Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-04 / 29. szám

1977. FEBRUÁR 4.. PÉNTEK £“ «i ißjifr W ___ sJ íistav Erősödő munkakapcsolatok Pest megyei képviselők, tanácstagok fonnia Tervek és lehetőségek (23.) Zárszó - pont nélkül Arányos fejlődés a Dumkmsymhtm Páratlan természeti fekvés, csodálatos történelmi és mű­vészeti nevezetességek vonz­zák a külföldi és hazai látoga­tók százezreit a Dunakanyar­ba, amelynek fejlesztéséről tárgyalt tegnap a Dunakanyar Intéző Bizottság. Csányi Lo­vaiul főtitkár, a DIB 1976. évi tevékenységéről elmondta, hogy hazánk legpompásabb táját hárommillióan keresték fel, hogy üdüljenek, pihenje­nek. Egy-egy nyári hétvégen 200—220 ezren látogatnak Visegrádra vagy a túlsó part­ra, Nagymarosra, s 5—6 év múlva az érdeklődés várha­tóan másfélszeresére nő. Ezért fontos elsősorban a váci oldalon a közművek, az üzlet- és az úthálózat kiépítése. Az elmúlt három esztendőben si­került a Duna két partjának fejlesztését jobban összehan­golni, bár még mindig igen nagy az aránytalanság a szentendrei oldal javára, ahol melegvizes fürdőlánc alakult ki Szentendre—Papsziget, Leányfalu, Visegrád-Lepence és Esztergom strandjával. 1980-ig a bal parton megépül­nek a börzsönyi kiránduló- utak, amelyhez a Nógrád me­gyei Tanács is hozzájárul. A főtitkár beszámolóját élénk vita követte, majd több más napirendi pont megtár­gyalása után dr. Peczel Ká­roly, a műszaki és fejlesztési szakbizottság elnöke ismertet­te a VÁTI—ÉVM által készí­tett Dunakanyar fejlesztési program jelenlegi helyzetét. Ezután Oczel János, a DIB el­nöke az Elnöki Tanács által adományozott Munka Érdem­rend ezüst fokozatát nyújtotta át Kővári Lajosnak, a DIB nyugalmazott főtitkárának. Dr. Tímár Mátyás Mátyásáé­nak, Somló Imrének, Kováts Ferencnek, Soltész Bélának és Józsa Kálmánnak, a DIB tagjainak pedig elmúlt évi munkájuk elismeréséül Vertei József grafikusművész Duna- kanyar-plakettjét adta át. Cz. V. ■Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár legnagyobb pártalap- szervezete, az airmatúraüzem kommunistái mintegy 20 szá­zalékát teszik ki az üzem öissz- dolgozóinak. Arányuk is jelzi, hogy jó vagy rossz munkájuk döntő lehet az armiatúraüzem teljesítményében. , Bizony, tavaly ilyenkor több volt a számvetésükben a ma­gyarázat — ez ezért nem va­lósult meg, az azért —, mint a jól végzett munka öröme. A start is nehéznek ígérkezett: tavaly januárban alig volt al­katrész, s persze akadozott a munka. Mindehhez jött a szi­gorúbb gazdálkodás, a foko­zott takarékosság igénye, s az 1975. évinél 44 millió forint­tal magasabb termelési terv! És akkor léptek közbe a kommunisták. A havi operatív programok végrehajtásától és számonkérésétől a munkaver­senyben és a szocialista bri­gádmozgalomban tanúsított Helytállásig mindent megtet­tek a térték teljesítéséért, a selejt csökkentéséért. Zavartalan anyagellátás Mindjárt az első hónapok­ban biztosították — egyelőre a kis méretű — gömbcsapágy- gyártás folyamatosságát, s ez kedvezően hatott az egész évi munkára. Nem kevés erőfeszí­téssel azt is elérték,, hogy a biztosító szelepek gyártásában jelentkező — több éves! — el­maradást behozzák, sőt évi tervüket már november 30-ra teljesítették. Még a krónikus létszámhiány sem volt aka­dály az armatúraüzemben, hogy eleget tegyenek a nagy­méretű öntöttvas-, illetve acél­szelepek gvártási kötelezettsé­gének —. azokat a termékeket kivéve, amelyekhez nem kap­tak öntvényeket. Ám itt na­gyon sok volt a túlóra. Ezt az idén nem szabad megismétel­ni. Egyáltalán: a tavalyi hibák­ból le kell szűrni a tanulságo­kat, s az idén ennek megfele­lően termelni — így summáz­hatjuk a beszámoló taggyűlés Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­ságán Paso megye azon or­szággyűlési képviselői, me­gyei tanácstagjai találkoztak egymással, akiket az első alka­lommal bíztak meg a válasz­tók ezzel a nagy tisztességet és felelősséget jelentő feladat­tal. A közös beszélgetés témá­ja — amint azt Koijács Antal- né, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára megnyitójában hangsúlyozta — a választások óta eltelt idő­szak tapasztalatainak a kicse­rélése volt. Dr. Barta Miklós, a megyei tanács osztályvezetője értékel­te az új megyei tanácstagok eddigi munkáját. Elmondotta, hogy a legutóbbi választások óta lényegesen megváltozott a megyei tanácstagok, illetve a helyi állami, társadalmi szer­vek, tömegszervezetek kapcso­lata. Ma már mind ritkábban fordul elő, hogy a megyei ta­nácstagokat nem hívják meg a helyi tanácsi végrehajtó bi­zottsági ülésekre, vagy nem kérik ki a véleményét fonto­sabb helyi döntések meghoza­tala előtt. Jó gyakorlattá vált az is, mondotta, hogy a me­gyei tanácstagok járási cso­portjai egyre aktívabbak; ta­nácskozásaikat mindig más és más településen tarjáik, ami lehetővé teszi nemcsak egymás munkájának megismerését, hanem lehetőséget biztosít a nagyobb áttekintésre is. Kovács Antailné, a megye tíz új országgyűlési képviselőjé­nek munkájáról szólva arról az egyre inkább gyakorlattá váló kapcsolatról szólt, amely a képviselők és a megyei ta­nácstagok között az elmúlt két esztendőben kialakult. Egyre többen tartanak például közös fogadónapot, így az ott felve­tődő problémák, gondok meg­oldása is könnyebb, mivel nem egy közülük helyben vagy já­állásfoglalásáit a gazdaságpoli­tikai kérdésekben. Tavaly például gyakran megtörtént, hogy a havi ope­ratív program teljesítését za­varta az anyagellátás. Ilyenkor a programot módosítani kel­lett, s ez kapkodást, felesleges többletmunkát eredményezett. Sok gondot okozott — és még ma is megoldásra vár —, hogy a gömbcsapokhoz szükséges teflonok nem megfelelő minő­ségben és méretben érkeznek; ez növeli a gyártás bizonyta­lanságát, s a selejtveszélyt. Megoldást sürgettek a kom­munisták több, krónikus prob­lémában is. Mindenekelőtt ké­rik biztosítani a nagy teljesít­ményű gépek alkatrészellátá­sát, az olaj hűtésének megol­dását, az exporttermékek kiké­szítéséhez szükséges segéd­anyagok, festékek ütemes szál­lítását, s a B/2-es csarnok megfelelő világítását. (!) A gazdaságpolitikai agitá­ció, a termelés pártellenőrzése erősítette a kapcsolatot,, az együttműködést az üzem gaz­dasági és alapszervezeti veze­tősége között. Az üzemi négy­szögüléseken mindenkor közös álláspont kialakítására töre­kedtek, s a népszerűtlen fel­adatok megoldásában is közö­sen osztoztak. Például a sze­mélyi bérek kérdésében. Mint ismeretes, az új szakmai bér­táblázat csupán a kategóriák emeléséről rendelkezett, de a személyi bérek rendezésére csak később, és akkor is csu­pán a nagyon indokolt esetek­ben nyílott lehetőség. Tömegkapcsolatok A beszámoló taggyűlés kü­lön fejezetet szentelt az alap­szervezet tömegkapcsolatal- nak. a tömegszervezetek párt­irányításának. A legnagyobb létszámú tömegszervezetben — a szakszervezetben — sok kommunista tevékenykedik, elsősorban a műhelybizottság­ban. Nekik is köszönhető, hogy tavaly a rr^ vkaverseny- mozgalom fellendült. Olyan rási, megyei szinten is meg­oldható. A tanácstagok, képviselők hozzászólásaikban általában megerősítették az elhangzot­takat. Amint dr. Kovács Ferenc megyei tanácstag elmondotta: a nagyobb kitekintés jelentős segítséget jelent abban, hogy indokolni tudjon olyan dönté­seket, amelyek túlnőnek a szőkébb pátria határain. Pél­dául előfordul, hogy valame­lyik községben nagy szükség lenne új iskolára, óvodára, de azt helyben már nem érzéke­lik, hogy másutt még nagyobb a szükség, ami viszont meg­határozza a jogos igények ki­elégítésének sorrendiségét. Divald Béláné, a megye 27. választókerületének képviselő­jének az okoz gondot munká­jában, hogy tizenhét község kilenc tanácsa tartozik hozzá s a tanácsülések időpontja majd mindig egybeesik, így csak utólag tud tájékozódni az ott hozott döntésekről. Dr. Vámos'Marietta, a me­gye 5. választókerületének képviselője folytatva a meg­kezdett gondolatot, elmondot­ta — mivel hozzá is hét község tartozik —, ha nem is tud el­jutni mindig mindenhová, mindig megkapja a tanácsülé­sek anyagát, így tájékozódni tud minden lényeges kérdés­ről. Dr. Varga János, a megye 11. választókerületének kép­viselője hasznosnak tartja, hogy mindig meghívják a me­gyei pártbizottság kibővített üléseire, így időben választ kap átfogó, az egész megye életét érintő kérdésekre is. Többen Szóvá tették, jó len­ne, ha a jövőben a negyed- évenkénti csoportüléseken kí­vül is találkoznának egymás­sal a képviselők és a megyei tanácstagok, mert ez minden­képpen további segítséget je­lentene a még eredményesebb munkájúikhoz. P. P. brigádok — köztük az Ifjúsági brigád, a NAF-soron dolgozó Zalka Máté brigád, a Rákó­czi brigád, stb. — éritek el ki­emelkedő eredményeket, ame­lyek korábban nemigen hal­lattak magukról. A Komarov szocialista brigád pedig el­nyerte a vállalat kiváló bri­gádja címet. Ezek után joggal tette szóvá a beszámoló és a párttagság, hogy anyagilag ' is jobban ismerjék el a terme­lésben élenjáró brigádokat, dolgozókat. Tavaly ősszel ugyanis olyan szerény összeg­gel jutalmazták a munkaver­seny legjobbjait, amit jó indu­lattal sem lehet ösztönzőnek nevezni. Elismerő vélemény nyilvá­nult meg a taggyűlésen az üzem KISZ -csoport j áriak munkájáról. A kommunisták megállapították, hogy a cso­port tagjai jó munkát végez­tek mind a gyáregység KISZ- szervezetében és az ifjú gár­dában, mind pedig az ifjúsági páriámén tben. Úgy, mint tavaly Tavaly valamennyi pártszer­vezetben fellendült a politikai munka. A tagsági könyvek cseréjének előkészítése, a kommunistákkal folytatott be­szélgetések, a pártmegbízatá­sok felülvizsgálása aktivizálta a párttagságot. Ezt az értékes pezsgést, tettrekészséget meg akarják őrizni továbbra is az armatúraüzem kommunistái. Nyíri Éva A Magyar Szocialista Mun­káspárt Budai járási Bizottsá­ga legutóbbi ülésén személyi ügyekben döntött. A pártbizottság Polinger Fe­rencet — mivel kinevezték a PENOMAH pilisi hizlaldájá­nak vezetőjévé — érdemei el­ismerésével felmentette a oárt- és tömegszervezetek osz­tálya vezetése. ' valamint a pártbizottsági tagsága alól. A feleimben látható szám arról tanúskodik, hogy tele­vízió december 23-i műsora, majd lapunk vitaindító cikke — megjelent december 24-én — nyomán meglehetősen szé­les körű eszmecsere bontako­zott ki. Célunk bevallottan ez, a különböző vélemények, nézetek ütköztetése volt, mert meggyőződésünk szerint az il­ledelmes egyetértés tapodtat- nyit sem viszi előbbre az ügyet. Nincs varázsszer Lényeges elemnek tarthat­juk, hogy a vitában megszó­lalók kivétel nélkül egyetér­tettek abban: az ésszerűbb, hatékonyabb munkaerő-gaz­dálkodásra nincs varázsszer, nincs egyetlen megoldás. An­nak fölismerése, hogy sokré­tű teendők együttes hatására változhat a helyzet, jelentős szemléleti módosulásról ad bi­zonyságot. Emlékezzünk csak, néhány esztendővel ezelőtt eléggé általános vélekedés­ként hallhattuk, hogy hozzon a kormány rendeleteket, meg intézkedjenek a központi szervek. Most azon volt a hangsúly, mit lehet közös ösz- szefogással, országos és helyi cselekedetek egybehangolásá­val tenni. I Fölbukkant ugyanakkor még mindig az a bit, hogy pusztán adminisztratív intézkedések­kel könnyen megteremthető valamiféle rend, s ezzel tör­vényszerű összefüggésben az a nézet, hogy a munkaerőhiány okai döntően külső, vállalaton kívüli tényezőkben keresen­dők. E veszélyes egyoldalúság következményeit különöseb­ben nem kell ecsetelni. Amíg ugyanis a vállalatok egy ré­szénél úgy vélekednek, hogy hozzanak rendelkezéseket a központi szervek, s majd azután cselekszünk mi is, ad­dig aligha lehet reális re­mény lényeges változásokra. Több ízben elhangzott a vitá­ban, most ismételten aláhúz­zuk: súlyos hibának bizonyul­na kizárólag a gazdálkodó egységek körében keresni a megoldást, s elfeledkezni ar­ról, amit területi, iparcsoporti, ágazati méretekben szükséges cselekedni. A vitában többek egybecsengő véleménye volt. s mi is messzemenően egyetér­tünk azzal, hogy a vállalat nem függetleníthető az általá­nos közegtől, a munkaerő- gazdálkodás végső soron csak tükre bizonyos jellemzőknek. Néhány túlzó megállapítást leszámítva, a lap hasábjain napvilágot látott nézetek a realitásokból táplálkoztak, azt mutatták, hogy a tényekkel való szembenézés ma már nem puszta kívánalom, ha­nem egyre inkább a gyakor­lati munka módszere. Ez a ko­rábbiakhoz mérten megint- csak haladásról tanúskodik. Eléggé általános volt ugyanis esztendőkön át az illúziók dé- delgetése. a remények tervek­ké formálása, az óhaiok kö­vetelményként! feltüntetése. Ha valami, akkor ennek meg­szűnte — legyünk szerényeb­bek. visszaszorulása — ad biz­tatást az egyre világosabban látott feladatok megoldásához. Azt viszont köntörfalazás nél­kül ki kell mondanunk: ezek a feladatok nem könnyűek, s nem néhány hónán alatt jut­hatunk el a célhoz. A fegyelmezett munka Szerteágazó vonalakként rajzolhatjuk fel a teendőket. Jogos például az a megítélés — amire többek között Sátor János, a Mechanikai Művek vezérigazgatója (jan. 8.) és ßdes István, a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vál­lalat igazgatója (jan. 11.) rriu­A járási pártbizottság Szvia- tovszky Andrást, a KISZ Bu­dai járási Bizottságának ko­rábbi titkárát, a járási párt- bizottság tagjává választotta és kinevezte a párt- és tömeg­szervezetek osztálya vezetőjé­nek. A testület Gáspár And­rást. a KISZ Budai járási Bi­zottságának titkárát megvá­lasztotta a járási pártbizottság tagjának. tatott rá —, hogy a munkaerő-! gazdálkodást már a pályavá­lasztásnál, a szakképzésnél és J továooképzésinél el kell kezde­ni. Később ugyanis nagyon nehéz a korrekció, legtöbb­ször csak úgy tehető meg, hogy kárbavesz az a társadal­mi ráfordítás, mely az eredeti szakma elsajátításához kellett. (Szocialógiai felmérések derí­tették ki, hogy a szakképzett foglalkoztatottak több mint húsz százaléka nem eredeti tanult mesterségét űzi!) Ide tartozik az is, ami kevéssé ka­pott hangqt a vitában: a mun­kaerő-gazdálkodás, a munka- fegyelem javítása nem olyan teendő, amely kizárólag a fi­zikai állományú dolgozókra érvényes. Sőt! Néhány mun­kahelyen a műhelyekben ta­pasztalható állapotok csupán következményei annak, ami az irányításban, az ügyvitel­ben. a termelésszervezésben lelhető. Éppen ezért rendkívül fon­tosnak tartjuk azt az alapál­lást, ami legélesebben Boni- tert Donát közgazdász cikké­ben' (jan. 19.) fogalmazódott meg, s ami szerint a munka fegyelme az elsődleges. A munkahelyek le nem becsül­hető csoportjánál ugyanis a munkaidő formális betartását vélik fontosnak, csak ezzel törődnek, s azzal nem, vajon mit csinál az, aki pontosan, béyegzett, írta alá a jelenléti ívet. A nagy munkaidő-vesz­teségeket ' valójában nem az egész napos vágy törtnapi hiányzások okozzák, hanem azok az órák, amelyek a munkahelyen telnek el tétle­nül, látszattevékenységgel, avagy úgy, hogy mindenki mást csinál, mint ami a dolga lenne, a konstruktőr műszaki raizot készít, a gépkezelő anyagért megy stb. Erre azon­ban ma még nem jut elegendő figyelem. Túljutni a felületen Vannak tehát, mint a vitá­ból is kiderült, további szem­léletformálói teendők, mert hajiunk olykor a felületi je­lenségek súlyának túlbecsülé­sére. Szó esett például az esz­mecserében azokról a hangu­latkeltőkről, akik nemcsak ki­használták a különböző kiska­puk nyújtotta előnyöket, ha­nem szemébe nevettek azok­nak, akik becsülettel tették a dolgukat. Voltak és vannak ilyenek? Tagadhatatlan. S ha számuk töredéke is a foglal­koztatottakénak, hangjuk valóban felerősödhet, ha — s a nyomaték kedvéért újból leír­juk, ha — teret ad nekik a józan többség! Ha tehát nem kapnak megfelelő választ, ha hetvenkedésükre hallgatás a felelet. Mert ne higgyük, hogy a munkafegyelem helyzetét néhány bögrekocsmavitéz ha­tározza meg! A felületnél mélyebbre kell jutni annak a kérdésnek a megítélésében is, hogy a „kis” üzem veszi el a munkaerőt a nagy üzemtől. A megyében jó néhány olyan kis ipari telep­hely dolgozik, ahol a munka hatékonysága semmivel sem alacsonyabb a nagyüzemeké­nél, s ahol olyan termékek készülnek, amelyek nélkül több nagyüzemben megállna a munka! Nem a méretek a döntőek, mert attól, hogy va­lahol sokan vannak, még csapnivaló lehet — s bizony­ságot szerezni róla nem nehéz — a munkaerő-felhasználás. Semmi sincs következmé­nyek nélkül, azaz a kis telep­helyek felszámolása, ha nél­külözi az átgondoltságot, ha csupán mechanikus, súlyos zavarokat okozhat az ipari termelés egészében. A szak­emberek egyre inkább egyet­értenék abban, hogy iparunk tartós gondja a túlzott kon­centráció. a kis- és közép­üzemek hálózatának hiánya. Éppen ezért veszélyes út len­ne a be kell zárni, meg kell szüntetni típusú eljárás. A munkaerő ott Van a helyén, ahol a munka társadalmi ha­tékonysága szemszögéből hasz­nosabban dolgozik, s az át­csoportosításnak csakis ez le­het a vezérlő elve. Az a fel- tételezés. hogy ha bezárnák a különböző kisebb telephelye­ket. akkor megoldódna a -n’inirnerőhfánv. nemesek köz- kéof ctónség. ha^em a gyakorlati munka néző­pontjából is hibás. Nem a munka szükségességét, ha­nem a munkahely jogosultsá­gát vizsgálja, vitatja, s e kettő összetévesztése olyan laviná indíthatna el, amely maga alí. temetné az eredeti célokat, a gondokat bajokkal tetézné. Meglelt megoldások Örvendetesnek tartjuk, hogy nemcsak az kapott nyilvános­ságot a vitában, amit egy-egy vállalat tenni szeretne, ha­nem az is, amit már megtett. A munkaerő-gazdálkodás meg­határozó elemét ragadta meg például Lenyó László, a Fprte Fotókémiai Ipar igazgatója (jan. 20.), Horváth Ferenc, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat igazgatója (jan. 14.), amikor a műszaki fejlesztés céltudatosságának szükséges­ségét hangoztatta. Erről ugyan sokat beszélünk és írunk, de kétségtelen: a hala­dás jóval kisebb a lehetséges­nél. A két vállalat tapasztala­tai igazolják, milyen nagy a szerepe az átgondolt korsze­rűsítésnek az élőmunka meg­takarításában, miként kell mi­nél határozottabban abban az irányba fordulni, ahol a lét­számnövelés nélküli termelés- bővítés tartós feladata áll. Vannak ennek persze objek­tív akadályai, így egyebek között a ‘ vállalatok egy részé­nél a fejlesztési források szűkössége, amint arra többek között Lantos István, a Nagy­kunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nagykőrösi üzemé­nek vezetője (jan. 25.) muta- lott rá. Sűrűn ott hiányzik a pénz, ahol a fejlesztéshez nagy népgazdasági érdekek fűződnének, ahol a munka­erőhiány súlyos népgazdasági veszteségeket okoz. Azaz: szükség van az általános fel­tételek javításához is a gaz­dálkodásiban, az ágazati kap­csolatokban, a fejlesztési dön­téseknél, tehát kormány- és tárcaszintű elhatározásokra. Több rendelkezés igazolja, hogy a központi irányító szer­vek megkezdték ezt a munkát — így a hitelpolitikai gyakor­lat megváltoztatását, a beru­házások külön támogatását, ha élőmunkát takarítanak meg stb. —, s most már ennek rit­musát kívánatos gyorsítani. A késve hozott intézkedések ha­tása ugyanis jóval kisebb, mint az időben megtetteknek. Kevés szó esett róla, s ép­pen ezért most elengedhetet­len megemlíteni! az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodás köve­telménye nemcsak az iparban, s általában a termelő ágaza­tokban, hanem mindenütt má­sutt is érvényes. Ezeken a te­rületeken bizony túl nagy a csönd, legtöbbször közömbös szemlélői annak, mi történik ilyen értelemben az iparban, s eszükbe sem jut, hogy tel­jesítménynormákat ott is le­het alkalmazni, ahol ez — nálunk, mert külföldön régóta megteszik — istenkísértésnek tűnik. A munkaerő-gazdálko­dás — s ezt aligha lehet elég­gé hangsúlyozni — nem az ipar belügye, hanem átfogó, a népgazdaság egészét befolyá­soló teendő, azaz rendet tenni úgy, hogy az csak az ipart érinti, képtelenség. Ne fogjuk rá! A jövőt tekintve biztatónak érezzük, hogy a vitában meg­szólalók közül senki sem igyekezett mindenfajta gondra magyarázatot, mentséget talál­ni a munkaerőhelyzetben, t tárgyilagos magatartás sajnos, nem általános, nem jellemző. A munkahelyek többségén még mindig az az indok va­lamennyi lazaságra, mulasz­tásra, melléfogásra, hogy hja, nincs ember... Ez az a felfo­gás, mely tűrhetetlen, mivel nem is akarja megoldani c munkaerőgondokat, hiszen ak­kor elvész a kellemes takaró! Valójában és végső soron a munkaerő-gazdálkodásra' foly­tatott vita az érdekviszonyok­ról zajlott.-Ezeket a viszonyo­kat kell úgy formálni átfogó és helyi értelemben, hogy az élőmunka jobb kamatoztatása ne csupán az erkölcsi kötel­mek között sorakozzék, ha­nem gazdaságilag is és hely­ben is kifizetődő legyen. Ezért zárjuk le úgy a vitát, hogy nontot nem teszünk a végé­re. hanem átadjuk a helyet a céltudatosabb cselekvésnek. Fellendült a politikai munka az ISG-ben Felmentés, választások a budai járási pártbizottságban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom