Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-16 / 39. szám
4 1977. FEBRUÁR 16., SZERDA ^Mkíod Egy új óvoda hétköznapjai Önállóság - ügyesség - közösségi élei — Én is tudok már számolni az ujjamon, mintha iskolás lennék —, meséli dicsekedve egy foghíjas szőke kislány. A gyerekek apró székeiken ülnek és várják a tízórait, miközben Canter Jánosné óvónő az előző foglalkozáson használt játékokat rakosgatja két kisfiú segítségével, matricákkal ékesített szekrényekbe. Korhoz szabva A budaörsi 2. sz. óvoda nagycsoportosai még fél évig járnak ide, azután megkezdik az iskolai tanulást. Az általános iskolára fokozatosan készítik fel őket. A kicsinyek már olyan szokásnormákat is elsajátítanak, ami megkönnyíti beilleszkedésüket. Megtanulnak — bár még csak rövi- debb időre — adott dologra figyelni. Fegyelmezetten ülnek, ha kell harminc percig is. Megfelelő irányítás mellett oldanak meg korukhoz szabott feladatokat. — Matematikai alapfogalmakat is tanulnak a gyerekek — maigyarázza Ganter Jánosné. — A számok világában eljutottak a tízig, s a tanuláshoz nagyon sok játékos szemléltetőeszközt használunk. Nemcsak közös, hanem egyéni feladatokat is megoldanak, színes képeket rakosgatnak, növények, állatok, játékok figuráit csoportosítják megadott szempontok szerint. Ezt az iskolában is jól tudják később hasznosítani, a környezetismeret órán éppúgy, mint a számtanórán. Szép beszéd Az óvodában szinte minden pillanatban fejlesztik — változatos módszerekkel — a gyermekek beszédkészségét. A mesék felolvasása, illetve előadása után gyakran számoltatják be őket frissen szerzett élményeikről. Néha eljátszanak mesejeleneteket is. Az óvónőknek egyébként a beszédfejlesztéssel van a legtöbb gondjuk. Sok kicsi fél a közösség előtti szerepléstől, mások pedig a feltett kérdésekre rendszeresen egyszavas mondatokkal válaszolnák. Mivel az iskolában már több szóból álló mondatokkal kell majd felelniük, és az írás vagy a fogalmazás órákon többsoros mondatok a követelmények, az alapokat már az óvodában kell elsajátítaniuk. Edzetten — A fizikai erőnlétre is sok j gondot fordítunk — folytatja a beszélgetést az óvónő. — Torna- | órát egy héten kétszer tartunk. Ezeken kívül pedig naponta legalább 10 perc frissítő mozgást végzünk az egyes foglalkozások után. Bátorságra, ügyességre szoktatjuk őket ezekkel a gyakorlatokkal. Szeretnénk megtanítani nekik azt is, hogyan küzdjék le a fizikai nehézségeket. Az iskolában sokkal feszítettebb tempót diktálnak majd, s ehhez időben kell edződniük. Nagyon fontos feladat még a gyerekek kézügyességének fejlesztése. Hiszen nemcsak a rajzoláshoz, hanem az írás megtanulásához is hosszas gyakorlásra van szükség. Ki nem látott még feszült gyermekarcokat, amelyek egy-egy betű sikeres „megalkotása” közben szegeződnek az asztalon felevő papírra. A kicsik először marokra fogják a ceruzát, rettenetes ákom-bákomokat rajzolva. Azonban segítséggel, gyakorlással megtanulják az írás alapelemeit. Ezt ecsettel, zsírkrétával, színes ceruzával próbálgatják. Kézügyességüket fejlesztik még az ollóval vágott térítők és figurák, a varrás és a papírok hajtogatása. Gyakorló cselekvés — önállóságra tudatosan neveljük őket —tájékoztat az óvónő. — Nálunk a nagycsoportosok az étkezéshez maguk terítenek, a vizet mindig az éppen soron levő hetes tölti ki a többieknek. és erre nagyon büszkék. Ha vége a foglalkozásnak, mindenki saját maga rakja el az általa használt eszközt, s a legközelebbi alkalommal is ő veszi elő. Azzal, hogy eny- nyire hagyjuk őket cselekedni s nem mi végzünk el helyettük mindent, úgy érezzük, közelebb visszük őket az iskolaérettséghez. A megbízásoknak, amiket adunk, jutalmazó értékük van. A gyerekek is így ítélik ezt meg. Ez olyan nevelési eszköz, amivel eddig számos eredményt értünk el. Már itt az óvodában elsajátítanak olyan magatartásformákat, amelyekkel az iskolába közösségi emberként kerülhetnek. Krasznai Éva Műszerművek Árammérő Gyárának története című pályamunkájáért. A felnőtt egyéni kategóriában első díjat nem adtak ki, a második díjat Frommer Ilona pilisborosjenöi pályázó nyerte, Pilisborosjenő története című dolgozatával. A felnőtt csoportos kategóriában csak harmadik díjat adtak ki: Kővári József, Nagy Mihály, Nagy György és Nagy Györgyné Mende község történetét dolgozták fel a középkortól a felszabadulásig. Mikulási Erzsébet, Kovács Emese és Frommer Ilona pályamunkáit a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága továbbította a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumhoz, ahol az országos versenyben is részt vesznek ezek a művek. Az országos eredményhirdetésre április 4-én kerül sor. A tudományos együttműködésről Moszkvában keddien ^megnyílt Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyar- ország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió tudományos akadémiája elnökeinek, valamint Vietnam tudományos szervezetei képviselőinek értekezlete. Az értekezlet résztvevői megvitatják az akadémiák együttműködésének elmélyítésével és kiszélesítésével, a szocialista országokban végbemenő tudományos és műszaki haladás meggyorsításával csz- szefüggő kérdéseket. Kulturális körutak Évről évre visszatérő hagyó, mány, hogy Pest megye legjobb nemzetiségi együttesei az esztendő különböző időszakaiban az ország más, nemzetiségek lakta településein mutatják be produkcióikat. Ugyanakkor Pest megye nemzetiségi települései is gyakran látnak vendégül az ország más részéből érkező együtteseket. Az idén elsőként a pilisvö- rösvári német nemzetiségi együttes kel útra. Áprilisban Vas megye több községében vendégszerepeinek. Május elején a tököli délszláv együttes a Bács megyei Mátételke, Gara és Hercegszántó közönsége előtt lépnek pódiumra. A szigetújfalui német együttes Somogy megye nemzetiségek lakta településeit látogatja meg. Pest megye a hajósi német gyermek- és felnőtt táncegyüttest, valamint a szlovákiai tánc- és színjátszó együttest fogadja. S ami szintén ide kívánkozik. Az augusztusban Szentendrén megrendezésre kerülő XV. országos nemzetiségi fesztivál fellépő együttesei bemutatják majd programjukat a szentendrei járás különböző településein is. KÉT GONDOLAT- ÉS EGY HELIKON-KÖTET A sió, amely eljut az olvasóig A Gondolat Kiadó hosszú sorát jelentette meg az olyan könyveknek, amelyek a művészetet és a társadalom összefüggéseit elemezték valamilyen oldalról, s amelyek újat hoztak, vagy úgy] hogy magyarul tettek hozzáférhetővé egy a tudomány fejlődésének az élvonalába tartozó munkát, vagy a magyar valóság jobb megismerését is elősegítő kutatási eredménynek adtak teret. A most megjelent két könyv is ilyen egy vagy más szempontból. BAHTYIN ESZTÉTIKÁJA Világszerte ismert esztéta a szakmai körökben Mihail Mi- hajlovics Bahtyin, akinek Dosztojevszkijről és Rabelais- ról szóló átfogó munkái anyanyelvén kívül franciául, németül, olaszul, angolul, japánul, lengyelül, szerbül és románul is megjelentek. Magyarul sem ismeretlen — a Valóság, a Világosság és a Nagyvilág az elmúlt években több írást közölt róla, illetve tőle, es egy tanulmányrészletet. Helyesebben: Könczöl Csaba több írásban felhívta rá a figyelmet — hiszen ő írta azokat az ismertetőket, ő mutatta be Bahtyin tanulmányrészletét is, mint ahogyan a kötet anyagát is ő válogatta és fordította —, illetve egy tanulmányt Körösi József ültetett át. Ez a magyar válogatás sokoldalúan , mutatja be Bahtyin érdeklődését. A kezdő, mintegy bevezetőként közölt részlet — a szó esztétikájához — még a húszas években született tanulmányból van, amely Bahtyin „irodalomtudományi munkájának alapját" jelenti módszertani elveivel. A Dosz- tojevszkij-monográfiából az előszón kívül a három első fejezetet olvashatjuk a kötetben. Ezenkívül Tolsztoj, Rabelais, Gogol munkáin kívül szívódnak Bahtyin gondolatai. Esztétikája három érdekes témakörét ismerhetjük meg „A szó a költészetben és a prózáI ban”, „A regényelv előtörténetéhez" és „A tér és az idő a regényben” című tanulmányokban. Más vonatkozásai miatt is érdekesek Bahtyinnak a népi „nevetéskultúra” és a groteszk, a szó művészete kapcsolatait kutató írása: ezek már a művészi termék „recepciójával”, felfogásával, hatásával foglalkoznak. RECEPCIÓVIZSGÁLAT Ez utóbbi területen érintkezik a kötet témája Durkó Mátyáséval. A magyar kutató az olvasási kultúra elsajátítási folyamatot vizsgálja azzal a céllal, hogy megismerhessük a felnőttek szépirodalmi recepciós — műelsajátítási — képanyagának szintjét és típusait. A hatvanas évek végén folytatott művelődésszociológiai vizsgálat alapján a szerző tíz olvasói típust körvonalaz, s leírja a különböző recepciós szintű olvasók sajátosságait, vizsgálja az iskolai végzettség, az életkor és más tényezők hatását a recepciós szintre. Ismertet továbbá egy, a felnőttek irodalomelemző-értékelő- képessége, s jártassága fejlesztésére irányuló kísérletet. Végezetül levonva vizsgálata következtetéseit, a szerző úgy véli, hogy a recepciós vizsgálatok fontos „kiindulási alapot jelentenek a közművelődési, népművelési tevékenység feladatainak és metódiájának a kidolgozásában is”, továbbá e vizsgálatok „visszajelzést biztosítanak szocialista írók, alkotóművészek számára a közönség véleményéről, műveik mondanivalója megértési szintjéről”... Mindenképpen tanulságos megközelítést tár elénk a kötet. N. F. Rézmetsző diákok „A kollégiumi coetusokban, ahol máskülönben a pezsgő, eleven diákélet kedélyessége lakozott, s ahol annyi deákadoma, tréfa és vidám dal született, most rajzokat metszenek, betűt öntenek, acél- és rézrudakat és másnemű műszereket készítenek. A foglalkozás eredetisége, mellyel szabad idejüket betöltik, meghódítja a lakótársakat, a metszést egyik a másiktól tanulja el, s lassanként egész rézmetsző társaság alakul” ... Másfélszáz esztendővel Georgius Kováts, az első debreceni rézmetsző diák után, Dóczi Imre vetette papírra 1895-ben ezeket a sorokat. Volt mit feljegyeznie, hiszen a híres-nevezetes kollégium falai között a 18. és 19. században neves rézmetsző műhely működött. Kezdetben a rézmetszés műkedvelő gyakorlás volt (a metszetek a diákok spontán megnyilatkozásait, rigmusait is őrzik), az 1792-ben megjelent új kollégiumi törvénykönyv nemes szórakozásként ajánlja Két futam, monológokkal Versenynap a Vígszínházban Akár ÍÖbb ezer forintért is bízhatunk az aranylábú gyerekekben egy kombinált totó- szelvényen, aztán napokig, órákig várhatjuk az eredményt. A lóversenyen mindez az idő tört része alatt zajlik le. De egy futam néhány perce olyan valószínűtlenül meg tud nyúlni, mint a galoppló teste. Ezt a határtalanra terebélyesedő időt ragadja meg Csurka István a Versenynap című drámájában. Egy nap két futamát kelti életre: az elsőt és az utolsót. Az eis« flllam. A start után. elszabadulnak az érzelmek: ember és ló összefonódott száguldásában ki-ki a maga szerencséjét hajszolja. Hiszen már döntött. És mindegy, hogy 50 vagy 500 forintról, de döntött a lovakról, akiknek ott kell lenni a célban, ha ),van isten”, mert holnap is lesz nap. Mert az nem lehet, hogy valaki minden héten befizeti a zabadóját, de ne fogjon egy jó befutót. Pedig a fogadók tudják: a lóversenyen lehet nyerni, de pénzt vissza- hyerni soha. Ha csupán a verseny szépsége és a kockázat feszültsége csalná ki újra és újra Csurka — külöinösen hangzik — hőseit a pályára, akkor is elegendő feszültséget teremthetnének egy drámához. De Csurka István ennél sokkal többet ír meg: azokat a belső, emberi rugókat hozza felszínre, amelyektől esztelen, önpusztító szenvedéllyé válik a játék. A dráma négy egyenrangú főszereplője egy író, egy költő, egy pszichológus és egy tánctanár. A versenynapok közönségének tipikus figuráihoz csatlakozik még egy filmrendező, akit csak a kíváncsiság hozott a pályára, akinek tiszta maradt a feje, akit nem melegít fel az izzás, mégis ő a legkevésbé színes egyéniség A másik négy ember jelleme nemcsak a versenyhangulatban bontakozik ki, hanem életük egy-egy megidézett epizódjában is. Csurka tovább oldotta az időt az oda-visszakap- csolásokkal. A tizedik futam. Pontosabban a dráma második része lóverseny-kifejezéssel: csak placcon van, egy fejhosszal elmarad az elsőtől. Valószínűleg azért, mert egy kicsit töbo epikus elem vegyült a darabba, így néhány rendezői ötlet is mesterkéltebbnek hatott. Mindent egybevetve: a közelmúlt éveinek egyik figyelemreméltó magyar drámája a Versenynap, és a bemutató sikere bizonyítja, hogy nagyon jó előadásban került a nézők elé. Csurka kitűnő dramaturgiai ötlettel előbb mintegy becsalja a nézőt a versenyre, együttérző szeretettel ábrázolt figuráit befogadtatja a közönséggel, hogy a második részben szembefordítsa önmagukkal a hőseit és a nézőket is. A darabban szereplő pszichológus a tragikus versenynap hatalmas veszteségeitől és a megaláztatástól kábul-tan teszi fel magának a „hogyan élni?” kérdést. Rádöbben, hogy eddigi önigazoló elméletei hamisak, hogy a versenynap látszatszabadság, a fogadás előtti döntések pótcselekvések, s mindez csak a modern ember menekülése az elől, hogy szembenézzen valóságos konfliktusaival. Ezzel a szenvedéllyel lemond a valóságos cselekvésről, lemond a teljesebb emberi életről, kifelé szorítja magát a világból. S a darabbeli író . is beismeri, hogy a turfmanok világa megalázó kijózanodásokból áll, mint az olyan embereké, „akik nem tesznek semmit embervoltuk tiszteleténe”. Bár igaz, a rosszul forduló célegyenesnél a szitkok és gyűlölködések közé fogadkozások keverednek („soha többet nem jövök ki”), de még a tanulságos bukások, őszinte felismerések ellenére is valószínű, hogy a következő versenynapon újra ott lesznek ezek az emberek a lelátón. Csakúgy, mint azok, akik másfajta látszatcselekvésre szórják el energiájukat. A darab valóságos értéke éppen az, hogy nem hisz ugyan a csodákban, a varázsütésre lezajló változásokban, de megrendítő erejével gondolkodásra késztet. Csurka István azt írta a darab címe alá: életmű két részben. Mintha csak azt ígérné, hogy életünknek — az övének is — olyan szeletét mutatja fel, amelynek problémái különböző formában ugyan, de valamennyiünket foglalkoztatnak. Minden bizonnyal több idényre szóló siker lesz ez a darab, s ebben része van Hor- vai István nagyszerű rendezésének éppen úgy, mint a parádés szereposztásnak. S a színészek munkáját kivétel neLaul csak dicsérni lehet. Darvas Iván formálja meg az író alakját, választékos pontossággal használja színészi eszközeit, vállalja a figurát, egyaránt őszintének hat a futam közbeni szurkolásban és a csöndes bölcselkedésekben. Mádi Szabó Gábor némi cinizmussal ' színezi a pszichológus alakiát, ettől még döbbenetesebbe válik hatalmas monológja a darab második részében, eljátssz^ — nem mondja ki —. hogy az itt felvonultatott társaságból egyedül ő képes mindent újra kezdeni. A tánctanár emberi értékekben gyengécske, kicsit tohonya, kicsit link figuráját Kozák László briliánsán megformálja. Feledhetetlen alakítást látunk Benkő Gyulától, a költő, „öreg-ripacs” szerepében, óriási érzelmi változásokra képes. Az ilyen alakításokra szokták mondani: ezt tanítani kellene. Bárdy György a filmrendező kissé egysíkú szerepében értékes, új arcát mutatta fel. A kisebb karakterfiguráit is élethűek. Különösen jó Kern András a csellengő tipszíer szerepében. Szépen, érdekeser oldja m?e fel acl •3+át Egri Már ha, Schubert Éva, Miklósy György és Béres Ilona. A nagyszerű előadáshoz mólt'" környezetet teremt Drégeb László szellemes díszlete. Kriszt György az ifjúság figyelmébe a rajzolást és a zenét. Mindezekről Tóth Béla jóvoltából szerezhetünk tudomást, aki A debreceni rézmetsző diákok című, a Magyar Helikonnál megjelent és gazdagon illusztrált könyvében feldolgozta eme hagyomány történetét. Bizonyára kevesen tudják — még a Lazius, Orte- lius, Hufnagel-metszetek gyűjtői közül is —, hogy az első igazán nagy hatású magyar rézmetsző, Karacs Ferenc szintén a kollégium falai között nevelkedett és vált a magyar kartográfia egyik megteremtőjévé. Ekkor már a felvilágosodás szelei fújdogáltak. Saját tankönyveket nyomtak, közöttük az Oskolai Űj Átlást, az alsó classisok számára. Tiszteletpéldányait szíves-örömest fogadták az akkori ország szellemi vezetői is. Széchényi Ferenc (a Nemzeti Múzeum megalapítója) válaszul írta Debrecenbe: „Illendőnek tartottam ezen új magyar szüleményt, a ’Nemzeti Köny(!)-Támak által adni és örökös emlékezetekre annak Lajstromába bé iktattatni”. A diákok azonban nemcsak a rézmetszésben jeleskedtek, természetrajzi könyvekhez is készítettek ábrákat. Kazinczy Ferenc szerint — aki különben „Icényesb vagy makacsult izletű” volt — méghozzá úgy, hogy „a külföldön készült afféle rajzolásokkal bátran őszre mérkőzhetnek." S a későbbiekben olyan művet tettek le a város asztalára, mint Beregszászi Pál hites mérnöknek „A tárgyaknak a látszás tudománya szerinti ismertetése és rajzolása” című könyvét. Vele egyben be is fejeződik a debreceni rézmetsző diákok sora. A rézmetszet művelését és gyakorlását a 19. század harmadik negyedében a kollégiumban felváltotta a kőrajz és a fametszet. Tóth Béla — korabeli metszetekkel gazdagon illusztrált — munkájával ismét rangos és szép visszatekintéssel gyarapodott a magyar művelődéstörténetről megemlékező könyvkiadás. A Lengyel Lajos tipo- grafizálta kötet tartalma példaként szolgálhat a mai iskoláknak, szakköröknek, kluboknak is. Az ízléses kiállítású könyv nemcsak a gyűjtőknek szerez örömet, hanem az emberi és művészi értékek iránt érdeklődő ifjúságnak is. Mindenkinek, aki becsüli hagyományainkat és örömmel, figyelemmel búvárkodik a manapság napvilágra kerülő emlékeink között. M. Zs. Amatőr történészek Közzétették annak az új- és legújabb kori történeti pá- , lyázatnak az eredményeit, amelyet a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága hirdetett meg azok számára, akik muzeális gyűjtéssel, illetve történetírással nem hivatásszerűen foglalkoznak. Az amatőr pályázók Vác, Cegléd, Szentendre történetéhez kapcsolódó javasolt témák mellett feldolgozták egy-egy ipari, vagy mezőgazdasági üzem, iskola, intézmény, község történetét is. A pályázatot három kate- ] góriában hirdették meg: ifjúsági, felnőtt egyéni és csoportos pályaművekkel lehetett indulni. Az ifjúsági kategóriában első díjat nyert Mikulási Erzsébet, az ácsai Bolyai János Gimnázium tanulója, aki egy Pest megyei állami gazdaság történetét dolgozta fel. Második díjat kapott Kovács Emese aszódi lakos. A Ganz Három Pest megyei pályázat jutott az országos döntőbe
