Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-24 / 70. szám
KTÜriap 1911. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK Együttes, Tökölön Magyar és szovjet képzőművészek együttműködése Szerdán Budapesten ünnepélyes külsőségek között írták alá a magyar és a szovjet képzőművészek szövetsége közötti, 1977-re szóló alkotói együttműködési munkatervet. . A dokumentumot magyar részről Kiss István, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke és Mészáros Mihály, a szövetség külügyi titkára, szovjet részről Borisz Jefimov és Konsztantin Rozsgyeszt- venszkij, a Szovjet Képzőművészek Szövetségének titkárai látták el kézjegyükkel. A két szövetség — az elmúlt évben végzett munkájához hasonlóan — 1977-ben is az MSZMP XI. kongresszusá- mk és az SZKP XXV. kong- resszusának a képzőművészet és az internacionalista kapcsolatok továbbfejlesztéséről szóló határozatainak megvalósítására fordítja a figyelmet. E feladatok sikeres megvalósítása érdekében mindkét szövetség kölcsönösen gondoskodik az alkotók és szakemberek, illetve egyes kiemelkedő fontosságú kiállítások anyagainak rendszeres cseréjéről, valamint a közös szakmai tanácskozások megrendezéséről és lebonyolításáról. A közös alkotói találkozások egyik legfontosabb eseménye lesz az idén decemberben az a budapesti elméleti konferencia, amelyen a közterek, közösségi terek kialakításával, illetve a környezet művészi jellegű átalakításával kapcsolatos problémákat vitatják meg a két szövetség szakemberei. Ady a A költő születésének 100. évfordulóján sokasodik a társművészetek tisztelgése a költészet és a költő előtt. Nemrégen avatták emlékmúzeumát, most Ady arcai-1 szemlélhetj ük a Műcsarnokban. Székely Aladár vallomása A fotó Székely Aladár közreműködésével elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Ady arcainak rögzítésén kívül, túl a dokumentálás fontosságán szinte az irodalomtörténész alaposságával elemezze sorsát, örökségét. Szó helyett képekkel. Hallatlanul frissnek és időszerűnek tűnik ez az 1908 és 1914 között készült Ady-al- bum, melynek sorozatát ezúttal falakra terítve láthatjuk. Mérnek, ítélnek, meggyőznek e fotóremekek e nagy élet állomásairól. Látjuk Lédát, s megértjük Ady vonzódását e gyönyörű asszonyhoz. Látunk mást is. Öt magát, Adyt, — hátradőlve, felénk hajolva égő szemeivel, profilban, gondolkodva, — édesanyja és Csinszka társaságában. Látjuk az érmindszenti szülőházat, s ahogy Babitsosai együtt olvasnak egy terebélyes könyvből. E fotók nélkülönözhetet- len tanulmányok, kiegészítik Szabó István: Ady (bronz, 1977.) A hagyományokat ápolják A színpad közepén a — délszláv hagyományokból ismert — korsót és szalmanyalábot lassan, melankolikusan körbetáncolják az együttes tagjai. Az egyik fiú a magasba emeli a szalmanyalábot, a korsót a többiek lassan körbeadják. Hirtelen átvált a zenekar tüzes, macedón muzsikára, mire a táncolók szilajul körbefo- rognak. A koreográfus hangja szakítja félbe a körforgást. — Tízperc szünet. Háromszor, négyszer fnrnéznak A tököli délszláv népi együttes vezetője, Halász László alapítótag az együttesben. — Decemberben ünnepeljük megalakulásunk tízéves évfordulóját — emlékszik. — Az a célunk, hogy felelevenítsük és ápoljuk a délszláv lakosságú község népi hagyományait. Az együttest Kirschner IIstván alapította, a tamburazenekart pedig Milkovics Mihály, a Szocialista Kultúráért érdemrend kitüntetettje, a Népművészet mestere vezette és sokat köszönhetünk Vince Imre népművésznek is. ök segítették első lépéseinket, s ma is figyelemmel kísérik munkánkat. Milkovics Mihály például számtalan tamburát készített az együttesnek, magam is azon játszom. Van tánc-, zene- és énekkarunk. — A mostani alkalom — fűzi tovább a szavakat Halász László — Baranya megyei turnénk főpróbája. Négy délszláv nemzetiségű községbe látogattunk el, horvát, macedón, szerb és magyar táncfeldolgozásainkkal. Évente háromnégy alkalommal turnézunk. Ebben az évben miniszteri dicsérő oklevelet kaptunk. A tápiószecsői minősítő versenyen az Agatics Antal vezette énekkar kiváló minősítést kapott. — Jubileumunkra feldolgozunk egy táncdrámát — folytatja Halász László. — A községbeli idősebb emberektől népi hagyományokat gyűjtünk. — Fontos célunk az utánpótlás nevelése — veszi át a szót Trndó Lajos, koreográfus, a magyar tánckar művészeti vezetője. — A tánckar első koreográfiája Szecsujac Danyica szigetcsépi tanárnő irányításával alakult ki. Kötelező: a tambura cs a harmonika György Mihály, a felnőttzenekar legfiatalabb tagja bass prímán, vagyis egy jellegzetesen délszláv népi hangszeren játszik. — Hét éve tanulok Kirschner Istvántól, minthogy a zenekar akkor fogadott be a tagképzőművészetben jai közé. Szeretem a hangszert s az együttesben sohasem éreztették velem, hogy én vagyok a legfiatalabb. — A legkisebbek hangszeres próbáját Vince Imre népművész, a budapesti szerb-horvát gimnázium tanára vezeti. — Sokszor felléptünk belföldön és külföldön — mondja. — Most a legfiatalabbak- kal foglalkozom. A gyerekeket a régi hangszerek megbecsülésére neveljük. A délszláv zenekarok különleges hangzását a szokatlan kvarthangolás okozza. Legjellegzetesebb hangszerünk a tambura és a harmonika. Mindkettőn meg keli tanulniuk előbb, hiszen a horvát népzenéhez a tamibu- ra, a szerb és a macedón muzsikához a harmonika használata szükséges. I Később a nagy zenekarban Gyakorolnak a gyerekek. Ágin Lajos tamburán játszik, Zsurzsic Iván éppen a harmonikát teszi vissza a tokjába. — Mindketten két éve próbálunk — szólal meg Zsurzsic Iván. — Az iskola befejezése után szeretnénk bekerülni a nagy zenekarba. A tököli délszláv nemzetiségi együttesben sokoldalú munka folyik, amelyet magas szinten képzett vezetők irányítanak. A generációk megőrizte hagyományok bizonyítják: a község lakóiban elevenen él a nemzetiségi kultúra tisztelete. Pósa Zoltán Bölöni György, Földessy Gyula, Hatvány Lajos, Révész Béla, Bóka László és Király• István Ady költészetének lényegét feltáró könyvelt. Ehhez az emlékezéshez társul a Petőfi Irodalmi Múzeum, mely teret adott a Fiatalok Képzőművészeti Stúdiójának, melynek pályázatára számtalan szobor, grafika, festmény érkezett az Ady tematikából. Új vizeken járok Nem illusztrációkat, hanem értelmezéseket látunk, szabad képi eszmetársításokat. Almá- sy Aladár színvonalasan groteszk rajzokkal Lédát ábrázolja, Aranyi Sándor A fekete zongora képi környezetét tárja fel. Festmények, grafikák analizálják Ady verseit Babos Éva, Benyó Ildikó, Decsi Ilona, Dorosz Károly, Nagy Gábor, Zöld Anikó közreműködésével. Figyelemre méltó a váci Blas- kó János Ady érme a szentendrei F. Zámbó István és Holdas György képei, szobrai. Egyenletesen jó a fiatalok Ady emlékezése. Az átlagból is kimagaslik Bráda Tibor és Rát- kay György megoldása, mert ők Ady világának összetett egységét képesek megvalósítani a helyesen kiválasztott vizuális eszközökkel. Szabó Iván adománya a ráckevei Ady Galériának Szabó Iván is az évfordulóra készítette új Ady-érmét, melyet a ráckevei gimnáziumnak adományozott. Juhász Gyula, Radnóti Miklós, József Attila- bronztáblák mintázása közben gondolt Adyra, a rá annyira jellemző mélységgel és ötlet- gazdagsággal. Életerős ifjú tekint ránk nagy szemekkel, az új gondolatok és eszmék izzásával. Az arc formáira telepszik az emberi méltóság. A Borbás Tibor: Ady Lédával hajfonat, az erős homlok és a szemekben villanó tekintet szobrászi kiemeléseihez csatlakozik a száj hangsúlyozott vonala. Azt fejezi ld benne, ami megmaradt és holnappá terebélyesedett, — a szép, tiszta emberi szigorúságot, a fényt, az erőt és igazságot. Kicsit minden mai fiatalra hasonlít ez az arc a maga világos és magabiztos nézésével, s ez a hasonlóság a jövő lehetősége. Szabó Iván Busója után ez a második mű, melyet Ráckevé- nek ajándékoz, — s nem véletlenül Ady-érmet az Ady Gimnáziumnak. Azért, hogy ifjú szivekben terebélyesüljön a költészet ínyughatalan lendülete. L.M. A Busdi-cirkusz vendégjátékai Augusztusban Cegléden lepnek porondra — Célunk, hogy programunkat állandóan gazdagítva, a modern, ember pszichikai igényeinek megfelelő szórakozást nyújtsunk a nézők, minden korosztályának — mondta — Otto Netzker, az NDK Centrái-cirkusz vezérigazgatója, azon a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyet a Busch-cir- kusz magyarországi vendégjátéka alkalmából rendeztek az NDK Centrumban. A tájékoztatót Heinz Dupnik, az NDK nagykövetségének kultúratta- séja nyitotta meg. Az NDK és a magyar cir- kuszművésaek között kialakult jó kapcsolat eredményeképpen immár nyolcadik alkalommal látogat hozzánk a Busch-cir- kusz. A társulat ezúttal teljesen új műsorral érkezett. A két és fél órás, 14 számból álló műsorban több világviszonylatban is egyedülálló produkció kapott helyet. Látható például bölényrodeó, tigrisek és oroszlánok közös attrakciója a fodrászszalonnak berendezett ketrecben, gólyalábakon sétáló kötéltáncos és villámzsonglőrök. A 150 tagú, többségében fiatalokból álló társulat 42 magyar várost keres fel, 3000 személyes sátrával és 100 vadállatával. Az első bemutatkozó előadásukat Mosonma- gyaróvárott rendezik március 27-én. A szeptember 2ű-ig tartó vendégszereplés során három napra ellátogatnak Ceglédre is, augusztus 21-től 24-ig. Biaskö János: Ady-érmek Otto Netzker beszámolt arról is, hogy az NDK televízió rendszeresen ad helyszíni közvetítéseket a Centrál-cirkusz- ból, illetve a hozzá tartozó Busch és Beratina cirkuszból. Hasonló műsorok minden bizonnyal hazánkban is nagy sikert aratnának. Ugyancsak nagyszerű ötletnek tűnik a Sztárok éjszakája című rendszeresen visszatérő műsoruk, amelyben az NDK legnevesebb színészei és énekesei mutatkoznak be amatőr cirkuszi művészként. Kr. Gy. HETI FILMJEGYZET, A második utca foglyai Anne Bancfroft és Jack Lemmon, A második utca foglyai című film főszereplői A színhely New Yorik, a Második utca, s abban is egy felhőkarcoló. Itt él Mel Edison, a szürke kisember, és felesége, Edna. És miután a filmet a színdarabjai és filmjei révén nálunk is jól ismert Neil Simon írta, Mel Edisont pedig az ugyancsak jól ismert Jack Lemmon játssza, a többi majdnem előre kiszámítható. Kiszámítható pedig azért, mert jól tudjuk, hogy bár Neil Simon igen rutinos szerző és kisujjában van a dráma- és filmírás minden csínja-bínja, egy valamit mégsem igen lehet elvárnunk tőle: a mélységet. Azaz azt, hogy ügyesen meglátott figurákat mozgató, kitűnően bonyolított cselekmé- nyű, műveiben többet adjon számos divatos téma és probléma kellemesen felszínes ábrázolásánál. Mondánivalói jobb esetben szórak'oztatóak (rosszabb esetben közhelyek), s gondosan ügyel arra, hogy jól megírt munkái inkább közönség- és kasszasikert, mintsem vitákat arassanak. És kiszámítható ez a film jóelőre azért is, mert Jack Lemmon neve és figurája eleve azt sejteti, hogy ezt a kisembert, ezt a Mel Edisont számtalan kisebb-nagyobb, de többnyire igen mulatságos megpróbáltatás fogja érni, és ő ezek következtében igen mulatságosan viselkedik majd: ideges lesz, letargiába esik, dühöng, esetleg öngyilkosságot kísérel meg. Mindezt persze nagyon kacagtató módon. A film — melyet Melvin Frank rendezett — szóról szóra igazolja várakozásainkat. Mel, a kisember annyi bosz- szúságon megy keresztül, hogy csak győzzünk rajta nevetni. A nagyváros ismert kellemetlenségei szinte csőstül zúdulnak a nyakába; összeesküszik ellene a közlekedési és használati tárgyak technikája, „élveznie” kell a hatalmas lakóház minden kétes értékű „oldását”, satöbbi, satöbbi. És ekkor jön a nagy meglepetés: elbocsátják állásából. (A meglepetésben a néző kevésbé osztozik: előre tudni lehetett, Ezt nem Pedagógiai célzatú film ifjú pedagógusjelöltekről pedagógiai tanulságokkal — így ösz- szegezhetnénk az új szovjet filmet, Ilja Frez rendező munkáját (a forgatókönyvet Mihail Lvovszkij írta). A történet hőse öt tanárjelölt. Egyhónapos gyakorlóidejüket töltik egy vidéki város egyik iskolájában, s ezenközben szépen végigélik a kezdő pedagógusok valamennyi érdekes, izgalmas vagy éppen keserű élményét. Az idősebb kollégák gyanakvóak, de azért van köztük, aki megérti a fiatalokat. A gyerekek gyanakvóak, de azért van köztük, aki megérti a fiatal nevelőket. Az Percek Tulajdonképpen az új bolgár filmnek is erősen pedagógiai tendenciája van. Hőse, egy éppen érettségi előtt álló fiú, A^zen, úgynevezett problémás gyerek, aki problémás környezetből jött: apja iszákos, és igen kétes egzisztenciákkal áll kapcsolatban. A fiút egy nyugdíjas tábornok karolja fel, s az hogy egy ilyen kétbalkezes, szerencsétlen, peches embert előbb-utóbb kirúgnak.) És ezzel még nincs vége Mel megpróbáltatásainak. Kirabolják a lakásukat; rosszul érzi magát egy vidéken töltött hétvégén; nem talál állást; amikor meg a felesége dolgozni kezd, abba „csavarodik” bele, hogy az asszony tartja el. Ismét csak nem meglepetés, hogy Mel üldözési mániába esik, és mivel a baj nem jár egyedül, a felesége is állás nélkül marad. Együtt van tehát itt úgyszólván minden, ami egy divatos depressziós témában együtt kell legyen. A nagyvárosi életforma okozta stressz, az elbizonytalanodás, az elidegenedés, a létbizonytalanság, a rossz közbiztonság — mintha egy lista feküdt volna a szerzők előtt, és ennek címszavait pipálták volna ki alaposan, módszeresen. No és persze humoros szituációk kíséretében, elvégre Lemmon komikus, és tőle nem drámázást vár a közönség, és elvégre Neil Simon vígjátékszerző, és tőle sem tragédiákat várnak a nézők. És pontosan ez az, amiért a film nem sikerült. Mert teljesíti ugyan „a” néző elvárásait, csakhogy közben maga mondja meg a nézőnek, mit is kell elvárnia. A nagyvárosi életforma csődjéről, idegölő, egyéniséget romboló hatásáról nagyon komoly szociográfiák és még komolyabb művészi alkotások születtek már. A második utca foglyai ezek után olyan, mintha e művek komikus variációja, a témát fonákjáról megmutatni kívánó alkotás akarna lenni. De nem az, hanem egyszerűen csak felületes és sablonos. Hogy ne várjunk csodákat egy Vígjátéktól? Miért ne várnánk? Chaplin Nagyvárosi fényekje is vígjáték, mégis mennyi szomorú-keserű igazságot tud elmondani a nagyvárosi életről. Hogy Neil Simon és Melvin Frank nem Chaplin? Hát — ez is igaz ... tanultuk öt fiatal pedagógus gyanakvó, de azért van köztük, aki mindenkivel megtalálja a megfelelő hangot. Végül aztán eltelik az egy hónap, és a tanárjelöltek tapasztalatokkal megrakodva — ha nem is mindig gazdagodva — térhetnek haza. A legfőbb tapasztalat és tanulság: egy tanárjelölt sok mindent megtanul, de vannak dolgok, amiket nem tanítanak az egyetemeken és a főiskolákon, viszont „az életben” kiderül, hogy gyakran éppen ezek a legfontosabbak. Nem vadonatúj gondolat, de nem árt újra meg újra elmondani. Ismétlés a tudás szülőanyja. és évek ő támogatásának sokat is köszönhet Ászén. De egy fiatal embernek meg kell találnia a maga saját életét, útját. Ászén végül is ilyen tervekkel — és reményekkel — búcsúzik a nézőtől. Ilja Velcsev rendező igyekszik a történet didakti- kusságát ellensúlyozni — nem mindig sikerrel Takács István