Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

Nosztalgikus sorok a luisvétról Húsvét. Egy ünnep a sok közül. Egy, amelyikhez — mint az ünnepek többségé­hez — gyermeki, ködös, kicsit bánatos, kicsit hazug, s nagyon megfoghatatlan emlékek fűződnek. De hi­szen az ünnep maga az emlék. Immár kibogozha­tatlan őscsírák, homályos, régvolt törvények emlékei. Hagyományok, amelyekről egyre kevesebbet tudunk, napok. amelyekhez lassan csak a saját emlékeink kötnek bennünket. Milyen emlékek? A bi­zsergő izgalmak bájos ko­molytalansága. A meglepe­tések, a kalandok tökéletes biztonságba ágyazott gyer­mekörömei. A várakozás, az ismeretlenek találgatása. A szokások észrevétlen be­idegződése. Hálóingben indultunk' az udvaron a fergeteges vadá­szatra. Félrehajtottunk minden fűszálat, belestünk minden bokor alá, kinyi­tottuk az öreg ház minden ajtaját, lerohantunk a pin­cébe, torokszorító kacagá­sok közepette kerestük a nyuszik fészkét. Szüléink, nagyszüleink könnyes szemmel titkolóztak: ők bizony semmiről sem tud­nak, s ugyancsak csodál­koznának, ha találnánk va­lamit. De ha ügyetlennek bizonyultunk, ravasz cse­lekkel vezettek bennünket nyomra, s végül együtt so­pánkodtunk: hogy pont er­re nem gondoltunk. S mi­közben az ajándékokat vet­tük számba, már nem is emlékszem, mi minden jár­hatott a fejünkben. Aztán feszengve ültünk az asztal körül, lábunkat lógáztuk, s nagyokat nyel­tünk a gőzölgő főtt sonka, a síma, fehér szegélyű to­jásszeletek láttán. Facsar­hatta az orrunkat a torma párolgó ereje; tömtük ma­gunkba a finomságokat nyakra-főre. Csak azt nem értettük, miért zsörtölődik nagyanyánk: nem lesz en­nek jó vége, megint nem szenteltettétek meg a son­kát. Mi volt még? Szégyenlős pironkodással lestem hú­gaim viháncolását, amint a tolakodó locsolkodók táma­dásai élői a sufni roskado­zó kisszekrénye mögé búj­tak, de akkora csiviteléssel, hogy a legkisebb és na­gyothalló süldő kölnibetyár is tudta, merre kell kutat­ni utánuk. Később pely- hedző állá barátaimmal együtt magam is buz^ó ha­gyományápoló lettem, de isten látja lelkemet, leg­kevésbé a hímes tojások érdekeltek a dologban. Ko­molykodó játék volt az egész. Mára valahogy el­felejtettem, csak a hangu­lata zsong bennem néha. A megkülönböztető kis mozdulatok szívódtak fel, a másra való vágyakozás alakult át bennem. S hiá­ba morfondírozok az ünne­pek mibenlétéről, egyre kevésbé hiszek mai ünne­peink valódiságában. A puszta magasztosság­ban, a kötelességszerüen összesűrűsödő lelkesült ér­zelmekben üres formát lá­tok, s azt tartom: hivata­los alkalommá silányítot- tuk ünnepeink többségét. Merthogy napjaink javát szürkének, monotonnak, hétközinek érezzük, s me­reven ragaszkodunk hozzá, hogy így van rendjét. Ne­héz kérdés. Ünnep vagy pihenőnap? önbecsapás vagy öntisztu­lás? Megfelelni a környe­zet várakozásainak, vagy bátran fittyet hányni a ha­mis szokványoknak? S ha az egész nem egyéb, mint barátian összeülni egy-egy csevegésre; hiszen olyan szigorúan választjuk el ho­vatovább a mikort, a mit, a nőit és a hogyant? A legegyszerűbb volna két-három porontyot fel­nevelni; keressék a nyuszi ajándékát a bokrok alján ők! (—áti) MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁ IV. ÉVFOLYAM, 84. SZÄM 1971. ÁPRILIS 10., VASÁRNAP Társadalmi munka Amivel az első helyet kiérdemeltük Napjainkban kicsit divat is a társadalmi munka. Előfor­dul, hogy tettrekész fiatalok, dúl, hogy tettrekész fiatalok, gondjával küszködnek. És így az is megesik, hogy nem ok­vetlenül hasznos dolgokra fe­csérlik erejüket. A Gödöllőn tavaly végzett önzetlen munka nyomán való­ságos gondok, feladatok oldód­tak meg. Különböző tanácsta­gi körzetekben megépült nyolc kilométernyi járda, négy ki­lométer makadámút; vízelve­zető árkok, átereszek, parkok, játszóterek készültek. Tanács­tagi körzeteket írtunk, nem véletlenül. Meghonosodott gya­korlat, hogy egy-egy körzet tanácstag­ja, népfrontmegbízottja,/ pártösszekötője szervezi a társadalmi munkaakció­kat. A tanácstagi körzetek versen­genek is egymással. Gödöllő úthálózatának jelen­tős része, kereken 60 százaléka földes. Ennek a karbantartása csak a lakosság közreműködé­sével képzelhető el. Tavaly az utakon jelentős közművesítési és fenntartási munkák folytak. A Damjanich, az Antalhegyi és a Blaháné úton bővítették az ivóvízhálózatot, a földműn- | végzett a városért az ezüstér­kák nagy részét a lakosság vé­gezte. A csapadékelvezető ár­kok tisztántartása sem volna lehetséges tanácsi költségve­tésbők Eredményesnek bizo­nyult a lakók összefogása, a lakó­telepek körüli zöldterüle­tek kialakításánál, gondo­zásánál, fönntartásánál. Majd mindén utcában fasor, gondozott pázsit, virágágyások szegélyezik a járdákat. Nemcsak az új, a régi, „tör­ténelmi” parkoknak is gond­ját viselik. Az Alsópark jelen­tős részét megtisztították az aljnövényzettől, pihenő- és ját­szótereket hoztak létre. A la­kosság által végzett társadal­mi munka értéke 9 millió 300 ezer forint volt tavaly. Kivették részüket az út- és járdaépítésből a városban mű­ködő vállalatok kollektívái is. A Betonútépítő Vállalat pél­dául saját anyagából, saját ki­vitelezésben aszfaltutat épített az M3-as autópálya mentén. Munkaidőn kívül elszállították a szanált területeken lebontott házak törmelékét. Ezzel kiér­demelték a Pro Űrbe arany fo­kozatát. Jelentős munkákat Száz asszony főnöknője Hasonlatokat keresek. Mi­lyen Bakos Ferencné neveté­se? Számolom az Árammérő- gyártól a HÉV-megállóhoz ve­zető út betonlapjait: gondosan lépdelek, hogy elkerüljem a la. pok közötti réseket. Balra a park, jobbra három-négy sor fa választ el a sínektől. Kris­tályos a levegő. Mialatt a gyár­ban beszélgettünk, elállt a szél, érezni a nap melegét. Jólesik a millió tűszúrás a hűvösben. Az országút menti villanypóz­nákon még lengedeznek az ün­nep tiszteletére kitett lobogók. Jókat szívok a hűs levegőből. Hamvasan zöldellnek a fák, a bokrok, tömören feszül fölém a kék félgömb. Minden tiszta, derűs, folttalan. Bakos Ferencné nevetése is ilyen. Az osztályunkban négyen vol­tunk lányok; nagyon szerettem a műhelygyakorlatokat, elju­tottam az országos tanulmányi versenyre is. Amikor ideke­rültem. másfél évig üzemi gya­korlatra osztottak be. egyedi műszerésziként dolgoztam. Na­gyon érdekes, izgalmas mun­ka. mó többségben kisgyermekes édesanyák dolgoznak a szere­lősorokon. Magam is két gye­reket nevelek, rlagyon jól tu­dom, velük mindig van valami. — Keresse a Hildát — így ismeri mindenki — mondta is­merősöm. Igaza volt. A Ba- kosnéra a telefonosnő pillana­tig tétovázott, majd amikor a Hildát említettem: „jó, vár­jon, kapcsolom a Hildát”. A gyárban háromezren dolgoz­nak. — Huszonegyedik éve dolgo­zom itt, szinte mindenkit is­merek. 1956-ban jöttem Gö­döllőre. Jöttem? Akkoriban a minisztériumon keresztül tör­tént az ifjú szakemberek elhe­lyezése. Szegeden végeztem a gépipari technikum elektromos tagozatán. Szegedhez az aján­lott munkahelyek közül Buda­pest volt a legközelebb. A fő­város, vagy Gödöllő — egyre megy. Akkor még volt bennem nosztalgia a nagyváros iránt. Most már nincs. Maradtam Gödöllőn, maradtam az Áram- mérőgyárban. Olthatatlan a források iránti kíváncsiságom. Egy szegedi lány, kinek szülei nem az ipar­ban dolaoznak. 1952-ben mű­szaki pályára ment. Nem mint­ha az ilyesmi azokban az évek­ben szokatlan lett volna. Lá­nyok pattantak traktorra, lá­nyok szálltak le a bányába. — Jaj, nehéz erre válaszol­ni. Meg fog lepődni. Külsőleg nőies vagyok, a természetem egy kicsit fiús Ellenállhatatla­nul vonzottak a férfiszakmák. — ön szerint vannak szak­mák. foglalkozások, amelyek férfiakban meglevő tulajdonsá­gokat igényelnek? — Igen... De ez nem ilyen egyszerű. Mert minden férfi­ban sincs ez meg. Én először a tekercselő részlegnek voltam technológusa. Később a mág­nes- és a próbatermet is meg­ismertem. Majd amikor hará­csoló lettem, a présöntődé, a fröccsöntés technológiájával is foglalkoztam. Így ismertem meg szép lassan az egész gyár munkáját. No, szóval a prés­öntődébe a présöntőkhöz né­mely férfi nem szívesen teszi be a lábát. Engem a műanyag roppant izgatott, kértem, te­gyenek oda. Nem múlt el nap, hogy ne mentem volna a mű­helybe. — Bennem nem az előítélet ágaskodik. Tapasztalataim van­nak. Sokat dolgoztam együtt technológusokkal. Bevallom, a férfiakat jobban .szerettem. Ők, ha kellett, megfogták a mun­kadarabot, esetleg segítettek megemelni a készüléket, beál­lítani a gépet. A nők egytől egyig félénkeknek bizonyultak, tisztes távolságból figyeltek. — Nálam ilyen nincs. Azért mondom, hogy van valami „velem születettség”. Szeretem a nehéz feladatokat, minél ve­szélyesebbek. annál izgalma­sabbak. — Jelenlegi munkaköre ve­szélyes-e? Izgalmas-e száz nő munkáját irányítani? Itt is áll­ja a sarat? — Erre ma még nem mond­hatok biztosat. Hat hónapja neveztek ki művezetőnek. — Aligha a munka műszaki részében bizonytalan. — A technikai részt alaposan ismerem. De itt százsgy ember asszony, lány, százféle gondjá­ba ja is rám tartozik. Túlnyo­— Hallottam olyan véle­ményt, a női vezetőnek köny- nyebb nőket irányítani, jobban ért az úgynevezett női prakti­kákhoz. — De jobban is értem és megértem őket. — Ütközése volt már? — Nem nagy. Igyekszem fe­gyelmet tartani, másképp nem halad a munka, nem teljesítjük a tervet. Előfordult, hogy va­lakitől megkérdeztem, miért nincs az asztal mellett. Azzal védekezett, más is megteszi. Azt válaszoltam, a másikat majd akkor vonom felelősség­re, ha őt látom az udvaron. Ügy tűnik, lassan megszokják, hogy csak engedéllyel hagy­hatják el munkahelyüket. — Érvényesül az új söprű elv? Szigorúbb a korábbi fő­nöknél? — Nem tudom pontosan. Ta­lán csak arról van Iszó, hogy némelyek úgy gondolták, ná­lam többet megengedhetnek maguknak. — Ne haragudjon a kérdé­sért: törekedett ön erre a hely­re, tett-e akárcsak egy gesztust is. amiből arra következtethet­tek, szeretne művezető lenni? — Egészen másképp töri ént: előléptetés folytán ez a hely megüresedett. Amint később hallottam, több jelölt szóba ke­rült. Az igazgató azonban ki­kötötte, ide csak nő jöhet mű­vezetőnek. Ha már nő. mondta a mostani főművezető — elő­döm —. akkor ő Rakosnéhoz ragaszkodik. Számolom a négyzeteket: egy-kettő, egy-kettő. Teli tü­dővel szívom be a hamvas le­velű bokrokon, fákon átszűrő­dő tiszta, napsütötte levegőt. Azon tűnődöm, mennyit beszé­lünk. írunk az új típusú em­berről. És hányszor sóhajtunk, mikor leszünk ilyenek, hol va­gyunk még attól. Az Árammé­rőgyár szerelőműhelyében dol­gozik egy asszony. Csupa el­lentmondás: külsőre igencsak nőies, természete „fiús”, ra­jong a férfias szakmákért, elő­relépéséért a kisujját sem moz­dítja. — Ha nem helyeznek el, talán még ma is műszerész­ként dolgozom — mondja. So­hasem kért fizetésemelést, de amikor elvállalta a művezetői beosztást, határozottan kikötöt­te, mennyiért vállalja. Fiús természetű, maga vezeti, javít­ja gépkocsiját, ugyanakkor sze­ret kézimunkázni. Minél veszé­lyesebb a feladat, annál izgal­masabb — vallja, de szívesen tölti idejét a tűzhely körül: szeret főzni. El van halmozva társadalmi munkával. Vállalta. Szülői munkaközösség, Vörös- kereszt, szakszervezeti szemi­nárium, újítási bizottság. Sze­ret olvasni — verset, regényt — és festeni. Csendéleteket, tájképeket fest. Nem piaassói szinten. A maga módján, ma­gának. Épp volt nála egy vász­na: hegyek között folyó kanya­rog. A fejem fölött feszülő fél­gömb kékje áttetszőbb. mégis tömörebb, mint a folyóé. Bakos Ferencné az'új típusú evfiber? Hasonlít rá. Kör Pál mes KKMV, a Gépkísérleti Intézet, a Gépgyár és az árammérőgyár is. Nem kevés­bé a kisebb vállalatok, üze­mek, intézmények; például a szintén aranyérmes Erdő- és Vadgazdaság incsői fafeldolgo­zó üzeme, az ezüstérmes Vá­rosgazdálkodási Vállalat, Épí­tőipari Szövetkezet. Különböző középületeken társadalmi munkát végeztek a szülői munkaközösségek, az üzemek, intézmények, szövet­kezetek szocialista brigádjai. A többi között az Isaszegi úti iskolai sportpálya építésénél, a „vörös óvoda” átalakításá­nál. A vállalatok összesen 6 millió 700 ezer forinttal járul­tak hozzá Gödöllő úthálóza­tának fejlesztéséhez, a város csinosításához. A társadalmi munka tavalyi összértéke valamivel több, mint 16 millió forint. Gödöllő első lett a megyei vá­rosok között, amivel 700 ezer forint jutalom járt. Említsünk meg néhány ta­nácstagot azok közül, akiknek körzetében kiemelkedő telje­sítmények születtek: Keller Sándort, Molnár Jánost, Szabó Lászlót, Fejes Imrét, Pozsár Istvánt, Tóth Vilmosnét, Schuska Alfrédot, Varga Vik- tornét, Monori Mihályt és Csiba Józsefet. Mi várható az idén? Jóváhagyták a tanácstagok javaslatait, még január végén megrendelték a járdalapokat, április és szeptember között — az igények szerint — kiszállít­ják a helyszínre. Körülbelül 24 utcában összesen 61 ezer lapot fektetnek le, s így továb­bi nyolc és fél kilométernyi utat borítanak be. Várhatóan ezernégyszáz méternyi új utat is építenek társadalmi össze­fogással. Van még néhány nyi­tott kérdés, ezekről később döntenek. kp A példakép: Széchenyi, Nógrádi Leleményes hagyományőrző kiállítások a fiúnevelő intézetben Az április negyediki ünne­pélynek sajátos hagyománya alakult ki az aszódi fiúnevelő intézetben, melynek célja, hogy a neveltek tevékenyen vegyenek részt egy-egy nem­zeti vagy nemzetközi ünnepről történő megemlékezésben. Az idén e hagyomány továbbfej­lesztése az oktatási-nevelési tervben is fontos feladatként szerepelt. Tavaly Drága ha­zánk címmel dolgozták fel a megyéket kiállítás formájá­ban, majd egy-egy csoport arra érdemes tanulói kirándu­lást tettek, ki-ki az általa „fel­térképezett” megyébe, „ahol megtekintették - a történelmi nevezetességű események szín­helyét és az elmúlt bő három évtized új létesítményeit. Az idén Példaképeink címmel rendeztek kiállítást, amit két hónapon át tartó alapos gyűj­tőmunka előzött meg. A kiállítási tablókat néze­getve — történelmi és irodal­mi személyiségek életútját, s a velük kapcsolatos dokumentu­mokat mutatták be — a tizen­egyedik csoport rendkívüli le­leményessége volt szembeötlő. Ök Széchenyi Istvánról gyűj­töttek anyagot. Három tanuló elkészítette a Lánchíd makettá jét, egy pedig Széchenyi tég- laégetőjéből, valamint a nagy­cenki kastélya kertjében levő „vörös kastély” épületéből, mely a nagy reformkori állam­férfi testvérének volt a lakré­sze, szerzett egy-egy téglát er­re az alkalomra. A másik leg­ügyesebben dolgozó csoport a hatos számú volt, akik Nógrá­di Sándort választották példa­képüknek. Tablójukon nagyon ötletesen használták fel az uzsonnára kapott tejes dobo­zokat, melyre a felirat került. Kissé sajnálkozva jegyezték meg, hogy villanyt már nem volt idejük bevezetni. Nevelő­tanáruk később azt is elmond­ta, hogy a tablón látható ké­peket a salgótarjáni múzeum­tól kérték kölcsön, és csak három nappal a kiállítás előtt kapták meg, ami a csoportot heteken keresztül lázban tar­totta, hiszen nem tudták, meg­hallgatja-e kérésüket a mú­zeum. Íme: teljesítették a ké­rést, s nemcsak Nógrádi Sán­dortól küldtek fényképeket, hanem leveleiről és bajtársai­ról is. A növendékek nemcsak a múltból választottak maguk­nak példaképeket, hanem a je­lenből is: Marton Palnét, aki személyesen is találkozott ve­lük, és Vankóné Dudás Julit. b. Kielégítően fejlődik az utánpótlás Gödöllői vívósikerek Gödöllőn rendezte meg a Pest megyei Vívószövetség az idei megyei ifjúsági és serdü­lők egyéni kardbajnokságát, Földmunkagépek, betontsőóriások A Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói építik a gödöllői Alsó parkon átvezető csapadékgyűj­tő főcsatornát. Ez szolgál majd a pózsa György út és az épülő Szabadság tér csapadékvizének elvezetésére. Bozsán Péter felvétele amely lehetőséget adott a leg- fiatalabbaknak (kezdőknek) az első próbálkozásra is. A ver­seny megnyugtatóan igazolta az utánpótlás fejlődését és jó felkészültségét, s ami talán ennél is több, e nehéz techni­kai sportág szeretetét. Eredmények: Serdülők: 1. Budai Zsolt; 2. Bodrogi Imre; 3. Jánossy Róbert. Ifjúságiak: 1. Lisczinszky Miklós, 2. Szon­di Lajos, 3. Kalmár Tibor. Kezdők: 1. Juhász Zsolt, 2. Lőkös László, 3. Tóth László. A Testnevelési Főiskola véd­nökségével rendezte a Magyar Vívószövetség a főiskolai kard- csapatok bajnokságát. A GEAC vívói: — Csapó Sándor, Bősze András, Horák János és Hajdú Huba — a tőlük megszokott lendülettel, akarással küzdöt­tek. A gödöllői agráregyetem kardozói lassan tíz éve, 1968 óta eredményesen szerepelnek a főiskolai bajnokságon, ez­úttal is becsülettel helytáll­tak, az előkelő harmadik he­lyen végeztek. Eredmények: 1. Testnevelési Főiskola, 2. Műszaki Egyetem, 3. Gödöllői Agrártudományi Egyetem, 4. Soproni Egyetem, 5. Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem, 6. Nyíregyházi Tanárképző Főiskola.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom