Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-05 / 30. szám

%tßnian 1977. FEBRUAR 5., SZOMBAT TAVASSZAL Franciaországba látogat Pham Van Dong Vo Van Sung, a Vietnami Szocialista Köztársaság párizsi nagykövete a francia televízió csütörtök esti híradójában su­gárzott interjújában közölte: tavasszal Franciaországba lá­togat Pham Van Dong minisz­terelnök. Várjuk ezt a látoga­tást és készülünk rá — fűzte hozzá a nagykövet. Vo Van Sung a televízió munkatársainak kérdéseire válaszolva leszögezte, hogy a VSZK-ban nincsenek politikai foglyok és hogy a hajdani sai- goni rezsim több, mint egymil­lió katonájának és az állam- apparátus tagjainak 95 száza­léka ugyanazokat az állampol­gári jogokat élvezi, mint töb­bi honfitársa. CSAK RÖVIDEN... ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöike a Kremlben fo­gadta Jagat öehta indiai kül­ügyi államtitkárt. A meleg, baráti légkörben lezajlott ta­lálkozón véleményt cseréltek a szovjet—indiai kapcsolatok kérdéseiről. ALVARO CUNHAL, a Por­tugál Kommunista Párt főtit­kára a napokban Rómába utazik az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására. ERICH HONECKER, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtit­kára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke Nicolae Ceausescunak, a Román Komumnisía Párt főtitkárának, a Román Szocia­lista Köztársaság elnökének meghívására péntek este több napos baráti látogatásra Bu­karestbe érkezett. IAN SMITH rhodesiai mi­niszterelnök Salisbury-ben megtartott sajtóértekezletén felhívással fordult az Egye­sült Államok kormányához, hogy „segítse őt a békés ren­dezést óhajtó szándékának” valóra váltásában. Kérte az amerikai vezetőket, hogy ve­gyék kézbe a fehér kisebbség és a színesbőrű többség köz­ti tárgyalások irányítását. A KALUGAI városi ügyész parancsára ä szovjet törvé­nyekbe ütköző tevékenysé­ge miatt letartóztatták A. Ginzburgot, foglalkozás: nélküli munkakerülő, aki „karrierjét” spekulációkkal és lopott ikonok eladásával kezdte. A múltban kétszer el­ítélték. 1961-ben csalásért két év szabadságvesztést kapott, 1968-ban pedig szovjetellenes tevékenységéért — a szovjet államot és társadalmi rendet rágalmazó anyagok őrzéséért és terjesztéséért — Ötévi sza­badságvesztésre ítélték. Sza­badlábra helyezése után Ginzgurg folytatta a szovjet­ellenes tevékenységét. Magyar-osztrák pártközi tárgyalás Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására február 3-án és 4-én Bécsben tartózkodott dr. Berecz János, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osz­tályának vezetője. Franz Muhri a párt elnöke fogadta az MSZMP képviselőjét. Dr. Be- i recz János megbeszéléseket i folytatott Erwin Scharf fal, a I Politikai Bizottság tagjával, a KB titkárával és Johann Stei- nerrel, a Központi Bizottság tagjával, a KB külügyi osztá­lyának vezetőjével a két párt együttműködésének általános kérdéseiről és 1977. évi mun­katervéről, valamint a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom. a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Az etióp kormányzó tanács közleménye Ellenforradalmi csoportot számoltak tol Az etiópiai ideiglenes kato­nai kormányzótanács bejelen­tette, hogy a kormányzóta­nácson belül ellenforradalmi csoportot számoltak fel. A csoporthoz Teferi Benti dan­dártábornok, Asz trat Deszta alezredes, Hintó Hailé Sze- lasszié alezredes, Mogus Wol- de-Michael százados, Tefera Daneke százados, Alemajehu Hailé százados és Hailé Belau hadnagy tartozott. Az államcsínyt szervező összeesküvők — hangoztatja a közlemény — monarchista, szélsőjobboldali, valamint szélsőbaloldali csoportosulá­sokhoz tartoztak. A közle­mény szerint terjedelmes do­kumentumra bukkantak, amely célként tűzi ki, hogy Eiópiába imperialista körök támogatásával fasiszta állam­csínyt szervezzenek. Az ellen- forradalmi csoportot felelő­ség terheli azért, hogy a gyö­keres reformok életbe lépteté­sén munkálkodó politikai személyiségek és aktivisták közül az utóbbi időben so­kan életüket vesztették. Ilyen körülmények közepet­te az etiópiai forradalom egy­helyben topogott és nem sike­rült előrelépni a nemzeti-de­mokratikus fejlődés program­jának megvalósítása terén. A közlemény szerint Men- gisztu Hailé Mariamnak és Atnafu Abatenak, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács első és második alel- nökének kezdeményezésére erélyes intézkedéseket foga­natosítottak az ellenforradal­már összeesküvőkkel szem­ben. Az államcsínykísérlet felszámolása során Daniel Aszfau alezredes, a kormány­zó tanács vezető munkatársa, meggyőződése« forradalmár életét vesztette. A kormányzótanács forra­dalmi erői tömöritették sorai­kat és szilárdan eltökélték, hogy élenjáró párt vezetésé­vel tovább haladnak a népi hatalom megteremtésének útján. A kormányzótanács in­tézkedéseket hoz a néptöme­gek felfegyverzésére, hogy még erélyesebben lehessen fellépni a külső és a belső el­lenséggel szemben. A közle­mény végezetül felszólította a néptömegeket, fokozzák for­radalmi éberségüket és min­den erejüket latba vetve munkálkodjanak az új, a ki­zsákmányol ástól mentes tár­sadalom felépítésén. A TASZSZ péntek délutáni Addisz Abeba-i jelentése sze­rint a fővárosban nyugodt a helyzet. Az, üzletek nyitva vannak. A tömegközlekedés zavartalanul zajlik, folyik a munka az üzemekben és a közhivatalokban. Az utcákon sehol sem láthatók őrjáratok, katonák, rendőrök. Pénteken délután Addisz Abebában, a Forradalom te­rén a főváros és környéke dol­gozóinak tízezrei gyűltek ösz- sze, hogy kifejezzék egyetér­tésüket az ideiglenes katonai kormányzótanácsnak az ellen- forradalmi csoportok ellen tett intézkedéseivel. A szakszervezeti szövetség, a lakóbizottságok és a paraszt­szövetségek képvielői a tö­meggyűlésen állást foglaltak a néptömegek felfegyverzése mellett, hogy így védekezze­nek a belső és külső reakció ellen. Mengisztu Hailé Mariam, a kormányzótanács első elnök- helyettese felszólította a dol­gozókat, hogy szilárdan áll­janak hadseregbeli szövetsé­geseik oldalán. Waldheim Kairóból Damaszkuszba érkezett Kurt Waldheim, a világszer­vezet főtitkára pénteken Kai­róban Szadat elnökkel találko­zott és eszmecserét folytatott vele a genfi konferenciával összefüggő kérdésekről. Az ENSZ főtitkára, aki szerdán érkezett Kairóba, eddig három ízben tárgyalt lszmail Fahmi külügyminiszterrel, a genfi konferencia témájáról. A har­madik megbeszélés után Waldheim úgy nyilatkozott, hogy a konferencia résztvevői­nek kérdése a legsúlyosabb problémát jelenti. Egyiptomi látogatását befe­jezve pénteken közel-keleti út­jának második állomására, Damaszkuszba érkezett Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Szíriába utazása előtt Kairó­ban. tartott sajtóértekezletén egy kérdésre válaszolva Wald­heim kijelentette, hogy a gen­fi békekonferencia véleménye szerint a közel-keleti rende­zésnek nem egyetlen útja. Hozzáfűzte, hogy más megol­dást kell keresni, ha nem si­kerül felújítani a kétnapos tár­gyalás után 1973-ban megsza­kadt genfi értekezletet. A lengyel államtanács ülése Szerdán ülést tartott a len- | lehetőségével. Az államtanács gyei államtanács. Az ülésen többek között meghallgatták a legfőbb ügyész és az igazság­ügy-miniszter beszámolóját. Az államtanács megelégedéssel nyugtázta, hogy a bűnözések száma továbbra is csökkenő tendenciát mutat. A tájékozta­tó hangsúlyozta, hogy az igaz­ságügyi szervek következetesen végrehajtották az államtanács­nak azt az ajánlását, hogy megértéssel kezeljék azok ügyeit, akik 1976. június 25-én részt vettek a radomi és ursusi rendbontásban, azoknak a munkásoknak esetében, akik először kerültek összeütközés­be a törvénnyel. A beszámolót az államta­nács jóváhagyta, majd úgy döntött, hogy — Edward de­reknek, a LEMp KB első tit­kárának, az államtanács tag­jának javaslata alapján — él­ni kíván a kegyelem adásának az alkotmány által biztosított PORTUGÁLIA A földreformot fenyegető veszélyek A portugál fegyveres erők­nek közre kell működniük a nemzet újjáépítésében — je­lentette ki Vasco Lourenco tá­bornok, Lisszabon katonai kormányzója, a legfelsőbb, forradalmi tanács tagja a mafrai lövészezrednél tett csütörtöki látogatásán. Annak a véleményének adott hangot, hogy a dolgok nem folytatód­hatnak így tovább és olyan megoldást kell találni, ami­lyent eddig még nem alkal­maztak a gyakorlatban. Lisszaboni politikai körök­ben úgy értelmezik a tábor­nok szavait, hogy a forradal­mi tanács tagjainak egy ré­sze elégedetlen a portugáliai politikai fejleményekkel és olyan megoldást keres, amely- lyel érvényt szerezhet az al­kotmánynak és április 25. szellemének. A Portugál KP alentejói tartományi bizottsága KB és PB-tagok jelenlétében csü­törtökön este sajtókonferen­ciát tartott és felhívta a dol­gozók, katonák, az egész por­tugál nép figyelmét a földre­formot fenyegető veszélyekre. Megbélyegezték a Soares-kor- rrrány agrárpolitikáját, mert az szemben áll az alkot­mánnyal, felszólították a köztársasági elnököt, a kor­mányt, a forradalmi tanácsot és a nemzetgyűlést, vessenek véget a földreform ellen indí­tott kampánynak, az erősza­kos csendőri akcióknak. A PKP felhívásával egyidejű­leg a mezőgazdasági minisz­ter megvonta a további hite­leket a redondói Dél Király­nője Tsz-től, mivel a dolgo­zók nem voltak hajlandók ön­ként visszaadni korábbi tu­lajdonosának a kormány ál­tal neki visszaítélt földet. Ferreira portugál külügy­miniszter elnökletével pénte­ken nagyköveti tanácskozás kezdődött Lisszabonban az ország közös-piaci csatlakozá­sának előkészítéséért indítan­dó kampány jegyében. USA-belpoIitika Carter és a Közkeletű tévedés volt az új amerikai elnök hivatalba lépésekor feltételezni, hogy Carternak szilárd többsége van a kongresszus mindkét házában. Hiszen Jimmy Car­ter demokrata, és hasonló po­litikai címkét visel a 435 kép­viselő és a kereken száz szená­tor közül is — kétharmadnyi honatya. Hiszen a nyugat-eu­rópai típusú parlamentáris rendszerben egy miniszterel­nöknek (az amerikai elnök kormányfő is egy személy­ben! kényelmes, sőt, fölényes többsége lenne hasonló felál­lásban. Carternak azonban minden alkalommal, tehát minden egyes törvényhozási küzdelemben újra kell szervez­nie többségét, méghozzá a va­lószínűleg folyton változó kongresszusi koaliciókból. Az amerikai kongresszus ugyanis tükrözi az óriási or­szág ellentéteit, és főként: az amerikai politikát meghatáro­zó számos érdekcsoport foly­tonos hatalmi marakodását Talán még nem is fordult elő, hogy akár a képviselők, akár a szenátorok csakis a párt tagságának megfelelően sza­vaztak volna. Amikor az ame­rikai sajtó kimutatja egy-egy szavazás nyomán a pártszem­pontok érvényesülését, az is csupán annyit tesz, hogy az adott ügyben a demokraták, vagy a republikánusok 70—80 százaléka egy tömbben szava­zott. Több sohasem. Minden törvény, kongresszusi szava­zás új meg új többséget hoz létre: a demokrata és repub­likánus konzervatívok, csak­úgy alkotnak capitóliumi fron­tokat, mint a két párt liberá­lisai, de még ez is egyszerűsí­tés. Hiszen a különböző lokális és csoportérdekek erősebbek az ideológiai nézeteknél. Egy­szóval, az amerikai kongresz- szusban megszokottak a kü­lönös „politikai házasságok”. A két ház vezéreinek hatalma és tudománya éppen abban rejlik, hogy képesek előre je­lezni a frontvonalak alakulá­sát, és többnyire szállítani a csapatokat. A mézeshetek még nem ér­tek véget, a csatabárdot még nem ástuk ki — nyilatkozta elbűvülő mosollyal Baker sze­nátor, a republikánus kisebb­ség felsőházi vezére, amikor Sorsensen, Carter jelöltje a CIA élére kénytelen volt visz- sza kozni. 1959-ben utasított el a kong­resszus utoljára egy fontos el­nöki kinevezést, akkor a de­mokraták a republikánus Ei­senhower jelöltjét. Az elnök saját pártjának jelöltjét ugyané párt kongresszusi többségben utoljára 1925-ben vetette el. Figyelmeztető, sőt, aggasztó Jimmy Carter számára a So- rensen-ügy. Baker szenátor ugyanis felsorakoztatta a ki­sebbségben nyilvánvalóan ösz- szetartóbb republikánusokat, s hozzájuk a konzervatív de­mokraták csoportját. Mégpedig éppen a Délről, tehát Carter szűkebb pátriájából! S mivel e déli szenátoroknak köszön­heti Byrd, hogy — a liberális Humphreyval szemben — a de­mokraták felsőházi vezére le­hetett, a Byrd—Baker alkalmi koalíció baljós fejlemény az új elnök számára. Máris meg­kezdődött a költségvetési küz­delem is, amelyet egyköny- nyen követhet Carter további capitóliumi kálváriája. A fen­ti laza koalíció ugyanis több­ször létrejöhet: a minden ha­talomból kiesett republikánu­sok feltámadásának elemi ér­deke a tömörülés, míg Cáriért mind a bel-, mind a külpoliti­kában megszorongathatja a konzervatív demokraták tömb­je (vagy, ha feléjük oldalazik, akkor a liberálisok feneked­nek majd rá, netán szintén re­publikánus segítséggel...). 1960 —62-ben a demokrata Kennedy majdnem hasonló formális többséggel sem jutott siker­re, törvényjavaslatait — ha­lála után — Johnson vitte si­kerre, kihasználva, persze, a merénylet sokkoló hatását. Az ÚJ elnöknek ravaszság­ban és kompromisszumkész­ségben is meg kell mérkőznie a dörzsölt capitóliumi vezé­rekkel. A kongresszus a Wa- tergate-ügy során jócskán visszaszerezte az elnöki hata­lom túlburjánzásának évtize­deiben elvesztett erejét, s azt bizony még egy demokrata el­nöknek sem áldozza fel újra egykönnyen. Avar János felhívta a kegyelmi bizottsá­got, az ügyészségeket és az igazságszolgáltatási szerveket, hogy készítsék elő javaslatai­kat a nyári rendzavarások miatt elítélt, megbánást tanú­sító olyan személyek bünteté­sének enyhítésére, felfüggesz­tésére vagy megszüntetésére, akikről feltehető, hogy többé nem kerülnek összeütközésbe a törvénnyel. A FRELIMO marxista- leninista párttá alakul Maputóban, a Mozambiki Felszabadítási Front (FRE­LIMO) III. kongresszusa egy­hangú határozatot hozott ar­ról, hogy a FRELIMO-t — változatlan elnevezéssel — marxista—leninista párttá szervezik át. A párt célja a szocializmus felépítése, Mo- zombikban. Az új párt azért tartotta meg korábbi elneve­zését, mivel az összeforrt a mozambiki nép gyarmatosítók felett aratott győzelmével. INDIA Kihívás Indira Gandhi, indiai mi­niszterelnök pénteken a rezi­denciája előtt egybegyűlt hí­veihez intézett beszédében hangoztatta, hogy Dzsadzsi- van Ram miniszternek és tár­sainak a Nemzeti Kongr°sz- szus Pártból történt kilépése és egy új politikai párt alakí­tása veszélyezteti India belső stabilitását. A miniszterelnök­asszony hozzátette: kihívás­ról van szó, de mi, szembené­zünk a kialakult helyzettel. NSZK, 1977 Lélegzet - négy évre Már tavaly október 3-án ké­ső este eldőlt: a szociáldemok­rata-szabaddemokrata koalí­ció újabb négy esztendőt ka­pott a választóktól. Igaz, a sza­vazás eredményei kedvezőtle­nebbek, mint 1972-ben voltak, az SPD és az FDP által elnyert voksok — a többség — biz­tos alapot kínálnak a Schmidt- Genscher vezette együttesnek az enyhülési politika folytatá­sához, sőt elmélyítéséhez. Politikai mértan Hetven napot szánhatott a parlamenti választásokat kö­vetően Helmut Schmidt kan­cellár vezető munkatársaival, pártja és a Szabaddemokrata Párt funkcionáriusaival együtt a nyugatnémet kormányprog­ram kidolgozására. A kabinet­hez közelálló sajtóorgánumok közléseiből kiderült, hogy a kancellár és helyettese nem­egyszer éles vitákat folytatott a kormányprogram-tervezet­ről; szerkesztése közben ren­geteg kompromisszumra volt szükség, hogy kellő pontosság­gal kicentizzék a bel-, kül- és gazdaságpolitikai elképzelése­ket. Schmidték rendkívüli körül­tekintése érthető. Az ellenzék ugyanis — a számok törvénye alapján — olyan mértékben erősödött a parlamentben, a Bundestagban, mint amilyen arányban visszaesett az SPD és az FDP a legutóbbi, az 1972. évi választásokhoz képest. A kormánypolitikai döntések ke- resztülverekedése a szövetségi tanácsban, a Bundestagban még nehezebb, ott ugyanis ele­ve többséget élvez az ellenzék, a CDU—CSU. A nyolcadik esztendeje hatalmon lévő szo­ciáldemokrata-szabaddemok­rata kormány éppen a korhoz alkalmazkodó, az európai rea­litásokkal számoló nemzetközi tevékenységgel, új lapok nyitá­sával szerezte meg otthon a tá­mogatást. Schmidt kancellár rekord­idejű, két és fél óra hosszat tartott programbeszédében hangoztatta: kormánya to­vábbra is híve az enyhülésnek. Arra törekszik, hogy kiszéle­sítse az együttműködést a szo­cialista országokkal — a hel­sinki tanácskozáson elfogadott elvek szerint. Nyilatkozat és a gyakorlat Érdekes kettősség figyelhe­tő meg a Schmidt-expozé és a valóság között. A kancellár programként szabta meg kor­mánya teendő erőfeszítéseit a katonai enyhülésért, különös tekintettel a közép-európai kölcsönös haderő- és fegyver­zetcsökkentési tárgyalásokra, valamint az ENSZ leszerelési tárgyú rendkívüli ülésszakára. Ugyanakkor a nyugatnémet katonai-ipari komplexum óriá­sai egyre több fegyvert szállí­tanak a Bundeswehrnek és más NATO-hadseregeknek. Néhány év leforgása alatt (2,3 millió márka értékben) 420 Gepard-típusú önjáró légvé­delmi löveget szállít az NSZK hadseregének a Kraus—Maf- fei-konszem. A Messerschmitt —Bölkow—Blohm cég hat, ra­kétafegyverekkel felszerelt tengeralattjáró-vadász fregatt építésére kapott megrendelést. Hatástalan injekció A jelenleg hatalmon levő kormánykoalíciót igen nagy erőpróba elé állította a múl. esztendők valuta, és energia- válsága. Választási programja Középpontjába éppen ezért a társadalmi-gazdasági bajok megoldásának ígéretét állítot­ta. A kampány idején a mun­kaképes lakosság négy száza­léka, majd egymillió ember volt munkanélküli. A kon­junktúrát élénkítendő új munkaalkalmak teremtése céljából jó néhány milliárc. márkát injekciózott be a kor­mány, s ugyanakkor a szak- szervezetekkel megállapodott, hogy mérsékletre bírja a dol­gozókat. Mi történt? A nagytőke a szó szoros értelmében becsap­ta a kormányt: a pénzt zsebre vágta, beruházás helyett in­kább „racionalizált”, mint­sem új munkaalkalmakat te­remtett volna. Jó példa a rosszra a Volkswagen. Tavaly termelési rekordot ért el. megrendelései állandóan nő­nek, ezeket teljesíti is, de úgy hogy még többet követel a munkástól Ahelyett, hogy a munkanélküliség csökkentése érdekében az NSZK valame­lyik iparilag elmaradott terü­letén építene új üzemet, az USA-ban telepít gyárat, ott, ahol helyben a piac. fl program ellentmondásai Tulajdonképpen teljesíthető kormányprogrammal állt elő a parlamentben az új nyugat­német kabinet, bár részletes és maradéktalan megvalósítá­sa (nyugdíjemelés, a dolgozók szociális körülményeinek ja­vítása, a munkanélküliség le­küzdése, a fiatalok szakma, képzésének korszerűsítése, a haladó gondolkodásúak ellen, megkülönböztetések fölszámo­lása stb.) esztendőkbe telik. Lélegzethet jutott négy évre a Schmidt—Genscher-ketős, de közben ki kell védenie a CDU— CSU meg-megújuló támadá­sait kül. és belpolitikája el­len. Fejleszteni kívánják gaz­daságukat és persze hadere­jüket egyaránt, s ugyanakkor bővíteni kapcsolataikat a szo­cialista országokkal. Nem vé­letlen ugyanis, hogy a szövet­ségi köztársaságban a dolgo­zók tízezrei úgy vélekednek: minél több keleti (elsősorban szovjet) megrendelést kapunk, annál biztosabb, hogy nem kerülünk utcára. Kulcsár László

Next

/
Oldalképek
Tartalom