Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

MONOB'Vm XIX. ÉVFOLYAM, 50. SZÄM 1877. MÁRCIUS 1., KEDD Túlteljesítették tervüket Eredményes évet zárt Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Gondoskodnak idős tagjaikról is Szép eredményekkel zárta a múlt esztendőt a két közös gazdaságból egyesült Monori Mezőgazdasági, Termelőszövet­kezet. A filmszínház nagyter­mében tartott zárszámadó köz­gyűlésen, melyen részt vett Kozák Sándorné, az MSZMP járási bizottságának titkára. Jólesz Sándor, az MSZMP nagyközségi bizottságának tit­kára, dr. Gaál Lajos, a Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztályvezetője és dr. Zimányi Gyula, nagyközségi tanácsel­nök is, elégedetten hallgatták a jelenlévők Farkas Sándor tsz- elnök beszámolóját. A közös gazdaság, a kedve­zőtlen időjárás, és az egyéb gondok ellenére is, jelentős eredményt ért el, túlszárnyalta tervét, pedig nem kevés fel­adatot kellett megoldania. Elsősorban az egyesülésből adódó, elkerülhetetlen zökkenőkön, személyi gon­dokon kellett túljutnia, össze kellett fognia a kü­lönböző munkaterületeket, javítania kellett az anya­gi, műszaki feltételeket, fő­leg a gépesítésben. Kiemelt feladat volt a 124 hektáros nagyüzemi szőlőtele­pítés első ütemének megfele­lő előkészítése, s döntő, folya­matosan végrehajtásra váró tennivaló a kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú területek ja­vítása. A kitűzött főbb célokat a szövetkezetnek sikerült is el­érnie. A növénytermesztést hátrányosan befolyásolta az időjárás, az összes gabonafélék mégis 9 vagonos többlettermést hoztak. A szőlőágazat tervteljesíté­se a megyében is kiemel­kedő: a tervezett hektá­ronkénti 80 mázsás átlag helyett, több mint 129 má­zsát ért el. Farsangi étkek Kocsonya, pampuska> berőke Lőrincze Lajos szómagyarázata A farsang nemcsak a mu­latságot, hanem a nagy evé­sek, ivások időszaka is. Az ízletes, jól sikerült étkekről ugyanúgy beszélnek még he­tek múlva is, mint egy-egy nevezetes csínyről, tréfáról. Én is farsangi ételekről írok ezúttal. Azokról, amelyek mendei specialitások, de nem­különben kedvelték külföl­dön tls. Az asszonyok farsangikör előszedik a disznóöléskor fél­retett és féltve őrzött füstölt malacfüleket, bőröket, me­lyeket erre az alkalomra tar­togattak szeliős kamrában. Belőlük főznek finom kocso­nyát ilyenkor. A kocsonya te­tejét, ki-ki ízlése szerint meg­hinti egy kis pirospaprikával, vagy őrölt borssal. (Megjegy­zem, hogy Menüén a fekete- borsot mindig, következete­sen magyar borsnak nevezték, bár tudták, hogy keleti fű­szer;) A farsangi pampuskát ép­pen úgy húshagyó kedden sü­tik, mint a franciák. A fran­cia étlapon Krapfen du mar- digras a neve. A népszokások bizonyos nemzeuközi jegye­ket viselnek magukon, és ez különösen érdekes: a szoká­soknak, a divatnak nincs vámhatára. Forgassuk vissza az idő ke­rekét, és látogassunk el a bé­csi Krapfen uram vendéglő­jébe, szilveszter megünnep­lésére, az óév eltemetésére, amit torral illik befejezni. Közben szól a sramlizene, áll a bál, konfetticsatia dúl. Ez amolyan grinzingeni vígság. Közben a vendáglősné asz- szony lei rohan • a konyhába, hogy valamelyik vendégnek finom sültet vigyen az aszta­lára. Mivel nagy a sürgés-for­gás, véletlenül az útjaiban ál­ló segédnek ütközik. A mam­lasznak nevezett kukta kezé­ből egy gömbölyűre alakított tészta, véletlenül az előtte lé­vő forró zsírral teli serpenyő­be esik. Az asszony és a fiú ijedten állnak, majd közös örömükre, szép pirosra sült „Pfannkuchen”-t halásznak ki a forró zsírból. A vendáglősné, amint meg­látja a frissen és különös kö­rülmények között készült, gyö­nyörű fánkot, gondot egyet, s kiviszi a vendégeknek. Azon az éjszákén nem győz­nek eleget sütni belőle. © Újév reggelére híre kelt a Krapfen-vendéglő nagyon íz­letes készítményének, ami­vel szilveszterkor vendégel­ték meg az ott mulatókat. Az­óta nevezik ők Krapfennek a fánkot, mi pedig, Memdén, pamtpuskának hívjuk. A fran­cia étlapon is Krapfen vien- nois-nak írják, emlékeztetve a bécsi Krapfen-vendéglőre. Természetesen a vendéglős a farsangot is kihasználta ki­váló készítményének népsze­rűsítésére, és azóta világszer­te elterjedt a bécsi Krapfen. A farsangi fánk készítésiéinek ideje mindenütt hozzákapcso­lódik a húshagyó keddihez, erre mutat francia neve is: Krapfen du ma<rdi gras. Ugyan­is húshagyó kedden lehetett utoljára zsíros ételt főzni és sütni, mert hamvazószerda már a böjt időszakának kez­dete volt. A pampuska nálunk zsír- ! ban kisütött, élesztővel ké­szült tészta, ami sütés után puha. marad. A másik nagyon jellegze­tes farsangi tészta falunkban a zsírban sült csoröge, más néven heröke vagy forgács­fánk. Készítési módja egé­szen más, minit a pampusfcáé, tehát nem is keverhető összie vele, ugyanis a csöröge zsí­ros vagy vajas, tojássárgájá­val, kovásztalanul készített, tejjel hígított, finomra gyúrt tészta, vékonyan kinyújtva, amit dere"yevágóval, tetszés szerinti darabokra vágnak, majd szintén zsírban. sütik ki. Készen száraz, d!e omlós és nagyon finom. © Lőrincze Lajos Édes anya­nyelvűnk című könyvében' azt írja, hogy a csöröge a Du­nától keletre használt szó. El­nevezésének az a magyaráza­ta, hogy a jó! kisült csöröge valóban csörgő hangot ad. A csörögét herékének is neve­zik. Ez a szó a múlt század­ban kapcsolatot mutatott a hólabdával (Schneeballen), de annak oka a homályba vész. Csak valószínűsíthetjük, hogy hófehér tésztából készült. A foreácsfánk nevet min­den valószínűség szerint azár- kapta, mert az omlós csöröge kézibe véve. a le^k^ebb r másra foreácso’ódik. Ez is mutatja a maevar nvelv cso­dálatos kifejezőkészségét. Kővári József Az állattenyésztés, főleg a sertéshizlalás, jövedelmező volt, mutatói az előző idő­szakhoz képest javultak. Több mint hárommillió fo­rintért vásárolt gépeket a ter­melőszövetkezet, egyebek kö­zött egy nagy teljesítményű Rába-Steiger traktort is. Az éves, tervezett üzemi nye­reséget több mint négymillió forinttal haladta túl a gazda­ság, a tiszta nyereség is- maga­sabb az előirányzottnál. Kö­szönhető ez, a tagok jó mun­káján kívül, a 11 szocialista brigádnak is, mely verseny­ben dolgozott, a jobb eredmé­nyekért, az előbbejutásért. Farkas Sándor beszámolója végén a részesedés és prémium kifizetéséről szólt. A közös va­gyon gyarapításán, a munka­díjak és munkabérek fokozatos növelésén túl a szociális ellá­tásra is gondot fordít a tsz: járadékosainak havonta 109 forint járadékkiegészí­tést folyósít, s évente rend­szeresen vendégül látja munkából kiöregedett, megfáradt tagjait. A szép eredmények a követ­kező szebbek ígéretei. A Mo­nori Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetben nemcsak re­ménykednek, de szorgalmasan dolgoznak is reményeik meg­valósulásáért. (kobiencz) A vecsés! bejárók gondjai Kommunista műszakokat vállalnának Megvitatják az észrevételeket Még a szakadó eső sem tar­totta vissza azokat a bejáró dolgozókat, akik a minap a vecsési tanácsházán találkoz­tak az MSZMP és a Hazafias Népfront nagyközségi bizott­sága, valamint a tanács kép­viselőivel, hogy gondjaikról, vágyaikról, helyzetükről be­szélgessenek. A jelenlevők zöme szakmunkás volt, a nők többsége családos anya és akadt műszaki, valamint ad­minisztratív dolgozó is közöt­tük. A megbeszélésen részt vett Aranyosi László, a Pest me­gyei pártbizottság osztályve­zető-helyettese is. Három óra művelődés? A rövid bevezető elhangzá­sa után, a kezek egymás után emelkedtek a magasba, és a családias hangulatú összejö­vetel minden résztvevője el­mondta a véleményét. — Vajon az, aki reggel öt vagy hat órakor már a vona­ton ül és munkaidő után ismét siet haza, miként ' elégíti ki kulturális igényeit, van-e egyáltalán ideje rá? i — Van — hangzott a válasz —, mert Vecsésről hamarabb ér be valaki a pályaudvarok közelében levő üzemekbe, mint a Budapesten lakók kö­zül azok, akik a peremkerüle­tekben élnek. Persze, tették hozzá, a vo­natok zsúfoltak. A szerelvé­nyek kevés kocsiból állnak, és sok olyan vonat sem áll meg Vecsésen, amelyik szinte üre­sen halad át az állomáson. A XIII. kerületben és a Kőbányán dolgozók elmond­ták, hogy náluk a helyi lehe­tőségek az üzemben nagyon jók. Gazdagon felszerelt könyvtáraik vannak, és a Pa­mutfonó Vállalatnál, valamint a Ganz-MÁVAG-ban a reggeli órákban, továbbá ebédidőben is lehet kölcsönözni. A műve­lődési termekben mindennap rendeznek valamilyen elő­adást, vetélkedőt, még válasz­tani is lehet, sőt, ha valaki­nek asztaliteniszezni vagy ép­pen' sakkozni támad kedve, azt is megteheti. A bejárók általában három órát szóra­koznak, művelődnek az üze­mekben hetenként, munkaidő után, télen többet, nyáron ke­vesebbet. Ennek ellenére, a vecsési művelődési házat szin­tén sokan látogatják, de csak szombaton és vasárnap, ak­kor is főleg a fiatalok. A legnagyobb vitát a keres­kedelmi ellátottság színvonala váltotta ki. A háziasszonyok elmondták, a cukron, zsíron és egyéb tartós élelmiszereken LEVELESLÁDÁNKBÓL Névadó ünnepség Mendén — A kis János megszületé­sével a család élete teljesen megváltozik, mindennél fon­tosabbá válik a gyermek. A nagyszülők, a rokonok, bará­tok már az ő kedvéért keres­ték fel a fiatalokat, az lett a fontos, hogy aludt, mennyit evett, sírt-e Jánoska? Persze, ő mit sem törődött még ezzel, jól érezte magát és. szépen fejlődött. Lám, most sem iz­gatta túlságosan, hogy az ő kedvéért jöttünk itt össze. Valóban, a kis Jánoska, aki csak 3 hónapos még, átaludta a tiszteletére rendezett ün­nepséget. Jelmezbál az óvodában Egymást érik a mulatságok. Báloznak a szülők, s iskolás gyerekeik, a kisiparosok, az ifjúsági klub tagjai... Itt a farsang ideje. Nem maradhatnak ki a víg- ságból az óvodások sem, s hogy mennyire tetszik nekik, az kiderült a monori Dózsa utcai óvodában, ahol már ha­gyományosan, minden eszten­dőben a jelmezbe öltözött kis- és nagycsoportosoké az ovi. Reggel mm Rostás Pisti, Benkö Lali, Kosztán Vali ko­pogott az ajtón, hanem huszá­rok, tmrázslók, szakácsnők, indiánok vonultak be, akiket zeneszó várt, s csinosan meg­terített büféasztal. Kitörő örömmel üdvözölték egymást, mert bár a remek jelmezek, főleg az anyukák ügyességét dicsérték, az ötletek mégis­csak tőlük származtak ... Rumcájsz táncra kerekedett Winnetouval, Csipkerózsikát egy autószerelő kérte fel, egy cowboy a kis kuktát. S bár a délutáni alvás nem maradha­tott el ezen a napon sem, éb­Czunyi Krisztina aranyhalnak öltözött, aztán Piroskává vál­tozott inkább, hiszen szoknyá­ban könnyebb futkározni, mint uszonyokkal. redés után, este, s még más­nap reggel is a jelmezbál volt a beszédtéma. (zs.) Rumcájsz és a csodálkozó va- rázslók Mulnéfalvy Zoltán íelvétele Tuza János és Ecseri Éva gyermekének névadására ke­rült sor a napokban Mendén, a tanácsháza házasságkötő, ter­mében, amelyet erre az alka­lomra átrendeztek, és ízlése­sen, szépen fel is díszítették. Dicséret és köszönet az ün­nepség valamennyi közremű­ködőjének és szervezőjének. Csak az elismerés hangján szólhatunk programösszeállí­tásáról, mely Szuhányi Ferenc vb-titkár érdeme, aki az anyagkönywezetői teendőket is ellátta. Az alkalomhoz illő, kedves és közvetlen beszédet mon­dott Velkei Sándorné, tanácsi dolgozó, anyakönyvvezető. A fcsaládon és a hozzátartozókon kívül, részt vett az ünnepsé­gen Németh István, az MSZMP községi alapszerve­zetének tikára, Fejes Ferenc tanácselnök-helyettes, és ott voltak a pedagógusok, a taná­csi dolgozók is. Köszönetét kell monda­nunk minden közreműködő­nek, mivel Mendén ritkán ke­rül sor hasonló rendezvényre. Érezni lehetett, szívük mele­gével osztoznak a család örö­mében, s azt ,is, hogy kíván­ják, akarják, minél több név­adó ünnepségre kerüljön sor a községben, ezért érdemes név szerint is felsorolnunk a közreműködőket: Barabás Gé- záné tanítónőt, aki a kis páva­kör tagjaiból alakult úttörő- énekkart tanította be, Ézsöl Ist­vánná óvónőt, Szeifert Editet, az irodalmi szakkör tagját, aki Illyés Gyula Újszülött és Kaff­ka Margit Lackó című versét mondta el. Az ünnepség végén a kis óvodások hóvirággal, az úttö­rők szegfűvel köszöntötték a szülőket és a névadó szülőket. Maróti Pált és Maróti Pálnét. A kicsik piros-fehér pettyes labdát ajándékoztak Jánoská­nak, a nagyobbak pedig kék kisdobosnyakkendőt. Tréfák Istvánná, a mendei művelődési ház igazgatója ÜLLŐ Építési engedélyek Az üllői nagyközségi tanács szakigazgatási szerve, mint I fokú építési hatóság, tavaly 135 építési engedélyt adott ki, ebből nyolcvanhetet új lakás építésére. Negyvennyolcán kap­tak használatbavételi enge­délyt, és 54 telekmegosztásra is sor került. kívül, szinte mindent, még a kenyeret és a tejet is. Buda­pesten vásárolják meg, onnan cipelik szatyrokban, mert mire hazaérnek, a vecsési üzletek­ben már nem juthatnak hoz­zá. Súlyos szatyrokat cipelnek A Halmy-telepen lakók el­mondták, hogy ők hús- és zöldségfélét sem kapnak Ve­csésen, ezért azt is Pestről ci­pelik, továbbá gond, hogy az itthon maradt gyerekek a reggeli órákban nem jutnak péksüteményhez, mivel azt csak későbben szállítják az üz­letekbe. Amikor arról esett szó, hogy egyre több az olyan kismama, aki a kora reggeli órákban, zsúfolt vonatokon, sokszor áll­va kénytelen piciny gyei-me- két Budapestre, óvodáoa hor­dani, csiak úgy sorjáztak a hozzászólások. Sok fiatal nem adja át ülőhelyét, amikor pe­dig rá szálnak, inkább vi­tázni kezd. Elmondták, ha jutna is hely minden kisgyer­meknek a vecsési óvodákban, sok szülőnek nincsen kivel el­vitetni gyermekét oda, mivel neki már a kora reggeli órák­ban el kell utaznia, ezért ja­vasolták, hogy egyes óvodák nyissanak még korábban. Az egyik résztvevő azonnal ki is számolta: több mint 90 ezer forintot fizetett évek során valakinek, aki vigyázott a gyermekére, illetve később el­kísérte az óvoSába. A bejárók nagy többsége szocialista brigádban dolgo­zik és évente több kommunis­ta műszakot is felajánl a bu­dapesti gyermekintézmények javára. Elmondták, hogy a kommunista műszakokon egyes nagyüzemekből 18—20 ezer ember is részt vesz. Jó lenne — hangzott ed az újabb javaslat —, ha a vecsés lek helyben, a helyi intézmények javára ugyancsak tarthatná­nak ilyen műszakokat. Szíve­sen patronálnák is egyik-má­sik óvodát. Nehezebb helyzetben Sokan panaszkodtak a köz- világításra és tucatszámra so- solták azokat az utcákat, melyekben esténként nem ég­nek vagy amelyekből éppen hiányoznak az égők. A köz­rendet is erősíteni kellene, főleg az italboltok környékén. Többen javasolták, hogy Vecsásre is járjon ki a kék busz, mint a többi Budapest- környéki településre. A vidékiek — mondották végül a késő esti órákba nyúló beszélgetés' résztvevői — min­dent összevetve, nehezebb helyzetben vannak, mint a Budapesten élők. Ha reggel késnek, levonnak tőlük egy fél órát, de ha munkaidő után. valamilyen okból 5—10 perc­cel tovább maradnak bent. órákat kell várniuk a követ­kező vonatra. Fáradtabbak is. mivel itthon sokan kertet művelnek és állatokat gon­doznak. Az észrevételekről készült jelentés, a Pest megye szerte folyó vizsgálatok részeként, a felettes pártszervek elé kerül. Kovács György A nap kulturális programja MOZIK Maglód. Vadvízország. Men- de: Éjfélkor indul útjára a gyönyör. Monor: A neretvai csata, I—II. Pilis: De hova tűnt a 7. század? Üllő: Óz, a csodák csodája. Vecsés: A kincses sziget. MŰVELŐDÉSI HAZAK Gyomron, 15 órától: társas­tánc-tanfolyam, 15.30-tól: az orosz levelezők klubjának fog­lalkozása, lö'-tól: középiskolai élők észitő, kémiából (központi iskola), oroszból (művelődési ház), 17-től szolfézstanfolyam, 18- tól: a kertbarátok klubjá­nak összejövetele, 19-től: a fotószakkör ; foglalkozása, 19- től: az irodalmi színpad ! próbája. Mendén, 18-tól 20-ig: a népi tánccsoport próbája, j Monoron, 16-tól: új párttagok szemináriuma, 16-tól: bútor- és lakberendezési kiállítás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom