek a további jó haladási irányhoz. A Szép versek és a legjobb plakátok kötete, illetve évi tárlata után a szakma által kiválasztott legjobb képeket, szobrokat, grafikákat is rendszeresen a közönség elé kellene bocsátani. Inspirativ meggondolások alapján és tájékoztatásul. Losonci Miklós A Thália Bal négyes páholyában Megszoktuk és oly gyakran tap. solunk örömmel annak a bravúrnak, amellyel a Thália Színházban a leg- epikusabbnak hitt epika is színpadi alkotássá, drámává alakul át. Nemcsak megtartva, hanem többnyire kibontva, továbbfejlesztve az eredeti tartalmat, gondolatot. Véltük, vélhettük, hogy így lesz valahogyan Kellér Andornak a hajdani Színházi Elet folytatásosából 1960-ban átdolgozott és kötetben megjelent regényével, a Bal négyes páhollyal is. Véltük, hogy e könnyed visszaemlékezések, századelős színházi anekdoták és a színházi világ különös alakja, Beöthy László élete köré font történetkék füzéréből kialakul az a drámai mondanivaló, amelynek lényeges közölnivalója van a ma embere számára. Annál inkább, hiszen a rendező úgy nyilatkozott a bemutató előtt, hogy egy kort szándékoznak megidézni. E kor — amelyre utalt — az operett tulajdonképpeni hazai megszületésének, vagy inkább meghonosodásának korszaka: a millenniumi, az első világháborús és részben még az utána következő esztendők Magyarországa. Legalábbis azt az időszakot öleli föl a Bal négyes páholy cselekménysora. Nem akármilyen időszak! A magyar színháztörténet. szempontjából sem. Nagyon alkalmas tiszteletreméltó törekvések és szorongató bukások illusztrálására. Mert ugye, ez a legkevesebb, amit a Tháliától vár, elvár a közönsége? Most azonban valami egészen más dolog történt. Nem szeretném, ha bárki is azt hinné e sorok írójáról, hogy azt nehezményezi: miért viszi a színház nézőit ebbe az operettvilágba, miért idézi föl a hajdani bohémeket, szólaltatja meg a hajdani kup. lékat. Nem, dehogy kívánok mindenáron koturnuszban lépkedni ítélkező ábrázattal, de mégis csodálkozva kell kérdeznem, hogy hova sikkadt éppen az a kor, korszak, amelyről állítólag e darab szólna. Még világosabban: ha netán a Csárdáskirálynőt nézem — szemben, az Operettben —, akkor eszembe se jut számonkémi: ki fia-lánya a Bóni meg a Stázi, honnan jöttek, s milyen történelmi, kultúr- históriai események zajlanak az orfeumon kívül. Ám itt mégiscsak jogos a kérdés: kik is ezek az emberek, akik járnak-kelnek Beöthyék környezetében, s tudni szeretnénk, mi zaj- lik a bal négyes páholyon kívül is? És akkor furcsa, nagyon furcsa dolgokat tapasztalunk. Mert a színpadon látunk például egy jóságos öregurat, tisztes politikusnak tűnő patriarchát, aki minden erejét latba- vetve segíti, támogatja testvérének fiát, Beöthy Lászlót színházról színházra. A neve: Rákosi Jenő. És napjaink fiatal nézői a Tháliában talán nem mindannyian tudják, hogy ebben a szép Mikulásbácsi megjelenésben o korszak legreakciósabb figurája testesül meg, az általános választójog elleni élharcos főrendiházi tag. Ha pedig követhetnénk a színfalak mögé is — vagyis a századforduló közéletébe —, akkor dühödt kirohanásait hallanánk Ady és a modem költészet ellen. (Felesleges továbbélezni ezt a tényt, de még bizarrabb mindez most, Ady emlék-esztendejében. S mit látunk még? A rokonszenves öregúron kívül egy nagyon vonzó, fiatal színésznőt is. Csélcsaposkodik, kacérkodik ugyan a férfiakkal, de iám: 1919. május 1-én viszi a vörös zászlót és verset szaval a proletárok mellett. És a nézőtér mai fiataljai megkérdik: ki is ez a színésznő, miért nem hallottuk eddig gyakrabban a nevét? Pedig hajdan nagyon híres név volt: Fedák Sári. A darab jelentős részében színen is van, szeretik, kedvelik. Ö vitte sikerre annak idején először a János vitézt. Azt azonban nem tudhatjuk meg (mert a darab időben már nem megy odáig), hogy később náci lett, a fasiszta Donausenderben uszított és a felszabadulás után a népbíróság ítéletére egy évig börtönben ült. t Fontos ez? Talán igen, talán nem. Akkor nem, ha egyébként ismeretének hiánya sem torzítaná a képet a nézőben. Itt azonban a féligazság hamisságba torkollik. Különösen, ha hozzávesszük, hogy a kor igazi nagyjai (például Hevesi Sándor) meg sem jelennek a színen, némelyek pedig csak karikatúraként. A rokonszenvesen ábrázolt Fedák Sárival, a Zsázsával szemben Jászai Mari saját eleven szobraként, szatirikus éllel megelevenítve tűnik fel néhány mondatos szerepre. Persze, ha az egész darabot akár egy cseppet is az ironikus hangvétel, netán az érzékelhető kívülállás hatná át, akkor ez is elfogadható volna. Így viszont aligha járnak jobban mások is Jászainál. Például Gárdonyi legfőbb tulajdonságának a pénzéhséget ismerjük meg, Rátkay Márton táncos lábainál csak gázsiigényei erősebbek. A korról — melyben valóban nagy eszmék értek, kínlódva születtek nemcsak a politikai életben, hanem a művészetiben is — nem tudunk meg semmit az égvilágon. Nem is tudhatunk. Hiszen mintegy igazolásul Beöthy László maga jelenti ki barátainak a darabban: sohasem értett a politikához, sohasem érdekelte, s nem is tudja levonni egy esemény következményeit. Amikor ez a kijelentés elhangzik, a színen 1914. júniusát írják. Kitör az első világháború.... Mindezekután maradna Beöthy László legendákkal átszőtt, ellentmondásos, sajátos alakja, akit kártyacsaták és színházalapítások között őrölt fel az élet. Időnként akart, tudott volna is nagyot tenni, de saját árnyékát nem léphette át. Ez az igazi drámai mag! Ez az izgalmas kérdés! És ezzel maradt adósunk ez a bemutató. Sajnos sem a regény színpadi átdolgozója: Békeffi István, sem az olyan sok kitűnő előadás rendezője: Kazimir Károly úgylátszik nem érzett rá erre. Sajnálhatjuk ezt tulajdonképpen, mert nyersanyagából többre telhetett volna. Olyan eleven, színes szórakoztatásra, mely nem nélkülözi a korrajzot sem. Így viszont a maga felemás voltában egyiknek sem felel meg igazán, s ezenfelül hamis képet láttat. A szereplőgárdából (melybe több vendégművészt is hívtak) Rátonyi Róbert — Beöthy László alakjában — még így is néhány felemelően szép mozzanattal ajándékoz meg. S amennyiben hajlandók vagyunk elfelejteni szerepének kifogásolható vonásait, akkor csak elismerően szólhatunk jellemábrázoló törekvéseinek újabb sikeréről. A szerepadta és önmaga ehhez alkalmazott elgondolása hiteles, erőteljes és őszinte színészi munka, amelyet legfeljebb egy cseppnyi érzelmi visszafogottság csiszolhatna még tovább. Csillogóan sokszínű — külsőben és tartalomban egyaránt — Esztergályos Cecilia, mint Fedák Sári. És kettős értelemben is az előadás sztárja: nemcsak szerepe közegében, hanem itt is. Emellett típust tud fölmutatni. Hogy játéka végső értelmezésben mégis célt téveszt, arról nem ő tehet, hanem az előzőekben már jelzett tényezők. Ezek teszik kettős előjelűvé az egyébként olyan gondosan megformált alakításokat is, mint Komlós Jucié (Beöthy László anyja, Rákosi Szidi) vagy Deák Sándoré (Rákosi Jenő). A szerepüknek mélyen átgondoltan felelnek meg (de az igazságnak kevésbé). Valamivel szerencsésebb ebben Inke László, aki a színházpártoló Keglevich gróf lényegbevágó megformálásával közelebb járhatott a valósághoz. Bár — mint már más vonatkozásban szó volt erről — ő is jóformán fenntartás nélküli rokonszenves figuraként áll elénk, miközben Jászai Marit Sütő Irén valósággal nevetségessé teszi. Felszínes karikatúrákra futhatta csak — egyébként a lehetőségeik szerint ötletesen — * Mécs Károlynak (Molnár Ferenc), György Lászlónak (Gárdonyi Géza), Kautzky Józsefnek (Kacsóh Pongrác). Emlékezetesen kitűnő jellemkarakter Szabó Gyula főpincére, és Buss Gyula karmestere. A zenei összeállítás (Prokópius lm_ re munkája), s a jelmezek (Mial- kovszky Erzsébet tervei) és Fényes Szabolcs muzsikája a bal négyes páholyról — mind, mind színesen, hangulatosan korfestők. Rajkai György díszletei, Hidas Hédi koreográfiája úgyszintén. Milyen kár, hogy éppen a színpadi akcióról nem mondhatjuk el igaz szívvel ugyanezt. Lőkös Zoltán
