Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
1977. FEBRUAR 1., KEDD Tervek és lehetőségek (21.) Panaszkodás helyett, távlatokban gondolkodás A Cement és Mészművek váci gyárának vezetői‘az elmúlt néhány esztendőben nagyon sok fórumon panaszolták el, hogy kevés a gyárban a munkáskéz. Oiyany- nyira kevés, hogy gátjává lesz a folyamatos munkának, a tervek teljesítésének. A gyár igazgatója, Koltai Imre, ezt a következő adatokkal bizonyítja. Nyolc éve 1045 fizikai munkást foglalkoztattak, négy éve 955-öt, s az idei létszám már csak 860. S a számok még csak a valóság felét tartalmazzák, hiszen közben dolgozni kezdett a mészüzem, a zsákgyár, s a négyes kemence. Mindez végűi is azt jelenti, hogy a lényegesen nagyobb feladatokat ma kétszázzal kevesebben látják el, mint egy évtizeddel ezelőtt. • Csökkcnhct-e tovább következmények nélkül a DCM dolgozóinak száma? — Őszintén reméljük, hogy nem csökken tovább jelentősen, de hogy emelkedni sem fog, az is bizonyos. Hogy végül is mennyi a mi üzemünkben az optimális létszám, nagyon nehéz megállapítani. A hasonló tervek szerint épült NDK-ban dolgozó bembergi gyárban körülbelül annyian dolgoznak, mint Vácott. Egy másik baráti országban épült testvérgyárunkban viszont amikor megmondtam, hogy hány munkásunk van, azt hitték, tréfálok. Náluk pontosan kétszer akkora a létszám, mint itt. De a fejlett ipari országok hasonló technológiával dolgozó üzemei között viszont akad kétszer-háromszor termelékenyebb is. De visszatérve a kérdésre, ma már nem panaszkodunk a létszámhiány miatt. Inkább számítunk, felkészülünk rá. Megoldást keresünk, hogy a megnövekedett feladatokat is megoldjuk a rendelkezésre álló emberekkel. Az idén például lényegesen több cementet kell zsákba csomagolni mint tavaly, s ehhez sokkal több munkáskéz-e is szükség van. De ha távolabbra nézünk, a msszhidrátüzem beindításához is a gyárkerítésen. belül kell munkásokat keresnünk. S meg fogjuk találni, hiszen például a bánya tervezett rekontsrukciója nyomán felszabadulnak munkások. Az anyagmozgatás gépesítése, valamint az egyéb beruházások, a mi sajátos körülményeink között is megkönnyítik a dolgozók munkáját, illetve néhány embert az adott munkakörben feleslegessé tesznek. • Ezek szerint nincs akkora létszámhiány a gyárban, ami gátolná a folyamatos munkát? — Olyan mértékű valóban nincs, hogy állnának a gépek, vagy ne tudnánk három műszakban termelni. Ha például valamelyik berendezés irányításához az éjszakai műszakban öt emberre van szükség és egy megbetegszik, ideig-óráig négy is elláthatja a munkát. Ha nem egy, hanem két ember hiányzik, már a délutáni műszakból kell valakit bent tartani túlórában. Leginkább mégis segédmunkásokból van hiány. így arra már végképp nincs lehetőség, hogy tisztán tartsuk a gépeket, a gyárudvart. S abból már komoly kár is származhat, ha a meghibásodott alkatrészt csak félórás munkával lehet kibányászni a porból, mert ez idő alatt a berendezés nem termel. Az építő-karbantartó részlegben — mi úgy hívjuk térüzem — egy-egy szakmunkásra néhány éve még másfél-két segédmunkás jutott. A szakmunkások száma, mint ahogy az egész gyárban, itt sem csökkent jelentősen, de tizenhetükre ösz- szesen három segédmunkás jut. így viszont a szakmunkáA tsz-ek idei feladatai A TOT elnökségének felhívása Hétfőn a TOT elnöksége ülést tartott. A tanácskozáson részt vett Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese is. Az elnökség megtárgyalta a mezőgazdasági szövetkezetek elmúlt évi gazdálkodásának tapasztalatait és az idei feladatokat. Mint megállapították, bár az elmúlt évi gazdálkodás eredményeit összegező zárszámadó közgyűlések még ezekben a hetekben zajlanak országszerte, az előzetes adatokból már levonhatók a főbb következtetések. Az elnökség leszögezte: a szövetkezetek az elmúlt évben fegyelmezett munkával komoly erőfeszítéseket tettek a tervcélok teljesítésére, és az ez évi feladatok megoldásához szükséges megfelelő felkészülésre. 1977-ben — az előző évhez képest változatlan áron számítva — 8,7 százalékkal magasabb termelés elérése a mezőgazdasági szövetkezetek feladata. A háztáji gazdaságok termelését 7,4 százalékkal kell emelni. A növénytermesztés szerkezetében alapvető változtatásokra nincs szükség. A hazai igények maradéktalan kielégítése többi között megköveteli a burgonya vet és területének és hozamának növelését. A hazai ellátás és az exportigények kielégítésére a zöldségtermelés nagyobb — mintegy 40 százalékos — fejlesztése szükséges — állapította meg a TOT elnöksége. Különösen fontos a vöröshagyma-, a zöldpaprika- és a paradicsomtermés mennyiségét emelni. A zöldségszükségletek kielégítéséhez a háztáji gazdaságok termelése alapvetően fontos, ezért a termelőszövetkezeteknek törekedniük kell a háztáji zöldségtermelés megszervezésére. Az idei terv a sertéshústermelés 5 százalékos növelését irányozza elő. Ennek megvalósítása a meglevő tartalékok feltárását, kihasználását, a hatékonyság növelését és a bevált új technológiák még szélesebb körű elterjesztését teszi szükségessé. A mezőgazdasági szövetkezetek ez évben az előirányzatok szerint 14,4 miliárd forint beruházást valósítanak meg. Gépberuházásokra 9 milliárd forint, ültetvénytelepítésre 0,8 milliárd forint áll a közös gazdaságok rendelkezésére. Az 1977-es évi tervieladatok teljesítésére és a gazdasági tevékenység javítására a TOT elnöksége felhívással fordult a mezőgazdasági szövetkezetekhez. Ebben egyebek mellett arra hívja fel a szövetkezeti kollektívák figyelmét, hogy üzemi terveiket adottságaikhoz igazítva úgy határozzák meg, hogy az egyben az országos célok teljesítését is szolgálja. Ezzel összefüggésben az elnökség tudomásul vette a mezőgazdasági szövetkezetek munkafelajánlásairól szóló tájékoztatást. A hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet szocialista brigádjainak kezdeményezésére felhívással fordult a téeszefkben és a társulásokban dolgozó brigádokhoz, ágazati és munkákonektívák- hoz, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére további felajánlások vállalásával és teljesítésével járuljanak hozzá az 1977-es népgazdasági terv sikeres teljesítéséhez. Az együttműködés jegyében ÚjM mmkáskkások építését ösztönzi a tanács és a szakszervezet Az akció Pest megyei továbbszébsítéséről - Közös fellépés a munkát veszélyeztető alkoholizmus ellen sok idejük nagy részét segédmunkával töltik, kevesebb idő jut a szakértelmet igénylő javításra. karbantartásra. Nem csoda, ha a gépek és berendel zések gyakrabban elromlanák. • A DCM muixknírohelyzete az egész cementiparra jellemző? — Vácott, Lábatlanban és Tatabányán véleményem szerint nincs „vattalétszám ’. Másutt viszont sokkal több emberrel tudnak megoldani hasonló feladatokat mint mi. S ha Vácott is lenne jelentkező, valószínűleg mi sem tennénk másként. A bérszínvonal-gazdálkodás ugyanis arra ösztönzi a vállalatokat, hogy a szükségesnél több, viszonylag alacsonyabb keresetű segédmunkást és szakmunkást alkalmazzanak, hogy a jól képzett, nagy szakértelemmel és tapasztalatokkal rendelkező, de természetesen a nagyobb fizetésű szakmunkásokat megtarthassák az üzemben. Véleményem szerint a cementiparban a bérszínvonal-gazdálkodás sújtja a termelékenyebb, kevesebb munkást foglalkoztató vállalatokat. Például úgy, hogy évenként 1 százalékos bérfejlesztés vész el a technikai túllépés miatt. Ez a fogalom azt jelenti, hogy nálunk a kilépők többsége viszonylag alacsonyabb keresetű. így az üzemben ma radók átlag bérszínvonala csökken, s a mondjuk 5 szá zalékos bérfejlesztés már tulajdonképpen csak 4 százalékot ér. • Mit tesznek a DCM vezetői, hogy a jelenlegi alacsony létszámmal is megoldják feladataikat? — Azt szeretnénk, hogy aki ma a gyárban dolgozik, az maradjon is itt. Emeljük a szociális juttatások színvonalát, kedvezményes lakásakciókat kezdeményezünk, javítjuk bérüket. Igyekszünk jó munkahelyi, emberi baráti légkört ki alakítani. A jelenlegi vagy a mostaninál nem sokkal alacsonyabb létszámmal viszont még hatékonyabban kell gazdálkodnunk. Munkásaink 78 százaléka ma már teljesítménybérben dolgozik: a bányaüzem, a kötélpálya, a zsákgyár dolgozói és mások. A kemencék kezelői a havi tervek teljesítése szerint kapnak húsz százalék körüli 'mozgó- bért. A karbantartókat aszerint premizáljuk, hogy menynyi ideig állnak a felügyeletük alá tartozó gépek. A teljesítménybérezés bevezetésében — a CEMÜ szerint — a váci gyár élen jár a hazai ce- menitművek között. — További tartalékokat tárhatunk fel jobb szervezéssel, a munkafegyelem szilárdításával is. Mindez azonban együttesen is kevés lenne, ha évről évre nem tudnánk olyan beruházásokba kezdeni, amelyek újabb munkáskezeket szabadítanak fel gyáron belül. • A DCM az utóbbi években sikeresen oldotta meg a létszámcsökkenéssel járó nehézségeket. Végül is mi eredményezte a hatékony létszámgazdálkodást? — A kényszer tanított meg rá bennünket. Tudomásul kell vennünk a csökkenő lehetőségeket, idejében számolni velük, s ha lehet, a magunk javára fordítani a látszólag hátrányos tényezőket is. Csulák András Húsz év — húsz óra-akció Befejeződött az országos diákparlament Pécsett vasárnap délelőtt szekcióülésekkel folytatta munkáját a VI. országos diákparlament. Az ország minden részéből összegyűlt diákok vasárnap délután Baranyával ismerkedtek. A diákparlament hétfőn az ajánlások elfogadásával befejezte munkáját. A résztvevők — többek között — javasolták, hogy terjesszék ki a gyors- és gépíró iskolák tanulóira a többi középiskolás diák számára biztosított szociális kedvezményeket. Szükségesnek tartja a pályairányítási propaganda megjavítását az általános iskolák végzős tanulói körében. Fordítsanak nagyobb gondot a szakmunkás- tanulók gyakorlati képzésének tartalmára, a képzés körülményeinek megjavítására. A Kommunista Ifjúsági Szövetség az idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. A baranyai diákok kezdeményezésére a parlament felhívással fordult a középiskolák KISZ-szervezeteihez és osztály- diákbizottságaihoz, hogy az évforduló tiszteletére 20 év — 20 óra elnevezéssel szervezzenek társadalmi munkaakciót. A Pest megyei Tanács és a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa — mint lapunkból is köztudott — tavaly újította meg együttműködési szerződését annak érdekében, hogy a lakosságot érintő számos fontos kérdésben klzösen, hatékonyabban léphessenek fel. E szerződés jegyében ültek legújabban tegnap össze együttes tanácskozásra a két testület vezetői: a Pest megyei Tanács elnöke és elnökhelyettesei, valamint az SZMT vezető titkára és titkárai. Ezúttal — dr. Mondok Pál megyei tanácselnök, illetve Jámbor Miklós SZMT vezető titkár előterjesztésében — két olyan témát vitattak meg, amely elsődlegesen a munkáslakosságot érinti a megyében. Megtárgyalták a munkáslakás építések megyei helyzetét, alakulását, valamint az üzemek közelében levő italboltok nyitvatartásának rendjét és kulturáltságának helyzetét. Többszintes telepszerű építkezéssel Megyénkben jelentős erőfeszítések folynak annak érdekében, hogy messzemenően érvényesüljenek a párt és a kormány lakáspolitikai határozatai, s minél többen jussanak megfelelő otthonhoz, úgy, hogy a növekvő lakásárak ellenére a lakosság terhei csak a jövedelmi viszonyokkal arányosan növekedjenek. Különösen fontosnak tekintik a megye vezetői, hogy minél szélesebb körben érvényesüljenek az állami vállalatoknál dolgozó munkások lakásépítését elősegítő rendeletek. Ezek ugyanis további kedvező lehetőségeket biztosítanak a lakásépítések munkáltatói támogatásának figyelem- bevételével. Ez a munkáltatói támogatás azt a célt szolgálja, hogy a vállalatok saját eszközeikkel is hozzájáruljanak dolgozóik lakásproblémáinak megoldásához, életviszonyaik javításához. Ezen túlmenően érdekük is ez a vállalatoknak, hiszen ezzel elősegíthetik a munkaerőhelyzet megszilárdítását, a törzsgárda kialakítását. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az állami vállalat a munkás részére a lakásépítési költség, illetve az eladási ár legalább húsz százalékát kitevő kamatmentes kölcsön támogatást nyújt. Természetesen a lakás- építési költségnél a szociálpolitikai kedvezmények, valamint a lakásonkénti mintegy 60—100 ezer forint vissza nem térítendő állami támogatás is érvényesül. A vállalatok — az üzemi párt-, szakszervezeti szervek bevonásával — maguk döntik el, hogy személy szerint melyik munkásuk és milyen mértékben érdemli meg munkája, szociális helyzete alapján ezt a kiemelt támogatást. A tegnapi együttes tanácsi-szakszervezeti vezetői megbeszélés sajnálatosan állapította meg, hogy az elmúlt tervidőszakban a vállalatoknak csak kisebb hányada élt ezzel, s így továbbra is kihasználatlan lehetőségek mutatkoznak Pest megyében. A kimutatások szerint 1973—1975. években 514 mun- káslakás-építésre nyílt volna lehetőség a rendeletben megjelölt településeken, de csak 336 lakást építettek ily módon. Jelenleg az építés feltételei 3456 lakáshoz adottak a megyében, de csak 2590 eddig a vállalati támogatással tervezett munkáskedvezményű lakás- építkezés. így tehát a vállalatoknak még 866 munkáslakást lehetne biztosítaniuk támogatásukat dolgozóiknak. A tanácsi és szakszervezeti vezetők megegyeztek abban, hogy közösen igyekeznek e munkáslakások megteremtését szorgalmazni. A vállalati támogatású munkáslakások építésének reális lehetőségei a legkedvezőbben adottak Gödöllőn. Nagykőrösön, Százhalombattán, Vácott, Dunakeszin és Budaörsön, vagyis elsősorban a rendeletben kijelölt településeken, illetve ahol a munkás- lakás-építésre egyedileg engedélyezett telepszerű, több szintes lakóházakat terveznek. A felsorolt helyeken vállalta a megyei tanács, hogy megépíti a kapcsolódó létesítményeket, illetve biztosítja a közműve- sítési költségeket. A kijelölt települések közművesítésére 370 millió forintot irányzott elő a megyei tanács, de ezen felül a kivitelezői kapacitást is lekötötte a vállalatokkal folytatott többszöri egyeztetésekkel, a helyi tanácsok bevonásával. A tanácsi és szakszervezeti vezetők leszögezték, hogy o munkáskedvezményű lakások megvalósításának legeredményesebb formája, ha az OTP a lakásokat a tanácsi beruházásban épülő lakótelepekkel közösen valósítja meg, és úgy értékesítik azoknak a munkásoknak, akiket a támogató vállalat kijelöl. Ennek érdekében igyekeznek felvilágosító munkát folytatni a megye vállalatvezetőinek körében hogy megismerjék az e formában rejlő lehetőségeket Több helyen — így a váci vállalatoknál, a Nagykőrösi Konzervgyárnál, a Pestvidéki Gépgyárnál — már szép eredmények születtek, és reálisak a jövőbeni terveik is, de ez általánosságban még nem mondható el mindenütt. Bizonyos — állapította meg a tegnapi tanácskozás —, hogy a vállalatok többsége sokat tesz munkásaik és közelebbről a munkáslakás-épltés érdekében, mégis az V. ötéves tervre e célból tervezett összegek elmaradnak a kívánalmaktól. Ezárt határozták el, hogy a helyi tanácsok és a szakszervezeti apparátus befolyását ismételten felhasználják, hogy a munkáslakás-építésre kijelölt körzetekben levő vállalatok több támogatást nyújtsanak a szövetkezeti formában létesülő több szintes telepszerű építkezésre. Az V. ötéves megyei lakásépítési program és a kivitelezői kapacitás ösz- szehangoltságában megvan a realitás, hogy tovább szorgalmazzák a szervezett keretek között a munkáslakás-épltési konstrukció alkalmazását. Egy kortyot se munka előtt! A másik fontos téma, amely a megye tanácsi, szakszervezeti vezetőinek tegnapi közös megbeszélésén szerepelt, ugyancsak közvetlenül érinti a munkásokat. A vállalatoknál ugyanis a munkások körében igen sok szó esik a munkaidő hatékony kihasználásáról, a munkafegyelem megszilárdításáról, amelyért a túlnyomó többség tisztességesen igyekszik is mindent megtenni. Jo- gasan vetik föl tehát, hogy ezekre a törekvésekre igen káros hatású a munkaidő kezdete előtti vagy éppen a munkaidőben tapasztalható italozás, amely egyebek között balesetek előidézője is, nem beszélve arról, milyen sok családi problémát okoz. Ezért is várnak sokan hathatós intézkedéseket, hogy egy korty szeszes italt se lehessen fogyasztani munkakezdet előtt. Tennivalók bőven akadnak — amint a tegnapi együttes megbeszélés résztvevői megállapították. Fontos szerepe van a felvilágosító szónak, a helyes propagandának, de nem maradhatnak el a szükséges intézkedések sem. Ezek természetesen nem a kulturált italfogyasztást kívánják meg- akdályozni, hanem a túlzott, a munkát zavaró részegeske- dést kívánják megszüntetni. Az SZMT elnöksége tavaly januári állásfoglalása jegyében már két ízben átfogóan felülvizsgálták a vállalatok és más munkahelyek környékén működő vendéglők, kocsmák, italboltok szeszárusítását. A kereskedelmi társadalmi ellenőrhálózat tagjai a megyében hét járást, és valamennyi várost megvizsgáltak ilyen szempontból. Megállapították, hogy a szeszárusítás mindenütt megelőzi a munkakezdés időpontját, különösen a pályaudvarokon, az utasellátó szolgálatnál. Még az élelmiszer-üzletek is szolgálnak ki szeszes italt) kora hajnalban. A vizsgálat alapján arra a következtetésre jutottak, hogy helyes lenne megszüntetni a szeszárusítást a munkakezdés időpontja előtt, illetve csak azután kellene az italt kiszolgáló üzleteket, vendéglőket kinyitni. A tavaly szeptemberi, második vizsgálat tapasztalatai azt mutatták, hogy ez a törekvés teljes mértékben érvényesül a váci járásban és Vác városban, a szentendrei járásban és Szentendrén, valamint — Érd nagyközség kivételével — a budai járásban, a gödöllői járásban (kivéve Gödöllőt) és a ráckevei járásban (kivéve Halásztelket). Nem javult viszont a helyzet Cegléden és a nagy- kátai járásban. Több helyen felfigyeltek a szeszfogyasztás újabb formájára: ez pedig az élelmiszerboltokban vásárolt és nyomban az üzletek közelében elfogyasztott ital. Ez sem vezet jóra, ha nem intézkednek időben. A mértéktelen italozás megszüntetésével együtt szükséges gondolni arra is, hogy a vendéglők, italboltok kulturáltsági színvonala, tisztasága javuljon, és megfelelő körülményeket biztosítson a tisztességesen szórakozni kívánó dolgozóknak. E téren még igen sok a tennivaló a megyében — amint az a tegnapi tanácskozáson is szóba került. Több rendszeres ellenőrzésre van szükség, és szorosabb kapcsolat a kereskedelmi társadalmi ellenőrök, valamint a Kö- JÁL-ellenőrök között. A tanácsi, szakszervezeti megyei vezetők annak az együttes véleményüknek adtak kifejezést megbeszélésükön, hogy az alkoholizmus visszaszorítására mindenekelőtt a meglevő rendeleteknek kell jobban érvényesülniük, s a megszegőiket (például akik ittas embert kiszolgálnak) az eddiginél szigorúbban büntessék. Megkeresik a lehetőségét annak is, hogy közös tanácsiszakszervezeti összefogással lépjenek tovább e téren. így például kívánatosnak látszik, hogy az üzemek környékén csak műszak után árusíthassanak szeszes italt, vagy például az élelmiszerüzletek csak reggel 7 óra után árusíthassanak italfélét. Az úgynevezett bögrecsárdák megszüntetése is együttes7 fellépést igényel. Az üzemek és a hivatalok vezetői, de maguk a dolgozók is sokat tehetnek annak érdekében, hogy a maguk eszközeivel, lehetőségeivel megakadályozzák a munkahelyi ittasságot és italfogyasztást. Mindenesetre olyan összetett problémáról van szó, amely ugyancsak összetett módon, k' vet- kezetesen és hosszabb távon oldható meg. L. Z.
