Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-23 / 45. szám
A vecsési községi bölcsőde 1952. május elsején nyílt meg. Az alapító tagok közül már csak Fogarasi Vilma dolgozik ott. — Hogy hány kisbabát gondoztam, ápoltam?i Nem is tudom — mondja. — Egy bizonyos, sokat, nagyon solcat. Vár- konyi Etelka, Szanyiné két hónapos volt, amikor a bölcsődénkbe került, most asszony, a kisfiát, Gáborkát hordja hozzánk, ugyanúgy. Nosza Gabriella, Nyakasné __ És sorolja tovább, majd akaratlanul tör fel belőle a sóhaj: — Hogy elszaladt az idő! Munkakönyv vagy Indianer ? Az édesapja 1919-es veterán volt. Róla így beszél. — Szerettem és sajnáltam, mert annyit szenvedett. Állandóan figyelték. Nyilvántartották. mint kommunistát. Sok- , szór behívták katonának is... Sohasem felejtem el. Egyszer egyedül voltam odahaza, amikor jöttek a csendőrök, és mindent össze-vissza túrtak. A sarokba húzódtam, onnét néztem őket. Nagyon, de nagyon kiszolgáltatottnak, megalázott- nak éreztem magamat. Behunyja a szemét, és megrázkódik. — Szombatonként, a kapuban vártuk édesapánkat — folytatja. — Az arcát lestük, mert arra rá volt írva, a munkakönyvét hozza-e vagy indiánért hoz? Magyarázólag hozzáteszi: — Ugyanis, ha fizetést kapott, mindig indiánért hozott nekünk. A Népszavát, mert azt. járattuk, minden este én olvastam fel nagymamámnak ... Negyvenöt elején édesapám anyám, öcsém és én, együtt mentünk jelentkezni, s léptünk be az újonnan megalakult kommunista pártba, melynek azóta is tagja vagyok. Nagyon hiányoznának Amikor azt a kérdést tesz- szük fel neki, hogy szereti-e a foglalkozását, elmosolyodik: Üllőn, a szolgáltatóházban Már nem csak este kopognak MACSKASZEM A DIVAT — Nem foglalkozás ez, hanem hivatás. Ha még egyszer kezdhetném, sem döntenék másként. Mindig szerettem a gyerekeket. Kislány koromban öszeszedtem az utcán a masza- tosakat, hazavittem és megmosdattam őket. Minél többet vagyok velük, annál inkább rájövök: közöttük a legjobb, őszinték, a szeretetük szívből és nem színlelésből fakad. Nem bántam meg, hogy a teljes életemet rájuk áldoztam... Újra az otthonra terelődik a szó. — A munkásőrség megalakulásának 20. évfordulóján, rádióközvetítést hallgattam. Gondoltam egyet, és elővettem édesapám kitüntetéseit, amelyek halála után rám maradtak, és amelyeket a 15 éves munkásőrségbeli szolgálata idején kapott. Nézegettem. Nagyon magányosan éreztem magamat. A családból már senki sem él. Fogarasi Vilma ebben az évbén tölti be az 55. életévét, de, mint mondotta, tovább szeretne dolgozni: — Nagyon hiányoznának a gyerekek. Amikor közbevetjük, nem rosszak-e, élénken tiltakozik. — Rosszat én nem ismerek. Az igaz, ahány, annyiféle. Akad közöttük elevenebb és csendesebb, de rossz egy sem, mert, ha foglalkozunk velük, ha lekötjük a figyelmüket, nem érnek rá rosszalkodni. És még egyet, a mai gyerekek okosabbak, mint a húsz évvel ezelőttiek voltak, nem elég nekik csak gőgicsélni, még a mesében is a modernebbet szeretik. Megszűnt már a kikerekített, gömbölyűre festett, formált, úgynevezett babaszem, a kozmetikusok a szem vonalát meghosszabbították, a halánték felé, kialakult tehát az új divat, a macskaszem. A női tekintet most kissé álmodozóvá vált. — A szem festésének új divatja alól, persze Üllő sem kivétel — mondja Békéi Lász- lóné kozmetikus, a szolgáltatóház kozmetikai szalonjának vezetője, amíg Bagóczki Sándorod arcát finom kezének gyors mozdulatai vastag krémréteggel vonják be. — Néhány perc múlva — halljuk a gyakorlott kozmetikus magyarázatát —, felszívódik a krém, aztán következik a gépi arcmasszázs, majd az arcvizes lemosás ... Az arc szebbé, frissebbé, teltebbé válik. Fontos, a rendszeres testápoláson túl, az arc gondozása is, különösen most, a tél utóján, amikor a nagy vitamin-, napfényes frisslevegöhiány következtében, petyhüdtté, szárazzá, reszelőssé válik a bőr. — Negyedik éve ápolom Üllőn az arcokat. Bizony, eleinte csak este, sötétedés után óvakodtak be még húsz és harminc év közöttiek is, ma már azonban nyolcvan esztendős vendégünk ás van. — Persze, este, amikor a Budapesten dolgozók is hazaérnek, nagyobb a látogatottság, nem ritka a sorban ülés sem. Különös öröm, hogy az arcápolás igénnyé vált ebben a nagyközségben, nemcsak harmincon innen, azon túl is. Akadnak szép számmal tsz-tagok, akik a szabadban, nehéz fizikai munkát végeznek, és nemcsak alkalomszerűen keresnek fel. Beszélgetésünk közben Békéi Lászlóné ügyes kézzel válogat a csillogó tükrök előtt sorakozó fiolák, flakonok, tégelyek, tubusok, tejek, szeszek, krémek között, s amíg a kezelésen túlesett öltözik, út- ravalóul hasznos tanácsokat is ad neki: — Naponta, a meleg fürdő, zuhany, esetleg a lemosás után, hideg vízzel frissítse fel az arcát, aztán jól dörzsölje le. És fogyasszon sok gyümölcsöt, főzeléket. Kiss Sándor FELELŐTLEN FELNŐTTEK Két gyerek lövöldözik egymásra, csúzlival. Mire közelükbe érek, sírás. Az egyiküket eltalálta a kavics, a szemétől nem messze, erősen vérzik. Néhány lépésnyire tőlük 50 év körüli férfi áll a kapuban, és egykedvűen cigarettázik. — Miért nem szólt rájuk? — kérdezem. — Nem az én gyerekeim. Azt csinálnak, amit akarnak. Vigyázzon rájuk az apjuk! — felel és dühösen néz rám. Sorompó. Szokás szerint, leeresztve. Két gyerek, megunva a várakozást, átrohan. Éles sikoly... Most szerencséjük volt, megúszták: a vonat elrobogott. A két gyerek ijedten pislog a túloldalon és fogadja a felnőttek szitkait. A felnőttekét, akik végignézték a túloldalon a jelenetet, és egy sem akadt közöttük, aki megálljt mondott volna nekik. Vecsés, vasúti felüljáró. Gyerekek mászkálnak a tartóvasakon, fölle. Tíz méter magasság, alattuk a sín, a rohanó vonatok. Százan mennek a hídon, de nem figyelmezteti a veszéllyel játszókat senki: nem szabad! Sőt, akad, aki megjegyzi, milyen ügyesek a gyerekek! A gyerekek ügyességénél csak a felnőttek felelőtlensége nagyobb, amiért megengedik a hajmeresztő mutatványokat. Sz. A. Játékországban Meglátogatjuk á kicsiket is. A nagycsoportosokkal, amíg Fogarasi Vilmával beszélgettünk, Oláhné Takács Erzsébet, a bölcsőde vezetője foglalkozott. ö nyit nekünk ajtót — Én Tamás vagyok — mutatkozik be a mellette álló Tóth Tamás ka, és megkérdezi: — Miért jöttetek? A szoba közepén színes karikákkal bíbelődnek a többiek, mintha ott sem volnánk. Ök Játékországban járnak. Kovács György VDffi XIX. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1977. FEBRUAR 23., SZERDA A nehézségek ellenére Jó evet zárt a pilisi Aranykalász Tsz Jelentős beruházásokat valósítottak meg Megtartotta zárszámadó közgyűlését a pilisi Aranykalász Tsz. A közgyűlésen részt vett Cselényi Dezső, a járási párt bizottság első titkára is. Sedró János, a termelőszövetkezet elnöke, beszámolójában elmondotta, hogy a közös gazdaság tavaly több mint 5 ezer 800 hektáron gazdálkodott. Búzát 1419 hektáron termesztettek, az átlagtermés 32 mázsa volt. Jobb eredményt értek el rozsból és árpából: mindkét növényféle átlagtermése több volt az eredetileg előirányzottnál. Érzékenyen érintette a gazdaságot a burgonyatermés igen alacsony (113 mázsa hektáronként) átlaga. Általában a növénytermelés hozamai a tervezett alatt maradtak. Ennek oka egyrészt a kedvezőtlen időjárás, önkritikusan megállapította azonban a beszámoló, hogy az őszi mélyszántást nem tudták elvégezni teljesen, a vetőmagok minősége sem volt mindig, megfelelő, s az őszi növények későn kerültek a földbe. A termelőszövetkezet vezetősége nagy gondot fordított a vegyszeres gyomirtási és az egyéb növényvédelmi munkák időbeni és kifogástalan elvégzésére. Több mint háromezer hektárnyi területen irtottak gyomot vegyszerrel. Az állattenyésztési üzemág is sokat javított eredményein, az előző évekéihez képest. Az egy tehénre eső éves tej hozam 2 ezer 785 liter volt, 500 literrel több a tervezettnél. A biztató jelen lehetővé teszi, hogy a tervidőszak végére korszerű szakosított szarvasmarhatelepet létesítsenek a szövetkezetben. Nem lenne teljes az eredmények felsorolása, ha nem szólnánk a kiegészítő üzemek jó munkájáról. A lakatosüzem például 108 százalékra teljesítette éves tervét. Mindent egybevetve, az eredetileg előirányzott 105,5 millió forint árbevétel helyett, a szövetkezet 116 millió forint bevételre tett szert 1976-ban. E kedvező évzárás tíz százalék kiegészítő részesedés kifizetését tette lehetővé. A dolgozók tavaly 182 ezer 700 tízórás munkanapot teljesítettek, egy munkanap értéke 151 forint, a havi átlagkereset 3 ezer 500 forint volt a termelőszövetkezetben. Már hagyomány, hogy ebben a közös gazdaságban célszerűen valósítják meg a beruházásokat. Tavaly csaknem 30 millió forintot fordítottak beruházásokra. Elkészült egyebek között a 200 vagonos burgonyatároló, a gépjavító műhely és megépült egy üzemi belső út is. Vásároltak egy Rába—STEIGERT, két Zetort, 4 IFA típusú tehergépkocsit, 4 gabona- és 2 burgonyakombájnt. A termelőszövetkezet pártós gazdasági vezetősége nagy gondot fordított, a népgazdasági érdekekkel összefüggésben, a háztáji gazdaságok fejlesztésére. Hetvenhat anyakocát helyeztek ki, kocánként négy mázsa kukoricát adtak állami felvásárlási áron az igénylőknek. A közös gazdaság sokat törődik évről évre a tagok üdültetésével. Tavaly több mint háromszázan üdültek, illetve vettek részt különböző kirándulásokon. Szó esett a közgyűlésen az Aranykalász Tsz idei tervéről is. A közös gazdaság 7—8 százalékos termelésnövekedést irányzott elő erre az esztendőre. Gér József TERVEK A NYÁRRÁ Közösségalakító zenei délután Gyomrán, a Petőfi Művelődési Ház jelentős esemény színhelye volt, legalábbis azoknak, akik nem sajnálták az időt, és délután négy órától este nyolcig zenét hallgatva ültek az intézmény kistermében. Fél négykor kezdődött a 32 tanulót számláló zenetanfolyam félévi nyilvános rendezvénye, melyre szülőket, hozzátartozókat hívtak meg. A zeneiskolások, a most indulóktól, a több éve játszó fiatalokig, ügyesen, tehetségesen és csak itt-ott zavarbajőve mutatták be, Sebestyén Éva tanárnő irányításával, mit is tanultak? Sok, iskoláskorunkból, rádióból ismert, kedves dallam csendült fel egymásután a több mint egyórás műsorban. Külön köszönet illeti Sebestyén Évát, aki kétszer is meghívta a szülőket és gyermekeMűszál — kender helyett Csattog a Még szebb a fehér csíkoktól Ha a rézmozsár, kávédaráló utáni hajsza alább is hagyott az utóbbi években, továbbra is divat régiségekkel díszíteni szobáinkat. Újra kedvelt például a háziszőttes szőnyeg, pedig ma már egyre kevesebben foglalkoznak készítésével. Úriban is csak a 72 éves Kovács Gáborné ül szövőszék mellé. Mostohaanyjától leste el — Van harminc éve már, hogy így, télidőben, szövéssel töltöm az időmet. Szeretem csinálni, nekem is örömöt szerez az elkészült színes szőnyegek látványa — mondja az idős asszony. — Akad munka? — Annyi, hogy nem is győzöm. Munkaigényes, eléggé lassú a szövés, de amikor jönnek az ismerősök, s kérnek, csinálja még meg a mi szőnyegünket is, Mari néni, hát el kell vállalnom, mi mást tehetnék. A napokban is jött egy asszony, s mondja, hogy Pesten élő lánya már türelmetlenül sürgeti az ígért szőttest. — Hol, mikor tanult meg szőni? — Még a háború előtt, mostohaanyámtól. Láttam, hogyan dolgozik, tőle lestem el. Mint mondja, akkoriban készült a szövőszék is, házilag, azóta azon dolgozik. Színes rongyok A szövés fárasztó munka. Állandóan jár, mozog a kéz, a láb, s a tekintet sem kalandozhat el egy pillanatra sem A szövőszék, a megannyi mozdulat ugyan a régi, semmit sem változott az idő múlásával, ám az egykori kenderfonalat már a műanyagszál váltotta fel. — Hosszú évek óta, tizenöthúsz éve senki sem termeszt kendert, nem fonnak, pedig korábban lepedőnek, zsákoknak használatos vásznat is szőttünk belőle — mondja Kovács Gáborné. — Olyan erős zsákokat készítettünk, ha az egér ki nem rágta őket, akár két emberöltőt is kiszolgáltak. — A lepedő vagy a szőnyeg szövését szerette jobban? — Nem is tudom ... Mindkettőt szívesen vállaltam. Beszélgetésünk közben sem hagyja abba a munkát, gyorsan jár a keze, csattog a járomnak nevezett szerkezet, azt mozgatva tömörülnek a színes rongycsíkok, válik sűrűvé, tartóssá a szőnyeg. S ha szövés közben néhány percre meg- megáll, annak oka van: vagy a műszál szakadt el vagy a hajóból fogyott ki a színes tonpy, új tekercset kell belehelyezni. — Mitől szép a szőnyeg? — Minél élénkebb, változatosabb színű rongyokból készül, annál mutatósabb. A szélesebb stráfokat egy-két centis fehér csíkok választják el. Ha egyszer abbahagyja... Kovács Gáborné hat-hét méternyi szőnyeget sző. A már elkészült szőttes láttán, biztosra vehető, elégedett lesz vele a tulajdonosa. — Ha egyszer abbahagyja a szövést, akad, aki folytatja a régi mesterséget? — Nem hiszem ... Lányom is, menyem is tud szőni, de ők másutt dolgoznak, nincs idejük arra, hogy a szövőszék mellé leüljenek. Jandó István két a nyilvános bemutatót követő lemezklubprogramra. Bach Máté passiójának hangjai töltötték be ezután az intézmény kistermét. Dr. Záhonyi Aladárnak, a gyömrői egészségház igazgató főorvosának rövid bevezetője után, két és fél órás zenehallgatás szerzett maradandó élményt az összejövetelen részt vevőknek. Abbahagyni is csak az utazók kedvéért hagyták abba, hiszen nyolc órakor megy a vonat és az autóbusz is. Néhány hasznos gondolatot is megvitattak a lemezhallgatás szüneteiben. Minden zeneiskolás gyermek részletes programot kap a napokban, hogy szüleivel, kedve szerint vehessen részt ezután a minden kedden, a Tö- VÁL tanácskozótermében tartandó összejöveteleken. A legközelebbi, április 17-i bemutatóra, melynek házigazdái tisztére a klub dr. Illanitz Győr- gyöt, a járási hivatal igazgatási osztályának vezetőjét kérte fel, meghívókat küldenek szét, hogy minél többen legyenek résztvevői a második nyilvános szereplésnek. Megegyeztek abban is, hogy megfelelően válogatott műsorokkal, nyilvános össze jöveteleket tart a klub nyáron, a szoborkertben. Megkezdődött tehát valami, ami a zene iránt érdeklődőknek élményt nyújtó, pihentető, szórakoztató, melyért a jövőben is érdemes dolgozni. F. G. A nap kulturális programja MOZIK Maglód: A cél kiválasztása, I—II. Monor: Amerikai anzix. Nyáregyháza: Olcsó regény. Vecsés: Öz, a csodák csodája. MŰVELŐDÉSI HAZAK Gyomron, 16 órától: zenetanfolyam, 18-tól: a filmklub foglalkozása. Maglódon, 14-től: a bélyegszakkör összejövetele (a 2. számú általános iskolában). Mendén, 18-tól 20-ig: a sportkör edzése a nagyteremben, 18-tól 21-ig: ifjúsági klubfoglalkozás. Emlékek — és a jelen Negyedszázad — gyerekek között Ma sem döntene másként
