Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-13 / 85. szám

1977. ÁPRILIS 13., SZERDA 5 Javaslatok a szürke füzetben Nem regény — százhalombattai valóság Sokat tapasztalt, sőt, vilá­got látott százhalombattaiak mondták tizenöt évvel ez­előtt: — Kerülje el azt a vi­déket, hiszen nincsenek itt, csak rossz földek, roggyant te­tős házak, poros, gidres-göd- rös utak. Ugyanezek az emberek így beszélnek ma, nem kis büsz­keséggel, szűkebb pátriájuk­ról: — Látta már az új há­zakat? A közeljövőben tíz­emeleteseket is építenek. Hát az óvodát? És ha beköszönt a jó idő, kiülnek a közeli Duna-partra, s elégedetten felejtik a múl­tat. Ötszög A két nagyüzemben — a DKV-ban és a DHV-ban — a legkorszerűbb körülmények között dolgoznak. A lepárló­tornyok vaskorlátainak dől­ve naphosszat figyelhet az ember, csak néha vesz észre egy-egy munkást, aki a gépe­ket ellenőrzi. Azt mondják: a Dunai Kőolajipari Vállalat egyes üzemeiben annyi ja­vaslat, termelést segítő ötlet születik egy hét alatt, hogy csupán ellenőrzésük és elbí­rálásuk is sok energiát köve­tel. — Nem mondok vele újat: dolgozóinknak nagy a fele­lőssége a hétköznapi munká­ban — szólal meg Deák Gá­bor, az AV—3-as üzem veze­tője. — Nyersolajat dolgo­zunk fel, amelyet tíz külön­féle termékre bontunk. E ké­szítmények a társüzemekbe kerülnek. Fontos, hogy meg­felelő anyagot állítsunk elő ... Kezdetben — az üzemi de­mokráciát erősítendő — lét­rehozták a háromszögeket, amelyekben a gazdasági ve­zetés mellett helyt kapott a párt- és a szakszervezet. Az­tán az üzemi életről szóló döntésekbe bekapcsolódott a KISZ-szervezet és a brigád­vezetés. A háromszög ma már ötszög. — Nálunk az üzemi ötszög havonta tartja összejövete­leit. Elsőként mindig az anya­gi természetű kérdéseket be­széljük meg — folytatja ... — A nyereség, a jutalom össze­gének elbírálásakor figyelem­be vesszük, hogy a napi mun­kán kívül miként tevékeny­kedtek dolgozóink a pártszer­vezetben, a KISZ-ben. — Így is van rendjén — szól közbe Leczki István, az üzemi KISZ-alapszervezet tit­kára —, hiszen aki felelős megbízatást vállal a mozgal­mi munkában, végtére is a jó kollektíva kialakítását, a sza­bad idő kellemes és hasznos eltöltésének szervezését se­gíti. arra őket, hogy észrevételeik­kel ötleteikkel és újításaik­kal tovább korszerűsítsék a technológiát. Olyan dolog ez, mint mikor a reggeltől estig dolgozó földművelő figyeli, mi­ként hálálja meg munkáját gazdag terméssel a talajból szárba szökkenő növény. — És bármennyire modern a termelés, itt is szükség van a szakember gyakorlatára, hozzáértésére — mondja is­mét Leczki István, aki egyéb­ként blokk-kezelő. — A mű­szak indításakor előfordul­nak kisebb üzemzavarok, ener­gia-, víz-, vagy alapanyag­kimaradás. Ha nem figye­lünk Sei azonnal, értékes idő vész el a termelésből. — A KISZ-taggyűlésen ve­tődött fel például nemrégi­ben a Gesta kondenz edények problémája — tegzi még hoz­zá a KISZ-titkár. — Ez az NDK-gyártmányú berendezés jól működik, ám érzékeny, ápolása sok munkát kíván. Ehhez pedig több munkaerő­re lenne szükség. Kértük: cse­réljék le azokat magyar gyárt­mányú Duna-kondenz edé­nyekre. Kérésünk részben tel­jesült is. Minthogy Duna-kon­denz edényből keveset gyárta­nak belföldre, minden beren­dezést nem cserélhettünk ki. A koncentrált pontokon — üzemünkben hat helyen — azonban már felszerelték az új berendezést. Repülő brigád Szocialista iparfejlődés. A kék, sárga és zöld overallba öltözött százhalombattai mun­kások érzik és tudják legin­kább, hogy mit jelent ez az oly sokat használt fogalom. Szemük láttára nőttek ki a földből a napfényben csillo­gó lepárlótornyok, az iroda­épületek, a gáztartályok. Mo­dern lakásokban rendezhetik be életüket. És e fejlődés, amely a példákból is kiderül, az ő kezük munkája. — Ha már a korszerűsítés­ről beszélünk, szólnunk kell a munkások egyik értékes ja­vaslatáról, amely igen sok problémát oldhat meg — fűzi tovább az üzemvezető. — öt­letüket — egymás között — repülő brigádos módszernek nevezik. Azt jelenti mindez, hogy jobb munkaszervezés­sel, fegyelmezettebb munká­val szabaddá tennénk néhány dolgozót — egy brigádot. Az ő feladatuk lenne, hogy az üzemben bármely pillanatban felbukkanó probléma esetén, azonnal a helyszínre érkez­zenek, és elhárítsák a hibát. A repülő brigád létrehozásá­hoz megvannak a személyi feltételeit, a gazdasági vezetés az ötletet, mint elvet, elfo­gadta ... — Aztán — hadd fogalmaz­zak így — elindult visszafelé a labda. Mert az elv, az csak elv. Az embereket azonban ki kell képezni, hiszen a repülő brigád tagjainak úgy kell is­merniük a termelést, mint a tenyerüket. Szakmai oktatást szervezünk a dolgozóknak, tanulmányozhatják majd a szomszédos üzemek technoló­giáját is egy-egy hónapra szóló áthelyezésük során. Nagy szükségük van erre, hi­szen tudniuk kell, hogy mi történik a csövekben, a lepár­lótornyokban áramló, a tar­tályokban összegyűlő nyers­anyaggal, késztermékkel. Pon­tatlan kifejezéssel, univerzá­lis szakemberek, mindemhez értő munkások lesznek, akik előtt semmi sincs az üzem­ben, cimi ismeretlen. Nemcsak lórumon Az egyre korszerűsödő tech­nika, az elmés szerkezetek mindinkább kiszorítják a mun­kást a gépek mellól, a jövő dolgozóinak feladata többnyi­re az irányítás, az ellenőrzés lesz. És Százhalombatta — két hatalmas üzemével — egy kissé a jövő. — Sok jó példát láthatunk, ha közelebbről vizsgáljuk a dolgozók kezdeményezéseit — kapcsolódik a beszélgetésbe Zimányi László, a DKV KISZ- bizottságának titkára. — A hivatalos fórumokon kívül is — brigádértekezletek, ifjúsá­gi parlamentek — szóvá teszi a hibákat, elmondja ötleteit a dolgozók többsége. így van ez a szabad idő eltöltésére tett javaslatoknál is. — Talán az információ ese­tenkénti lassúsága az, ami olykor gondot okoz — mond­ja még Mazzag Pál, a válla­lati pártbizottság munkatár­sa. — Az a baj, hogy akik ott vannak az ötszög ülésein, oly­kor késve adják tovább az információt. Előfordulnak ese­tek, amikor a KISZ-fiatalok sérelmezik, hogy nincs ott az összejövetelükön a pártbizal­mi, de megfordítva is igaz, a párttagok sokszor hiányolják a KISZ-titkár jelenlétét. Mind­ez azt bizonyítja, hogy bőven van még tennivaló. Ám a mun­ka korszerűsítésére tett szá­mos alkotó javaslat, az éven­ként beérkező sok újítás, tech­nológiát fejlesztő ötlet bizo­nyítja az előrehaladást. A termelésben és .az üzemi demokráciában egyaránt. V. F. A jelenlevők tekintsék meg... •• A jó ötlet és kivitelezés eredménye Ürömön Energikus, magas férfi Vi- sontai János, az ürömi községi közös tanács elnöke. Lelkese­déssel, indulattal magyaráz: — A decemberi tanácsülésen ktattak be új tisztségembe. Ak­koriban még, frissen idekerült emberként, tájékozódni akar­tam, figyelmesen hallgattam a tanácstagok felszólalásait. Egy- szercsak felállt az egyikük és indulatosan azt mondta: Fel­háborító, hogy a fiatalokat a pincébe akarják kényszeríteni! Nem akartam hinni a fülem­nek, egyszerűen nem tudtam •■elképzelni, hogy ez miként le­hetséges. Szóval, így kezdődött a dolog, s most már eljutottunk az avatóünnepségig. Én pedig különösen azért örülök, mert így mindkét fél jól járt... Visszapillantás A tanácselnök által említett avatóünnepség április első va­sárnapján volt, az eredményt pedig közös sikerként könyvel­hetik el. Az ürömi fiatalok ugyanis birtokukba vehették új, szépen berendezett pince­klubjukat, s végre — különö­sen ennek örülnek nagyon a helybeliek — a könyvtár is olyan körülmények közé ke­rült, ahol nem okoz a jövőben gondot a kölcsönzés. De hogyan is történt mindez? Elevenítsük fel az eseménye­ket, mert az ürömi példa szem­léletesen bizonyítja: csakis lé­pésről lépésre haladva, aprólé­kos, türelmes munkával lehet eredményt elérni. Visontai János a decemberi tanácstagi felszólalást követően kezdett alaposabban tájékozód­ni. Meglehetősen furcsának tartotta a kijelentést, de utána­nézett annak, kik és miért akarják a fiatalokat a pincébe kényszeríteni ? Aztán gyorsan kiderült: az ürömi fiatalok if­júsági klubja hosszú ideje jól működött, a művelődési ház egyik helyiségében. A könyvtár helyzete viszont már tarthatat­lanná vált, ugyanis megfelelő terem hiányában a művelődési ház szűk előszobájában néhány vitrinbe tették ki a műveket, az újonnan vásároltakat pedig már ki se csomagolták, hanem egyenesen a raktárba vitték. A megbízólevél Így aztán korábban felvető­dött a gondolat: költözzön a könyvtár az ifjúsági klub he­lyiségébe, a fiatalok pedig ala. kítsák át a tanács épülete alatt kihasználatlanul álló pincét olyan teremmé, ahol munka után — szinte valamennyien ingázók, a fővárosban keresik kenyerüket — kulturáltan, nyugodt körülmények között szórakozhatnak. A gyors dön­tést sürgette az is, hogy a me­gyei könyvtár időközben kor­szerű berendezéseket küldött az ürömieknek, de az így ka­pott bútorokat nem tudták hol elhelyezni, huzamosabb ideje már a tűzoltószertárban poro. sodtak. A tanácselnök udvarias han­gú meghívót küldött az ügyben érdekelteknek. E megbeszélés eredménye az lett, hogy nyom­ban munkához láttak. Építészt hivattak, aki szakértői véle­ményt mondott arról, miként lehetne a tanács épülete alatti pincét fűthetővé tenni. Egy kis­iparos vállalta a munkát, s ma már két olajkályha ontja a me­leget. Király Zoltán, a községi művelődési bizottság elnöke fá­radtságot nem ismerve segítet­te az elképzelések valóraváltá- sát, lelkes szervezőmunkájával. Padlónak való pvc-burkolatot vásárolt, olajkályhák után sza­ladgált, s végül szerzett egy lo­vaskocsit, amivel a fiatalok át­költöztették dolgaikat a műve­lődési házból új otthonukba. Időközben pedig ott is munká­hoz láttak a festők: újjávará­zsolták a falakat s a tűzoltó­szertárban porosodó berendezé­sek, bútorok is fokozatosan a helyükre kerülték. Amikor ott jártunk, már a frissen meszelt, festékszag ú . könyvtárhelyiség­ben rendezkedett Horváth Fe­renc, nyugdíjas iskolaigazgató. Az aratás — Tizenhét évig én voltam a könyvtáros Ürömön. Hetente egyszer kölcsönöztünk, de eb­ben közrejátszott az is, hogy lehetetlen állapotok között kellett dolgoznunk. A szűk elő­térben nagyon nehéz körülmé­nyek mellett hetente egyszer fogadtuk az érdeklődőket. Most végre megváltozik a helyzet. Nagyon vártuk már ezt a pilla­natot ! Csepregi L ajosné, az új könyvtáros, szintén nyugdíjas és helybeli lakos. — Ebben a tágas helyiség­ben úgy érzem, minden feltétel megvan ahhoz, hogy minél több ember kezébe tudjunk könyvet adni. Így most már hetente négyszer várjuk az érdeklődő­ket. Azt szeretnénk, ha minden korosztály megtalálná itt a számára érdekes könyveket. Április első vasárnapján nem volt látványos átadóünnepség. Mindössze annyi történt, hogy bejelentették: — Kérjük a jelenlevőket, te­kintsék meg új könyvtárunkat! De mindenki tudta, hogy mégis jelentős állomás ez a község életében. Falus Gábor Beállítják a gépeket A Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárában jelenleg 24, szovjet importból származó SZTO—216-os jelű mikrovetélős szövőgép működik. Rövidesen bővül a géppark: a szerelők nyolc új gép beállításán dolgoznak. A vállalat az idén egyébként 1 millió 600 ezer négyzetméter farmeranyagot állít elő, 90 százalékban tiszta pamutból. (Koppány György felvétele) Régi húsvéthétfők Tdpiószecsőn — Mi a munkásjavaslatok sorsa? — ismétli a kérdést. — Mit mondjak? Nálunk a dol­gozók együtt élnek a terme­léssel. Elsősorban fiatalok dol­goznak az üzemben, az átlag­életkor 27—28 év közötti, meg­van az igényük az önképzésre. A munkásoknak több mint a fele gimnáziumot végzett. So­kan most is tanulnak. — Vegyünk egy példát! Két­évenként teljes revíziót tar­tunk az üzemben, Egy hó­napra leáll a termelés, a szak­emberek szétszedik a gépeket, berendezéseket, felkutatják a hibákat, keresik a használat okozta károsodást. Csökken­teni akarjuk ezt a hosszú, egy­hónapos időt. A dolgozók, ha észrevesznek egy hibát, azon­nal jelentik. Gesta vagy Buna? — Van egy füzetünk — szól közbe ismét Deák Gábor. — Egyszerű szürke irka, amely­be minden dolgozó beírja, ha valamilyen hibát észlel. Meg­esik, hogy egy tolózár át­ereszt. Beírjuk a füzetbe, s kérjük kicserélését. Revízió­kor már nem kell kutatnunk. Egyébként ehhez a dologhoz kapcsolódik egyik újításunk is. Javasoltuk, hogy a toló­zárakat — a magas hőmérsék­let miatt — tömítsék el az­beszttel. — Amikor látom, hogy mi­lyen érdeklődőek, ötletekkel teliek társaim, két okból is örülök. Egyrészt, mert érzem: nem mindegy nekik, hogy mi­lyen a munkájuk, és tudom: szeretik szakmájukat. Más­részt: ez a szeretet sarkallja Az alábbi beszélgetés — ré­gi tápiószecsői húsvéthétfők emlékét idéztük — résztvevői: idős, nyolcvanharmadik esz­tendejében járó szecsői asz- szony, az Emlékező (a továb­biakban E.) és e sorok írója, a Kérdező (a továbbiakban K.). A beszélgetés vége felé megjelent az Emlékező 30 év körüli fiúunokája is. K.: (egy már megkezdett be­szélgetést folytatva) ... ezek szerint akkor nem ettek Sze- csőn húsvétkor szentelt son­kát. tojást, kalácsot. E.: (tagadóan ingatja a fe­jét) Nem, nem. Lehet, hogy más vidéken szokás volt nagy­szombaton a templomba vinni az ételeket, hogy a pap be­szentelje, de ez Szecsőn nem volt szokásban. Ilyenről nem tudok. Piros tojás, népviselet K.: Akkor most húsvét hét­főjéről. Hogyan készültek a lo­csolásra a lányos házaknál? E.: Hát ügye, a piros tojá­sokat már el kellett készíteni húsvétvasárnap este. Megfőz­ni, megfesteni, ha jönnek a locsolkodók, legyen mit adni nekik. Megvendégelték őket étellel, itallal is, de piros to­jást mindenképpen illett adni. K.: Hogyan készült a hús­véti tojás? Tányérokban piros meg zöld festéket oldottunk fel. és befestettük a főtt tojásokat. Mikor már megszáradtak, be­dörzsöltük őket egy darabka szalonnával, hogy ne fogjon a festék. K.: Csak pirosra meg zöldre festették a tojásokat? E.: Volt másmilyen színű is, de azokat is mind csak piros tojásnak hívtuk. K.: Eljött húsvéthétfő reg­gele. Hogyan öltöztek fel a lá­nyok, miben fogadták a locsol­ni érkező legényeket? E.: Akkoriban még a bő­szoknya ’ olt a módi... K.: Látni még ma is... E.: Régen három-négy al­sószoknyát is felhúztak, fehé­ret, szépen ki volt mosva, ke­ményítve, ráncosra beszedve. A felsőszoknya meg ilyen kas­mír anyagbói készült (mutatja a rajta levőt), piros alapon fe­kete pettyes. A blúz, az csip- kedíszítéses volt a nyakán, az alján és az elején, a gombo­lás két oldalán. A blúz gomb­jait porcigomboknak hívtuk. K.: Porcelán gombok voltak? E.: Dehogy! Porcikagomb- nak is hívták, mert ilyen ki­csinyek voltak. (Hüvelykujja körmén mutatja.) K.: Miből készült a blúz? Gyolcsból? É.: An,nál vékonyabb anyag­ból. Mól volt a neve, a meny­asszonyi ruhát is ilyenből csi­nálták. K.: Mi tartozott még a nép­viselethez? E.: Kötényt is viseltek, si­ma fekete színűt vagy sötét­kéket, a hossza megegyezett a szoknya hosszával. Fehér patent térdharisnya és gombos cipő — ez tartozott még a vi­selethez. A hajukat a lányok hátrasimították, hátul, közé­pen egy varkocsba befonták. Egyik-másikuk a varkocsot még be is borította, három szalagnak a fonatával, úgy, hogy a haj nem látszott ki alóla. K.: Milyen volt ez a szalag? E.: Tenyérnyi széles, piros alapon rózsás mintájú szalag. Ilyet egyszer az életbe kapott a lány, vigyázott is rá, mint a s me fényire. K.: Olyan drága volt a sza­lag? E.: Hát hogyne! Rőfje — 75 centi — belekerült negyven krajcárba is. Ez több volt, mint két napszám. K.: Elkanyarodtunk egy kis­sé a húsvéttól. Locsolás, vendéglátás E.: Ott tartottunk, hogy hús­véthétfőn jöttek a legények locsolni, úgy reggel hét óra tájban. Általába’ hárman ösz- szefogtak a legények, úgy men­tek a lányos házhoz. Hívták a lányt a kúthoz, s ha kiment, akkor két legény lefogta, a harmadik meg vödörrel húzta a vizet és öntötte a nyaká­ba... K.: Tönkrement a szép ru­ha ... E.: Hát bizony, akkor át kelleti öltözni, a ruhát meg- szárigatni, az biztos. K.: Nem történt meg, hogy a lány elbújt a locsolás elől? E.: Volt olyan is, aki elbújt a padlásra vagy máshova, de csak elő kellett neki jönni. Kérdez'e a legény, hogy hol a lány, hol a lány? A szülők meg mondták, mi ugyan nem tudjuk! Erre a legény elkiál­totta magát: Megájj, Julis, nem táncoltatunk meg dél­után! Ez meg nagy szégyen lett volna, így hát csak elő­jött a lány, és csak leöntöt- ték. Amíg aztán a lány átöl­tözött, a szülők megvendégel­ték a locsolókat kocsonyával, sonkával, kolbásszal, mindig azzal, ami volt, meg borral. K.: A piros tojást már a lány adta át a legényeknek? E.: Nem. az az asztalra volt téve. külön tányérba, onnan vett ki magának mindenki egyet-egyet elmenőben. K.: Pénzt is adtak a locso­lóknak? E.: Csak a gyerekemberek­nek, meg a suhéder legények­nek. K.: Ma már kölnivízzel lo­csolnak ... E.: Most már van pénz rá. Akkoriba’ is volt szagosvíz, de csak szagos szappant oldottak föl vízben. Azzal is locsoltak ugyan, de inkább csak kútvíz- zel, vödörből. Később lett di­vat a kölni. K.: Meddig tartott az a bi- r -ős táncmulatság? E.: Délután háromtól este tíz, tizenegy óráig. A nagy­böjtben nem lehetett mulatni, húsvéthétfőn aztán kitáncol­tuk magunkat. Táncmulatság, nótázás K.: Milyen nóták járták ak­koriban ? E.: Mindig amilyen a módi volt. De énekeltünk mi, hogy is mondjam, rebellis nótákat is. K.: Miért voltak ezek rebel­lisek ? E.: Akkoriban a szegény munkásembernek keserves sor­sa volt, ellenszegülni nem­igen lehetett, de ezek a nóták kifejezték azt, hogy mégsincs minden rendben. K.: Emlékezik-e még egy ilyen nótára? E.: Hát, hogy elénekeljem, arra nem vállalkozom, de a szövegét, azt elmondom. Kinn a pusztán szántok, vetek Kezem, lábam fáradt Téged pedig az uraság Viganóba járat Becsületed feláldoztad De én azért nem átkozlak Mért is átkoználak Hisz az a pénz patikára Kellett az anyádnak Bimbó voltál, hogy letépett A te uraságod S ha megun, majd eldob mint egy Hervadó virágot Ügv hívnak, hogy penészvirág Ujjal mutat rád a világ Sírsz, hol nem is látnak S ha mindenki kővel dobál Én karomba zárlak (Közben belép a szobába az Emlékező unokája, és bele- belesegít a nagymamának. A vége felé már a dallamot is megtalálják, énekelnek, nem is figyelve többé a Kérdezőre, aki szem- és fültanájává vált annak, hogy a hagyományok tovább élnek.) Vörös István » l J I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom