Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-08 / 32. szám

1977. FEBRUÁR 8.. KEDD XMrhm Érd örömei és gondjai A képviselő hétköznapjainak tükrében Nem-et mondani sohe nem tartozott a népszerű feladatok közé. Aki erre is vállalkozik, annak érvelnie kell, őszintén megmagyaráznia a kimondott, nem indokait, eredőit, meg­világítani távolabbi összefüg­géseit. Az egyenes beszédet megértik az emberek, még ak­kor is, ha az pillanatnyilag fáj, altkor is, ha tudják: to­vább kell várakozniok egyéni vagy éppen közösségi gond­jaik megoldására. Amikor nem egészen két esztendővel ezelőtt Antal Im­rét, a Mezőgép érdi gyárának igazgatóját országgyűlési kép­viselővé választották, tudta, mire vállalkozik, tisztában volt azzal, hogy négyszáz em­ber öröme és gondja helyett negyvenháromezer érdi lakos örömét és gondját veszi magá­ra. Az ország példátlanul leg­nagyobb falujának sok-sok megoldatlan problémáját kell képviselnie egy ország színe előtt. Kommunista műszakon Lehet már vagy fél eszten­deje is, hogy meg akartam kérdezni tőle, bírja-e erővel, nem bánta-e meg, hogy akkor igent mondott. Jó alkalmat kínált egy ilyen beszélgetésre az a kommunista szombat, amelyet azért vállalt a gyár minden fizikai és irodai dol­gozója, hogy előbbre jusson Érd művelődési háza, korsze­rűbb körülmények között fo­gadhassa a látogatókat. Men­tem volna egyenesen az iroda­házba, de az öreg portás aki látásból már ismert, utánam szólt: ha az igazgató elvtársat keresi, a kovácsüzembe men­jen ... Ott állt ő is az egyik ke­mence előtt, izzadtan és kor­mosán, kezében vonórúddal. Mivel az izzó vasakat formá­ló légkalapácsok dübögése el­nyomta lépteim zaját, nem vette észre érkezésemet. Nem mentem oda hozzá, mert úgy éreztem, szavak nélkül is vá­laszt adott kérdésemre. Segítőkész üzemek Most, fél esztendővel ké­sőbb az irodájában sem arról beszélgetünk. Örömöket és gondokat sorol olyan termé­szetességgel, mint aki ezek nélkül már el sem tudná kép­zelni az életét. j — Tavaly avattuk a nagy­község kilencedik óvodáját. Az idén májusra készül el a tize­dik. Mindez öröm, de csupán egy lélegzetvételnyi. Ezer gyermek gondja megoldódott, LASSÚK A MEDVÉTI Téli vásár - Skála vásár Január 31-től február 12-ig 20-30-40%-os árengedménnyel TÉLI VÁSÁR A SKALABAN de másik ezer gyermek, jogo­san, még arra vár, hogy rá is sor kerülhessen ... Az is öröm, hogy ebben az ötéves tervben tizenkét tanteremmel és egy tornateremmel bővül Érd nyolc iskolája. De szeptem­berben háromban be kellett vezetni a három műszakos ta­nítást ... És annak is csak örülhet az ember, hogy tavaly már nyolcszáz gyermek szüle­tett, a nagyközségben. De ha belegondolok, milyen óvodai és iskolai gondokat okoz ez majd néhány év múlva ... A holnap gondjai már gondok ma is. Ezt mi sem bi­zonyítja jobban, mint az a te- I lefonhívás, amelyet éppen be­szélgetésünk alatt kapott. Egy kétgyermekes fiatalasszony, Amfer Jánosné érdeklődött arról, hogyan tovább. Buda­pesten dolgozik, a Csemege l Kereskedelmi Vállalatnál. Há­rom- és ötéves kisfia jelenleg a férje szüleinél van Szeger- den, kétszáz kilométerre Érd­től. A korábbi beszélgetés ér­telmében beszélt vállalatának vezetőivel, s azok hajlandók hozzájárulni az érdi óvoda költségeihez. A képviselő ta­nácsa: írják ezt meg hivatalo- I san az érdi tanácsnak ... • A haszon nem a községé A beszélgetés, érthetően, ar­ról folytatódik, hogy Érden ti­zenötezer bejáró dolgozó la­kik. Munkájuk haszna a fő­városé, szociális és kommuná­lis gondjaik azon'-a.i az érdi tanácsot terhelik. A hallott te­lefonbeszélgetés példázza, ho­gyan keresik a megoldást erre a koránt sem könnyű kérdés­re. Egy másik öröm: a napok­ban kapta meg a MÉSZÖV öt­éves tervét, amelyben az áll, hogy jövőre megépítenek egy százhúsz négyzetméteres élel­miszerüzletet Érden, 1980-ban pedig hozzákezdenek egy 2880 négyzetméteres alapterületű áruház építéséhez a nagyköz­ségben, amely a jelenlegi ára­kat figyelembe véve 69 millió forintba kerül. Azt már nem tőle tudom, hogy hányszor járt ebben az ügyben külön­böző fórumokon. Körültekintő alaposság Sokan vannak akik egyéni gondjaikkal, panaszaikkal ke­resik fel, személyesen vagy levélben. Több vaskos dosszié- nyi levél sorakozik már szek­rénye polcain. Nem bánja, így van jól, segít mindenkinek, akinek tud. Csakhogy ;.. né­ha tengerikígyóvá nő egy-egy ügyirat, aztán kiderül, hogy valami nem stimmel a dolog­ban. Egyetlen példát idéz csu­pán. Idős ember kétségbeesett hangú levelét mutatja, amely­ből az derül ki, hogy elárve­rezték a házát, öreg feleségé­vel nincs miből megélnie ha nem kapnak segítséget. Meg­rázó sorok annak, aki ezt a le­velet elolvassa. A levelet azonban kilenc másik ügyirat követi, amelyekből kiderül, hogy ennek az embernek a fővárosban autórugókészííő üzeme és lakása van. Érdi házát azért árverezték el, mert évi mintegy félmil­liós jövedelme mellett 355 ezer forintos jövedelem- és 107 ezer forintos for­galmiadé hátraléka volt, mi­vel adófizetési kötelezettségé­nek több éven át nem tett ele- eet. Antal Imre nem tudja meg­mondani, hogy míg mindez kiderült, hány óráját vette el neki. s másoknak, akikhez az idős ember segítségkérő levele nyomán fordult. És nem ez volt az egyetlen ilyen esete1 képviselővé választása óta. Szerencsére azonban az ilyen ügyek a .ritkák. Az esetek többségében valóban jogos egyéni panaszokkal fordulnak hozzá az emberek. Kétszáz család érdekében Kis és nagy ügyek váltják egymást a hétköznapokon. E pillanatban a legnagyobb fog­lalkoztatja, amivel hozzá for­dultak az elmúlt két esztendő alatt. — Érd ötéves tervében 492 lakás megépítése szerepel. Eb­ből tavaly már mintegy har­minchatnak el kellett volna készülnie. A dunaújvárosi házgyár azonban időközben típust változtatott s így még jelenleg sem kezdődhetett el a munka. És a gond nem jár egyedül. Két hete egymás után jönnek hozzám az emberek, egyesével vagy csoportosan, csendes szóval vagy hangos­kodva, ki-ki vérmérséklete szerint. Ahhoz ugyanis, hogy a lakótelep megépüljön, het­ven házat kellene lebontani. Ez kétszáz családot érint. A legfőbb baj ott kezdődik, hogy nem is egy olyan ház akad a lebontásra ítéltek között, amelyekre két-három éve ad­ták meg az építési engedélyt. Megoldást keresünk és kell is, hogy találjunk, a legsürgetőb­ben. Egy közösen átbeszélgetett délelőtt után nem ágy köszön­tünk el egymástól, hogy pont került volna eszmecserénk végére. A képviselő megbíza­tása öt esztendőre szól. Az el­következendő három esztendő még sok hasonló beszélgetés lehetőségét teremti meg. Prukner Pál Gomba a pincelabirintusból A csepeli Duna Tsz gombatermelő üzemágában, a 150 ezer négyzetméternyi pincelabirintusban évente 286 vagon csiperke­gombát termelnek. A Csokonai Rotterdamba tart Előtérbe kerül az olcsóbb vízi fuvarozás A gazdaságos vízi fuvarozás az ötödik ötéves tervben a ko­rábbinál nagyobb feladatokat kapott. A hajózás áruforgalma csaknem 20 százalékkal növek­szik, ezen belül gyorsabban, mintegy 50 százalékkal fejlő­dik a tengerhajózás teljesít­ménye. A tengerhajózás átlagosnál nagyobb feladataihoz lényege­sen növeli szállítási kapacitá­sát. A hajópark hordképessé- gét 1980-ig több mint 30 000 tonnával bővítik. A Mahart még tavaly két kisebb és két nagyobb mélytengeri hajó be­szerzésére kötött megállapo­dást a lengyel hajóépítő ipar­ral. A négy hajó közül az első ■— már ismeretes — jó minőség­ben és határidőre elkészült a szczecini Varski hajógyárban. A Csokonainak keresztelt 11700 tonna hardképességű áruszállító tengerjáró első út­ján Rotterdamból szállít 8000 tonna lisztet Sri Lankába. A szczecini hajógyárban a Mahart részére épül a másik 11 700 tonnás tengeri hajó, a Radnóti, amelyet az év végén adnak át. Ezenkívül várhatóan még az idén a gdanski Lenin hajógyártól is átveheti a Ma­hart az egyenként 3700 tonna hardképességű Maros és Körös nevű tengeri motoroshajókat. 1 S zeged híres város, Tápé. val határos — mondja a nóta. Azon aztán kár lenne vitatkozni, melyik vált híressé a másik szomszéd­sága mián, tény, hogy mind­kettőnek megvannak a maga nevezetességei. Szegedről ta­lán ne beszéljünk, amról min­den iskolásgyerek hallott Százhalombattától Naigykátáig. De Tápé! Kevesek tudják, hogy onnan a pillangós papucs, amibe csíkos harisnyás lábu­kat bújtatták a tánchoz a helybeli lányok, vasárnap a városi menyecskék, amit ma szívesen visznek haza szegedi papucsként a külföldi turisták, Az már köztudottabb, hogy gyékényszövő háziiparának ma is rangja van, legfőképpen határainkon túl. Hát egy ilyen tápai gyé­kényszatyrot kaptam én aján­dékba. Miért tápai, ha Tápén csinálták? Azért, mert a ma­gyar ember nyelve kibicsak- lana, ha az é után mindjárt i-t kéne mondania. Szóval ez a szatyor azóta is a legkedve­sebb alkalmat osságom. Pedig húsz évvel ezelőtt biztosan sírva fakadtam volna, ha édes jó anyám kikerget vele az ut­cára. Akkor még naevon fiatal voltam, távol az élet rejtel­meitől. Tudni kell a tápai szatyor­ról, hogy azzal nem ám a höl­gyek korzóz.tak hajdanvolt gyermekéveimben, hanem olyanok hordták, akik életük­ben mindig a dologban vol­tak. A napszámosok,’ a föld­művelő parasztok, a látástól vakulásdg talpon levők, a cél­szerű szögény embörök. Meg a hentesek. Egy nagyobb/ fajta ilyen szatyorban jól elfért a bárd, a sok kés, a kaparóka­nál, az utóbbival pörzsölés után majdnem-fehérre lehe­tett vakarni a disznót, hogy a meleg víz és a sikáló gyökér­kefe nyomán gusztusosán tisz­Tdpai szatyor fa legyen a szalonna bőre. Szóval nem volt' valami ele­gáns holmi ez a gyékényből font kézi akármi. Számomra éppen ezért ked­ves, most. Gyermekkorom leg­szebb élményeit juttatja eszembe, há a vállaltira akasz­tom. A jó öreg hentessel, drá­ga apámmal, sokszor biciklin talált a jeges leheletű januá­ri hajnal: mentünk disznót vágni. Nagy volt a család, a sógorok-testvérek nem ették meg a hurkát-kolbászt, csak ha apám tett hidegre a gondo­san hizlalt, féltve dédelgetett — gyakran nagy áron szerzett — malackát. Engem nem le­hetett lerázni ilyen alkalmak­kor. Á fatüzelésű pörkölő társaságában kuporogtam a csomagtartón, gómberedő, csupasz ujjaimmal kapasz­kodtam apácskám kabátjába, s nekem volt legnagyobb a szám, amikor hét óra tájban megjelent a testvérem, világra pislogó álmos szemeivel, anyánk védőszárnyai alatt. Idősebb volt nálam, ő már nem tartotta olyan érdekes­nek a kalandot, hogy a nap előtt keljen, ha nem muszáj. Én a mai hétalvó, akkor él­tem csak igazán! Még sötét volt, amikor a férfiak kihúz­ták az ólból a mit sem sejtő, majd rémülten .visító, kapá­lózó jószágot. Küszködtek vele ketten-hárman, aztán az én apám egyedül elkapta a bal karjával, térdével oldalra lök­te, jobb markában villant a szúrókés és kész. Már futottam is a reggelire pompás sült hagymás vérnek valóval a konyhába. Akkor nem láttam mást, csak apám ügyességét, erejét. S nemegyszer, mire el­harangozták a delet, vissza­hullottak a fényesre mosott szerszámok a gyékény szatyor­ba, ültünk a kerékpárra, men­tünk a másik rokonhoz, hogy esite tízig vége legyen a követ­kező disznótornak is. Akkor még nem ért föl gyermekeszemig más, csak apám ereje, ügyessége. Azóta már tudom azt is, mit jelen­tett neki a nem rokoni disznó­tor, a télen kivett szabadság. Olyankor idegeneknél vágott disznót, sűrűn naponta kettőt, földolgozta, még a zsírt is ki­olvasztotta. Nem tudhattam, mennyit vesznek ki belőle ezek a napok. De a testvéreim meg én bőrfcáskával jártunk az iskolába, igazi aktatáskával. Apám erejéből. Abból a pénz­ből, amihez a tápéi szatyor alját húzó szerszámok segítet­ték hozzá. Abból a türelem­ből, amivel édesanyánk elvi­selte, hogy kettejükre csak a munka várt, reá otthon, apámra másutt Azóta más időket élünk... A mi gyerekeink csak köny­vekből ismerik a múlt ködébe veszett januárokat. Számukra a tél — ha a mostanihoz ha­sonlót fognak ki — a szánkót, a korcsolyát jelenti. Maradjon is ez így, örökké! De bennem a tápai szatyor mindig a leg­szebb emlékeket idézi. Azokon a régi teleken jutott nekem legfőbb az apámból. Hajnaltól estig vele lehettem, hallhattam a hangját, hiszen gyakran hoz­zám beszélt: szaladj Ide — szaladj oda, hozd le — vidd föl! Olyan fontosnak éreztem magam, mint azóta talán so­ha! Apám erőjét, anyám türel­mét megőrizte a sors. Éppen ezért én alig várom a nyarat, hogy utcára vihessem a tápai szatyromat. Bálint Ibolya FEBRUÁR 3 TÓL 19 IG 20-30% OS ÁRENGEDMÉNY AMÍG a készlet tarti 9 lakószobák 0 szekrénysorok # kárpitozott garnitúrák 9 heverők • fotelek 9 székek TÖBBFÉLE TÍPUS Megvásárolhatók a PIK szaküzletekben, Szobon, Vácott, Szentendrén, Aszódon, Cegléden, Monoron, Szigetszentmiklóson, Érden. MOST VÁSÁROLJON, MOST ÉRDEMES! PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT t Új építőanyag Nemesvakolat — Pilisvörösvárról Az Országos Érc- és Ás­ványbányák pilisvörösvári kő­bányáiból évente százezer ton­nát meghaladó mennyiségű, vakolásra használatos kőport adnak az építőiparnak. Az igé­nyeket ma már azonban ez az anyag nem elégíti ki — világ­szerte az úgynevezett nemesva­kolat kerül előtérbe. Pilisvörösvámak is alkal­mazkodnia kell a fejlődő igé­nyekhez, s erne van is lehető­ség, ment az itt fejtett dolomit rendkívül alkalmas ilyen fel­dolgozásra. A vállalat ezért az Or sza­kos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság segítségével olyan külföldi gyártási eljárás licencét vásá­rolta meg, aminsk. segítségé­vel — a pilisvörösvári dolo­mitpor korszerű feldolgozásá­ra nyílik lehetőség. Az új eljárással — dolomit­ból, fehércementből, hazai mészh idrátbói, festékanyagból és egy speciális vegyianyag­ból — a szivárvány minden szí­nében készítik majd a színtartó, az időjárás vi­szontagságaival szemben rend­kívül ellenálló, nemesvakola­tot. Az új gyár építése jó ütemben halad. A munkacsar­nokok ez évben tető alá kerül­nek, az év vége táján megkez­dik a berendezések szerelését, jövőre sor kerül a próbater­melésre, s már tízezer tonna készterméket kívánnak gyár­tani. Az üzem 1979-ben dolgo­zik teljes kapacitással, s éven­te húszezer tonna nemesvako- latot gyárt. Termékeinek egy része a belföldi új építkezé­sek és a tatarozások korszerű lehetőségeit biztosítja. A fenn­maradó mennyiséget exportál­ják. K. Z. Épii! - tsz-tagoknak Európai hírű fürdőhelyünk. Harkány, lesz a termelőszövet­kezeti üdültetés hazai központ­ja. A reumások mekkájában — amint előszeretettel emlegetik a dél-baranyai fürdőhelyet — most kezdődött meg a 200 ágyas gyógy- és pihenőüdülő építése. A leendő üdülőben orvosi rendelőt és gyógytornatermet alakítanak ki, s a rászoruló dolgozók megfelelő szakorvo­si ellátásban részesülnek. A terv szerint 1979 elején nyílik meg az üdülő. Ez lesz az ország legnagyobb termelőszö­vetkezeti gyógy- és pihenő- üdülője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom