Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-31 / 76. szám
AP ÜLŐNK I ADAS A ÍV. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM 1977. MÁRCIUS 31., CSÜTÖRTÖK Mire ösztönöznek? A változó szabályozókhoz alkalmazkodva Javítják a termékszerkezetet, növelik a szolgáltatások arányát a Pereli Vegyesipari Szövetkezetben A Péceli Vegyesipari Szövetkezet nevéhez híven különféle ipari tevékenységet folytat. Asztalos-, kárpitos-, lakatos-, filmnyomó- és tekercselő-szakipari műhelyeiken kívül a szolgáltatóiparban is érdekeltek, cipész- és fodrászrészlegük áll a lakosság rendelkezésére. Az ipari szövetkezetek sajátos helyzetet foglalnak el termelőegységeink között. Számos, a vállalatokétól eltérő Várakozásnak kell megfelelniük, s munkájukat is sajátos jogi, közgazdasági, pénzügyi szabályozók befolyásolják, irányítják. A szövetkezeti termelés jellemzőihez járásunk gazdálkodó közösségei eddig is érzékletes adalékokkal szolgáltak, akár a Gödöllői Háziipari Szövetkezetre, akár az isaszegi LIGNIFER-re gondolunk. Hogyan foglalta össze a péceliek véleményét Csermely Gábor elnök, szövetkezetük közgyűlésén. Modos-ili feltételekkel — Az V. ötéves tervidőszak első évét megváltozott közgazdasági és munkaügyi feltételek között kezdtük meg, és fejeztük be. A közterhek tízszázalékos növekedése, a nettó árbevétel alapján fizetendő termelési adó és néhány más, kisebb jelentőségű költségtényező a nyereség csökkenését eredményezte összességében és arányaiban. Az új szabályozók kisebb adófizetési kötelezettséget írnak elő a fejlesztést szolgáló nyereségrész után, nagyobb, s egyre növekvő arányú befizetési kötelezettséget a részesedési nyereségrész után. Világos a kívánt irány: növelni kell a fejlesztésre fordítandó összeget,, s a dolgozók egyéni jövedelmében kevésbé jelentőssé tenni a nyereségrészesedést. így van ez a Péceli Vegyesipari Szövetkezetben is. Hogyan lehet a kitűzött célt — a nagyobb arányú fejlesztést — elérni? Erre a kérdésre a szövetkezetiben is egyértelmű a válasz: — Mindent el kell követni a termelékenység, a hatékonyság növeléséért, az erőteljes gépesítésért, a technológia korszerűsítéséért. Jobb üzem- és munkaszervezésre van szükség. A gyártás- és termékfejlesztésnek olyan termékek előállítására kell irányulnia, amelyek munkaidő-szükségletéből egyre kisebb hányadot követel az élő, kézi munka, s nagyobbat a gépi. A munkaügyi feltételek, a munkaerő-gazdálkodás tekintetében sem a szokásos körülményeket találjuk, bár a szigorú beosztás, az előretekintő takarékosság itt sem újdonság. — Az agglomerációs övezetbe eső többi településhez hasonlóan, a Pécelen működő szövetkezetek sem folytathatnak a korábbi időszakokéhoz hasonló, korlátlan munkaerő-gazdálkodást. 1977-től egy százalékkal csökkenteni kell a központi műhelyekben dolgozók létszámát, egyelőre 1980- ig, a tervidőszak végéig. Gyakorlatilag 1—2 fős csökkenéssel kell tehát számolnunk. A munkaügyi rendelkezések, amelyek a főváros munkaerő- hiányát hivatottak ellensúlyozni, nem érintik a bedolgozók és a szolgáltatóágazatban dolgozók létszámát. Ezek az alapok. Ezekhez igazodva kell a szövetkezet tevékenységét úgy szervezni, hogy a korábbi évekhez, hasonlóan. gazdaságos legyen termelése, és biztos megélhetést nyújtson tagjainak. Mit mutatnak a tavalyi gazdálkodás adatai? fi számok tükrében A vegyesipari szövetkezet termelési értéke 31,24 millió forint, s ez 4 millió forinttal több, miint 1975-ben volt. Az egy főre jutó termelési érték 16.2 százalékkal emelkedett, s ez biztató a termelékenység növelését célzó további erőfeszítések előtt. Az értékesítés ágazati szerkezete is megváltozott az elmúlt évben. 1975-ben nem szállítottak exportra, tavaly már 3 millió forintnyi értékben. 11 százalékkal csökkent a belkereskedelmi értékesítés aránya, emelkedett viszont a fogyasztási szolgáltatásé a lakossági javításokban. A dolgozók létszáma eggyel csökkent, de a bedolgozók kilenccel többen vannak, mint az előző évben. Szembeötlő a fejlesztésre fordított összegek különbsége. 1975-ben csak 83 ezer forintot költöttek épületekre, tavaly több mint 1 milliót. így tükrözik a számadatok a bevezetőben elmondottakat. Aligha kell ennél szemléletesebb illusztráció. Az eredmények mögött hullámhegyek-hullámvölgyek emelkednek, süllyednek. Hogy miért nem megy minden simán? Mert kiesik a megrendelés, minit például az asztalosüzemben. S mert előfordulnak még személyes hibák, amikor egyéni túlkapások akadályozzák a jó munkát, mint például ugyancsak az asztalosműhelyben. így fordulhatott elő, hogy nem tudták teljesíteni tervüket. Igaz; végül mindent megtettek, hogy behozzák a lemaradást. Ha így folytatják, az idén kevesebb lesz a gondjuk. Erre mutat az is, hogy mindegyik műhelyben lekötötték már a teljes idei kapacitást. Objektív tényezők vetették vissza a lakatosokat is. A kárpitosok viszont 5,5 százalékkal túlteljesítették tervüket. A filmnyomórészleg is jól dolgozott, s bár exportteljesíté- sük nem sikerült maradéktalanul, terveiket 13 százalékkal teljesítették túl. A legjobb eredményt a tekercselőik érték el, sikerükhöz nagymértékben járult hozzá termék- szerkezetük felfrissítése. A műhelyben alkotó, kollektív brigádszellem alakult ki. A szolgáltatórészlegek is örü'- hetnek, hogy munkájukkal elégedett a lakosság. Társadalompolitikai célok A termelésen kívül, a szövetkezet a munkahelyi demokrácia, a törvényes működés, a társadalompolitikai célkitűzések szövetkezeti feladataiban is arra törekszik, hogy a dolgozókat szakmai és kulturális téren egyaránt segítse. Ezt a célt szolgálták tavaly a nőpolitikái intézkedések, a továbbképző tanfolyamok, az ifjúsági parlament, a kommunista szombat, amelynek 17 ezer forintnyi bevételét, a zánbai ifjúsági tábor fejlesztésére ajánlották fel. G. Z. Csak ma Somló Sára szobrai Kerepesen Kerepesen, a Kossuth Lajos Művelődési Ház (Szabadság út 152.) mozitermében csak egy napig, 31-én, csütörtökön tekinthető meg az a kiállítás, amelyen Somló Sára szoborportréi szerepelnek. A helytörténeti bizottság által összeállított tárlatra és Kerepes műemlékeinek megtekintésére a Budapesti Spartacus turistaegyesület szervez túrát. Ülésezett a szakmaközi bizottság Hogyan kell lakást igényelni? A KIOSZ Dózsa György úti székhazában tartotta ülését a szakszervezetek gödöllői városi szakmaközi bizottsága. A megjelentek nagy érdeklődéssel hallgatták dr. Hernádi Lászlóménak, a városi tanács igazgatási osztálya vezetőjének ismertetőjét a városi tanács 1976. évi, a lakások elosztásáról és a lakásigények elbírálásáról szóló rendeletéről. A végrehajtó bizottság kétévenként készít laikáselosztási tervet. A lakásigényléseket a tanácsinál beszerezhető és 50 forintos okmánybélyeggel ellátott nyomtatványokon lehet bejelenteni. Csatolni kell a szakszervezeti bizottság, valamint a munkahely javaslatát és a kereseti igazolást. Az igénylőt a lakásügyi hatóság tájékoztatja kérelmének elbírálásáról, a lakás jegyzékbe való felvételéről, vagy az elutasításról. A bizottságot 13 tagú társadalmi testület segíti munkájában, a javaslatok elkészítésében. Helyszíni szemléket, vizsgálatokat tartanak, begyűjtik a szükséges adatokat, minden igénylőről kartont fektetnek fel. E munka lényeges eleme az elfogulatlanság, a tárgyilagosság, részrehajlás nélküli tájékozódás. Idáig ezerhatszáz igény érkezett be, s ebben az ötéves tervidőszakban előreláthatólag ezerháromszázhatvanöt lakást építenek. Az előadás után hozzászólások hangzottak el. Szóvá tették, hogy a Szabadság téren hosz- szabb ideje áll lefüggönyözve egy, már késznek látszó ház. A benne lévő lakásokat elosztották, de a beköltözésnek még akadályai vannak. A 20 éves városfejlesztési terv többek szerint olyan egyéni érdekeket hagy figyelmen kívül, amelyek méltányosabb eliAtézést igényelnének. Mária- besinyőn a Fenyvesi főút és a Fenyvesi nagyút között, de a város más pontjain is, ahol nagyobb építkezéseket terveznek, a magánosok nem adhatják el ingatlanaikat. Az, hogy ezeken a részeken új utcák megnyitását tervezik, csak üdvözölhető. Ám azok az idős, kevésbé tehetős emberek, akik ingatlanaikkal nem tudnak már mit kezdeni, méltatlanul hátrányos helyzetbe kerültek, s még szociális segélyt sem kaphatnak éppen azért, mert ingatlanuk van. A kérdésekre kedvező válaszok érkeztek. A műszaki osztály feltétlenül kivizsgálja a panaszokat. Cs. J. Gépkocsialkatrészek A Vegyesipari Szövetkezet lakatosüzemében különböző alkatrészeket gyártanak. Kiss József az AUTÓVILL megrendelésére műszakonként mintegy 60 darab, gépkocsi-generátorban használatos gyűrűs vasmagot esztergál. Itj. Fekete József felvétele Műtrágyát szóró teherautók A műtrágyák használata ma mezőgazdaságunkban nagyon- fontos termésnövelő tényező. A műtrágyát kijuttató gépek választékát az ipar növelni igyekszik, mégpedig úgy, hogy minél nagyobb teljesítményekre képes gépeket gyárt. A gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet elvégezte két különböző tehergépkocsira szerelhető szórógép vizsgálatát. A Rába—MAN U. 22.230 tehergépkocsi alvázára a hódmezővásárhelyi Mezőgép Vállalat által gyártott Tornádó—11 műtrágyaszóró adaptert szerelték; a ZIL MMZ—555 tehergépkocsi pedig az ugyancsak a HÖDGÉP- gyártmányú Tornádó—5 típusú röpítőtárcsás műtrágyaszórót hordozza és működteti. A Rábára szerelt Tornádó—11 tartályában egyszerre 10 tonna műtrágya fér el, s kéttárcsás röpítőszerkezete az előzetes mérések • szerint 12—13 méteres munkaszélességben dolgozik. A gép — optimális talajviszonyokat feltételezve — átlagosan 12—13 km/óra sebességgel haladva szórja a műtrágyát. A vele kiszórható legkisebb mennyiség hektáronként, pétisózáskor 270 kg, szuperfoszfát és kálisó szórásakor 450 kg. A ZIL tehergépkocsira szerelt Tornádó—5 szórószerkezet tartályába kb. 3200 kg műtrágya rakható. A gép szintén kéttárcsás. A tehergépkocsi szórás közben 12—15 km/óra sebességgel haladhat. Az elérhető munkaszélesség az előzetes adatok szerint mintegy 8— 13 méter. (fehér) Anyakönyvi hírek Született: Szabó Sándor és Körmöndi Edit: Ibolya, Godó András és Vigyinszki Margit: András, Szilágyi Antal és Kincsek Katalin: Antal, Bese Sándor és Koller Mária: Mariann Zsuzsanna, Roma Enrico és Haraszti Györgyi: Klaudia, Dudás István és Földesi Erzsébet: Krisztián, Albert Ferenc és Sipos Magdolna: Attila, Pihele- vics István és Vágó Jolán: Attila, Túrák József és Szabó Mária: Tímea, Lakatos János és Berki Mária: Erika, Halász Gábor és Kocsis Margit: Andrea, Rácz Imre és Pálinkás Erzsébet: Imre Gábor, Fehér István és Vanó Ilona: Róbert, Szóvá József és Simon Erzsébet: Zsolt, Podmaniczky Béla és Laukó Márta Ilona: BéA kenyérnek való útja a régi Gödöllőn (1.) Az előkészületek „Fedél legyen a fejem fölött!” — ‘ártották eleink egyik fontos igényüknek, céljuknak. A régi Gödöllőn a mindennapi kenyértől a fedélig, a házig szinte mindent maga készített a parasztember. Valamennyi tárgyat, eszközt, ami napjában megfordult a kezében, vagy ő, vagy szülei, még inkább távolabbi ősei készítették. Az ágy, amiből kifordult reggel, hajnalban, öregapja ke- zemunkája; a dunna tollát még anyja tépte, fosztotta; a cihát öreganyja fonta, szőtte. A gatyát, inget is a családban szőtt vászonból varrták; a csizmahúzót is maguk faragták téli délutánokon. Sok helyütt a karosnadot, asztalt is otthon ácsolták; a kemencét, szabadkéményt is ők tapasztották, rakták; a kenyeret, húst, zsírt, szalonnát, savanyú káposztát ők állították elő, de még az edények, fakanalak, favillák jó részét is. Az ügye- sebbje szinte egymaga — persze, rokoni segítséggel — húzta föl a házát és zsindelyezte azt be. A szerszámok farészének java is otthon készült. A törött kaszából példán' késeket sikerítettek; nem rr * veszendőbe semmi, egy darab vas vagy fa sem, mert ha az eredeti szolgálatból kikoptak, új funkciót kaptak, így lett a kikopott cseréplábasból tyúkitató, a csorba lekváros szilkében kocsikenőcsöt tartottak, a már foltozásra is hitvány zsákot szétvágták „ponyóc- nak”... A tárgyakat jobban megbecsülték; nemcsak a szegénység miatt, hanem azért is, mert minden darabról tudták, hogy ezt i'regapám, ezt anyám, ezt szépöregapám faragta, szőtte, ácsolta; a tárgyakat, eszközöket funkciójuk mellett az is éltette, hogy nem rideg favagy vasdarabok voltak, hanem emberhez, kedves személyekhez kapcsolódtak; nem egy széria tízezredik darabja volt egy szedőkanál, hanem az a kedves eszköz, amivel tán „még a szépöreganyám merte a levest”. A KENYÉR útjának első stációja a szántás. Gödöllőn főleg rozsot és tavaszi árpát vetettek régebben, mert csak ezt bírta meg a sovány föld; búzával és őszi árpával csak a második világháború körül próbálkoztak néhányan. ősszel szántottak a rozs és a tavaszi árpa alá, de ezt az „őszt” elég tág határok között értették, ahogy az idő engedte : szántottak szeptembertől — majdnem karácsonyig is. A vetésforgó egyszerű volt, kapás után vetettek, a vetést kapás követte. A kapás szinte csak a kukorica és a krumpli volt, ritkábban kevés „marharépa”, bükkönyöszab, uborka és paradicsom. A kukoricát szeptember-októberben törték, „amikor a köröm már nem ment belé a szembe”; a krumplit szeptemberben ásták, ha már „megégett a szára”, és elszáradt. A törés meg az ásás után vártak egy csendes esőt, hogy megpuhítsa a földet, és könnyebben fordítson az eke. Azelőtt faekékkel szántottak, a gerendelyük, szarvuk, kormányuk meg a taligájuk is fából készült, csak a földet hasító ekevas és a gyepet, kukoricacsutkát szétvágó csorosz- lya volt vas a régi ekén. Budapest közelsége miatt azonban korán és gyorsan elterjedt a vaseke: ennek már csak a szarvát faragták esetleg fából. A SZÁNTÁS előtti héten már kedveztek a lovaknak, az abrakba több darát vetettek, hogy megerősödve, pihenten álljanak a „borozdába”. Akinek szakadtabb volt a lova, az könnyen megkaphatta ugyanis a szentenciát: „Hát, öcsém (vagy komám), de kicsi a markod!”, amit ez a közmondás magyaráz: „Amilyen a kocsis marka, olyan a lova”, ugyanis kis marokba — vagy a nagyba is, nem öblösítve ki — kevés fért, s az ilyen spórolós etetés egykettőre kiütközött a lovon. Amikor hajtották a lovakat, két teli marék dara volt a porciójuk, ha csak álltak vagy nem húztak nehezet, akkor egy. AZ EKÉT és az eketaligát a szántás előtti napokon megnézték, ha csorba volt az ekevas vagy tompa a csoroszlya. elvitték kikalapáltatni a kovácshoz. Erősebb istrángot is kötöttek a hámra, főleg akkor, ha a hiába várt eső miatt száraz és esetleg még tarackos volt a föld. Gödöllőn a légtöbb gazdának két lova volt, de aki csak eggyel bírt, az is kért kölcsön valakitől a szántásra mert egy lóval nem lehetett tisztességesen megforgatni őszszel a földet, de az egy lovat össze is törte az ilyen munka Aki mégis csak egavel szánthatott, annak föl kellett emelnie az eke orrát, hogy csak három-négy ujjnyira merül) "n le. és a fogatást is kisebbre kellett vennie: mégis volt vele bai. mert egv-egy keményebb rög vagy kukoricatő könnven kivetette az ekét a fogatásbói Dr. Kovács András (Folytatjuk.) la, Szénási István és Oláh Anna: Krisztina, Juhász Alajos és Morvái Anna Márta: Anita, Holbis Mihály és JelenovsZki Katalin: Mihály, Varga Gábor és Meri Gabriella: Viktória, Udvardi József és Ragó Zsuzsanna: Andrea, Győrfi István és Barcsik Marianna: József, ! Kanalas Sándor és Kanalas 1 Mária: Sándor, Kocsomba Károly és Maros Katalin: Károly, Dósa Elek Lajos és Kiss Mária: Mónika, Dobi István és Bokor Erzsébet: Zoltán, Dóri Lajos és Szick Hajnalka: Zoltán, Sztan- kó Mihály és Havas Éva Ágnes: Szilvia, Varga János és Kiss Melinda: János, Peszeki Zoltán és Krakkai Zsuzsanna: Gábor, Rajnák László és Sallai Mária: Tímea nevű gyermeke. Névadót tartott: Nagy Imre és Nesticzki Erika: Tímea nevű gyermekének. Házasságot kötött: Pásztor Ferenc Zoltán és Csányi Ilona Anna, Csombor Lajos és Ocskó Mária. Elhunyt: Bene János, Gödöllő Árpád utca 33., Lukács Győ- zőné Koplányi Rozália, Gödöllő Isaszegi út 77., Kolozs Sándorné Urbán Mária, Gödöllő Knapp József utca 8., Gaál Sándor, Gödöllő Tisza utca 2., Kisbéri Jánosné Dubics Anna, Gödöllő Kállai Éva utca 37., Várady Géza, Gödöllő Iskola utca 16., Molnár János, Gödöllő Blaháné út 101., Hernyik Pálné Botlik Zsófia, Gödöllő Ádám utca 66. Gödöllői moziműsor Csütörtöktől vasárnapig: Duroc, a katona. Színes, francia filmvígjáték. Rendezte: Michael Garard. Kísérőműsor: Beton. (20 százalékkal felemelt helyárral.) Hétfőtől szerdáig: Különben dühbe jövünk. Jókedv, izgalom, humor, parázs bunyó a táncteremben. Színes olasz—francia film. Főszerepben: Búd Spencer és Terence Hill. Szombaton matiné: Periszkóp a fjordok között. Éjszakai előadás szombaton: A sakál napja.
