Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

Kir

*tr.crr.r

1977. ÁPRILIS 17., VASÁRNAP

brigádvezetők ötödik országos tanácskozása

— Megállapíthatjuk tehát — s ezt nemcsak barátainknak mondjuk, mert jó, ha tudják az irántunk közömbösek és ellenfeleink is —, hogy a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete szilárd, hazánkban olyan nép él és dolgozik, amely a fejlett szocialista társadalom építésére összpontosítja erőit.

— Az idősebbek emlékeznek rá, hogy alig több mint két évtizede még igen nehéz helyzetben volt a Magyar Népköztársaság. Ellenségeink — és általában azok, akik nem hívei a szocializmusnak és a kommunizmusnak — a múlt év őszén „megemlékeztek” az 1956-os ellenforradalomról, keresték a „hajdanvolt” időket. De csupán azt a következtetést tudták levonni, hogy Magyar- országon nincs talaja más politikának, csak a jelenleginek. Ellenségeink állapították ezt meg, nem mi, s azt hiszem, ezúttal kivételesen nekik is igazuk volt.

Idei gazdálkodásunk eredményein múlik V. ötéves terv sorsa

az

— Ami a gazdasági és a kulturális építés kérdéseit illeti: a szocializmus építése a szó szoros értelmében gazdasági és kulturális építést is jelent. Aki a kultúra további felvirágzását óhajtja, annak elő kell segítenie a gazdasági feladatok megoldását, hiszen a gazdasági építés az alapja minden más tervünk valóra váltásának. Ha sikeresen végezzük a gazdasági építőmunkát, akkor összes politikai, társadalmi és kulturális célunkat elérhetjük. Ha azonban a gazdasági építésben nem mennek rendben a dolgok, akkor minden más elképzelésünk és reményünk csak elképzelés és remény marad.

— Az elmúlt esztendőben, az V. ötéves terv első évében a gazdasági építés terén különleges nehézségekkel kellett megküzdenünk, nehéz feltételek között dolgoztunk. A nemzetközi gazdasági körülmények az utóbbi esztendőkben számunkra hátrányosan változtak meg. Tavaly természeti csapások is sújtottak bennünket. De ne felejtsük hozzátenni mindehhez: saját munkánk gyöngeségei is hátráltattak minket.

— Mindent egybevetve pozitívumként állapíthatjuk meg, hogy az 1976-os népgazdasági terv fő iránya jó volt. Olyan célokat tűztünk ki és értünk el, mint az ország fizetési mérlegének javítása, a belső felhasználás tervszerűbbé tétele. Előbbreléptünk az építésben is: a nemzeti jövedelem 3 százalékkal emelkedett, s nőtt az ipari termelés is. Sajnos, az emlékezetes természeti csapások következtében a mező- gazdaságban terveink nem váltak valóra, ami természete- een visszahatott bizonyos feldolgozó iparágak eredményeire is. A fő irányt tekintve az

1976-os terveket összességében jól teljesítettük, bár néhány fontos mennyiségi mutatót sajnos nem értünk el.

— Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, alkotó értelmiségünk, egész népünk becsülettel dolgozott az elmúlt esztendőben. Ez a helytállás eredményezte, hogy 1976 mégis az előrehaladás éve volt. Az 1976-os év azt is bizonyította, hogy a magyar népgazdaság alapjai szilárdak, amelyek nagy teherpróbákat fe kibírnak. A múlt év — minden nehézségével együtt is — stabilitást és biztonságot jelentett a társadalom és az emberek életében egyaránt. A múlt évi eredmények alapján,

3 körülményeket figyelembe véve készült el az 1977. évi terv, amely a tavalyinál nagyobb arányú fejlesztést ír ílő, hogy az 1976-os ütem- veszteséget behozzuk.

— Ezt a célt szolgálja az az előirányzat, hogy a nemzeti jövedelmet 6—6,5. az ipari termelést mintegy 7—8 százalékkal kell növelni. Az életszínvonal-emelkedésnek is meg kell haladnia a tavalyi ütemet. A reáljövedelem 1976-ban országos átlagban körülbelül csak egy százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy egves dolgozó rétegek reáljövedelme alatta maradt, másoké valamivel meghaladta az átlagot. Ebbe nem lehet és nem is kell belenyugodnunk: ezért 1977-re a reál- jövedelem növekedését mintegy 3.5—4 százalékban irányoztuk elő. Ezt feltétlenül meg is kell valósítanunk! Nem állíthatiuk felelősen, hosv a dolgozók életszínvonalának állandóan emelkednie kell, de azt igen. hogv a szocializmus építésének egvütt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt viszont álljuk, s ez tükröződik az életszínvonal javítását célzó idei terveinkben is.

— Az életkörülmények alakulásának egyik fontos tényezője a lakáshelyzet. A Központi Bizottság éppen most készített mérleget a 15 éves lakásépítési terv teljesítéséről. Talán jobb, ha most nem idézzük vissza ennek a 15 esztendőnek óriási erőfeszítéseit. Az eredményeket azonban érdemes megnézni. Csupán a IV. ötéves terv időszakában kétszer annyi lakás épült Magyarországon, mint a felszabadulás óta bármelyik öt évben. Tizenöt esztendő alatt az ország lakosságának egyharma- da költözött új lakásba, került jobb, kulturáltabb körülmények közé.

— Bár ma több lakásigénylőt tartunk számon, mint a 15 éves terv kezdetekor, tudnunk kell, hogy már nem ugyanolyan a lakáshelyzet, mint 15 évvel ezelőtt volt. Közben jelentős lakásépítő ipart fejlesztettünk ki, s emeltük a lakás- kultúra színvonalát. A komfortos lakások aránya háromszorosára, csaknem 40 százalékra, a két- vagy több szobás lakások aránya 37 százalékról 68 százalékra emelkedett. Már az is bizonyos színvonal elérését jelzi, hogy Magyarországon 100 lakásra 310 lakos jut, tehát hogy egy önálló főbérleti lakásban nagyjából hárman laknak. Ha a helyenkénti aránytalanságokról nem is szabad megfeledkezni, ez az országos átlag azért általánosan elfogadható.

— A Központi Bizottság áttekintette az idei népgazdasági terv első negyedévi teljesítését is. Jobbára az indulás tapasztalataival foglalkoztunk, utánanézve, hogy mit hol lehet vagy kell igazítani. Az indulás nem rossz. S ebben természetesen szerepe van annak is, hogy az elmúlt év végén kicsit

tétele annak is, hogy a munkaerőt és a munkaidőt is jobban hasznosítsuk. A vezetés és a dolgozók közös akarata kell tehát ahhoz, hogy mindennek eredményeként növelni tudjuk a munka termelékenységét. Tanuljunk meg maximálisan kihasználni minden lehetőséget, minden munkahelyen. Ha megtanuljuk, akkor messze magunk mögött hagyjuk a kapitalistákat a versenyben, a gazdasági tevékenységben.

— Mi, a teljesítmény szerinti, szocialista bérezés elvének hívei vagyunk. Minél több területen teljesítménybérezést kell bevezetni. Ahol lehetőség van rá, ott normát kell alkalmazni. A teljesítményt mérni kell, mert ha elmulasztjuk, akkor nem alkalmazhatjuk reálisan a teljesítmény szerinti bérezést

sem. És a normákat karban is kell tartani, mindig hozzá kell igazítani a rendelkezésre álló új technikához.

— Rövid és hosszú távú népgazdasági terveink megvalósítása nagy követelményeket állít az irányítás és a vezetés elé is. A jelenlegi helyzet, mostani feladataink magasabb színvonalú vezetést követelnek meg az állami, a gazdasági és a műszaki vezetéstől, valamint az üzemek pártszervezeteitől, a szak- szervezetektől, a KlSZ-szerve- zetektől és más társadalmi szerveinktől. Űj, magasabb követelmények állnak a Központi Bizottság és a kormányszervek előtt is. A jobb hozzáértés, a nagyobb szaktudás minden dolgozóval szemben követelmény. Ennek megszerzésében a szocialista brigádok nagymértékben segíthetnek.

gyorsabb ütemben készültek a tervek, hamarabb formálódtak ki a vállalati, üzemi elképzelések is. Ez feltétlenül segített például abban, hogy az idén nem tapasztaltunk olyan „januári helyben járást”, bizonytalanságot, amihez eddig — sajnos — hozzá voltunk szokva. Az ipari termelés 5 százalékkal növekedett. Egyes iparágakban még nagyobb — a gépiparban 6,8, az építőiparban 10 százalékos — az emelkedés. Az ipar tehát jól kezdte az évet.

— A mezőgazdaságot nem nagyon pártolta az időjárás. Késik a tavasz, a kezdeti nagy meleget télies hideg váltotta fel, s ebből bizony már káraink is származtak. De tartozunk a mezőgazdaság irányítóinak, az állami gazdaságok munkásainak, a termelőszövetkezetek tagjainak azzal, hogy megmondjuk: tudjuk, becsülettel helytálltak, elvégezték munkájukat. Örömmel szólok arról is, hogy a mezőgazdaság jól felkészült az idei évre. Kifejezésre jut ez abban is, hogy a tervezettnél 3 százalékkal több őszi kalászost vetettek el. Azt még nem lehet tudni, hogy milyen lesz például a kajszibaracktermés. De a kenyér előbbrevaló, s ha az őszi kalászosok rendesen megérnek, nagy bajunk már nem lehet.

Növekedett az állattenyésztési kedv, javultak feltételei, tehát kedvező a tendencia: jut a napi fogyasztásra, a népgazdasági szükséglet kielégítésére, sőt exportra is. Ugyanígy kedvezőek a jelek olyan nehéz területen, mint a zöldségtermesztés, mert a szerződéses vállalások már fölötte vannak a tavalyinak. Kívánjuk, sikerüljön teljesíteni is.

— Az év indításának megfelelően alakult a dolgozók keresete is. Az első negyedévben az ipari munkások munkabéralapja 6 százalékkal, a mező- gazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak — a tagok és az alkalmazottak — jövedelme 5 százalékkal emelkedett, a kiskereskedelmi forgalom pedig 6,7 százalékkal nőtt.

— Mindezt összegezve elmondhatjuk, hogy az idei nép- gazdasági terv végrehajtása jól indult. Jelszavunk, hogy a folytatás még jobb legyen! Mert az 1977. évi tervet teljesítenünk kell. Harcolnunk kell az idei jó eredményekért, mert valójában ezen múlik az V. ötéves terv sorsa is.

Valóságos népmozgalommá vált

Távlati elképzeléseink reálisak

— A tavalyi esztendő és az idei első negyedév tapasztalatai alapján a Központi Bizottság megállapította, hogy terveink reálisak, megfelelő irányokat jelöltünk meg, gazdaságpolitikai és társadalompolitikai céljainikat nem kell megváltoztatnunk. A munka frontján azonban mindent meg kell tennünk, hogy e célokat elérjük, tehát a termelést növeljük és az életszínvonalat emelni tudjuk.

— A reálbér és a reáljövedelem növelését célzó terveink is magasabbak a tavalyinál. Ennek kapcsán azonban arról is szólni kell, hogy nálunk nem merev a fogyasztási cikkek árszínvonala. Közgazdasági és egyéb meggondolások alapján a mi árrendszerünkben, a fogyasztási cikkek között is vannak rögzített, limitált és szabadáras termékek. Ügy véljük, hogy a mi viszonyaink ezt az árpolitikát kívánják meg. Amikor a reáljövedelem, a reálbér növeléséről beszélünk, figyelembe vesszük a fogyasztási cikkek árának idei tervezett 3,8—i százalékos emelkedését. Ezzel is számolva kell elérnünk a 3,5—i százalékos reáljövedelem-növekedést.

— A fogyasztói árszínvonal idei emelkedésének nehezebb felén valójában már túljutottunk. Az árszínvonal kiszámításánál kötelességszerűen számításba vettük a tavalyi húsáremelés idei kihatását is. Voltak központi áremelések január elején is, majd emelkedett a bor ára. Ezeket az emberek tudomásul vették. Szeretném megmondani, hogy erre az évre fontos fogyasztási cikkeknél további központi áremelés nincs a tervben. Reméljük, nem is kerülünk olyan kényszerhelyzetbe, hogy ilyesmivel foglalkoznunk kellene.

— A nemzetközi gazdasági

viszonyok számunkra kedvezőtlen változása, a természeti csapások és más körülmények gazdasági tevékenységünk

nagy teherpróbáját, szigorú vizsgáját is jelentették. A munka termelékenységében a felszabadulás óta elért fejlődés — saját korábbi helyzetünkhöz viszonyítva — számottevő. De nem kielégítő és megfelelő, ha a jelenlegi nemzetközi gazdasági körülmények között akarunk előrehaladni és boldogulni. A párt programnyilatkozatában megfogalmazott távlati céljaink és terveink magasröptűek, bátrak és szépek, ugyanakkor reálisak és megvalósíthatók, ha tennivalóinkat nagyon komolyan vesszük. Biztonsággal indulhatunk ki abból, hogy a magyar népgazdaságnak szilárdak az alapjai, fejlesztésének tervei reálisak. Mindent meg kell azonban tennünk, hogy saját erőinket még teljesebben mozgósítsuk, és a szocialista országok gazdasági együttműködésében rejlő lehetőségeket jobban kihasználjuk.

— Távlati terveink azért reálisak, mert az alapvető és döntő tényezőknek már birtokában vagyunk. A hatalom a dolgozó nép kezében van. Rendelkezünk a dolgozó milliók egyetértő támogatásával, szocialista nemzeti egység alakult ki országunkban. A termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak. Ezek az alapvető tényezők teszik terveinket reálissá, szocialista céljainkat elérhetővé.

— Figyelembe kell azonban venni országunk egyéb adottságait is, amelyeken nem tudunk változtatni. Ilyen például, hogy kevés a nyersanyagunk és az energiaforrásunk. Van viszont kvalifikált, magas szaktudású munkás- osztályunk, termelőszövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk. Ez a szakmai műveltség, szellemi kapacitás is az ország adottságaihoz tartozik.

— Nehéz örökséget kaptunk 32 évvel ezelőtt, amikor országunk felszabadult, és a szabaddá vált nép harcolva és dolgozva építeni kezdte saját hazáját, az új társadalmat. A magyar munkásosztály, dolgozó népünk félfeudális, még kapitalista értelemben is elmaradott országot örökölt az előző uralkodó osztályoktól. Népünk azonban e harminckét év alatt óriási történelmi hátrányt hozott be, s talán százéves lemaradást is bepótolt. De azért vagyunk kommunisták, azért a szocialista társadalmi rend hívei, a nép érdekeinek szószólói, gondozói és felelősei, hogy ne érjük be az elért eredménynyel!

— Emlékezhetnek rá: a kongresszus határozatai között olvasható egy szerény, rövid mondat arról, hogy jelenleg Magyarország az iparilag, a gazdaságilag fejlett országok középmezőnyéhez tartozik. Nagy győzelem ez, hiszen az alsó mezőnybe tartozunk. De az a célunk, hogy hazánk — a szocialista társadalmat építve, annak lehetőségeit kihasználva — közli, belátható időn belül az iparilag fejlett országok sorába zárkózzék fel. Ezt a célt is el kell érnünk.

— Ez megköveteli — miként a Központi Bizottság ülésén is szóba került —, hogy az eddiginél jobban szervezzük munkánkat. Fokozottab- bak szocialista céljaink, a nép szolgálatába kell állítanunk a tudományos kutatást is. A szocializmus és a tudomány szövetségesek, maga a szocialista rendszer is tudományos elmélet gyakorlati megvalósítása. A szocializmus a tudományos fejlődés útjából eltávolítja a kapitalista társadalom állította gátaltat, s lehetővé teszi, hogy a tudomány mindinkább váljék termelőerővé. Ügy vélem, a műszaki színvonal emelése, a termék- szerkezet javítása, a tudományos kutatómunkánál kezdődik.

— Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy szükségtelen, rosszul hasznosítható, a nemzetközi piacon el nem adható, drága termékeket gyártsunk. Meg kell javítanunk a termékszerkezetet, s meg kell tanulnunk az üzem- és munkaszervezést, hogy a rendel- : kezésünkre álló termelőbe- ; rendezéseket hatékonyabban ' lii tudjuk használni. Ez a fel- ;

•

vezetés, a színvonalas üzem- szervezés és a szaktudás mellett rendszerünk egyik nagy erőforrása a szocialista öntudat erősítése.

— Nagyon fontos szerepet töltenek be a szocialista brigádok a nevelésben, általános műveltségük emelésében. Fontos, az egyes brigádtagok önkéntes erőfeszítéssel is képezzék magukat. Még fontosabb az a szerep, amit a munkába bekerülő fiatalok nevelésében vállalnak és betöltenek.

— E mozgalom már nem csupán tömegeket fog át, hanem — ki merem jelenteni — valóságos népmozgalommá vált. Ahogy itt is szó esett róla, a dolgozóknak mintegy fele ma már szocialista brigád tag. Jelenleg szinte minden állami és szövetkezeti munkaterületen dolgoznak szocialista brigádok: összesen több mint 1 millió 800 ezren részesei a szocialista brigád versenymozgalomnak. A szocialista címet egyszer vagy többször elnyert brigádok száma 111 ezer. A szocialista címért összesen 157 ezer munkabrigád verseng. Mindez nagyszerű, nagyon jó, hogy így van. Nőjön ez az arány minél tovább! Nem kell félni attól, hogy túl sokan leszünk.

— Növekszik a szocialista brigádok társadalmi, közéleti szerepe is. Az üzemek életének rendkívül fontos eseményei a szocialista brigádvezetők tanácskozásai, amelyek a jövőben a szocialista demokrácia intézményes szervei lesznek. Azt hiszem, egyetlen józan eszű, becsületes üzemvezetőt, gyárigazgatót, főmérnököt sem kell agitálni arra, hogy együtt dolgozzon a szocialista brigáddal, hiszen feladataik megoldásában a legnagyobb segítséget és támaszt a szocialista brigádmozgalona jelenti.

— A szocialista brigádmozgalomnak a múltja is, jelene is szép, és óriási jövő áll előtte. Jövő formáját persze senki sem tudja megmondani. De végső célja az, hogy a szocialista brigádok jelszava — „szocialista módon élni, dolgozni és tanulni" — általános, össznépi jelszóvá és gyakorlattá váljék. Arra kérjük a szocialista brigádmozgalom vezetőit és tagjait, hogy segítsenek ebben a törekvésünkben, mert szocialista jövendőnk nagyon fontos feltétele, hogy ez valóra váljon.

— A szocialista brigádmozr galom és maguk a szocialista brigádok mind nagyobb politikai, erkölcsi és anyagi elismerésben részesülnek. Ennek a jövőben még inkább így kell lennie. Megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak a szocialista munka új hőseinek, a kitüntetésben részesült szocialista brigádvezetőknek és tagoknak, szocialista brigádoknak. Szívből jó egészséget, további sikereket kívánunk mindannyioknak.

Kedvezőek a nemzetközi viszonyok

— A szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételeiről szólva rámutatott a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a békéért vívott harc eredményeire. A legfontosabb eredmények közé tartozik a helsinki európai biztonsági értekezlet létrejötte. Itt kell említeni a népek antiimperia- lista harcainak sikereit, amelyek közül kiemelkedik a vietnami nép szabadságharcának győzelme; e siker eredményeként ma az 50 milliós viet- pami nép egyesült országban, egy hazában él és a szocialista társadalmat építi. Világtörténelmi jelentőségű győzelme ez a vietnami nép sok évtizedes szabadságküzdelmének. A nemzetközi helyzet kedvező irányú változását példázza az is. hogy az angolai nép — a haladó erők nemzetközi szolidaritásától is támogatva — sikerre vitte szabadságharcát: hogy az imperialisták nem tudták elvenni e nép szabadságát, amely több mint négy évszázados portugál gyarmati igát rázott le magáról, és megindult a saját útján.

— A nemzetközi kommunista mozgalom sikeres küzdelmei is hozzájárultak a világhelyzet kedvező alakulásához. Portugáliában összeomlott a több évtizedes fasiszta rendszer, Görögországban megbukott a katonai junta, Spanyolországban a fasizmus felszámolásával a Spanyol Kommunista Párt — 38 év után— visszanyerte legalitását és szabadságát. További sikereket kívánunk ezeknek a testvérpártoknak, Portugália, Spanyolország, Görögország demokratikus erőinek és népeinek. Kívánjuk, hogy boldoguljanak és jussanak előbbre a fejlődés útján!

— A nemzetközi helyzet ál

talános jellemzőihez hozzátartozik az is, hogy az imperialisták megsokallották a haladó erők sikereit, különféle ellenakciókat hajtanak végre, sőt, még a hidegháborús kürtöket is megfújták. Ismeretes például, hogy az emberi jogok „védelme” címén kampányokat szerveznek a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. Pedig világos: ha összehasonlítjuk, miképpen biztosítják az emberi jogokat a Szovjetunióban, a szocialista országokban, illetve az Egyesült Államokban és más vezető kapitalista országokban, akkor a szocialista országok javára billen a mérleg.

— Minden szocialista országban, nálunk is messzemenően jobban biztosítottak és megoldottak az alapvető emberi jogok — köztük az élethez, a munkához, a művelődéshez való jog, az egyéniség szabad fejlődésének lehetősége, az egészségről való gondoskodás, az üdüléshez való jog — mint akár a vezető kapitalista országokban is.

— Az imperialista ellenakciók sorába tartozik, hogy görcsösen ragaszkodnak a még meglevő gyarmati uralom maradványaihoz. Jelenleg is rendkívüli erőfeszítéseket tesznek, hogy Dél-Afrikában és a kontinens más országaiban fenntartsák a fajüldöző, diszkriminációs rendszert. Legutóbb Zaire-ben — ahol egy tartományi lázadás robbant ki a Mobutu-rendszer ellen — történt külső imperialista beavatkozás. Az imperialistákat egyáltalán nem e népek jogai izgatják, hanem az ott található természeti kincsek, például a réz és az urán. Ezért próbálják továbbra is fenntartani ottani kizsákmányoló, neokolonialista rendszerüket.