Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-28 / 98. szám
Lehet rajtuk segíteni A gyengénlátók intézetében A pedagógusok gyaíkran találkoznak olyan gyerekekkel az első osztályban, akik belebújnak könyvükbe, nem tudnak a vonalak közé írni. Gyakran meg nem értés kíséri őket iskolai pályafutásuk során. Esetenként figyelmetlenséggel, hanyagsággal vádolják őket, pedig mindent megtesznek, hogy megfeleljenek a követelményeknek. Látáscsokkenésük miatt tanulótársaiitotól is sokat szenvednek. Nemegyszer hallottam gyengénlátó gyerekeket panaszkodni, olyanokat, akik az általános Iskolából kerültek az intézetbe, hogy: bagolynak, vaksinak, szemüveges majomnak csúfolták a többiek. Mozgásuk is ügyetlen; ezért nem veszik be őket játékaikba énszemű társaik, s ha mégis, csak a boszorkány szerepét osztják rájuk. Ezek a gyerekek több szemműtéten estek már át, gyakran épp ezért túlkorosok is az osztályban. Végül a gyengénlátók intézetébe kerülnek, s ha későn: lelki sérülésekkel, melyeket a csúfolódások, az iskolai megrázkódtatások okoztak. Pest megyéből hatan Az országban Budapesten és Debrecenben működik gyengénlátók intézete. A fővárosban olyan kicsi az épület, hogy csupán az alsótagozatosoknak jut benne hely. A felsősöket a vakok általános iskolája és nevelőotthona fogadja, gyengénlátó tagozatban. Az intézet csak tanítási időszakban működik. Az ország különböző részeiből étkeznek ide gyerekek. Jelenleg Pest megyéből hat diák lakik itt. Iskolaotthonos rendszerben tanulnak. Az intézetben nyolc tanár van, s négy gyermekfelügyelő gondoskodik a diákokról a tanításon kívüli időben. Rendszeres szemorvosi ellenőrzésben is részesülnek. Kettős ok Az intézet munkájáról, a speciális foglalkozásokról dr. Csabai Lászlóné igazgatónővel és dr. Szegedi Mártonná igazgatóhelyettessel beszélgettünk. — Nehezen kerülnek hozzánk azok a tanulók, akiknek látásuk miatt pedig mindenképpen itt volna a helyük. Ennek oka kettős. Az egyik az, hogy a szemészeti szakrendeléseken — bár ismerik intézetünk funkcióját —, még nem vált gyakorlattá, hogy a gyerekeket hozzánk irányítsák. A másik pedig az, hogy a szülők, amikor meghallják, hogy iskolánkat gyógypedagógiai intézetnek nevezik —nem tudják, hogy általános iskolai tananyagot oktatunk — megriadnak. és nem engedik ide a rá- utaltaliat — mondta az igazgatónő. — Bár az általános iskolai anyagot Sajátítják el, de Speciális módszerekkel és eszközökkel. Csak néhány példát említenék. Nálunk a 10—33 százalékos látásmaradvánnyal rendelkező gyerekek tanulnak. Ezért indokolt, hogy hatféle sorvastagságú füzetbe dolgozzanak: mindenki a látásvesz- teségének megfelelőbe. Nagyítókkal éppúgy rendelkezünk, mint távcsöves szemüveggel. Az OFOTÉRT kizárólag a mi tanulóinknak készített olyan speciális műanyag üvegeket, amelyekbe az olvasó- és távollátó lencsét egybecsiszolták, így nem kell állandóan cserélniük szemüvegeiket a gyerekeknek. Csoportos korrekció •— A kötelező általános iskolai órákon kívül van egy speciális foglalkozás is: ez a csoportos korrekció. Több éve kísérletezünk e tárgy technikájának kidolgozásán és most már a gyakorlatban is igen eredményesen alkalmazzuk. A tantárgy négy területen segít a látás fejlesztésében — veszi át. a szót dr. Szegedi Mártom- né. — Látásnevelés. A gyengénlátók másképp észlelik a tárgyak formáját, mint az ép szeműek, s ezért lassabban dolgoznak. A harmadik osztályban például a tanulók egyesével oldják meg a feladatokat. Az egyik kislány merev fejtartással figyeli a guruló labdát, a másik adott távolságból a táblán látható kisebb méretű képekből választja ki a megfelelőt, amelyet a tanárnő kért. Ezek a gyakorlatok intenzív szemizommozgást igényelnek. A látási emlékezet javításához például képeket vetítenek, majd a gyerekeknek megadott szempont szerint fel kell idézniük a látottakat, lerajzolják azt, amire emlékeznek. Erőfeszítéseket tesznek a tanárok, hogy diákjaik a különböző típusú feliratokat megismerjék. Sétákon mindent elolvastatnak velük útiközben, amit csak lehet. Ezzel is fejlesztik az olvasási készségükét. Érzelmileg is... — A tanulók nemcsak látásukban, hanem érzelmileg is sérültek — veszi vissza a szót az igazgatónő. Ez utóbbit nehezen heverik ki. Beszéd közben szorongok, gátlásosak. Nálunk gondoskodást, szeretetet, törődést kapnak, s nem utolsósorban önmagukhoz hasonló gyermékközösségben nőnék fel. Így sikerül végül is szép eredményeket elérnünk. Néhány tanulónk már általános iskolába jár. Visszairányítottuk őket, mert a szakszerű foglalkozások hatására oly mértékben javult látásuk, hogy megfelelnek az általános iskolában alkalmazott módszerek szabta követelményeknek. Horváth Ibolya, volt tanulónk, Horvátzsidány- ban három éve jár — nem is rossz eredménnyel — az általános iskolába. Nekünk négy évig volt tanítványunk. De nem ő az egyetlen gyerek, akit visszaküldhettünk. A még eredményeseblj munkához feltétlenül szükség lesz egy nagyobb épületre. Két év múlva adják át az új intézetet. Ott már az alsó és felső tagozat együtt lesz, s akkor még intenzívebb lehet a gyógyító pedagógiai munka. K. É. Emlékezés Háy Károly Lászlóra Születésének 70. évfordulója alkalmából szerdán a Farkasréti temetőben ünnepélyesen megkoszorúzták Háy Károly László kommunista festőművész, a munkásmozgalom egykori harcosának sírját. Az ünnepélyes szertartáson a munkásmozgalmi gyászindiuló hangjaira az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztálya nevében Korcsog András osztályvezető-helyettes és Berecz- ki Loránd, a Központi Bizottság munkatársa, a Kulturális Minisztérium nevében Gönyei Antal főosztályvezető és Csorba Géza osztályvezető, a Magyar Képzőművészek Szövetsége nevében pedig Kiss István, a szövetség elnöke és Miké Sándor, a szövetség főtitkára helyezte el a megemlékezés koszorúit. MTA -közgyű lés Szerdán Tamássy István akadémikus és Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese tájékoztatta a sajtó munkatársait az Akadémia május 4-én kezdődő 137. közgyűlésének programjáról. A hazai tudóstársadalom legrangosabb fóruma a korábbi évek gyakorlatától eltérően ezúttal munkagyűlés jellegű lesz. A megnyitót május 4-én a budavári kongresszusi teremben tartják, ahol átadják az akadémiai aranyérmet és az akadémiai díjakat. Ezt követően Berend T. Iván akadémikus mai gazdaságpolitikánk történelmi összefüggéseiről tart előadást, amelyet vita követ. Május 5-én délután Szent- ágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia megbízott elnöke terjeszti elő az MTA elnökségének beszámolóját az 1970-es akadémiai reform tapasztalatairól, a további tennivalókról. Márta Ferenc, az MTA főtitkára értékeli majd az MTA intézeteinek négy esztendős kutatómunkáját és vázolja az ötödik ötéves tervidőszak kutatási feladatait. Cegléd, Nagykőrös, Vác Havonta Szolnokról Pest megyében A Szigligeti Színház új vendégszereplése: az Álszentek összeesküvése perspektíva visszatér más jelenetsorokban is. Kitűnő megoldás a különböző szintű terek elválasztása műanyag függony- nyel, ez namcsak felgyorsítja a színhelyváltozásokat, de szimultán játékra is lehetőséget teremt. Igényes megvalósítás Öröm fellapozni a ceglédi Kossuth Művelődési Központ színházi műsorismertető füzetét. Több okból is: mert formailag és tartalmilag igényes kiadvány, s mert megtudhatjuk belőle, hogy az idén 16 színházi bemutató volt, illetve lesz Cegléden. Idézet a kiadványból: „Az előző években városunkban vendégszereplő szolnoki, kecskeméti és a Déryné Színház mellett fogadjuk a szegedi, a budapesti Madách és a Fővárosi Operettszínház társulatát is”. Az már szóbeli információ, hogy néhány év alatt megkétszereződött a bérlettulajdonosok száma, s szinte minden előadást telt ház előtt tartanak. A rendszeresen színházba járók számát nehéz lenne pontosan megállapítani, hiszen gyakori, hogy vállalatok és intézmények különautó- busszal indulnak Budapestre, Szolnokra, vagy Kecskemétre egy-egy különösen érdekes színdarab kedvéért. Évi 120 tájelőadás Cegléd színházi életére jelentős vonzást gyakorol a szolnoki Szigligeti Színház, hasonló megállapítást hallhatnánk a nagykőrösi művelődési központban is. — Szívesen vállaljuk a tájelőadásokat, mert igénylik ezt a Pest megyeiek, bár kétségtelenül nagy megterhelés társulatunk minden tagjának — mondta Székely Gábor, a szolnoki színház igazgatója. — Évente átlag százhússzor utasunk, s ebből havonta egyszer Pest megyébe: Ceglédre, Nagykőrösre, Vácra. A szentendrei művelődési központtal nincs kapcsolatunk, de szívesen mennénk hozzájuk is. Nekem egyébként személy szerint kedves városom Szentendre. — A ceglédi négy előadás közül elmaradt a Kabaré bemutatója. Miért? — Már elkezdtünk foglalkozni a darabbal, amikor kiderült, hogy a Fővárosi Operettszínháznak előjátszási joga van. Ezért történt a műsorváltozás, de azért új bemutatót vittünk Ceglédre, a Lysistratet. Ígéretünket a következő évadban tudjuk teljesíteni, mert bemutatjuk a Kabarét, Harold Prince és John Kander musicaljét. — Ha már a terveknél tartunk: milyen bemutató lesz még ebben az évadban Szolnokon 7 — Két izgalmas vállalkozásra készülünk. Carlo Goldoni, a nagy olasz komédiaíró egyik késői alkotásának magyarországi ősbemutatójára május 13-án kerül sor. Címe: Az utolsó karneváli éjszaka. Ez a mű a korábbi Goldoni-alkotásoknál igényesebb humorú. A jellemkomikumokon keresztül, az emberi gyöngeséget, hibákat megmosolyogtató figurákon keresztül valóságos pszichológiai drámát teremt. A másik bemutatónk tgy 150 éves angol operett lesz, sok burlaszkelemmel, de mivel ez a terv még bizonytalan: ne vágjunk a dolgok elébe ... Bulgakov Moliere-ről A szolnoki Szigligeti Színház legutóbbi bemutatója, Bulgakov: Álszentek összeesküvése. Az egyik legnagyobb francia vígjátékíró, Moliére életének tragikus szakaszát idézi fel. A nagy művész kegyvesztését. A haladó gondolatokat is megvalósító hatalom előtt méghajla- ni, a rendet szolgálni, de ha kell ostorozni is tudó zseni életé egyetlen uralkodói gesztus függvénye. Az Álszentek összeesküvése a hatalmi kiszolgáltatottság drámája és Moliére sorsának példája szélesebb tanulságokra is mutat: az a hatalom, amely saját dicsfényének bűvkörébe zárkózik — akarva, nem akarva, embertelen torzulásokat hoz létre. A szolnoki színpadon teljes költőiségével bontakozik ki a dráma, amelynek főhőse nemcsak Moliére. Padi István energikus rendezői tehetségének köszönhetjük, hogy a bulgako- vi gondolat feszes egységbe szervezetten áll előttünk. A rendező és Najmányi László díszlettervező kitűnő színpadi megoldásai döbbenetes erővel mutatják fel az egyszerű emberek fölé tornyosuló szövevényes hatalmat. Lajos király trónterme üvegpadlón emelkedik a színpadi tér fölé, így akik a király elé járulnak, azok is csak egy szinttel alacsonyabban közelíthetnek. Ez a patkó alakban meghajtott Emellett a dráma gondolatiságát egyértelműen dicsérni lehet' a színészek játékát A A Moliére-t megformáló Ivá- nyi József kitűnően érzékelteti a nagy drámaíró színes egyéniségét a zsarnoki keménységtől, a lírai szerelmesen keresztül, a harcot Is vállaló konok- ságig. Mindez hiteles jellemformálásban kanja meg egyensúlyát. Maradandó élményt nyújt Temessy Hédi (Madeleine Bejárt). Hittel, visszafogott eszközökkel játssza a színpadtól visszavonult színésznőt. Ismét kitűnően oldotta meg feladatát Peczkay Endre (Párizs érsekhercege), hozzátéve magánvéleményét is a főpao hatalomittas figurájához. Különleges színészi teljesítmény Piróth Gyuláé, egy barokk festmény fenséges mozdulatlanságával formálja meg XIV. Lajost. Csak ezek miatt a nagyon igényes színészi alakítások miatt tűnik talán szürkébbnek Andai Kati figurája. Hasonlóan problémás Körtvélyessy Zsolt szerepfelfogása: a párbajhős, Imádkozz-márki idegbetegre sikerült. Figyelmet érdemel két karakteralakítás: Papp Zoltán, a színház krónikásának és Hollósi Frigyes, Moliére szolgájának megformálásával. A szolnoki színház kitűnő teljesítményéhez jelentősen hozzájárult Elbert János igényes drámafordítása, Mial- kovszky Erzsébetnek a díszlettel harmonikus jelmezei és Cseh Tamás modem zenéje. Kriszt György HETI FILMJEGYZET Neveletlenek Jelenet a Neveletlenek című angol filmből Viktória királynő még uralkodik; még — jogosan —zeng a „Rule, Britannia”, az Uralkodj, Britannia, hiszen az Union Jack, a kereszt- és átlós alakban futó vörös sávokkal nyolc mezőre osztott kékfehér brit lobogó egy óriási világbirodalom fölött leng. E birodalom megszerzője és megtartója pedig, a brit hadsereg, állam az államban, a maga merev szabályzataival, külön- becsületkódexével, s a tiszti becsületre gőgösen kényes, azt minden körülmények között mégvédelmező, a rajta esett foltot nemcsak a civilek, de a más egységek szeme elől is eltakaró mentalitásával. Barry England az 1960-as években erről a korról és e kor katonáinak erkölcsi magatartásáról írt ) színművet, melynek címét a brit hadsereg tiszti szolgálati szabályzatának egyik kifejezéséből vette: Conduct Unbecoming, nem megfelelő viselkedés. Azaz: olyan magatartás valamely tiszt részéről, mely írott, de főként íratlan szabályokba ütközik, s nem felel meg sem a tiszti becsületkódex, sem a magasabb egység (mondjuk: ezred) követelményeinek és érdekeinek. Ez a dráma (melyet pár éve a budapesti Nemzeti Színház ban is játszottak, Neveletlenek címmel) tulajdonképpen egy dezilluzionálódás története. Arról szól, hogy egy, a katonai akadémiáról alighogy kikerült fiatal hadnagy, Arthur Drake, hogyan veszti el a hadsereg, a tisztikar feddhetetlenségébe, magasabb rendű emberi-erkölcsi értékébe vetett hitét, amikor első szolgálati helyén, egy Indiában állomásozó gyarmati lovasezrednél különös események tanúja, majd akaratlanul is résztvevője és aktív alakítója lesz. A Neveletlenek — ezt a címet kapta a drámából Michael Anderson által rendezett film is a magyar fordításban — bizonyára igen érzékenyen érinti még ma is a brit hadsereg tiszti karának érzelmeit. Mert, bár a világbirodalom réges-rég széthullott, s nincsenek már gyarmati lovasezredek, sok angolban — és sok angol tisztben — élhet (sőt: él) a nosztalgia a viktoriánus kor világbirodalma, a gyarmatok, s az ezzel járt nagy élet, a brit hegemónia és világhatalom iránt. Illúziókkal, tévhitekkel, megcsontosodott magatartásnormákka.1 kíván leszámolni Barjy England, s bizonyára ilyen hatású volt is hazájában a Neveletlenek. Mi azonban, valljuk be, nem sokat tudunk kezdeni ezzel a problematikával. Még akkor sem, ha — esetleg — a régi, császári és királyi, osztrák— magyar monarchiabeli hadseregre, annak tiszti karára és becsületkódexére asszociálunk a nézőtéren. S akkor sem, ha a film tulajdonképpen jól megcsinált és izgalmas alkotás, kiváló színészek (Michael York, Richard Attenborough, Trevor Howard, James Faulkner, Susannah York és mások) kitűnő játékával. Igaz ugyan, hogy Anderson érezhetően némi nosztalgiát érez maga is a régi dicsőség iránt, s ez kicsit lágyabbra rajzolja a történetet, mint annak drámai változata volt —, de ez is csak részletkérdés. Egészében véve meglehetősen érdektelen nekünk ezeknek a nyolcvan-kilencven évvel ezelőtt élt angol gyarmati tiszteknek a históriája — s talán azért is, mert a film nem tudja ezt az egyébként nem jelentéktelen témát kissé általánosabbá tenni, nem képes kiemelni a szigetországi perspektívából. Nyomozás Ostravában Nem szívesen írunk le ilyesmit, de mégis meg kell tennünk: Dusán Klein csehszlovák rendező filmje, melyet Karel Storkán forgatókönyvéből forgatott, olyan, mintha a szabványos, sőt, sablonos bűnügyi filmek paródiája lenne — de a kellemetlen az, hogy nem annak szánták, hanem minden kockáját teljes komolysággal forgatták le. Mi okozza ezt a felemás, kellemetlen érzést? Mindenekelőtt talán két nagyon súlyos dramaturgiai hiba. Az egyik: a filmben három „nyomozati szál” van: vidékről Ostravába szökik egy tinédzser kislány; valaki elrabol egy pólyásbabát, majd a halott gyermeket otthagyja egy orvosi rendelő várójában, s eltűnik egy újabb kisbaba is; és egy disszidálási szándékkal kombinált valutaüzérke- dési ügy kapcsán megtámadnak és életveszélyesen megsebesítenek egy rendőrtisztet. Ez eddig még felfogható úgy, hogy mindennap több bűncselekmény, vagy annak látszó esemény történik egy nagyvárosban, s a rendőrség valamennyi után nyomozni kezd. De a filmben ez a három szál nem kapcsolódik egymáshoz, és a szerzők mégis úgy tesznek, mintha a három história összetartozna. Emiatt aztán a nézőt alaposan megzavaró váltások, egyik történetből a másikba való oda- és visszaugr álások tömkelegét zsúfolják a filmbe, úgy, hogy néha nem is tudják már, az adott pillanatban melyik ügyről van szó. A másik nagy hiba: van a filmnek egy nem látható, de nagyonis hallható narrátora. Ez a hang a legváratlanabb pillanatokban szólal meg, s vagy elmondja azt, amit amúgy is látunk a vásznon, vagy olyan kommentároka'; fűz a látottakhoz, melyekre egy első elemista nézőnek sincsen szüksége, mert minden világos, vagy pedig lelövi a történet kevéske izgalmának lassan összeeszkábá- lódó egy-két gyönge poénját is. A nézőben olyan vágy ébred, hogy nemcsak a rendőrtisztet megtámadó és majdnem megölő Emilt kellene letartóztatni, hanem ezt a narrátort is... Dundiorr és társai Kedves svéd gyermekfilm, I elszórakoznak rajta. Érdekesamelyben ugyan felfedezhetjük a Micimackó, az Aliz Csodaországban és az Öz, a nagy varázsló motívumait, de ettől a gyerekek még nagyon jól sége a filmnek, hogy az élő szereplős játékfilmrészeket rajzos betétekkel keveri. Takács István A 4
