Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-22 / 93. szám

Veresegyház Amatőr fotósok és filmesek találkozója A járás közművelődési prog­ramjának fontos eseményét rendezik 24-én, vasárnap dél­előtt 10 órai kezdettel a veres- egyházi Váci Mihály művelő­dési központban, A járás ama­tőr fotósai és filmesei adnak itt egymásnak találkozót. Az összejövetelen a „járá­sunk felfedezése” című fotó­dokumentációs akció és pályá­zat irányelveit és feladatait beszélik meg a résztvevők s tájékoztatót hallgatnak meg a technikai eszközök, valamint a támogatás kérdéseiről Ingyen földet nem adhatnak A péceli kerttársulás gondjai Jó néhány éve különös gon­dot fordítanak a háztáji és ki­segítő gazdaságokra, az egyé­ni termelés fokozására. A me­zőgazdasági termelőszövetkeze­tek, az ÁFÉSZ-ek is segítik a kisgazdaságokat. Az évekkel ezelőtt megala­kult kerttársulást Pécelen is támogatja az ÁFÉSZ külön­böző szolgáltatásokkal; ter- melvényeiket felvásárolja. En­nek is köszönhető, hogy a Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ 1978- ban mintegy ötmillió forint értékű, a lakosság ellátásához nélkülözhetetlen áruhoz ju­Építőipari kutya tott. Nem véletlen a szövet­kezetnek és a tanácsnak az a törekvése, hogy bővítsék a társulást, s ha egy kicsit ké­sőn is, 8 hektár főidet juttat­tak a tagoknak. A napokban került sor ar­ra az összejövetelre, amelyen tájékoztatták a tagságot az intézkedésekről, megtárgyal­ták a tennivalókat. Mintegy hetvenen gyűltek egybe a művelődési otthon nagytermé­ben. A tagság nem fogadta kedvezően azt a bejelentést, miszerint a téesz tulajdonát képező földért, 200 négyszög­ölenként 300 forintot kell be­fizetni a társulás pénztárába. Sokallották a négyszögölért kifizetendő két forintot. Né­melyek népgazdasági érdekek­re hivatkoztak, még olyan Is akadt, aki a tanácstól az adó elengedését kérte. Úgy fes­tett, némely tagok csak a ter­mést kívánják betakarítani, vagy — amint egyikük han­goztatta — bukfencmagot vet­ni a parcellára. Mások — sértve érezvén magukat egyszerűen elhagyták a ter­met. Nyilvánvalóan nem tet­szett nekik, hogy fizetni kell a földért, talán még az sem, hogy meg is kell művelni. Nem akarnak tudomást ven­ni az érvényben levő földbér­leti jogszabályról. A tanács vagy a termelőszövetkezet csak úgy, ingyen és bérmentve senkinek sem adhatja oda a földet, bármennyire fontos a zöldségellátás. Végül is nagy nehezen befe­jezték a vitát; a megjelentek­nek. éppen a fele, 35-en tar­tottak igényt a földre. Az összejövetelen elhang­zottakból bizonyára mások is arra következtettek, hogy a kerttársulás tagságának egy része víkendteleknek képzeli a bérelhető területet. Azon tö­rik a fejüket, mikor kerítik be, hová építik majd a szer- számoskamrát. Ilyesmiről per­sze szó sem lehet. A tanács semmiféle építményt nem engedélyez, ellenőrzi majd, valóban megművelik-e a par­cellát. Az egyik felszólaló szerint a tanács ne a föld hasznosí­tásával törődjön, hanem a járdák építésével. A tanács­nak azonban szüksége van az említett területre, nemcsak joga, kötelessége foglalkozni vele — a köz érdekében. Reméljük, a társulat tagjai­nak többsége — még azok is, akik ma még nem tudják megkülönböztetni a füvet a búzától —, termelni fog a bé­relt földön. Ezt szolgálja a számukra szervezett szakmai előadások sorozata, a közös költségen beszerzett növény­védőszerek stb. s. n. Róluk sem mond le a társadalom A gödöllői kisegítő iskoláról (1.) Ahogy belépek a kapun, gyermekkori emlékek kísérte­nek. Iskolába menvén, min­dig egy másik, egy sárgára meszelt, sarki iskolaépület mellett vezetett az utam. Az volt a gyógypedagógia. Már nem emlékszem, hogy gúnyo­lódtunk volna a bentlevőkön, de eleinte minden bizonnyal megtettük. Arra viszont em­lékszem, hogy sem akkor, sem azután értően és gondosan egyetlen tantárom s-m magya­rázta meg a különbségeket. S hogy még ma sincs más­ként, azt egy-egy kedélybor­zoló esemény szemtanújaként erősen gyanítom. Pedig a tanintézet neve is megváltozott azóta. Kisegítő iskolára keresztelték. Ezzel is kifejezve lényegét, amit Mará- czi Ernő, a gödöllői intézmény igazgatója így foglal össze: A név és jelentése — A kisegítő iskola egyetlen és lehetséges célkitűzése, hogy gyermekeinket visszaillesszük abba a társadalomba, amely különböző fokokon kivetette őket magából. Még egy éve sincs, hogy Maráczi Ernő a városba ke­rült. Az eltelt hónapok alatt idejének nagy részét a helyi viszonyokkal való ismerkedés töltötte ki. Ahogy benyomá­sairól tapasztalatairól, majd később hivatásának ezernyi gondiá,-'M be«zél. szavaiból ki­tetszik, hogy szakmáját fel­sőfokon értő, szerető, céltuda­tos ember. Hévvel, meggyőző­déssel magyaráz: — Alsófokü oktatási rend­szerünkben két iskolatípus lé­tezik, az általános és a kisegí­tő iskola. Közbülső fokozat nincs, bár korábban próbál­koztunk ilyennel is. Akiket a hagyományos módszerekkel nem oktathattunk eredménye­sen, kisebb létszámú osztá­lyokban, speciálisan képzett tanárokkal, úgynevezett kor­rekciós osztályokban foglal- !::zt- unk. Ám ezt, miként az előkészítő osztályokat is, megszüntették. Két csoport De kik is kerülnek a kisegí­tő iskolába? — A közvélemény általában semmit, vagy keveset tud a gyógypedagógiáról. így a laikus könnyen azt gondolja, hogy csupa beteg, értelmi fogyaté­kos gyermekkel van dolgunk. Holott tanítványainkat két cso­portra oszthatjuk. Egy részük szaknyelven szólva: debilis. A kifejezés nem betegséget, ha­nem olyan állapotot jelent, amely öröklött, vagy az évek során szerzett idegrendszeri sérülések következtében visz- szafordíthatatlan. Ez nem je­lenti azt. hogy a pedagógus te­hetetlen. a gyermekek teljes személyiségét gazdagítani le­het. egészen a befogadóképes, ség határáig. — A másik csoportba, me­gint csak szakkifejezéssel élve, a mentálisan retardált gyerme­kek tartoznak. Ez a visszama­radt állapot feltétlenül javítha­tó. nagyon sok példa akad ar­ra. hogy tanítványaink, miután kijárják a kisegítő iskolát, a dolgozók esti iskolájában el­végzik a 7. és a 8. osztályt, majd szakmát tanulnak. Az ő értelmi elmaradásuk oka sze­mélyiségük fejlődésének egye­netlenségeiben rejlik. Ponto­sabban. a szerkezet és a funk­ció törvényéről van szó. Ar. ról, hogy egy szervezet rendel­tetésszerű működéséhez, szer­veinek használata, állandó fog­lalkoztatása szükséges. A hajla. mositó tényezők, az idegrend­szeri gyengeségek talaján az ingerszegény környezetben ne­velkedő gyermek személyisége deformálódik, értelmi képessé­geinek kialakulása elmarad a normálistól. Azért kerülnek hozzánk, mert az általános is­kola nem tűri meg őket, hiszen képtelenek megbirkózni a tan­anyaggal. Kényes téma. Így jellemez­tem magamban e cikk ötletét, s eltöprengtem, vajon miért tartjuk ezeket a dolgokat is tabunak? Tudom, a szellemi gyengeség, vagy a deformált személyiség az érintettek csa. ládját és környezetüket is sokat foglalkoztatja, miként arra is mindenki kiváncsi, hogy mit tehet és tesz a változtatásért az orvostudomány, a pszichológia, a pedagógia. Csak talán arra Megkedvelték a 103-ast Új élelmiszerben Bőséges a választóit az italpulton Barcza Zsolt felvételei — Három elavult üzlethe­lyiségünket szüntettük meg az új bolt átadásakor — kezdi a tájékoztatást Monostori An- talné, a dányi 103-as számú élelmiszerbolt vezetője —, a régi húsboltban és a két kicsi élelmiszerboltban mostoha kö­rülmények között dolgoztunk, ijem voltak megfelelő raktá­rak, hűtők, a tisztaságot is kínkeservesen lehetett csak úgy-ahogy megteremteni. Most új szakasz kezdődött kereske­delmi életünkben. Valóban, a Galgavidéke ÁFÉSZ egy hónappal ezelőtt átadott üzlethelyisége — ahogy mondani szokás — min­den igényt kielégít. Legalábbis, ami a választék növekedését, a kiszolgálás kultúráját, higié­niáját és a benne dolgozók munkájának megkönnyítését illeti. — Az üzlethelyiség tágas, világos, korszerűek a berende­zések. Norvég kiszolgálópul­tunk állandóan megfelelő hő­Monostori Antalné a liúselőkcszítőben nem gondolunk eleget, hogy a tudósokon, az orvosokon, és a pedagógusokon kívül ki, mivel járulhat hozzá a küzdelem si­keréhez. Maráczi Ernő belül­ről látja a kilábalás feltételeit. — A társadalomba való visszaillesztést, a rehabilitációt szolgálja az i^, hogy a kisegítő iskola szervesen illeszkedik az alsófokú oktatási rendszer egé­szébe, nincs hátrányos meg­különböztetés. Csak a közösség támogatásával — Miben nyilvánul meg az egyenjogúság? — Sorolhatom a példákat. Mint a kisegítő iskola igazga­tója. tagja vagyok a városi is­kolaigazgatók munkaközössé­gének. A politikai, kulturális es sportrendezvényekre ugyan­úgy meghívást kapunk, mint a többi iskola. Ahol nem tudunk aktívan részt, venni, nézőként a mi diákjaink is ott vannak a többiek közt. A közelmúltban nagyon szép anyagot állítot­tunk össze a kézimunkakiállí­tásra. önálló úttörőcsapatunk van. A továbbképzéshez azon . ban még ez is kevés. Hiába va­gyunk része pedagógiailag az oktatási rendszernek, emberi­leg is annak kell lennünk. Megelégedésünkre mind az irányító szerveink, mind a pe­dagóguskollégák belátják en. nek szükségességét. Jók a kapcsolataink, s a többi isko. Iában is arra törekednek, hogy a diákok humánus, megértő és befogadó módon viszonyulja rak növendékeinkhez. Gáti Zoltán (Folytatjuk) mérsékleten tartja a romlan­dó hús- és tejtermékeket, kü­lön hűtőládában tarthatjuk a mirelitkészítményeket, a ton­halat, a bontott csirkét. Min­den árufajtának külön raktára van, egymástól elkülönítve tá­rolhatjuk az édességet, az üdí­tő italokat, a vegyi árut és a többi élelmiszert is. A gön­gyölegraktár most készül, hi­deg-meleg vizes, háromfázisú mosogatónk, jól felszerelt hús­előkészítőnk van. Jelenleg négy alkalmazott dolgozik az üzletben, éppen a húselőkészitőbe keresnek még egy dolgozót. A munkakörül­mények nagyon jók, hideg-me­leg vizes mosdó, öltöző is he­lyet kapott a létesítményben. Milyen a forgalom? — Szép, új környezetben, úgy látszik, a vásárlási kedv is nagyobb. A napi bevétel húsz-huszonkétezer forint, s ez nyolc-tízezerrel több mint a régi boltunkban összesen. A húsvéti ünnepek előtt kü­lönösen sokan vásároltak ná­A Volán 20-as számú válla­lat gödöllői főnökségéhez tar­tozó dolgozók ezekben a hetek­ben, vasárnaponként, a MAV- állomás mögötti térségoen so­rakoznak JármúveiKkei az éves szemlére. Szakaszosan törté­nik a vizsga, hogy a forgalmat is zavartalanul lebonyolíthas­sák. A szemlét gondosan előké­szítik. Am a gépkocsivezetők nemcsak ilyenkor, egész évben törődnek a rájuk Dízott bu­szokkal. Két szemle már lezajlott, 51 jármű esett át a vizsgálaton. A szakértő szemeket semmi sem kerülhette el. A gödöl­lőiek gondosságát a pontszá­mok is bizonyítják. A legjobb osztályzat az 5-ös; a két vasár, napon 4,7 és 4,85 közötti ered­ményeket értek el. Nem marad el az elismerés sem, a főnökség 246 dolgozójá­nak képviselői nemrég meg­hívták a Budapesten tartott élüzem-ünnepségre. Itt adták át a legjobb kollektíváknak és dolgozóknak a kitüntetéseket. A gödöllőiek közül a Bánki Dónát szerelőbrigád aranyjel­vényt kapott. Kiváló dolgozó címmel tüntették ki Bálint Antal gépkocsivezetőt. Sára János szerelőcsoport-vezetőt, Huszár László vezénylőtisztet és Bársony Endre főnökségve­zetőt. A Vezess baleset nélkül mozgalomban eredményesen részt vevő Bálint Antal meg­kapta a fővárosi közlekedés, biztonsági tanács aranyérmét, ] Englesz Oszkár gépkocsiveze­tő az ezüstöt és Tanús Béla a bronzot. Tizenegyen oklevelet i kaptak. j Vasárnap vizsgázik a harma- I dik csoport; javában készül­tünk, a rekordbevétel 52 ezer 600 forint volt. Körbejártuk az üzletet. A mulatós polcokon háztartási vegyi cikkek, élelmiszerek, rengeteg üdítő ital. Elégedett-e az ellátással a bolt vezetője? — Bővült a kínálatunk. Ál­landóan kapható tejföl, túró, tejszín, több a vegyi áru is. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt a zöldségről; több sütemény kellene, változato­sabb töltelékáru és több ser­téshús. Az üzlet 500 ezer forintnyi raktárkészlettel kezdett, igye­kezni kell tehát az ellátóknak, hogy ezután is megfelelő áruk­kal várja a vevőket a hamar megkedvelt I03-as. _______________ <g.) KÖ ZÜGYEK FÖRUMA A szocialista országok nem­zetközi tevékenysége a témája a Közügyek fóruma soron kö­vetkező előadásának, amelyet ma este 6 órakor tartanak a gödöllői művelődési házban. nek és bíznak benne, ők is ha­sonló sikerrel állnak helyt, mint korábban társaik. Cs. J. Női torna verseny Aszódon ősszel Ráckevén, tavasszal Aszódon rendezték az északi terület II. osztályú C-kategó- riájú női tornaversenyét. Er. dekesség, hogy Ráckevén az aszódiak, Aszódon a ráckeveiek nyerték a csapatversenyt. 2. Aszód, I., 3. Dunaharaszti, 4. Aszód II. Egyéniben: 1. Sima Erzsébet 31,5 pont (Aszód), 2. Szabó Ágnes 34,6 (Aszód), 3. BaUz Éva 34,4 (Dunakeszi). A május 8-i megyei döntőbe Aszód, Dunakeszi és Ráckeve középiskolás csapata jutott. Kispályás labdarúgás Ga’gamácsán A Galgamácsai Sport Egye­sület tömegsportbizottsága, a téli kupa versenyeit követően, az előző évekhez hasonlóan, az idén is meghirdette a köz­ségi kispályás labdarúgó-baj­nokságot. A galgamácsaiakon kívül a két társközségből is neveztek csapatok. Az első két forduló eredményei: Tsz Gé­pész—Galgamácsai SE 0—4, Állami Gazdaság MEDOSZ— Kultúr SC 4—3, öregfiúk— Tsz Agronómia 2—0, Galgamá­csai SE—Vácegres község 8—2, Tsz Agronómia—Tsz Gépész i 2—1. Váckisúifalu—Állam' Gazdaság MEDOSZ 1—1. Jelesre vizsgáznak a városi volánosok elkapom a ragályt, s ezután én is harapdálni Jogok, nem. Rögtön az ötlött az eszembe, hogy nem hisz­nek majd nekem, ha elbe­szélem. S most használjam ki a ziccert? Hogy az építőipar ligy látszik a védekezés ily hatásos módját dolgozta ki az olcvetetlenkedő új­ságírók ellen? S hogy én erre azt javasolnám: ve­gyék a fáradságot és ido­mítsák be ezt a derék négylábút úgy, hogy azt a zsurnalisztát. amelyikről látszik, hogy nincs hátsó szándéka, hogy megértő és a puszta kíváncsiság hoz­ta az építkezés környékére; azt legfeljebb csak akkor harapja meg, amikor távo­zik? Elmélkedjem arról, hogy milyen nagyszerű példáját adják itt a társadalmi tu­lajdon őrizetének? Javasol­jam, hogy minden éjjeliőr mellé állítsunk egy ha­sonlóan kötelességtudó őr­zőebet, aki mégcsak részre­hajlással sem vádolható, hiszen a cég vezetőjének is elkapja a nadrágját? Vagy mutassam ki, hogy némely kutyák milyen fo­gékonyak az előítéletekre? S hogy a harapdálás elter­jedésében milyen felelősség terheli a sajtót? Hiszen mi másért haragudhatna ez a bővérű istenadta, mint azért a sok hiányosságért, szgrve,tétlenségért, határ­időmódosításért, amit nap nap után az újságokban olvashat az építőkről s az újságírót már csak ráadá­sul kóstolta meg? Nem. Hiszen adhatta mégannyira is az élet, egy ilyen poént kihasználni igazán olcsó dolog volna. Inkább csak sóhajtok egyet: hej, ha nekem salát kutyám volna, mívesebb humorra okítanám! —áti Építőipar. Kitalálni sem mernék egy ilyen olcsó poént. A Szabadság téri építkezés — nekem, s kezdetben leg­alábbis — zűrzavaros, gicl- res-gödrös, buckás-lanicas, sár-por földjén kerestem a minap az egyik építésve­zetőséget. Már-már re­ménytelen kóválygásom kö­zepette éppen célomat fel­adni készültem, amikor végre útba igazítottak. „Menjen csak egyenesen itt a házak mentén — hang­zott a jótanács —, a vé­gükben áll egy sárga épü­let, az lesz az.’’ Miután újabb jótevőmtől egy utolsó eligazítást nyer­tem — miszerint kerüljem meg a ház mellé ácsolt fa­kunyhót s menjek fel a lépcsőn — és mit sem sejt­ve, lendülettel kanyarod­tam be a sarkon, mit lá­tok? Egy teljesen tárgyi­lagosnak mutatkozó, kissé korcs, ámde nem visszata­szító fekete eb nyújtózott a lépcső szélfogó zugában. Már éppen a kutyuli-mu- tyuli kedveskedő motyor- gást vettem volna a szám­ra, de a közepes méretűnél nagyobbnak semmiképpen sem nevezhető jószág hir- ten rámmordult, s még mielőtt bármiféle óvintéz­kedést tehettem volna, be­lemart a lábikrámba. Igen, megharapott az építőipar kutyája. Az irodában sokkal ba­rátságosabb légkör foga­dott. Az építésvezető azon­nal intézkedett, zárják be a „vérebet" az ólba. Aztán elmondta, hogy már a fő­nökét is megharapta és nem járt jobban az egyik társvállalat műszaki veze­tője sem. „Egyébként — nyugtatgatott —, most ol­tották be veszettség ellen, nincs hát mitől félni." Nem is attól féltem, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom