Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-31 / 76. szám

1977. MÁRCIUS 31., CSÜTÖRTÖK wirrt Jjj/Zr -f vuríap 7 leni .LÁ W ■ ! így is fehet Szülőfalum, a monori járás­beli Mende történetét kutatom. A megyei levéltárban például több száz éves térképekre buk­kantam. A ceglédi Kossuth Múzeumban is érdekes doku­mentumokra leltem. Mivel azonban az erdeti térképekről hiányzott a tájolás, ezért az egymást követő időszakok fel­dolgozása miatt helyszínelni kellett a terepet. Ehhez pedig iránytűre volt szükségem. Saj­nos azonban, sehol nem kap­tam. | Amikor megelégeltem a sok szaladgálást, az OFOTÉRT- központhoz és a Tanért 1. szá­mú mintaboltjához fordultam. Néhány nap múlva levélben értesítettek, hogy kapható az iránytű, mehetek érte. Már meg is vásároltam és így nyu­godtan dolgozhatom. Kővári József Mende Kereskedelmi 51-es számú bolt alkalmazot­tainak például több mint száz méterről kell a vizet horda­niuk, pedig a közületi vezeték az üzlet előtt halad el. A hiányosságok ellenére a kereskedelmi dolgozók — ál­talános tapasztalat szerint — kulturáltan szolgálják ki a vá­sárlókat. A törzstagok száma az egyes üzletekben aránylag elég nagy, és a kisegítőként alkalmazott nyugdíjasokkal együtt jó példát mutatnak a tanulóknak. A szocialista bri­gádok jó munkája is hozzájá­rult ahhoz, hogy több üzlet kapott Kiváló bolt címet. Az üzletvezetők is mindent meg­tesznek, hogy minél töbo élel­miszer álljon a vevők rendel­kezésére. A nagyközség cent­rumában fekvő I03-as egység vezetője, Vermes László, a belkereskedelem kiváló dol­gozója, már 25 éve nagy szak­értelemmel dolgozik a keres­kedelemben. Lénárt József Budaörs Lomtár az erdőben Természetjáró vagyok. Sze­retem az erdők csöndjét, az üde levegőt. Bár az utóbbival néha baj van. Gyakran keresem fel a Já- noshegy nyugati lábánál hú­zódó erdei sétányt. Legutóbb a Korányi Tbc Gyógyintézet mögötti völgyig sétáltam fel. Meglepetésemre azt tapasz­taltam, hogy mintegy három­négy teherautónyi különböző edény, kiselejtezett fajansz felszerelési tárgy, és ki tudja, még hányféle limlom hever Gondoskodás idős emberekről örömmel értesülünk a szer­kesztőségünkbe küldött leve­lekből arról, hogy sokan pró­bálnak segíteni az idős, magá­nyos embereken. Két ilyen híradásról adunk számot ez­úttal is. köszönni a vezető figyelmes­ségét, s a Konzervgyár dolgo- zóinaík segítőkészségét. Kovács Antalné Nagykőrös­SEGÍTENEK AZ ÜTTÖRÖK 1 körkép Budaörs északnyugati lakó­telepén az elmúlt év végén a három évtizedes jubileumát ünneplő Biatorbágy és Vidéke ÁFÉSZ korszerű ÁBC-áruhá- zat nyitott. Ezzel a lakótelepen és a környékéin élő csaknem ötszáz család élelmiszerellátá­sa lényegében megoldódott. Mióta a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 127-es boltja — veze­tő hiányában — zárna tart. gyakran vásárolok a más nagyközségi élelmiszerboltok­ban. örvendetes jelenség, hogy a kiskereskedelmi vállalat budaörsi élelmiszerüzleteit és húsboltjait jól ellátja áruval. De az üzletek így is túlzsúfol­tak. A nagy forgalomhoz ké­pest az eladóterek, és a rak­tárhelyiségek is kicsik. Az épületeket, amelyeket annak idején nem kereskedelmi cél­ra építettek, már elavultak. Az MEGLEPETÉS A SZOCIÁLIS OTTHONBAN A nagykőrösi Ady Endre úti szociális otthon gondozottjai az elmúlt napokban kellemes meglepetésben részesültek. Otthonunk vezetője anyagot Herendi küldemény Szén ten drére Az érdi 6-os számú általá­nos iskola úttörői gyakran fel­keresik az egyedül élő embe­reket. Az elmúlt napokban is megjelentek lakásomon és kedvesen felajánlották segítsé­güket. Elvégezték a ház kö­rüli munkákat, behordták a tüzelőmet, élelmiszert vásá­roltak a részemre. Nagyon jól­esett a figyelmesség és több idős, beteg társam nevében is szeretném megköszönni, hogy szívükön viselik sorsunkat. Ádám László Érd vásárolt a nők részére, amiből a helyi Konzervgyár dolgozói szép ruhákat varrtak. Nemrégiben küldöttség kísé­retében elhozták a ruhákat és otthonunk szép, modem tár­salgójában ünnepélyesen át is adták valamennyit. Szeretnénk ezúton is meg­Nemegyszer előfordul, hogy visszatérünk egy-egy koráb­ban írott cikkünkre. Tanul­ságos dolog hónapok múltán meggyőződni arról, történit-e változás a lapunkban közölt bíráló sorok megjelenése után. Mindig örömmel nyugtázzuk, ha írásaink nyomán gyors in­tézkedésekről adhatunk szá­Elöljáróban szeretném el­mondani : néhány hónappal ezelőtt szereltem le a katona­ságtól, ahol tényleges szolgála­ti időmet töltöttem. Szabad óráimban a laktanyában min­dig sokat böngésztem a napi­lapokat, s a képeslapokat, ér­dekelt, mi történt a nagyvilág­ban. Egy ilyen délutáni olva­sás alkalmával figyeltem fel egyik képes hetilapunk leve­lezési rovatában a szentendrei Gintner Éva levelére: mind ki­derült, egészségi állapota miatt nem mozdulhatott ágyából s levelezőtársakat keresett. Azon nyomban válaszoltam a megadott címre. Amikor leszereltem, elhatá­roztam, hogy személyesen is meglátogatom. Erre a találko­zása az elmúlt napokban ke­rült sor: felkerestem Gintner Évát Szentendrén, az Ady Endre utca 6-os számú ház­ban. — Nem sokkal azután, hogy megjelentek soraim az újság­ban, legalább ötszáz levelet kaptam, s ebből választottam ki huszonötöt: velük jelenleg is rendszeresen tartom a kap­csolatot. A legtöbb levélíró egyébként hasonló sorsú, mint én, egészségi állapotuk őket is ágyhoz köti, nem mozdulhat­nak ki a szobából, így a té­mánk is közös. De kollektívák is segítségemre siettek: így például az oroszlányi Hőerő­mű Curie nevét viselő szocia­lista brigádja, vagy a jánoshá- zi Iskolabútorgyár Május 1. szocialista brigádja, akik kül­denek szépirodalmi könyveket, s a közeljövőben ellátogatnak hozzám. Rendszeresen írnak nekem munkájukról, elért eredményeikről, sőt a magán­életükről is. Ügy érzem ma­gam, mintha én is közéjük tar­toznék. Ezek után elhiszem neki: nem érzi a magányt. Szeret olvasni, keresztrejtvényt fejte­ni, s természetesen nagyon sok levelet ír. Édesanyja pedig fél­tő gondossággal ápolja. Gintner Éva tízéves korában betegedett meg, s huszonkét éve nyomja az ágyat — nagy önfegyelemmel és kitartással elvégezte az általános iskola nyolc osztályát. Természete­sen ez sem volt könnyű dolog, hiszen negyedikes volt, amikor megbetegedett, s a hiányzó négy osztályt két év alatt fe­jezte be. Eközben operálták meg. Azt tervezi, hogy az el­következendő időben nyelve­ket fog tanulni. Kívánom, hogy ez is sikerüljön neki. Azt pedig csak véletlenül tudtam meg, hogy nemrégiben a régi tolókocsiját odaajándé­kozta egyik mozgásképtelen levelezőtársának. Nagyon bí­zik abban, hogy házuk be­ázott tetőszerkezetét is minél előbb megjavítják az érdekel­tek. Búcsúzni készülök. A falon művészi kézre valló festmé­nyeket, használati tárgyakat pillantok meg. Gintner Éva észrevette ezt, s minden kér­dezés nélkül válaszolt: — Amit a falon lát, az mind herendi küldemény: az egyik levélírótól, Rizmayer János porcelánfestőtől kaptam vala­mennyit. Szeretem az embere­ket. És nagyon várom min­dennap a postást... Nagy Péter mot. A levél Legutóbb Földes György­től, a Dabasi Nyomda igazga­tójától kaptunk tömören fo- galmazott, de rendkívül sokat­mondó levelet. Az alábbia­kat hozta tudomásunkra: Szeretnék a nyilvánosság előtt is köszönetét mondani a Volán 20. számú Vállalat, va­lamint a nagyközségi tanács vezetőinek, gyors intézkedé­sükért. Az előzmények: a Pest megyei Hírlap január 7-i szá­mában, A munkások mégis Pestre mennek ... címmel a munkaerőgondokról szóló vi­tában említést tettem a mi problémáinkról. Felvetettem néhány vitás kérdést, s en­nek eredményét most már jól­eső érzéssel nyugtázhatjuk. Ugyanis mind a nagyközségi tanács, mind a Volán nagyon gyorsan a segítségünkre sie­tett, s így munkaerőgondjaink valamelyest enyhültek. Mielőtt részletesebben is rá­térnénk a Dabasi Nyomda igaz­gatójának soraira, érdemes néhány szót szólni a nagy­üzem legfontosabb adatairól. Az idén például háromezer tonna könyvet állítanak itt elő a legkorszerűbb berendezé­sek segítségével: egyetemi jegyzeteket, szépirodalmi mű­veket és kis példányszámú szakkönyveket. S amire külö­nösen büszkék: Dabason ké­szül az ABC-s könyv is. Az üzem teljes kapacitással ta­valy márciusban kezdte meg a termelésit. Munkaerőgond­jaikról szólva Földes György korábbi cikkében megemlí­hatalmas kupacokban. Lassan már hulladékhegynek is beil­lik az elfekvő holmi. Az erdő bozótja, a fák sű­rűje, igaz, sok mindent beta­kar, de helytelen, hogy az er­dő szélén lakók a felesleges konyhai hulladékokat a bok­rok alá rejtik. Nagyon fontos lenne a szeméthegy felszámo­lása, és mindjárt megoldást is tudnék ajánlani: az erdőir­tás és -tisztítás során a kiter­melt fatuskók helyén keletke­zett gödrökbe el lehetne te­metni a hulladékot. Kár, hogy az erdő szépségét, báját meg­rontja ez a látvány. Padányl Lajos Budakeszi Látogatóban a brigád A nagykátai nagyközségi tanács költségvetési üzemé­nek dr. Gyetvai János szocia­lista brigádja felkereste név­adója szülőfaluját, Szentiő- rinckátát, ahol bensőséges ünnepség keretében megko­szorúzták az író emléktáblá­ját. A küldöttséget Imre Sándor iskolaigazgató fogadta A ko­szorúzás alkalmából az álta­lános iskola úttörői szavaltak, majd az iskolaigazgató —aki az elhunytnak egyik barátja volt — vendégül látta a bri­gád tagjait. Közben feleleve­nítette emlékeit az író tevé­kenységéről az 1919-es. Ta­nácsköztársaság idejárt Az 1967-ben leleplezett emléktáb­la avatásáról készült magne­tofonfelvételt, valamint kora­beli újságokat adott át a bri­gádnak. A gyűjtemény ezzel a járási könyvtár által ado­mányozott dokumentumokkal együtt még teljesebbé vált Kaposi István Nagykáta Felújították a vas- és edényboltot Egyre szépül Dunakeszi, ké­szülődik a várossá avatásra. Legutóbb a helyi vas- és edényboltot újították fék A Törekvés szocialista brigád mintegy kétszáz társadalmi órát dolgozik a bolt belső ké­pének kialakításán, így a ve­vőket kultúráltabb körülmé­nyek között szolgálhatják ki. A Földi János vezette kőmű­vesbrigád a rábízott munkát három héttel a határidő előtt befejezte. Az átalakított, mo­dem üzletet április 1-én, a vá­rossá avatás alkalmával nyit­ják meg. Solymosi László Dunakeszi Családias ünnepség Nemrégiben kedves ünnepsé­get tartottak a szentendrei Fegyveres Erők Klubjában. A főiskolán dolgozó hivatásos ka­tonák, valamint a polgári dol­gozók névadó ünnepséget ren­dezték: öt család hat gyerme­két fogadták teljes jogú állam­Postabontás rovatunkban közöltük Várallyai Béla ol­vasónk levelét, aki azt kifogá­solta, hogy Tápiószentmárton- ból több települést szilárd burkolatú úton kerülővel le­het elérni, ugyanakkor rövi- debb földút is van, csak jár­hatatlan. A panaszra a KPM Közúti Igazgatóságától kaptunk vá­laszt. Többek között megírták, hogy a kifogásolt földutak kö­zül a Nagykátára és Albertir­polgárrá. Az anyakönyvvezető beszéde után a szülőik, majd a névadó szülök fogadták meg, hogy a hazához, a szocializmus­hoz hű polgárokká nevelik gyermekeiket. Ezután az úttö­rők és kisdobosok köszön­tötték az ünnepeiteket: minden újszülött kisdobos­nyakkendőt kapott. A vá­rosi tanács emléklappal ked­veskedett a kicsinyeknek, majd Móricz István százados, a Kossuth Lajos Katonai Főisko­la KISZ-bizottságának tagja köszöntötte az ünnepeiteket, majd emléklapot és minden gyereknek ötszáz-ötszáz forint értékű ajándékot adott át. Géczi Sándor Szentendre Szerkesztői üzenetek Névtelen: Nem tudjuk, kit rejt „a felháborodott utasok” aláírású levél, ezért itt közöljük: a diszpé­cserszolgálat tájékoztatása szerint hat pad áll a kérdéses végállo­máson az utasok rendelkezésére. A. L. Érd: A Nyugat-Pest me­gyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál megtudtuk: nincs üz­leteikből házhozszállítás. V. I. Szigetmonostor: a megyei olvasótáborokról korábban már nagyobb terjedelemben írtunk. Szeretnénk, ha a jövőben is — csakúgy, mint az elmúlt időszak­ban — tudósítónk maradna. özv. M. J.-né Szigetújfalu: Örömmel vennénk, ha ön írna ne­künk az öregek napközi otthoná­ról és a bölcsődéről egyaránt. sára vezetők tartoznak KPM- kezelésbe. A földutak kiépíté­sére a közeljövőben nem ke­rül sor. Az ok: közlekedési szempontból elsődleges cél a jelenlegi útburkolatok kiszé­lesítése és teherbírásának nö­velése, illetve új utak építése azokhoz a településekhez, amelyek kiépített úttal egyál­talán nem rendelkeznek. Az említett földutak kar­bantartásáról is igyekeznek hamarosan gondoskodni. Válasz útügyben Bögrecsárda és buszjárat Egy dabasi köszönőlevél nyomában tette: százötven embert tud­nának még foglalkoztatni a meglévők mellett S most néz­zük meg, mi történt az eltelt időszakban? Január 7-i cikkében az au­tóbusz-közlekedésről így írt az igazgató: „A helyi közlekedés megol­dása, évek óta ígéret formá­jában napirenden van, de realizálása húzódik. A leg­újabb ígéret ez év elejére szólt, de mind a mai napig a Sári—Gyón—Dabas, valamint a Dabasszőllő—Gyón—Dabas vonalon a helyi közlekedés nem indult meg. Véleményem szerint a közlekedés javítása mintegy ötvennel növelné a nyomda munkásainak szá­mát”. Gyors intézkedés A jelenlegi helyzetről öröm­mel tájékoztatott bennünket Földes György, aki ezeket mondotta: — A Volán teljesen bürok­ráciamentesen és gyorsan in­tézkedett. Nem sokkal a cikk megjelenése után jártak a helyszínen, s felmérték lehe­tőségeiket, s március elejétől hat új autóbusz segíti a terü­let közlekedését. A járatok igazodnak három műszakos termelésünk kezdetéhez és vé­géhez, de a most beállított jár­művek jelentősen javítják a dabasi közlekedést is. Szá­munkra azért jelent sokat mindez, mert a korábbi idő­szakban — különösen ősszel és télen, a csúszós, kátyús utakon több olyan dolgozón­kat érte baleset, akik kerék­párral közlekedtek.. A továb­biakban két kérésünk lenne. Az egyik: az éjszakai műszak befejezéséhez igazodó autó- buszjáratra lenne szüksé­günk. A másik: a Tanácsköz­társaság útján csak a nyom­da körül van gyalogjárda, a többi részén nincs, mindamel­lett, sajnos, maga az út is el­hanyagolt. Jó dolognak ígér­kezne, ha a nagyközségi ta­nács vezetői ennek rendbeho­zatalában segítségünkre len­nének, mert akkor tovább csökkennének még meglevő gondjaink. Fokozott ellenőrzés Januári cikkének további részében az igazgató így írt: „Tudott dolog, hogy Baha­son is vannak olyan bögre- csárdák, mint amilyeneket a Kék fény bemutat. Vajon miért nincs erőnk kellő hatá­rozottsággal fellépni és még leleplezés esetén is csak eny­he szabálysértés formájában bírságolni azokat, akik ilyen formában igyekeznek a mun­kásosztály egy rétegének de- moralizálására ?” Történt-e változás ezen a területén? A kérdésre Czerócz- ki András, a dabasi nagyköz­ségi tanács elnöke válaszolt: — Megszigorítottuk ellen­őrzéseinket: a Pénzügyőrség­gel és a körzeti megbízottak­kal közösen adóügyi csopor­tunk dolgozói a jövőben is különböző időszakokban, raj­taütésszerűen alapos ellenőr­zéseket fognak tartani. En­nek eredményeként már jó néhány bögrecsárdát sikerült felszámolnunk, s a továbbiak­ban is arra fogunk törekedni, hogy a tiltott szeszfőzdék tu­lajdonosai ne kerülhessék el a legszigorúbb* felelősségrevo- nást. A megoldás útján Ezek után pedig idézzünk tovább a Dabasi Nyomda igaz­gatójának januári cikkéből: „Véleményem szerint arra kell törekedni, hogy korláto­zódjon a dabasiak fővárosi munkahelyekre szállítása. Több mint háromezren járnak be Dabasról Budapestre dolgoz­ni. Ezek a szállítások csak a kihasználatlan autóbuszok tö­megét szaporítják, természe­tesen államköltségen. A daba­si kocsmákban nagyhangon, alkoholgőzös állapotban hir­detik egyes volt dolgozóink, hogy bolondok lennének a nyomdában 12—14 forintos órabérért dolgozni — ahol az alkoholos állapotban levőket a portán szondázzák és haza- küldik, ami igazolatlan mu­lasztásnak számít — amikor- is egyes budapesti építőipari vállalatoknál négyezer-négy- ezerötszáz forintot keresnek. A busz viszi és hozza őket, s az út időtartama sem érde­kes, mert közben lehet inni, kártyázni és szórakozni”. Földes György tájékoztatá­sa ebben a kérdésben így hangzott: — Természetesen továbbra sem engedünk ebben a kér­désben egy jottányit sem. Dol­gozóinkat megszondáztatjuk, csakis józanul állhatnak a gépek mellé. Ami pedig lét­számgondjainkat illeti, hadd mondjam el: most már alig több mint száz ember hiány­zik. A helyi gimnáziumban nyomdaipari szakközépiskolai levelező tagozat indult, ahol dolgozóink közül tizennyol­cán tanulnak. Többen elvé­gezték a nyolc általánost is munka mellett, s örömmel kö­zölhetem azt is, hogy még az idén három frissen végző dip­lomás mérnök kerül hoz­zánk. Arról nem is szólva, hogy szeptembertől legalább 15 új ipari tanulót szeretnénk felvenni. Az élet igazolja: üze­münk jelentősen megváltoz­tatta és befolyásolta a nagy­község életét. Az igazgató levele pedig egyértelműen bizonyította: a munkaerőgondok, ha nem is, teljes mértékű, de részleges megoldásához elkel néha egy, kis segítség az üzemen kívül-\ ről is... • Falus Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom