Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-22 / 68. szám
A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közgyűlése Helyi csoportok minden községben, az idén A TIT gödöllői járási-városi szervezete március 20-án, vasárnap, a gödöllői Agrártudományi Egyetem rektori tanácskozótermében tartotta közgyűlését, amelyen megjelent dr. Szemes Gábor, a Pest megyei TIT-szervezet elnöke, Földes István megyei TIT-titkár, Dicső Eleonóra, a járási pártbizottság munkatársa és Jósvai Lajos, a járási hivatal elnökhelyettese. Növekvő igények A közgyűlésen először Hajnal Irén, a TIT járási-városi szervezetének titkára fűzött kiegészítést az elnökség által korábban összeállított, s minden tagnak megküldött írásos beszámolójához, amely az elmúlt öt évben végzett- munkáról adott részletes tájékoztatást, amelyből kitűnt, hogy több mint kétszeresére nőtt a járási-városi szervezet taglétszáma. 1972-ben 102-en, jelenlen 212-en tevékenykednek a különböző szakosztályokban. Érdekes képet mutatnak azok az adatok, amelyek az ezer lakosra jutó ismeretterjesztő előadások számát jelzik. Ezekből kiderül, hogy amíg járási székhelyünkön, ha kis mértékben is (az 1972-es 5,2-ről az 1976-os 4,6-ra) csökkent, a járásban ennél nagyobb mértékben (5,1-ről 5,8-ra) nőtt az ezer lakosra jutó előadások száma, ami mutatja, hogy a környékbeli lakosság körében végzett ismeretterjesztésben nagyobb az előrehaladás. S eíiben a szervezet irányítóin kívül a községi, területi csoportok lelkes munkatársainak is része van. Ma már ott tartunk, hogy egyre több helyen igénylik az ismeretterjesztés valamilyen formáját, s ha ez találkozik az ügy helyi patro- nálóival, az eredmény nem marad el. Jó példa erre a pé- celi és az aszódi TIT-csoport munkája, valamint a nemrég alakult bag—hévízgyörki, a dá- nyi és a csömöri csoportoké. A tervek szerint az év végéig minden nagyközségben megalakul a helyi csoport. Az elnökség beszámolója az önkritikus megállapításokat sem nélkülözte. Az időszerűvé váló feladatok megvalósítása mindig új vagy újszerű tennivalókat ad a TIT-szervezet irányító testületének is, végrehajtásuk azonban nem mindig zökkenők nélküli. A TIT társadalmi szervezet, tagjai mindennapi elfoglaltságuk mellett végzik felvilágosító, nevelő munkájukat. Hogy ennek mennyire tudatában vannak TIT-szerveze- tünk tagjai: azt a közgyűlés számos felszólalója igazolta, akik a gondokon túl az ismeretterjesztés színvonalának emelésére vagy egyéb tennivalókra tettek javaslatot. Dr. Mélykúti Csaba mondotta: jó lenne, ha megalakulna a gödöllői TIT-klub, amely nagymértékben hozzájárulhatna a szervezeti élet élénkítéséhez. Elmondta tapasztalatát, hogy nagy az igény az olyan előadások iránt, amelyeket szemléltetőeszközökkel színesítenek, s erre a TIT-szerve- zetek nincsenek megfelelően felkészülve. Dr. Pacs István annak a véleményének adott hangot, hogy a szakmai felkészültség mellett növelni kell a TIT-előadók aktuális politikai és pedagógiai képzését. Amit helyben is lehet Dr. Csighy Tibor arról szólt, hogy az egyetemről kikerülő mérnökök, akik ma még TIT-szervezetünk tagjai, olyan képzést kapjanak az egyetemi csoportban, hogy későbbi munkájukon kívül fontos tevékenységüknek tartsák lakóhelyükön a friss szakmai eredmények ismertetését, és bizonyos művelődési feladatokat is el tudjanak látni. Másokkal együtt ő is hiányolja, hogy az ismeretterjesztő munkában sem elég szoros a kapcsolat a mezőgazdasági tudományok egyik legnagyobb hazai bázisa — Gödöllő — és a környező gazdaságok között. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen van — mondotta — az ország második legnagyobb mezőgazdasági könyvtára. Nyilvános könyvtár, amely az előadóknak a felkészülésben igen nagy segítséget tudna nyújtani. A TIT keretében megvalósítható egyik időszerű kérdésről, a vezetésís- meretek terjesztésének szükségszerűségéről is szólt. A világnézeti nevelés Dicső Eleonóra, a járási pártbizottság munkatársa hozzászólásában kiemelte, a TIT munkájában igen fontos, hogy figyelembe vegyük: a tudományok ismerete nemcsak a vezetőkre vonatkozik, mindenkinek az ismeretanyagát bővítenünk kell. A konkrét járási feladatokról szólva hangsúlyozta, hogy fokozni kell erőfeszítéseinket a marxizmus— leninizmus hatékony terjesztésében. Novák László, a járási hivatal mezőgazdasági osztályának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemrég megalakult községi közművelődési bizottságok nagyban hozzájárulhatnának a járási TIT-szervezet munkájához, elsősorban a területi szervezésekben kaphatnának szerepet. Polónyi Péter, járási köz- művelődési felügyelő azt mondta lényegesnek, hogy nagyon időszerű összehangolni a kulturális és az ismeretterjesztési tevékenységet. A szórakozás, a művelődés és az ismeretterjesztés ma már korunk igénye — ilyen formában is. Fabó István, Dány községi tanácsának elnöke nagy híve a TIT helyi kezdeményezéseinek. Felszólalásában arra emlékezett, hogy a tsz-szervezés idején milyen jelentős szerepet töltött be az úgynevezett parasztklub. ★ A közgyűlésen elismerő oklevelet adtak át azoknak a járási-városi TIT-tagoknak, akik 1953—57 között léptek be a szervezetbe és eredményesen dolgoztak. A TIT Pest megyei szervezetének oklevelét dr. Szemes Gábor, a szervezet megyei elnöke nyújtotta át dr. Peczník Jánosnak, Dékán Antalnak, Kiss Józsefnek és dr. Mészáros Ferencnek. ★ A közgyűlés az elnökség beszámolóját és dr. Szemes Gábor vitaösszefoglalóját elfogadta és megválasztotta a járási-városi szervezet új elnökségét. A TIT járási-városi elnöke ismét dr. Pecznik János, elnökhelyettese Dékán Antal lett. Az elnökség tagjai: Asztalos István, Dicső Eleonóra, dr. Fabó István, Kiss Éva, Le- hoczky Endre, dr. Mészáros Ferenc, dr. Mundruczó János, Novák László, dr. Sámán Pál, dr. Varga Zoltán, dr. Villányi László és Virágh Béla. Az elnökségnek tagja Hajnal Irén, a járási-városi TIT-titkár. ★ A TIT-szervezet számadásával az elmúlt öt évről s az új időszak kezdetén a meglevő gondok megoldásán kell fáradozni a járásban. A felszólalásokból kiderült: a törődő szakemberek sokasága segíti a fejlődést. Kr-posi Z. Pál Az őszirózsától a vörös csillagig (3.) Munkástanácsok és direktóriumok A régi közigazgatási rendszer eltörlésére már 1919. április elejétől kezdve létrejöttek az új községi tanácsok, munkásokból, katonákból, és parasztokból. A régi személyzet leváltása több helyen ellenállásba ütközött. Az őrszentmik- lósiak küldöttsége panaszt tett a belügyi népbiztos megyei megbízottjánál amiatt, hogy a régi elöljáróság és a képviselőtestület a helységben nem hajlandó szépszerével átadni a helyét. A megyei megbízott erre utasította a jegyzőt, tegye közhírré, a községben, hogy a községi elöljáróságot és képviselőtestület feloszlatta és további intézkedésig a helyi munkásokból, katonákból és szegényparasztokból alakítandó tanács által megválasztott háromtagú direktórium rendelkezéseit és utasításait teljesítsék. LVeresegyház tanácsának összetétele A Váci Járási Munkástanács április 15-én alakult meg, az alakuló ülés rögtön határozati- lag bizalmatlanságot nyilvánított a megyei tanácsnak összetétele miatt. Az új megyei tanácsba beválasztás céljából több személyt küldött ki, köztük Veresegyházról Lovas András, vagyontalan MÁV-la- katost. A veresegyházi munkás-paraszt tanács a vármegyei direktórium utasítására 1919. máj. 14-én kirbutatást készített önmagáról, amelyben feltüntették a tanácstagok foglalkozását, szakszervezeti tagságát és vagyoni helyzetét A 30 tagból álló tanácsnak társadalmi megoszlása szerint 56,7 százaléka földműves, ezen- belül a tagok 23,3 százaléka rendelkezik 10 holdnál több földdel, vagyis a helyi viszonyokat tekintve középparaszt, 10 százalékának kevesebb, mint 10 holdja van, ugyanis kisparaszt, 23,3 százaléka pedig semmilyen földdel nem rendelkezik. A tanács 16,7 százaléka MÁV-alkalmazott, akik között található a tanács egyetlen valódi munkása, Lovas András lakatos. A tanács 10 százaléka kisiparos, közöttük egyetlen segéd. Értelmiséginek tekinthető 13,3 százaléka. A község és a vidék nagy számú cselédségét egyetlen tag, Mohácsi József uradalmi cseléd képviseli. A tanács összetétele nagyjából tükrözi — kivéve a cselédséget — Veresegyház társadalmi szerkezetét, nem tükrözi azonban a proletárdiktatúra forradalmas idejét és céljait. A tanács egyetlen munkás tagja bekerült ugyan a járási tanácsba, és onnan is kiküldték a megyei tanácsba beválasztás céljából, de a helyi vezetést a régi kis- és középparaszt családok. valamint az iparosok együttesen teljes egészében a kezükben tartották. Világosan látszik a tanács összetételéből, hogy a Tanács- köztársaság elmulasztva a földosztást, elmulasztotta saját tömegbázisának a megteremtését is a mezőgazdasági vidékeVu, népességben. Innen nézve jelentős az is, hogy az utasítás ellenére sem hozott létre a veres- egyházi tanács saját kebeléből 3 vagy 5 tagú direktóriumot a radikálisabb ügyvitelre, akkor sem, amikor ez a szomszédos községekben — Szádén, Mogyoródon — már megtörtént. A tanács szemléletére világít rá, hogy a forradalomban meddig volt hajlandó elmenni, hogy az őszirózsás, a polgári demokratikus forradalom idején készített pecsétjüket használták még a proletárdiktatúra idején is, amelynek „felirata”: A Magyar Köztársasági Tanács Veresegyházi Tanácsa”. Terminológiájában a magyar polgári demokratikus forradalmat tükrözi még akkor is, amikor a szomszédos községek pecsétjeiben már a direktórium olvasható. A tanács élni ke maga is középparaszt, S. Tóth József, aki 16 hold földön gazdálkodik és egy házzal bír. A főváros vonzásában A Tanácsköztársaság idején a budapesti munkásság egy része a környéken keresett magának jobb lakást és megélhetést. A közellátási népbiztosság az ilyen természetű ügyek intézését a Budapest- környéki Közellátási Bizottságra bízta, amelynek működési köre 28 községre terjedt ki május elsejéig. Május elsejétől újabb 10 községet utaltak • * , • . . • • .. „ . • . A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA __’ - - - -1- - - jí «..(•: " " ' __:___:____________________i__ IV . ÉVFOLYAM, 68. SZÁM 1977. MÁRCIUS 22., KEDD Városi és járási ünnepség, koszorúzás az évfordulón A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 58. évfordulóján tegnap délután koszo- rúzási ünnepséget tartottak Gödöllőn. A megemlékezésen megjelent Plutzer Miklós, a városi pártbizottság első titkára, Benedek János, a városi tanács, Jósvai Lajos, a járási hivatal elnökhelyettese, Vilmos György, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára, Kovács János, a járási-városi munkásőregység parancsnoka és harminc 1919-es veterán. (Az országos és a megyei ünnepségekről lapunk 1. oldalán számolunk be.) A pártbizottság székházán elhelyezett emléktábla előtt, a Himnusz elhangzása után Malik László, a Gépgyár KISZ- bizottságának titkára emlékezett a dicső napokra. „Számunkra a tavasz különösen jelképes erejű: tudatunkban, emlékeinkben összefonódott nagy történelmi dátumainkkal. Három történelmi tavaszunkat éppen azért tartjuk számon, mert ezek a magyar társadalmi fejlődés csúcsai, ekkor került bele a magyar haladás, az egyetemes emberi fejlődés folyamatának fő sodrába. 1919. március 15-én. hat nappal a Tanácsköztársaság" kikiáltása előtt a Petőfi-szo- bornál rendezett ünnepségen mondotta a későbbi népbiztos, Landler Jenő: „Lesz még magyar március!” S néhány nap múlva, 1919. március 21-én, 1848 történelmi hagyatékának igazi örökösei, munkások, parasztok, a háborútól megcsö- mörlött katonák bizonyították, hogy a nemzet jobb jövője csak a marxi eszméket követve, megvalósítva érhető el. a bizottság működési körzetébe, és július elsejével ismét újabb községek — Szód, Güd, Főt, Veresegyház, Kerepes, Szada, Mogyoród, Gödöllő, Csömör, Kis- és Nagytarcsa és Sashalom — kerültek a bizottság felügyelete alá, amely — a többi között — a községek élelmiszerjeggyel való ellátását is intézte. Szeptember elsejével még tovább bővítették volna a tervek szerint a bizottság működési körzetét, de erre nem került sor a Tanács- köztársaság leverése miatt. Meghívó az utolsó napra Erdőváros ifjúsága 1919. aug. 3-án, vasárnap műkedvelő előadással egybekötött táncmulatságra hívta meg a lakosságot. A meghívón még az elvtárs megszólítás szerepel. Ezen a napon a román csapatok megszállták Pest megyét, és bevonultak a fővárosba is. Számtalan helyen állati kegyetlenséggel bántak el a kommunistákkal, a néphatalommal rokonszenvezőkkel és általában a tisztességes magyar emberekkel. A’.sógöd; n többeket elhurcoltak, közöttük egy asszonyt yolchónapos csecsemője mellől vittek el. akit kivégzése előtt megerőszakoltak, majd melleit levágták. Az őszirózsás forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság mély nyomokat hagyott a gödöllői járás községeiben is. mint az egész ország területén. Nemcsak azzal, amit rövid ideje alatt megvalósított, vagy tervezett, de azzal is, amit a földosztás elodázásával elmulasztott. A vidék paraszt sága pedig elsősorban ezt várta az új idő jövetelétől már a századfordulótól kezdődően Horváth Lajos (Vége) Százharminchárom dicső naf> után a túlerőben levő ellenség leverte a Magyar Tanácsköztársaságot. Emlékét a dolgozó tömegek, az ifjúság sohasem felejtették el. A proletariátus, a kommunisták jelszavának jegyében „március zászlaját mi visszük” újra és újra harcba indult, mert bízott benne, hogy lesz új március — végleges és visszavonhatatlan. 1945. április 4-én a felszabadító szovjet fegyverek nyomán megnyílt az út a szocialista Magyarország felépítéséhez. Az eltelt harminckét évben népünk, a munkásosztály pártjának vezetésével folytatta azt a művet, amelyet 1919-ben elkezdtek, s amelyet az elnyomás éveiben csak félbehagytak.” Az ünnepi beszéd után a városi és a járási pártbizottság, a Hazafias Népfront városi bizottsága, a járási és a városi KISZ-bizottság az emléktáblánál elhelyezte az emlékezés koszorúját. A Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján rendezett ünnepség a járási hivatalban, a gödöllői járási direktórium emléktáblájánál folytatódott. A Légszesz utcai iskola leánykara mozgalmi dalokat adott elő, majd a 19-es veteránok, a járási hivatal, a városi tanács, a Gépgyár és az Árammérő- gyár KISZ-bizottsága helyezte el koszorúit. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival fejeződött be. ★ A Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján rendezett koszorúzási ünnepség után Gödöllő város pártbizottsága baráti beszélgetésen látta vendégül a 19-es veteránokat a pártszékház klubtermében. iskolát, sportpályát építettek Aggódva figyelték az eget vasárnap délelőtt a járási-városi pártbizottság előtti téren gyülekező fiatal és idősebb KISZ-esek: lógott az eső lába. Márpedig ahhoz, amit terveztek, a jubileumi társadalmi munkához nem eső, nem víz kellett, csak üdítő ital. Abból viszont jó sok. Mert az Alsóparkban, a Munkácsi úti, a besnyői vörös és a Légszesz utcai iskolában dolgozók hamarosan megszomjaztak. A városi és a járási KISZ- bizottság ötletéből született a dolgos megemlékezés. A KISZ zászlóbontásának 20. évfordulójára egybehívták a város és a járás egykori és mai KISZ- eseit, hogy ásóval, kapával és gereblyével, munkálkodva elevenítsék fel az eltelt húsz év eseményeit. Jakus József negyven társával együtt a Légszesz utcai általános iskola sportpályáira tartott. 1957. tavaszán ő volt az aszódi járás első KISZ-tit- kára, így emlékezik a kezdeti időkre: — Legfontosabb tennivalóink közé tartozott, hogy egységet teremtsünk a szívekben és a fejekben. Tudatosítanunk kellett, hogy a KISZ politikai szervezet, a párt ifjúsági élcsapata. El kellett fogadtatnunk a fiatalokkal, hogy ami 1956 előtt történt, az alapjaiban jó volt, s nem szabad eldobnunk a hibákkal együtt eredményeinket, egységes politikára, a párt támogatására volt szükség. Tavasszal, mind a tizenöt községben, az állami gazdaságban, az aszódi gimnáziumban, a műszergyárban is megalakítottuk a KISZ- szervezeteket. Ehhez azonban előbb feli kellett oszlatnunk a gombamód elszaporodott rétegszervezeteket, 1957. végéig mindenütt létrejött a KISZ. — Ma a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat aszódi üzemegységének vezetője vagyok. Akkori munkatársaim közül sokan kerültek gazdasági, társadalmi vezető állásba. Jó iskola volt a mozgalom, s a jelenlegi aktivistáknak is csak hasonló kitartást, lelkesedést kívánunk. A Légszesz utcában jókora salakdombok várták a dolgos kezeket, a kézilabda- és a KRESZ-tanpálya köré kellett szétteríteni a vörös telítőanyagot. Itt találkoztunk Dolányi Sándorral is, aki szintén 1957- ben kezdte a KISZ-es munkát. — Az aszódi járás KISZ_bi- zottságának munkatársaként kezdtem, majd 1964 februárjától 1973-ig álltam a gödöllői KISZ-bizottság élén. Jelenleg a Bag és Hévízgyörk község és a termelőszövetkezet párttitkára vagyok. A KISZ-ben mindig a munkára, a közösségi szellemre nevelést tartottuk legfontosabb feladatunknak. Azt próbáltuk elérni, hogy fiataljaink mindig tudják, mikor, mit helyes csinálni, mikor van az ideje a munkának, mikor a szórakozásnak. El kellett — s ma is el kell — érnünk azt, hogy a fiatalok magukénak érezzék a K3Z céljait és ehhez világos, érthető és végrehajtható program szükséges. A Petőfi-iskola udvarán beszélgettünk Cser Lászlóval, az aszódi gimnázium igazgatójával: — A KISZ újjáalakulásakor már nem voltam KlSZ-korosz- tályú. De mint a péceli gimnázium akkori igazgatója, a többi tanárral együtt sokat munkálkodtunk az ifjúsági táborokban, segítettünk nekik a munkában, a politikai képzésben. Az Alsóparkra vasárnap este rá sem ismerhettek a gyerekek. Üj padok, székek, tornaszerek várták őket. Mindezt az a negyven ünneplő készítette el, akik között ott dolgozott Varga János is, a Humán Oltóanyagtermelő- és Kutatóintézet gödöllői gyáregységének esztergályosa. — Vácszentlászlón, KISZ- titkárként kezdtem, de már 1957 előtt DISZ-titkár voltam. A Humánban 1966-tól voltam KISZ-titkár, dolgoztam az úttörőmozgalomban is. Ezernyi kedves emlék, történet fűz az ifjúsági mozgalomhoz. A besnyői vörös iskolában a domboldalt egyengették a résztvevők délután egy óráig, majd a mintegy százötven meghívott közösen a Petőfi Sándor általános iskolába ment, ahol kultúrműsorral, ünnepséggel és baráti beszélgetéssel töltötték a délutánt. Benedek János, a városi tanács elnöke mondott köszönetét a városért végzett munkáért és bejelentette, hogy a Petőfi-iskolában megépülő új tantermek alapkövében elhelyezik a vasárnap alkotó módon ünneplők névsorát. —i —n A Tanácsköztársaságra emlékeztek