Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-24 / 70. szám
1977. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK BO ÁS y i i Hobbija a porcelánfestés A közelmúltban Perbálon hobbikiállítást rendeztek. Itt találkozhattak az érdeklődők a porcelánfestő, Iglódi Balázsné vasútállomásra, ahonnan azonnal autóbusz-csatlakozás volt Jászkarajenőre. Még a leszállás előtt megkérdeztem a kalaúznőtől, hogy visszafele a szolnoki vonathoz van-e megfelelő csatlakozás? A válasz meglepő volt: Tiszajenőre ez utolsó pillanatban érkezik az autóbusz, s igy az utasok rendszerint lekésik a szerelvényt. Arra kérem a Volán illetékeseit: módosítsák úgy a menetrendet, hogy legalább 10— 15 perccel a vonat érkezése előtt az autóbusz megérkezzen Tiszajenőre, így az utasoknak elegendő idejűik legyen az átszállásra. nevével. Sokszínű virágokat, színes motívumokat használ díszítőelemként, s egyáltalán nem volt meglepő, hogy nagyon sokan megcsodálták alkotásait. A porcelánfestő pedagógus és Zsámbékon él. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem zsámbéki karának klubvezetője. Mint elmondta, három éve rajzolja, írja, festi a különböző színű virágokat, apró állatkákat. Sokat tanulmányozza a különböző népi, tájegységi szokásokról, hagyományokról készült szakirodalmat, de azokat nem másolja, hanem a látotta- ikat egyéni elképzelései szerint ■kiegészítve dolgozza fel. Cegléden született, Nagykőrösön tanult, így mindkét várost szűkebb hazájának mondja. Nagyon örült, amikor férje munkaasztallal lepte meg, és azóta ezen dolgozik. Legked. vesebb munkája az a sokszínűén festett fal, amely lakását díszíti. Padányi Lajos Budakeszi Későn jön a busz, elmegy a vonat Az 1974-ben megszüntetett Tiszajerw—Cegléd közötti keskeny nyomközű kisvasút utas- forgalmát új típusú Volán- autóbuszok vették át. A régi, elavult, lassan közlekedő vonatok már nem voltak gazdaságosak és az egyre növekvő igényeket seim elégítették ki. ígéretet kaptunk, hogy a környékbeli vonatokhoz zavartalan lesz az összeköttetés. A múlt hónap végén azonban temetésen voltam Jászka- rajenőn: Bagról Hatvanon— Szolnokon keresztül 11 óra 19- kor érkeztem meg a tiszajenői Iszlai Albert Bag Elsősegélynyújt ók versenye A ráckevei járás középfokú tanintézeteiben tanuló diákok részvételével rendezték meg a vöröskeresztes elsősegélynyújtó versenyt Kiskunlacházán, a 222-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. A vetélkedőn öt középfokú tanintézet csapatai vettek részt. A szigorú zsűri felkészült diákokat értékelhetett. A csapatok nagy hozzáért írsel és szakszerűséggel ápolták a sérülteket. A verseny befejezését követően Feke Mihály, a zsűri elnöke, a ráckevei mentőállomás főápolója összegezte a tapasztalatokat. Elmondta, hogy a korábbi évekhez képest emelkedett a színvonal, s a fejlődés mindenekelőtt a szakmunkásképző intézeteknél tapasztalható. Külön köszönetét mondott a felkészítőknek, közülük is kiemelve Gránicz Sándor mentőápoló lelkiismeretes munkáját. Gerényi Istvánná, a ráckevei járási Vöröskeresztszervezetének titkára pedig elismeréssel szólt az iskolai ifjúsági tanárelnökök tevékenységéről: külön is megemlítve Herczeg Jánosnak, a ráckevei Ady Endre Gimnázium és Sin- te Károlynénak, a kiskuniacházi 222-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanárelnökeinek ténykedését. A verseny legjobbjai oklevelet és jutalmat kaptak: az első helyre a kiskunlacháziak kerültek, a második helyen a ráckevei Ady Endre Gimnázium csapata végzett, a harmadikra pedig a halásztelki Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet került. A győztes csapat képviseli a járást, a megyei versenyen. Kalapács József Kústkunlacháza Az utolsó nagyközségi tudósítás Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy Dunakeszi az elmúlt években többet fejlődött, mint korábban évtizedek alatt együttvéve. Nagy örömmel értesültünk arról, hogy településünk április 1-től város lesz. így, mint a Pest megyei Hírlap régi tudósítója, most utóljára jelentkezem észrevételeimmel — a nagyközségből. A helyi tanács és a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága felhívással fordult a lakókhoz: tegyenek meg mindent Dunakeszi rendjéért és tisztaságáért annak érdekében, hogy méltóképpen ünnepelhessék meg a nevezetes napot. Öröm látni: az emberek igyekeznek munkájukkal hozzájárulni a jelentős eseményhez. Jó nézni például, amint új utakat építenek. De hadd adjak hangot néhány kritikai észrevételemnek is. A 2-es számú főútvonal mellett -lévő tízemeletes épületeknél félbemaradt a tereprendezés. A Hunyadi út elején legalább húsz centis lyukak tátonganak, s nem kell különösebben hangsúlyozni hogy így milyen nagy a balesetveszély. Remélem, hogy még a várossá nyilvánítás előtt megoldódnak ezek a gondok is. Solymosi László Dunakeszi Óvárosi gödrök Százhalombattán az óvárosi részén található az Alkotmány utca. Sajnos, állapotát tekintve minden bizonnyal a legrosz- szabbak közé tartozik: gödrök, kátyúk akadályozzák a közlekedést. Nagyon jó lenne, ha az érdekeltek gondolnának ennek az utcának a rendbehozatalára is. Kaposváry Béla Százhalombatta Hasznos időtöltés Szentendrén a helyőrségi klubban megalakult a Pajtásklub. A szervezést Németh Sándor főhadnagy, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola KISZ- bizottságának titkára irányította. Mi a célja a klubnak? A lakótelepen több mint száz család lakik. Nagyon sok az olyan gyerek, akik szabad idejüket szervezetlenül töltik el. A klub a felsőtagozatosokat, tehát az úttörő korosztályú fiatalokat várja. A cél az, hogy közös és hasznos játékkal töltsék el a szabad időt. Hetente fognak találkozni. A foglalkozásokon segítik az úttörőket, hogy könnyebben tudják megoldani feladataikat az iskolában. Kirándulásokat, túrákat, lövészeteket szerveznek. Minél több időt szeretnének a szabadban tölteni. A szünidő alatt is gondoskodnak a foglalkoztatásukról, mivel szüleik egész nap dolgoznak. A munkát egy gimnazista KISZ-es lány, Petrovics Éva irányítja, ő a klub vezetője, neki segédkezik három határőr hallgató, KlSZ-megbízatás- ként. Géczi Sándor Szentendre Csak a sajnálkozás marad... Régóta vajúdó témát szeretnék szóvátenni, bízva abban, hogy az illetékesek végre meghallgatják kérésünket és igyekeznek orvosolni azt. A szigetcsépi utcákon nem égnek a közvilágítási lámpák, a helybeliek esténként koromsötétben botorkálnak hazafelé. Az emberek rengeteget mérgelődnek emiatt, s mindenekelőtt a helyi tanácsot okolják. Pedig a község tisztségviselői nem tehetnek arról, hogy a rossz lámpahelyeket, a kiégett égőket az Elektromos Művek illetékesei nem cserélik ki. A panaszt már többször jelentettük, a sajnálkozáson kívül azonban keveset kaptunk. Rendszerint azzal érveltek, hogy a foglalatok importból származnak, az égők pedig hibásak. Ezt könnyen megcáfolhatjuk azzal, hogy az elmúlt években Szigetszentmártonban és Szigetújfaluban egyaránt több lámpát szereltek le, amit talán még felhasználhattak volna. Nem szeretnénk, ha tovább tartana a közvilágítás körüli huzavona. Várjuk a gyors intézkedést. Kovács Sándor Szigetesé? Szerkesztői üzenetek K. I., Kocsér: Lapunk Jogtanácsosának tájékoztatása szerint az egyéni gazdálkodókat a társada- lomboztosítási ellátás közül az anyasági és a temetkezési segély illeti meg. A levelében leirt juttatásra így ön nem jogosult. K. J., Gödöllő: Propán-bután gázzal kapcsolatos észrevételére válaszoltak a TIGÁZ illetékesei. A tájékoztatásuk szerint töltőüzemeikben az érvényben levő szabvány előírásainak megfelelő gázzal töltik a palackokat. Így a cikkben közölt kifogások feltehetően a tűzhely hibája miatt észlelhetők. Arra kérik önt, hogy jelentse be mindezt a Szabadság út ä9. szám alatti hibabejelentő helyen. V. T.-né, Szentendre, örömmel olvastuk szerkesztőségünkbe küldött sorait. Mint azt bizonyára olvasta, közöltük is. További sok sikert kívánunk a névadó ünnepségek szervezéséhez. U. I., Gyöanrő: Kérdéseire rövidesen levélben válaszolunk önnek. Taksonyi körkép Hulladékhegy a Kis-Duna-ágban — Előrendelés vagy pult alatti baráti kör? — Újjászervezik a nyugdíjasok klubját Hozzászólás cikkünkhöz Presszó, magasabb osztályban Lapunk március 17-i számában, a Postabontás rovatban közöltük tököli tudósítónk, Bundies Péter levelét, Presszó, magasabb osztályban címmel. Egyebek közt azt kifogásolta, hogy a művelődési házban a korábban harmad- osztályú egység — miután a földszintről az emeletre helyezték — másodosztályú lett. Az írásra reagált szerkesztőségünkbe küldött levelében Mil- kovics Istvánné, a tököli művelődési ház megbízott igazgatója. Ezeket írta: Azt hiszem, sem az orgonista, sem a dobos, akik a presz- szóban játszanak, nem téveszthetek össze a zenegéppel. Megnyitás óta ők zenélnek, így állíthatom, hogy aki a cikket írta, nem járt a presszóban. A régi és az új presszó között nem csupán annyi a különbség, hogy az utóbbi egy emelettel feljebb került. Nagyon lényeges dolog az is, hogy aki idejön, az kultúrált körülmények közt szórakozhat: terített asztal várja a vendégeket, s kiszolgálás, ami azelőtt nem volt. Véleményem szerint kocsma van bőven Tökölön, s aki azt nézi, mennyit ihat ugyanannyi összegért, az inkább ilyen helyre járjon. Aki viszont kulturált körülmények között szeretne kikapcsolódni, az mindig megtalálja számítását a művelődési házban Szóvá tettük, intézkedtek Nem adott menetjegyet — elbocsátották A közelmúltban Postabontás rovatunkban Buszos bosz- szúság címmel dunakeszi tudósítónk, Solymosi László, azt kifogásolta, hogy a 17 óra 45 perces fóti buszon nem kapott jegyet. A vizsgálat eredményéről értesítette levélben szerkesztőségünket dr. Pártay Tivadar, a Volán 20. sz. Vállalat forgalmi főosztályvezetője. A tájékoztatás szerint a cikkben szereplő járat gépkocsivezetője az utasoktól elvette a viteldíjat, de menetjegyet nem adott. Az elkövetett vétség miatt munkaviszonyát megszüntették. Régen kaptunk már olyan szenvedélyes hangú levelet, mint amilyet Horváth László taksonyi olvasónk (Vörösmarty út. 11.) küldött szerkesztőségünkbe. Csaknem négy, sűrű sorokkal teleírt géppapíron hozta tudomásunkra észrevételeit, s a segítségünket kérte. Szóvá kell tenni Egyebek közt ezeket közölte levelében: Az elmúlt időszakban több olyan jelenséget tapasztaltam Taksonyban, amelyet most már feltétlenül szóvá kell tennem. S ha megoldásra nincs lehetőség, akkor is beszélnünk kell valamennyiről. Kezdem azzal, hogy községünk a legjobb indulattal sem nevezhető tisztának. Sokan szállítják a szemetet — rendszerint gépkocsin — a Kis-Duna-ágba, a szigeti Halászcsárda közelébe. Az eredmény: a Kis-Duna-ág mind kisebb, a hulladékhegy pedig már egyre nagyobb, a környék levegőjéről nem is beszélve. Évek óta húzódó probléma ez, ami annál inkább tarthatatlan, mert Taksony már az üdülőtelepülések közé tartozik. Vajon miért nem lehet megszervezni a hulladék intézményes elszállítását? Más téma. Mint minden településnek, a miénknek is megvan a maga törzslakossága. Ügy látszik ez azzal jár, hogy az itteni élelmiszerboltnak is megvan a pult alatti baráti köre. S mit adnak a pult alól? Azt esetenként a kereslet szabja meg. Aki nem tartozik e körbe, az magára vessen. Például szombaton vagy egyáltalán nem, vagy csak jóindulattal csütörtöki kenyeret lehet kapni. Az egyik vevőnek csütörtöki, a másiknak meg gőzölgő, friss kenyeret adnak. Ki érti ezt? És miért nem lehet mindenkinek egyforma minőségűt venni ? A továbbiakban megkérdezném azt is: milyen mércével mérik itt a nyugdíjasokat? Ezt nemcsak én szeretném megtudni, hanem rajtam kívül száznál is többen. A nyugdíjasklub vezetőinek ezt a panaszunkat nem mondhatjuk el, mivel a rendezvényekre meg sem hívnak minket, tudomást sem vesznek rólunk. Volt már több autóbusz-kirándulásuk is. De érdemes megnézni, hogy kik vettek részt ezen? A klub vezetőinek barátai és közeli ismerősei. Ügy látszik, Taksonyban nem a nyugdíj a mérce. Jól van ez így? Mivel a felsorolt problémák csak a kívülállók számára tűnnek jelentéktelennek, szeretném megtudni a nyilvánosság előtt az illetékesektől: mikor oldódnak meg a felsorolt gondok?" Megoldás májustól Nyeste István, a taksonyi községi tanács elnöke másfél éve dolgozik ebben a munkakörben. Amikor elolvasta olvasónk sorait, röviden csak ennyit mondott: — A községben sajnos valóban sok a hulladék. De májustól az ÁFÉSZ segítségével bevezetjük az intézményes szemétszállítást, igy ez a gondunk megoldódik. S aztán további tájékoztatásából megtudtuk: a vasútállomáson túli területen, távol a község központjától és a Dunától, kijelölték már az új szemétlerakó-telep helyét. S ha megkezdik az intézményes szállítást, talán megszűnik az a furcsa helyzet, amely ma még nagyon jellemző a taksonyi faluképre: a kertek szinte mindenütt gondozottak, ám a kerítéseken kívül már egészen más látvány tárul a járókelők elé ... Segítség a vásárlónak Taksonyi olvasónk levelének további részében az élelmiszerbolt pult alatti baráti körét kifogásolja. Kijelentését sem cáfolni, sem bizonyítani nem tudjuk, egy viszont tény: a ráckevei járásbeli község több mint ötezer lakosának jelentős része a közeli Csepel Autógyárban, illetve a fővárosi munkahelyeken keresi kenyerét. Bejáróként élnek: kora reggel indulnak, s többnyire késő délután érnek haza. Kovács Endre, a Taksony és Vidéke ÁFÉSZ elnöke elmondta: az utazók helyzetét kívánták megkönnyíteni azzal, hogy — ez volt a többség kérése — bevezették élelmiszer- boltjukban az előrendelést. Munkába menet előtt egy cédulára felírják, mit kívánnak vásárolni, azt reggel beadják az üzletbe, amikor pedig hazaérkeznek, becsomagolva, soron kívül megkapják. S ez a módszer a jövőben még inkább előtérbe került. — Május elsején megnyílik az új, hatszáz négyzetméter alapterületű korszerű ABC-áru- házunk, ahol — négyszáz négyzetméteren — élelmiszereket árusítunk majd — közölte az ÁFÉSZ elnöke. — Az egység gazdabolti részében pedig a kiskertekbe különböző szerszámokat is lehet vásárolni. Célunk az, hogy megkönnyítsük vevőink helyzetét, nagyobb lesz a választék is, így az előrendelést szeretnénk minél szélesebb körben elterjeszteni. Az ötlet dicsérendő, ám egy dologról mégsem szabad megfeledkezni. Nevezetesen arról, hogy a napközben betérő vásárlók is keresik a friss kenyeret ... — A dunaharaszti kenyérgyárból mindennap háromszor szállítanak üzletünkbe kenyeret: szombaton is ez a helyzet, s a mennyiség hatvan százaléka teljesen friss, negyven százaléka pedig éjjeli sütés. Ha véletlenül egy szállítás kimarad, akkor két óra hosszáig nincs kenyér. De nyugodtan kijelenthetem, ez csak ritkán fordul elő, nem ez a jellemző. Egyeztetett érdekek Olvasónk nyugdíjasklubbal kapcsolatos észrevételére Kau- nics Magdolnától, a taksonyi művelődési ház igazgatójától kaptunk részletes tájékoztatást. Elmondása szerint a klub két évvel ezelőtt alakult meg, s nem sokkal ezután kirándulásokat szerveztek a résztvevőknek. Az elmúlt év szeptemberétől minden hétfőn rendelkezésükre állt a művelődési ház pinceklubja, ahova rendszerint kártyázgatni jártak az idős emberek. A művelődési ház vezetője azonban tartalmasabb programokról is szeretett volna gondoskodni, ezért egészségügyi, jogi és a régi népszokásokat felelevenítő előadásokat szervezett számukra. Ám Radnics Magdolna szerint ezekre a programokra rendszerint csak az előadók jöttek el. Az ok: a nyugdíjasok mindenekelőtt a vidám műsorokat igényelték. Jogos a kérdés: akkor miért nem ilyeneket szerveztek számukra? — Azt semmiképpen sem bírtuk volna anyagilag. A többi klub, művészeti csoport fenntartására is gondolnunk kell... S így aztán lassanként feloszlott a nyugdíjasklub, annak ellenére, hogy a községben legalább hétszáz ilyen korú ember él. Most az a tervük, hogy Mohai Lajos irányításával — a fővárosban lakik, s egykor művelődésihaz-igaz- gató volt, ma már ő is nyugdíjas — újjászervezik e közösséget. S természetesen úgy, hogy minden érdeklődőt szeretettel várnak majd. Véleményünk szerint, há egyeztetik az érdekeket és egyik fél sem kényszeríti rá akaratát a másikra, bizonyára sikerül közös nevezőre jutniuk. Mert végül is nem szabad megfeledkezni arról: egy klubról van szó, ahova nem vitatkozni, hanem kikapcsolódni, pihenni járnak az emberek ... Falus Gábor
