Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-29 / 74. szám

1977. MÁRCIUS 29., KEDD Végső búcsú Göllner Miklóstól Hétfőn a Farkasréti temető­ben mély részvéttel tíúcsúztak Göllner Miklós Munkácsy- díjas festőművésztől családtag­jai, pályatársai, barátai és ta­nítványai. Ravatalánál' a Ma­gyar Képzőművészek Szövet­sége, a Művészeti Alap, vala­mint a szentendrei régi mű­vésztelep kollektívája nevében Kántor Andor Munkácsy-díjas festőművész, a Képző- és Ipar­művészeti Szakközépiskola nyugalmazott igazgatója emlé­kezett az elhunytra. ★ Besztercebányán született 1902-ben. A Képzőművészeti Főiskolára került, ahol Glatz Oszkár és Csók István gondoz­ta sajátos tehetségét, mely ké­sőbb konstruktív tájainak könnyed és vonzó látványle­begésében nyilvánult meg. Műveinek jellemzője a derű és harmónia, a színek köny- nyed és kellemes öröme, öt is megejtette Szentendre vará­zsa, ahová a 30-as évek végé­től rendre visszatért. Budapes­ti tárlatai mellett 1967-ben nyílt meg a szentendrei mú­zeumban gyűjteményes tárla­ta, szinte valamennyi szent­endrei kollektív kiállítás részt­vevője volt, s szerepelt más Pest megyei tárlatokon is. ALKOTÓ DIÁKOK KISKUNLACHÁZÁN Tárlat a folyosókon Mesejeleneteket ábrázoló fa­liszőttesek, gyufaszálakból ap­rólékos munkával épített er­dészház, ügyes kezekről tanús­kodó kézimunkák, tarka in­tarziák láthatók azon az Alko­tó Ifjúság kiállításon, amelyet a közelmúltban rendeztek a 222-es számú kiskunlacházai ipari szakmunkásképző iskolá­ban. Diákok és pedagógusok egyaránt nagy lelkesedéssel készültek erre a bemutatóra. A tárlatot figyelve rögtön be­bizonyosodott, fáradozásuk nem volt hiábavaló. A kézimunkaszakkör mun­káját Sinte Károlyné fizika- kémiaszakos tanárnő szervezte. — Osztályfőnöki órákon be­szélgettünk az elsős lányok hobbijáról — tájékoztat. — Kiderült, hogy nagyon sokan szeretnek kézimunkázni, má­sok pedig subaszőnyeget készí­tenek. A klubunkban szerve­zett kiállításon díjaztuk is a legszebb munkákat. Az első díjat Slamer Zsuzsa nyerte el, kalocsai hímzésével. — A szomszédunkban meg­figyeltem, egy kézimunkázó asszonyt — mondja. — Meg­próbáltam utánozni őt. Festet­tem néhány kalocsai tányért is, a legközelebbi kiállításra elhozom. A képzőművészszakkör veze­tője, Énekes János arról be­szél, hogyan indult meg ná­luk a lelkes alkotómunka. — Négy éve vezetem a szakkört. Első alkalommal el­határoztuk, hogy esztétikusab­bá tesszük az intézetet, színe­sítjük a rideg falfelületeket. A Göllner Miklós: Szentendrei házak (1971) gyerekek maguk festették újra az iskolát, a falakra Kovács Margit naptárképeit akasztot­tuk. Az asztalosok ötlete volt, hogy tantermeket, a tanári és az igazgatói irodát saját készí­tésű intarziákkal formáljuk otthonosabbá. Az igazgatóiban látható például a kiskun cí­mer. Az alkotó munka megtet­szett a többieknek, egyre töb­ben kapcsolódtak be. Pasztell-, akvarell-, krétarajzok szület­tek. Az évek során felgyülem­lett bőséges anyagból most vá­logathattunk. — Az iskola alkotó légköre a szomszéd iskolák tanulóit is idevonzotta. Ajándékként, fa liszőnyeget, subát, intarziákat kérnek tőlünk. A járási KISZ- bizottság a közeljövőben ván­dorkiállításon szerepelteti anyagunkat. — A szemléltető eszközök közül sokat a tanulók készíte­nek — szól közbe Lakatos József, a kőműves és a szoba­festő tanulók szakoktatója. — Az itt kiállított boltív- és áll ványmodellek megkönnyítik az ismeretszerzést. — A lakatosmunkák finom, hajszálpontos kidolgozása mes­terembernek is becsületére vál­na. — fűzi tovább a szavakat Énekes János. Pedig a tanmű­helyek zsúfoltak, csak néhány gyerek dolgozhat bennük. Az iskola büszkesége egye­bek között két jól sikerült, ér­dekes asztalka. Készítőik is el­jöttek a kiálltásra. — A szakma kiváló tanu­lója versenyre szántuk a fió­kos malom- és játékasztalt — mondja Gombos János. — So­káig dolgoztunk rajta tár­sammal, Göndöcz Palival. Elő­ször nem volt kedvünk csinál­ni, nem gondoltuk, hogy ennyi­re tetszik majd mindenkinek. A kiállítás után sokan meg akarták vásárolni őket. — Az első önálló munkához félve fogtunk hozzá — mondja Viktor László, a dohányzóasz­tal készítője. — Ha újra kezde­ném, könnyedebben, szebben, statikusabban formálnám az anyagot. A kiállítás nem mindnenna- pi hangulatot varázsol az isko­la folyosójára, tantermeibe. Az igazgató és a tanárok elmond­ták azt is, hogy még szerve­zettebben táplálják tovább ezt a hagyományt. Pósa Zoltán Óhajok és valóság Sokan keresik fel a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadót Mostanában gimnazisták lá­togatják sűrűn a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó In­tézetet. Március közepén kez­dődött meg a harmadikosok csoportos és egyéni vizsgálata, hogy közülük a bizonytalan­kodóik, vagy akik eddig még semmilyen pálya iránt sem éreznek elhivatottságot, egyé­niségüknek és képességüknek megfelelően kapjanak taná­csot, irányítást. Fogadják az eiulasítottakat is Az intézet munkatársainak létszáma kevés ahhoz, hogy valamennyi bizonytalankodót még a harmadik osztály el végzése előtt megvizsgáljon. Ezért csak a megyében levő gimnáziumok feléből hívják be az új iskolaév kezdetéig a jelentkezőket. A többi gimná­zium harmadikosaira szep­tembertől, negyedikes koruk­ban kerül sor. Közben az egyetemi és főiskolai felvéte­lek eldőlte után az elutasítot- takat is fogadja augusztus tá­ján az intézet. Képesség cs hajlam A harmadik gimnazisták először csoportos vizsgálaton vesznek részt az intézetben, egy-egy alkalommal nyolcán, kilencen. Egész sereg tesztkér­désre kell válaszolniuk. Ezek összességéből állapítja meg azután a pszichológus a diák személyiségét, emlékezőképes­ségét, intellektusát. Ezek után most már egyen­ként több készülék elé állít­ják a vizsgált diákokat. Pél­dául a Bogen—Lippmann ket- tőskalioka elé. Négy, nem egy­forma pálca bármelyikével, akár azokat váltogatva, az egyik kalickából egy golyót kell átvinni a másikba, ami egyáltalán nem könnyű fel­adat. Ez a munkamódvizsgá- lat. Másodiknak említsük meg az Ómega-készüléket, ami a két kéz és a szem összehan­golt ügyessége mellett a gyor­saságot, a tanulékonyságot, a mozgás finomságát vizsgálja. Egyéni vizsgálatok Második alkalommal is be­hívják, most már egyéni vizs­gálatra a pályaválasztásban bizonytalankodót. Ekkor leg­alább két óra hosszat foglal­kozik velük a pszichológus Kifaggatja sok mindenről, azt is meg akarja tudni, a válasz­tott pálya technikai vagy el­méleti része iránt érdeklőd­nek-e inkább. Egy nap alatt legfeljebb négy ilyen egyéni vizsgálatra kerülhet sor, és nem ugyanaznap, de utána még össze kell vetni a cso­portos és az egyéni vizsgálat eredményeit, csak így adhat útbaigazítást az intézet. A ta­nácsot írásban közlik a diák­kal. Idén még alig néhány ta­nácsadó levelet adtak postá­ra. Egy harmadikos gimna­zista lány már megkapta. Kö­zepes tanuló, ahogy csaknem valamennyi tanácskérő. Ezért vannak kétségei abban, hogy alkalmas-e felsőtagozatos ál­talános iskolai tanárnak. Azt, hogy mit tanítana, még nem tudja, de mindenképpen gyer­mekeket akar nevelni. A ta­nács: hajlama szerint jó ne­velő válna belőle, ezért je­lentkezzék az óvónőképző fő­iskolára, esetteg úgy, hogy ké­pesítés nélkül vállal előbb állást. Egy szintén közepes tanuló gimnazista fiú iparművész szeretne lenni. A vizsgála­ton nem bizonyult be, hogy az ilyen sok figyelmet, nagy pon­tosságot igénylő pályára al­kalmas lenne. Olyan ipari pá­lyát javasoltak számára, ahol kétségtelen kézügyességét jól használhatja. Szokoly Endre TV-FIGYELO Adminisztráció. A görög mi­tológia sokfejű szörnyének fan­táziaképe jut az ember eszé­be, amikor ezt a szót hallja: adminisztráció. Akár e hid­rák, úgy növesztenek újabb és újabb fejeket — vagyis szül­nek rubrikát rubrika után, kérdéscsoportot kérdéscsoport helyébe — az akták, kimuta­tások milliói Magyarországon. A Hét vasárnap esti műso­rában dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettessel beszélgetett e mind lehetet­lenebb irodai állapotokról a műsorvezető, Wisinger István. Örömmel hallottuk, hogy a Pénzügyminisztérium, igen ha­tározottan látott hozzá az ad­minisztráció csökkentéséhez — csak a legszükségesebb kimu­tatásokat, jelentéseket kérik —, ám a teleírt, telegépelt pa­pírlapok számának alaposabb megcsappanásáról még aligha lehet beszélni. Egyetlen kárté­rítés — hallhattuk — 21 fázi­son át jut el az elintézésig; s van olyan SZTK-ügy, ame­lyet nem lehet ad acta tenni 18 aláírás nélkül. Elképesztő számok. Riasz­tóak! Reméljük, azok számá­ra is mindinkább azok, akik egyelőre inkább nCvesztgetik. mintsem nyesegetik ezeket az írócisztalakon termő hidrafeje­ket ... \ ilagnap. A lehető legegy­szerűbb módon emlékezett meg a színházi világnapról a televízió: színházba vitte a né­zőket. Három színházat kapcsolt dr. Váradi György műsorve­zető a Szabadság téri stúdió­ból; három színházról — a budapesti Víg- és a Madách, meg a kecskeméti Katona Jó­zsef Színházról — tudhattuk meg, hogy miféle művészi el­vek, hitvallások, ambíciók je­gyében kerül színre egy-egy előadás itt, illetve ott. Persze — s ez volt a jó eb­ben a vasárnap esti összeállí­tásban a tv a maga legsajáto­sabb eszközeivel igyekezett megszervezni az országos né­ző—teátrum találkozót: nem­csak a színpadokon zajló pro­dukciókat láttuk, hallottuk, hanem a kulisszák mögé, az öltözőkbe is bekukkantottak a mozgékony kamerák, a min­denre figyelő mikrofonok. Sajnos, a jószándék ellené­re sem tudták minden esetben elkerülni a körkapcsolás buk­tatóit; a részletek így vagy ügy csak önkényesen kiraga- dottak lehettek. Zavarólag ha­tottak Poor Klára bakijai és Bányai Gábor néhány esetben nem valami szerencsésen meg­fogalmazott kérdései is. Akácz László SZÍNHÁZI ESTEK Üj magyar drámák OS Berkest András és Csák Gyula darabjainak Sükösd Mihály fordításában, Szigeti Károly rendezésében. Az USA történelmének egy részletét dolgozza föl a darab, a ponyvahősként ismert Buffa- öshemutatái — Pest megyébe jön a lelihold j0 Bili, vagyis a kalandor Wil­liam Cody életét és sajátságos életének hátterét: az amerikai indiánok tragikus sorsát. A művet történelmi átértékelésnek Is nevezhetjük, ha arra gondolunk, hogy Kopit a hazug roman­tikától mentesen Igyekezett bemutatni valamit hazája nemzet­té szerveződésének történelmi folyamatából. Négy újdonság áprilisban Káhária sen azonosak, mégis így ke­rülnek közösen szembe nagy társadalmi céljainkkal. Vilá­gos a kettős példázat: szemé­lyektől függetlenül kártékony napjainkban ami közösség- ellenes, ami az össztársadalom anyagi boldogulását veszélyez­teti, ugyanakkor minden, a szocializmus erkölcsétől ide­gen, káros tendencia akarva- akaratlanul azoknak ‘kedvez, akik a rendszer alapjait, gyö­kereit kezdenék ki. Mindez közel sem ilyen té- telszerűen jelentkezik a da­rabban, mely — mint már je­leztem — fordulatos, cselek­ményes és pergő történet. Ta­nulságait azonban szembetű­nően igyekszik fölmutatni a nézők értelmi-érzelmi azono­sulására törekedve. Kétségte­len sikere mindenekelőtt a rutinos színpadi szerkesztés­ben rejlik, ami nem lebecsü­lendő erény. Kár, hogy ugyan­ezt a mesterségbeli értéket nem eléggé hordozzák a darab alakjai, többségükben egysí- kúan megrajzoltak, szinte a jók és a rosszak, emelkedet­tek és tévelygők egyszerű ka­tegóriáiéba sorolt fehér-fekete figurák. A konfliktust elindí­tó, a bércsalást föl fedő főmér­nök a csaknem Jókai-hősök romantikus szenvedélyével el­képzelt — s így kevésbé hite­lesített — egyéniség. Az előadás híven szolgálja a kettős írói szándékót: tanulni a történtekből és feszült­ségben, izgalomban tartani a nézőt. Benedek Árpád sok rende­zői gondolattal segítette en­nek érvényesülését. Érdekes ötlet, hogy mindkét rész ele­jén a függöny szétnyílásakor génzúgás dübörög föl. A meg­erősödő. szinte fülsértő moraj nemcsak sokkhatású, hanem érzékelteti a színpadon folyó manipulációkon kívülrekedt másik világot, a munkásokét, ahol a javak előállítása, a ter­melés folyik. Különösen di­csérhetjük az előadásban a rendező jól felépített színpadi szituációit, melyek apró rész­megfigyelésekről is tanúskod­nak. (Kár viszont, hogy járási tanácsról beszélnek és járási tanácsi funkcionárius szerepel e napiainkban játszódó da­rabban, holott már 1971 óta ilyen szerv nincs hazánkban.) A SZCrCplŐk az írói és a rendezői törekvések megfele­lő szolgálói, bár kétségtelen, hogy alig-alig nőhetnek túl a szerep adta vázlatos lehetősé­geken. Talán csak Soós Lajos­nak sikerül ez igazán, aki fokról fokra világosabban ve­títi ki Sonntag Pál fűtő igazi énjét. A főhőst, Zala Miklós mérnököt korrekt, higgadt já­tékkal eleveníti meg Fülöp Zsigmond. lényegileg ugyanez mondható el Szilágyi Tiborról is a másik központi szerep, Dávid igazgató alakításában. Sikeresen gazdagítja egyéni színekkel a bércsaló Auer- loachné jellemét Kállay Ilona, s jól jellemez Bakó Márta is (Irma takarítónő). Ügyes hangvételű Szerencsi Éva egy kis szerencsétlen sorsú, vadóc munkáslány szerepében. Hor­váth Sándor ezúttal ki tudja hányadszor játszik már funk­cionárius figurát a megszo­kott — nem őt hibáztatható — sablonokkal. Az együttes­ben Bara Margit. Tóth Judit, Vogt Károly, Üjréti László tűnik még föl egy-egy kisebb szerepben. Említésre méltó Csinády István egve^enű nrakti'’-"«<:áR- gal megoldott, és a József Attila Szín^á-’-cn újabb uta­kat jelző, dfc-'-i'-Zne. Lőkös Zoltán / időszerűsége aligha lenne elvitatható ae.kesi András új színművének, még akkor sem, ha nem hangzanék föl előtte a József Attila Színházban némi didaktikus bevezető, melyből megtudja a néző — a Legfőbb Ügyész sztentori hangon beolvasott nyilatkoza­tából —, hogy milyen nagy- számúak a társadalmi tulaj­don elleni bűncselekmények. S elkövetőik környezetének vakbizalma nagyban hozzájá­rul a lehetőségekhez... Csak ezután következik — mintegy illusztratíve — maga a darab. A darab természetesen et­től függetlenül is lehet jó vagy rossz. Jelentsük ki mindjárt az elején: a tételt jól szolgálja, s ha nem is bíbe­lődik túlságosan a jellemek, helyzetek differenciált ábrázo­lásával, feszültség uralkodik a színpadon, s a cselekmény bővelkedik a Berkesitől meg­szokott izgalmas fordulatok­ban, s egészében valósághű, érdekes, fontos részletet vil­lant föl napjainkból. (Az elő­zetes hírverés szerint konkrét esetet dolgozott föl az író a Fejér megvei Bodajk cérna- ?yárából, ám ez a mondani­való szempontjából kevésbé lényeges, sokkalta inkáob az, hogy ilyesmi manapság meg­történhetett és megtörténhet.) Társadalmi jelenséget, ma­gatartásformát vesz célba az író, amikor egy bércsalás — mely kihatással van az üzem bejelentett termelési eredmé­nyeire — bonyodalmait helye­zi mondanivalója középpont­jába Fölfedni vagy eltusolni? — ez itt a kérdés, ezt a dilem­mát állítja az üzem vezetői elé. Köznapi megfogalmazás­ban- az egyéni, a csooort- és a társadalmi érdek összefüg­géseiből ered a darab konf­liktusa. A SZCrZŐÍ lelemény sajátos akusztikát alkalmaz Olyanok­ban visszhangozza a hatását a mindenáron való szerzési vágy társadalmunktól idegen jelenségének, akiknek a múlt­ban ez természetes életformá­ja volt. Adott esetben pedig mintegy „sérelmeik” törleszté­séül is, kaján örömmel sze­gődnek társul, tgy a volt üzemtulajdonosból lett fűtő és a volt nagygazda özvegyéből lett takarítóasszony közös platformra kerül a nagvlábon élni akaró, úrhatnám pártve­zetőségi taggal. S ha indíté­kaik motivációi nem is telje­A hét vége — mintegy tisztelgésül is a színházi világnapon •— két új magyar színmű bemutatóját hozta a közönség elé. A József Attila Színházban szombaton este mutatták be Bérkési András új színművét, Kálvária címmel. Vasárnap este pedig a Nemzeti Színházban került színre Csák Gyula 2 részes drá­mája Együtt egyedül címmel, Sik Ferenc vendégrendezésé­ben. A napjainkban, egy lányszálláson játszódó — életképnek is jelölt — mű az ismert író első színpadi munkája. (Kritiká­jára holnapi számunkban térünk, vissza.) A Nemzeti Színház bemutatója egyébként annak a dicséretes programnak a kere­tébe illeszkedik, amelyet a felszabadulás ünnepe tiszteletére hirdettek meg: április 4-ig magyar klasszikus és modern ma­gyar drámák ünnepe zajlik a színház falai között. Az áprilisi színházi naptár is mutat két magyar bemutatót. Az egyik egy verses, zenés komédia Telihold címmel, ame­lyet az Állami Déryné Színház tűzött műsorára, s így Pest megyében is több helyen bemutatják majd." Eredeti bemutató­ja a Békés megyei Jókai Színházban volt 1975-ben, ezzel adó­zott a színház névadója emlékének, születése másfélszázados jubileumán. A darab ugyanis Jókai Mór elbeszéléseiből ötvö­ződik össze, a szerzőpár — Ambrózy Ágoston és Nemes Zol­tán — főként a Debreceni lunátikus című novellára alapozta a cselekményt, amelyben egy Jókaira utaló figura is életre kel. Daróci Bárdos Zoltán, a magyar folklórra támaszkodó zené­vel színesítette a játékot. A másik magyar darab a századelő világába visz a Thá- lia Színház színpadán. Kellér Andor 1960-ban írt Bal 4-es páholy című regényét alkalmazta színre Békeffi István és Ka­zimir Károly, s Fényes Szabolcs írt zenét hozzá. A sok apró színházi epizódból összerakódó történet Beöthy Lászlónak, az egykori Király Színház megalapítójának, a János vitéz első színrevivőjének és a magyar színházi élet szinte legendás alak­jának az élete köré fonódik. A rendkívül népes szereplőgár- dájú darabban a Tháliának szinte a teljes társulata fölvonul. A bemutatót április 22-re tervezik. E hét pénteken lesz új bemutató az Operettszínházban is. A filmen világsikert aratott Kabaré című zenés játékot, John Kander—Joe Masteroff—Fred Ebb művét adják elő Szinetár Miklós fordításában és rendezésében. A főszerepet — melyet a filmen Liza Minelli alakított — Galambos Erzsi játssza. A Huszonötödik Színház április 7-én tart bemutatót. Arthur Kopit amerikai szerző Indiánok című drámáját adják elő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom