Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-23 / 69. szám
fF.ST M rem 1977. MÁRCIUS 23., SZERDA an Ülést tartott a Magyar Partizán Szövetség választmánya A Magyar Partizán Szövetség választmánya kedden tartotta évi ülését. A tanácskozáson a választmány tagjain kívül jelen voltak az MSZMP KB, az MSZMP megyei bizottságainak és a budapesti párt- bizottságnak a képviselői, valamint a Magyar Partizán SzöT vétséggel együttműködő szervezetek képviselői is. Fehér Lajosnak, a szövetség elnökének megnyitója után a választmány megvitatta, majd jóváhagyta a Magyar Partizán Szövetség 1976. évi tevékenységét. A vitában felszólalt Rónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, dr. Lengyel László, a Bács-Kiskun, Kohári Ferenc, a Szabolcs-Szatmár, Bracha János, a Békés megyei pártbizottság tagja, Brehó Gyula, Keleti Ferenc, Berecz Béla és dr. Tihanyi Sándor, a választmány tagja. A vita alapján megállapították, hogy a jövőben nagyobb szükség van az agitációs és propagandatevékenységre és több segítséget kell adni az ifjúság hazafias és internacionalista nevelőiével foglalkozó szervezeteknek. Törekedni kell a történelmi kutatómunka és a visszaemlékezések gyűjtésének gyorsítására is. A választmány egyetértett a szövetség 1977. évre előirányzott feladataival. Megkezdődött a II. ipargazdasági tudományos konferencia A Magyar Tudományos Akadémia ipargazdasági bizottsága és ipargazdasági kutatócsoportja rendezésében kedden megkezdődött a II. ipargazdasági tudományos konferencia az ' MTA dísztermében. A konferenciát Köpe- czi Béla akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese nyitotta meg, majd Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese tartott előadást iparpolitikánkról és az ipar előtt álló feladatokról. A miniszterelnök-helyettes bevezetőben hangsúlyozta: az elmúlt évtizedekben a nemzeti jövedelem négyszeresére, az ipari termelés hat és félszeresére növekedése nemzetközi mérce szerint is jelentős, de reálisan kell látnunk, hogy a gazdasági növekedés az utóbbi negyedszázadban világszerte meggyorsult. A munka termelékenysége a magyar iparban a fejlettebb országok színvonalának átlagosan legfeljebb felét éri el. A termelékenység alacsony színvonalában számos tényező együttes hatása • türöződik. Az egyik, hogy gépi ellátottságunk, s különösen a géppark korszerűsége és technológiai kihasználása alacsonyabb, mint a fejlett országokban. Számos vizsgálat azonban azt igazolta, hogy termelékenységi elmaradásunk nagyobb részben az ipar vezetésének, szervezettségének és a termelés műszaki kultúrájának alacsonyabb színvonalára vezethető vissza Épül az átadó-átvevő állomás Júniusra tervezik a keleti termékvezeték üzembe helyezését Magyarország és a Szovjetunió között Leninvárosig kiépülő keleti termékvezeték összekapcsolja majd a két ország kőolajtermék-szállító vezetékhálózatát, s lehetővé teszi, hogy évente 1,6 millió tonna szovjet benzint vagy gázolajat kapjon az ország. Tavaly májúéban írták alá a közös beruházás rhegvalósítá- sáról szóló kormányközi egyezményt. A határtól Nyír- bogdányig szovjet szakemberek már kiépítették a vezetéket; a Leninvárosig terjedő másik szakaszon pedig a magyar építők dolgoznak. A legfontosabb munka most :á nyfrbogdányi átadó-átvevő mérőállomás megépítése, felszerelése, s június 30-i üzembe helyezése. Enélkül a szállítás sem kezdődhet meg, hiszen előbb gondoskodni kell a folyamatosan érkező olajtermékek pontos és hiteles méréséről. A miniszterelnökhelyettes ezután az iparpolitikánkban jelentkező új vonásokról beszélt: a korábbinál sokkal nagyobb figyelmet fordítunk a vezetés és a szervezés színvonalának emelésére. Űj vonás az is, hogy a legutóbbi években az ipari termelés már teljes egészében a termelékenység növekedéséből táplálkozott. A munkaerőhelyzetről szólva megállapította: a munkaerő biztosítása egyre nehezebb. Az V. ötéves terv időszaka újabb próba elé állította gazdaságunkat. Iparpolitikánk fő vonala változatlan, de ezen belül mielőbb ki kell alakítani a rövid- és a hosszú távú feladatok összehangolt, kiegyensúlyozott megoldásának útjait. Ehhez eredményeink tudatában, de sokkal kritikusabban kell megítélnünk az ipar jelenlegi műszaki vezetési, szervezési színvonalát — hangsúlyozta Havasi Ferenc. A hatékony munka feltételei közül két tényezőt emelt ki. Az egyik, hogy minden munkafeladatot racionálisan, szervezetten, gyorsabban, kevesebb ráfordítással oldjunk meg. a másik, hogy olyan munkafeladatokat tűzzünk ki, amelyek a leggyorsabban vezetnek célunkhoz: a keresett, versenyképes termékek előállításához. Termelésünknek a jövőben jobban kell igazodnia a kereslethez. Fontos azonban a termékek fejlesztése, korszerűsítése, gyártásuk hatékonyságának fokozása. A miniszterelnök-helyettes előadása után a konferencia két szekcióban folytatta munkáját. Az elsőben az ipar termelési struktúrájának fejlesztési kérdéseit vitatta meg. A szekció elnöke dr. Horváth László nehézipari miniszter- helyettes. E témakörben többek között a nemzetközi ipari struktúra-átalakulás kérdéseivel foglalkoznak az előadók. A másik szekcióban dr. Tre- thon Ferenc pénzugyminiszr ter-helyéttes elnökölj a téma: az iparvállalat a gazdaságirányítás rendszerében. Szó lesz a számítógépek alkalmazásáról a vállalati középtávú tervezésben, és a munkások szerepéről az iparvállalatok vezetésében. A konferencia ma folytatja munkáját. Rangsorok, kétkedők Nem cél, hanem eszköz A fejlesztés forintja Nagy test, vékony lábon A népgazdaság negyedik ötéves tervéről 1970. október 3- án elfogadott törvény szerint 480—500 miliárd forint fordítható beruházásokra. A tényleges felhasználás ezzel szemben 574 milliárdot tett ki, a tervezettnél 15—20 százalékkal többet. Mondhatni, hagyományos jelenséget tapasztalhattunk, hiszen a harmadik ötéves tervben beruházásokra költött 330 milliárd forint is 14 százalékkal volt nagyobb az eredetileg számítottnál. A pénzügyi keretek túllépése önmagában még nem okozna nehézségeket, ha ellensúlyozná a tervezettet meghaladó termelés, a vártnál bőségesebb nyereség. Sajnos, erről nem beszélhetünk. Érthető, indokolt tehát az, amit a XI. kongresszus határozatában így olvashatunk: „A műszaki fejlesztésre rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők ésszerű felhasználásával arra kell törekedni, hogy a népgazdaságunk adottságaival összhangban álló területeken a technikai haladás élvonalába kerüljünk. Ennek érdekében a beruházási igényeket népgazdasági, társadalmi fontosságuk szerint kell rangsorolni.” Sietségből késés Elgondolkoztató esetek: Szi- getszentmiklóson új transzformátorállomást építettek. Több, mint három esztendő, 39 hónap kellett — kellett? — ehhez a munkához, amelynek értéke mindössze 25 millió forint. A Váci Kötöttárugyár körkötőüzemének átadására a kezdéstől számítva 45 hónap elteltével került sor, bár a beruházási összeg 35 millió forintot tett ki csupán. A solymári tégla- és cserépgyár kettes számú égetőkemencéje kerek négy esztendeig épült — 41 millió forint beruházási összeg fejében —, s hogy ez menynyi idő, azt érzékeltessük a következővel: nemzetközi átlagban hat hónap kell egy ilyen termelőegységhez. Hasonló példákkal degeszre tömhetjük tarsolyunkat. A rendteremtés persze ott kezdődne, hogy rangsorolják, ki, mikor juthat el a startig, s ott tői senki nem jött el, pedig róluk és nekik is szólt, ami ott elhangzott. ^Többen joggal mondották a fiatalok közül: ha szórakozni, művelődni akarnak, el kell utazniuk a községből a környékre — itt nincs semmi alkalom. — Több emberi kapcsolatra lenne szükség — mondották —, jó lenne, ha törődnének velünk. Köszönjük ezt az estét is, hiszen itt érezzük, hogy vannak, akik kiváncsiak a véleményünkre. Az emberi kapcsolatok kiépítését már az iskolában kellene elkezdeni. Ott is olykor, mintha csak a szakmai tudás, az anyag elsajátítása lenne a fontos, a nevelés, áz együvé tartozás érzése a sok munka, a rohanás miatt elfelejtődik. Pedig a rohanás, a sok munka is azért van, hogy közelebb jussunk egymáshoz. — Párttag vagyok — szólt közbe Saj- ber Pál. — Szívesen vállalnék társadalmi munkát is, segítenék, ha hívnának. A községnek kevés a fejlesztésre fordítható pénze, a mi társadalmi munkánkkal növelhetné az összeget. 1961 óta mindössze kétszer kaptam a község valamilyen rendezvényére meghívót. Nem lenne szüksége 3800 bejáró segítésére Maglódnak? Mit kapunk vissza belőle ? Dehogynem. S ha nem is segítene mind a,3800 ember, annyi azonban bizonyos, hogy nem nyolc forint társadai- mimunka-érték jutna itt egy főre. Kétszer is rákérdeztem az elképesztő számra, hiszen a megyében nem ritka az ezer forint feletti összeg sem. — Lehetne többet tenni — toldotta meg Nagy János. — Legtöbben évtizede, vagy már régebben vagyunk hűségesek egy vállalathoz vagy üzemhez a fővárosban. A többség a Ganz-MAVAG-ba, a Kőbányai Sörgyárba, a Taurus Gumigyárba, a MÁV Északi Járműjavítóba jár be. Ezekben a gyárakban, vállalatoknál termeljük a hasznot — és mit kapunk vissza belőle? Ledolgozza mindenki a magáét, utazunk, alszunk, alig jut nekünk több, pedig juthatna. Valóban. A napokban érkezett levél a dabasi járási Tatárszentgyörgyről szerkesztőségünkbe. Arról adott hírt Újvári Tibor klubkönyvtárvezető, hogy a Csepel Művekkel szerződést kötöttek, mert oda sokan járnak a környékükről dolgozni. Elhatározták, hogy közösen gondoskodnak a bejárók művelődéséről. Reális tervet szövögetnek —, azaz azóta a terv kis része már megvalósult: idén négy alkalommal rendeznek műsort, kiállítást. A nagykátai járásban ez már régen így van. S nemcsak a művelődésre szerződnek sok helyen. Van, ahol az óvoda-, a bölcsőde- vagy az iskolagondokban is osztoznak a fővárosiak. A monori járásból 37 ezren járnak be, mondotta Kozák Sándorné, a járási pártbizottság titkára. Harminchétezer ember nem veszhet el utazás közben a közösség számára. A harminchétezer között a maglódi csaknem négyezer bejáró a szomszédos községek lakóival összhangban jogosan kéri: az ő közreműködésükkel, segítségükkel valameny- nyiük tudását, tapasztalatát, erejét ösz- szeadva változtassanak ezen a méltatlan helyzeten. Változtassanak. Ne csak az otthoni könyvtár, a tv, a rádió, a jól-rosszul kézbesített napilapok jelentsék a szórakozást, a művelődést. Se Budapesten, se a község számára ne kallódjanak el ezek az értékes emberek. Sok intézmény, szervezet felmérte, vizsgálta, megállapította már a bejárók hátrányosabb helyzetét. (Maglód iskolásai és pedagógusai is kiváló kutatást végeztek — társadalmi munkában.) Most azonban tovább kívánnak lépni a megállapításoknál. Egyoldalú lalak A továbblépés egyik módja a tanácsi gyors intézkedés azokban az ügyekben, amelyek rá tartoznak. A helyi szervek a tájékoztatáson is javítani kívánnak, hiszen a bejárók sokszor olyasmiről panaszkodnak, amiről már épp gondoskodnak. Csak egyetlen példát: mondották, bürokratikus a beteg- állományba vétel. Először a községi orvos elküldi a beteget Gyömrőre, onnan vissza, azután kerül sor a Rókus kórház szakrendelőire... több nap vész el a; szabadság terhére, míg kiírja őket az orvos. Jogos panasz, hogy órákat várnak a rendelésnél... De már épül egy új rendelőintézet, ami könnyít a helyzeten. — Rövidesen lesz járási orvos. Tudniuk kellene arról a bejáróknak is, hogy Monoron tisztítószalon épül, hogy Vecsésen, Pilisena bejárók közül választott tanácselnököt a lakosság, hogy a megye vezetői épp Maglódnak forintokat szavazott meg pótlólag tornatermi és iskolai gondjaik enyhítésére ... A változtatás másik módja, amit sokan felajánlottak: szervezzék a bejárók között is a társadalmi munkát Maglódon —, ne csak a puszta erőért, hanem az erkölcsi összefogásért is, azért, hogy sajátjuknak érezze a 3800 ember azt, ami a községben történik. A változtatás legfőbb iránya —, a fővárosi üzemek megmozdulása. Eredményes ma már az a törekvés, hogy a mezőgazdasági termelési rendszerek hatékonyságáért, ha kell, elmossák a közigazgatási határokat; az ipari termelés, ha úgy kívánja, fővárosi gyárak gyáregységeket alapítanak Pest megyében, szolgálják a közös érdeket. Csupán az ember lenne áldozata a közigazgatási határoknak? Ez így nem pontos. Pest megyéből a főváros felé — lásd a 183 ezer bejárót —, nem vonják meg a határokat. Miért emelkednek hát korlátok, sokszor falak, ha arról beszélünk: valamennyi üzemnek, ahol bejárót foglalkoztatnak van anyagi és erkölcsi kötelessége saját dolgozóival szemben? Nemcsak abban, hogy jó munkahelyi körülményeket teremtsenek számukra, hanem abban is, hojgy törődjenek velük kapun kívül. Hogyan töltik szabad idejüket, hogyan élnek, milyen körülmények között vásárolnak, hogyan helyezik el óvodákban, bölcsődékben gyermekeiket. Arról a sok ezer emberről van szó, akik minden fáradtság, kényelmetlenség ellenére hűségesen dolgoznak a gyárakban, intézményekben, legtöbbjük törzsgárdatag, onnan kíván nyugdíjba menni. Annak arányában, amit a bejárók a fővárosban az országnak termelnek, jusson vissza abból számukra is valami, a szocialista brigádok az ő gondjaikkal is törődjenek. Nem jótékonyságból, nem kampányfeladatként, nem egyéni ritka akcióként, hanem intéz- m é ny esen. Sági Agnes folytatódna, hogy szigorúan számon kérik, a meghatározott idő alatt célba ért-e?! A liasonlal jó Egy beszélgetés alkalmával az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium beruházási kérdésekben illetékes miniszterhelyettese úgy fogalmazott, hogy a beruházási tevékenység nagy test, vékony lábon, azaz a megalapozottsággal, az előkészítéssel van baj. A hasonlat jó, mert ez a „nagy test” valóban billeg a vékony lábakon, nem tudni, mikor veszti el egyensúlyát. S amikor dülöng, egyszeriben elvész szem elől a tényleges társadalmi érdek, csak az látszik fontosnak, ho'tv e nagy test valahogy megálljon... .Miféle mérce mutatja meg, mi a fontosabb, tehát a rangsorban előbb álló? Bátran leírhatjuk a közhelyet, hogy ez a mérce a társadalmi érdek, csakhogy ennek leírása nem, betartása annál inkább változtatna a helyzeten. Napjainkban ez az össztársadalmi érdek a már folyamatban levő beruházások mielőbbi befejezését, a kivitelezés meggyorsítását diktálja. S azt is. hogy a népgazdaság szerkezetére lényegesen kiható nagyberuházásoknál az erőket összpontosítsák, szüntessék meg a fejlesztési eszközök szétaprózottságát. Ezeknek a követelményeknek egy nagy baja van. Az, hogy általánosak, nélkülözik a konkrét címzetteket, nem tudni tehát, kinek miként kell igazodnia a megszabottakhoz. így már nem meglepő, hogy bár a rangsorolás kötelme ismert, a megyében a vállalati körben tervezett fejlesztések most, az ötödik ötéves tervben másfélszeresen haladják meg a tényleges lehetőségeket. Nem gyógyíthatatlan Szakemberek bizonyos köre úgy vélekedik, hogy a beruházási tevékenységnek — világszerte — gyógyíthatatlan betegségei vannak. E bajok egyike például a beruházási célok homályos megfogalmazása, azaz annak meghatározása, mit akarnak a fejlesztéssel elérni. A cél hazai gyakorlatunkban arra egyszerűsödik, hogy képes legyen az új egység ennyi tonna vagy darab áru előállítására, arra viszont már senki sem keresi a feleletet. hogyan legyen erre képes! Szó sincs gyógyíthatatlan betegségekről! Arról sokkal inkább, a beruházás egy-egy részletében meglevő érdekeltség nem ötvöződik egésszé, azaz a beruházás egészének pontos határidőre történő, a költségeket túl nem lépő átadásában senki sem érdekelt. Az érdekeltségi rendszer alapvető hibáira vezethető vissza, hogy a tervben megszabott követelmények és a tényleges eredmények a legritkábban egyeznek egy-egy beruházásnál. Ha ugyanis jól működne az érdekeltségi rendszer, aligha tör- , ténhetne meg, hogy egy olyan, átlagos vállalati fejlesztést, mint az Épületasztalos és Faipari Vállalat ócsai fatelepe és szabászata, két évvel az eredeti határidő után adjanak át véglegesen rendeltetésének, „természetesen” a tervezett költségeket túllépve. S nehogy félreértés legyen, korántsem kizárólag ipari, termelőágazati gondok ezek. Hiszen a kemencéi turistaház is 44 hónap alatt készült el, mondhatnánk, egy-egy személyre egy hónapot szántak, hiszen az intézmény befogadóképessége 48 fő. Nemzetközi összehasonlításban ennél kevesebb idő kell egy 1500 ágyas luxuskategóriájú szálloda megnyitásához .., Kinek fontos ? A megyei beruházási vállalat tapasztalatai szerint rengeteg idő telik el terméketlen vitákkal, amik kizárólag arra szolgálnak, hogy egyik vagy másik fél presztízsét növeljék. Egyszerűbben: nem a létesítmény a fontos, hanem az, ki tudja érvényesíteni az akaratát. S ebben tervező, kivitéle- ző éppúgy jeleskedik, mint a megrendelő. Néhány megyei fejlesztés — így a százhalombattai két nagy ipari üzem, a finomító és az erőmű építése, óvodák tető alá hozása — bizonyította, lehet gyorsan dolgozni. Csakhogy e gyorsaság mögött mindenkor megtalálhattuk azt az erkölcsi többletet — a politikai testületek, az irányító hatóságok különleges támogatását —, amely helyettesítette az érdekeltség hiányzó elemeit. Túl sok azok száma, akiknek egyetlen teendője a — kétkedés. Rangsorban, a jó előkészítés szükségességében, a feladatok megoldhatóságában, mindenben. Munka, cselekvés helyett kétkednek ezek a? emberek, vaskos irattartókbe' előcibált papírokkal bizonygatják, ők már ekkor és akkor, ezt és azt közölték, kifogásolták, s megtehetik, mert hiszen jövedelmük ugyanany- nyi, mintha megszakadnána1 az igyekezettől. Itt a bajok í" forrása. Mert tarthatatlan helyzet, hogy míg az egyik oldalon — általánosságban — a társadalom folyamatosan szigorítja a követelményeket, a másik oldalon — a konkrét feladatoknál és személyeknél — nyoma sincs a szigorúságnak, az erkölcsi, anyagi elszámoltatásnak, hogy emberek jó! megélhetnek a cselekvést helyettesítő örökös kételkedésből. Mészáros Ottó Biztató első negyedév Őrbotlyáiibaii Már folyamatosan termel az ország legkorszerűbb téglagyára örbottyánban. Az Épületkerámiaipari Vállalat új gyárában évente 60 millió kisméretű téglának megfelelő falazó anyagot tudnak majd készíteni. Az idei tervük már 45 millió tégla. Az új gyár jól kezdte az évet, első negyedéves tervét már március közepére teljesítette.
