Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

í 1977. ÁPRILIS 24., VASARNAP %Xtűav 5 Vendégségben Pátyon és Zsámbékon Leblokkolva a mély vízben ? A nagykátai gyáregységben folyamatosan cserélik a gépparkot. Az új berendezések egyharmada már megérkezett. Képünkön: az egyik hidropneumatikus vezérlésű svájci Schaublin-gépen beállítják az első munkadarab megmunkálását Nagy Iván felvitele Választás a pomázi ivóvíztársulatnál A napokban közgyűlést tar­tott a Pomázi Ivóvíz és Csator­namű Társulat. A Lemondott társulati elnök helyett a tagság új elnöknek Lőrincz Antal Já­nos tanácstagot választotta, mivel az elmúlt évek során gyakran bizonyította, hogy szí­vén viseli a község fejlődését. A közgyűlés a műszaki vezetői tisztséggel Korausz Ferencet bízta meg. Százhalombattán a Duna- menti Hőerőmű Vállalat az ország villamosenergia-rend- szerének egyik legfontosabb bázisa. Ilyen körülmények kö­zött különös fontosságú e há­taim. üzem dolgozóinak pol­gári védelmi felkészültsége. Tavaly az év második felében történt: a DHV Kilián György szocialista brigádja — érde­mes megjegyezni: tizenhét al­kalommal nyerte el e megtisz­telő címet — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzel­mének 60. évfordulója tiszte­letére polgári védelmi vetél­kedőre hívta ki a nagyüzem hasonló kollektíváit. Mindig új ismeretek Skriba József brigádvezető így indokolta elhatározásukat: — Kazánkarbantartók va­gyunk, lakatosok és hegesztők dolgoznak a mi kollektívánk­ban. Remekül megértjük egy­mást. Tizenhárom évvel ez­előtt alakultunk ifjúsági bri­gádként, s azóta csaknem vál­tozatlan a gárdánk. Nincs olyan vetélkedő, amin ne in­dulnánk, szabad időnk jelentős részét erre áldozzuk. És nem csupán a verseny izgalma miatt: döntő tényező az is, hogy már a felkészülés során mindig új ismereteket szer­zünk. A polgári védelmi tud­nivalókat pedig a napi mun- tkánltban is hasznosítjuk, hiszen nem egy hatalmas mé­retű kazánt például gázálarc­ban kellett megjavítanunk... A Kilián György szocialista brigád felhívását szép vissz­hang követte: harminchárom kollektíva nevezett a vetélke­dőre. A selejtezők lebonyolí­tása után az elmúlt napokban került sor a döntőre: kilenc közösség háromtagú csapatai mérték össze tudásukat. Már javában gyülekeztek a részt­vevők a DHV kultúrtermében, amikor Skriba József — két társával, Ádám Gyulával és András Bélával egyetértésben — kissé izgatottan megjegyez­te: Elméletben és gyakorlatban — Az ötödik hellyel már elégedettek lennénk... A versenyzők pedig gyorsan elfoglalták helyüket a részük­re kijelölt asztaloknál. A dön­tő szereplőit — a Kalorikus, a Kölcsey, a Közgazdász, a Sallai Imre, a Zsukov, a Már­cius 15., az Elektronika, az Együttműködés és a Kilián György szocialista brigádok csapatait — köszöntötte a já­tékvezető, Nagy István, a vál­lalat tűzvédelmi vezetője, majd bemutatta a zsűri tagjait: Szabó János őrnagyot, a város polgári védelmi törzsparancs­A budapesti műszaki egyete­men tanuló külföldi diákok tegnap délelőtt Pátyon a Zsám- béki Medence Lenin Tsz éle­tével ismerkedtek. A gazdaságot egy harminc­perces színes diafilm mutatta be a bolíviai, equadori, ghanai, jordániai, iraki, columbiai, ni- gérai és szudáni egyetemis­táknak, akik képet kaptak ez­úttal a tavalyi betakarítási és az idei tavaszi munkálatokról nokát, Csorna Antal üzemi törzsparancsnokot és Tallér József versenyfelelőst. A gongszó után azon nyom­ban elhangzottak az első kér­dések, amelyekre írásban kel­lett válaszolniuk a résztvevőik­nek. Hány kilotonnás volt a Hirosimára dobott atombom­ba? Az idegmérgek ellen véd-e a szükségálarc? Milyen világí­tó eszköz használható az óvó­helyen? A puszta felsorolásból is kitűnik: széles körű tájé­kozottsággal kellett rendelkezi niük a versenyzőknek, ha vá­laszolni akartak e kérdésekre. Megbizonyosodhattunk erről akkor is, amikor képről 18 ne­vezetes személyiséget — több­nyire külpolitikust — szipte hibátlanul megneveztek. De az elméleti vizsga a vetélkedőnek csak az egyik részét jelentette. A gyakorlatban is felismerték azokat az eszközöket, amelyek veszély esetén megvédik az élő szervezetet a pusztulástól. Dicséretükre legyen mondva: elsőrendűen megoldották ezt a feladatot is. Jellemző kép a döntőről: egy-egy helyes vá­laszt követően, a zsűri értéke­lése után rendszerint megköny- nyebbült sóhaj hallatszott a versenyzői asztaloktól. Nem volt nehéz megállapítani: ilyen precíz válaszokat csak azok adhatnak, akik alaposan felkészültek. Fej fej mellett A szünetben az eredmény- jelző tábla előtt a csapattagok szorgalmasan számolgatták pontjaikat. Skriba József is papírral, ceruzával a kezében jegyzetelt. Az összeadás után arcán alig látható mosollyal nvomban társaihoz sietett, s így szólt hozzájuk: — Fiúk, elég jól állunk, a második részben érdemes lesz még jobban ráhajtanunk! S a csapat tagjai megfogad­ták a brigádvezető szavait. A szusszanásnyi pihenő után air o? hajrába kezdtek, egy- re-másra hibátlanul oldották meg az írásbeli és a szóbeli feladvánvokat egyaránt. Az utolsó pillanatig izgalmas volt a verseny: csak a végső sza­kaszban dőlt el a helyezések sorsa. A verseny győztese az anyagosztály Együttműködés szocialista brigádja lett, a ka­zánkarbantartók csapata a má­sodik helyre került. Az első helyezettek boldogan vehették át Szekeres Józseftől, a városi tanács elnökétől. Százhalom­batta polgári védelmi parancs­nokától azt a díszes vándor­kupát, amelyet a jövőben a kétévenként sorra kerülő ve­télkedő győztesének ajánlottak fel. S mindezen túlmenően a csapat tagjai felenként három­száz forintos könyvutalványt is kaptak. A második helye­zett, a Kilián György szocia­lista brigád gárdája kétszáz fo­is. Ezt követően Szín Béla a tsz elnöke adott tájékoztatást a szövetkezet eredményeiről, gondjairól és terveiről. A délelőtti program határ­szemlével folytatódott. Megte­kintették a látogatók a biator. bágyi állattenyésztési telepe­ket és a kábelüzemet. Délután a külföldi diákok megnézték Zsámbék műemlé­keit és a lámpamúzeumot. rintos könyvvásárlási utal­ványt nyert. Skriba József — aki a szü­netben nem bizonyult rossz jósnak — elégedetten fogadta a gratulációkat a második he­lyért. Kiszélesíteni a versenyt A vetélkedő befejezése után a további elképzelésekről kap­tunk rövid értékelést Szabó János őrnagytól, a város pol­gári védelmi törzsparancsno­kától. — Ügy hiszem, nagyon jól sikerült ez a verseny. A részt­vevők alapos felkészültségü­kért minden dicséretet megér­demelnek. A jövőben azt sze­retnénk, ha ezt a vetélkedő­sorozatot kiterjeszthetnénk a város valamennyi üzemére, in­tézményére is. S ha így lesz, akkor két év múlva a jelen­leginél még nagyobb tudással rendelkező csapatok küzdenek majd egymással. Falus Gábor Tópiósájji névadók Tápióságon már évek óta ál­talános szokás a családi ünne­pek társadalmi rendezése. De a község nem nagy, csupán 2700 lelket számlál, ezért ilyen ün­nepségre mégsem kerül sűrűn sor. Idén is csak tegnap adtak először nevet a községi tanács, háza üléstermében, ünnepélyes keretek között, egyszerre mind­járt öt gyermeknek. Az úttörők rövid, szép mű. sorral szerepeltek, a tápióbics- kei Április 4. Tsz pedig meg­ajándékozta mind az öt aprósá­got, ugyanis a szülők vala­mennyien tagjai a szövetkezet­nek. Horgászpa ra d icsom Piliscsaba és Tinnye között, az út menti völgyben húzó­dik meg a toki Egyetértés Tsz 7 holdas halastava. Mint csil­logó gyémánt, zöld foglalat­ban — hallottam egyik kirán­dulótól. Mert bár tilos a für­dés a tóban, hiszen zavarná a horgászokat, kora tavasztól késő őszig százával érkeznek a természetkedvelő turisták minden hétvégén. Nem nagy távolságra, mindössze 27 ki­lométerre van a fővárostól, s a legromantikusabbak is megtalálják a nekik való han­gulatot. Lehet itt horgászni, szalonnát sütni, hegyet mász­ni..., s ha akad Valami a horogra, .a bogrács is előke­rül. Nagyvadak a vízparton Mikor ott jártunk, Kladek András, a tsz tinnyei horgász­egyesületének halőre éppen a kőzúzalékot szállító kocsit irá­nyította. — A télen megrongálódott a tó körüli út — mondta —, most hordja a tsz kocsija a követ, amit aztán rögtön el Is terítenek az emberek. Sze­retnénk, ha május 1-re min­den készen várná a két köz­ség, Tök és Piliscsaba gyere­keit. Már hagyománnyá vált, hogy itt tartják a majálist. A felnőttek is szívesen jön­nek. Március 10-én kezdődött a horgászszezon, azóta hétköz­nap, vasárnap mindig sokan érkeznek. Ideális hely ez a Nagykátai telefongyár: pótolni a lemaradást Tavalyihoz kéjest idén két­ségkívül nehezebb helyzetben van a Telefongyár. Míg a múlt évben szép eredmények­kel kezdte az esztendőt, addig az idén bizony jócskán lema­radt. Húsz százalékkal termel­tek kevesebbet, s ebben nem­csak a budapesti gyárnak volt szerepe, hanem a vidéki gyár­egységeknek is. Nem szériában A Telefongyár nagykátai gyáregysége például, amely évek hosszú során át zökkenő- mentesen teljesítette feladatát, az idén mintha leblokkolt vol­na. Emlékeztetőül és bizonyos fokig magyarázva a dolgokat, nem árt felelevenítenünk a ta­valy történteket. Röviden ar­ról van szó, hogy a nagykátai üzem a telefon gyártásáról a múlt év során átállt a hír­adástechnikai készülékek al­katrészeinek gyártására. A váltás sajnos nem volt zökke­nőktől mentes. Farsang István, a Telefon­gyár nagykátai gyáregysége pártbizottságának titkára: — Nagy lemaradással kezd­tük az évet. Igaz ugyan, hogy több tekercset készítettünk, mint amennyit eredetileg ter­veztünk, ám sok fontos alkat­részt nem sikerült időre elő­állítanunk. Hogy mi volt en­nek az oka? Nos, elsősorban a gyakorlatlanság, meg az, hogy az emberekben — sajnos — még ma is van egy bizonyos nagyvonalúság a múlt öröksé­geként. Éveken keresztül ké­szítették a telefonokat. Jófor­mán bekötött szemmel is tud­tak dolgozni. Az új gyártmá­nyok viszont nagyobb figyel­met követelnek. Dolgozóink 90 százaléka alig egy éve csi­nálja ezt a munkát. A telefon nálunk tömeggyártásban ké­szült. Az alkatrészek azonban mások. Kis, többnyire 300—400 darabos szériákról van szó, nyugodtan beszélhetünk tehát egyedi gyártásról. Az év elejéig a nagykátai gyáregység rendkívül sok se­gítséget kapott a budapesti törzsgyártól, a híradástechni­kai alkatrész korábbi profil- gazdájától. A budapesti üzem­ből reggelente autóbusz hozta le a munkásokat Nagykátára, akik napi 8 órán át tanítot­ták a gyártás titkaira a hely­belieket. A tapasztalatok át­adásának időszaka azonban lezárult. Januártól a nagyká­a tinnyei út mentén kikapcsolódásra. Míg el nem kerítették az erdőt Telkitől Piliscsabáig, hajnalonként ide jártak le a tóra inni a nagy- t vadak. Volt olyan, aki azért j töltötte itt az éjszakát, hogy láthassa őket. Három bottal — Azért mégis elsősorban horgászparadicsom ez. Hány tagja van az egyesületnek? — Jelenleg nyolcvanhét. Nemcsak a mi téeszünk tag­jai; még a szomszéd járásból is jönnek. Éppen most volt itt egy százados, ha jól emlék­szem, a szentendrei katonai főiskoláról, és érdeklődött, hogy lehet belépni az egyesü­letbe. Tavaly még adtunk ki napi horgászjegyeket is, de ez az idén már megszűnt. Vi­szont minden egyesületi tag hozhat magával egy vendé­get, s megoszthatja vele a bot­jait. Mindenki három bottal horgászhat, s évente 40 kiló halat vihet haza. — Van is mit fogni, vagy csak a zsinórt áztatják? — Van. Szeptemberben 24 mázsa pontyot és 3 mázsa amúrt telepítettünk a tóba, de van süllő, csuka, angolna és egy sereg vadhalfajta is. Csak a nemes halakból határozzuk meg, ki mennyit foghat, ká­rászból például nincs korláto­zás. Míg beszélgettünk, gyakran csobbant a víz; a parton ülő 1 horgászok bosszúságára egy­tai gyáregység bekerült a mély J vízbe, és azóta egyedül, csak- | is önmagára számítva kell megoldania a könnyűnek ép­penséggel nem nevezhető fel­adatokat. Selejt és tanulópénz Az üzem a lehető legtisztes­ségesebben járt el munkásai­val a termékváltás hónapjai­ban. Ügy határoztak: három hónapot adnak dolgozóiknak arra, hogy megismerjék az új­fajta technológiát, s amikor úgy tűnt, hogy a három hónap kevésnek bizonyul, újabb ket­tővel toldották meg az átál­lási időszakot. Most már biz­tosnak látszik, hogy ez is ke­vés volt, mert azt az egyet nem árt megjegyeznünk, hogy nem babra megy a játék. Egyetlen rossz alkatrész, ame­lyet 300—400 darabos szériá­ban készítenek el, akár száz­ezer forintos értékű károkat is okozhat, Nyugatról, dollá­rért behozott nyersanyagokról lévén szó. A megtörtént bajon kese­regni ma már fölösleges. A nagykátai gyáregység dolgozói és vezetői viszont mindenkép­pen okulhatnak a hibákból. Annál is inkább, mivel gyár­egységük az évek múlásával egyre nagyobb feladatokat kap, tekintettel arra, hogy a törzs­gyár alkatrészgyártó bázisául jelölték ki. Nagyjából ennek tudható be, hogy a Telefon­gyár a rendelkezésére bocsá­tott sok százmillió forintos rendkívüli fejlesztési keretből oly nagy összegeket áldoz a nagykátai gyáregység fejleszté­sére, gyarapítására. A Heves megyei Állami Építőipari Vál­más után dobták fel magukat a kergetőző halak a víz tete­jére. Rabol a csuka — Rabol a csuka — mondta a halőr, mintegy kitalálva az el nem hangzott kérdést. — De azért marad bőven a hor­gászoknak is. Az idén eddig április 4-én került horogra a legnagyobb, 3 kiló 70 dekás ponty, Müller Gyula, az Óbuda Tsz gépkocsivezetője fogta. Talán furcsán nézhettem, mert elővette a tagnyilvántar­tást. — Nem horgászanekdóta. pontosan megmértük, benne van a könyvben is. Aztán az út menti tócsü­csökre mutatott. — Ott egy kocsiparkolót épftünk, itt az én vityillóm mellett meg két vendégszo­bát. A facsemetéink is meg­éledtek, már szépen hajtanak Szilvát, cseresznyét, jegenyét, meg tuját ültettünk végig a parton. Szép lesz néhány év múlva. A vendégházat meg azért csináljuk, mert sokan hajnalban szeretnek kimenni a vízre, legyen hol aludniuk. Május 2-től június elejéig tilalom lesz az ívás idején, aztán újra várjuk a horgászo­kat. Sokan szeretik az éjsza­kai pecázást. Szép is. Tudja, engem a hajdani pesti utcák­ra emlékeztet, miicor sorban álltak a konflisok, és mind­egyiken ott csillogott egy-egy lámoa. De ez még szebb, meri a víz visszatükrözi. T. Ágoston László lalat december végére ígérte egy új üzemcsarnok átadását, ám az építés elhúzódása miatt az avatóra csak nyáron kerül­het sor. Május végén talán be­költözhet új otthonába a te­kercselőrészleg, azt követően a kábelzsinórgyártás, s végül a koakxiális csatlakozógyártó üzem is. Miután ezek kiköl­töztek a régi műhelyekből, át­szervezhetik az alkatrészgyár­tást is, felhasználva a megnö­vekedett helyet az üzemekben. Az új gépek már megérkez­tek Nagykátára, s nagy részük becsomagolva vár, hogy a hur- colkodás után kijelölt helyére kerülhessen. Felelősséggel Az elkövetkező hónapokban nagy feladatok várnak a nagy­kátai gyáregység dolgozóira. Nemcsak belakniuk kell az új üzemeket, hanem olyan mun­kát is produkálni, amellyel be­hozható az első negyedév csak­nem 20 százalékos lemaradása. Felelősségteljes feladat ez, mert munkájuktól nemcsak saját boldogulásuk függ, ha­nem az is, hogyan teljesíti fél­éves tervét a Telefongyár bu­dapesti törzsgyára és a többi vidéki gyáregység. B. P, Méltó büntetést kaptak a szigelszentmiklési garázdák A ráckevei járásbíróságon dr. Szántó Szilvia büntetőtaná­csa több napon át tárgyalta Szigetszentmiklós fenegyere­keinek bűnügyét. Szeleczki László 23 éves al­kalmi munkás, mint elsőren­dű vádlott visszaesőként elkö­vetett súlyos testi sértés, két rendbeli rablás, garázdaság, és erőszakos nemi közösülés vád­jával állt a bíróság előtt. Tár­sa, Ember István 23 éves gép­kocsivezető — ugyancsak szi. getszentmiklósi lakos — egy rendbeli rablás bűntettével, mint bűnsegéd és erőszakos ne­mi közösülés bűntettével vá­doltam Szeleczki tavaly május vé­gén a helybeli Árpád italbolt­ban Szolzúoki Lászlóval össze­szólalkozott, majd összeverte, megrugdalta, annyira, hogy agyrázkódást és súlyos sérülé­seket szenvedett. Múlt év szeptemberében Ember István és Szeleczki ké­ső este, az italboltból távozva az egyik mellékutcában össze­találkoztak Kovács Lajossal, akitől Szeleczki nagyobb össze­get követelt. Miután Kovács­nál nem volt pénz, Szeleczki tarkón ütötte. A két útonálló az áléit embert magára hagy­ta. Még aznap éjjel a Petőfi ut­cában leütötték a munkahe­lyéről hazafelé tartó R. J. ta­karítónőt. Mindkettten erősza­koskodtak vele, majd Szeleczki elrabolta az asszony 400 forint készpénzét és ruhaneműt tar­talmazó szatyrát. A bíróság a büntetett előéle­tű Szeleczki Lászlót kilenc évi szigorított börtönben letölten­dő szabadságvesztésre, és a közügyektől 10 évi eltiltásra, Ember Isvánt pedig 3 és fél évi szigorított börtönben töltendő szabadságvesztésre és a köz­ügyektől való 5 évi eltiltásra ítélte. A vádlottak fellebbez* tek. Asztalos Imre Fiúk, érdemes lesz róhajtani... Polgári védelmi vetélkedő Százhalombattán Az Együttműködés nyerte a vándorkupát Három kiló hetven deka az idei rekord i

Next

/
Oldalképek
Tartalom