Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-28 / 98. szám

Éljen a szocializmus — a szabadság, a demokrácia, a humanizmus társadalma! A Szovjet Újságíró-szövetség elismerése Brczsnycvnek Szerdán a Kremlben ünne­pélyesen átnyújtották Leonyid - Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának a Szovjet Űjság- * író-szövetség 2. számú tagsá- -|gi igazolványát. A kialakult 'hagyományok szerint az 1. ■ számú igazolványon Vlagyi­mir lljics Leninnek, a kom­munista párt és a szovjet ál­lam megalapítójának neve szerepel. A 2. számú igazolványt Viktor Afanaszjev, az újság­író-szövetség vezetőségének elnöke, a Pravda főszerkesz­tője, valamint Szergej Lapin tés Leonyid Zamjatyin elnök­ihelyettesek nyújtották át. Leonyid Brezsnyev meleg szavakkal köszönte meg a szovjet újságírók iránta tanú­sított figyelmét és méltatta azt a felelősségteljes munkát, amelyet a szovjet hírközlő szervek az SZKP kül- és bel­politikai irányvonalának nép­szerűsítésében, a XXV. kong­resszus határozatainak vég­rehajtása érdekében végez­nek. MÁJUS ELSEJERE KÉSZÜLVE Moszkva már zászlódíszben A szovjet fővárosban és szerte a földrésznyi országban folynak az ünnepi előkészüle­tek május elsejére. A szovjet dolgozók ezen a tavaszon a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójára ké­szülve fogadják a munkásosz­tály nemzetközi ünnepét. A szovjet sajtó ezekben a na­pokban rendszeresen beszámol a szocialista munkaverseny legújabb sikereiről. x A fővárosi kereskedelmi há­lózat megfelelően felkészült a várható ünnep előtti forgalom­ra: érzékelhetően bővebb az áruválaszték. Moszkva már zászlódíszbe öltözve várja az ünnepet. A főváros lakóit gazdag kulturá­lis és sportműsor várja. Ez al­kalommal sokan keresik majd fel a főváros környéki kirán­dulóhelyeket is. A SALT-tárgy a! ásókról Genfi diplomáciai körökben kedvező fogadtatásra talált az a bejelentés, amely szerint má­jus 11-én felújítják a hadásza­ti támadófegyverek korlátozá­sára vonatkozó szovjet—ame­rikai tárgyalást. Az a tény, hogy a külügyminiszterek újabb megbeszélése előtt tár­gyalóasztalhoz ülnek a SALT- küldöttségek, azzal magyaráz­OLASZORSZÁG Kikért lázad az alma mater? I A csata ezúttal rövidebb, de még véresebb volt, mint nem­régen, az úgynevezett fekete pénteken. Hét hete Bologná­ban szabadult el a vihar, s terjedt át Rómára. Akkor Bo­lognában akadt néhány száz szélsőséges érzelmű, s terro­rista hajlamú diák, aki nekitá­madt az egyetemen belüli cse­tepatét felszámolni igyekvő rendőröknek, a múlt héten vi­szont Rómában lépett akció­ba vagy másfélszáz hasonszőrű suhanc, hogy az egyetemisták békés tüntetéséből egy-kettőre véres háborút fakasszon. Az akkori péntek, március 11-e eseményei sokkolták az olasz közvéleményt, hiszen 1968 óta nem volt párja az olyan diák­zavargásoknak, amelyek nyo­mait roptok, láng ég füst, ki­égé. i. járművek és üzletek, se­besültek, sőt halottak jelezték volna.. A múlt csütörtökön a római központi temető közelé­ben, az egyetemi épületek környékén ugyancsak a ne­kivadult, fékét vesztett erőszak ülte torát — s ez már nem puszta sokk, ez már vészes kórnak a jele, s így hatásá­ban is meghökkentőbb. A bel­ügyminisztérium május 31-ig betiltott minden nyilvános tö­megmegmozdulást, beleértve a pártok, tömegszervezetek gyű­léseit és felvonulásait is. Az indok a márciusi események fényében, illetve inkább ár­nyékában nem is jelentékte­len. Hiszen néhány héten belül másodszor repültek a diák­kezekből gyújtóbombák, kézi­gránátok rendőrökre, s ezúttal egv 24 éves altiszt halála, egy társának pedig életveszélyes sebesülése esik a latba. Ismét lázad hát az alma ma­ter? — visszhangzik a kérdés Olaszországban. S arrafelé ez nem ismeretlen kérdés: 1968 árnyait iuézi, amikor végigsö­pört Nyugat-Európán — az olasz csizmán is — a diákha­rag pusztító hulláma. Az ak­kori okok bizony ma is létez­nek — sőt. Ma Olaszország­ban 1 millió 200 ezren járnak egyetemre, ugyanis bárki be­iratkozhat és tanulhat, ha tud. Mert a férőhelyek és az ok­tatás minősége természetesen képtelen lépést tartani a je­lentkezőkkel. A római egye­tem maximális befogadó- és oícűató-képessége például a szakértők szerint 40 ezer fő lenne, ezzel szemben 170 ezer hallgatója van. Az egyetemek túlzsúfoltsága a végtelenségig lezüllesztette az oktatás szín­vonalát, s a diploma sok száz­ezer fiatal számára már csak azért papírrongy, mert kép­telen munkát adni. A végzet­tek évről évre szaporítják a milliós munkanélküli sereget, s mindennaposak az alkalmi munkát (csomaghordást, ab­laktisztítást, gyerekpesztrálást) végző orvosok, mérnökök, ta­nárok. Nem csoda hát, ha rossz, sőt elkeseredett a hangulat az alma materekben. S ez mindig is táptalaja volt a szélsőségek­nek. De a mostani lázadások mégsem hasonlíthatók a tíz év­vé' ezelőttiekhez. A diákharag ugyanis minden probléma el­lenére '--riapság nem csapna át a gátakon, ha nem lenné­nek a háttér sötétjében in­tenzíven munkálkodó erők, amelyek nagy kedvvel bújto- gatják nemcsak az ultrajobb­oldali (esetleg ultrabaloldali) diákokat, hanem általában minden itáliai szélsőséges erőt. A márciusi zavargások szem­tanúi, a helyszínen volt diá­kok számoltak be róla, hogy a megmozdulásokon főszerepet játszottak olyan alvilági figu­rák, akik sohasem jártak an­nak előtte az egyetem falai között. Egy-kettőre előkerültek a szervezők, hangadók, irányí­tók, akik a rendőreik elleni tá­madásokra ösztökélték a meg­vadult ‘ ifjakat. Vajon honnan jöttek, ki küldte őket? Nem nehéz leleplezni, hogy milyen körök azok, amelyeknek ma­napság érdekük Olaszország­ban a zavarkeltés, a polgárt félemlítő zűrzavar és pusztí­tás. Csak körvonalazni kell a politikai helyzetet. A súlyos gazdasági és tár­sadalmi gondokkal küzdő or­szág kormánya ma csak úgy maradhat hatalmon, ha a leg­nagyobb ellenzéki erő, a kom­munista párt kívülről támo­gatja. Magyarul ez annyit je­lent, hogy a kommunisták nem akarván újabb, ki tudja, med­dig tartó kormányválságot, nem buktatják meg a kisebb­ségben levő kereszténydemok­rata kabinetet, hanem inkább arra ösztönzik, hogy a dolgo­zók, az egész lakosság érdekeit figyelembe vevő politikát folytasson. Tehát nem kor­mánypártként is erős befo­lyást gyakorolnak az ország vezetésére, s napirenden van az is, hogy politikai súlyához méltó helyet foglaljon el az állami irányításban. Éppen ezekben a napokban folynak a tanácskozások a nagykoalí­cióról, amely magától értető­dően minden eddiginél hala­dóbb olasz politikát jelentene. Nos, nyilvánvaló, hogy ezek a fejlemények igencsak nem tetszenek az ország reakciós csoportjainak, amelyek gazda­ható — állapítják meg Genf- ben —, hogy a moszkvai tár­gyalás óta mindkét fél erőtel­jes diplomáciai tevékenységet fejtett ki. Értesülések szerint a szovjet SALT-küldöttség vezetője, Szemjonov külügyminiszter­helyettes május 10-én érkezik Genfbe. PHAM VAN DONG, a Viet­nami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke franciaországi hivatalos látogatásának har­madik napján, szerdán ebédet adott Giscard d’Estaing fran­cia köztársasági elnök tiszte­letére a Manguy-hotelben. HARMINCNYOLC ÉVI szám­űzetés után visszatért hazájá- jába Rafael Alberti, a leghíre­sebb élő spanyol költő. A mad­ridi repülőtéren vörös zászló­kat lengető, több száz fős, lel­kes tömeg és mintegy 100 új­ságíró fogadta. VARSÓBAN folytatódtak a lengyel—angolai plenáris tár­gyalások. A Lengyel Népköz- társaság Szolgálatáért Érdem­rend nagy rendszalagjával tün­tették ki Agostinho Neto an­golai elnököt, kit fogadott Ed­ward Gierek, a LEMP KB első titkára is. Paraguay A Stroessner-kormány terrorja Tiltakozó távirat — Menedékjog A Magyar Szolidaritási Bízott- ság táviratban tiltakozott Alfredo Stroessner tábornoknál, Paraguay elnökénél, dr. Miguel Anger Soler- nek, a Paraguayi Kommunista Párt KB titkárának letartóztatása miatt, követelve az alapvető em­beri szabadságjogok tiszteletben tartását, a terrorintézkedések ér­vénytelenítését, a paraguayi ha­zafiak haladéktalan szabadonbo- csátását. Antonio Maidana, a Para­guayi Kommunista Párt elnö­ke, valamint Alfredo Alcorta és Julio Rojas, a párt Köz­ponti Bizottságának tagjai je lenleg Peru asuncióni nagykö­vetségén tartózkodnak, és po­litikai menedékjogot kértek a perui kormánytól. Sabino Augusto Montanaro perui bel­ügyminiszter, miután a perui nagykövetségtől értesült er­ről, közölte: a Stroessner-kor­mány nem ad kiutazási enge­délyt a Paraguayi KP három vezetőjének, minthogy azok nem politikai üldözöttek. Tanácskozás Prágában a Béke és Szocializmus folyóirat tevékenységéről Prágában szerdán megkez­dődött hetvenöt kommunista és munkáspárt képviselőinek tanácskozása. Az értekezlet megvitatja a Béke és Szocializ­mus című folyóirat 1974. ja­nuárja és 1977. márciusa kö­zötti tevékenységét. A részt­vevők szerdán meghallgatták K. 1. Zarodovnak, a folyóirat főszerkesztőjének szóbeli ki­egészítőjét a szerkesztő bizott­ság és a szerkesztőségi tanács beszámolójához, majd .megkez­dődött a beszámoló fölötti vita. LUBOMIR STROUGAL cseh­szlovák kormányfő meghívá­sára baráti munkalátogatásra Prágába érkezett Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke. Ürügy — hangula NAGY VÁRAKOZÁS előzi meg az ENSZ tengerjogi kon­ferenciájának előkészületben levő hatodik ülésszakát. A ha­lászati övezetek egyoldalú ki- terjesztésével megindított so­rozatos komplikációk ellenére a konferencia leküzdheti a ne­hézségeket, ha valamennyi részt vevő ország — a konfe­rencián 150 ENSZ-tagország képviselteti magát — konst­ruktív szellemben folytatja a tárgyalásokat, kölcsönös meg­értésre és együttműködésre tö­rekszik. A halászati jogokról időköz­ben folyó különböző kétoldalú tárgyalásoknak is ilyen szel­lemben kell folyniulk. Több jel mutat arra például, bogy a halászati megbeszélé­sek eredményeként az Egye­sült Államok és Kuba kapcso­latai, amelyeket Washington I»61-ben szakított meg, tovább javulnak. A közelmúltban New Yorkban haladást hozott a ha­lászati jogokról folytatott tár­gyalások első fordulója, a má­sodik forduló pedig most fo­lyik Havannában, melyen az amerikai küldöttséget ktilügy- minisztériumi államtitkár ve­zeti. (A kubai—amerikai meg­beszélések azt követően kez­dődtek, hogy ez év elején mind Kuba, mind az USA 200 mér­földre terjesztette ki halászati vizeinek határait.) Májusban folytatódnak a megbeszélések a Szovjetunió és az Európai Gazdasági Közös­ség tagországai között a halá­szati keretmegállapodásról. Előzőleg a brüsszeli tárgyalá­sokon áttekintették a javasla­tokat, sőt szovjet részről konk­rét elképzeléseket vázoltak fel, mely a kifogható hal mennyi­ségét is szabályozná. MINDEZEN TÁRGYALÁ­SOKRA azért került sor, mivel az Egyesült Államok és más országok az ENSZ tengerjogi konferenciájának bezárása nélkül egyoldalúan kiterjesz­tették tengeri határaikat, s ez­zel más országokat is hasonló intézkedéseikre késztették. (A Szovjetunió tehát csak kény­szerből, ideiglenesen terjesz­tette ki halászati övezetét, ma­ga részéről továbbra is a 12 mérföldes tengeri határok, és a nemzetközi vizeken való sza­bad halászat híve.) Ennek kap­csán. vált szükségessé egy új halászati megállapodás meg­kötése Japánnal. Az egyez­mény tisztázná a japán halász­hajók szovjet övezetbeli halá­szatának feltételeit. A tárgya­lások azonban a japán fél hi­bájából megszakadtak. A Szovjetunió halászati öve­zetének 200 mérföldre történt kiterjesztéséről szóló határozat március 1-én lépett életbe, de Moszkva Tokió érdekeinek fi­gyelembe vételével engedé­lyezte, hogy a japán halászok április 1-ig a korábbi feltéte­lek mellett halásszanak. Fel­tételezték, hogy április 1-ig létrejön a két ország új, ideig­lenes halászati megállapodása. A józan megközelítés helyett azonban a legnagyobb japán lapok és televíziós állomások fenyegetések özönét zúdították a Szovjetunióra, s a korábbi­nál is erőteljesebben hangoz­tatták a Szovjetunióval szem­beni megalapozatlan területi követeléseket. A tárgyalások elhúzódtak, úgy látszik a szov­jetellenes kampány kezdemé­nyezői számára teljesen kö­zömbös, hogy hibájukból a ja­pán halászoknak származik kára. AZ EREDMÉNY — miként tegnapi számunkban már hírt adtunk róla —, hogy egy ja­pán halászhajót, amely szovjet vizeken halászott, a távol-ke­leti katonai körzet őrhajói egy szovjet kikötőbe kísérték. A hajón sok tonna, a szovjet ha­lászati övezetben zsákmányolt halat találtak. A Szovjetunió — jogosan — a legnagyobb szigorúsággal jár el a partmenti vizeinek védel­mére hozott intézkedések meg­szegőivel szemben. Mert a két ország közötti halászati tár­gyalásokat nem lehet ürügy­ként felhasználni szovjetelle­nes hangulatkeltésre. Alacs B. Tamás GAZDASAG ES POLITIKA A hatékonyság szerepe (Az MSZMP Pest megyei bizottsága Lenin emlékülésén elhangzott előadás alapján.) féltik. Ezeknek a köröknek a keze és pénze természetesen messzire nyúlik és mindenho­va eljut. így az egyetemi aulákba, az alma materek fa­lai közé is. Az ottani nyugta­lanságot gerjesztve időről idő­re nolitikai aknaként használ­ják fel, s néha konkrét ered­ményeket is elérnek. A tömeg- megmozdulások betiltása is ilyesfajta eredmény, hiszen a demokratikus pártok, a szak- szervezetek, a jogaikért nem­egyszer sztrájkokkal, tünteté­sekkel harcoló dolgozók lehe­tőségeit korlátozza. A diákok fel-fellobbanó lázadása tehát sokkal nyomasztóbb problé­mákról, az olasz politikai szín­pad kulisszái mögött rejtőző, eszközökben nem válogató crőkr,.- lebbenti fel a fátylat. Avar Károly i * í A hatékonyság mindig fon­tos szerepet játszott a magyar gazdaság fejlődésében. Na­gyon nehéz lenne a szocialis­ta gazdaság történetében olyan periódust találni, ami­kor a gazdaságpolitikai célki­tűzések között a hatékonyság növelésének követelménye nem szerepelt volna. De az is tény, hogy a hatékonyság megítélése, konkrét, egzakt módszerekkel mérése a ma­gyar gazdaságnak mindig is megoldatlan feladata maradt, különböző okok miatt. MAGASABB MINŐSÉGI MÉRCE A munkaerő, mint a nem­zeti jövedelem növelésének egyik legfontosabb forrása, tö­megét tekintve hazánkban sem végtelen. Az igen gyors extenzív fejlődés eredménye­ként a termelésbe bevonható munkaerő-tartalékok kimerül­lek. A hetvenes évek elejére gazdaságunk olyan kényszer- helyzetbe került, amelyben nem a termelés és a technika fejlettségi színvonalából adó- lóan, hanem a munkaerő-tar- :alékok kimerülése következ­ében kényszerültünk arra, íogy az intenzív fejlődés út­ját válasszuk. A mai magyar gazdaságra íz extenzívből az intenzív jel­egű fejlődésre való átmenet ellemző. Ez az átmeneti ;zakasz a magyar gazdaság zámára kedvezőtlen külgaz- lasági körülmények között ilakult ki és ebből adódóan trukturális gondjaink erőtel­esebben jelentkeznek. Ehhez : lárosul az elmúlt tervidőszak 1 végén kialakult túlelosztási hajlam. Ebben a helyzetben a haté­konyság növelése döntő sze­repet kap, gazdasági fejlődé­sünk létkérdésévé válik. Eb­ből az alapkövetelményből adódóan — amelyet az V. öt­éves terv úgy fogalmaz meg, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem növekedésének meg kell haladnia a nemzeti jö­vedelem belföldi felhaszná­lásának ütemét — fakad a hatékonyság növelésének szükségszerűsége. Arról van szó, hogy a gazdaság erőteljes növekedését rela­tíve szűkülő források mel­lett kell biztosítanunk. Ebből adódik, hogy mind a fejlesz­tésben, mind a termelésben a gazdálkodás eddigi követelmé­nyei minőségileg magasabb szintre emelkednek, hiszen egységnyi fejlesztési célú for­rástól vagy termelési ráfor­dítástól 30—40 százalékkal magasabb hozamra van szük­ség, mert csak ebben az eset­ben válnak reálisan teljesíthe- tőkké az V. ötéves terv azon célkitűzései, amelyek az or­szág gazdaságának egyensú­lyát és ezzel párhuzamosan az életszínvonal-politika célkitű­zéseinek megvalósulását szol­gálják. Ezért valamennyi rendelkezésre álló eszközt meg kell ragadnunk és fel kell használnunk termelő- munkánk és gazdaságunk működése hatékonyságának növelésére. KORSZERŰBB SZERKEZETTEL Ennek érdekében — a vi- izonylagosan szűkülő feilesz- ési lehetőségek mellett is — meg kell valósítanunk gazda­ságunk szerkezetének olyan korszerűsítését, amely a piaci változásokhoz rugalmasan al­kalmazkodva gazdaságunk számára a legkedvezőbb fel­tételeket teremti meg. Vagyis azon területekre kell koncent­rálnunk erőforrásaink na­gyobb részét, ahol az ország adottságainak legjobban meg­felelő, erőteljes fejlődést biz­tosító tevékenységek a legki­sebb ráfordítás mellett bővít­hetők úgy, hogy annak ered­ményei a világpiacon is meg­állják helyüket. Tulajdonkép­pen ez a gondolat jelenti a szelektív, intenzív jellegű szerkezetpolitika megfogalma­zását is. Természetesen a nép­gazdaság szerkezetének átala­kítására irányuló törekvés olyan összehangolt tevékeny­séget jelent, amelyben a nép­gazdaság ágazati szerkezeté­nek célszerű megváltoztatása mellett maximális erőfeszíté­seket teszünk a termékszerke­zet korszerűsítésére is. Ebben a követelményben nemcsak a gyorsabb ütemű fejlesztés igé­nye fogalmazódik meg, hanem egvben az is, hogy határozot­tabban körvonalazódjanak azok a területek, ahol tevé­kenységünk nem tehető gaz­daságossá. veszteségforrásaink tartós jellegűek és ahol a visszafejlesztést, illetve a te­vékenység beszüntetését hatá­rozott intézkedésekkel kell lehetővé tenni. Az ilyen jel­legű fejlesztési és visszafej- lesztési politika összehangolt alkalmazása teremtheti csak meg beruházásaink ésszerű koncentrálásának lehetőségét, e beruházások hatékonyságá­nak növekedését és a kedve­ző szerkezeti változásokat. Hasonlóképpen jelentős sze­repet kap a termelésben lekö­tött eszközök és az élőmunka hatékonyságának növelése. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy mint a mun­kaerő. mind a gépek, beren­dezések úgy helyezkedjenek el a gazdaság termelőszférá­ján belül, hogy a legnagyobb hatékonyság mellett tudják azokat felhasználni. A lekö­tött eszközök és az élőmunka termelőszféráján belüli — a megfelelő szerkezetpolitika el­veinek alapján történő — át­rendeződése olyan hatékony­ságjavító tartalék, amelyről a gazdaság jelenlegi helyzetében lemondani nem lehet. MUNKA. ÉS ÜZEMSZERVEZÉS A gondok megoldásában jelentős szerepet játszik a jó munka- és üzemszervezés, ami a tapasztalatok szerint vállalataink jelentős részénél nem kielégítő. Elsősorban er­re vezethető vissza, hogy az üzemekben lekötött munka­erő és állóeszközök felhaszná­lásának hatékonysága elma­rad a kívánatos mértéktől. Nem elég csak beszerezni a korszerű gépeket és berende­zéseket, ahhoz, hogy valóban növelni tudjuk a termelőmun­kát hatékonyságát, legalább olyan fontos, hogy a gyára­kon, vállalatokon belül ezek gazdaságos üzemeltetésének a feltételeit is megteremtsék. Az új körülmények, a szi­gorúbb bel- és külgazdaság' feltételek újfajta, magasabb színvonalú követelményeké* támasztanak a vezetőkké’ szemben. A vállalati irányítás és fejlesztés, a helyes terme­léspolitika kialakítáisa alapve­tő hatást gyakorol a vállala­toknál lekötött eszközök fel- használásának hatékonyságá­ra. Gyakorlati példák egész sorg bizonyítja, hogy jó vál­lalatvezetés mellett még a viszonylag korszerűtlenebb berendezések hatékony műkő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom