Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-03 / 52. szám

1977. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK

A népesedés lépcsőfokai (3.)

Bűvölet helyett

Tavaly 3,5 milliárd forintot fizettek ki azok kezéhez, akik e hatalmas summa fejében „csak” annyit tesznek, hogy otthon maradnak, s gondozzák gyermekeiket. A gyermekgondozási segély mellett a családi pótlék az államháztartástól 7,5 milliárd forintot követelt, s ha ehhez még hozzátesszük a nyugdíjak 32,3 milliárdját, akkor kiderül, a nemzeti jövedelem 440 mil- liárdjából ez a három terület tíz százalékot emésztett fel. Nehogy félreértés legyen: senki sem gyanít társadalmilag gyakorolt jótékonykodást az összegek kifizetése mögött. Az állam csak abból tud fizetni, amit állampolgárai megtermelnek. Az állam eloszt, s mert szocialista állam, így oszt el. Egyetértésben az állampolgárok túlnyomó többségével. Ez a többség ugyanis már belátja, hogy a népesedéspolitikai intézkedések és törekvések elválaszthatatlanok a társadalom anyagi terheinek növekedésétől.

Egy régi tanú

A Huszadik Század című folyóirat 1908. decemberi számában a nagy hírű jogász és történész azt írta: „Magyarország népmozgalmi tényei háromféle eredményben nyernek kifejezést: a gyermekhalandóságban, a mind jobban terjedő egy gyermek rendszerben és a kivándorlásban. Míg az előbbi kettő a modern Magyarország anyagi és szellemi kifejlődése szempontjából mérhetetlen lucrum cessans (elmaradt haszon), addig a legutolsó effektive nyilvánuló damnum emergens (tényleges kár)...” A gazdasági növekedést alapvetően három tényezőcsoport határozza meg: a műszaki fejlődés és a termelőeszközök bővítése; a munkaerőforrás nagysága és minőségi összetétele; a természeti és a társadalmi környezet. A munkaerőforrás táplálója egyetlen valami. A természetes szaporodás.

öt esztendő alatt a természetes szaporodás 29 ezer fővel gyarapította a megye lakosságát — s ehhez jön még a 32 ezer bevándorló —, s ezzel, számszerűen országosan az első helyet foglalja el. (Ezer lakosra számítva a természetes szaporodást, 1975- ben a megye országosan az ötödik.) Ez az első hely, persze, sok mindenre kötelez, ám a kötelességek tudása és teljesíthetősége között nagy a távolság. Mert ugyan Pest megyében volt a legnagyobb a természetes szaporodás fedezte népességnövekedés — s a főváros után a vándorlási különbözet is itt a legnagyobb —, de a megye az utolsó, azaz a tizenkilencedik, a száz bölcsődés korú gyermekre jutó bölcsődei helyeket tekintve. Hatalmas erőfeszítések eredményeként — a tervezettnél ötszörié több óvodai helv létrehozása — ugyan valamit javult a megyében az óvodai hálózat befogadóképessége, de a száz óvodáskorú gyermekre iutó óvodai helyeket tekintve még mindig csak a tizenkettedik Pest megye a rangsorban.

A háttér főszerepe

Ma több mint száz gyermek jár óvodába Jászkaraj enőn, ám amikor Petják Kálmánná a maga két lányát a világra hozta, az óvoda e szétszórt, tanyás településen olyan kívánalomként hangzott volna, mintha ma aszfaltutat követelnének a községben mindenhová. Petjákné tehát otthon maradt, s amikor a nagyobb gyermek hétéves lett, akkor mehetett el dolgozni, igaz. úgy, hogy édesanyja, aki megözvegyült, odaköltözött Jászkarajenőre. Petjákné ma egy tizenhat, s egy tizenhárom éves leánygyermek édesanyja, a Nagykőrösi Konzervgyár dolgozója, betanított munkás.

Szavai szerint: Amikor a nyolc osztályt befejeztem, bár szerettem volna, nem mehettem tanulni, édesanyám éveken át beteg volt, lábra állni sem tudott, én vezettem a háztartást. Amikor megoperálták, s jobban lett, elmentem

dolgozni, Cegléden laktunk, hát helyben kerestem munkát, akkor nem volt ez köny- nyü, végül kaptam, a tangazdaságban. Ott ismerkedtem meg a férjemmel — ő most is ott van —, esküvő, szültem az első gyermeket, Ilonkát, mire nagyobbacska lett, megérkezett a második, Erzsébet. A tanulás messzire került, vállaltam én mindent, amit a két gyerek mellett megcsinálhattam, szőttem szőnyeget, varrtam gyerekjátékokat, csakhogy valamit pótoljak a keresethez. Hol volt akkor mindaz, ami ma?! Most segít a gyár, figyelembe veszik a műszakbeosztásnál, kinek van kis gyermeke, segélyt adnak a nagycsaládosoknak, óvoda, így tovább, ilyesmi nekem akkor eszembe sem juthatott. Mert, ha mindez van akkor is, én bizony tanulok tovább, fogott az eszem, nem az egyetemre kacsintgattam, persze, de szakmát azt nagyon szerettem volna. Így azután én fizettem meg, hogy a két gyerek fölcseperedett, Ilonka már Körösön szakmunkás- tanuló, s Erzsivel sem lesz baj, a hajlandóság megvan benne az okosodásra. Nekem annyi maradt, hogy örülök az ő haladásuknak.

Egyszerű modell

Történelmi tapasztalatok alapján a tudósok négy szakaszt különböztetnek meg az egyes nemzetek, népcsoportok gyarapodásában. Az első: magas születési és magas halálozási arány, azaz alacsony természetes szaporodás. A második: a születési arány magas marad, a halálozási — a társadalmi, gazdasági, s azon belül az egészségügyi fejlődés következtében — süly- lyed, a természetes szaporodás tekintélyes. A harmadik: a halálozási arány tovább süllyed, dé a születési arány is gyorsan apad, azaz a természetes szaporodás erősen mérséklődik. Végül a negyedik: mind a születési, mind a halálozási arány alacsony színvonalon stabilizálódik.

Egyszerű modell, csakhogy mivel modell, rendkívül nagy eltéréseket sűrít, olvaszt ösz- sze, tesz átlaggá. Ezért nem

szabad elbűvölődni a számoktól, nevezetesen attól, hogy jelenleg tetemesen megnőttek az élveszületések, mert hiszen most jutottak szülőképes korba azok a nők, akik az ötvenes évek első felének nagy létszámú korosztályaiba tartoznak. E hullám levonulása után viszonylag magas természetes szaporodás csak akkor tartható fenn, ha egyre több család vállalja a második, s még inkább a harmadik gyermeket. Ezért kell bűvölet helyett elemezni a számokat, s például rájönni, fölfigyelni arra, hogy, bár 1975-ben a megyében 18 863 élveszületés- nek örvendhettünk, ebből csu- Dán háromezer gyermek érkezett úgy, hogy legalább két testvére megelőzte.

Nagy teher

Hallgassuk csak Petjáknét: Sok volt a gondunk, s ma is messze vagyunk attól, hogy azt mondjuk, megvan mindenünk. A háznak csak a fele a miénk, örökség, a másik fele az uram testvéréé, ki kell majd fizetnünk, mert ott is van gyerek, s ha megnősül, ebből a pénzből akarnak neki lakásra adni, legalább elindulhasson valamerre. És akkor még a mi két lányunknak is segíteni kell, s ha félre akarok tenni pénzt, akkor csak úgy sikerül, hogy az uram meg én minden esztendőben legyintünk arra, nekünk mi kellene, s akkor veszünk valamit, amikor már tényleg nincs más helyette. Én ezt nem szégyellem, mert az uram is. én is mindig becsülettel dolgoztunk, de korábban senki nem mondta annak, aki gyereket nevelt, miben segíthetünk. Ha például annak idején fizetik nekem a segélyt... de hát ezen kár rágódni, úgy volt, ahogyan, lassan a maguk urai lesznek a lányaink, s hogy ők mit akarnak, mit vállalnak, azt, ahogy mondják, manapság, majd ők megtervezik. Én se fehéret, se feketét nem mutatok nekik, igaz, úny hiszem, nem is lennének kíváncsiak arra. mi az apjukkal mit gondolunk.

Mészáros Ottó

Következik:

Tényezők találkája.

Nőkre váró pályák

A fiatal korosztály és az egyenjogúság

A nőpolitika! párthatározat szellemében érvényesül-e a női egyenjogúság az ifjú nemzedék életfelfogásában, milyen gondokkal kell megküzdeni a családban és a munkahelyeken? — erre válaszolt Szeme- thy Lászióné, a KISZ KB fiatal nők tanácsának titkára az MTI munkatársának.

— Mindenekelőtt azt érdemes kiemelni, hogy megvalósult a fiatal nők teljes foglalkoztatása. Ma már a munkaképes korú lányok, asszonyok több mint 75 százaléka dolgozik, 7,9 százalékuk az egyetemek és főiskolák napali tagozatán tanul. E valóságos front- áttörést akkor tudjuk igazán értékelni, ha figyelembe vesz- szük: az ötvenes évek elején csupán a szolgáltatás jellegű ágazatokban és a kereskedelemben volt nagyobb arányú a nők térhódítása. Néhány korábban kevés nőt foglalkoztató munkakörben sikerült megtörni a jeget, mind több a női műszaki rajzoló, gépi adatfeldolgozó. Viszont a lányok továbbra is csekély érdeklődést mutatnak a mező- gazdasági mérn.ki vagy a legtöbb műszaki pálya iránt.

A fiatal házasok, az édesanyák nagy örömére szolgált, hogy az elmúlt években to- váob fejlődött és bővült a szociálpolitikai intézményrendszer. Tavaly a dolgozó szülő nőknek több mint 80 százaléka — összesen mintegy 280 ezer .'desanya — vette igénybe a gyermekgondozási segélyt.

A KISZ-kongresszust megelőző országos vitában, s legutóbb az ifjúsági parlamenteken is sok ifjú édesapa javasolta: adott esetben vehesse igénybe a segélyt az apa is, azaz a szülők dönthessenek arról, hogy melyikük vállalja a kisgyermek gondozását. E javaslat mindannyiunk örömére szolgált, hiszen azt mutatja: a fiatalok körében mind általánosabbá lesz a helyes családfelfogás, annak felismerése, hogy a gyermek nevelése nemcsak az anya, hanem az apa kötelessége is. A fiatal szülők például több fórumon is elmondták: kívánatos lenne, ha a gyermekgondozási táppénzt nemcsak az anya jogán folyósítanák.

ENSZkoníerencia

Magyar javaslatok

A számítások szerint 20—30 éven belül csaknem megháromszorozódik a világ lakossága, de vízigényeit aligha lehet fedezni — a felhasználás jelenlegi módszereivel. A vízválság megelőzése érdekében az ENSZ vízügyi konferenciát rendez Argentínában március

14. és 25. között. A konferencia előkészítésének magyarországi munkálatairól tartott sajtótájékoztatót szerdán az Országos Vízügyi Hivatalban Tóth Lajos, az OVH nemzetközi kancsolatok főosztályának vezetője.

Magyarország vízügyi szakemberei két éve aktívan részt vesznek az ENSZ-konferencia nemzetközi előkészítésében a javaslatok kidolgozásával. A magyar küldöttség szól majd többi között a közös vízgyűjtő területekkel érintett országok nemzetközi együttműködésének feladatairól.

Havasi—Forlani találkozó

Hhvasi Ferenc, a Miniszter- tanács elnökhelyettese hivatalos olaszországi látogatása folyamán szerdán találkozott Arnaldo Forlani külügyminiszterrel, akivel politikai kérdésekről, elsősorban a Belgrád- ban idén sorra kerülő tanács- kozás távlatairól cserélt véle- 1 ményt. Részt vett a megbeszélésen Nagy János külügyminiszterhelyettes is.

A miniszterelnök-helyettes a római magyar nagykövetség épületében sajtóértekezletet

tartott; s ezen vázolta a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok állását, fejlesztésük távlatait, és az erre irányuló magyar javaslatokat és erőfeszítéseket.

Havasi Ferenc és a küldöttség szerdán vidéki útra — Milánóba, Torinóba és Firenzébe — indult. E városokban az elkövetkező napokban ipari nagyvállalatokat látogat meg, vállalati vezetőkkel folytat megbeszéléseket

Szekér Gyula Bagdadban

Bagdadba érkezett a magyar —iraki gazdasági együttműködési állandó vegyes bizottság III. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség, amelyet dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, a

vegyes bizottság társelnöke

vezet

A két küldöttség első találkozóján öt albizottságot hozott létre. Ezekben tárgyalnak a két ország gazdasági és kereskedelmi együttműködésének kérdéseiről.

Pilátussal a sártenger fölött Pest megyében

Belvíztükör madártávlatból

Pilátus, a kis piros, nyolcüléses repülőgép morogva gördült ki a budaörsi repülőtér betonjára. A pilóta engedélyt kér a felszálláshoz, s máris egy békésen legelésző birkanyáj fölött hasítjuk a levegőt, vagy talán helyesebben a 13- as erősségű szelet.

Nincs egy ember...

Elöl, a pilóta mellett, Feigl István, a Középmagyarországi Vízügyi Igazgatóság kirendeltségvezetője ült a fizetőhelyen, kezében térképpel irányítja a repülést. Mellettem Bohák Imre, a ráckevei szakaszmérnökség vezetője bosz- szankodik. Jó oka van rá, hiszen Dunaharasztit elhagyva egyre több alkalmi tavacskát csillantott meg alattunk a nap.

— Ott a csatorna — dohogja —, alig csordogál benne a víz, a vetésen meg kisebbfajta tó áll. Hiába szivattyúzzuk le a csatorna vizét, ha nincs egy ember a tsz- ben, aki tízméteres árkot gsna a csatornáig! Csak elhozhatnám egy ilyen kis sétarepülésre a tsz-elnököket..., hiszen innen, 200 méter magasságból gyönyörűen kirajzolódik, hol kellene megépíteni az üzemi csatornákat. Pista, rajzold csak be a térképbe!

És Feigl István rajzol, magyaráz, újra visszafordíttatja a gépet, .hogy még pontosabban lássa, hogyan is lehetne bekötni azt a csatornát. A szivattyúknál dolgozó emberek észrevesznek bennünket, integetnek.

Dömsöd határában kisebb folyóknak tűnő vízkígyók húzódnak alattunk. Ahol már levonult ’a víz, a helyén kissé megsárgult a búza. Másutt feltört a szik, s fehér foltokban csillogott a kora tava- szias napsütésben. Mindösz- sze 15—20 méteres árkot kelMár most időszerű

Felkészülés az öntözésre

Szerdán a MÉM-ben öntözési tanácskozást rendeztek. Géczy Károly minisztériumi tanácsos elmondotta, hogy tavaly a nagyüzemek 354 ezer hektárra juttattak öntözővizet, s ezzel lehetőségeiket 84 százalékban használták ki.

Az elmúlt év figyelemre méltó tapasztalata, hogy a hibridkukorica-előállításnál szükség van öntözésre, mert az elégtelen vízellátás miatt tavaly is jelentős mennyiségi és minőségi károk keletkeztek, s ez veszélyeztetheti a hazai vetőmagellátást és az exportkötelezettségek teljesítését is. A zöldségtermelőknek is nagyobb gondot kell fordítaniuk erre a technikai lehetőségre. mert még a fejlett zöldségtermelői rendszerek sem alkalmazzák kellőképpen a mesterséges csapadék- utánnótlást.

Idén a szezon indulását meghatározza, hogy a téli hó- nanok csapadéka átlagosan 100 milliméterrel haladta meg az előző évit. A gyors

olvadás és az eső vízelöntéseket okozott, ezeket a földeket szivattyúzással szárítják fel. A belvizes években mindig nagy a veszélye annak, hogy a gazdaságok megfeledkeznek az öntözés tavaszi előkészületeiről és késve indítják a szivattyúkat. A gazdaságoknak törődniük kell a gépjavításokkal, mert, ha megkésnek ezekkel a munkákkal, úgy a szezonnyitó elhúzódik és ennek a termés látja kárát. Idén tovább növekszik a korszerű, géppel mozgatható öntözőberendezések aránya. A MEZŐGÉP Tröszt felkészült a korszerű gépek sorozatgyártására és a típusok további fejlesztésére.

Az értekezleten felhívták a figyelmet, hogy növelni kell a zöldségtermelő területek öntözővíz-ellátását, a 35 ezer hektáros öntözött területet legalább 60—65 ezer hektárra kell bővíteni, ezzel nemcsak a hozamokat lehet növelni. hanem a minőség is javítható.

lene ásni, hogy 5—6 hektárról lefolyjon a víz. A gép elakadna a felázott talajon, ember kéne ide!

Jákri Lajos, a dabasi Kö- zép-Dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulat építésvezetője, aki éppen előttem ül, felkiált az egyik tengerszem láttán.

— Nézzétek, azt a területet a múlt héten lecsapoltuk, most újra áll rajta a víz. A talajvíz újra feltört.

— Bugyi környékén láttam egy mezei kutat — veti közbe *Rácz Péter, a társulat megbízott főmérnöke —, olyan magasan állt benne a víz, hogy ha belehajolt az ember, kézzel megmeríthette a vödröt.

Csak a szivattyúsok

Ráckeve fölé kanyarodva újra megszólal Bohák Imre, a szakaszmérnökség vezetője:

— Itt, a hármas csatorna- rendszer körül, ahol kiépítették az üzemi csatornákat, alig csillog néhány folt. Amott, a táblák körül, nincs üzemi csatorna, nincs is ahol lefolyjon. Évek óta nem volt belvíz. Olyan szárazak voltak a földek, hogy porzott a barázda az eke után. Senki se gondolt a vízelvezetésre, hiszen nincs a tsz-ekben olyan ember, aki ezzel foglalkozna. Van növénytermesztési ágazatvezető, állattenyésztési ágazatvezető, meg minden, de olyan, akinek a tavaszi vizek elvezetése lenne a feladata, olyan sehol sincs. Legföljebb az elnök foglalkozik vele, ha jut rá ideje. Hát ez itt a legnagyobb bai, mert egy kis előrelátással és munkával talán már el is felejtettük volna az egészet.

— Igen — folytatja a gondolatot Feigl István —, aztán iönnek az igazolásért, mert különben nem fizet a biztosító. De vajon igazságos-e, ha egyformán igazoljuk annak a gazdaságnak a kárát, amelyikből embert, gépet, munkát adtak a védekezéshez, s azét. amelyikben o kisujját se mozdította senki, mondván, hogy ez a vízügyesek feladata? Nézzétek meg! Láttok-e egyetlen embert is a határban a szivattyúkezelőkön kívül? Véletlenül sincs senki.

— Két vállalat ellen eljárást indítottunk a gyáli belvízrendszerben — jelentette be a szakaszmérnökség vezetőié —, mert ismételt felszólításunk ellenére eltömték a csatornát. Ennek az lett a következménye, hogy a tsz földjét elöntötte a víz. Sajnos. ilven példáink is vannak. Viszont örülök, hogy a dömsödi Dózsa, a kiskunlac- házi P^reg és Petőéi tsz meghívott bennünket határszemlére. Jobb későn, mint soha1 Addig is megerősítjük a szivattyúállásainkat.

— Emlékszem rá — mondta elgondolkozva Rácz Péter —. úgy 8 éve, még minden évben meghívtak határszemlére. Aztán valahogy elaludt a dolog.

Újra Taksony fölé érünk. A szél érezhetően m«z’*ázza a gépet, de rutinos pilótánk pillanatok alatt egyensúlyba I hozza, s csupán a gyülekező

felhők járásán látni, hogy nyargal a szél. Megszólal a rádió, a földi irányítóközpont vihar közeledtét jelzi. Alattunk hatalmas árnyékot vetnek a beleömlő sáros víztől szinte agyagsárga Sorok- sári-Dunára a felhők. Néhány perc múlva Budaörs felett leszállási engedélyt kért1 a Pilátus, majd egy kis döccenő- vel — mint amikor kisebb kátyún megy át a gépkocsi — földet ér.

Mai munka, holnapi tervek

Az utasváróban összegezzük a látottakat. A ráckevei szakaszmérnökség területén — a ceglédi járás kivételével idetartoznak az összes Pest megyei alacsony fekvésű, belvizes részek —, á február 10. óta éjjel-nappal folyó szivattyúzás, vízelvezetés ellenére is irtég több mint 4 ezer hektáron áll a víz. Ebből 520 hektár a vetés-, 920 a szántó, 2400 a legelő-, 230 az erdő- és egyéb mezőgazdasági terület. A Dunavarsánytól keletre eső községek határát nem láttuk, de a szakemberek szerint ott is hasonló a helyzet. A vízügyi és társulati csatornák állapota jó, teljesítik funkciójukat, a gazdaságoké nagyobb részt elhanyagolt. (Vagy még nem is készült csatorna.) Sürgős intézkedés szükséges, hogy minél előbb levezessék az idén felgyűlt csapadékot és megfelelően felkészüljenek a következő évekre. A Dömsö- döt az apaji településsel ösz- szekötő út két oldalán jövőre más elvezetési rendszert alkalmaznak.

A vízgazdálkodási társulat építésvezetője mondja:

— Az idei tapasztalatokból kiindulva azt tervezzük, hogy a víz gyorsabb és akadálytalanabb levezetése érdekében a természetes vízfolyást követve megosztjuk ezt a területet. Az egyik felét a 31-es számú, a másikat az árapasztó csatornába vezetjük. A veszélyeztetett pontokon szivattyúállásokat építünk, ahová szükség esetén nagyobb teljesítményű szivattyúkat helyezhetünk. Ebben számítunk a Kiskunsági Állami Gazdaság, a dömsödi Duna- táj és Dózsa, valamint a kis- kunlacházi Pereg Tsz együttműködésére. A Csepel-sziget végén elsősorban a ráckevei Aranykalász Tsz-ben kell kiépíteni az üzemi csatornákat. Csatornaőreink állandóan fi- gvelik a belvizet, s megkértük őket arra is, hogy minden gazdaságot részletesen tájékoztassanak a víz mozgásáról, s arról is. mi a teendőjük a jövőben. Reméljük, a figyelmeztetés megértésre talál, s jobb együttműködést eredményez. A szivattyúk természetesen továbbra is éjjelnappal dolgoznak, mindent megteszünk azért, hogy a lehető legkisebb veszteséggel átvészeljük a belvizek áradását.

T. Ágoston László