Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

1977. MÁRCIUS 1., KEDD SMiem 3 A népesedés lépcsőfokai (1.) Erről nem szavaznak MOST VÉGZŐ ORVOSOKNAK Húsz állást hirdetnek Pest megyében Kétszer, háromszor akkora a határa Tápiószentmártonnak, mint a nagykátai járás többi településének. A tízezer hek­tárt meghaladó területen szer­teszét gurult piros-fehér csöp- peknek tűnhetnek felülről nézve a tanyák, s bár már sok az elhagyott épület, azok szá­ma sem kevés, ahol laknak, él­nek, ahol maradnának is, ahonnét mennének is. A Ceg­lédre vivő rissz-rossz köves útra apró ablakszemeikkel hu­nyorogva néznek az egymástól kiáltásnyira guggoló házak. Kísérőm megállít, mutatja, mondja, ott van Gál Gáspár otthona. Az ott madárnak semmi, embernek éppen elég; ha sárba kíván veszni, itt módja nyílik rá. Mindig így volt Takaros asszony áll az ajtó előtt, mosolyogva nézi, ahogy kísértjük a lehetetlent, kerül­getni a sarat. Köszönést sem vár, mondja vigaszként, van ennél rosszabb is, amikor megül a víz tavasszal, ladik kellene. Szabódunk, mégis a szobába vezet, hessenti a bá­mészkodó két gyereket, meg­igazítja a pici alatt a párnát. Tápiószentmártonban 1975- ben száztizenhárom gyermek született, Nagykáta után itt volt a legtöbb a gyarapodás. Gál Gáspáréknál az az eszten­dő a harmadik kicsivel nyitott be a szikkadt fájú, repedezett festékű ajtón, s örömet igen, szenzációt nem okozott. Min­dig így volt — mondja az asz- szony —, az uraméknál hat testvér van, az én családom­ban négy. Gálné édesanyja bólogat, apró, barázdák cizellálta arcá­ból fénylik ki tiszta tekintete, s halkan mormolja, szegény­nek gyerek a kincse. Kérdéssé fordítom, az ifjú asszonynak szögezem, nevet, legyint a ma­ma mondókájára, hiszen e kincs egyik darabját sem szen­vedés nélkül lelte. Reggeltől reggelig Megérkezik a családfő, reg­geli műszakban dolgozott, Ceglédre jár be, a Közúti Gép­ellátó Vállalathoz, motorral, télen, nyáron, ha süt a nap, ha esik az eső. Géplakatos, hu­szonkilenc éves, nyugodt moz­dulatok, higgadt szavak, szája körül szüntelenül ott bujkál a mosoly. Túrja a haját, úgy be­szél: Aki azt mondja, hogy mindig tapsikol, az hazudik. Van gond, főként, hogy ilyen kicsinyek, Ildikó öt, Zsuzsika három, a kis Karcsi meg két esztendős lesz. Ügy igaz, ahogy hallja, megtörtént, kihurcol- kodtam a kamrába, ott alud­tam. Engem vár a dolog, pi­henni kell, másként nem bírja az ember, ezek meg ríttak itt, az asszony ugrált hozzájuk, a mama örökké pelenkát mo­sott,. .. No, majd most könv- nyebb lesz már. Mert nem volt könnyű. Gál­né műszakja sűrűn reggeltől reggelig tartott, ha a gyere­kektől pihenhetett volna, ott várták' az állatok. Mivel nem dolgozik, így csinálnak pénzt, szerződésre hizlalnak sertést, sok a tyúkja, áldja azokat, mert szépen tojnak, a tojást megintcsak eladják. Bánta, unta? Édesanyja tiszta kék szeme néz rám az ő arcából is, nevet, szemérmes félrefordu- lással mondja, hogy két gyere­ket szerettek volna már az es­küvő előtt. Három lett. Nem akarták, de lett, s ahogy meg­tudták, lesz, rossz érzés nélkül várták. Amikor azután kide­rült, hogy fiú az újonnan ér­kezett, vállukra röppent az öröm, s azóta sem szállt el on­nan. Pedig a teher ül mellette, nem csekély, sokféle a kiadás, a mama járadékos, biztos ke­reset egy, a férfié, igaz, csalá­di pótlékkal, túlórákkal négy és fél ezer forint körül van. Gálné: a megélhetésre éppen futja. A kockás füzet Ruházkodásra, minden más nagyobb kiadásra az állatok­ból teremtenek fedezetet, va­lamit segít a tojások gyarapí­totta forint is. Mondjuk ki: nagy beosztással élnek. Gálné kockás füzetében évekre visz- szamenőleg ott sorakozik va­lamennyi bevétel és kiadás, megtakarított pénzük nin­csen, amit bevételként köny­velnek el az egyik oldalon, az rövidesen kiadás lesz a mási­kon. S az is igaz, hogy a ház­ban aligha készítene illusztrá­ciókat tanácsaihoz a lakberen­dező, ám azért mosógépre, te­levízióra jutott. Motorra, hogy az ember bejárhasson dolgoz­ni, jutnia kellett pénznek, s tiszta, gondozott minden, nyo­ma sincs a szegénységgel könnyen társuló lomposság- nak. Az asszony: Megmondom úgy, ahogy van, az egyik hú­gom bolondnak nevezett, ami­kor megtudta, újra terhes va­gyok. Minek az nektek — hajtogatta —, elég bajom van azzal az eggyel is, neked meg kettő, s most a harmadik? 1 Mindenki maga tudja, mit akar, erről nem szavaznak, én a kis Karcsinak is úgy örül­tem, mint az elsőnek, Ildikó­nak. Anyám sokat segít, talán jobban is ért a gyerekekhez, mint én, nekem sokszor nem fogadnak szót, neki meg min­dig. Pedig nem kiabál velük, velem meg megtörténik. Most már lehet Otthonuk Gálné édesanyjáé, papírforma szerint, valójában az övék, mivel velük él a ma­ma, ők tartják, a három má­sik testvér lemondott Gálné javára mindenfajta jogáról. A férfi: ezzel egyenesbe kerül­tünk, jó ház ez, igaz, vályog­fal, de az alja szigetelve, nem vizes, erős, a tetőt én csinál­tam meg, kicseréltem szarufá­kat, cserepeket, újra raktam a kéményt... Most már lehet tervezni, ahogy nőnek a gye­rekek, úgy kerül majd föld a talpunk alá. Eddig sok volt a bizonytalanság, de lassan só­hajthatunk, mögöttünk marad a neheze. Ha Karcsi valami­vel nagyobb lesz, akkor a ma­ma marad velük, s az asszony is dologba áll, én már kérdez­tem, lenne-e hely neki, mond­ták, igen, köszöntem, élünk vele. Azért az állatokat sem hagyhatjuk, kell nagyon az a pénz, mert eddig úgy volt a sorrend, hogy a gyerekek, ta­karmány az állatoknak, enni­való, fűtőanyag... s a végén jött, hogy az asszonynak, vagy nekem kellene valami öltözet. Terheket hordanak, s még­is. szavaikban cseppje sincs keserűségnek, panasznak. Pusztán tényeket sorolnak, azt a természetes közeget, ami számukra maga az élet, s bár bizonyára szerepe van — ahogy a szakemberek mond­ják, magatartásukat motiválja — a három gyerek vállalásá­ban annak is, hogy mindkét szülő úgynevezett népes csa­ládban növekedett fel, csak ezzel meglelni a magyarázatot tévedésnek bizonyulna. Gál Gáspár és felesége testvéreinél Kohó- és gépipari anyagbörze Az idei első készletcsere­akció hétfőn kezdődött meg a kohó- és gépi par Rákóczi úti Technika Házában. Az anyagbörzén 26 vállalat vesz részt, elsősorban a KGM-hez tartozó üzemek, például a Csepel Vas- és Fémművek, a Kohászati Gyárépítő Válla­lat, a Videoton, a Danuvia és a BHG, de képviseltetik ma­gukat más tárcákhoz tartozó ipar- és kereskedelmi válla­latok is, így a Taurus, vala­mint a MÉH. ugyanis egyetlen helyen sincs három gyermek Szántás és... Az okra, az okokra rákér­dezni nem lehet, mert ez az emberek legbensőbb ügye. Fel­tételezem: ha kérdeztem vol­na, akkor sem kapok választ. Azért, mert Gálék önmaguk- tól sem kérdezősködtek. Valamikor, a század elején az egykéző, azaz a vagyon, a birtok együttmaradása miatt csak egy utódot nemző csalá­dokban az a mondás járta, hogy szántunk, de nem ve­tünk. Jogos a kérdés: minek akkor a szántás, ha nem kerül bele a mag? A társadalom ezerféle kötelezettséget lát el. hogy fenntarthassa magát. E kötelezettségek legfontosabb- jai közé tartozik a vetés, az utódok nevelése. Magyaror­szág népessége — a mai terű letre átszámítva — 1850-ben négymillió lélek volt. Az első hivatalos népszámláláskor. 1870-ben 5 011310, 1920. de­cember 31-én pedig 7 990 471 Az 1970-es népszámláláskor 10 315 597, 1976-ban 10 572 094 Mit takar a számok köpönye­ge? Mészáros Ottó át futottam a nyomában. Mun­kahelyén, a dunakeszi I. szá­mú óvodában csúfján egy be­jegyzés várt, amelyből meg­tudtam, hogy a keddi napját a monori járási hivatalban kezdi, ahol kihelyezett ülést tart a Pest megyei Tanács közoktatási bizottsága. Talál­kozzunk utána — javasoltam. Nem megy, mondta bocsánat­kérő hangsúllyal, mert délután Pesten folytatja, a Hazafias Népfront megyei elnökségének ülésén. És azután? Szólni akart, de meggondolta: jó, a népfrontirodán. Legfeljebb ké­sőbb jut haza, Vácra. Nem elő­ször történik. Mások gyermekéért Hogy hányszor kerül öreg este haza dr. Monori Balázsné, a dunakeszi I. sz. óvoda veze­tő óvónője, arról minden ma­gyarázatnál többet mond. ha felsorolom különböző társa­dalmi tisztségeit, elfoglaltsá­gát: a Hazafias Népfront Pest megyei alelnöke, és egyben megyei nőbizottságának elnö­ke; a Dunakeszi Nagyközségi Tanács és a Pest megyei Ta­nács tagja; a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának tagja, és — nem utolsósorban — a váci já­rás óvodai felügyelője. Aztán — természetesen — feleség és háziasszony. — Nem sok ez egy kicsit, Mária? — szögezem neki a kérdést, amikor az elnökségi ülés után leülünk egy sarok­ba. Vallomásszerűen bukik ki belőle a válasz: — Nekem nem adatott meg az anyaság öröme és gondja. Azt az időt tehát, amit a ma­gaméval tölthetnék, igyekszem a mások gyermekei javára ka­| matoztatni. Ezért vállaltam el az óvodák járási felügyeletét. I Aztán egyik megbízatás hozta a másikat. Ha már úgyis Du­nakeszin dolgozom, megvá­lasztottak nagyközségi tanács­tagnak. Valakinek a megyei tanácsban is képviselni kell ennek a — rövidesen városi rangra emelkedő —<• ezernyi gonddal küszködő, s nem ke­vés eredménnyel büszkélkedő nagyközségnek a lakóit; rám esett a választás. A nő­mozgalom nélkül el sem tud­nám már képzelni az életemet. Fiatal lány koromban, amikor a MADISZ megszűnt, s átke­rültem a SZIT-be, azt a meg­bízást kaptam, kapcsolódiam be a demokratikus nőmozga­lomba. Mint a Hazafias Nép­front nőbizottságának megyei elnöke, elsősorban asszonytár­Az 1970-es évek statisztikai adatai alapján Pest megyében 1973-ban volt a legtöbb üres orvosi állás, 147 összesen. Az elmúlt évben a betöltetlen he­lyek száma 82-re csökkent. Bár Pest megye ebből a szem­pontból nem tartozik a leg­rosszabb helyzetben levő me­gyék közé, mégsem lehetünk elégedettek. Ha azt számítjuk, hogy az agglomerációs övezet egy-egy orvosi körzetében gyakran háromezernél is több ember egészségügyi ellátásáról kell gondoskodni, a betöltet­len orvosi állások számának társadalmi kihatása már el­gondolkodtató. akár körzetből, akár rendelőintézetből, kór­házból hiányzik az orvos. A négy orvosi egyetemen március 15-én teszik közzé a végzős hallgatók, pályakez­dő orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek részére kiírt Pályázatokat. A pályázat útján betölthető orvosi állások szá­máról, az orvosutánpótlásról beszélgettünk a megyei tanács egészségügyi osztályán Kiss Lászlóné személyzeti főelő­adóval ■ — Az egészségügyi minisz­ter februárban kiadott rende­letében szabályozza a pálya­kezdő szakemberek munkába lépésének feltételeit — mond­ja Kiss Lászlóné. — Az el­saimat képviselem a népfront megyei elnökségében is. Monori Balázsné negyedszá­zada foglalkozik gyermekek­kel, mindig a váci járásban: Váchartyánból Alsógödre, in­nen Dunakeszire vezetett az útja. A szülői hivatásra is készülni kell — A kihelyezett ülés napi­rendjén a monori járási hiva­tal elnökének beszámolója sze­repelt a közoktatási, a közmű­velődési és az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtásáról. Mit hasznosíthat az óvónő az ott hallottakból? — Szinte mindent! Kezdjük az ifjúságpolitikával. A mi gyerekeink — az óvodások — szülei fiatalok. Élet- és mun­kakörülményeik, szociális helyzetük javítása, szakmai előrehaladásuk, kulturált szó­rakozásuk biztosítása — mind­mind összefügg az ifjúságpoli­tikai párthatározat végrehaj­tásával. Ami pedig a szülők közművelődésének, állami, po­litikai oktatásának ügyét ille­ti, az mint pedagógust, mint a szülők legfontosabb partnerét és szövetségesét a gyermek- nevelésben és mint közéleti embert egyformán érdekel. Már nem nézi az órát, úgy érvel, magyaráz, mintha ma­kacs ellenfelet kellene meg­győznie: — Azt mindenki természe­tesnek veszi, hogy a cipőké­szítéstől a cukrászmesterségig mindent tanulni kell, hogy sem hidakat tervezni, sem gyógyítani nem lehet diploma nélkül — de gyermeket nevel­ni mindenki tud?! Nos, a szü­lői hivatásra is készülni kell, s én erőmből, képességeimből tellően erre szeretném az apá- kat-anyákat megtanítani. Ezért is ragadok meg minden lehe­tőséget az emberek formálá­sára, meggyőzésére a tanács­ülésektől a szülői munkakö­zösségig. Azt mondják róla, talán az egész megyében ő illeszkedett be leggyorsabban a nőmozga­lom megváltozott szervezeti kereteibe, amikor hat eszten­dővel ezelőtt átszervezték a nőtanácsokat. Szinte pillanat­nyi szünet, megtorpanás nél­kül folytatta irányító-nevelő- felvilágosító munkáját a Ha­zafias Népfrontban. Apák a szülői munkák özösségekben — A nőmozgalom átszerve­zésével a szülői munkaközös­múlt években a megyei tanács egészségügyi osztálya hirdette meg az állásokat, ez a gyakor­lat mosit módosul: a munka­helyek közvetlenül teszik köz­zé a pályázatokat. A megyei igények alapján a miniszté­rium határozza meg a pálya­kezdőknek meghirdethető állá­sok számát, és az a szempont vezérli, hogy az orvosellátott­ság megyék közti aránytalan­sága a végzős fiatalok irányí­tásával mérséklődjék. Novemberi felméréseink alap­ján mi húsz állás meghirdeté­sére kaptunk engedélyt, és március elsejéig adjuk ki eze­ket a keretszámokat kórhá­zainknak. Előírás, hogy vég­zős orvos nem foglalhat el körzeti állást, legalább hathó­napi kórházi gyakorlat szük­séges ehhez. Tehát a húsz most végző orvos megyénk Vasárnap Szentendrén tar­tották meg a vízügyi ágazat­ban dolgozó fiatalok második ségek irányítása is a Hazafias Népfront hatáskörébe került. Ügy érzem, ettől csak tágultak a szülői munkaközösségek ke­retei, hiszen a népfrontban már az apák is jelen vannak, nemcsak az anyák, mint a nő­tanácsban, s ezzel erősödött a nevelés társadalmi jellege; a vegyes összetételű szülői mun­kaközösségek hatékonyabb partnereivé váltak az intézmé­nyes nevelőtestületeknek. Ná­lunk például az óvodai szülői munkaközösség tíz tagú veze­tőségében öt nő, öt férfi van. — Van — vagy tevékenyke­dik? — Tevékenykedik, mert fel­adatokat kap. s mert valóban partnernak tekintjük a mun­kaközösséget. Dunakeszin en­nek különösen nagy jelentősé­ge van, hiszen a főváros kör­nyéki agglomeráció egyik leg­dinamikusabban — és legel­lentmondásosabban — fejlődő települése. Rendkívül sok a más vidékről bevándorló, ren­geteg az albérletben élő — s nem ismeretlen az albérleti uzsora, sem az engedély nél­küli építkezés —, magas az ingázók száma, s a kommu­nális fejlesztés iránti igények mindig messze megelőzik a le­hetőségeket. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között még nehezebb — és még sürgősebb — a pedagógiai kultúra, a hoz­záértő nevelés propagálása, a szocialista tudatformálás. Köz­életi munkám során szerzett tapasztalataim és meggyőződé­sem szerint egyre több nálunk a példásan élő család, egyre több kis társadalmi közösség törekszik a szocialista család­eszmény megközelítésére. Eb­ben a törekvésben az utat — véleményem szerint — rend­szerint a nők tapossák. Ezért is politikai kérdés, társadalmi ügy törekvésüket felkarolni, a családon belüli helyzetüket ja­vítani, a családi munkameg­osztást propagálni, elősegíteni. Azt hiszem, erről lesz szó el­sősorban a nők közeli konfe­renciáján is, amelyen — az a megtiszteltetés ért — magam is részt vehetek. ★ Óvodájuk reggel fél hattól este fél hatig tart nyitva, öt csoportban foglalkoznak a gyerekekkel. A vezető óvónő hetente egy napot tölt csoport- foglalkozással, s hogy milyen eredménnyel, azt a kiváló óvó­nő, s a szakma kiváló óvónője kitüntetése fémjelzi. Nyíri Éva különböző kórházaiban kezd dolgozni. — Mely kórházak hirdetnek állásokat? — Legtöbb pályakedző or­vost a ceglédi kórház keres. A belgyógyászatra kettő, a se­bészetre, szülészetre, idegosz­tályra, a kórbonctanra egy- egy orvost várnak. A nagykő­rösi kórház három állást hir­det: belgyógyászra, gyer­mekorvosra, fül-orr-gégeor­vosra van szükségük. A Cse­pel Autógyár három üzemor­vost kér. — Abban az esetben, ha egy állásra többen pályáznak, akkor az egyetem a jelöltek között rangsort állít fel, ennék ellenére a munkáltató dönt az elfogadott pályázatról, és ter­mészetesen értesíti a döntésről az egyetemet — mondta befe­ifjúsági parlamentjét. A ta­nácskozáson dr. Gergely István államtitkár, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke tájékoz­tatta a több, mint 30 ezer fia­tal vízügyi dolgozó képvisele­tében egybegyűlt küldötteket az ágazat ifjúságpolitikai mun­kájáról és a további felada­tokról. Hangsúlyozta, hogy a dolgozók egyharmada a fiatal korosztályba tartozik. A fel­adatok megoldása tehát — köztük, hogy a tervidőszak­ban épülő 430—440 ezer lakás­nak legalább 90 százalékát be­kapcsolják a vízhálózatba; hogy a vízművek termelő ka­pacitása napi egymillió köb­méterrel növekedjék, s ezzel a lakosság 72—73 százaléka ré­szesedjen közműves vízellátás­ban — nagyrészt a fiatalok munkájától függ. A vitában — amelybe be­kapcsolódott a két Pest me­gyei küldött, Horváth István és András Julianna, a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozója is — több felszólaló megemlítette, hogy nemcsak a fiatalok, hanem a munkahelyi vezetők egy része sem ismeri eléggé az ifjúsági törvényt, az abban foglalt jo­gokat és kötelezettségeket. ★ Dr. Polinszky Károly oktatá­si miniszter zárszavával fe­jeződött be vasárnap a zánkai úttörőváirosban a fiatal peda­gógusok első országos parla­mentje. A miniszter szomba­ton elhangzott vitaindító elő­adása után az óvodák, az ál­talános iskolák, a szakmunkás- képző- és szakközépiskolák, valamint a gimnáziumok fia­tal pedagógusainak küldöttei szekcióüléseken vitatták meg a különböző iskolatípusok sa­játos gondjait és feladatait. A vasárnapi plenáris ülésen, amelynek levezető elnöke Kürthy György, a ceglédi Kos­suth Gimnázium igaziga tóhe­lyettese volt, a szekcióülések vitavezetői összegezték a csak­nem száz felszólaló javaslatait, a tanácskozás tapasztalatait. ★ Vasárnap fejezte be tanács­kozását a második országos igazságügyi ifjúsági parlament is. A három szekcióban foly­tatott tanácskozás után a zá­ró plenáris ülésen — amelyen részt vett dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter is — el­fogadták a bíróságokon, az ügyvédi és a büntetésvégrehaj­tási területen dolgozó fiatalok állásfoglalását, amely az ifjú­sági törvény végrehajtásának gyakorlati tapasztalatait és a további ágazati teendőket tar­talmazza. A bírósági szekciókban — az elmúlt két év eredményeit fel­mérve — örömmel nyugtázták, hogy az első parlament óta 211 fiatal, köztük 11 nő került ve’ zető vagy magasabb bírói be osztásba. Arányukat azonbaí tovább kellene javítani a bírdl karban. (Következik: Ezrelékeik tükre) Portré helyett A Óvónő a közéletben Fél napon és a fél megyén jezésül Kiss Lászlóné. K. Gy. M. LEGKÖZELEBB KÉT ÉV MÚLVA Befejeződtek az ágazati ifjúsági parlamentek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom