Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-05 / 54. szám
1977. MÁRCIUS 5., SZOMBAT 3 K^untm A népesedés lépcsőfokai (5.) Miféle frontok? Folytatódott a centenáriumi ünnepségsorozat Pest megyei dokumentumok a jubileumi kiállításon Tavaly Magyarországon az egy főre jutó nemzeti jövedelem meghaladta a 40 ezer forintot. A fejlettségi szintek, a nemzeti jövedelemnél tapasztalható különbségek közötti ugrásra nincs lehetőség. Folyamatos növekedés, egyensúly kíséretében, ez a járható út. Ahhoz azonban, hogy járhassuk, a többi köz. tt a népesség megfelelő utánpótlása is elengedhetetlen. Az ország lakosságának 25,4 százaléka tartozott a 0—14 évesek korcsoportjába 1960-ban, 1976-ban viszont 20,5 százalék. Ugyanakkor a hatvan éven felüliek korcsoportjának létszáma folyamatosan és gyorsan emelkedik, 1976-ban 1,9 millióan tartoztak ide. A megyében valamivel jobb az arány. A 0— 14 év közöttiek az összlakosság 21, a hatvan éven felüliek nem egészen 17 százalékát alkotják. Ami pótolhatatlan A szakemberek tudják, a nyolcvanas években, amikor a hatvanas években születettek kereső- és szülőkorba érnek, minimálisra zsugorodik a munkaerő-utánpótlás. Ez ellen már nem lehet semmit sem tenni, az akkor elmaradt nép- szaporulat pótolhatatlan. Az ún. egyszerű népességreprodukcióhoz — ahhoz tehát, hogy az ország lakosságának lélek- száma majdan ne csökkenjen — 16 ezrelékes élveszületési arányra van szükség. Ezt hosszú időn át nem értük el, 1960 és 1975 között mindössze 1974-ben és 1975-ben. A kérdés nem egyszerűen az, hogy a születettek száma meghaladja-e a meghaltakét. A nettó reprodukciós együttható formulája — aminek alapján a népességutánpótlás ténylegesen jellemezhető — így hangzik: ezer élve született lány (utánpótlandó népesség) élete folyamán (az adott halandóság figyelembevételével) hány gyermeket fog szülni (az adott termékenységi mutató szerint?) E bonyolultnak látszó számítás újra meg újra azt igazolta, hogy a jelenleg szükségesnél kevesebbet. Ezzel pedig a gazdasági növekedés hosszú távon tervezett mértéke mellé kerülhet kérdőjel. Törvényszerű ugyanis, hogy meghatározott fejlődési szakaszban a népesség gyorsabban növekszik, mint benne a munkaképes korúak száma. A gazdasági növekedés együttjár az oktatási, képzési követelmények gyors emelkedésével, ez viszont későbbre tolja a munkába lépés idejét. A keresők táborának rohamos létszám- csökkenése a népgazdaság egész frontját befolyásolja, e front gyengülése pedig az életszínvonalat..., olyan törvényszerűség ez, amin nem tudunk áthágni. Ösvényekről útra Szám szerint a legtöbb gyermek a megyében levő városokat tekintve Cegléden születik. Ezer lakodra vetítve azonban legtermékenyebbnek Szentendre és Százhalombatta bizonyul. A két város múltjában kevés azonos vonást találni, jelenében annál inkább. Így az ipari jelleg erősödését, sőt, Százhalombatta esetében uralkodóvá válását. Azután a célcsoportos — azaz állami — lakásépítés tekintélyes arányát a lakásépítés -egészén belül, s ^zt, hogy az új otthonok jórészét fiatal házasok — harminc év alattiak — kapták. Nem olyan régen, 1970-ben még Szentendre és Százhalombatta is a megye hat városa között sereghajtónak bizonyult, mindenütt több volt az ezer lakosra jutó élveszületés, mint e két helyen. Hiba lenne persze csakis a lakásállomány gyarapítását vélni magyarázatnak. Hozzájárult az élveszületések számának gyors emelkedéséhez a két városban az is, hogy a népesedéspolitika ösvényei egyre töbsz r olvadtak össze úttá, azaz munkahely, tanács jobban megtalálta a közös nyelvet mint korábban. Pedig nincsenek könnyű helyzetben e két városban a gyermeket, gyermekeket nevelő szülők. Az óvodák túlzsúfoltak — az eredetileg tervezettnél 20—25 százalékkal több bennük a pöttöm lakó —, a kereskedelmi szolgáltatási ellátás egyenetlen, messze áll attól, hogy valóban nyújtsa a lehetséges könnyebbségeket a családoknak. Mégis, rengeteg fiatalt látni itt, s mindenhol gyermekeket. Lehet, hogy ennek is, a város ilyesfajta légkörének szintén szerepe van a gyarapodó gyermekáldásban? Mert hiszen egyre többen vannak azok, akik Szentendrén is, Százhalombattán is, már a második, s bár kevesebben, de növekvő számban, a harmadik gyermeket vállalják. A másik oldal Ne hallgassuk el: nemcsak nap süt, felhők is lelhetők az égen. A két város üzemeiben .nehézségeket okoz a gyermek- gondozási segélyen levő anyák pótlása, s mi tagadás, akadnak, akik a munkaerőhiányért általában a „gyest” kárhoztatják. Egy valamit félreérthetetlenül le kell szögezni: a népesedéspolitika a legfontosabb termelőerő pótlását, bővítését szolgálja, azaz előbbre való mindenfajta más teendőnél. Mert meglehet, ma nagyon hiányoznak a kismamák az üzemekből, de tizenöt, húsz esztendő múlva mi lenne az üzemekkel a tegnap és ma született, holnap világra jövő gyermekek nélkül? Igaz az is, hogy a gyors természetes’ szaporodás nagymértékben növeli a közösségi terheket, hiszen Százhalombattán, ahol Vác után a legtöbb a bölcsődei hely, gyerekek sora mégsem nyerhet felvételt, s ugyanebben a városban, mire elkészült az új iskola, kiderült, még újabb ke . mert nem férnek be a nebulók. Folytathatjuk azután a másik oldal tényeinek sorolását azzal, hogy — tágítva a kört, a két várost túllépve —, bár jelentősen csökkent, öt év alatt majdnem a felére, de még mindig magas a művi vetélések száma. Ami külön figyelemre érdemes: a művi vetélésen átesett minden száz nő közül negyven olyan van, aki két gyermeket már nevel, azaz a harmadikat nem akarja. Bírák nélkül A körülmények miatt csak nagyon korlátozott lehetőségem volt arra, hogy két, művi vetélésre már jelentkezett, de azon még át nem esett nővel beszélhessek. Az először választott kettő elzárkózott mindenféle beszélgetéstől, a második kettőből egy vállalta, s melléje sikerült szerezni meg egy asszony, aki kikötötte, az orvos is legyen jelen a beszélgetésen. Rögtön leírom: nem lettem semmivel sem okosabb, mint a kérdezősködés előtt. Az egyik asszony azzal magyarázta szándékát, hogy rosszul élnek a férjével, ám, mint kiderült, már akkor sem éltek jól, amikor az első, meg a második gyermeket szülte. Társnője — 24 éves — legfőbb érve: tanulni akar, s ha újra szül, „kifut az időből”. Itt is két gyermek van, de ezeket — ha az egyetemre jelentkezés sikerrel jár — majd a nagymama gondozza. Anyagi körülményei mindkét asszonynak rendezettek, szavaik szerint megfelelően élnek, napi megélhetési gondjaik nincsenek. Lehet, puszta véletlen, de az is kiderült a beszélgetésen, hogy mindkettőjüknek van nőtestvére, idősebb náluk, s „azoknak is elég volt a két gyerek”. Feltételezhetjük, hogyha rejtve is, de van valamiféle példaadás, mintául szolgáló magatartás? Azaz ilyen hatásokkal is számolni kell a népesedéspolitikában? S még mi mindennel, hogy a lépcsőfokok feljebb vigyenek! Mészáros Ottó (Következik: KÖZÜGY ÉS MAGÁNÜGY) Tegnap délután, a megyei, tanács épületében megtartotta idei első ülését az országgyűlési képviselők Pest megyei csoportja. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, a csoport vezetője adott tájékoztatót az I Pénteken folytatódott a vasascentenárium eseménysorozata. A szakszervezet fennállásának 100. évfordulója alkalmából a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban jubileumi kiállítás nyílt. Délután az ország nyolc nagyüzemében rendeztek iium- kásgyülést, amelyen megjelented a szakszervezet vezetői, a centenárumra érkezett külfölú. küldöttségek, a helyi párt-, tanácsi és szakszervezeti vezetők. „Ébredjetek tehát és odairányul törekvéseket, hogy ^ munkás saját anyag helyzetét javítsa, és emberi állását, mint ember biztosítsa.” Ezek a szavak a Munkás Heti Krónika 1873. március 9-i számában jelentek meg a szakegyletekről és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban tegnap megnyílt Százéves a vasasszakszervezet című kiállítás első tablóján olvashatók. Érdemes és tanulságos tallózni a dokumentumok között. Míg 1866-ban mindössze négy és fél ezer volt a gépgyárak munkáslétszáma, számuk a századfordulóig tízszeresére növekedett. Jogaik kivívásáért már ekkor is heves küzdelem folyt: „a magyarországi munkásság súlyos helyzetén nem segített senki sem, a hatóságok előtt süket fülekre talált a munkásság minden jogos kérése, ahelyett, hogy súlyos helyzetén, nyomorán segítettek volna...” — állapítja meg az 1903-ban alakult központi szövetség egyik irata. A helyi csoportok száma évről évre gyarapodott. 1906- ban már működik a ceglédi és a szentendrei szervezet is. Az ugyancsak ebben az esztendőben fellobbanó erőteljes sztrájkmozgalomra úgy válaszolt az uralkodó osztály, hogy többek között a szentendrei csoport tagjait elbocsátották az állásukból. országgyűlés tavaszi ülésszakának tervezett napirendjéről, az ott megvitatásra kerülő törvényjavaslat-tervezetről. Ezt követően ismertette a megyei képviselőcsoport ez évi munkatervét, amelynek keretében több kihelyezett ülésre is sor kerül. | A korabeli Thököly úti székház lepecsételt ajtajának i fényképe jelképezi ezt az idő- j szakot, majd az 1908. május I elsejei harcos tüntetés, amely végül is az első világháború előtti időszak legnagyobb munkásmegmozdulásáig vezetett, az 1912. május 23-i vérvörös csütörtökig. Továbbmenve, a vitrinekben és tablókon az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság reményt sugárzó hónapjainak dokumentumai láthatók. Vasasjelvény, plakátok, j és röplapok, a szociális intéz- ! kedésekről hírt adó írások, fényképek. Két sor a vasasok 19-es erejéről: „a vas- és fémiparban 150 üzemet vettek társadalmi tulajdonba, a szoA Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézete szeizmológiai obszervatóriumának jelentése szerint pénteken este 20 óra 13 perc 17 másodperckor az intézet budapesti készülékei földrengést jeleztek, amely a Richter-skála szerint 6-os erősségű lehetett. A rengés Budapesten is érezhető volt, elsősorban a XIII. és XIV. kerületből kaptak jelzéseket. Ezek erősségét a Mer- calli-skála szerint 4-esre becsülik. Békéscsabán a több szintes épületekből a lakosok az utcára mentek. Néhány A bérpolitika és az anyagi ösztönzés helyzetét vizsgálta meg tegnap Gödöllőn, a Ganz Műszerművek Árammérő Gyárában megtartott elnökségi ülésen a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa. A tanácskozáson a vendéglátó vállalat, valamint a Pest Vidéki Gépgyár vezetői számoltak be arról, milyen módszereket alkalmaznak a két üzemben a dolgozók anyagi ösztönzésére. Galbicsek Károlynak, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa elnökének megnyitója után Szabó István igazgató számolt be a Ganz Műszercializált üzemekben 37 ezer 416 munkás dolgozott.” A fehérterrort követően, a húszas évek elején újjászületett az először 1909-ben elhangzott jelszó: Vasas, ne hagyd magad! A rézdomborításon fellelhető felirat mellett Kilián György 1922-ben keltezett tagsági igazolványa tekinthető meg. Harcos évek után érkezünk el 1948-ig, amikor az újjászerveződő helyi csoportok között olyan helységneveket találunk, mint Aszód. Cegléd, Dunaharaszti, Dunakeszi, Érd, Maglód, Manor, Nagymaros, Úcsa, Pécel, Pilisvörösvár, Ráckeve, Solymár, Szentendre, Vác. üzemben rövid időre leállt a munka, mivel a műhelyek padlózata hullámzott, az épületekben a csillárok kilengtek. Pénteken este 20 óra 30 tájban több európai országból is érkeztek jelentések földrengésről. Elsősorban Olaszországban, Görögországban, Törökországban és Jugoszláviában rengett a föld, de észlelték a földmozgást Bécsben és Ausztria több más városában is, val-mint Bulgáriában és Romániában. Az első jelentések komolyabb anyagi károkról és áldozatokról ott sem tesznek említést. művek Gödöllői Árammérőgyára bérhelyzetéről. Bevezetőben rövid tájékoztatót adott az árammérőgyárra váró idei feladatokról, külön is kiemelve, hogy tavaly 19 százalékkal nőtt az üzem termelése, tőkés- exportjukat pedig a tervezettnél 32,6 százalékkal teljesítették túl. Az igazgató elmondta, azt is, hogy az új gyártmányok bevezetését követően idén áprilisban normarendezést hajtanak végre, emellett azonban az idén átlagosan hatszázalékos béremelésre is sor kerül. A szóban forgó hat százaléknak legalább a felét kifejezetten olyan dolgozóknak kívánják adni, akik bár éveket töltöttek már becsületes munkával a vállalatnál, bérük mégis alacsonyabb a nemrég belépettekénél. Csordás Imre, a Pest Vidéki Gépgyár igazgatója elmondta, milyen gondokat okoz, hogy az átlagos bérszínvonal nem éri.el a KGM átlagát. Dolgozóink hetven százaléka jól képzett szakmunkás, s főként az ő elvándorlásuk okoz pótolhatatlan veszteségeket a vállalatnak. Ezért bérpolitikájukat úgy kívánják alakítani, hogy maximális jövedelemfejlesztés mellett csak minimális adót kelljen fizetniük, s az így megmaradó pénzt nyereség címén fizethessék ki dolgozóiknak. Ügy tűnik, hogy a Pest Vidéki Gépgyár az utolsó percbei jött rá a recept titkára. Az igazgató ugyanis arról számol; be, az SZMT elnökségi ülésén, hogy idén januárban ánny' dolgozójuk lépett ki, illetőleg adta be felmondását, ameny- nyi tavaly az egész év során. Ezután Katar István, az SZMT elnökségi tagja tartott tájékoztatót a szocialista brigádvezetők vállalati tanácskozásainak tapasztalatairól. Min', elmondotta e fontos fórumok megszervezésére tavaly no. vemberben és decemberben került sor az üzemekben, amikor is a vállalati igazgatók beszámoltak a brigádok vezetőinek a közös munka tapasztalatairól, s az idei év során rájuk váró feladatokról. A tanácskozások tapasztalatai közül Kator István kiemelte azt, hogy sok üzemben — főként az IMI-ben és a váci HAGY- ban — a gazdasági vezetők, főként a „szocialista módon dolgozni” jelszavát tartják szem előtt, elhanyagolva a brigádok kulturális vállalásait. A jé példák között említette a diósdi MGM-et, a budakalászi Lenfonót és a Váci Kötöttáru- gyárat, ahol nagy súlyt helyeznek a kulturális vállaláson megfogalmazására is. B. P. Tiszta tükörben Pártmunkás barátom a minap azzal a kijelentéssel lepett meg, hogy náluk, egy kisváros intézményében tökéletes harmónia jellemzi a különféle tisztségek viselőinek munkásságát, emberi kapcsolatait: egymás erényeit nem veszik számításba, egymás hibáiról, emberi gyarlóságairól pedig nem beszélnek az erények miatt. Nem véletlen, hogy a szóban forgó intézményben lábra kapott az önelégültség, egyre-másra jelentkeznek a torz vonások a vezető káderek jellemében, munkájában, magatartásában. A harmónia így természetesen csak látszatra tökéletes, hiszen valójában súlyos intrikák, személyi ellentétek zajlanak le a kulisszák mögött, nem a bizalom, hanem a kölcsönös bizalmatlanság uralkodik az embereken. Az ilyen eset ma már ritkaság gazdasági és társadalmi életünkben.. Vezető kádereink egymás közti viszonyát többnyire az őszinteség és a nyíltság jellem, zi. Ezt tükrözik a tagkönyvcserével ösz- szefüggő beszélgetések, véleménycserék. Nálunk egy időben divat volt csupán a külsőségeken mérni a párttag, a vezető ember puritánságát, avagy fennhéjá- zását. Szó sincs róla, mintha ma nem tulajdonítanánk jelentőséget bizonyos külsőségeknek is. A különféle tisztségviselők kötelező társadalmi normáival szemben álló magatartásbeli, életmódbeli hibák ugyanis rendszerint már a bajt, vagy annak a kezdetét jelzik. Mi több, önmagukban is egyengetik az utat az eltávolodáshoz, az elszakadáshoz, a gondjaikra bízott emberek mindennapi problémáitól és végső soron attól az érzelmi, gondolkodásbeli közösségtől kerülnek mind távolabb, amelynek elszakíthatatlan láncként kell ösz- szekapcsolnia vezetőt és beosztottat. Kétségtelen, hogy az, aki nagy elfoglaltságára hivatkozva elsősorban a régi osztálytársaival, egykori kenyerespajtásaival való kapcsolatait építi le, aki nem szakít idő arra, hogy felkeresse beosztottjait a munkahelyeiken, az köny- nyen elfelejti a másfél-kétezer forintnyi keresetű családok gondjait. De ennél is fontosabb, hogy mindenekelőtt arra figyelmeztessük a vezető posztokat betöltő embereket: maradjanak meg egész életvitelükben olyannak, amilyennek ismerték akkor, amikor felelős tisztségbe helyezték őket. A bizalmat annak idején tudásukon, rátermettségükön kívül éppen azzal vívták ki, hogy olyannak ismerték őket, akik bármilyen magas vezetőhelyre kerülnek is, a kollektív érdekeket fogják szolgálni. S hogy helyesen szolgálják, ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy ne csak tudásukkal, hanem feddhetetlen életmódjukkal is őrizzék, ápolják és erősítsék a bizalmat. Aligha vitathatja bárki is, hogy ma általában ez a helyes emberi magatartás, munkastílus jellemzi a vezetőket. Ám kiskirályok, sikertől megrészegült, önző és harácsoló tisztségviselők még mindig szép számmal akadnak. Köztük olyanok is, akik a nép soraiból származnak, akiket valamikor a szerénység, az áldozatkészség példaképeinek is tekinthettünk. Kádermunkánknak egyik fogyatékossága éppen abban rejlik, hogy egyes üzemekben, intézmények ben és hivatalokban csak ezeket a régi érdemeket sorakoztatják fel, amikor jellembeli torzulásokról, esetleg súlyos bűnökről kell elszámoltatni valakit. Vizsgálat indult például egy középüzem igazgatója ellen, akiről még néhány éve így vélekedtek a munkások: Már régen kiemelték közülünk, vezetővé tették^ de ő megmaradt olyannak, amilyen azelőtt volt! Történetünk szereplője annak idején cselekvő részese volt az újjáépítésnek, a munkáshatalom kivívásának, az ellenforradalmárokkal szembeni harcnak, igazgató lett és a lázas munka mellett egyetemet is végzett. Az utóbbi időben azonban talpnyalók- kal, karrieristákkal, egyszóval olyan emberekkel vette körül magát, akiktől korábban ő maga óvta munkatársait. Nemrég nagyon is kétes eredménnyel kecsegtető újítási célokra jelentős összegeket juttatott udvartartásának — s amint ez lenni szokott — a pénzt meg is osztotta cimboráival. Ez az ember, valamikor hivatásból többet áldozott a társadalomnak, mint bárki más az üzemben, ma viszont csak az egyéni luxusigények kielégítését hajszolja, mind tisztességtelenebb eszközökkel. Jellemében természetesen nem egyik napról a másikra következett be a 180 fokos fordulat, hanem lassan, mindazok szeme láttára, akik ma foggal-körömmel védik őt, mert ki szeretnének bújni az ellenőrzéssel járó felelősségük, vétkes mulasztásaik alól. AZ ellenkezőjére, történetesen arra is akad sajnos nem egy példa, hogy egyes vezető emberek esetében más vezető emberek a szeplőket is felnagyítják. Tárgyilagos értékítélet szerint nem feltétlenül részeges az, akit valahol, valamikor italos állapotban láttak. A mondandóm elején szóba hozott intézmény párttitkára másfél évvel ezelőtt, egy házi mulatságon többet ivott a kelleténél, bár semmi botrányt nem csinált, ma is a szemére vetik a történteket, elsősorban azok a vezetők, akiknek egyedül ő nem hajbókol, akik egymás erényeit nem veszik számításba, akik egymás hibáiról nem beszélnek az erények miatt. Ismerek egy vállalati főmérnököt, húsz esztendeje ugyanebben a beosztásban dolgozik. Néhány hete egy jelentéktelen üzemszervezési ügy elbírálásánál hibázott, elfogadta szertelen munkatársa megalapozatlan álláspontját. A döntés balul sült el. Főmérnökünk számított is rá, hogy a melléfogás nem marad szó nélkül, de egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy sok éves munkásságát adandó alkalommal ezzel az egyetlen, félresikerült döntéssel kérdőjelezik meg. V CZCtŐ tisztségviselőink pontosabb, hitelesebb jellemzése nem tűri az ilyen szubjektivizmust. Ahol rendszeresen figyelemmel kísérik az emberek életútját, ahol szükség szerint dicsérnek és elmarasztalnak, ott sohasem mutat torz képet a tükör, amelyet a közvélemény mindig látni akar. A vezető tisztségviselők őszinte jellemzése azonban nemcsak ezért megkülönböztetett fontosságú, hanem azért is, hogy az érdekeltek kezében mindennapi eszközzé váljék beosztottjaik jellemének, magatartásának formálásában, alakításában. K. F. A megyei képviselőcsoport ülése M. Zs. Kisebb földrengések hazánkban Bérpolitika és ösztönzés ki SZMT elnöksége a gödöllői Árammérőgyárban tájékozódott