Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-17 / 64. szám

1977. MÁRCIUS 17., CSÜTÖRTÖK mOcm jiáfy W sJkmsm A lenipar sikere a moszkvai bemutatón Moszkvában a Magyar Ke­reskedelmi Kirendeltség be­mutató termében nagy siker­rel tart a BUDA FLAX, a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat kiállítása. A divatbemu­tatóhoz modelleket, amelye­ket Várnai Zsóka vezetésével, naponta két alkalommal 500 néző tekinti meg. Szerdán Za- meroev tábornok Budapest felszabadulás utáni várospa­rancsnoka is a kiállítás ven­dége volt. A tárgyalásokon már több jelentős üzletet kötöttek. Többi között a szovjet olim­piai bizottság jelentette be érdeklődését a BUDAFLAX új terméke, a Linester iránt, amelyet szovjet sportolók for­maruhájának alapanyagaként kívánnak felhasználni. Nagy a kereslet a műszaki és mező- gazdasági textiliák iránt is. Ma az üzletkötések a Ranzo-export és a szovjet konfekció gyárak képviselőivel folytatódnak. Szakosított telepen 8 * mmmmm • ,<s A Kiskunsági Állami Gazdaságban 60 millió forintos költséggel elkészült az új 830 férőhelyes szakosított szarvas­marhatelep. Az istállókat Holstein-Friz fajtával népesítik be. Hajnali utasok Őket várja a busz, a vonat — a gyár Még sötét van. A falu né­mán, csendesen hasal a dom­bok alatt. Fél négykor néhány házban fény gyulladt. Az ab­lakok mögött, álmos, árnyak mozdulnak a behúzott függö­nyön. Aki tud ilyen korán en­ni, bekap néhány falatot. Gyors öltözködés, kézben az aktatásl ka, nyílik a kertkapu. Egy Jó reggelt! a szomszéd házból ki­lépőknek. Úriban a buszmegállóban már néhányan várakoznak, nagybajszú fiatalemberrel is­merkedünk össze: Benyó Pál­lal. — Az általános iskola elvég­zése óta járok be Pestre. Elő­ször a MüM 13-as Szakmun­kásképző Intézetébe kerültem, ahol lakatos szakmát tanultam. A kötelező gyakorlatot a Tau­rus Gumiipari ^Vállalatnál tar­tottam. A vizsga után is ott maradtam. Van közöttünk né­hány taurusos! — mutat kör­be — Mészáros Imre, Sárai Imre ... sorolja. Közben meg­jön a busz. Felszállunk. Süly­sápon fölkapaszkodunk a 4 ára 15-ös vonatra. A Taurus megbecsül Az ismerősök mindig ugyan­abba a kocsiba, a mozdony után a másodikba, szállnak — folytatja a beszélgetést hajnali utitársam. — Naponta 90 kilo­métert utazom, három órát. Hosszú évek óta csinálom, megszoktam már. Ilyenkor reg­gel vagy szunyókálok, vagy be­szélgetek a többiekkel. Haza­felé elolvasom az újságokat... — Miért csinálom? Erre ne­héz válaszolni. Édesapám is bejárt Pestre, vásárolni is könnyebb ... Amikor tanul­tam, kénytelen voltam ezt vá­lasztani. — Ennél közelebb nem lehe­tett a lakatos mesterség forté­lyaival megismerkedni? — De. Nagykátán van egy iskola. Itt dolgozhattam volna a tsz-ben, a feleségem most is szeretné, ha átjönnék. Egyszer szóltam, de akkor épp nem volt felvétel, utána meg nem érdeklődtem. így aztán maradt minden a régiben. A Taurus­nál megbecsülnek, a fizetésem is jó. Az igazság az, nem is akarom otthagyni! — Két gyermeke van. Na­ponta 8 órát dolgozik, 3-at uta­zik. Elég idő marad a család­ra? — Hát... Azt hiszem, igen... — hangzik a kicsit bi­zonytalan válasz. — Otthon van háztáji gazda­sága? — Igen, de mire munka után hazaérek nagyon fáradt va­gyok. Inkább a feleségem tö­rődik vele, ő amúgy is a tsz- ben dolgozik. — So gyári rendezvények, baráti találkozók? — A kommunista szombato­kon mindig' részt veszek. Taurus Gumiipari Vállalat, Abroncsgyár, Várkonyi László munkaügyi főosztályvezető: — Dolgozóink nagy része vi­déki., Az 1900 munkásból 677 naponta hazajár, szóval ingázó. Saját autóbusszal 77 embert szállítunk oda-vissza, s itt van­nak még a távoli országrészből érkezők, akik csak hét végeken látogatják meg családjukat: munkásszállókon 133-an, ma­gánbérleményben 540-en kap­tak helyet. IBUSZ-lakást je­lenleg 106 dolgozónk vesz igénybe. — Gyárunkra hosszú idő óta jellemző ez az arány. Igaz a munka nehéz, de a jó fizetés mégis vonzó. Kedvező, hogy a bérleményekben kulturált kö­rülmények között házaspárok­nak is megoldható a pesti szál­lás. Legnehezebb az ingázók helyzete. Naponta több órát kénytelen utazni. Próbálunk segíteni: 20 személyes NISA autóbuszunkkal három mű­szakban hordjuk be a dolgozó­kat a következő vonalakról: Bugyi, Tinnye és Csákvár, va­lamint Kartal. Az emberek meghatározott helyen gyüle­keznek, s ide is visszük őket vissza. Ez a háztól-házig rend­szer —, melyet már 7—8 éve alkalmazunk — nagyon nép­szerű. Sajnos a buszhálózatun­kat, költségessége miatt to- vábbféleszteni jelenleg nem tudjuk, pedig a munkásvona­tok gyakran még füstösek, zsú­foltak. Rossz a világítás. Ol­vasni, tanulni a vonaton szin­te lehetetlen... Minden második — Mi mégis megpróbálunk könyvet adni a kezükbe. — mondja Murrai Béláné, a Tau­rus szakszervezeti könyvtárosa. — A szocialista brigádok fel­ajánlásai között gyakran szere­pel az olvasómozgalomba va­ló bekapcsolódás. Ha felkeres­nek, elsősorban a vidéki életet érintő témák után érdeklőd­nék: szőlészet, kertészet. Eze­ken az ismeretterjesztő köte­tekkel tudunk egyre több em­bert megnyerni. Érdekes, elein­te inkább egymás ajánlatát fo­gadják el. Idővel már a mi vé­leményünkre is adnak ... Most már szervezünk múzeumláto­gatást is. Szombaton délután a műszak végeztével lesz egy kö­zös kirándulás az újonnan megnyílt Ady Emlékmúzeum­ba. Sokan érdeklődnek, szíve­sen eljönnek legfeljebb a ké­sőbbi vonattal utaznak haza. A könyvtárnak jelenleg 779 olvasója van, s közülük min­den második ember vidékről jár be dolgozni. Egy a több mint háromszáz közül: Vágner Andrásné, Taksony­ból érkezik. Az ékszíjosztályon felépítő. — Naponta majdnem három órát töltök utazással. Igyek­szem ezt az időt hasznosan el­tölteni. Még 1960-ban belép­tem az üzemi könyvtárba, s azóta tag vagyok. Nagyon sze­retek olvasni, szépirodalmat is. Krimit is. Vonzáskörzet Józsefvárosi pályaudvar. — A sülysáp^ vonat azonnal indul! — recsegi a hangszóró. A peronon két tizenöt év kö­rüli lány beszélget, Kohajda Klára és Kiss Magdolna. Jó barátnők. Klára még nem is olyan régen tanyán élt. A ház körüli munkában segített. Az­tán beköltöztek a faluba, s az­óta az egész család naponta felkerekedik: édesapja egy építőipari vállalatnál dolgozik, édesanyja a Budaörsi Takarító Vállalatnál, ő pedig a 72-es postán csomagkötöző. — Fiatal korom miatt még csak könnyített, hatórás mun­kát vállalhatok. Megszerettem ezt a helyet és a kollégáim is mind olyan kedvesek. Ezerhá­romszáz forint a fizetésem. A faluban ugyan volna más mun­kaalkalom, a tsz-ben és a mű­szergyárban, de azt hiszem semmiképpen sem mennék vissza ... — Miért? Nehezen áll össze a válasza. Talán maga sem tudja egészen pontosan. — A főváros az mégis más. Otthon mindenki mindenkit is­mer. Itt új barátokat találunk. Az üzletekben divatos ruhákat látni, van színház, mozi. Az utazás közben sokat beszélge­tünk, jó a társaság, és ... és így egy kicsit mi is pestieknek érezzük magunkat. Sülysáp—Budapest 40 kilo­méter. A vonat nagyot zökken­ve elindul. Gosztonyi K. László Hogy több legyen Mindenki a maga frontján a zöldségellátás javításáért Tegnap késő délután sugá­rozta a televízió a zöldség- termesztés és -ellátás gond­jairól, teendőiről szóló riport­filmet. Feltehetően sokan lát­ták, megnézték, ha vetítése nem is a fő műsoridőbe esett, hiszen e téma áttöri a szakmai érdeklődés korlátjait. A piaci 1 helyzetkép egész éven át szó­beszédünk tárgya. Hogy több legyen... ez volt a műsor cí­me, egyszersmind jelezve az alkotói szándékot: előmozdíta­ni a mezei gazdálkodás igen bonyodalmas válfajának, a ker­tészetnek föllendítését. Hogy több legyen... a zöldség, a gyümölcs, az élelmiszerboltok­ban, piaci standokon, erre ösz­tökéli a termelőket számos ren­delet, az igényekhez és a lehe­tőségekhez igazított szabályo­zórendszer. Szóhoz jutott a filmen az il­letékes minisztériumi vezető, a konzervipar-kereskedelem képviselője, a mezőgazdasági szakember, őket hallgatván bízhatunk abban, hogy keve­sebb bosszúsága lesz a házi­asszonynak a vásárlásból megtérően. Nem lesz könnyű számotte­vően javítani a zöldségellátá­son, nem is megy ez máról hol­napra, de ha a kellő igyekezet nem hiányzik, mégiscsak előbbre léphetünk. Tavaly or­szágosan 125 ezer hektáron kel­lett volna különböző zöldség­növényeket termeszteni, végül is 108 ezer hektárra birtokoltak ezek a kultúrák. Az igen kedvezőtlen időjárás a ho­zamokat is apasztotta, a kieső termést ugyan másodvetéssel némiképp pótolták a gazda­ságok. Mindent összevetve, 102 százalékra teljesült a zöldség- termesztés terve. Csakhogy az időjárás szeszé­lyeire mindenkor számítani kell, jöhetnek újabb aszályos esztendők, és előfordulhat, hogy jóval nagyobb mennyisé­gű zöldség terem majd, mint amire számít a gazdálkodó ős a felvásárló, feldolgozó is. Az egyik teendő tehát — amint az a filmből kitűnik — lehetőség szerint kivédeni az időjárás ár­talmait. Öntözni kell! Jelenleg 30 ezer hektárra juthat mester­séges csapadék az országban, 1980-ig az öntözhető területet 80 ezer hektárra kell növelni. A fűthető üvegházak összes területe 100 hektár, azaz 1 mil­lió négyzetméter hazánkban, ennek a felén termesztenek zöldséget, hajtatnak palántát. A tervidőszak végére az üveg­gel borított területet 50—60 hektárra kell növelni. Mind nagyobb földdarabon kell fólia­sátrakat a primőrtermesztés szolgálatába állítani gazdasá­gainkban. Az állam támogatást nyújt ehhez, az építés költségének például 40 százalékát viseli. Az imént megpendítettük, hogy túltermelés is lehet zöld­ségből. Ilyen esetekben fordult elő, hogy a dinnyét, a sárga­répát, a karfiolt, s miegyebet az állatok elé vetették, mert egyes felvásárló szervek a gaz­daság nyakán hagyták az árut, s esetleg ugyanez időben a piacon meglehetősen drágán lehetett kapni a veszendőben, elprédált terményt. Hogy ilyen okkal felháborodást keltő ese­tek ne fordulhassanak elő, ren­delkezés született, amely ki­mondja: a megtermelt javakat át kell venni, s eljuttatni a fo­gyasztóhoz. Csakhogy ez ön­magában kevés. Korszerűsíte­ni kell a kereskedelmi szállító apparátust, tárolótereket építe­ni, hűtőházakat, s úgynevezett előfeldolgozó üzemeket, ame­lyekből félkész termék juthat a boltokba. Az állami támoga­tás arra ösztökéli a gazdasá­gokat is, hogy részt vállalja­nak a tárolásból, a korszerű, 3 ezer tonnánál nagyobb be­fogadóképességű burgonyarak­tárak és a 2 ezer tonnánál na­gyobb mennyiségű zöldség tá­rolására alkalmas raktárak építéséhez 70 százalékos támo­gatást nyújt. Hallhattunk arról is, hogy a konzervipar évi nyersanyag- szükségletének mintegy 60 szá­zalékát — a 75 ezer vagonból évi 45 ezer vagonnyit — az úgynevezett bázisgazdaságok­tól szerzi be. Ezek a termelő- szövetkezetek több évre szer­ződést kötnek a gyárral, az ipar pedig elősegíti a különbö­ző termelési eszköz és vető­magvak beszerzését. A kap­csolat kölcsönös, termelési biz­tonságot nyújt a gazdaságnak, feldolgozó üzemnek. Nem térhetünk ki vala­mennyi olyan fontos témára amit a film alkotóközössége a nézők elé tárt, valamit azon-* ban szükségesnek vélünk meg­említeni, egyetértvén a tévé­műsorral. Ez pedig: a terme­lőknek kereskedelmi észjárás­sal, a kereskedőnek, feldolgo­zóknak a termelők fejével kell gondolkodnia. Mert igaz, hogy bizonyos zöldségfélék terme­lési terve 102 százalékra telje­sült de ettől még nem volt kiegyensúlyozott a piaci ellá­tás, hiszen aki gyökérzöldséget keres, nem éri be káposztával. Magyarán egyetlen zöldségfaj­ta sem helyettesíthető a má­sikkal. A kereskedőtől megkí­vántatok, hogy fölmérje a piaci igényeket, a termelőtől, hogy tájékoztassa fölvásárló partne­rét terveiről, hiszen csak így lehet összehangolni a zöldség­ellátás teendőit, mindenkor a népgazdaság és a fogyasztók érdekét tartván szem előtt. Tegnapi számunkban olva­sóink figyelmébe ajánlottuk e műsort, és kértük a Pest me­gyei gazdaságok, a kereskede­lem és a konzervipar szakem­bereit, a kertészek mellett a növénynemesítőket, a gépésze­ket s a kistermelőket, a fo­gyasztókat: írják meg véle­ményüket, tapasztalataikat, el­gondolásaikat a zödségtermesz- tés és -ellátás tennivalóiról, hogy lapunk hasábjain nyfli vitafórum bontakozhassék ki. A. Z. Európa ifjúsága a leszerelésért Keszthelyen szerdán be­fejeződött az európai ifjúsági és diákszervezetek konzultatív tanácskozása. A találkozón — amelynek házigazdája a Ma­gyar Ifjúság Országos Tanácsa volt" — á kontinens különböző politikai tendenciát képviselő ifjúsági szervezeteinek küldöt­tei tanácskoztak az európai if­júsági leszerelési konferencia előkészítéséről és megrendezé­séről, valamint az európai if­júsági együttműködés időszerű kérdéseiről. Részt vett a ta­nácskozáson Borbély Gábor, a Magyar Ifjúság Országos Taná­csának elnöke is. A tanácskozás résztvevői felhívással fordultak Európa ifjúságához és diákságához. A dokumentum, a többi között kimondja: Felhívjuk Európa ifjúságát, diákságát, és szervezeteiket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az enyhülésért, a fegyverkezé­si hajsza beszüntetéséért, a le­szerelést szolgáló konkrét lépé­sekért, a meglévő leszerelési egyezmények betartásáért, a jelenleg folyamatban lévő le­szerelési tárgyalások pozitív és hatékony eredményeiért, hogy a leszerelést az ENSZ keretei­ben is előmozdítsák az európai és a világbéke érdekében. Ezek eléréséhez mindannyiunk kö­zös erőfeszítésére szükség van. A résztvevők támogatták azt a kezdeményezést, hogy — szé­leskörű előkészítés után — ez év végén Budapesten kerüljön sorra az európai ifjúsági lesze­relési konferencia. A brigád aranyérmes találmánya Beszélgetés vendégeinkkel, a Sulii megyei ifjúsági delegáció tagjaival A napokban az NDK-beli testvérmegyénkből. Suhlból két­tagú ifjúsági delegáció érkezett hazánkba — a KISZ Pest me­gyei bizottságának meghívására. Harald Braun, az FDJ Suhl megyei titkára és Gernot Nierlich, a merkersi Vera Káligyártó Kombinát egyik ifjúsági brigádjának vezetője. Itt-tartózkodá- suk során megismerkedtek fiataljaink életével: részt vettek e hét elején Érden, a megye március 15-i ünnepségén, elláto­gattak a sződligeti Ligeti Károly KISZ-iskolába, valamint az Egyesült Izzó váci gyárába, s megtekintették a börzsönyi úttö- rővasutat is. A vendégeket ma várják a hernádi Március 15. Termelőszövetkezetbe, ahol mezőgazdaságban dolgozó fiatalok­kal találkoznak. Holnap Szentendrével és Visegráddal ismer­kednek, s szombaton utaznak haza. A vendégeket tegnap baráti beszélgetésen fogadta Arató András, a megyei pártbizottság titkára és dr. Árpási Zoltán, a KISZ Pest megyei bizottságának első titkára. A délután folya­mán a Csepel Autógyárban üzemlátogatáson vettek részt. Hasznos tapasztalatok cseréje Mielőtt a ráckevei járásbeli nagyüzembe indultak, kéré­sünkre készségesen tájékoztat­tak bennünket az FDJ Suhl megyei és a KISZ Pest megyei bizottsága közötti együttműkö­désről, valamint fiataljaink mindennapjairól, termelést se­gítő akciókról. — Mindenekelőtt hadd mondjam el: a két testvérszer­vezet közötti együttműködés hasznos mindkét fél számára — kezdte a beszélgetést Ha­rald Braun. — Az ifjúsági moz­galomban a politikai és ideoló­giai munka területén eddig is gyakorta sor került tapaszta­latcserére. A jövőben azt sze­retnénk, ha a kulturális kap­csolatok, valamint a turizmus területén tovább bővülne az együttműködésünk. Részünkről most kitűnő lehetőség kínálko­zik erre, hiszen nemrégiben megalakult nálunk az FDJ sa­ját utazási irodája. Fontos fel­adatunknak tartjuk azt is, hogy a megyénkben dolgozó magyar fiatalok sorsát is figyelemmel kísérjük. Éppen ezért az áp­rilisi barátsági hét alkalmából ifjúsági találkozókat, kiállítá­sokat szervezünk számukra. Ezután a titkár a 67 N ezer Suhl megyei FDJ-tag minden­napjairól beszélt. Egyebek közt arról, hogy a megye egyik nagyüzemi ifjúsági brigádjá­nak javaslatára kezdődött az Együtt a tartalékok nyomá­ban akció, amelynek során azt javasolták a fiatalok: negyven óra alatt negyvenkét órányi teljesítménnyel dolgozzanak. Harald Braun örömmel újsá­golta: a felhívás országos vissz­hangot váltott ki, s egymás után jelentették be csatlako­zásukat más üzemek kollektí­vái is. Az akció májusban kez­dődik. Amikor pedig a Hol­nap ifjú mestere mozgalmat említette, mosolyogva nézett Gernot Nierlichre, mondván: erről te sokkal bővebben tudsz beszélni... — Korábban egy másik üzemrészünkben komoly prob­lémák adódtak a termék mi­nőségével — vette át a szót a fiatal brigádvezető. — Olyany- nyira, hogy mindebből jelentős anyagi kár keletkezett. A kol­légáimmal elhatároztuk, hogy megpróbálunk segíteni. Kitar­tó munkával az adott terület­re új technológiát dolgoztunk ki. Találmányunkat bemutat­ták a Holnap ifjú mestere járási és megyei kiállításán egyaránt — mindkét helyen első helyezést értünk el — majd 1975-ben a lipcsei vásá­ron is. Az eredményre min­dig büszkék leszünk, hiszen e rangos fórumon az illetékes szakminiszterektől a találmá­nyért járó legmagasabb kitün­tetést, aranyérmet kaptunk. De a legnagyobb öröm az, szá­munkra, hogy a termelés az­óta is folyamatos, nincs semmi probléma. Ehhez kapcsolódva Harald Braun a legfrissebb példát em­lítette: a sonnebergi elektro­mos műszergyár FDJ-alapszer- ve rendkívül érdekes feladatot kapott. Olyan porszívót tervez­nek és állítanak majd rövide­sen elő, amely minden tulaj­donságát tekintve eléri a vi­lágszínvonalat. A titkár tájé­koztatása szerint még ebben az évben elkészülnek e mun­kával ! Van mondanivaló Pest megyében szerzett ta­pasztalataikról elmondták: mindenütt nagy szeretettel fo­gadták őket,, s különösen a sződligeti Ligeti Károly KISZ- iskoláról távoztak maradandó élményekkel: kedvező feltéte­lek közt itt az oktatás is ma­gas színvonalú. Harald Braun búcsúzóul megemlítette: — A jövőben a bennünket kölcsönösen érdeklő gyakorlati kérdések tapasztalatcseréjét szeretnénk folytatni. A mosta­ni látogatásunk alkalmával jóleső érzéssel nyugtáztuk: bő­ségesen van mondanivalónk egymás számára ... F. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom